Köf.5.001/2019/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A Kúria
önkormányzati tanácsának
határozata

Az ügy száma: Köf. 5001/2019/4.

A Tanács tagjai: Dr. Patyi András a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola előadó bíró,
                          Dr. Horváth Tamás bíró

Az indítványozó: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzata
                                           (1113 Budapest, Bocskai út 39–41.)

Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Somogyi Ákos ügyvéd
                                                              (1132 Budapest, Alig utca 10. 1/1.)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata


Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

– megállapítja, hogy a Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzat Képviselő-testületének a fásszárú növények védelméről szóló 31/2015 (IV.29.) számú önkormányzati rendelete 2017. május 3-ig hatályban volt 5. § (2) bekezdés e) pontja törvényellenes volt;

- megállapítja, hogy a rendelkezés nem alkalmazható a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 30.K.33.117/2018/11. szám alatt folyamatban lévő perben, valamint valamennyi, a jelen határozat időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben;

– elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;

– elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

[1] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő 30.K.33.117/2018. számú per tényállása szerint felperes a tulajdonában lévő ingatlanon 11 db fát vágott ki a polgármester engedélye nélkül. Az elsőfokú hatóságként eljáró Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzat polgármestere határozatában ezek pótlásaként 10 db 18-20 cm törzskörméretű fa ültetését, valamint 18.948.681 forint pénzbeli megváltás megfizetését írta elő. A felperes fellebbezése alapján az elsőfokú hatóság határozatát a fapótlási kötelezettség vonatkozásában akként módosította, hogy négy darab engedély nélkül kivágott fa megváltásaként a saját telekre 12 db 18/20 cm, a közterületre 76 db 12/14 cm törzskörméretű faültetését írta elő. Az alperes a perben támadott határozatában a módosított elsőfokú határozatot helybenhagyta a Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzat Képviselő-testületének a fásszárú növények védelméről szóló 31/2015. (IV. 29.) számú rendelet (a továbbiakban: Ör.) 5. § (2) bekezdés e) pontja, 5. § (3) bekezdés a), b) pontjai és az 5. § (9) és (11) bekezdései alapján.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[2] A fenti tényállás alapján a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2018. december 19-én kelt 30.K.33.117/2018/11. számú végzésében a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 144. §-a alapján a per tárgyalását felfüggesztette, és indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsánál az Ör. 5. § (2) bekezdés e) pontja, valamint az 5. § (3) bekezdés b) és c) pontjai törvényességi vizsgálatára irányuló nemperes eljárást.

[3] Az Ör. 4. § (1) bekezdése és 5. § (1) bekezdése alapján a fásszárú növények kivágásához, metszéséhez, csonkolásához a tervezett műveletet megelőzően legalább 21 nappal kell kérni a polgármester engedélyét. A kivágott fa pótlásáról a fakivágási engedélyben megállapított mértékben és módon az előírt határidőn belül kell gondoskodni. Az Ör. 5. § (2) bekezdése a) pontja alapján a fásszárú növények kivágása esetén a pótolt fásszárú növények visszapótlására a kivágott növények össz-törzskörméretének másfélszeresét kell alapul venni. Az e) pont szerint a pótlás mértéke engedély nélküli fakivágás esetén a kivágott fásszárú növények össz-törzskörméretének háromszorosra.

[4] A fásszárú növények pótlásának módját meghatározó Ör. 5. § (3) bekezdés b) és c) pontjai alapján, amennyiben a pótlandó fásszárú növények az a) pont szerinti ingatlanon nem vagy csak részben helyezhetők el, a vissza nem pótolt fák helyett közterületi ültetést, vagy pénzbeli megváltást kell előírni. A c) pont értelmében a fásszárú növények pótlását ültetéssel és pénzbeli megváltással együttesen is elő lehet írni. A pénzbeli megváltás mértékének meghatározásáról szóló Ör. 5. § (5) bekezdése előírja, hogy az előző évben a Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzat által közterületen elültetett, a 12/14 cm törzskörméretű legalább kétszer iskolázott, sorfa minőségű faiskola árú ültetési költséggel és gondozási költséggel növelt – a polgármester által minden év március 1-ig a helyben szokásos módon közzétett – évi átlagárát kell alapul venni. A hivatkozott átlagárat az önkormányzat honlapján 2013. március 21-én közzétett hirdetmény szerint 66.200 Ft/darab összegben állapítja meg.

[5] Az indítványozó bíróság a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) 48. § (2) bekezdésére, a fásszárú növények védelméről szóló 346/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 8. § (1) és (4) bekezdésére, valamint a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 29. § (1) bekezdésére hivatkozással kifejtett álláspontja szerint az Ör. csak környezetvédelmi korlátozás tekintetében alkalmazhat szigorúbb előírást és nem a környezetvédelmi korlátozás betartása miatti jogkövetkezmény tekintetében. Márpedig az Ör. szabályozása alapján a magánterületen történt fakivágás a tulajdonosra nézve súlyosabb jogkövetkezményekkel jár, ami a magántulajdonból és a köztulajdonból eredő kötelezettségek tekintetében indokolatlan megkülönböztetéshez vezetnek.

[6] A bíróság álláspontja szerint kompenzációs intézkedésként pénzfizetést csak erre vonatkozó törvényi felhatalmazás alapján lehetett volna megállapítani. A Kvt. 110. § (7) bekezdés 6. pontja felhatalmazása alapján olyan rendelet nincs, amely jelen ügyben kiszabható bírságról rendelkezne. Az Ör.-ben foglalt kötelezettségek megsértése miatt alkalmazandó jogkövetkezmény vonatkozásában a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 142/C. §-ában írtak sem jöhetnek szóba, mert az Ör. már nem volt hatályban, amikor a Mötv. hivatkozott szabálya hatályba lépett.

[7] Az indítvány szerint a jelen ügyben megállapított pénzbeli kompenzáció bírság jellegű, melynek nincs felső határa, ezért az ellentétes a megalkotásakor még hatályos közigazgatási eljárás és hatósági szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 94/A. § (1) bekezdésével.

[8] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Kp. 140. § (1) bekezdése alapján, a 42. § (1) bekezdése értelmében hívta fel az érintett önkormányzatot az indítványra vonatkozó nyilatkozata előterjesztésére.

[9] Az önkormányzat védiratot terjesztett elő, melyben kérte a bírói indítvány elutasítását. Az önkormányzat kifejtette, hogy tulajdonjogot korlátozó előírás a fakivágás engedélyhez kötése, valamint az Ör. 5. § (1) bekezdésében előírt pótlási kötelezettség, továbbá a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott pótlási mérték, mely szakmai előíráson alapul. A fakivágásból adódóan kieső szén-dioxid megkötő és oxigéntermelő zöldterületet legalább olyan mértékben pótolni szükséges a kivágást követően, mint amilyen mértékben megvolt a fakivágás megelőzően.

[10] Az önkormányzat kiemelte, hogy tárgyi esetben nem a Ket.-ben meghatározott közigazgatási bírság szabályai alkalmazhatóak, hanem a Kvt. 48. § (1) és (2) bekezdése és a Korm. rendelet 8. § (1) és (4) bekezdései. Ehhez képest az Ör. 5. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott pótlási kötelezettség nem minősülhet bírságnak, vagy bírság jellegű intézkedésnek, hanem a specialitás elvéből adódóan a Kvtv.-ben meghatározott, más jogszabályokban előírtaknál nagyobb mértékben korlátozó környezetvédelmi előírás alkalmazásáról van szó. Így az Ör.-ben meghatározott másfélszeres pótlási mérték nem ütközik a Ket. 94/A. § (1a) bekezdésébe.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[11] Az indítvány részben megalapozott.

[12] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

[13] A Kp. 140. § (1) bekezdése alapján az indítványra a keresetlevél szabályait kell alkalmazni. A 37. § (1) bekezdés f) pontja szerint az indítványnak tartalmaznia kell a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával. Jelen indítvány (végzés) indokolása mindezeket a bíróság álláspontjaként tartalmazza.

I.

[14] A Kúria Önkormányzati Tanácsa elöljáróban rögzíti, hogy az indítványban felülvizsgálni kért Ör. 2015. július 1-től 2017. május 3-ig volt hatályban. A Kp. 146. § (1) bekezdés b) pontja bírói indítvány alapján lehetővé teszi a már nem hatályos önkormányzati rendelet felülvizsgálatát, ezért az érdemi elbírálásnak nem volt akadálya.

[15] A Kúria mindenekelőtt az Ör. tartalmának a preambulumában hivatkozott törvényi felhatalmazással (Kvt. 48. § (2) bekezdése) való összhangját vizsgálta meg

[16] A Kvt. 48. § (2) bekezdése alapján a települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben más törvény hatálya alá nem tartozó egyes fás szárú növények védelme érdekében tulajdonjogot korlátozó előírásokat határozhat meg. E törvényi felhatalmazása alapján alkotta meg az önkormányzat az Ör.-t, melynek hatálya alá tartozik az 1. § (2) bekezdése szerint – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a Budapest XI. kerület közigazgatási határán belül minden ingatlan és azok fás szárú növényállománya függetlenül attól, hogy tulajdonosa – üzemeltetője, bérlője, haszonélvezője, használója – természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet. A (2) bekezdés értelmében a rendelet hatálya nem terjed ki – többek között –  a fás szárú növények védelméről szóló 346/2008. (XII. 30.) Korm. rendelettel szabályozott közterületi fakivágásra, valamint az élet-, egészség- vagy vagyonvédelmi okból történő kivágásra, illetve az eltérő szabályt megállapító külön törvény hatálya alá tartozó fás szárú növényekre.

[17] A Kormány a Kvt. 110. § (7) bekezdés 25. pontjára figyelemmel adta ki a fásszárú növények védelmével kapcsolatos 346/2008. (XII. 30.) Korm. rendeletét, mely szabályozást csak a közterületen álló fák kivágása esetén követendő eljárásról és a pótlási kötelezettségről tartalmaz. A Korm. rendelet 6. § (1) bekezdése a közterületen lévő fás szárú növény kivágását a fás szárú növény helye szerint illetékes jegyző engedélyéhez köti és a 8. § (1) bekezdésében kötelezi a használót a növény kivágást követő 1 éven belüli „helyben történő” pótlására. (4) bekezdése szerint „amennyiben a fás szárú növény pótlása a földrészlet adottsága miatt nem vagy csak részben teljesíthető, a pótlást a jegyző által kijelölt más ingatlanon történő telepítéssel kell teljesíteni. Amennyiben ilyen ingatlan a település beépítettsége miatt nem jelölhető ki, a jegyző a használót a települési önkormányzat által rendeletben meghatározott kompenzációs intézkedés megtételére kötelezi.”

[18] A Kvt. 101. § (1) bekezdése alapján a környezethasználó a Kvt.-ben meghatározott és más jogszabályokban szabályozott módon büntető jogi, polgári jogi és közigazgatási jogi felelősséggel tartozik tevékenységének a környezetre gyakorolt hatásaiért. A közigazgatási jogi felelősség szabályait a Kvt. 102/A. § (2) bekezdése határozza meg, melynek b) pontja értelmében „kiegészítő helyreállítási intézkedésként amennyiben az elsődleges helyreállítási intézkedés nem vezet eredményre,
         ba) a károsodott környezeti elemet erre alkalmas környezeti elemmel, illetve a környezeti elem által nyújtott szolgáltatást erre alkalmas környezeti elem által nyújtott szolgáltatással pótolni,
         bb) ha a ba) pontban meghatározott pótlás sem vezet eredményre, a környezeti elemet vagy a környezeti elem által nyújtott szolgáltatást – a károsodott környezeti elem vagy szolgáltatás becsült költségével megegyező –, erre alkalmas környezeti elemmel vagy környezeti elem által nyújtott szolgáltatással pótolni.”

[19] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a fenti szabályozás alapulvételével egyetért az indítványozó bíróság álláspontjával, mely szerint a tulajdonjogot korlátozó előírásnak minősül a fakivágás engedélyhez kötése (Ör. 3. § (2) bekezdése), valamint a telepítési kötelezettség (Ör. 5. § (1) és (2) bekezdés), melyre vonatkozó szabályozást – kizáró törvényi rendelkezés hiányában – az önkormányzatnak jogában állt a nem közterületi ingatlanokra is kiterjeszteni. (Köf. 5037/2018/4.)

II.

