Köf.5.008/2013/6. számú határozat

Nyomtatóbarát változat

A KÚRIA
ÖNKORMÁNYZATI TANÁCSA  

Köf.5008/2013/6.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa a dr. Sipos János főosztályvezető által képviselt Zala Megyei Kormányhivatal (8900 Zalaegerszeg, Kosztolányi tér 10.) indítványozónak, a dr. Henczi Edit ügyvéd (...) által képviselt Zalakomár Község Önkormányzata (8751 Zalakomár, Tavasz u. 13.) ellen Zalakomár Község Önkormányzata Képviselő-testületének a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 3/2011.(II.1.) számú önkormányzati rendeletének törvényességi felülvizsgálatára irányuló nemperes eljárásban meghozta az alábbi

h a t á r o z a t o t :

1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa
megállapítja, hogy a Zalakomár Község Önkormányzata Képviselő-testületének a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 3/2011.(II.1.) számú önkormányzati rendelete 16. § (8) bekezdés e) pontjának, 17. § (1) bekezdés e) pontjának, valamint 18. § (2) bekezdés e) pontjának 
„...az alábbiak alapján:
ea) 1 fős háztartás esetén 200 m2
eb) 2 fős háztartás esetén 300 m2
ec) 3 fős háztartás esetén 400 m2
ed) 4 fős háztartás esetén 500 m2
ee) a háztartásban élő minden további személyt figyelembe véve 50 m2 nagyságú földterületen, de legfeljebb a kert nagyságával megegyező területen a család megélhetéséhez szükséges burgonyát és zöldségfélét termeszt, valamint...”, továbbá „A termeléshez szükséges talaj-előkészítési feladatokat, a kert felszántását, vagy felásását 2012. december 31-ig kell elvégezni” rendelkezései törvényellenesek, ezért ezeket megsemmisíti.

A megsemmisített rendelkezések a határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételét követő napon vesztik hatályukat.

2. A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapítja, hogy a Zalakomár Község Önkormányzata Képviselő-testületének a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 3/2011.(II.1.) számú önkormányzati rendelete 16. § (8) bekezdés e) pontja, 17. § (1) bekezdés e) pontja, valamint 18. § (2) bekezdés e) pontja az alábbi szövegezéssel marad hatályban:
„az ingatlanhoz tartozó kertet rendeltetésszerűen használja, műveli, a szükséges növényvédelmi, védekezési feladatokat időben elvégzi, a kert azon részét, amely nem áll művelés alatt rendszeresen kaszálja, gyommentesíti”.

3. A Kúria Önkormányzati Tanácsa elrendeli a határozata Magyar Közlönyben való közzétételét.

4. A Kúria Önkormányzati Tanácsa elrendeli, hogy határozatát – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon hirdessék ki.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

I.

1. Az Indítványozó 2012. december 11-én kelt törvényességi felhívással fordult az érintett Önkormányzathoz azzal, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 3/2011.(II.1.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 16. § (8) bekezdés e) pontja, 17. § (1) bekezdés e) pontja, valamint 18. § (2) bekezdés e) pontja ellentétes a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 33. § (7) bekezdésében, a 34. § (2) bekezdésének e) pontjában, a 36. § (2) bekezdés d) pontjában, valamint a 37/B. § 2. pontjában foglaltakkal. A törvényességi felhívás értelmében az Ör. túlterjeszkedve a Sztv.-ben kapott felhatalmazáson, a törvényi feltételek mellett további feltételekhez kötötte egyes szociális ellátások igénybevételét.

2. Az érintett Önkormányzat 2013. január 9. napján megtartott rendkívüli nyilvános ülésén megtárgyalta a törvényességi felhívásban foglaltakat, azzal azonban nem értett egyet. A képviselő-testületi vitában formálódó álláspont értelmében az érintett Önkormányzat az Sztv. 2. §-ában is megfogalmazódó azon álláspontot juttatta érvényre, amely szerint az egyéneknek is meg kell tenniük mindent annak érdekében, hogy jobb életkörülmények között élhessenek. A képviselő-testület álláspontja szerint az Sztv. szerinti  lakókörnyezet tisztán tartásával kapcsolatos kritériumokhoz a kertek rendeltetésszerű használata is hozzátartozik, a rendeltetésszerű használat pedig kiterjed az egyéneknek a család megélhetését, létfenntartását szolgáló élelmiszerek termelésére is.

