A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
h a t á r o z a t a
Az ügy száma: Köf.5003/2020/3.
A tanács tagja: Dr. Patyi András a tanács elnöke, Dr. Varga Eszter előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt bíró
Az indítványozó: Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
Az érintett önkormányzat: Szajol Község Önkormányzata (5081 Szajol, Rózsák tere 1.)
Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata
Rendelkező rész
A Kúria Önkormányzati Tanácsa
I.
- Szajol Község Önkormányzata Képviselő-testületének a lakás és nem lakás céljára szolgáló építmények építményadójáról szóló, 2012. június 28-tól 2015. március 31-ig hatályban volt 20/2012. (VI. 28.) önkormányzati rendelete 4. §-ának – a bírói indítványban hivatkozott, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 7. § g) pontjára vonatkozó – jogszabály-ellenességének megállapítására és az alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói indítványt elutasítja;
- Szajol Község Önkormányzata Képviselő-testületének a lakás és nem lakás céljára szolgáló építmények építményadójáról szóló, 2015. április 1-től 2017. december 31-ig hatályban volt 7/2015. (II. 26.) önkormányzati rendelete 4. §-ának 2016. december 31. napjáig terjedően – a bírói indítványban hivatkozott, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 7. § g) pontjára vonatkozó – jogszabály-ellenességének megállapítására és az alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói indítványt elutasítja;
II.
- megállapítja, hogy Szajol Község Önkormányzata Képviselő-testületének a lakás és nem lakás céljára szolgáló építmények építményadójáról szóló, 2015. április 1-től 2017. december 31-ig hatályban volt 7/2015. (II. 26.) önkormányzati rendelete 4. §-a 2017. január 1-től más jogszabályba, így a bírói indítványban hivatkozott a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 7. § g) pontjába ütközött;
- megállapítja, hogy Szajol Község Önkormányzata Képviselő-testületének a lakás és nem lakás céljára szolgáló építmények építményadójáról szóló 2018. január 1-től 2019. június 30-ig hatályban volt 20/2017. (XI. 30.) önkormányzati rendelete 4. § a) pontja más jogszabályba, így a bírói indítványban hivatkozott a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 7. § g) pontjába ütközött;
- megállapítja, hogy a fenti, más jogszabályba ütköző rendelkezések a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 101.K.27.443/2019. számon folyamatban lévő perben nem alkalmazhatóak;
III.
- elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
- elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
[1] Az indítványozó előtt folyó per felperesét az elsőfokú adóhatóság 2013-2018. évekre vonatkozóan évi 8.085.480 forint összegű építményadó különbözet megfizetésére kötelezte, 2019. évtől kezdődően pedig évi 15.499.080 forint adókötelezettség megfizetéséről rendelkezett. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Ezen határozattal – valamint a felperes ingatlanán lévő többi építményt érintő határozatokkal – szemben a felperes keresettel élt. Elsődlegesen kérte az alperesi határozat megsemmisítését hivatkozva arra, hogy az annak alapjául szolgáló önkormányzati rendelet jogszabályba ütközik. Másodlagosan a határozat megváltoztatását indítványozta az adómegállapításhoz való jog elévülésére tekintettel a 2013. adóévre kivetett építményadó törlésével.
[2] A felperes a perben bejelentette, hogy a perrel érintett építménye elbontásra került, erre tekintettel a hatóság az építményadó fizetési kötelezettségét 2018. december 31-től megszüntette.
A bírói indítvány és az önkormányzat védirata
[3] A mintaperben eljáró Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 101.K.27.443/2019/26. számú végzésében indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását. Az indítvány rendelkező része szerint, Szajol Község Önkormányzata Képviselő-testületének a lakás és nem lakás céljára szolgáló építmények építményadójáról szóló, 2012. június 28-tól 2015. március 31-ig hatályban volt 20/2012. (VI. 28.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.1.) 4. §-a; a 2015. április 1-től 2017. december 31-ig hatályban volt 7/2015. (II. 26.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.2.) 4. §-a; valamint a 2018. január 1-től hatályban volt 20/2017. (XI. 30.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.3.) 4. §-ának a) pontja „más jogszabályba ütközik”.
[4] A bírói indítvány hosszasan idézte a keresetben előadottakat, melyben a felperes a 2017. január 1-jét megelőző időszak tekintetében a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § c) pontjának, a 2017. január 1-től kezdődő időszak tekintetében pedig a Htv. 7. § g) pontjának sérelmére, valamint az alperesi határozat alapjául szolgáló önkormányzati rendeletek diszkriminatív és konfiskáló jellegére hivatkozott.
