A Kúria
végzése
Az ügy száma: Knk.V.39.078/2023/2.
A tanács tagjai:
Dr. Márton Gizella tanácselnök
Dr. Demjén Péter előadó bíró
Dr. Darák Péter bíró
A kérelmező: kérelmező1 (cím1)
A kérelmező képviselője: jogi képviselő1 (cím2)
Az ügy tárgya: a Nemzeti Választási Bizottság 58/2023. számú határozatának bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelem benyújtója: a kérelmező
Rendelkező rész
A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 58/2023. számú határozatát helybenhagyja.
Kötelezi a kérelmezőt, hogy fizessen meg 10.000 (tízezer) forint eljárási illetéket az esedékesség napjáig a Nemzeti Adó- és Vámhivatal „Bírósági határozatban megállapított eljárási illeték bevételi számla” elnevezésű eljárási illeték beszedési számlájára.
A Kúria tájékoztatja a kérelmezőt, hogy a fizetendő illeték a határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé.
A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) a kérelmező magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés ügyében az 58/2023. számú határozatával az „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés határozatban kötelezze el magát amellett az elv mellett, hogy a mindenkori kormánynak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a magyar diákok jövőjét, lehetőségeit a magyar oktatási rendszerben ne családjaik vagyoni helyzete, hanem teljesítményük, képességeik és tehetségük alakítsa, és ne érje őket hátrány vagyoni helyzetük, vallási-világnézeti hovatartozásuk miatt?” népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadta.
[2] Az indokolásban elsődlegesen rögzítette, hogy az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse, de az annak kivételes jellegéből fakadóan több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható. Csak az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésben ragadhatja magához a döntést a nép. E körben utalt az Alaptörvény 8. cikk (2) és (3) bekezdésére. Vizsgálta továbbá, hogy tiltott tárgykörre irányult-e a kezdeményezés és leszögezte, hogy a kezdeményezés szerinti kérdésben szereplő két tagmondat értelmezhető akként, hogy a kérdés célját tekintve a mindenkori kormány kötelezésére irányul, amelynek burkolt eszköze az Országgyűlés által meghozott határozat.
[3] Ezért vizsgálta az Országgyűlés és a Kormány alkotmányos viszonyát az Alkotmánybíróság döntései alapján. Leszögezte, hogy a hatalommegosztás elvéből következően nincs az Országgyűlésnek alárendelt hatalmi ág, egyik hatalmi ág sem vonhatja el a másik jogosítványait. Alkotmányos demokráciában nincs korlátlan és korlátozhatatlan hatalom, az egyes hatalmi ágak hatalmi ellensúlyt képeznek a többi hatalmi ággal szemben. A hatalommegosztás elve a gyakorlatban az egyes hatalmi ágak funkció szerinti elhatárolását jelenti, azonban ez nem jelenti azt, hogy az egyes hatalmi ág funkcióit csupán egyetlen intézmény gyakorolhatja, vagy hogy egy intézmény csak olyan feladatokat láthat el, amely egy adott hatalmi ághoz kapcsolódik, mivel a hatalommegosztás elve a hatalomkoncentráció megakadályozását célozza. Az Alkotmánybíróság több döntésében hangsúlyozta, hogy a törvényhozás és a végrehajtás egymástól elválasztva működik, közöttük szoros együttműködés is fellelhető. A kormány a politikai akaratát az Országgyűlés által elfogadott törvényeken keresztül tudja megvalósítani, amelyek egy része a kormány előterjesztése alapján születik [38/1993. (VI. 11.) AB határozat]. Utalt az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdésére, arra, hogy a Kormány az Országgyűlésnek felelős, továbbá az Országgyűlés egyik fontos feladata a Kormány és az általa irányított közigazgatási szervek működésének ellenőrzése. Az ellenőrzés alapvetően arra irányul, hogy megvalósul-e a törvényhozói akarat, a törvényeknek megfelelően működik-e a kormányzat. Az Országgyűlés és a Kormány viszonyát tekintve kiemelte, hogy a Kormány politikai felelősséggel tartozik az Országgyűlésnek, amely azt jelenti, hogy a Kormánynak bírnia kell az Országgyűlés többségi bizalmát. Kifejtette, hogy az Országgyűlés az ellenőrzési funkcióját milyen módon, illetve milyen szervezeteken keresztül gyakorolja és leszögezte, hogy a Kormány politikai felelőssége nem eredményez függőségi viszonyt a két hatalmi ág között. A törvényhozó és a végrehajtó hatalom elválasztása a hatáskörök megosztását jelenti, nem pedig hierarchikus alá-fölérendeltséget [41/1993. (VI. 30.) AB határozat].
