A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
h a t á r o z a t a
Az ügy száma: Köf.5007/2019/4.
A tanács tagja: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola előadó bíró,
Dr. Horváth Tamás bíró
Az indítványozó: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
Az érintett önkormányzat: Budapest XXI. kerület Csepel Önkormányzat
(1211 Budapest, Szent Imre tér 10.)
Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata
Rendelkező rész
A Kúria Önkormányzati Tanácsa
- Budapest XXI. kerület Csepel Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 28/2017. (XII. 1.) önkormányzati rendelete jogszabály-ellenességének megállapítására és az alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói indítványt elutasítja;
- elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
[1] Budapest Főváros XXI. Kerület Csepeli Önkormányzat (a továbbiakban: Önkormányzat) Jegyzője a bíróság előtt folyó per felperesét (a továbbiakban: felperes) a ... helyrajzi számú adóköteles telek után 2018. január 1. napjától 72.021.281. forint telekadó megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt Budapest Főváros Kormányhivatala, perbeli alperes (a továbbiakban: alperes) a BP/1008/07756-3/2018. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes kérte az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát. Ennek keretében kezdeményezte Csepel Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 28/2017. (XII. 1.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) jogszabály-ellenességének megállapítására irányuló bírói indítvány megtételét a Kúria Önkormányzati Tanácsához.
A bíróság indítványa és az önkormányzat védirata
[2] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.32.922/2018/15. számú végzésében indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását az Ör. jogszabály-ellenességének megállapítására és alkalmazási tilalom kimondására irányulóan. Az indítvány szerint az Ör. hivatkozott rendelkezése a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 6. § c) és d) pontjába, illetve az Alaptörvény XXX. cikkébe ütközik.
[3] Az indítványozó bíróság hangsúlyozta, hogy a Hatv. 6. § c) pontja az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdése szerinti elv alapján az adóalanyok teherbíró képességeihez igazodó arányos közteher-viselést fogalmazza meg. A vagyoni típusú adók – így a telekadó – célja az arányos közteherviselés elvének megvalósítása az adótárgy értékén keresztül. Ez pedig azt jelenti, hogy az adókötelezettségnek a telek értékéhez kell igazodnia, melyhez az adó mértékének meghatározásakor mérlegelni kell az adótárgy rendeltetését, a földrajzi elhelyezkedésből fakadó értékkülönbségeket. Az indítványozó bíróság hivatkozott a Kúria Köf. 5081/2012/4. számú határozatára álláspontja alátámasztása végett.
[4] A bíróság álláspontja szerint, az Önkormányzat az Ör. megalkotásakor nem volt figyelemmel a rendelettel érintett terület összes körülményeire, illetve a rendelet kapcsán keletkező adózási kötelezettségek közvetlen és közvetett következményeire. Nem volt olyan, “helyi” sajátosság, amely az önkormányzat gazdasági érdekein túl alátámasztotta volna az adómérték jelentős emelését. A bíróság kiemelte, hogy a rendelet adózási következményei lényegében és döntő mértékben (95%) csak a felperest érintik. A bíróság lényeges körülménynek tekintette azt is, hogy bár az érintett terület (III. sz. övezet) jóval nagyobb, mint a felperes tulajdonában álló rész, azonban a többi terület jelentős része önkormányzati és állami tulajdonban van, vagyis alanyi adómentességet élvez. A bíróság szerint, ez tipikus esete a látszólagos egyenlőség ellenére megvalósuló diszkriminációnak.
[5] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése szerint az érintett Önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
[6] Az Önkormányzat védiratában az indítvány elutasítását kérte. Elsőként kiemelte, hogy az indítványozó bíróság indítványában az Ör. jogellenességének megállapítását kérte annak ellenére, hogy mind az alapper tárgya, mind az indítványozó bíróság indokolása csak a telekadó tárgyára vonatkozott. Erre tekintettel kérte a Kúriát, hogy hívja fel az indítványozó bíróságot az indítvány ezen ellentmondásának kiküszöbölésére.
[7] Az Önkormányzat utalt arra, hogy a felperes keresetbeli állításával és az indítványozó bíróság értelmezésével ellentétben nem arról rendelkezik a hatályos Hatv. 7. § g) pontja, hogy önmagában az egyes adómértékeknek vagy az egyes adómentességeknek kell megfelelnie a helyi sajátosságoknak, az adott önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének, hanem az adómértékek, az adómentességek és az adókedvezmények rendszerének kell együttesen ezen követelményeknek megfelelnie. Az Önkormányzat hivatkozott a Köf.5.021/2017/4. számú határozatra és ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy különösen a belterületi telekméretek átlagát figyelembe véve Csepel közigazgatási területén, valamennyi telekadó hatálya alá eső ingatlan esetében 1000 m2 erejéig történő adómentességi jog biztosítása a magánszemély adóalanyok számára teljesíti a Hatv. 7. § g) pontja szerinti követelményeket, a hasonló helyzetben lévő – a III. számú övezetben is homogén csoportba tartozó – adózókat egyenlően terhelő adókötelezettséget teremt.
[8] Az ingatlan forgalmi értékével kapcsolatban az Önkormányzat megjelölte, hogy az a 2016. adóévben 2.240.280.000 forint volt, míg 2019. adóévben 2.668.336.000. forint forgalmi értéket a perbeli adómérték (337,-Ft/ m2) több mint 31 év alatt emésztené fel. Az Önkormányzat hivatkozott a Kúria gyakorlatára és kiemelte, hogy ezek alapján megállapítható, hogy ha az éves adó eléri az adótárgy értékének 60-70%-át, úgy az konfiskálónak tekinthető. Jelen esetben azonban az éves adó mértéke a telek értékének 3,21%-t teszi ki.
[9] Az Önkormányzat jelezte, hogy az Ör. a perbeli ingatlan fekvése szerinti övezet vonatkozásában a 2018. adóév vonatkozásában 1%-ot el sem érő adómérték emelést tartalmaz. Hozzátette, hogy a felperes ingatlanai mellett az érintett speciális területen fekvő további ingatlanok (melyek száma meghaladja a 60 db-ot) is azonos adóztatási teher alá esnek.
[10] Az Önkormányzat hangsúlyozta, hogy az Ör. 8. § (3) bekezdés e) pontja által érintett területnek nagyszámú, különböző tulajdonosa van (magán és jogi személyek, az állam és az önkormányzat) egyaránt. Az Ör. nem diszkriminatív a felperessel szemben. A perbeli III. számú övezetben fekvő valamennyi ingatlan teljes összterülete adótárgy a Hatv. 17. §-a és az Ör. 2. § b) pontja alapján. Ezt a tényt nem változtatja meg az alanyi adómentességre jogosultság. Felhívta a figyelmet arra, hogy a perbeli Ör. az ingatlan-és telekadókat úgy határozta meg, hogy ezek mind együtt olyan rendszert alkottak, amely rendszer összességében megfelelt a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének. Az Ör. kellőképp differenciált és arányos adózási kötelezettséget állapított meg az adóalanyok számára.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
[11] Az indítvány nem megalapozott.
[12] 1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése alapján bírálta el. A Kp. 139. § (1) bekezdése szerint a normakontroll eljárásban a Kp. szabályait a normakontroll sajátosságaira figyelemmel kell alkalmazni.
[13] A Kp. 143. § (2) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló indítvány tartalmazza
a) a Kúria által vizsgálandó önkormányzati rendeletet,
b) az önkormányzati rendelet jogszabálysértőnek talált rendelkezésének megjelölését,
c) azon jogszabályi rendelkezés megjelölését, amelyet az önkormányzati rendelet sért, és
d) annak okát, hogy az indítványozó az adott rendelkezést miért tartja jogszabálysértőnek.
[14] A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy a bírói kezdeményezés nem tartalmaz az Önkormányzati Tanács hatáskörébe tartozó határozott kérelmet. Az indítvány a törvénysértés megállapítását kéri, nem az Ör. megsemmisítését.
[15] Az indítvány hiányos a tekintetben is, hogy az önkormányzati rendelet jogszabálysértőnek talált rendelkezését az indítványozó nem jelöli meg, hanem a teljes Ör. törvénysértő voltának megállapítását kérte.
[16] Az indítványozó tévesen jelölte meg a megsértett törvényhelyet is, mikor a Hatv.) 6. § c) pontjára hivatkozik, hiszen jelen ügyben a 2018. adóév a vizsgálat tárgya, mely időszakban a Hatv. 6. § c) pontja nem az indítványban idézett szöveggel volt hatályban. Jelen esetben a hivatkozandó rendelkezés a Hatv. 7. § g) pontja lenne. Ez alapján lehetne vizsgálni az Ör. sérelmezett rendelkezéseit, amire csak az indokolásból lehet következtetni. Jelen esetben viszont nincs lehetőség a Kp. 143. § (3) bekezdése alapján a Hatv. 7. § g) pontja szempontjából történő vizsgálatra. (Hasonlóképpen döntött a Kúria korábban a Köf.5013/2017/4. számú és Köf.5005/2018/3. számú határozataiban is, 2017. január 1. napjától való fizetési kötelezettség megállapítása alapján indult ügyekben, mindkét esetben a Hatv. 2016. december 31-ig hatályos 6. § c) pontjának sérelmét állító bírói indítvány alapján.) Az indítványozó szerepének átvételét a Kp. 143. § (3) bekezdése nem teszi lehetővé.
[17] 2. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5001/2013. számú határozatában – az Alkotmánybíróság határozataira utalással – megállapította, hogy „a vagyoni típusú adók célja az arányos közteherviselés elvének megvalósítása: a vagyonadó alapja minden adóalany vonatkozásában ugyanaz, a vagyontömeg, jelen esetben az ingatlantulajdon. Az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik.” Ez azt jelenti, hogy a kötelezettség tartalma, mértéke a vagyontömeg értékéhez igazodó kell legyen. „Ez az alapja a vagyonadók esetében az adózókkal szembeni azonos (önkormányzati) jogalkotói elbánásnak. E megállapítás normatív alapját elsődlegesen az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdése adja.” (Köf.5024/2016/5.).
[18] A Kúria Önkormányzati Tanácsának gyakorlata szerint az az adómérték, amely – egyéb körülményeket is figyelembe véve – évente a vagyon értékének közel 60-70%-át teszi ki, súlyosan aránytalannak minősül, mivel belátható időn belül felemészti az adótárgyat (Köf.5.081/2012/4. számú határozat, Köf.5024/2016/5. számú határozat).
[19] Az indítvány a telekadó mértékét kifogásolja, de az adózás alá vont vagyontárgy forgalmi értékét nem jelöli meg, így nincs más viszonyítási alap a telekadó vonatkozásában csak az Önkormányzat védiratának mellékletét képező adó- és értékbizonyítvány, amely az ingatlan forgalmi értékét 2019. adóévben 2.668.336.000. forintban jelöli meg. E forgalmi érték mellett a perbeli adómérték (337,-Ft/ m2) több, mint 31 év alatt emésztené fel az adótárgyat; az éves adó mértéke a telek értékének 3,21%-t teszi ki, amely a Kúria gyakorlatában nem minősül konfiskáló jellegűnek.
[20] Mindezek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.
Záró rész
[21] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
[22] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.
[23] A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
[24] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2019. május 14.
Dr. Balogh Zsolt s. k. a tanács elnöke,
Dr. Dobó Viola s. k. előadó bíró,
Dr. Horváth Tamás s. k. bíró