[20] A Kúria Önkormányzati Tanácsának a bírói indítványban foglaltak alapján több kérdésben kellett állást foglalnia. Először azt vizsgálta, hogy az Ör.-ben – a Kvt. 48. § (2) bekezdése felhatalmazó rendelkezése alapján – milyen módon (természetben, pénzben, vagy mindkettőben) és mértékben volt elrendelhető jogszerűen nem közterületi ingatlanokat érintő tulajdoni korlátozás. Másodszor az engedély nélküli fakivágás, mint jogellenes cselekmény szankcionálása milyen módon lehet törvényes. Harmadszor a jogkövetkezmények szempontjából megengedett és indokolt-e az eltérés a közterületekre vonatkozó szabályozástól, ha igen, ez nem vezet-e a magán és köztulajdon közötti indokolatlan különbségtételt eredményező alapjogi sérelemhez.

[21] Az Ör. indítvány alapján támadott rendelkezései a következők:

5. §

[(1) a fakivágás engedélyben megállapított mértékben és módon lesz az előírt határidőn belül az engedélyes köteles gondoskodni a pótlásról.]

(2) A pótlás mértéke:

    a)  fásszárú növények kivágása esetén a pótolt fásszárú növények össz-törzskörmérete a kivágott növények össz-törzskörméretének másfélszerese
    e) engedély nélküli fakivágás esetén a kivágott fásszárú növények össz-törzskörméretének háromszorosa

(3) A fásszárú növények pótlásának módja:

    a) a kivágott fásszárú növényeket a fakivágás által érintett ingatlanon kell pótolni,
    b) amennyiben a pótlandó fásszárú növények az a) pont szerinti ingatlanon nem vagy csak részben helyezhetők el, a vissza nem pótolt fák helyett közterületi ültetést vagy pénzbeli megváltást kell előírni,
    c) a fásszárú növények pótlását ültetéssel és pénzbeli megváltással együttesen is elő lehet írni.

[22] Az Ör. 5. § (1) bekezdése és (3) bekezdés a) pontja szerint a magántulajdonban álló ingatlanokon történő fakivágás esetén is fő szabály az engedély nélkül kivágott fa pótlása. Ha az elrendelt mértékű pótlás (ültetés) az érintett ingatlanon nem valósítható meg, a (3) bekezdés b) és c) pontja alapján közterület ültetéssel és/vagy a pénzbeli megváltással kell a pótlási kötelezettséget teljesíteni.

[23] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf. 5037/2018/4. számú határozatában a Kvt. 102/A. § (2) bekezdés b) pont ba) és bb) alpontjai és a Korm. rendelet 8. § (4) bekezdés rendelkezéseinek alapulvételével már kimondta, hogy "[k]ompenzációs intézkedés rendeletben történő előírására az önkormányzat jogszabályi felhatalmazással bír, mely intézkedés mibenlétét és formáit, valamint az engedély nélküli fakivágás esetén alkalmazható szankciót a jogszabály nem határozza meg, ezért az önkormányzat származékos jogalkotási jogkörében szabadon dönthet annak lehetséges formáiról." Így kompenzációs intézkedésként pénzbeli megváltás előírása az Ör. indítványban megjelölt 5. § (3) bekezdés b) és c) pontjában önmagában nem volt jogszabálysértő, ugyanakkor az Ör.-ben az indítvány által támadott 5. § (2) bekezdés e) pontja az engedély nélküli fakivágás esetén megállapított pótlási kötelezettség mértékét tekintve nem állt összhangban a Kvt. 102/A. § (2) bekezdés b) pontjával. A Kúria itt mutat rá arra az ellentmondásra, hogy az indítványozó bíróság álláspontja szerint az engedélyezett fakivágás esetére az Ör. 5. § (2) bekezdés a) pontjában előírt pótlás mértéke is diszkriminatív a közterületen történt fakivágás esetén a Korm. rendelet alapján alkalmazható jogkövetkezményhez viszonyítva, ennek ellenére az indítványban a bíróság az Ör. ezen rendelkezésének megsemmisítését nem kérte és pontosan nem jelölte meg, hogy az a Korm. rendelet mely előírását és hogyan sértette.