[4] Megállapította, hogy az a határozat, amelyet az Országgyűlés magára nézve hoz meg és tekint kötelező érvényűnek, az nem minősülhet egyfajta burkolt utasításadásnak a Kormány irányába. Amennyiben az Országgyűlés határozata kötelezést, vagy bármiféle utasítást fogalmazna meg a Kormány, a végrehajtó hatalom kifejtése tekintetében, sérülne az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésében megfogalmazott hatalommegosztás elve. Az NVB szerint a kérdésben tartott népszavazás igenlő válaszok többsége esetén olyan határozat megalkotására kötelezné az Országgyűlést, amely közvetlenül sértené az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdését, így annak kizárólag az Alaptörvény módosításával lehetne eleget tenni, azaz a kérdés burkolt Alaptörvény-módosítást foglal magában, ezért az az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában foglalt tilalomba ütközik.
[5] Leszögezte, hogy a népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének is. E körben utalt a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 9. § (1) bekezdésére leszögezve, hogy a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia az egyértelműségnek. Világosnak kell lennie az Országgyűlés számára, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, míg a választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben utalt a Kúria gyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.I.37.300/2012/2. számú végzések). E gyakorlat alapján vizsgálta a népszavazási kezdeményezésben feltett kérdés második tagmondatát és megállapította, hogy a kérdés azt irányozza elő, hogy a magyar diákokat ne érje hátrányos megkülönböztetés a magyar oktatási rendszerben. Áttekintette az Alaptörvény hátrányos megkülönböztetés tilalmával, valamint tanuláshoz való joggal összefüggő rendelkezéseit. Az Alaptörvény XV. cikke alapján a megkülönböztetést, amelyet az állam intézményesítetten is tilalmaz és biztosítja a sérelmet szenvedettek jogvédelmét, amelynek eszköze az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség tilalmáról szóló 2003. évi CXXV. törvényben (a továbbiakban: Ebktv.) rögzített alapvető jogok biztosának eljárása. Az Ebktv. egyenlő bánásmód érvényesítésére vonatkozó rendelkezései kiterjednek az oktatás és a képzés területeire is. Utalt az Ebktv. 27. §-ára, majd az Alaptörvény X. cikkére, amely deklarálja a tanuláshoz való jogot, a XI. cikkre és leszögezte, hogy a magyar jogrend az oktatásban résztvevők tanuláshoz, művelődéshez való jogát alaptörvényi szinten védi, mivel az Alaptörvény deklarálja, hogy az alapfokú oktatás ingyenes és kötelező, a középfokú oktatás ingyenes és mindenki számára hozzáférhető, a felsőfokú oktatás pedig mindenki számára hozzáférhető. A X. cikkben rögíztett diszkrimináció tilalma pedig a tanuláshoz való jog tekintetében is alkalmazandó. Mind az Alaptörvény, mind pedig az Ebktv. biztosítja a magyar oktatási rendszerben résztvevők oktatáshoz való jogának bármiféle megkülönböztetéstől mentes érvényesülését.
[6] Levezette, hogy a Kormány az Alaptörvény 15. cikk (3) bekezdése értelmében feladatkörében eljárva a törvényben nem szabályozott tárgykörben, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján rendeletet alkot, de az nem lehet ellentétes törvénnyel. Utalt az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdésére. Megállapította, hogy a kezdeményezésben feltett kérdésben tartott népszavazás nem vezetne eredményre tekintettel arra, hogy a kérdésben megfogalmazott, mindenkori kormánnyal szemben támasztott követelménynek a jelenleg hatályos jogszabályi környezetben is mindenkor érvényesülnie kell. Utalt a Knk.IV.37.457/2015/3. számú kúriai döntésre, amely alapján annak ténye, hogy a kezdeményezés benyújtásának időpontjában a kérdésben előirányzott cél a magyar jogrendszerben, alaptörvényi szinten a diszkrimináció tilalmának, a művelődéshez és tanuláshoz való jognak a deklarálásával, valamint az Ebktv.-ben rögzített szabályokkal már biztosított, okafogyottá teszi a kérdésben való népszavazás tartását és egyben megtévesztővé teszi a kérdést azáltal, hogy azt a téves látszatot kelti a választópolgárokban, hogy az oktatás területén nem érvényesül a hátrányos megkülönböztetés tilalma. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének.
