A Kúria
végzése
Az ügy száma: Knk.VI.39.033/2023/2.
A tanács tagjai: Dr. Vitál-Eigner Beáta a tanács elnöke
Dr. Horváth Tamás előadó bíró
Dr. Kurucz Krisztina bíró
A kérelmező: …
(…)
A kérelmező jogi képviselője: Dr. Pál-Szántó Ágnes ügyvéd
(…)
Az ügy tárgya: népszavazási ügyben hozott határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: kérelmező
A felülvizsgálni kért határozat: a Nemzeti Választási Bizottság 17/2023. számú határozata
Rendelkező rész
A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 17/2023. számú határozatát helybenhagyja.
Kötelezi a kérelmezőt, hogy az esedékesség napjáig fizessen meg az államnak 10.000 (azaz tízezer) forint eljárási illetéket az állami adó- és vámhatóság által közzétett illetékbevételi számlára.
Az illetékfizetési kötelezettség ezen végzés jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé.
A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A kérelmező 2022. október 13. napján az „Akarja-e, hogy az Országgyűlés vonja meg a bizalmát a kormánytól?” kérdésre vonatkozóan népszavazási kezdeményezést nyújtott be. A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) a 2022. november 22. napján kelt 426/2022. határozatával a javasolt kérdés hitelesítését megtagadta. A kérelmező bírósági felülvizsgálat iránti kérelmét a Kúria a 2022. december 13. napján kelt Knk.V.39.541/2022/2. számú végzésével érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Indokolása szerint a kérelem nem tartalmazta a kérelmező személyi azonosítóját, holott az a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 224. § (3) bekezdés c) pontja alapján a bírósági felülvizsgálati kérelem kötelező tartalmi eleme. A kérelmező az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 27. §-a és a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 30. § (5) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Kúria döntése ellen, amelyet az Alkotmánybíróság a 3045/2023. (II. 8.) AB végzésével visszautasított. Kifejtette, hogy az alkotmányjogi panasz – tartalma alapján – a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való joggal és a jogorvoslati joggal kapcsolatban a Kúria döntésének szakjogi törvényességi szempontú felülvizsgálatára irányult, illetve a törvényi szabályozás kritikáját tartalmazza. Az Alkotmánybíróság jogköre azonban a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére terjed ki, azaz nem tekinthető általános felülbírálati fórumnak. A beadvány nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, illetve nem ébresztett kételyt a bírói döntés Alaptörvénynek megfelelő volta iránt.
[2] Ilyen előzmények után a kérelmező az „Akarja-e, hogy az Országgyűlés vonja meg a bizalmát a kormánytól?” népszavazásra javasolt kérdést 2023. január 31. napján ismét benyújtotta hitelesítésre.
[3] A kérelmező előadta, hogy a korábbi kérdéssel szó szerint megegyező kérdés benyújtása nem új kezdeményezés, azt az előző kezdeményezés ismételt beadásának kell tekinteni, ugyanis az előző kezdeményezését sem a Kúria, sem az Alkotmánybíróság nem vizsgálta meg érdemben. A Nemzeti Választási Iroda (a továbbiakban: NVI) elnökének felhívására pótlólag csatolta az Nsztv. 4. § (1) bekezdése szerinti támogató választópolgári aláírásokat.
[4] Az NVB a 2023. március 21. napján kelt 17/2023. számú határozatával megtagadta az „Akarja-e, hogy az Országgyűlés vonja meg a bizalmát a kormánytól?" népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését.
[5] A határozat indokolása szerint a kérdés az Nsztv. 1. § (1) bekezdése alapján a népszavazási eljárásban is alkalmazandó Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvébe ütközik. A kérelmező ugyanis ugyanazon kérdés benyújtásával úgy szerette volna ismételten döntési helyzetbe hozni az NVB-t, hogy szándéka valójában nem az adott kérdésben foglaltak elérésére irányult, hanem kizárólag saját nézeteinek hangoztatására. Ezzel az NVB munkáját és a népszavazás intézményét el akarta téríteni azok alkotmányos rendeltetésétől. A 26/2007. (IV. 25.) AB határozathoz fűzött párhuzamos indokolásra [ABH 2007, 332, 340-341.], valamint az 52/2021. NVB határozatra (Indokolás [24] bekezdés) hivatkozással megállapította, hogy a kérelmező rosszhiszemű magatartásával kívánta előidézni azt, hogy az NVB 426/2022. számú határozatával jogerősen eldöntött ügyet „újranyissa”, az NVB-t az Nsztv. és a Ve. zárt szabályrendszerének szétfeszítésére, kereteinek átlépésére kényszerítse annak érdekében, hogy jogorvoslati joga újra megnyíljon.