3. Ilyen előzmények után az indítványozó 2013. január 31-én érkezett indítvánnyal fordult a Kúriához. Az indítványozó az Ör. megjelölt rendelkezéseinek törvényességi vizsgálatát követő megsemmisítését kérte. Fenntartotta azt a korábbi álláspontját, mely szerint az Ör. túlterjeszkedik a Sztv. felhatalmazásán akkor, amikor az egyes szociális ellátások feltételéül szabja az élelmiszertermelés-célú föld-, illetve kertművelési kötelezettséget.

4. Az érintett Önkormányzat érdemi állásfoglalásában szintén fenntartotta korábbi véleményét. A szociális segítségre rászorultaknak is meg kell tenniük mindent életkörülményeik javítása érdekében. Az érintett Önkormányzat illetékességi területén kb. 900 család él, és közel 300-400 család szorul valamilyen formában az érintett Önkormányzat által nyújtott szociális juttatásokra. Az érintett Önkormányzat szempontjából ezért kiemelt jelentősége van annak, hogy a településen élő rászorulókban tudatosítsa az öngondoskodás jelentőségét. A megélhetést szolgáló, létfenntartást biztosító zöldségfélék termesztése - az öngondoskodás részeként - hozzátartozik a kert rendeltetésszerű használatához.

II.

1. Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése „a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között” hatalmazza fel a helyi önkormányzatokat rendeletalkotásra. A korábbi törvényi szabályt emelte az alkotmányozó az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésébe, amely szerint „[f]eladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot”.

A jelen eljárásban törvényességi vizsgálatnak alávetett Ör. az Sztv. felhatalmazása alapján született meg, következésképpen az érintett Önkormányzat a törvényi keretek között rögzíthet a helyi sajátosságokhoz igazodó normákat, magatartási szabályokat. Az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdése értelmében „[a]z önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes”. A végrehajtási jelleggel kiadott önkormányzati rendelet tehát más jogszabályba ütközően jogsértő akkor, ha a felhatalmazása kereteit túllépve szabályoz.

2. A 2011. évi CVI. törvény a feltételekhez kötött segélyezés elve mentén módosította a szociális igazgatásról és ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) egyes rendelkezéseit. A módosítások több ponton érintették az aktív korúak ellátórendszerét. A feltételekhez kötött segélyezés elvét érvényesítő módosítás a szociális ellátások feltételrendszerében az érintett magánéletére, életvitelére vonatkozóan fogalmaz meg folyamatos elvárásokat (Sztv. 33. §). Az elvárások nem teljesítése a szociális ellátás megszerzését kizárja, illetve a megszerezett ellátás elvesztéséhez vezet (Sztv. 34. § 36. §, 37/B. §.)
A szabályozás ezen módját mindig jellemzi a magánéletre gyakorolt hatás mélysége. A szociális ellátások körében a magánszférát érintő feltétel a minimális mérték meghatározásával már konkréttá válik. A minimumra törekvés ezen a területen a jogi szabályozás, így az önkormányzati rendeletalkotás korlátja is egyben. A rászorultságon alapuló szociális ellátások körében a jog demokratikus társadalomban betöltött funkcióján ugyanis túlmutat az egyének személyiségfejlődésének befolyásolására törekvés, a jog egyént nevelő szerepe.

3. A foglalkoztatást helyettesítő támogatás, a rendszeres szociális segély és a lakásfenntartási támogatás az Sztv. rendszerében rászorultsági alapon, a törvényi feltételek figyelembe vételével a helyi önkormányzat jegyzőjének döntése által megszerezhető aktív korúakat illető ellátások.
Az Sztv. felhatalmazza a települési önkormányzatot, hogy a támogatás egyéb feltételi mellett „a kérelem benyújtója, illetve az ellátás jogosultja a lakókörnyezete rendezettségének biztosítására vonatkozó, a rendeletében megállapított feltételeket teljesítse”. A törvényalkotó azonban nem hagyott mozgásteret az önkormányzat számára abban, hogy miként értelmezhető a „lakókörnyezet rendezettségének” tartalmán: „(...) a kérelmező vagy jogosult által életvitelszerűen lakott lakás vagy ház és annak udvara, kertje, a kerítéssel kívül határos terület, járda tisztán tartása, az ingatlan állagának és rendeltetésszerű használhatóságának, valamint higiénikus állapotának biztosítására irányuló kötelezettség írható elő”. Az Sztv. a települési jegyző cselekvési lehetőségeit is behatárolta az önkormányzati rendeletben szabályozott és a magánszférát érintő kötelezettségek számonkérése kapcsán: a jegyző a szociális  segély feltételeinek teljesítését vizsgálva „a kérelmezőt, illetve a jogosultat megfelelő, de legalább ötnapos határidő tűzésével - az elvégzendő tevékenységek konkrét megjelölésével - fel kell szólítania”.
A Sztv. indítványozó által hivatkozott további rendelkezései a megszerzett ellátás elvesztéséről rendelkeznek, amennyiben a lakókörnyezet rendezettségének fenti kritériumait a segélyezett – és családja – nem teljesítené folyamatosan.

