A Kúria
Önkormányzati Tanácsának
határozata
Az ügy száma: Köf.5017/2021/6.
A tanács tagja: Dr. Varga Zs. András a tanács elnöke, Dr. Varga Eszter előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt bíró, Dr. Horváth Tamás bíró, Dr. Patyi András bíró
Az indítványozó: Keszthelyi Járásbíróság
Az érintett önkormányzat: Balatongyörök Község Önkormányzata (8313 Balatongyörök, Kossuth u. 29.)
Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének felülvizsgálata
Rendelkező rész
A Kúria Önkormányzati Tanácsa
- megállapítja, hogy Balatongyörök Község Önkormányzata Képviselő-testületének a közterületek használatáról szóló 8/2017. (V. 23.) önkormányzati rendelete 3. § (1) bekezdése, 4. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdés g) pontja és (2) bekezdése, 13. § (1) bekezdése, 15. § (1), (2), (3) és (5) bekezdése, 17. § 1., 2. és 3. bekezdése, valamint 1. számú melléklete I. pontjának 6. alpontja más jogszabályba ütközött;
- ezért a fenti rendelkezések nem alkalmazhatóak a Keszthelyi Járásbíróságon 4.G.20.272/2021. számon folyamatban lévő perben;
- elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
- elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő 8 napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
[1] A Keszthelyi Járásbíróság előtt 4G.20.272/2021. számon folyamatban lévő per alperese egy 150 m²-es területet bérelt Balatongyörök Község Önkormányzatának (a továbbiakban: érintett önkormányzat) tulajdonában lévő Balatongyörök …..-ú strandfürdő területéből. Az alperes bérleti szerződése 2013. december 31. napjával megszűnt, de a területet nem adta a felperes birtokába, és e kötelezettségének azt követően sem tett eleget, hogy erre jogerős ítélet kötelezte.
[2] Az érintett önkormányzat a Keszthelyi Járásbíróság előtt keresettel élt az alperessel szemben, amelyben 1.500.000 forint használati díj és ennek 2020. január 1. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az érintett önkormányzat jogi érvelése szerint Balatongyörök Község Önkormányzata Képviselő-testületének a közterületek használatáról szóló 8/2017. (V. 23.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 1. számú melléklete értelmében vendéglátó-ipari előkert, kerthelyiség, terasz kialakítására, illetve felépítmény által elfoglalt önkormányzati terület díja a strand területén 5.000 forint/m²/év. Ennek alapján az alperes a 2019. január 1. napja és 2020. december 31. napja közötti időszakra összesen 1.500.000 forint használati díj megfizetésére volt köteles, de fizetési kötelezettségének nem tett eleget.
Az indítvány és az önkormányzat védirata
[3] A Keszthelyi Járásbíróság a 4.G.20.272/2021/3. számú végzésében indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsának (a továbbiakban: Önkormányzati Tanács) eljárását. Az indítványozó álláspontja szerint – a Kúria joggyakorlatára is figyelemmel – a közterület-használattal összefüggő ügyek önkormányzati hatósági ügynek minősülnek, az Ör. azonban a szerződéses kapcsolat szabályozására épült és nem közigazgatási hatósági eljárást modellezett, vagyis az önkormányzat a közterület-használati jogviszonyban nem közhatalomként, hanem polgári jogi jogalanyként határozta meg magát. Továbbá az Ör. nem rendelkezett a közigazgatási jogorvoslathoz való jogról, továbbá a közterület-használati díj polgári jog szabályai szerinti behajtásának lehetőségét biztosította, amellyel megfosztotta a közterület igénybe vevőjét a jogorvoslathoz fűződő alkotmányos alapjogától. Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. 3. § (1) bekezdése, 4. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdés g) pontja és (2) bekezdése, 13. § (1) bekezdése, 15. § (1), (2), (3) és (5) bekezdése, 17. § 1., 2. és 3. bekezdése, valamint 1. számú mellékletének 6. pontja (helyesen: 1. számú melléklet I. pontjának 6. alpontja) sértette a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 4. §-át, 13. § (1) bekezdés 2. pontját, 41. § (1) és (2) bekezdését, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 7. §-át, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdését.