A felülvizsgálati kérelem
[6] A kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmében a határozat megváltoztatását és a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését kérte.
[7] Álláspontja szerint az NVB úgy tagadta meg az ismételten benyújtott kérdés hitelesítését, hogy az új eljárás keretében magát a feltenni kívánt kérdést egyáltalán nem vizsgálta. Kifejtette, hogy az eljárás befejezése és a kérdés jogerős elbírálása nem ugyanazt jelenti. Ha ugyanis a kérdést korábban érdemben és jogerősen nem bírálták el, akkor az ismételten benyújtott kérdést nem lehet jogszerűen megtagadni azon az alapon, hogy azt egyszer már jogerősen elbírálták. Ezzel kapcsolatban hivatkozott a 22/2000. (V1.23) AB döntésre.
[8] Aggályosnak tartotta továbbá, hogy az NVB a szó szerint ugyanannak a népszavazásra javasolt kérdésnek a hitelesítését a 426/2022. határozat [30] pontja értelmében még az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének a) és e) pontjai, míg az ismételt benyújtást követően, a felülvizsgálni kért határozatának [42] pontja szerint már a Ve. 2. §. (1) bekezdés e) pontjában foglaltak alapján tagadta meg. Mivel az NVI a kötelező előzetes vizsgálatot követően az NVB elé terjesztette a kérdést, ezért és ebből következően az nem lehetett ellentétes a népszavazás alkotmányos céljával és rendeltetésével, különben már korábban elutasította volna az NVI.
[9] Hangsúlyozta, hogy azért terjesztette elő ismét ugyanazt a kérdést, mert magát a kérdést jogerősen nem bírálták el (felülvizsgálati kérelem 6. oldal első bekezdés).
[10] Részletesen kifejtette továbbá az NVB 426/2022. számú határozatával, a Kúria Knk.V.39.541/2022/2. számú végzésével, valamint az Alkotmánybíróság 3045/2023. (II. 8.) AB végzésével kapcsolatos álláspontját.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A bírósági felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[12] A Kúria megállapította, hogy a kérelmező által népszavazásra javasolt kérdés hitelesíthetőségéről az NVB a 426/2022. számú határozatában érdemben, részletesen indokolt döntést hozott. Ezzel szemben a kérelmező további jogorvoslattal élt, a Kúriához és az Alkotmánybírósághoz is fordult, így a 2022. október 13-án kezdeményezett népszavazási eljárás már jogerősen, véglegesen lezárult.
[13] Jelen ügy tárgya az NVB 17/2023. számú határozatának jogszerűsége, a Kúriának kizárólag arról kellett állást foglalnia, jogszerűen tagadta-e meg az NVB a kérdés hitelesítését azon az alapon, hogy az a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt, jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvébe ütközik. A Kúria ezért érdemben nem vizsgálhatta a felülvizsgálati kérelem azon részeit, amelyek más határozatokra, így a 3045/2023. (II. 8.) AB végzésre, illetve az NVB 426/2022. számú határozatára vonatkoznak, az Alkotmánybíróság döntésének felülvizsgálatára hatáskörrel egyébként sem rendelkezik.
[14] A kérelmező jelen országos népszavazási kezdeményezése során, a bírósági felülvizsgálati kérelmében is egyes törvények, illetve alkotmányos intézmények legitimitásával foglalkozott részletesen, ezek azonban nem kapcsolódnak közvetlenül a kérdés hitelesítéséhez.
[15] Az Nsztv. 10. § (2) bekezdése szerint az NVI elnökének határozata ellen jogorvoslatnak nincs helye, de a szervező a kérdést ismételten benyújthatja.
[16] Az ismételt benyújtás tehát az NVI elnökének elutasító határozatát követően igénybe vehető jogi eszköz, az az NVB érdemi határozatával kapcsolatban nem értelmezhető. A hitelesítésre 2023. január 31. napján ismételten benyújtott népszavazásra javasolt kérdés ezért új kezdeményezésnek minősül.