[5] Az indítványozó hivatkozott arra, hogy a perrel érintett 12.915,9 m2 területű raktár építmény forgalmi értékét igazságügyi szakértő a 2013. évre 3.153.696 forintban, a 2014. évre 3.074.853 forintban, a 2015. évre 2.997.982 forintban, a 2016. évre 2.923.033 forintban, a 2017. évre 2.849.957 forintban, míg a 2018. évre 2.778.708 forintban állapította meg. A bírói indítvány hangsúlyozta, hogy a felperes által hivatkozott és az alperes által sem vitatott megállapításokat tartalmazó további szakvélemények azt állapították meg, hogy az építményadó összege majd két év alatt felemészti az építményeket is magában foglaló ingatlan értékét. A költség-nettópótlási érték alapján végzett számítás szerint pedig az építményadó éves összege több mint kétszerese a felperesi építmények tényleges értékének, így az építményadó kevesebb, mint fél év alatt felemészti az adótárgyak értékét, minden további adókivetés vagyonelvonásnak tekinthető. A hozam alapú megközelítés alapján készített szakvélemény szerint pedig a maximálisan realizálható bevételeket az építmények fenntartásának kiadásai és az adó összege teljes egészében felemészti.
[6] Az indítványozó álláspontja szerint a Htv. 2016. december 31. napjáig hatályban volt 6. § c) pontja szerinti helyi sajátossággal kapcsolatos kúriai gyakorlatot továbbra is figyelembe kell venni a Htv. 2017. január 1. napjától hatályos 7. § g) pontja alkalmazása során. Megállapítható, hogy a felperest aránytalanul terheli az építményadó más helyi adózókhoz képest, a felperes által befizetett adó összege ugyanis lényegében az építményadóból befolyt teljes összeg több mint felét teszi ki, mivel Szajol területén a felperes tulajdonában álló építmények összességéhez mérhető más építménytömeg nem található. A 2013-tól az önkormányzat által kiszabott építményadó éves összege súlyosan aránytalan adóterhet jelent a felperesre nézve. Az önkormányzat által meghatározott építményadó ugyanis figyelmen kívül hagyja az adótárgy forgalmi értékét, a jövedelemtermelő képességét és nem differenciál, így az konfiskáló jellegűnek tekintendő, ezért „a Htv. 7. §-ának g) pontjába ütközik”.
[7] A fentiekre tekintettel az indítványozó szerint az 1.200 forint/m² összegű adómérték alapján kivetett építményadó konfiskáló jellegűnek minősül. Az indítvány szerint mindezek alapján „Szajol Község Önkormányzata Képviselő-testületének a lakás és nem lakás céljára szolgáló építmények építményadójáról szóló, 2012. június 28-tól 2015. március 31-ig hatályban volt 20/2012. (VI. 28.) önkormányzati rendelet 4. §-a, a 2015. április 1-től 2017. december 31-ig hatályban volt 7/2015. (II. 26.) önkormányzati rendelet 4. §-a, valamint a 2018. január 1-től hatályban volt 20/2017. (XI. 30.) önkormányzati rendelet 4. §-ának a) pontja jogszabály-ellenesek, sértik a Htv. 7. §-ának g) pontját, valamint az Alaptörvény XXX. cikkének (1) bekezdésébe is ütköznek”.
[8] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett Önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
[9] Az Önkormányzat védiratot nem terjesztett elő.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
[10] Az indítvány részben megalapozott.
[11] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése alapján bírálta el.
[12] Az Ör.1. vitatott rendelkezése szerint:
„Az adó évi mértéke: a 3. § szerinti adóalap után 1200.-Ft/m2.”
Az Ör.2 vitatott rendelkezése szerint:
„Az adó évi mértéke: a 3. § szerinti adóalap után 1200.-Ft/m2.”
Az Ör.3. az alperesi határozat meghozatalakor hatályos 4. § a) pontja szerint:
„Az adó évi mértéke a 3. § a) pontja szerinti adóalap után 1.200.- Ft/m2.”
[13] A Kúria rögzíti, hogy a per alperesének vezetője az Ör.3. tekintetében törvényességi felhívással élt az önkormányzat felé. Ennek nyomán az Ör.3. 4. §-a 2019. július 1-jétől a 6/2019. (IV. 30.) önkormányzati rendelettel módosult, a következők szerint:
„4. § Az adó mértéke:
(1) A 3. § a) pontja szerinti adóalap esetén az alábbiak szerint sávosított:
a) 0-tól 10.000 m2-ig terjedő alapterület esetén 1200.-ft/m2,
b) 10.000 m2-t meghaladó alapterület esetén 1000.-ft/m2.