[4] Az Önkormányzati Tanács a Kp. 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
[5] Az érintett önkormányzat védiratában kiemelte, hogy a Keszthelyi Járásbíróság előtt folyamatban lévő perben kizárólag a használati díj mértéke tekintetében hivatkozott az Ör. 1. számú mellékletére, amely a strandon a bérleti díjat 5000 forint/m2/év összegben jelölte meg. Tehát nem közterület-használati jogviszony keretében meghatározott bérleti-használati díj megfizetése iránt indított peres eljárást, hanem amiatt, mert az alperes a bérlemény területét a bérleti jogviszony megszűnését követően jogalap nélkül használta és emiatt használati díj fizetésére köteles.
[6] A strand területe nem közterület, korábban sem volt az, hanem az önkormányzat üzleti vagyonát képezi. Az Ör. jogszabályellenesen nevesítette a strand területén közterületnek, mivel az az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 2. § 13. pontja és 54. § (5) bekezdése alapján nem minősült közterületnek.
[7] Az érintett önkormányzat hivatkozott arra is, hogy a Zala Megyei Kormányhivatal törvényességi felhívása alapján a képviselő-testület hatályon kívül helyezte az Ör.-t és megalkotta a közterületek használatáról szóló 7/2021. (III. 25.) számú új rendeletét (a továbbiakban: Ör2.). Az Ör2. orvosolta a korábbi hibáit: egyrészt a közterület-használat polgári jogviszonyként történő minősítését, másrészt azt, hogy az Ör. a községi strand területét hibásan közterületnek nevesítette. Az alperessel kötött bérleti szerződés egy polgári jogi jogügylet volt, mely jogviszony 2013. évben megszűnt.
[8] Az érintett önkormányzat szerint az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő perben az Ör. indítványban megjelölt rendelkezéseit – az 1. sz. melléklet I. pont 6. alpontja kivételével – nem kell alkalmazni, mivel nem közterület használatával kapcsolatos jogviszony a per tárgya, ezért ebben a részében a már hatályon kívül helyezett rendelet más jogszabályba ütközésének megállapítása szükségtelen. Az 1. sz. melléklet I. pontjának 6. alpontja azonban alkalmazható a perben a jogalap nélküli használat után járó díj mértékének megállapítása során, mint olyan támpont, amely alapján a használati díj mértékét meg lehet határozni.
Az Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
[9] Az indítvány megalapozott.
[10] Az Ör. vitatott rendelkezései a következők:
[11] „3. §
(1) Közterületet az 1. § (3) bekezdésében foglalt közterületi funkcióktól eltérően csak az önkormányzattal kötött közterület bérleti szerződés alapján lehet használni és csak olyan tevékenységekre, amelyekre e rendelet felhatalmazást ad.”
„4. §
(1) A közterületet rendeltetésétől eltérően használni közterület bérleti szerződés (a továbbiakban: bérleti szerződés) alapján, közterület-használati díj megfizetése ellenében lehet. A közterületi díjak mértékét a Rendelet 1. számú melléklete tartalmazza.”
„5. §
(1) Közterület bérleti szerződés szükséges:
[…]
g) vendéglátó-ipari előkert, kerthelyiség, terasz kialakítására,
[…]”
(2) Közterület bérleti szerződés alapján a használatba vevő használati díj megfizetése mellett jogosult a közterület-használati engedélyben megjelölt közterületet az abban megjelölt célra, módon és időtartamban, a rendeltetésétől eltérő célra használni. A közterület rendeltetéstől eltérő használata csak olyan módon történhet, hogy az egyéb közterületek használatát ne zavarja.”
„13. §
(1) A közterület bérleti szerződéssel kapcsolatos eljárás – a 17. § (3) bekezdésében foglaltak kivételével - átruházott hatáskörben a polgármester hatáskörébe tartozik.”
„15. §
(1) A közterület használatáért e rendelet 1. melléklete szerinti közterület-használati díjat kell fizetni. A díjat a használó, a közterület bérleti szerződésben rögzített időtartamra és módon a közterület tényleges használatára, vagy a közterületen elhelyezett létesítmény tényleges üzemeltetésére tekintet nélkül köteles megfizetni, teljesíteni.
(2) A közterület-használati díjat a közterület bérleti szerződésben meghatározott tárgyidőszakra és ütemezésben kell megfizetni.
(3) A közterület-használat időtartama alatt a mindenkor hatályos díjakat kell megfizetni.