A felülvizsgálati kérelem
[7] A kérelmező felülvizsgálati kérelmében az NVB határozatának megváltoztatását kérte oly módon, hogy a benyújtott kérdés hitelesítésre kerüljön. Előadta, érintettségét megalapozza, hogy az 58/2023. számú NVB határozat alapjául szolgáló országos népszavazási kezdeményezés szervezője, a kérdés hitelesítését maga kezdeményezte. Az Országgyűlés és a Kormány viszonyával összefüggésben leszögezte, hogy a hatalommegosztás elve nem zárja ki, hogy a Kormányra nézve az Országgyűlés elvárásokat fogalmazzon meg, valamint ezeket határozatként fogadja el az Országgyűlés. Ez következik az Alaptörvény azon rendelkezéséből, miszerint a Kormány az Országgyűlésnek felelős [Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdés]. Ennek megfelelően hoz az Országgyűlés olyan határozatot, amelyben a Kormány számára feladatot ír elő. Hivatkozott a Nemzeti Drogellenes Stratégiáról szóló 80/2013. OGY határozatra és az éghajlatváltozás mértékéből fakadó, halasztást nem tűrő feladatokról szóló 18/2020. OGY határozatra is.
[8] Az Országgyűlés határozza meg a Magyar Állam politikai irányvonalát, amelyet a Kormány végrehajtó tevékenysége révén megvalósít. Az országgyűlési határozatban az ezzel kapcsolatos konkrét teendők meghatározása és ezek számonkérése a parlamenti ellenőrzés egyik eszköze is lehet, amely a hatalommegosztás elvének érvényesülését biztosítja az NVB téves értelmezésével szemben. Az Országgyűlés politikai vitafórum és a végrehajtó hatalom felelősségét érvényesítő, ellenőrző szerepben intézkedik, ami alkotmányos funkciójának megfelel. A kérdés ezért nem irányul az Alaptörvény módosítására. Az Országgyűlés funkciójától tehát nem idegen, hogy a Kormányt feladat elvégzésére hívja fel. Ebből következően a népszavazási kérdés nem közvetlenül a Kormány számára ír elő feladatot. Ez abból is következik, hogy országos népszavazási kérdést az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésben lehet előterjeszteni és éppen azért lehet a kérdés népszavazás tárgya, mert az az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, egyfajta politikai deklaráció megtételét várja el az Országgyűléstől. Az országgyűlési határozat és a Kormány viszonya kapcsán idézte az Országgyűlés hivatalos honlapját és kifejtette, hogy aktustani szempontból a kérdés alapján megalkotandó határozat nem bír jogi kötőerővel a Kormányra nézve, hanem egy olyan politikai deklaráció, amely összhangban áll az Országgyűlés eddigi határozathozatali gyakorlatával, valamint a hatalommegosztás elvének Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésében foglalt alapelvével.
[9] Az egyértelműség követelményével összefüggésben utalt az Nsztv. 9. § (1) bekezdésére, továbbá a Kúria Knk.II.39.058/2023/2. és a Knk.II.39.057/2023/3. számú határozataira. Leszögezte, a Kúria gyakorlata értelmében téves az NVB azon értelmezése, amely szerint a választópolgári egyértelműség hiányának megállapítására okot adó körülmény az, hogy a kérdés azt a téves látszatot kelti, hogy az oktatás területén nem érvényesül a hátrányos megkülönböztetés tilalma. A Kúria gyakorlata szerint a választópolgárt kompetensnek kell tekinteni az adott kérdés vonatkozásában. A kompetens választópolgár elvéből adódik, hogy a választópolgár tisztában van azzal, hogy a jogszabályok szerint kiterjed az oktatás területére is a hátrányos megkülönböztetés tilalma, de a választópolgár szerint ez nem valósul meg maradéktalanul, ezért szükséges, hogy a kormányzás irányvonalának meghatározásában kompetens Országgyűlés politikai természetű határozatban köteleződjön el a hátrányos megkülönböztetés általános alkotmányos tilalma iránt az oktatás területén.
[10] Ezért érvelése szerint az NVB értelmezése a választópolgári egyértelműség követelménye tekintetében téves. A kérdésből pedig nyelvtanilag sem olvasható ki, hogy ezen értékek jelenleg az oktatásban ne lennének irányadók, mert ha nem lennének irányadók, akkor a kérdés feltehetőleg az Alaptörvény módosítására irányulna. A választópolgár a népszavazás során eldöntheti, hogy mit gondol a feltett kérdésről, de módjában áll népszavazástól távol maradni.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
[12] A Kúria a kérelmező érintettségének fennállását az Nsztv. 2. § (1) bekezdése alapján megállapította.