[24] A Korm. rendelet 8. § (1) bekezdése a telepítés mértékét az elültetendő fák db száma vagy egyéb számítási mód megadásával egzakt módon nem írja elő, ellenben megköveteli a 3 éven belüli „legalább azonos területi borítás” elérését, ezért a pótlás mértékét a pótlási kötelezettség előírásakor kell úgy megállapítani, hogy az a jogszabályi előírásnak megfeleljen. Az önkormányzat védiratában kifejtette, hogy az Ör. 5. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott pótlási mérték szakmai előíráson alapul. A kivágott fa helyett elültetett egy darab csemete ugyanis nem képes pótolni a kivágott fa zöldfelületi értékét (területi borítást), melynek visszaállításához szükséges a másfélszeres törzskörméret alapján megállapított darabszám. A Kúria osztja az önkormányzat álláspontját, hogy a felhívott rendelkezés ezért nem minősül bírság jellegű intézkedésnek, az valójában a pótlási kötelezettség realizálása, mely összhangban áll a Korm. rendelet 8. § (1) bekezdésével. A pótlás ellenben nem tudná célzott funkcióját, az eredeti állapot helyreállítását rövid időn belüli betölteni.

III.

[25] A pótlás mellett vagy helyett előírt kompenzáció azonban nem tartalmazhat az engedély nélküli fakivágás, mint jogellenes cselekmény esetén alkalmazható egyéb szankciót. Jellemzően ilyen szankció a környezetvédelmi bírság, melynek kiszabására az alábbi jogszabályhelyek adnak felhatalmazást az önkormányzat számára.

[26] A Kvt. 106. § (1) bekezdése szerint „aki jogszabályban, hatósági határozatban, közvetlenül alkalmazandó közösségi jogi aktusban megállapított, közvetlenül vagy közvetve a környezet védelmét szolgáló előírást megszeg, illetve határértéket túllép, a jogsértő magatartás súlyához – így különösen az általa okozott környezetszennyezés, illetőleg környezetkárosítás mértékéhez, időtartamához és ismétlődéséhez – igazodó környezetvédelmi bírságot köteles fizetni.” A Kvt. 110. § (7) bekezdés 6. pontja felhatalmazza a Kormányt, hogy a környezetvédelmi bírságok fajtáit és mértékét, megállapításának módját rendeletben megállapítsa. A fás szárú növények védelméhez (pótlásához) kapcsolódó környezetvédelmi bírság tárgyú rendeletet azonban a kormány ezidáig nem alkotott, ebből következően az önkormányzat bírságolási tevékenységére az általános szabályok irányadóak.

[27] Az Alkotmánybíróság az indítványban hivatkozott 29/2015 (X.2.) számú határozatában rögzítette, hogy „…vannak a jogrendszerben olyan más törvényi rendelkezések, amelyek megszabják a helyi önkormányzatok szankció statuálási jogkörének kereteit,... illetőleg törvényi garanciákat nyújtanak az önkormányzati rendeletben megállapított szankciók alkalmazásához.” [40] Ilyen törvényi rendelkezésként a Ket. VI/A. fejezetét nevesítette, ezen belül a 94/A. § (1a) bekezdését, mely meghatározza az önkormányzati rendelete alapján megállapítható közigazgatási bírság felső határát.

[28] Helyesen utalt a bírói indítvány arra, hogy az önkormányzati rendeletben előírt kötelezettségek elmulasztása miatti jogkövetkezmények (közigazgatási szankciók) alkalmazására felhatalmazást a 2018. január 1-jei hatállyal hatályba lépett Mötv. 142/C. § (1) bekezdése adja meg, mely tárgyi ügyben nem alkalmazható, mivel az Ör. 2017. május 3-án hatályát vesztette. Ugyanezen § (2) bekezdése alapján a bírság felső határát az önkormányzati rendeletben a jogsértés jellegével arányban kell megállapítani.

[29] A Kúria ezzel összefüggésben utal arra, hogy az Ör. hatálya alatt még az indítványban megjelölt Ket. közigazgatási bírságra vonatkozó 94/A. §-a volt az irányadó törvényi előírás, melynek 2014. január 1-től hatályos (1a) bekezdése értelmében „a helyi önkormányzat képviselő-testületének rendelete alapján megállapítható közigazgatási bírság felső határa – a jogsértő személyétől függően – természetes személyek esetén kétszázezer forint, jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetén kétmillió forint lehet. A közigazgatási bírság felső határát az önkormányzati rendeletben a jogsértés jellegével arányban kell megállapítani.”

