Köf.5.005/2019/5. számú határozat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának

h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5005/2019/5.

A tanács tagja: Dr. Patyi András a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás előadó bíró,
                         Dr. Dobó Viola bíró

Az indítványozó:    Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros IV. kerület Újpest Önkormányzat

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

–     Újpest Önkormányzat Képviselő-testületének az építmény- és telekadóról szóló 34/2011. (XII. 19.) önkormányzati rendelete 2014. december 31. napjáig hatályos 7. §-a, valamint 2015. január 1-től hatályos 7.§ a) pontja jogszabály-ellenességének megállapítására és az alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói indítványt elutasítja;

–     elrendeli, hogy határozatának közzétételére, a kézbesítést követő nyolc napon belül, az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] Budapest Főváros IV. kerület Újpest Önkormányzat (a továbbiakban: Önkormányzat) Jegyzője határozatával a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyó per felperesét (a továbbiakban: felperes) 2012–2015 évekre összesen 1.896.818 forint, 2016-2017. évekre 976.640 forint telekadó megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt Budapest Főváros Kormányhivatala, perbeli alperes (a továbbiakban: alperes) az elsőfokú határozatot érdemben helybenhagyta. A felperes kérte az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát. Ennek keretében kezdeményezte Újpest Önkormányzat Képviselő-testületének az építmény- és telekadóról szóló 34/2011. (XII. 19.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 2014. december 31. napjáig hatályos 7. §-a, valamint 2015. január 1-től hatályos 7.§ a) pontja jogszabály-ellenességének megállapítására és alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói indítvány megtételét a Kúria Önkormányzati Tanácsához.

A bíróság indítványa és az önkormányzat védirata

[2] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: bíróság) 2.K.33.635/2018/2-I. számú végzésében indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását az Ör. 2014. december 31. napjáig hatályos 7. §-a, valamint 2015. január 1-től hatályos 7.§ a) pontja jogszabály-ellenességének megállapítására és alkalmazási tilalom kimondására irányulóan. Az indítvány szerint az Ör. hivatkozott rendelkezése a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 6. § c) és d) pontjába ütközik.

[3] Az ingatlan forgalmi értékével kapcsolatban az indítványozó bíróság a következőket állapította meg. Az O. C. S. Kft. 2016. március 18-án kelt értékbecslése szerint az ingatlan értékbecsléskori forgalmi értéke 3.000.000 Ft, az I. Kft. 2016. november 21-én készített értékbecslése alapján ez az érték 21.400.000 Ft. Az ingatlan tulajdonostársára nézve azonos időszakra hozott alperesi határozatok bírósági felülvizsgálata iránti 3.K.33.724/2016. számú perben az ingatlan forgalmi értékének megállapítására a bíróság szakértői bizonyítást rendelt, melynek eredményeként a perszakértő az ingatlan ½ tulajdoni hányadának piaci értékét a 2012-2015. időszak minden évében 970.994 Ft-ban állapította meg. A bíróság a 3.K.33724/2016. számú perben beszerzett perszakértő véleményét az ingatlan forgalmi értéknek meghatározására alkalmasnak tartotta azzal, hogy 2016-2017. évekre az O. C. S.  Kft. értékbecslésének a perszakértői véleményben írt korrekciókkal volt megállapítható – a 2012-2015. évekre meghatározottól el nem térő – forgalmi érték.

[4] Az indítványozó bíróság álláspontja szerint a kiszabott telekadó mértéke az ingatlan – fentiek szerint megállapított – forgalmi értékét alapul véve súlyosan aránytalan, konfiskáló jellegű. A bíróság utalt arra is, hogy az Ör. az ingatlanok között belterületi és külterületi elhelyezkedés szerint nem differenciál kellőképpen, hivatkozott továbbá Magyarország Alaptörvénye XXX. cikkére az arányos közteher-viselést illetően.

[5] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett Önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.

[6] Az Önkormányzat védiratában az indítvány visszautasítását, másodlagosan az elutasítását kérte. Álláspontja szerint az indítvány nem tartalmazza a Kp. 37. § (1) bekezdés f) pont szerinti közigazgatási tevékenységgel okozott sérelem megnevezését és annak bizonyítékait, csupán a konkrét egyedi ügyben sérelmezi az adó mértékét, hivatkozva arra, hogy az az adott ingatlanra vonatkozóan konfiskáló jellegű.

[7] Az Önkormányzat hivatkozott az ingatlan tulajdonostársai által indított 3.K.33.724/2016. perbe bevont szakértői – az Önkormányzat által kifogásolt – véleményekre, álláspontja szerint az ingatlan forgalmi értéke vitatható. A tulajdonostársak perével összefüggésben utalt arra, hogy a Kúria – abban a perben – a Köf. 5038/2018/5. szám alatti végzésében elutasította a bírói indítványt.