(2) A 3. § b) pontja szerinti adóalap esetén 12.000.-ft/m2.”
I.
[14] A Kúria Önkormányzati Tanácsa mindenekelőtt kiemeli, hogy a Htv. 7. § g) pontját az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2016. évi LXVI. törvény 85. §-a iktatta be, e rendelkezés 2017. január 1-jétől hatályos. A 2013., 2014., 2015. és 2016. évek vonatkozásában a Htv. 6. § c) pontja az eljáró bíróság által alkalmazandó jog, az indítványozó bíróság azonban valamennyi érintett adóév tekintetében a Htv. 7. § g) pontját jelölte meg.
[15] A Kúria Önkormányzati Tanácsa hangsúlyozza, hogy az indítványozó szerepének átvételét a Kp. 143. § (3) bekezdése nem teszi lehetővé, ezért a 2013-2016. évek tekintetében irányadó önkormányzati rendeletek megjelölt paragrafusai a Htv. 6. § c) pontjának való megfelelés szempontjából – ide vonatkozó indítvány hiányában – nem vizsgálhatók [lásd Köf.5.007/2019/4. számú határozat]. Ezzel összefüggésben hangsúlyozandó, hogy az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló bírói indítványnak a bíró belső meggyőződését kell tükröznie. Nem elegendő a felperesi kereset idézése és annak a rögzítése, hogy a Htv. 6. § c) pontját érintő kúriai gyakorlat a Htv. 7. § g) pontja tekintetében is irányadó, mert a bírónak az előtte fekvő ügyben az alkalmazandó jog tekintetében kell állítania az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközését. A 2016. december 31. napjáig hatályos önkormányzati rendeletek tekintetében a Htv. akkor hatályos normaszövege (6. § c) pontja) jelenti az alkalmazandó jogot, melyet az indítvány a más jogszabályba ütközés állítása kapcsán nem jelölt meg, ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör.1. 4. §-a, és 2016. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan az Ör.2. 4. §-a Htv. 7. § g) pontjába való ütközésének megállapítására irányuló indítványrészt a rendelkező rész I. pontjában foglaltak szerint a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.
II.
[16] A fentieket követően a Kúria a 2017. január 1. napjától hatályos Ör. rendelkezéseket a Htv. 7. § g) pontjával összefüggésben vizsgálta.
[17] A Kúria Önkormányzati Tanácsának kiterjedt ítélkezési gyakorlata van az önkormányzati adóztatási gyakorlat konfiskáló jellegének megállapítása vonatkozásában. A vagyonadó mértékét a vagyontárgy értékével összefüggésben kell elsősorban mérlegelni, tehát az nem szakadhat el az adótárgy értékétől [Köf.5038/2013/3., Köf.5011/2015/4., Köf.5036/2015/4 számú határozatai].
[18] A Kúria Önkormányzati Tanácsának gyakorlata szerint az az adómérték, amely évente a vagyon értékének közel 60-70%-át teszi ki, súlyosan aránytalannak minősül, mivel belátható időn belül felemészti az adótárgyat. A Köf.5081/2012/4. számú ügyben a Kúria az adótárgy értékének 70%-át kitevő adót minősítette túlzónak azzal, hogy az eloldódott a vagyontömeg értékétől. A Köf.5024/2016/5. számú határozat pedig az ingatlan értékének 64%-át kitevő éves adómértéket tartotta konfiskálónak arra tekintettel, hogy a következő adóévekben az adóteher összege meghaladta a telek értékét.
[19] Megjegyzendő ugyanakkor az, hogy az ismertetett, az adó konfiskáló jellegére vonatkozó, a joggyakorlat alapján kimunkált elvek a Htv. 6. § c) pontjához kapcsolódtak, ugyanakkor a Htv. 2017. január 1-től alkalmazandó 7. § g) pontja az önkormányzat mozgásterét az adómegállapítás terén már másképpen, egymásra épülő kritériumok megfogalmazásával szabályozza [Köf.5.041/2019/4. számú határozat]. Erre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa ismételten hangsúlyozza, hogy ezen elvek automatikus, az egyedi ügy vizsgálata nélküli átvétele nem lehetséges.
[20] Jelen esetben megállapítható, hogy az építményadó évi 8.085.480 forint, amely a perrel érintett 12.915,9 m2 területű raktár építmény forgalmi értékének az indítványban hivatkozott szakértő megállapításai alapján 2017. évben 283%-a, míg 2018. évben 290%-a. Erre tekintettel a 2017. és a 2018. évek vonatkozásában kétséget kizáróan megállapítható az, hogy az építményadó konfiskáló jellegű, hisz az adó évi mértéke az adótárgy forgalmi értékének majdnem háromszorosa.
[21] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a fentiekre tekintettel a rendelkező rész II. pontja szerint megállapította, hogy 2017. január 1-jétől az Ör.2. 4. §-a és az Ör.3. 2018. január 1-től 2019. június 30-ig hatályban volt 4. § a) pontja a bírói indítványban megjelölt Htv. 7. § g) pontjába ütközik. A Kúria a Kp. 147. § (2) bekezdése szerint a jogbiztonság védelme érdekében a más jogszabályba ütköző jogszabályi rendelkezések általános alkalmazási tilalmának mellőzésével csak az indítvánnyal érintett ügyre vonatkozó alkalmazási tilalom elrendelését tartotta indokoltnak.
III.
[22] Az indítványozó bíróság a fentiek szerint idézte a felperes kereseti állításait, amelyek a szóban forgó Ör. rendelkezések diszkriminatív jellegére is utaltak, ezzel kapcsolatban azonban az indítvány konkrétumot nem tartalmaz. Egy helyen érhető tetten a diszkriminációra történő utalás, amikor is az indítványozó megállapítja, hogy a felperest aránytalanul terheli az építményadó más helyi adózókhoz képest, az általa befizetett adó összege ugyanis lényegében az építményadóból befolyt teljes összeg több mint felét teszi ki.
[23] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5028/2019. számú ügyben rögzítette, hogy az adómértéket nem teszi törvénysértővé önmagában az a tény, hogy az adóalanyt az azonos övezetben lévő, más adóalanyok tulajdonát képező ingatlanoknál nagyobb kiterjedésű telke miatt magasabb évi adófizetési kötelezettség terheli. Nem jelenti a szabályozás diszkriminatív jellegét az, ha az érintett adóköteles területekre kivetett – több adóalanyt érintő – telekadó több mint 95%-át egyetlen adóalany az érintett terület adott időszakban (adóévben) fennálló tulajdonosi szerkezete miatt köteles megfizetni. Jelen ügy tárgya nem telekadóra, hanem építményadóra vonatkozik, de az említett ügyben tett elvi jellegű megállapítások irányadók az építményadó vonatkozásában is. Az a tény, hogy a felperes által befizetett adó összege lényegében az építményadóból befolyt teljes bevétel több mint felét teszi ki, önmagában – egyéb összefüggések feltárása nélkül – nem jelenti azt, hogy az építményadóra vonatkozó szabályozás diszkriminatív jellegű lenne.
IV.
[24] A Kúria a normakontroll eljárásban a helyi norma más jogszabályba ütközésének megállapítására irányuló indítványt az alaptörvényi összefüggéseket is értékelve vizsgálja. Ugyanakkor a helyi norma más jogszabály közbejötte nélküli, közvetlenül Alaptörvénybe ütközését állító indítványt (indítványrészt) a Kúriának nincs hatásköre vizsgálni, figyelemmel az Alaptörvény T) cikkének (2) bekezdésére, valamint a 25. cikk (2) bekezdésére. Mindezekre tekintettel a Kúria az indítványnak azon részét, amely az Ör.1., Ör.2. és Ör.3. vitatott rendelkezései Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdésébe ütközésének megállapítására irányult, hatáskör hiányában utasította el a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján.
A döntés elvi tartalma
[25] Az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközését állító indítványban nem elegendő idézni a felperes önkormányzati rendelet törvényellenességét alátámasztó érveit, mert az indítványnak a bíró belső meggyőződését kell tükröznie. A bírónak az előtte fekvő ügyben az alkalmazandó jog tekintetében kell állítania az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközését.
Záró rész
[26] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
[27] A Kúria az általános alkalmazási tilalom mellőzéséről az eset körülményeinek mérlegelése, így a jogvita és a felperes helyzetének sajátossága alapján, a jogbiztonság védelme érdekében a Kp. 147. § (2) bekezdése szerint döntött.
[28] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.
[29] A határozat Magyar Közlönyben való közzététele a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
[30] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 139. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2020. március 24.
Dr. Patyi András s.k. a tanács elnöke
Dr. Varga Eszter s.k. előadó bíró
Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró