Köf.5.009/2020/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának

határozata

Az ügy száma: Köf.5009/2020/4.

A tanács tagja: Dr. Patyi András a tanács elnöke, Dr. Varga Eszter előadó bíró, Dr. Dobó Viola bíró

Az indítványozó: Budapest Főváros Kormányhivatala (1056 Budapest, Váci u. 62-64.)
   
Az indítványozó képviselője: dr. Horváth Zsuzsanna kamarai jogtanácsos   

Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros Önkormányzata (1052 Budapest, Városház u. 9-11.)

Az érintett önkormányzat képviselője: dr. Lesch Katalin Edit kamarai jogtanácsos (1052 Budapest, Városház utca 9-11.)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa
- megállapítja, hogy Budapest Főváros Közgyűlésének a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 30/2010. (VI. 4.) önkormányzati rendelete 2020. július 1. napjától hatályos 3. § (1a) bekezdése más jogszabályba ütközik, ezért kimondja, hogy a kihirdetett, de még hatályba nem lépett önkormányzati rendeleti rendelkezés nem lép hatályba;
- elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
- elrendeli, hogy határozatának közzétételére, a kézbesítést követő nyolc napon belül, az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] Budapest Főváros Közgyűlése a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 30/2010. (VI. 4.) önkormányzati rendeletét (a továbbiakban: Ör.) 2020. július 1-jei hatállyal módosította, amely a következő 3. § (1a) bekezdéssel (a továbbiakban: Ör. módosítás) egészült ki: „[a] parkolásüzemeltetési rendszerben a parkolási közszolgáltatás igénybevétele jogszerűségének ellenőrzését csak a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX törvény 16/A. §-a szerinti jogi személy láthatja el. Az e rendelkezésbe ütköző szerződés semmis.”

[2] Budapest Főváros Kormányhivatala (a továbbiakban: az indítványozó) 2020. február 19. napján BP/1010/00179-1/2020. számon törvényességi felhívást bocsátott ki, melyben felhívta Budapest Főváros Közgyűlése figyelmét az Ör. módosítással kapcsolatban észlelt jogszabálysértésre. A fővárosi közgyűlés a törvényességi felhívást a 2020. február 26. napján tartott testületi ülésén megtárgyalta és a 209/2020. (II. 26.) számú határozatában foglaltak szerint a törvényességi felhívással nem értett egyet.

Az indítvány és az önkormányzat védirata

[3] Figyelemmel arra, hogy a törvényességi felhívás eredménytelen volt, az indítványozó kezdeményezte a Kúria Önkormányzati Tanácsánál (a továbbiakban: Önkormányzati Tanács) az Ör. módosítás jogszabállyal való összhangjának vizsgálatát és annak kimondását, hogy az Ör. módosítás nem lép hatályba.
 
[4] Az indítványozó szerint a fővárosi közgyűlés az Ör. módosítás megalkotásával megsértette az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdését, Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 23. § (5) bekezdésének 3. pontját, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 48. § (5) bekezdését és a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 3. §-át.

[5] Az indítványozó álláspontja az, hogy a parkolási közszolgáltatás ellátásának lehetséges formáit a jogalkotó magasabb szintű jogszabályokban [Mötv. 16/A. §, Kkt. 9/D.§, 15/E. § (3) bekezdése] szabályozta és a közszolgáltatás ellátására vonatkozó feltételeket e törvényi rendelkezések töltik ki tartalommal. A Kkt. 9/D. § (7) bekezdése, illetve a Kkt. 15/E.§ (3) bekezdése az önkormányzat vagy a Mötv. 16/A. §-ában meghatározott, parkolási közszolgáltatás ellátására jogosult szolgáltató feladataként szabályozza a díjfizetési kötelezettség ellenőrzését.

[6] Az indítványozó hangsúlyozta, hogy a fővárosi közgyűlés – a Mötv. 23. § (4) bekezdésének 10. pontjában szabályozott feladatkörrel összhangban álló – a Kkt. 48. § (5) bekezdésében biztosított rendeletalkotási felhatalmazás keretein belül alkothat szabályokat. A Kkt. 48. § (5) bekezdésben biztosított rendeletalkotási felhatalmazás keretein kívül esik az, hogy a parkolási közszolgáltató vonatkozásában kötelező előírásokat fogalmazzon meg a parkolás üzemeltetés feladatkörét – a Mötv. 23. § (5) bekezdés 3. pontja alapján – ellátó kerületi önkormányzat számára. Mindezekből következik az indítványozó jogi álláspontja szerint az, hogy nincs szabályozási lehetősége a fővárosi közgyűlésnek az Ör. módosításban foglalt előírás meghatározására.

[7] Az indítványozó végül kiemelte, hogy az Ör. módosítás nem tekinthető a magasabb szintű szabályokat kiegészítő jogalkotásnak, így e rendeletmódosítás indokolatlanul párhuzamos szabályozást eredményezett, amely sérti a Jat. 3. §-át is. Az indítványozó szerint a magasabb szintű jogszabályban meghatározott egyértelmű normatartalmat szűkíti a rendeletmódosítás.

[8] A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 45. §-a alapján felállított Önkormányzati Tanács a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján Budapest Főváros Önkormányzatát (a továbbiakban: érintett önkormányzat) felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.

[9] Az érintett önkormányzat a védiratában kérte, hogy az Önkormányzati Tanács az indítványt utasítsa el. Kiemelte, hogy a parkolási feltételrendszer kialakítása a főváros feladata, amely szükségképpen kiterjed a parkolásüzemeltetés egyes feltételeinek szabályozására is. Ezzel összefüggésben az érintett önkormányzat megjegyezte, hogy az általa alkotott parkolási rendeletek 1993 óta, 27 éve határoznak meg a parkolásüzemeltetésre vonatkozó szabályokat, amelyeket az indítványozó eddig nem talált jogszabálysértőnek.

[10] Előadta, hogy a központi jogszabályok (így az Mötv. vagy a Kkt.) nem határoznak meg arra vonatkozó rendelkezést, hogy a parkolási közszolgáltatás igénybevétele jogszerűségének ellenőrzését ki láthatja el.  Hangsúlyozta, hogy az Mötv. 13. § (1) bekezdés 2. pontjára tekintettel a közterületi parkolás, a parkolási közszolgáltatás során a külső alvállalkozók igénybevételére vonatkozó tilalom helyi közügyet érint. Éppen ezért ebben a tárgyban a magasabb szintű jogszabályokhoz képest kiegészítő, azokkal tételesen nem ellentétes helyi jogalkotásra a fővárosi közgyűlés hatáskörrel rendelkezett.  E körben hivatkozott az 17/1998. (V. 13.) AB határozatra és az Önkormányzati Tanács Köf.5019/2014/4. számú határozatára is.

[11] Álláspontja szerint a Kkt. 48. § (5) bekezdése általános törvényi felhatalmazásnak minősül, mivel az nem pusztán az érintett területek lehatárolására, hanem a területek megállapítására irányul, ami magában foglalja azt is, hogy mely területeket milyen feltételek mellett minősít várakozási területnek az adott helyi önkormányzat. Előadta, hogy abban az esetben is, ha a Kkt. 48. § (5) bekezdése nem minősülne „általános törvényi felhatalmazásnak”, a fővárosi közgyűlés közvetlenül az Alaptörvényben biztosított jogkörében is jogosult volt az Ör. módosítás megalkotására.

