Köf.5.014/2020/9. számú határozat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának

határozata

Az ügy száma: Köf.5014/2020/9.

A tanács tagja: Dr. Patyi András a tanács elnöke, Dr. Varga Eszter előadó bíró, Dr. Dobó Viola bíró

Az indítványozó: Szegedi Törvényszék

Az érintett önkormányzat: Újszentiván Község Önkormányzata
(6754 Újszentiván, Felszabadulás utca 7.)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa Újszentiván Község Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 17/2015. (XI. 30.) önkormányzati rendelete 6. § (2) bekezdés „A II. körzetben: 240,- Ft/m2” szövegrészének az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésébe és az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése alapján alkalmazandó az Emberi Jogok Európai Egyezménye Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkébe ütközésének vizsgálatára vonatozó indítványt elutasítja. Ezt meghaladóan az önkormányzati rendeleti rendelkezés más jogszabályba ütközésének vizsgálatára, megsemmisítésére és az alkalmazási tilalom elrendelésére vonatkozó eljárást megszünteti.

Elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1]  A Kúria Önkormányzati Tanácsa (a továbbiakban: Önkormányzati Tanács) 2020. február 18. napján hozott Köf.5.041/2019/4. számú határozatában Újszentiván Község Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 17/2015. (XI. 30.) önkormányzati rendelete 6. § (2) bekezdés „A II. körzetben: 240,- Ft/m²” szövegrészének (a továbbiakban: Ör. rendelkezés) más jogszabályba – így a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 7. § g) pontjába – ütközését megvizsgálta és a bírói indítványt elutasította. Az Önkormányzati Tanács az indítványnak azon részét, amely az Ör. rendelkezés Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésébe és XXX. cikk (1) bekezdésébe ütközésének megállapítására irányult, hatáskör hiányában utasította el a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 142. § (2) bekezdése alapján.

[2] Az indítványozó ezt követően három ügyben felfüggesztette a per tárgyalását és hasonló szövegezésű, 2020. június 2. napján kelt indítványaival az Önkormányzati Tanácshoz fordult, ismételten kezdeményezte az Ör. rendelkezés törvényességi vizsgálatát és megsemmisítését, valamint annak kimondását, hogy e törvényellenes rendelkezés az indítványozó előtt folyó perekben nem alkalmazható.

[3] Az indítványozó előtt folyó perek felpereseit az Újszentiváni Polgármesteri Hivatal Jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) az azonos övezeti besorolás (Gip2 ipari gazdasági övezet) alá tartozó ingatlanaik után 2019. évtől telekadó megfizetésére kötelezte. A másodfokú hatóságként eljárt Csongrád Megyei Kormányhivatal (jelenleg: Csongrád-Csanád Megyei Kormányhivatal), mint az indítványozó előtt folyó perek alperese az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Az indítványokkal érintett egyik perben a vitatott telekadót ugyanazon felperes 559 m2 területű, a perben kirendelt igazságügyi szakértő értékbecslése alapján 58.700 Ft forgalmi értékű ingatlana után 134.160 Ft-ban, továbbá egy 4593 m2 területű, 1.410.000 Ft forgalmi értékű ingatlana után 1.102.320 Ft-ban állapították meg. A másik ügy felperesét az 1 ha 1750,72 m2 területű, a szakértői vélemény alapján 3.610.000 Ft forgalmi értékű ingatlana után 2.820.173 Ft, míg a harmadik ügy felperesét a 9258 m2 területű, 2.840.000 Ft (az ingatlanon lévő felépíményre figyelemmel 4.970.000 Ft) forgalmi értékű ingatlana után 2.221.920 Ft telekadó megfizetésére kötelezték.

[4] Az Önkormányzati Tanács a három indítványt a Kp. 139. §-a alapján alkalmazandó Kp. 31. § (1) bekezdése alapján egyesítette tekintettel arra, hogy a perek tárgya megegyezik és ugyanazon önkormányzati rendelet ugyanazon rendelkezése törvényességének egyező indokoláson nyugvó felülvizsgálatára irányul.

A bírói indítvány és az önkormányzat védirata

[5] Az indítványozó álláspontja szerint az Önkormányzati Tanács korábbi határozatában az Ör. vitatott rendelkezését nem a konfiskáló jelleggel kapcsolatban, hanem a szabályozás differenciáltsága és a helyi adó diszkriminatív adóztatása vonatkozásában vizsgálta, így ez nem minősül ítélt dolognak, a res iudicata nem áll fenn.

[6] Az indítványozó kiemelte, hogy a telekadó mértéke az ingatlanok forgalmi értékének közel 80%-át (illetve egyik esetben több mint kétszeresét) teszi ki, amely – az Önkormányzati Tanács gyakorlata alapján – konfiskáló jellegűnek minősül és emiatt a szabályozás a Htv. 7. § g) pontjába ütközik.

[7] Az indítványozó szerint az Ör. rendelkezése – a Htv. 7. § g) pontjától függetlenül – az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdésében rögzített teherbíró képesség elvébe, illetve, ha az Alaptörvény-ellenesség ez alapján nem állapítható meg, akkor a konfiskáló jelleg miatt a tulajdonhoz való jogba [az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésébe és az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése alapján alkalmazandó az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkébe] ütközik.

[8] Az Önkormányzati Tanács a Kp. 140. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére. E felhívást az érintett önkormányzat 2020. június 17. napján vette át, azonban a védiratát a nyilatkozat megtételére nyitva álló 30 napos határidőn – az ítélkezési szünetre is figyelemmel: 2020. augusztus 24. napján – túl, 2020. augusztus 31-én elkésetten terjesztette elő, mulasztását igazolási kérelemmel nem mentette ki.

Az Önkormányzati Tanács döntésének indokolása

[9] Az Önkormányzati Tanácsnak az indítvány alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy lefolytatható-e normakontroll eljárás egy már korábban vizsgált önkormányzati rendelkezés vonatkozásában, ha az indítvány az Önkormányzati Tanács által érdemben már elbírált önkormányzati rendelkezés vizsgálatára irányul, és az indítványozó ugyanazon jogszabályi rendelkezésbe ütközést jelölte meg, azonban a korábbi indítványtól eltérő összefüggésre hivatkozva kéri az önkormányzati normakontroll eljárás lefolytatását.

[10] Jelen ügyben az indítvánnyal támadott Ör. rendelkezés más jogszabályba ütközésének vizsgálata már önkormányzati normakontroll eljárás – a Köf.5.041/2019/4. számú határozat – tárgya volt: mind a Köf.5.041/2019. számú normakontroll eljárásban, mind a jelen egyesített ügyben az Ör. rendelkezés más jogszabályba, nevezetesen a Htv. 7. § g) pontjába ütközésének vizsgálatát kezdeményezte az indítványozó. Az indítványozó a korábbi normakontroll eljárásban csak a helyi adó diszkriminatív adóztatására hivatkozott, míg a perbeli ügyben ugyanezen helyi adó konfiskáló jellegét kérte megállapítani annak ellenére, hogy a Köf.5.041/2019. számon folyamatban volt eljárásban maga utalt arra, hogy a telekadó mértéke nem minősül vagyont elvonónak (Köf.5.041/2019/4. számú határozat [6] pontja).

 

[11] Az Önkormányzati Tanács hangsúlyozza, hogy a jelen eljárás keretében az önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése jogszabály-ellenességét vizsgálja; a normakontroll eljárás nem irányulhat arra, hogy a helyi adó konfiskáló jellegét esetről-esetre állapítsa meg, mert akkor egyedi, konkrét ügyeket döntene el.

[12] A Htv. 7. § g) pontja az önkormányzat mozgásterét az adómegállapítás terén egymásra épülő kritériumok megfogalmazásával szabályozza, amely alapján az adóalap fajtája, az adó mértéke, a rendeleti adómentesség és adókedvezmény úgy állapítható meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének. Ez a mérce a korábbi szabályozástól eltérően az adóalanyok szélesebb köréhez igazodik, aminek terjedelmét az adóterhelés alapja oldaláról vett azonosság, az adóterhelés alkotmányosan védhető indoka, továbbá ezen ok és az érintett kör lehatárolása közötti okszerű, nem önkényesen meghatározott kapcsolat által jellemezhető helyzet határolhatja be. (Köf.5.025/2018/4. számú határozat [24] pontja).

[13] A jelen ügyben vitatott Ör. rendelkezés más jogszabályba – a Htv. 7. § g) pontjába – ütközését az Önkormányzati Tanács korábbi határozatában már átfogóan, valamennyi összefüggés, a fent említett kritériumok vonatkozásában – így az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességére is figyelemmel – érdemben már megvizsgálta és megállapította, hogy az Ör. rendelkezés nem jogszabálysértő, nem ellentétes a Htv. 7. § g) pontjával.

[14] Az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközése tárgyában hozott kúriai döntés mindenkire nézve kötelező [Kp. 146. § (5) bekezdése]. A változatlan szabályozási környezetre tekintettel az indítványban feltett kérdés már eldöntött dolog (res judicata), a korábbi döntéstől sem az érintett önkormányzat, sem az Önkormányzati Tanács nem térhet el.

[15] Az Önkormányzati Tanács „ […] normakontroll eljárása sok szempontból rokonságot mutat az alkotmánybírósági eljárással, így nincs helye az önkormányzati rendelet vizsgálatának, ha az indítvány a Kúria által érdemben már elbírált önkormányzati rendelet vagy önkormányzati rendelkezés vizsgálatára irányul, és az indítványozó ugyanarra a más jogszabályba ütközésre hivatkozva kéri a törvényellenességet megállapítását.” (Köf.5.041/2015/4. számú határozat [7] pontja).

[16] Az Önkormányzati Tanács eljárásában a normakontroll sajátosságaira figyelemmel alkalmazza a Kp. általános szabályait, így a keresetlevél visszautasítására, az eljárás megszüntetésére, illetve az anyagi jogerőhatásra vonatkozó szabályokat is [Kp. 139. §].

[17] Az Önkormányzati Tanács az indítványt visszautasítja, ha az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata tárgyában – ugyanazon a jogalapon – már jogerős határozatot hozott [Kp. 48. § (1) bekezdés g) pontja]. A határozat jogereje kizárja azt, hogy ugyanabban a tárgykörben a bíróság új indítványt terjeszthessen elő vagy azt egyébként vitássá tehesse [Kp. 96. §].  Az indítvány visszautasítására azonban csak az indítványnak az Önkormányzati Tanácshoz való érkezését követő nyolc napon belül van lehetőség [Kp. 45. § (1) bekezdés c) pontja]. E határidő lejártát követően az Önkormányzati Tanács az indítványt már nem tudja visszautasítani, viszont a normakontroll eljárást bármikor megszüntetheti, ha a visszautasítás okai fennállnak [Kp. 81. § (1) bekezdés a) pontja].

[18] A fentiekre tekintettel jelen ügyben az indítvány visszautasításának lett volna helye a Kp. 139. §-a és 48. § (1) bekezdése g) pontja alapján, hiszen az indítvány olyan, az Önkormányzati Tanács által már vizsgált Ör. rendelkezés jogszabályellenességének megállapítására irányul, amelyet az Önkormányzati Tanács már korábbi határozatában érdemben és átfogóan megvizsgált. Az indítvány visszautasítására nyitva álló határidő azonban már eltelt, így az Önkormányzati Tanács jelen normakontroll eljárását – a Köf.5.041/2019. számú ügyben már vizsgált más jogszabályba (Htv. 7. § g) pont, Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdés) ütközés megállapítására vonatkozó indítványrész tekintetében – a Kp. 81. § (1) bekezdése a) pontja megfelelő alkalmazásával megszüntette.

[19] Az Önkormányzati Tanács a normakontroll eljárásban a helyi norma más jogszabályba ütközésének megállapítására irányuló indítványt az alaptörvényi összefüggéseket is értékelve vizsgálja. Ugyanakkor a helyi norma más jogszabály közbejötte nélküli, az indítványozó megfogalmazása szerint „a Htv. 7. § g) pontjától független”, közvetlenül Alaptörvénybe ütközését állító indítványt (indítványrészt) az Önkormányzati Tanácsnak nincs hatásköre vizsgálni, figyelemmel az Alaptörvény T) cikkének (2) bekezdésére, valamint a 25. cikk (2) bekezdésére. Mindezekre figyelemmel az Önkormányzati Tanács az indítványnak azon részét, amely az Ör. támadott rendelkezésének a tulajdonhoz való jogba [az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésébe és az azzal azonos tartalmú, az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése alapján alkalmazandó az EJEE Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkébe] ütközése megállapítására irányult, hatáskör hiányában elutasítja a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján.

[20] Az Önkormányzati Tanács végül megállapítja, hogy az indítványban foglalt Ör. rendelkezés szövege nem egyezik a Nemzeti Jogszabálytár felületen közzétett szöveggel. A Nemzeti Jogszabálytár alapján az Ör. rendelkezése: „Az adó évi mértéke (2) A II. körzetben: 60 -Ft/m2.” E rendelkezést azonban módosította az indítványban foglaltakkal azonos szövegezésre Újszentiván Község Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 17/2015. (XI. 30.) önkormányzati rendelet módosításáról szóló 17/2018. (XI. 29.) önkormányzati rendeletének 2. §-a, amely 2019. január 1. napjától hatályos. Az Önkormányzati Tanács felhívja az érintett önkormányzat figyelmét arra, hogy a Nemzeti Jogszabálytár internetes felületén egységes szerkezetű szöveggel közzé kell tenni valamennyi, 2013. június 30. után kihirdetett, és a lekérdezés napján hatályos rendeletet, illetve ezek megelőző és következő egy-egy időállapotát [a Nemzeti Jogszabálytárról szóló 338/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdés].

A döntés elvi tartalma

[21] Nincs helye az önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése ismételt vizsgálatának, ha az indítvány a Kúria Önkormányzati Tanácsa által érdemben már elbírált önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezésének vizsgálatára irányul és az indítványozó változatlan szabályozási környezet mellett ugyanarra a más jogszabályba ütközésre hivatkozva kéri a jogszabályellenesség megállapítását.

Záró rész

[22] Az Önkormányzati Tanács az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.

[23] Az önkormányzati rendelet törvényellenességének vizsgálatára irányuló eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[24] A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[25] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2020. szeptember 1.

Dr. Patyi András sk. a tanács elnöke,
Dr. Varga Eszter sk. előadó bíró,
Dr. Dobó Viola sk. bíró