[13] Az Nsztv. 11. § (1) bekezdés második mondata szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az e törvényben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel. Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése szerint országos népszavazás tárgya az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. Az Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdése az államszervezet részeként első helyen az Országgyűlést, mint a népszuverenitás legfőbb letéteményesét szabályozza és megállapítja a legfőbb feladat- és hatásköreit, a (2) bekezdés b) pont rögzíti, hogy az Országgyűlés törvényeket alkot. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 23. § (1) bekezdés a) pontja pedig kimondja, hogy az Országgyűlés normatív határozatban szabályozhatja a szervezetét és működését, tevékenységét, valamint cselekvési programját. A 24. § (1) bekezdés értelmében a közjogi szervezetszabályozó eszköz – így az Országgyűlés normatív határozata is – jogszabállyal nem lehet ellentétes. A közjogi szervezetszabályozó eszközben jogszabály rendelkezése nem ismételhető meg.
[14] A népszavazási kezdeményezés – az abban feltett kérdés szerint – országgyűlési határozat meghozatalát kívánja kikényszeríteni. Egyetért a Kúria a felülvizsgált határozattal abban, hogy a népszavazási kezdeményezésben feltett kérdésben szereplő két tagmondat értelmezéséből az következik, hogy a mindenkori Kormánynak a végrehajtó hatalom kifejtése során figyelemmel kell lennie az Országgyűlés által meghozott, magára nézve kötelező érvényű határozatra. Vagyis a népszavazási kezdeményezésben feltett kérdés úgy akarja országgyűlési határozat meghozatalát népszavazás útján kikényszeríteni, hogy a határozat nem az Országgyűlés, hanem valójában a Kormány számára kíván kötelezettséget előírni.
[15] A törvény és az országgyűlési határozat megalkotása is az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, azok megalkotására, módosítására és derogálására – egyedül és közvetlenül – kizárólag a törvényhozó hatalom jogosult. Tény az is, hogy a Kormány az Országgyűlésnek felelős [Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdés]. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a jogalkotás tárgyi oldalát a közigazgatás egyes szervei által alkotott normák jelentik, amelyek két alaptípusa a jogszabályok és a közjogi szervezetszabályozó eszközök. Míg a jogszabályok körét az Alaptörvény tartalmazza és mindenkire kötelező jellegűek, addig az utóbbiak (mint a normatív határozatok vagy normatív utasítások, mint közjogi szervezetszabályozó eszközök) már csak a közigazgatás szervezetrendszerén belül érvényesülnek. A jogforrások felsorolását és a jogalkotó hatáskör gyakorlását az Alaptörvény T) cikke tartalmazza. Ezzel szemben a jogszabályoktól különböző közjogi szervezetszabályozó eszközöket már nem az Alaptörvény, hanem a Jat. tartalmazza, míg a jogalkotás rendje kapcsán az egyes jogalkotó szervekre vonatkozó eljárási szabályokat az adott szervre vonatkozó szabályozásban találhatjuk meg.
[16] A közjogi szervezetszabályozó eszközök nem általánosan kötelező magatartási szabályok, csak belső rendelkezések, szervezeti, működési szabályok, amelyek csak a kibocsátóra, illetve az alárendelt szervekre, személyekre vonatkoznak. Az állampolgárok számára jogokat és kötelezettségeket nem állapíthatnak meg, jogszabállyal nem lehetnek ellentétesek, és jogszabály rendelkezése nem ismételhető meg bennük.
[17] Az Alkotmánybíróság a 1910/2015. (XII. 11.) Korm. határozat 4., 6. és 7. pontját alaptörvény-ellenesnek minősítette, mivel azok általánosan kötelező magatartási szabályokat tartalmaztak. (Lásd.: 1/2021 (I. 7.) AB határozat Indokolás [76]-[82]). A 65/1992. (XII. 17.) AB határozat szerint a házszabályok jogi formája országgyűlési határozat, amely a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 46. §-a alapján az állami irányítás egyéb jogi eszközei közé tartozik, nem minősül jogszabálynak. Az Országgyűlés normatív határozatban szabályozza az alárendelt szervek feladatait, a saját működését, ilyen formában állapítja meg a feladatkörébe tartozó terveket. Normatív határozatban nem állapíthat meg jogszabályi, törvényi formát igénylő magatartási szabályokat, így normatív határozattal törvényt nem módosíthat, normatív határozata törvénnyel ellentétes rendelkezést nem tartalmazhat, mert az sértené az Országgyűlés törvényhozó hatáskörét szabályozó alkotmányi rendelkezéseket [41/1993. (VI. 30.) AB határozat]. A közjogi szervezetszabályozó eszközök (korábban: állami irányítás egyéb jogi eszközei) kapcsán az Alkotmánybíróság ezen álláspontját több döntésében is kifejtette {37/2001. (X. 11.) AB határozat, 60/1992. (XI. 17.) AB határozat, amelyet megerősített a 42/2005. (XI. 14.) AB határozat}.