[…]
(5) A közterület-használati díj szempontjából minden megkezdett hónap, nap és m2 egésznek számít.”
„17. §
- 1. A községi strand területe (…. hrsz), a ….. (….. hrsz) és a ….. (…. és … hrsz) kiemelt közterületnek minősül, melynek használatára az önkormányzattal kötött egyedi területbérleti szerződés alapján kerülhet sor. A bérleti díj legalacsonyabb mértéke megegyezik a Rendelet 1. számú mellékletében szereplő közterület használati díj mértékével.
- 2. A területbérleti szerződések megkötésénél a Rendelet rendelkezéseit figyelembe kell venni.
- 3. A kiemelt területekre vonatkozó, hosszabb időtartamú (egy éven túli) területbérleti szerződés megkötésére irányuló kérelmek elbírálása, a területbérleti szerződések jóváhagyása a képviselő-testület hatáskörébe tartozik.”
„1. melléklet a 8/2017. (V.23.) önkormányzati rendelethez
A közterület-használat díjtételei:
I.
6. Vendéglátó-ipari előkert, kerthelyiség, terasz kialakítására, illetve felépítmény által elfoglalt önkormányzati terület díja
strand területén 5000 Ft/m2/év
….. 6000 Ft/m2/év
…… 5000 Ft/m2/év”
[12] Az önkormányzat képviselő-testülete 2021. április 1. napjával hatályon kívül helyezte az Ör.-t és megalkotta az Ör2.-t. Az Ör2. egyrészt a közterület-használati engedély iránti kérelem elbírálására az Ákr.-t rendeli alkalmazni (az Ör2. az Ákr.-t tévesen jelöli meg 2019. évi CL. törvényként), másrészt a községi strand területét már nem nevesíti közterületként.
[13] Az Önkormányzati Tanács több korábbi határozatában rögzítette, hogy bírói kezdeményezés esetén azt a jogot vizsgálja, amelyet a bírónak alkalmaznia kell. Így kerülhet sor hatályon kívül helyezett, vagy a későbbiekben módosult önkormányzati rendeletek vizsgálatára (Köf.5012/2016/4., Köf.5083/2012/4., Köf.5024/2019/4. sz. határozatok).
[14] A fentiek kapcsán az Önkormányzati Tanács rögzíti, hogy az érintett önkormányzat védiratában megfogalmazottak, azaz, hogy az indítványozó bíróság a döntését mely jogszabályhelyekre alapíthatja (mi a jogvita pontos tárgya), az ügy érdeméhez tartozó kérdésnek minősülnek, amelyben az Önkormányzati Tanács nem foglalhat állást.
[15] Az Önkormányzati Tanácsnak a jelen ügy kapcsán az Ör. 3. § (1) bekezdésének, 4. § (1) bekezdésének, 5. § (1) bekezdés g) pontjának és (2) bekezdésének, 13. § (1) bekezdésének, 15. § (1), (2), (3) és (5) bekezdésének, 17. § 1., 2. és 3. bekezdésének, valamint 1. számú melléklete I. pontja 6. alpontjának más jogszabályba ütközését kellett vizsgálnia.
[16] Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése szerint, a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között rendeletet alkot. Az Alaptörvény 32. § (3) bekezdése értelmében az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes.
[17] A Mötv. 4. §-a alapján a helyi közügyek alapvetően a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, valamint a helyi önkormányzás és a lakossággal való együttműködés szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek megteremtéséhez kapcsolódnak. A Mötv. 13. § (1) bekezdés 2. pontja szerint a helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladat különösen a településüzemeltetés, ennek körében egyebek mellett a közterületek kialakítása és fenntartása.
[18] A Mötv. 41. § (4) bekezdése biztosítja a képviselő-testület számára, hogy – a törvényben meghatározott kivételekkel – hatásköreit átruházza a polgármesterre, a bizottságára, a részönkormányzat testületére, a jegyzőre, a társulására. E rendelkezést pontosítja az Mötv. 142/A. § (1) bekezdése, amely szerint a képviselő-testület a hatáskörébe tartozó hatósági ügyben (azaz önkormányzati hatósági ügyben) a hatáskörét önkormányzati rendeletben a polgármesterre, a bizottságára, a társulására vagy a jegyzőre ruházhatja át. A Mötv. 142/A. § (2) bekezdése értelmében pedig, ha a képviselő-testület önkormányzati hatósági ügyben a hatáskörét átruházza, elbírálja a fellebbezést, valamint gyakorolja a másodfokú hatóság és a felügyeleti szerv feladat- és hatáskörét.