4. Az elmúlt időszakban a kibontakozó, majd pedig általánossá váló gazdasági, pénzügyi válság, a rendelkezésre álló egyre szűkülő források, a költségvetések teherbíró képessége a szociális jogokhoz való viszonyban azt eredményezték, hogy az ideális alapjogi/alanyi jogi megközelítésnél erőteljesebbé vált a társadalmi igazságosság igényének érvényesítése. A szociális jogban a korábbiakban az ellátások megszerzésének feltételeként ismert együttműködési kötelezettség a javak előállításában való részvétel, illetve az öngondoskodás kategóriáival egészült ki. Ezt jeleníti meg az Alaptörvény O) cikke, amikor kimondja, hogy „[m]indenki felelős önmagáért...”.
E mellett a szociális tárgyú önkormányzati rendeletalkotás általános törvényi alapjait a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) teremti meg. A Mötv. 8. §-a alapvető rendelkezésként – és az önkormányzatok 6. § szerinti önfenntartó képességének lakósságra háramló feladataként – fogalmazza meg az (1) bekezdése a) pontjában a helyi közösség tagjának az öngondoskodásra irányuló kötelezettségét, amellyel a közösségre háruló terhek enyhítéséhez köteles hozzájárulni.
A szabályozási fordulatot jellemzi az, hogy míg az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben a szociális ellátásoknak a magánszférát, az egyéni önrendelkezést, a tulajdont, mint a cselekvési autonómia anyagi alapját érintő magatartási szabályokhoz kötését alkotmányellenesnek minősítette [80/2009. (VI. 10.) AB határozat, ABH 2009, 1215.; 119/2009. (XI. 21.) AB határozat, ABH 2009, 1270.; 181/2011. (XII. 29.) AB határozat, ABH 2011, 861.], addig az Alaptörvény, az új önkormányzatokra vonatkozó törvényi szabályok és az Sztv.  hivatkozott rendelkezései az ilyen jellegű helyi szabályoknak teremtenek a normahierarchiában „magasabb szintű” alaptörvényi, illetve törvényi alapokat.

5. A Kúriának az indítvány alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az Sztv. rendelkezései a társadalmi szolidaritás, a rászorultság feltételrendszerén túlmutató, a rászorult egyén – és családja – magánszféráját, tulajdona feletti rendelkezési jogosultságát érintő feltételek meghatározásában milyen kereteket és korlátokat állítanak a helyi önkormányzat jogalkotói autonómiája elé. Ehhez képest pedig mire terjednek ki az Ör. támadott szabályai.
Az Sztv. felhatalmazó rendelkezései az életvitelszerűen használt lakókörnyezet rendezettségének kritériumait tartalmazzák. Ebben a körben a szociális ellátás feltétele a tágabb értelemben vett lakókörnyezet (lakás vagy ház és annak udvara, kertje, a kerítéssel kívül határos terület, járda) tisztán tartása, az ingatlan rendeltetésszerű használhatóságának, higiéniájának fenntartása. Az Sztv. tehát a magánszféra közösség oldaláról észlelhető, külsőleg megjelenő szeletével kapcsolatosan fogalmaz meg elvárásokat a segély iránt folyamodóval – és családjával – szemben, az ellátásban való részesülés, illetve az ellátás megtartásának feltételeként.
Az érintett Önkormányzat végrehajtási jogszabályában sem terjeszkedhet túl ezeken a kereteken. Jogalkotóként megszabhatja a lakókörnyezet rendezettségének mikéntjét, a higiénés állapot kritériumait, a helyi sajátosságokhoz igazodó többletkövetelményeket, olyan jellegű elvégzendő feladatokat, amelyeknek a kérelmező – az Sztv. 33. § (7) bekezdés utolsó fordulata értelmében – ötnapos határidőben eleget tud tenni.

6. Az Ör. 16., 17. és 18. §-ai a rendszeres szociális segély (16. §), a foglalkoztatást helyettesítő támogatás (17. §), valamint a lakásfenntartási támogatás (18. §) feltételeit szabják meg. E szerint a rendszeres szociális segélyre azon kérelmező jogosult, aki - egyéb feltételek mellett - „az ingatlanhoz tartozó kertet rendeltetésszerűen használja, műveli, a szükséges növényvédelmi, védekezési feladatokat időben elvégzi az alábbiak alapján:
ea) 1 fős háztartás esetén 200 m2
eb) 2 fős háztartás esetén 300 m2
ec) 3 fős háztartás esetén 400 m2
ed) 4 fős háztartás esetén 500 m2
ee) a háztartásban élő minden további személyt figyelembe véve 50 m2 nagyságú földterületen, de legfeljebb a kert nagyságával megegyező területen a család megélhetéséhez szükséges burgonyát és zöldségfélét termeszt, valamint a kert azon részét, amely nem áll művelés alatt, rendszeresen kaszálja, gyommentesíti. A termeléshez szükséges talaj-előkészítési feladatokat, a kert felszántását, vagy felásását 2012. december 31-ig kell elvégezni”.
Ugyanezen feltételeket társította az érintett Önkormányzat a foglalkoztatást helyettesítő támogatáshoz a 17. § (1) bekezdés e) pontjában, valamint a lakásfenntartási támogatáshoz a 18. § (2) bekezdés e) pontjában is.
Az Ör. magatartási szabályai a kerthasznosítás konkrét módját, a hasznosítandó terület négyzetméterben megadott méretét, a hasznosítás mikéntjét, a termelendő konyhakerti növények konkrét megjelölésével bezárólag határozzák meg. E szabályok eldöntik a segélyezett – és családja – helyett, hogy a kert mekkora hányadát, hogyan, az elvégzendő munkálatok milyen sorrendje mellett és milyen növényzet beültetésével hasznosíthatja. Az Ör. támadott rendelkezései túlmutatnak a helyi közösség által észlelhető, a lakókörnyezettel szemben a rendezettség külsődleges elvárásainak kritériumain. Mélyen behatolva a magánszférába, az Ör. e szabályai normatív erővel kívánják meghatározni a tulajdonnal való rendelkezés részleteit. Nem tagadható természetesen a saját célra megtermelt javak önfenntartásban játszott szerepe, de a normává merevített előírások részben meghaladja az érintett Önkormányzat jogalkotói jogkörének törvényi kereteit, részben pedig – az öngondoskodás Alaptörvényben, Mötv.-ben és Sztv.-ben meghatározott követelményét félre értelmezve, stigmatizáló, - a jog társadalmi szerepétől idegen, nevelő célzatot mutatnak. Ezért a Kúria megállapította, hogy az Ör. 16. § (8) bekezdés e) pontjában, 17. § (1) bekezdés e) pontjában, valamint 18. § (2) bekezdés e) pontjában a szociális ellátások nyújtásának feltételéül szabott mezőgazdasági termelő, kertművelő tevékenység előírásai ellentétesek a Sztv. 33. § (7) bekezdésében foglaltakkal.

7. A Kúria gyakorlata a szociális tárgyú önkormányzati jogalkotás felülvizsgálata kapcsán egyértelmű: önkormányzati rendeletben nem lehet a szociális segély feltételévé tenni a magánszféra körébe tartozó magatartásokat (pl. tisztálkodás). A magánszférához való jogot, az ahhoz tartozó magánéletet, a családi életet, az otthont, a fizikai és erkölcsi integritást védi az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (Emberi Jogok Európai Egyezménye) 8. cikke, a hozzá tartozó nemzetközi bírói gyakorlattal, valamint védi az Alkotmánybíróság gyakorlata is (Köf.5051/2012/6., MK. 2012. 137. szám).

8. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 55. § (2) bekezdése értelmében „[h]a az önkormányzati tanács megállapítja, hogy az önkormányzati rendelet vagy annak valamely rendelkezése más jogszabályba ütközik, az önkormányzati rendeletet vagy annak rendelkezését megsemmisíti (...)”.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa – élve a Bszi. 56. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazással - ún. „mozaikos” megsemmisítést alkalmazott. Az Ör. indítványban érintett rendelkezéseit nem egészében, hanem a rendelkezőrészben meghatározottak szerint, csak azon részeiben semmisítette meg, amelyek túlmutatnak a lakókörnyezet rendezettségének Sztv.-beli követelményein.

A határozat közzétételéről a Bszi. 55. § (2) bekezdés b) és c) pontjai alapján határozott.

Budapest, 2013. április 23.

Dr. Kozma György sk.
az Önkormányzati Tanács elnöke
Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó sk.  előadó bíró  
Dr. Balogh Zsolt sk. bíró

A kiadmány hiteléül:

tisztviselő