[30] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a fenti rendelkezések értelmezése és összevetése alapján azt állapította meg, hogy az Ör. 5. § (2) bekezdés e) pontjának előírása alapján az engedély nélkül kivágott fák pótlási mértéke szankciós jellegűvé vált azáltal, hogy az Ör. 5. § (2) bekezdés e) pontja a pótlási kötelezettséget a fák törzskörméretét tekintve az a) pontban – az engedélyezett fakivágás esetére – előírt 150%-os mértékű pótláshoz viszonyítva szakmailag nem védhető módon háromszorosára növeli. Ennek következtében engedély nélküli fakivágás esetén az Ör. 5. § (5) bekezdése alapján meghatározott pénzbeli megváltás is részben bírság szankciót tartalmaz.

[31] A vonatkozó Kvt.-beli szabályozás a fentiek szerint különbséget tesz a –  károsodott környezeti elem vagy szolgáltatás becsült költségével megegyező mértékű – kompenzáció, illetve jogellenes cselekmény esetén kiszabható környezetvédelmi bírság között. A Kúria a Köf. 5037/2018/4. számú határozatában elvi éllel mondta ki, hogy „ A nem közterületi ingatlanon engedéllyel vagy engedély nélkül végzett fakivágás esetén a pótlás mellett vagy helyett kompenzációs intézkedésként a károsult környezeti elem becsült költségével egyenértékű pénzbeli megváltás is előírható. A kompenzáció az engedély nélküli kivágás esetén sem tehető szankciós jellegűvé. A jogellenes cselekmény jogkövetkezménye a jogsértés súlyával arányban álló közigazgatási bírság kiszabása lehet.” A két jogintézmény nem szabályozható azonos feltételek mentén, tekintettel arra, hogy eltérő a céljuk, ebből következően a mértékük is. A kompenzáció alapvetően/vagy köznapi értelemben kiegyenlítést, ellenszolgáltatást, megtérítést, ellensúlyozást jelent, nem jogellenes cselekményhez kapcsolódó jogkövetkezmény, ebből következően  nem kapcsolódik hozzá büntetőjelleg. Ezzel ellentétben a környezetvédelmi bírság, mely a közigazgatási bírság körébe tartozik, egyértelműen jogellenes cselekményhez kapcsolódó, a címzett számára hátrányos jogkövetkezményt, azaz szankciót jelent, melyben a büntetés (annak objektív és szubjektív célja) nyilvánvalóan kifejeződik.

[32] Törvénybe ütközött az Ör. vitatott 5. § (2) bekezdés e) pontja abból az okból is, hogy a pótlás mértékét az engedély nélküli fakivágás esetén az akkor még hatályban volt Ket. 94/A. § (1a) bekezdése alapján kiszabható közigazgatási bírságtól nem választotta el, emiatt a pénzbeli kompenzáció is a Ket.-ben meghatározott felső határt (200.000 forintot) jelentősen túllépheti, valamint a kompenzáció (egyben bírság) összegének megállapításánál a Ket. 94/A. §-ában meghatározott mérlegelés körébe tartozó esetekre nincs figyelemmel, azaz az engedély nélküli fakivágás esetén nem vizsgálja a cselekményhez kapcsolódó egyéb körülményeket.

[33] Összefoglalva, a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Kp. 146. § (1) bekezdése b) pontja alapján megállapította, hogy az Ör. indítványban hivatkozott 5.§ (2) bekezdés e) pontja a fentiek szerint jogszabálysértő volt. A törvényellenesség megállapítása okán a konkrét ügyben való alkalmazási tilalom Kp. 147. § (1) bekezdés első fordulata alapján való kimondása mellett, ugyanezen jogszabályhely második fordulat alapján általános alkalmazási tilalom, valamely bíróság előtt folyamatban lévő valamennyi egyedi ügyre vonatkozóan ugyancsak indokolttá vált. A Kúria nem látja okát e rendelkezés mellőzésének, mivel a Kp. 147. § (2) bekezdés szerinti, törvényben meghatározott megengedett okai – közérdek védelme, a jogbiztonság vagy a rendelet hatálya alá tartozó jogalanyok alapvető jogainak védelme – nem állnak fenn.

A döntés elvi tartalma

[34] Az engedély nélkül kivágott fák pótlási mértéke nem tehető szankciós jellegűvé.

Záró rész

[35] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.

[36] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[37] A Magyar Közlönyben történő közzététel a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététel a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[38] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2019. április 9.

Dr. Patyi András s. k. a tanács elnöke,
Dr. Dobó Viola s. k.  előadó bíró,
Dr. Horváth Tamás  s. k.  bíró