[8] A védirattal kapcsolatban az alapper felperese nyújtott be – az ügy eldöntésének napján – beadványt. Ismerteti ebben az adótárgy sajátos jellemzőit, különösen azt, hogy külterületi közmű üzemi területről van szó. Álláspontja szerint az Önkormányzat erről az értéket korlátozó sajátosságról nem vesz tudomást. Hivatkozik arra, hogy védirat nem felel meg a törvényes követelményeknek, az ingatlan terhelése hosszabb időtávra szólóan elviselhetetlen mértékű.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[9] Az indítvány nem megalapozott.

[10] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése alapján bírálta el. A Kp. 140. § (1) bekezdése alapján az indítványra a keresetlevél szabályait kell alkalmazni. A 37. § (1) bekezdés f) pontja szerint az indítványnak tartalmaznia kell a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával.

I.
[11] Az indítvánnyal érintett Ör. rendelkezések a következők.

[12] A)
A Nemzeti Jogszabálytár alapján az Ör. 2016. december 31. napjáig hatályos 7. §-a:
„A telekadó évi mértéke
a) külterületi telek esetében 320 Ft/m2,
b) belterületi telek esetében – a c) pontban meghatározott kivétellel – 328 Ft/m2,
c) a településrendezési szabályok szerint VK (városközponti területek) keretövezetben lévő belterületi telek esetében 336 Ft/m2.”

[13] A Nemzeti Jogszabálytárról szóló 338/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 4. §-a alapján a Nemzeti Jogszabálytár internetes felületén egységes szerkezetű szöveggel közzé kell tenni valamennyi, 2013. június 30. után kihirdetett, és a lekérdezés napján hatályos rendeletet, illetve ezek megelőző és következő egy-egy időállapotát.

[14] Megállapítható, hogy a jogszabály szerinti felületen közzétett szöveg nem egyezik az indítványban foglaltakkal.

[15] B)
Az indítványban szereplő „2014. december 31. napjáig hatályos 7. §-a, valamint 2015. január 1-től hatályos 7.§ a) pontja” szövege az Önkormányzat honlapja szerint az alábbi.

2014. január 1-jétől 2014. december 31-ig hatályos 7. §-a:
„A telekadó évi mértéke 323 Ft/m2.”

Az Ör. 2015. január 1-jétől 2016. december 31. napjáig hatályos 7. §-a:
„A telekadó évi mértéke
a) külterületi telek esetében 320 Ft/m2,
b) belterületi telek esetében – a c) pontban meghatározott kivétellel – 328 Ft/m2,
c) a településrendezési szabályok szerint VK (városközponti területek) keretövezetben lévő belterületi telek esetében 336 Ft/m2.”

[16] Megállapítható, hogy – a hatály záró időpontja kivételével – ez a szöveg felel meg az indítványnak.

[17] A Kúria az indítványt tartalma szerint elbírálva ez utóbbi szöveg törvényességét vizsgálta, az ebben szereplő időbeli hatály keretei között, és ezzel összefüggésben foglalt állást az indítvány tárgyában.

II.
1.
[18] A Kúria a hasonló ügyekben (így egyebek között a Köf.5027/2018. számú ügyben) az indítvány alapján először az adóterhelés abszolút mértékének kérdését, majd a megállapítás során az önkormányzati szabályozási felhatalmazás gyakorlásának a kereteit, illetve egyáltalán annak vizsgálhatóságát érinti.

[19] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5001/2013. számú határozatában – az Alkotmánybíróság határozataira utalással – megállapította, hogy „a vagyoni típusú adók célja az arányos közteherviselés elvének megvalósítása: a vagyonadó alapja minden adóalany vonatkozásában ugyanaz, a vagyontömeg, jelen esetben az ingatlantulajdon. Az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik.” Ez azt jelenti, hogy a kötelezettség tartalma, mértéke a vagyontömeg értékéhez – amely egyben az adóalany teherviselő képességét is jelenti – igazodó kell legyen. „Ez az alapja a vagyonadók esetében az adózókkal szembeni azonos (önkormányzati) jogalkotói elbánásnak. E megállapítás normatív alapját elsődlegesen az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdése adja, e követelményt az önkormányzati jogalkotó esetében ugyanakkor a Htv. [jelen ügy idején is hatályos] 6. § c) pontja közvetíti” (Köf.5024/2016/5.).