[18] Az Országgyűlés tehát az AB gyakorlatából is következően normatív határozatban nem állapíthat meg törvényi formát igénylő általános érvényű magatartási szabályokat. Ebből következően az Országgyűlés a népszuverenitást – melyet népszavazás esetén a nép közvetlenül gyakorol – a törvényalkotáson keresztül jeleníti meg.
[1] Másrészt az Alkotmánybíróság a hatalmi ágak elválasztása elvének (mint a jogállamiság alkotóelemének) értelmezése során abból a helyzetből indul ki, ahogy ez a szétválasztás a mai parlamentáris rendszerekben érvényesül, ahogy azt az Alkotmány is tükrözi. A törvényhozó és a végrehajtó hatalom „elválasztása” ma lényegében a hatáskörök megosztását jelenti a Parlament és a Kormány között, amelyek azonban politikailag összefonódtak. A parlamenti többséget alkotó pártok alakítanak Kormányt, a Parlament zömmel a Kormány törvényjavaslatait szavazza meg (38/1993. (VI. 11.) AB határozat). Az Alkotmánybíróság a hatalommegosztás elvének értelmezése során a 41/1993. (VI. 30.) AB határozatban pedig kimondta, hogy a hatalmi ágak elválasztása következtében nincs az Országgyűlésnek alárendelt hatalmi ág. Tehát a Kormány önálló feladat- és hatáskörrel rendelkezik, még a Parlamenttel szemben is. Ezzel összefüggésben visszautal a Kúria az Országgyűlés és a Kormány alkotmányos viszonyának vizsgálata körében a határozatban részletesen kifejtett indokokra.
[2] Mindennek következtében nem jogszabálysértő a határozat amikor kimondja, hogy a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás – az igenlő válaszok többsége esetén – olyan határozat megalkotására kötelezné az Országgyűlést, amely közvetlenül sértené az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdését, ezért az az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában foglalt tilalomba ütközik.
[3] Nem vitatható, hogy a felülvizsgálati kérelemben szereplő országgyűlési határozatokat [80/2013. (X. 16.) OGY határozat a Nemzeti Drogellenes Stratégiáról 2013-2020; 18/2020. (VI. 4.) OGY határozat az éghajlatváltozás mértékéből fakadó, halasztást nem tűrő feladatokról] a törvényhozás a kormánynak címezte. Egyrészt a Nemzeti Drogellenes Stratégiával kapcsolatban bizonyos tevékenységekre „felkérte” a Kormányt, illetve az éghajlatváltozással kapcsolatos feladatok körében „felhívta” bizonyos tevékenységekre. Azonban a jelen ügynek nem ezeknek az országgyűlési határozatoknak az értelmezése képezi a tárgyát, hanem a népszavazási kezdeményezésben feltett kérdésnek a népszavazásra vonatkozó jogszabályi háttér szemszögéből történő jogszerűségi vizsgálata a felülvizsgálati kérelem keretei között.
[4] Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése értelmében a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni (ún. választópolgári egyértelműség), továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles (ún. jogalkotói egyértelműség). Az Alkotmánybíróság 51/2001. (XI. 29.) AB határozata, valamint a Kúria következetes joggyakorlata (lásd pl. Knk.IV.37.388/2015/3.) értelmében a felülvizsgálat során a Kúria a népszavazási kérdés választói és jogalkotói egyértelműségét egyaránt mérlegeli.