[19] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.
[20] Az Ákr. 7. § (1) bekezdése szerint a hatóság eljárása során az e törvény hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági ügyben és a hatósági ellenőrzés során e törvény rendelkezéseit alkalmazza. E rendelkezés (2) bekezdése értelmében a törvény alkalmazásában ügy az, amelynek intézése során a hatóság döntésével az ügyfél jogát vagy kötelezettségét megállapítja, jogvitáját eldönti, jogsértését megállapítja, tényt, állapotot, adatot (a továbbiakban együtt: adat) igazol vagy nyilvántartást vezet, illetve az ezeket érintő döntését érvényesíti. Az Ákr. 112. § (1) bekezdése értelmében a hatóság határozata ellen önálló jogorvoslatnak van helye. A hatóság végzése ellen önálló jogorvoslatnak akkor van helye, ha azt törvény megengedi, egyéb esetben a végzés elleni jogorvoslati jog a határozat, ennek hiányában az eljárást megszüntető végzés ellen igénybe vehető jogorvoslat keretében gyakorolható.
[21] Az Étv. 2. §-ának 13. pontja szerint közterület a közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván. Az Étv. 54. § (5) bekezdése értelmében a közterületet – e rendelkezés (5a) és (5b) bekezdésében foglaltak figyelembevételével – rendeltetésének megfelelően bárki használhatja. A közterület rendeltetésére és használatára jogszabály további szabályokat állapíthat meg.
[22] A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) 5. § (1) bekezdése szerint a helyi önkormányzat vagyona törzsvagyon vagy üzleti vagyon lehet. Az 5. § (2) bekezdése alapján a helyi önkormányzat tulajdonában álló nemzeti vagyon külön része a törzsvagyon, amely közvetlenül a kötelező önkormányzati feladatkör ellátását vagy hatáskör gyakorlását szolgálja, és amelyet
a) e törvény kizárólagos önkormányzati tulajdonban álló vagyonnak minősít,
b) törvény vagy a helyi önkormányzat rendelete nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősít [az a) és b) pont együtt: forgalomképtelen törzsvagyon],
c) törvény vagy a helyi önkormányzat rendelete korlátozottan forgalomképes vagyonelemként állapít meg.
[23] Balatongyörök Község Önkormányzata Képviselő-testületének a Képviselő-testület Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 22/2019. (XI. 25.) önkormányzati rendelete 10. § (4) bekezdés a) pontja értelmében az Önkormányzat jelenleg ellátott legfontosabb önként vállalt feladata különösen a községi strand fenntartása és működtetése.
[24] Amint erre a bírói indítvány is hivatkozott, az Önkormányzati Tanács Köf.5033/2017/4. számú határozata értelmében a közterülettel, mint véges közjószággal kapcsolatos használati viszonyok egyik sajátossága az, hogy a jogviszony egyik alanya nem magántulajdonos, illetve magánszemély, hanem a központi vagy helyi kormányzat. Az állam tehát a jogviszonyban nem magántulajdonosi minőségben, hanem mint köztulajdonnal való rendelkezésre felhatalmazással bíró jogalany jelenik meg (Köf.5033/2017/4. [22] és [27] bekezdés). A települési önkormányzat nem szokványos magánjogi szerződő fél, mert egyben szabályozója is az önmagát érintő viszonynak. A közterület-használatra vonatkozó rendelet megalkotásával a közhatalom jogán meghatározhatja azt az alapvető viszonylatot, amelyben a mellérendeltség keretei között a szerződő magánféllel tárgyalhat. A szerződés másik alanyának garanciális jogait csak közjogi eszközökkel lehet biztosítani, hiszen a felek egyenjogúsága, akarategyezősége ebben az egyenlőtlen alaphelyzetben másképp aligha biztosítható (Köf.5033/2017/4. [40] bekezdés).