[20] A teherbíró képességhez igazodó közteherviselés Alaptörvény XXX. cikkében megfogalmazott kötelezettsége – az Alkotmánybíróság arányos közteherviseléshez kapcsolódó gyakorlata alapján – többek között magában foglalja az adómérték arányosságát. Jóllehet a (helyi) jogalkotónak nagy a szabadsága abban, hogy milyen módon kötelezi az adóalanyokat a közterhekhez való hozzájárulásra, vagyoni típusú adók esetében azonban az adó mértéke nem vezethet az adó tárgyának elvonásához, illetve azzal kapcsolatos aránytalansághoz. A teherbíró képességet meghaladó, a vagyont elvonó, konfiskáló jellegű az az adó, amely mértékénél fogva és az adó tárgyát képező vagyontömeghez képest súlyosan aránytalan. Az ilyen adó elveszti az adóhoz mint jogintézményhez kapcsolódó jellegzetességeit, és lényegében szankciónak tekinthető, amely az adó intézményével összeegyeztethetetlen.

[21] A Kúria Önkormányzati Tanácsának gyakorlata szerint az az adómérték, amely évente a vagyon értékének közel 60–70  %-át teszi ki, súlyosan aránytalannak minősül, mivel belátható időn belül felemészti az adótárgyat. A Köf.5081/2012/4. számú ügyben pedig az adótárgy értékének 70%-át kitevő adóteher minősült túlzónak azzal, hogy az eloldódott a vagyontömeg értékétől. A Kúria Köf.5024/2016/5. számú határozatában a telek értékének 64%-át kitevő éves adómértéket minősítette konfiskálónak arra tekintettel, hogy a következő adóévekben az adóteher összege meghaladta a telek értékét.

[22] Jelen ügyben az adómérték az ingatlan forgalmi értékének 50%-át teszi ki, amely – a fentiek szerint a Kúria gyakorlata alapján – önmagában nem minősül konfiskáló jellegűnek.

2.
[23] A Kúria vizsgálata kiterjed az ingatlanok között differenciálás szükségességének kérdésére, mely akkor lehet érdemi, ha az indítvány teljes körűen tartalmazza az ennek hiányában előálló jogsérelem mibenlétét és jogalkotási mulasztással vagy törvénysértéssel való összefüggését.

[24] A Hatv. 2016. december 31. napjáig hatályos 6. § c) pontja szerint az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjedt ki, hogy az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan – a törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztó árszínvonal-változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt adómaximum) figyelemmel – megállapítsa. Megállapítható tehát, hogy az ingatlanok sajátosságai szerinti, így például a belterület és a külterület közötti differenciált adómegállapítás nem volt abszolút követelmény a Hatv. 2016. december 31. napjáig hatályos 6. § c) pontja alapján.

[25] Ezzel összefüggésben a Kúria rámutat, hogy az indítványozó bíróság nem fejtette ki, hogy az ingatlan milyen sajátosságainak figyelembe vétele hiányzik álláspontja szerint a szabályozásból. Csak nagy általánosságban utal a megfelelő differenciálás hiányára. Nem derül ki, hogy egy adott szempont szerint, összehasonlításban milyen mértékű hátrány is keletkezik az adott ingatlan alapján a tulajdonosra nézve.

[26] Tételes érvelés hiányában, ami az adóalany teherviselő képességének (adott esetben nemcsak az adómértékben megnyilvánuló) meghaladását igazolja, nem keletkezhet jogalap az általános szabályozás megkérdőjelezéséhez. A Kúriának a normakontroll eljárásban jellemzően nincs lehetősége közvetlenül bizonyítás lefolytatására, miként a perbeli szakértői vélemények felülvizsgálatára, és ennek alapján az alapper kérdéseiben való állásfoglalásra. Az alapper felperese a Kúria eljárásában nem tudja már pótolni az indítvány érvelését, mivel ő nem fél a jelen bírói indítványra zajló normakontroll eljárásban.

[27] Mindezek alapján az Önkormányzat normaalkotás körében való szabadsága gyakorlásának a törvény szabta keretek között maradása ellenében meggyőző bizonyíték a Kúria eljárásában így jogszerűen figyelembe vehetően nem került előtárásra. Ilyen alapon nincs ok az önkormányzati normaalkotás és -alkalmazás felülbírálatára sem.

[28] Mivel az indítvánnyal érintett Ör. rendelkezése az indítvány hivatkozott tartalma alapján megítélhető módon nem ellentétes a Hatv.-vel, illetve az indítványban foglalt érvek mibenléte és részletezettségi szintje alapján törvényellenesség nem megállapítható, ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.

A döntés elvi tartalma

[29] Az önkormányzati rendelet normakontrolljára irányuló indítványnak tartalmaznia kell a bírói álláspont indokait, és teljes körűen a törvényellenesség megállapítása iránti igényt alátámasztó bizonyítékokat is ebben kell szerepeltetni.

Záró rész

[30] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.

[31] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[32] A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[33] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2019. április 30.

Dr. Patyi András s. k. a tanács elnöke,
Dr. Horváth Tamás s. k. előadó bíró,
Dr. Dobó Viola s. k. bíró