[12] Az érintett önkormányzat szerint, az Ör. módosítás egyértelműen olyan tárgykörben tartalmaz szabályokat, amelyre a Kkt. rendelkezései nem terjednek ki, de amelyeket a fővárosi közgyűlés az Mötv. 23. § (4) bekezdés 10. pontja szerinti feladatkörében az Alaptörvény 32. § (2) bekezdése alapján kifejezetten szabályozhat. Előadta, hogy téves az indítványozó hivatkozása abban a vonatkozásban is, hogy magasabb szintű jogszabályban már szabályozott tartalmat rögzített volna az Ör. módosítás.

[13] Megjegyezte, hogy az indítványnak adható olyan értelmezés is, amely szerint az indítványozó álláspontja az, hogy az Mötv. 16/A. §-a önmagában tilalmazza, hogy a közszolgáltatás nyújtásához szükséges egyes résztevékenységeket ne az Mötv. 16/A. §-ban meghatározott szervek nyújtsák. Álláspontja szerint azonban ehhez az Ör. módosításhoz hasonló, tételes tilalmat kellene az Mötv.-nek tartalmaznia, ennek hiányában az Mötv. 16/A. §-ának ilyen mértékben kiterjesztő értelmezése nem megalapozott.

[14] Mindezekre tekintettel az érintett önkormányzat szerint a fővárosi közgyűlés az Ör. módosítást a Kkt. 48. § (5) bekezdésében, illetőleg az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel összhangban fogadta el. Az Ör. módosítás nem ütközik a párhuzamos szabályozást tiltó Jat. 3. §-ának előírásába, sem az Mötv. 16/A. §-ába, a Kkt. 9/D. §-ába és a 15/E. (3) bekezdésébe.

Az Önkormányzati Tanács döntésének indokolása

[15] Az indítvány megalapozott.

[16] Az Ör. módosítás szerint: „[a] parkolásüzemeltetési rendszerben a parkolási közszolgáltatás igénybevétele jogszerűségének ellenőrzését csak a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX törvény 16/A. §-a szerinti jogi személy láthatja el. Az e rendelkezésbe ütköző szerződés semmis.”

[17] Az Önkormányzati Tanácsnak az indítvány alapján először abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az Ör. módosítás a Mötv. 23. § (5) bekezdés 3. pontjába, a Kkt. 48. § (5) bekezdésébe ütközik-e.

[18] Az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdése szerint: „[f]eladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot.”

[19] A Mötv. 23. § (4) bekezdésének 10. pontja kimondja, hogy: „[a] fővárosi önkormányzat feladata különösen: […] 10. helyi közösségi közlekedés biztosítása és működtetése, valamint a főváros területén a parkolás feltételrendszerének kialakítása; […]”

[20] A Mötv. 23. § (5) bekezdés 3. pontja rögzíti, hogy: „[a] kerületi önkormányzat feladata különösen: […] 3. a parkolás-üzemeltetés; […]”

[21] A Kkt. 48. § (5) bekezdése szerint: „[f]elhatalmazást kap a helyi önkormányzat képviselő-testülete - fővárosban a fővárosi közgyűlés - hogy rendeletben állapítsa meg a várakozási területek tekintetében
a) az egyes díjköteles várakozási területeket, valamint azok kategóriáját,
b) várakozási területenként vagy kategóriánként a díjköteles várakozási időszakot,
c) a fizetendő várakozási díj mértékét,
d) a díjköteles várakozás megengedett leghosszabb időtartamát,
e) a díjfizetés alól mentesítettek, valamint a kedvezményes várakozásra jogosultak körét, a kedvezményes várakozási díj mértékét, azzal, hogy a kedvezményes várakozásra jogosultak körének bővítésére a kerületi képviselő-testület jogosult.”

[22] Kiemelendő, hogy a parkolással kapcsolatos szabályozás alkotmányosan elfogadható alapjainak kialakításában az Alkotmánybíróság gyakorlata döntő szerepet kapott [1068/B/2005. AB határozat, ABH 2008, 3174, 3176., 109/2009. (XI. 18.) AB határozat, ABH 2009, 941, 956.; 137/2010. (VII. 8.) AB határozat, ABH 2010, 1094.; 3026/2013. (II. 12.) AB határozat, ABH 2013, 1253.]. Az Önkormányzati Tanács is több határozatában vizsgálta a parkolási rendszerre vonatkozó önkormányzati rendeletek jogszabályoknak való megfelelőségét. Az Önkormányzati Tanács a Köf.5.018/2014/6. számú határozatában hangsúlyozta, hogy: „[…] a parkolás közszolgáltatás, amelynek biztosítása az érintett önkormányzat törvényben rögzített kötelezettsége.” (Indokolás 11. pontja) Az Önkormányzati Tanács a Köf.5.014/2015/4. számú határozatban elvi éllel kimondta, hogy: „[a] parkolással kapcsolatos közszolgáltatási szerződéses viszony törvényi alapja a helyi önkormányzatokról szóló törvény közszolgáltatási kötelezettséget megállapító rendelkezései, és a közúti közlekedésre vonatkozó törvényi szabályok. E törvények és az általuk meghatározott keretek között megalkotott önkormányzati rendelet adja a parkolásüzemeltető és a közszolgáltatást igénybe vevő közötti szerződés tartalmi elemeit.”

[23] Budapest főváros rendeletalkotási joga a parkolás tárgykörére vonatkozó szabályok megalkotása vonatkozásában az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésén, a Mötv. 23. § (4) bekezdésének 10. pontján és a Kkt. 48. § (5) bekezdésén alapul.

[24] E kérdéskör kapcsán az Önkormányzati Tanács elöljáróban megjegyzi azt, hogy az érintett önkormányzat azon érve nem vehető figyelembe, hogy az indítványozó korábban nem vitatta a megelőző időszakban a parkolásüzemeltetésre vonatkozó fővárosi közgyűlés által megalkotott önkormányzati rendeletek jogszerűségét. Az elmúlt 27 évben a jogszabályi környezet e tárgykörben változott, illetve jelen ügyben sem a teljes Ör. jogszabályellenességét állítja az indítványozó, hanem kizárólag az Ör. módosítás más jogszabályba ütközését.

[25] Az Ör. preambuluma rögzíti, hogy: „Budapest Főváros Közgyűlése a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 48. § (5) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 63/A. § q) pontjában meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el.”

[26] A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) az Ör. kihirdetésének (2010. június 4.) napján nem tartalmazta a 63/A. § q) pontját. Az Ötv. 63/A. § q) pontja 2010. június 5. napján lépett hatályba és kimondta, hogy: „[a] fővárosi önkormányzat feladat- és hatásköre különösen […] q) külön törvény felhatalmazása alapján rendeletében szabályozza a főváros várakozási (parkolási) és parkolásgazdálkodási rendszerét, a kiemelten védett és védett várakozási (parkolási) övezeteket, és az alkalmazható várakozási díjak megállapítását; […].”  Az Ötv. 63/A. § q) pontja 2013. január 1. napjától hatálytalan.

[27] Budapest Főváros Közgyűlése az Alaptörvény 32. § (2) bekezdése alapján az Mötv. 23. § (4) bekezdés 10. pontja szerinti feladatkörében a Kkt. 48. § (5) bekezdésében kapott felhatalmazás által meghatározott keretek között szabályozhatja a parkolás feltételrendszerét. Az Önkormányzati Tanács nem osztja az érintett önkormányzat azon álláspontját, hogy a Kkt. 48. § (5) bekezdése általános felhatalmazást tartalmaz.  A Kkt. 48. § (5) bekezdése pontosan meghatározza azt, hogy mely tárgykörök vonatkozásában alkothat a fővárosi közgyűlés önkormányzati rendeletet.

[28] A parkolásüzemeltetés a parkolási közszolgáltatás része, amely nem a fővárosi önkormányzat, hanem a Mötv. 23. § (5) bekezdés 3. pontja alapján a kerületi önkormányzat feladata. Az Ör. módosítás kiemelte a szóban forgó közszolgáltatás egyik elemét, a parkolási közszolgáltatás igénybevételének ellenőrzését. A fővárosi közgyűlésnek azonban a Kkt. 48. § (5) bekezdésben meghatározott tárgykörökben van lehetősége rendeletet alkotni, az indítvánnyal érintett Ör. módosítás pedig nem tartozik e tárgykörök közé. 

[29] Az Önkormányzati Tanácsnak az indítvány alapján ezt követően abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az Ör. módosítás a Jat 3. §-ába ütközik-e.

[30] A Jat. 3. § szerint: „[a]z azonos vagy hasonló életviszonyokat azonos vagy hasonló módon, szabályozási szintenként lehetőleg ugyanabban a jogszabályban kell szabályozni. A szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű. A jogszabályban nem ismételhető meg az Alaptörvény vagy olyan jogszabály rendelkezése, amellyel a jogszabály az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes.”

[31] A díjfizetési kötelezettség teljesítésének ellenőrzése – a Kkt. 9/D. §-a és 15/E. § (3) bekezdése alapján – a helyi önkormányzat, illetve a Mötv. 16/A. §-ában meghatározott szolgáltató feladata.

[32] Az Ör. módosítás szerint parkolási közszolgáltatás igénybevétele jogszerűségének ellenőrzését csak a Mötv. 16/A. §-a szerinti jogi személy láthatja el.

[33] A Mötv. 16/A. § alapján: „[a] helyi közutakon, a helyi önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elől el nem zárt magánutakon, valamint tereken, parkokban és egyéb közterületeken közúti járművel történő várakozási (parkolási) közszolgáltatást
a) a helyi önkormányzat,
b) kizárólag e közszolgáltatási feladat ellátására alapított költségvetési szerv,
c) 100%-os önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaság, továbbá e gazdasági társaság 100%-os tulajdonában álló gazdasági társaság,
d) önkormányzati társulás, vagy
e) a közterület-felügyelet
láthatja el külön törvényben szabályozottak szerint.”

[34] A parkolási közszolgáltatás ellátására vonatkozó feltételeket, így a szóban forgó közszolgáltatás tartalmát és az annak ellenőrzésére jogosult szerveket a jogalkotó törvényi szinten szabályozta. Így a Kkt. 9/D. § (7) bekezdése és a 15/E. § (3) bekezdése az önkormányzat vagy a Mötv. 16/A. §-ában meghatározott, parkolási közszolgáltatás ellátására jogosult helyi önkormányzat, illetve a b)-től e) pontig felsorolt szolgáltató feladataként szabályozza a parkolási közszolgáltatáshoz kapcsolódó díjfizetési kötelezettség ellenőrzését.

[35] A jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet (a továbbiakban: Jszr.) 100. § (2) bekezdés c) pontja szerint: „[j]ogszabály kizárólag […] c) új szerkezeti egységgel való kiegészítésével, illetve hatályos szerkezeti egysége új mondattal való kiegészítésével (a továbbiakban együtt: kiegészítés) […] módosítható.”

[36] A fenti rendelkezések alapján az Ör. módosítása a Jszr. 100. § (2) bekezdés c) pontja szerint az Ör. kiegészítésének tekinthető, amely azonban törvényben (a Kkt.-ben) szabályozott tárgykör önkormányzati rendeletben való leszűkítéseként azonosítható tekintettel arra, hogy az Ör. módosítás központi eleme az, hogy az ellenőrzést kizárólag a Mötv. 16/A. §-ában meghatározott jogi személy végezhesse – a védiratban megjelölt szabályozási célból kiolvashatóan – e feladat vállalkozásba adásának lehetősége nélkül, hisz az Ör. módosítás tartalmazza azt is, hogy „e rendelkezésbe ütköző szerződés semmis”. Ezáltal a fővárosi közgyűlés önkormányzati rendeletben olyan kérdéskört szabályozott, amelyről már törvény rendelkezett.

[37] A fővárosi közgyűlés azáltal, hogy önkormányzati rendeletmódosítással kívánt törvényben meghatározott kérdéskört ismételten szabályozni – a közszolgáltatás egy elemét kiragadva leszűkíteni – megsértette a Jat. 3. §-át. Megállapítható, hogy a parkolási közszolgáltatás igénybevételének ellenőrzésére jogosult személyek köre már törvény által meghatározott. Ezáltal jelen ügyben vizsgált Ör. módosítás a Jat. 3. §-át sértő párhuzamosságot eredményezett.

[38] Az érintett önkormányzat az állításai alátámasztására alaptalanul hívta fel az önkormányzati Tanács – eltérő tárgykörben született – Köf.5019/2014/4. számú döntését. A szóban forgó döntésben foglaltak szerint önmagában véve az, hogy a társadalmi viszonyok meghatározott körét országos érvényű jogszabály a szabályozási körébe vonta, nem akadálya az önkormányzati rendeletalkotásnak. Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés a) pontja szerint a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között rendeletet alkot. Így amennyiben helyi közügyről van szó, az önkormányzati képviselő-testület közvetlenül az Alaptörvényben biztosított jogkörében, vagy az adott tárgyban rendeletalkotásra vonatkozó általános törvényi felhatalmazás alapján is jogosult az országos szintű szabályozással nem ellentétes, ahhoz képest kiegészítő jellegű helyi jogalkotásra. A jelen eljárásban vitatott szabályozás azonban a Kkt. 48. § (5) bekezdésében biztosított rendeletalkotási felhatalmazás keretein kívül esik, az országos szintű szabályozást nem kiegészíti, hanem a magasabb szintű jogszabályban rögzített normatartalmat szűkíti.

[39] Mindezek alapján az Önkormányzati Tanács megállapította, hogy az Ör. módosítás sérti a Mötv. 23. § (5) bekezdés 3. pontját, a Kkt. 48. § (5) bekezdését illetve a Jat 3. §-át, ezért a Kp. 146. § (1) bekezdés c) pontja alapján kimondja, hogy az Ör. módosítás 2020. július 1. napján nem lép hatályba.

[40] Végül a Kúria megjegyzi, hogy az Önkormányzati Tanács a normakontroll eljárásban a helyi norma más jogszabályba ütközésének megállapítására irányuló indítványt az alaptörvényi összefüggéseket is értékelve vizsgálja. Ugyanakkor a helyi norma más jogszabály közbejötte nélküli, közvetlenül Alaptörvénybe ütközését állító indítványt (indítványrészt) a Kúriának nincs hatásköre vizsgálni, figyelemmel az Alaptörvény T) cikkének (2) bekezdésére, valamint a 25. cikk (2) bekezdésére. Mindezekre tekintettel a Kúria az indítványnak azon részét, amely az Ör. módosítás Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésébe ütközésének megállapítására irányult, hatáskör hiányában nem vizsgálta a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján.

A döntés elvi tartalma

[41] Nem minősül az országos szintű szabályozást kiegészítő helyi jogalkotásnak az az önkormányzati rendeleti rendelkezés, amely a kifejezett rendeletalkotási felhatalmazás keretein kívül esik és a törvényben rögzített egyértelmű normatartalmat szűkíti.

Záró rész

[42] Az Önkormányzati Tanács az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el, a törvényellenesség jogkövetkezményeit a Kp. 146. § (1) bekezdés c) pontja, valamint 146. § (3) bekezdése alapján állapította meg.

[43] A Magyar Közlönyben történő közzététel a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététel a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[44] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényellenességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[45] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdései zárják ki.

Budapest, 2020. június 9.

Dr. Patyi András sk. a tanács elnöke,
Dr. Varga Eszter sk. előadó bíró,
Dr. Dobó Viola sk. bíró