[25] Az Önkormányzati Tanács megállapította továbbá, hogy az önkormányzat rendeletalkotási feljogosítottságánál fogva közhatalomként jár el, tehát nem lehet mellérendeltségi viszonyban a használatot igénylővel. A közterület rendeltetéstől eltérő – például kereskedelmi jellegű – használatát ezért az önkormányzat csakis közhatalomként és nem tulajdonosként dönti el. Ezért ebben a kérdésben az önkormányzat megfelelő fórumának közigazgatási határozatot kell hoznia, amellyel szemben fellebbezési jog biztosítandó, a jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálata pedig közigazgatási bíróságtól kérhető (Köf.5033/2017/4. [46] bekezdés).
[26] Az Önkormányzati Tanács rámutatott arra is, hogy az önkormányzat a közterület-használat szabályozása terén alkalmazhat ugyan polgári jogi viszonyelemeket is, de csak a maga helyén és összefüggésében felfogva, az alapul fekvő közigazgatási jogviszonyba ágyazottan, a koherencia követelményének érvényesítése mellett. A magánjogi szabályoknak elsősorban a közigazgatási szerződési kapcsolat háttérjogaként van jelentőségük. Ha a közhatalmi szereplő diktálni tudja a szerződési feltételeket, akkor a másik megállapodó fél számára közjogi garanciákat kell biztosítani, mindenekelőtt jogorvoslati formában. Az önkormányzatnak tehát nincs korlátlan szabadsága az alkalmazandó jogviszony kiválasztása terén, nem lehet „hintázni” a köz- és a magánjogi jogviszonyok között, azaz mindig onnan kölcsönvenni egy-egy elemet, ahonnan célszerűbbnek látszik (Köf.5033/2017/4. [50]-[51] bekezdés).
[27] A Köf.5033/2017/4. számú döntésben megfogalmazott követelményeket megerősítik az indítvány által is hivatkozott Köf.5031/2019/5. és Köf.5010/2020/6. számú határozatok is.
[28] Az Önkormányzati Tanács egyetért az indítványozó bíróság álláspontjával, mely szerint a közterület-használattal összefüggő ügyek a Mötv. 4. §-a és 13. § (1) bekezdésének 2. pontja, valamint az Ákr. 7. §-a alapján önkormányzati hatósági ügynek minősülnek. Az Ör. azonban olyan szabályozási rendszert épített fel, amely nem közigazgatási hatósági eljárást modellezett, vagyis az önkormányzat a közterület-használati jogviszonyban nem közhatalomként, hanem polgári jogi jogalanyként határozta meg magát. Erre tekintettel az Ör. 3. § (1) bekezdése, 4. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdés g) pontja és (2) bekezdése, 13. § (1) bekezdése, 15. § (1), (2), (3) és (5) bekezdése, valamint 1. számú mellékletének I. pont 6. alpontja ellentétes volt a Mötv. 4. §-ával és 13. § (1) bekezdésének 2. pontjával, valamint az Ákr. 7. §-ával.
[29] Helytálló az indítványozó bíróság azon megállapítása is, hogy az Ör. nem rendelkezett a közigazgatási jogorvoslathoz való jogról és a közterület-használati díj polgári jog szabályai szerinti behajtásának lehetőségét biztosította, amivel megfosztotta a közterület igénybe vevőjét a jogorvoslathoz fűződő jogától. Az indítványozó e jogsérelem kapcsán közvetlenül Alaptörvénybe ütközést állított, amelyet az Önkormányzati Tanácsnak nincs hatásköre vizsgálni. Ugyanakkor a jogorvoslathoz való jog sérelme magából az indítványozó által is felhívott Ákr.-ből (112. § (1) bekezdés), valamint a Mötv. rendelkezéseiből közvetlenül levezethető (142/A. § (1) és (2) bekezdés).
[30] Az Nvtv. szabályai értelmében az önkormányzati törzsvagyonba olyan vagyonelemek tartozhatnak, amelyek közvetlenül a kötelező önkormányzati feladatkör ellátását vagy hatáskör gyakorlását szolgálják. Az érintett önkormányzat 22/2019. (XI. 25.) önkormányzati rendelete értelmében a strand üzemeltetését önként vállalt feladatként látja el, az önkormányzat vagyonleltárja szerint azonban a strand az önkormányzat korlátozottan forgalomképes vagyoni körébe tartozik. A kormányhivatal fent megjelölt törvényességi felhívása korábban már megállapította, hogy a vagyonleltárt tartalmazó helyi jogszabályban a strandot nem lehet korlátozottan forgalomképes törzsvagyonként szerepeltetni, mert nem kötelező önkormányzati feladat ellátását szolgálja. Az Nvtv. 5. § (1) és (2) bekezdéséből, valamint az Étv. 2. § 13. pontjából és 54. §-ának (5) bekezdéséből összességében az következik, hogy a strand csakis az önkormányzat üzleti vagyonának része lehet.
[31] A Kúria a fentiekkel összefüggésben ismételten hangsúlyozza, hogy annak a megítélése, hogy az alapperben az érintett önkormányzat a keresetét milyen jogviszonyra alapítja, ez megalapozott-e, továbbá, annak az értékelése, mely szerint az Ör. 1. sz. melléklet I. pontjának 6. alpontját az érintett önkormányzat a kereseti érvelése alapján „csak” a jogalap nélküli használat után járó díj mértékének támpontjaként használta, a per érdeméhez tartozó kérdések. Ezek ugyanakkor nem befolyásolják az Ör.-re vonatkozó fenti megállapításokat éppen azon oknál fogva, mert az érintett önkormányzat a strand területét a szóban forgó időszakban közterületként nevesítette.
[32] Az Ör. indítvánnyal érintett egyes rendelkezései (Ör. 17. §, 1. sz. melléklet I. pont 6. alpontja) a községi strand mellett egyéb kiemelt közterületekre (………) is kiterjednek, melyek tekintetében a más jogszabályba ütközés megállapítása – a vizsgált rendelkezések egymással való szoros összefüggésére tekintettel – a Kp. 143. § (3) bekezdésén alapul.
[33] A Kp. 147. § (1) bekezdése értelmében, ha az önkormányzati rendelet rendelkezésének megsemmisítésére, illetve más jogszabályba ütközésének megállapítására bírói indítvány alapján került sor, a megsemmisített rendelkezés nem alkalmazható az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben, valamint valamennyi, a megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben. A jelen ügyben vitatott közterület-használati díjfizetési kötelezettség 2019. január 1. napja és 2020. december 31. napja közötti időszakra, azaz arra az időszakra vonatkozik, amikor az Ör. fentiek szerint más jogszabályba ütközőnek nyilvánított rendelkezései még hatályban voltak, ezért a Kp. 147. § (1) bekezdésének alkalmazása önmagában a megsemmisítésből következik. A Kúria az általános alkalmazási tilalom mellőzéséről az eset körülményeinek mérlegelése, így a jogvita sajátossága alapján, a jogbiztonság védelme érdekében a Kp. 147. § (2) bekezdése szerint döntött.
A döntés elvi tartalma
[34] A Kúria Önkormányzati Tanácsa fenntartja azt a gyakorlatát, amely szerint a közterület hasznosításával kapcsolatos jogviszonyokban a helyi önkormányzat nem szokványos magánjogi szerződő félként, hanem a közhatalom birtokosaként vesz részt, mert egyben szabályozója is az önmagát érintő viszonynak. A szerződés másik alanyának garanciális jogait csak közjogi eszközökkel lehet biztosítani, ezért a közterület-használattal összefüggő ügyek önkormányzati hatósági ügynek minősülnek. A helyi önkormányzat alkalmazhat polgári jogi viszonyelemeket is, de csak a közigazgatási jogviszonyba ágyazottan. A szabályozás nem keverheti pusztán célszerűségi alapon a köz- és a magánjogi jogviszonyok elemeit.
Záró rész
[35] Az Önkormányzati Tanács az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el, a más jogszabályba ütközés jogkövetkezményeit a Kp. 146. § (1) bekezdés b) pontja alapján állapította meg.
[36] A Magyar Közlönyben történő közzététel a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététel a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
[37] A más jogszabályba ütköző rendelkezések folyamatban lévő ügyben való alkalmazásának tilalmát a Kp. 147. § (1) bekezdése mondja ki, az általános alkalmazási tilalom mellőzése a Kp. 147. § (2) bekezdésén alapul.
[38] A Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.
[39] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2021. szeptember 21.
Dr. Varga Zs. András sk. a tanács elnöke
Dr. Varga Eszter sk. előadó bíró
Dr. Balogh Zsolt sk. bíró
Dr. Horváth Tamás sk. bíró
Dr. Patyi András sk. bíró