[5] A választópolgári egyértelműség tekintetében az Nsztv. 9. § (1) bekezdése azt a követelményt támasztja a szervezővel szemben, hogy a népszavazásra javasolt kérdését úgy fogalmazza meg, hogy azt valamennyi választópolgár értse. A Kúria következetes gyakorlata szerint a választói egyértelműség követelményéből következik, hogy a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, érdemét és jelentőségét azért, hogy tudatosan, átgondoltan tudják leadott szavazataikkal az Országgyűlés jogalkotói munkáját meghatározni (Knk.IV.37.487/2015/2.). A választópolgári egyértelműség tekintetében a Kúria már saját gyakorlatában is számos szempontot fogalmazott meg, mely szerint a kérdéssel szemben követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak. Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet (Knk.IV.37.458/2015/3., Kvk.I.37.300/2012/2., Knk.IV.37.356/2015/2.). A választópolgári egyértelműség szempontjából külön csoportot képeznek azok az esetek, amikor a kérdés megtévesztő, mert abból nem derül ki a választópolgár számára, hogy valójában miről szól a referendum, miről nyilvánít véleményt. A választópolgári egyértelműség lényegét a Knk.IV.37.457/2015/3. számú határozat foglalta össze akként, hogy nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[6] A Kúria megállapítja, hogy a népszavazásra szánt kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének. A népszavazási kezdeményezésben feltett kérdésben olyan általános fogalmak szerepelnek, mint „vagyoni helyzet”, „képesség”, „tehetség”, amely fogalmak jelentésének értelmezésénél homlokegyenest ellenkező értelmezések lehetnek a választópolgárok körében, azok nem egyértelműek. Az egyértelműség azt jelenti, hogy az adott fogalom alatt mindenki ugyanazt érti és ez jelen esetben nem valósul meg, e fogalmak értelmezése nem választható el az egyén szubjektív értékítéleteitől.
[7] A kérdés-egyértelműség körében a határozatban felvetett indokokat a Kúria is osztja. Az NVB határozata bemutatja miként érvényesül a jogrendszerben – az Alaptörvényben és a vonatkozó törvényekben – a diszkrimináció tilalma és az egyenlő bánásmód követelménye, valamint e körben milyen jogorvoslati lehetőségek érvényesülnek. Arra is alappal hivatkozott a határozat, hogy önmagában nem elégíti ki a választópolgári egyértelműség követelményét, ha a feltenni szándékozott kérdésből fakadó kötelezettség a hatályos jogszabályok alapján jogalkotói technikával ugyan megoldható, azonban a szavak köznapi értelmezése alapján a választópolgárokban azt a hamis látszatot kelti, mintha olyan jogintézmény létrehozásáról kellene dönteni, ami hiányzik a jogrendszerből. Márpedig az indítványozott kérdés ezt a hamis látszatot kelti, mivel a hatályos jogszabályok biztosítják az oktatás területén a diszkrimináció tilalmát és az egyenlő bánásmódot.
[8] A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott két kúriai döntéssel kapcsolatban a Kúria utal rá, hogy a 20/2023. (VIII. 7.) AB határozat a Kúria Knk.II.39.057/2023/3. számú végzését, a 21/2023. (VIII. 7.) AB határozat a Kúria Knk.II.39.058/2023/2. számú végzését megsemmisítette.
[9] Mindezek alapján a Kúria az NVB határozatát az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
A döntés elvi tartalma
[10] Az NVB jogszerűen tagadja meg az olyan népszavazási kérdés hitelesítését, amely nem tartozik az Országgyűlés feladat-és hatáskörébe és nem felel meg az egyértelműség követelményének.
Záró rész
[11] Az Nsztv. 30. § (4) bekezdésére figyelemmel a Kúria a Magyar Közlönyben 8 napon belül közleményt tesz közzé, míg jelen határozatot a Kúria honlapján a határozat meghozatala napján közzéteszi.
[12] A határozat helybenhagyására figyelemmel a kérelmező az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 45/A. § (5) bekezdése szerinti eljárási illeték megfizetésére köteles, amelyet az Itv. 62. § (1) bekezdés s) pontjában biztosított illetékfeljegyzési jogra tekintettel előzetesen nem kellett lerónia. A Kúria tájékoztatja a kérelmezőt, hogy az illetéket a Nemzeti Adó-és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell az esedékesség napjáig megfizetnie. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetnie a Kúria megnevezését, a kúriai ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát.
[13] Az illetékfizetési kötelezettség esedékességének napja vonatkozásában az Itv. 78. § (4) bekezdése az irányadó.
[14] A végzés elleni további jogorvoslatot az Nsztv. 30. § (1) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2023. október 5.
dr. Márton Gizella s.k. a tanács elnöke
dr. Demjén Péter s.k. előadó bíró
dr. Darák Péter s.k. bíró