[17] Noha ugyanazon kérdés más szervező által hitelesítésre benyújtása, illetve azonos szervező részéről a korábbitól valamelyest eltérő kérdés benyújtása nem kizárt, azonban ekkor is, a joggyakorlás esetlegesen rendeltetésellenes voltát az eset körülményeinek mérlegelésével vizsgálni kell. Jelen ügyben az alanyi és a tárgyi egyezőség ezt a kontrollt szintén és különösképpen indokolttá teszi.
[18] Az Nsztv. 11. § (1) bekezdése kimondja, hogy az NVB a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az e törvényben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[19] Az Alaptörvény B) cikk (4) bekezdése alapján a nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja. A közvetlen hatalomgyakorlás alapvető intézménye az Alaptörvény 8. cikke szerinti országos népszavazás.
[20] Az Nsztv. preambuluma értelmében a demokratikus hatalomgyakorlás része, hogy az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében a polgárok közvetlenül, népszavazás útján is részt vehessenek. Az Alkotmánybíróság a 148/2011. (XII. 2.) AB végzésében ennek alapján rögzítette, hogy a népszavazási eljárás megindítása nem lehet öncélú, az eljárási szabályok alkotmányos rendeltetése az, hogy a nép akarata kinyilvánításának garanciális keretéül szolgáljon (ABH 2011, 1335, 1337).
[21] Az Nsztv. 1. § (1) bekezdése értelmében az Nsztv. hatálya alá tartozó eljárásokra a Ve. általános részét kell alkalmazni. A Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja kimondja, hogy a választási eljárás szabályainak alkalmazása során érvényre kell juttatni a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvét. Ebből következik, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye kiterjed a népszavazási eljárásra is, annak minden szakaszára, így a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítésére is.
[22] A rendeltetésszerű joggyakorlás és a joggal való visszaélés kritériumait tételesen nem lehet felsorolni, a jogalkalmazónak kell megítélnie, hogy az adott helyzetben a jog rendeltetésének megfelelően gyakorolta-e jogát a jogosult. Amint azt a Kúria a Knk.VII.37.959/2017/3. számú végzésében is kimondta, azt, hogy a rendeltetésellenes joggyakorlás mikor jelentheti önmagában (egyedüli, önálló tényállási elemként) a hitelesítés megtagadásának okát, az adott ügy speciális körülményei dönthetik el, tehát esetről-esetre ennek tényét tételesen vizsgálni kell (Indokolás [38]).
[23] A Kúria Knk.IV.37.484/2013/2. számú határozata szerint a közvetlen hatalom gyakorlásával össze nem férő, visszaélésszerű joggyakorlásnak minősül az a népszavazási kezdeményezés, amely a politikai közösség döntési helyzetbe hozásának valódi szándéka nélkül, az eljárási szabályok visszaélésszerű alkalmazásával kezdeményez népszavazást (II.2. pont).
[24] A jog gyakorlása akkor áll összhangban az országos népszavazás Alaptörvényben meghatározott rendeltetésével, ha a népszavazás kezdeményezője annak tudatában nyújtja be hitelesítésre a népszavazásra javasolt kérdést, hogy azzal majd olyan állásfoglalásra készteti a választópolgárokat, amelynek eredménye meghatározott tartalmú döntéshozatalra kötelezi az Országgyűlést. Rendeltetésellenes a joggyakorlás akkor, ha az országos népszavazási kezdeményezéshez való jog és az eljárási jogosultságok gyakorlása nyilvánvalóan nem az eljárás céljának elérésére, hanem egyéni érdekek érvényesítésére irányul. Jogellenes az olyan kezdeményezés, amely pusztán formálisan felel meg a jogszabályi előírásoknak, de a konkrét tényállás vizsgálatakor feltárt körülményekből egyértelműen megállapítható, hogy az eljárás kezdeményezője nem a népszavazás alkotmányos rendeltetésének megfelelően élt jogával.
[25] Jelen ügyben azonos kérelmező azonos kérdést célzó, jogerősen érdemben korábban elbírált, újabb hitelesítési kezdeményezése azt eredményezte, hogy a népszavazási kérdés választói közösséget érintő tartalma teljességgel háttérbe szorult a kérelmezői vélt jogérvényesítési törekvés ellenében. Az országos népszavazás alkotmányos rendeltetése, hogy a választópolgárok az ország sorsát érintő legfontosabb, és egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben közvetlenül hozzanak döntést, ami azután a törvényhozóra kötelező. A kérelmezőnek ezt az elérni kívánt országgyűlési döntést szem előtt tartva kell kérdését megfogalmaznia, továbbá, és jelen esetben ez a döntő, az eljárás során tett nyilatkozataiban, érvelésében folyamatosan e szempont érvényre juttatására kell törekednie.
[26] A Kúria megítélése szerint a körülményekből, így különösen a kérelmező eljárásából, nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy a kérelmező a jogintézmény tartalmától elszakított alkalmazásával kívánt népszavazást kezdeményezni.
[27] A kérelmező a bírósági felülvizsgálati kérelmében állította, hogy azért terjesztette elő ismét ugyanazt a kérdést, mert álláspontja szerint azt még nem bírálták el jogerősen. Ezzel maga is elismerte, hogy az újbóli benyújtással ténylegesen nem a közvetlen hatalomgyakorlás, hanem a korábban benyújtott kérdés hitelesíthetőségének Kúria, illetve Alkotmánybíróság általi érdemi vizsgálatának elérése volt a célja. Nem illeszthető be a népszavazási eljárás jogi rendjébe az olyan kezdeményezés, amely nyíltan kimondottan nem az Országgyűlés hatáskörébe tartozó döntés tartalmának meghatározását célozza. A kérelmező népszavazási kezdeményezése tehát nem a népszavazás alkotmányos céljának megvalósítására irányult, a kérelmező joggyakorlása rendeltetésellenes, az a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjába ütközően jogellenes.
[28] A Kúria rámutat arra, hogy a kérdés hitelesítése iránti kezdeményezéssel kapcsolatos rendeltetésellenes joggyakorlás megállapításához a kérelmező rosszhiszeműségének bizonyítására nincs szükség. Még esetleges ilyen megállapítás esetén sem lenne ennek további jelentősége a kérelem tartalmi megítélése szempontjából akkor, ha a kérdés feltételének indokoltságát alátámasztani célzó érvelés iránya elsődlegesen nem az elérni kívánt népszavazás rendeltetésének igazolására irányul. A kérelmező rosszhiszeműségére vonatkozó határozati megállapítás ezért szükségtelen.
[29] Az Alkotmánybíróság jogértelmezése szerint az indokolási kötelezettség azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés magyarázatának az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie és nem minden egyes részletre {3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31]}. E kötelezettségének az NVB eleget tett, a bírósági felülvizsgálati kérelemben előtárt kifogások mind olyan határozatokra vonatkoznak, amelyek a jelen bírósági felülvizsgálati eljárásnak nem tárgyai, ezért azok nem voltak alkalmasak a határozati rendelkezés cáfolatára.
[30] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alkalmazásával az NVB felülvizsgálni kért határozatát helybenhagyta.
A döntés elvi tartalma
[31] Nem hitelesíthető az azonos kérelmező részéről, ismételten benyújtott szó szerint ugyanaz a népszavazásra javasolt kérdés, ha nem igazolható kétséget kizáróan, hogy a kezdeményezés ténylegesen a választói közvetlen hatalomgyakorlás érvényesítését szolgálja.
Záró rész
[32] A Kúria e végzéséről az Nsztv. 30. § (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben nyolc napon belül közleményt tesz közzé.
[33] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. CXXX. törvény (Pp.) 101. § (1) bekezdésének és 102. § (1) bekezdésének megfelelően kötelezte az alaptalan bírósági felülvizsgálati kérelmet előterjesztő kérelmezőt az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 45/A. § (5) bekezdése szerinti mértékű illeték megfizetésére.
[34] A Kúria a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés e) pontja értelmében tájékoztatja a kérelmezőt, hogy az illeték megfizetése során az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint az adóazonosító számot közleményként fel kell tüntetni. A kérelmezőnek az illetéket az állami adó és vámhatóság által közzétett 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlára kell megfizetnie.
[35] A Kúria a fizetendő illeték esedékességének időpontját az Itv. 78. § (4) bekezdése alapján határozta meg.
[36] A Kúria végzése elleni további jogorvoslatot az Nsztv. 30. § (1) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2023. június 22.
Dr. Vitál-Eigner Beáta sk. a tanács elnöke
Dr. Horváth Tamás sk. előadó bíró
Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró