A Kúria
végzése
Az ügy száma: Knk.IV.39.515/2022/2.
A tanács tagjai:
Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke
Dr. Hajas Barnabás előadó bíró
Dr. Dobó Viola bíró
A kérelmező: Normális Élet Pártja (...)
A kérelmező képviselője: Dr. Szabó Ügyvédi Iroda ((...); ügyintéző: Dr. Bánk Attila ügyvéd)
A kérelmezett: Nemzeti Választási Bizottság (...)
Az eljárás tárgya: országos népszavazási kezdeményezés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a kérelmező
A felülvizsgálni kért határozat: a Nemzeti Választási Bizottság 405/2022. számú határozata
Rendelkező rész
A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 405/2022. számú határozatát helybenhagyja.
A felülvizsgálati eljárási illetékét az állam viseli.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Normális Élet Pártja (a továbbiakban: kérelmező) 2022. július 15-én postai úton a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából népszavazásra javasolt kérdést nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: kérelmezett). A kérelmező a népszavazásra javasolt kérdést a következők szerint jelölte meg: „Egyetért-e Ön azzal, hogy csak olyan oltást alkalmazzanak, amit legalább 5 évig humán kísérletekkel teszteltek?” A kérelmező a beadványához 27 választópolgár támogató aláírását csatolta, amelyek közül 25 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt feltételeknek.
A Nemzeti Választási Bizottság határozata
[2] Az NVB a 2022. szeptember 1. napján kelt 405/2022. számú határozatában megállapította, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében foglaltaknak, valamint az Nsztv. 9. §-a szerinti egyértelműségi követelménynek, ezért annak hitelesítését megtagadta.
[3] Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében foglalt Alaptörvény módosítás, mint tiltott tárgykör vizsgálata kapcsán az NVB kifejtette, hogy az Alaptörvény II. cikkében nevesített élethez való jog objektív intézményvédelmi oldala az állam életvédelmi kötelezettségét foglalja magában, amelynek jogalkotással és szervezeti intézkedésekkel tesz eleget. E joggal szoros összefüggésben áll az Alaptörvény XX. cikkében nevesített testi és lelki egészséghez való jog, amely vonatkozásában az állam kötelezettsége az egészségügyi intézményhálózat működtetése, illetve az orvosi ellátás megszervezése. Az egészségügyi és ezen belül a járványokkal szembeni védekezés érdekében az állam jogszabályban, vagy jogszabály felhatalmazása alapján az egészségügyi államigazgatási szerv által megalkotott hatósági határozatban – egyebek mellett – védőoltásra kötelezést írhat elő.
[4] Hivatkozott arra, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 57. § (6) bekezdése alapján a védőoltás kizárólag az egészségügyi államigazgatási szerv által engedélyezett oltóanyaggal és az engedélyező okiratban szereplő céllal és feltételekkel végezhető. Az oltóanyag fejlesztés főbb fázisait és a forgalomba hozatali eljárásrendjét kifejtve utalt arra, ahhoz, hogy egy védőoltás forgalomba hozatali engedélyt kapjon keresztül kell mennie a vakcinafejlesztés hosszú – akár 10-15 évig tartó – folyamatán. Egy esetleges nagy kiterjedésű pandémia idején elsősorban a cél a járvány terjedésének minél gyorsabb megállítsa, ezért a forgalomba hozatalt megelőző ún. tesztidőszakok bizonyos esetekben lerövidíthetők. Erre példa a COVID-19 elleni oltóanyag is, melynek kifejlesztésére és potenciális jóváhagyására a népegészségügyi szükséghelyzet miatt sokkal gyorsabban került sor.
[5] Az NVB álláspontja szerint a népszavazásra bocsátani kívánt kérdés alapján tartott sikeres és eredményes népszavazást követően a jövőben felbukkanó kórokozó esetén az állam nem teljesíthetné megfelelő időben az élethez és egészséghez való jog objektív intézményvédelmi oldalán megjelenő kötelezettségét akkor sem, ha erre egyébként – az irányadó gyógyszerbiztonsági előírások betartása mellett – lehetősége lenne. Így megállapította, hogy sikeres népszavazás esetén a jogalkotó olyan törvény megalkotásra lenne köteles, amely nemcsak korlátozná, hanem ki is üresítené az állam objektív intézményvédelmi kötelezettségét. Megállapította, hogy a kezdeményezés az Alaptörvény burkolt módosítására irányul, az annak alapján megalkotott jogszabály az Alaptörvény II. cikkében és XX. cikkében rögzített jogok lényeges tartalmának korlátozását eredményezné, amely miatt az a 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján nem lehet országos népszavazás tárgya.
[6] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben Az NVB utalt a Kúria joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2. és Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[7] Álláspontja szerint a népszavazásra bocsátani kívánt kérdés – bár a társadalom széles rétegét érintené – olyan bonyolult szakpolitikai kérdés, amelynek megítéléshez a választópolgároknak farmakológiai, biotechnológiai és vakcinológiai ismeretekre, valamint mélyreható közegészségügyi és epidemiológiai szaktudásra lenne szükségük. Ezek hiányában a választópolgár a döntése meghozatalakor nem lenne tisztában döntésének következményeivel. A Kúria gyakorlata szerint (Knk.IV.37.391/2017/3., Knk.VII.37.411/2017/3., Knk.VII. 39.941/2018/2., Knk.II.37.302/2020/3.) sérti a kérdés-egyértelműség követelményét, ha a választópolgárnak a feltett kérdés alapján nincs módjában átlátni döntése érdemi következményeit, ahhoz ugyanis olyan speciális szakmai ismeretek kellenének, amelyek a választópolgártól nem várhatók el.
A felülvizsgálati kérelem
[8] Az NVB határozatával szemben a kérelmező felülvizsgálati kérelemmel élt, melyben a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését kérte. Álláspontja szerint a szóban forgó kérdés semmilyen módon nem irányul az Alaptörvény II. cikkének és XX. cikke (1) bekezdésének módosítására, hanem éppen annak „elősegítését és megszilárdítását szolgálja” (Felülvizsgálati kérelem 3. oldal). Ezzel összefüggésben állította, hogy az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseit megerősíti, ha csak olyan megoldásokat alkalmaznak tömeges méretekben az egészségiparban és a gyógyászatban, amelyek minimum középtávon az embereken kipróbálva igazoltan biztonságosak, hatásosak és amelyeket illetően legalább állatkísérletek igazolják, hogy a harmadik generációban sem okoznak semmilyen káros vagy kóros elváltozásokat.
[9] Hivatkozott az Alaptörvény – tisztességes gazdasági versenyre, illetve a fogyasztók jogainak védelmére vonatkozó – M cikk (2) bekezdésének sérelmére is. Megítélése szerint azzal, hogy a Kormány a COVID-19 oltásokkal kapcsolatos szerződések vonatkozásában átvállalt minden – a minőséggel kapcsolatos – felelősséget a gyártóktól, megsértette az Alaptörvény e rendelkezését, a népszavazásra javasolt kérdés azonban lehetőséget teremt ennek a megerősítésére is.
[10] Előadta, hogy a „veszélyhelyzeti” vakcinák esetében sérült az Alaptörvény XII. cikkében foglalt diszkrimináció tilalma is.
[11] Megítélése szerint a szóban forgó kérdés megfelel az egyértelműség követelményének is: megfogalmazása egyértelmű, annak megválaszolása nem igényel semmiféle tudományos jártasságot, szakképzettséget. Álláspontja szerint téves az NVB-nek az a kiindulópontja, mely szerint oltás nélkül nincs módja az államnak, illetve az egészségiparnak és a gyógyászatnak bármely ismert, vagy ismeretlen fertőző betegség gyógyítására.
[12] A felülvizsgálati kérelmében ezen túlmenően a COVID-19 járvány kezelésével, illetve a pandémia következményeivel foglalkozó hazai és külföldi (újság)cikkek, weboldalak tartalmára hivatkozott.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A kérelmező felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint nem megalapozott.
[14] A Kúria elsőként a kérelmezőnek a tiltott tárgykörre (az Alaptörvény módosítására) vonatkozó hivatkozását vizsgálta. E körben rögzíti, az Alaptörvény 8. cikke határozza meg az országos népszavazás alkotmányos alapjait és korlátait. A népszuverenitás gyakorlásának kivételes módjaként megjelenő népszavazás funkciója a 8. cikk (1) bekezdése szerint az, hogy az Országgyűlést a feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kötelezze. A népszavazás útján történő hatalomgyakorlásnak ez a közvetlen formája kivételes jellegű, ennek okán a népszavazáshoz való jog gyakorlása több feltétel együttes fennállásához kötött.
[15] Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy az országos népszavazás tárgya az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. Az Alaptörvény tartalmazza azon tárgykörök teljes körű felsorolását, amelyek nem bocsáthatók országos népszavazásra, ezek közül a legjelentősebb korlát, hogy az Alaptörvény módosítására irányuló vagy azt eredményező népszavazás kezdeményezésére nem kerülhet sor.
[16] Az Alaptörvény az állami berendezkedés alapját, az állam és polgárainak viszonyát szabályozza, ekként csak az általa feljogosított alkotmányozó hatalom által és az abban meghatározott eljárás szerint módosítható. Az Alkotmánybíróság már több határozatában kimondta, hogy az alapnorma megalkotása és megváltoztatása kizárólag az Országgyűlés jogkörébe tartozik. Az Országgyűlés e jogkörében alkotmányosan az alkotmánymódosításra irányadó eljárási és határozathozatali követelmények betartásával, alkotmánymódosításra irányuló közvetlen és kifejezett alkotmányozó hatalmi rendelkezés alapján járhat el [32/2021. (XII.20.) AB határozat által megerősített 2/1993. (I.22.) AB határozat]. A szervezeti azonosság ellenére azonban különbséget kell tenni az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom között.
[17] Az Alkotmánybíróság a 45/2012. (XII.29.) AB határozatában megerősített 25/1999. (VII. 7.) AB határozatában kifejezetten vizsgálta, hogy az Alkotmány módosítható-e népszavazás útján. Határozata egyértelműen fogalmaz, az Alkotmány módosítására irányuló kérdésben nem írható ki választópolgári kezdeményezésre olyan népszavazás, amely az Országgyűlésre kötelező volta miatt elvonná az Országgyűlés alkotmányozó hatáskörét. Az Alkotmánybíróság – a régi Alkotmány szabályai alapján – kimondta, hogy „amikor az Országgyűlés az Alkotmány 19. § (3) bekezdés a) pontjában rögzített hatáskörében jár el, alkotmányozó hatalmat gyakorol az Alkotmány 24. § (3) bekezdésében szabályozott eljárás szerint. Az Alkotmány e rendelkezései egyértelműen az Országgyűlés hatáskörébe utalják az Alkotmány elfogadásáról és módosításáról való döntést. Ebből az következik, hogy az Alkotmány – választópolgári kezdeményezésre – népszavazással nem módosítható. Az Alkotmány alapján az Alkotmány rendelkezéseinek megállapítása az Országgyűlés hatásköre volt és maradt az 1997-es alkotmánymódosítást követően is. A népszavazással kapcsolatos alkotmánymódosítás során az Országgyűlés, mint az alkotmányozó hatalom nem határozta meg a népszavazásnak az alkotmányozásban betöltött szerepét, azaz, nem bírálta felül az Alkotmánybíróság által a 2/1993. (I. 22.) AB határozatban megállapított követelményt, mely szerint népszavazással nem lehet az Alkotmányt módosítani.”
[18] A kérelmező érvelésének központi eleme, hogy a kezdeményezése azért nem irányul alaptörvénymódosításra, mert az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdésében biztosított egészséghez való jog érvényesülésének „elősegítésére és megszilárdítására” irányul. Ezzel összefüggésben a Kúria emlékeztet arra, hogy az alapjogoknak két oldala ismert: szubjektív oldaluk az alanyi jogi jogosultságot, vagyis az adott alapjoggal élést biztosítja, az alapjogok objektív oldala pedig azokhoz kapcsolódó állami kötelezettségeket jelent. Az államnak azonban nemcsak tiszteletben kell tartania az alapjogokat (szubjektív oldal), de azok védelméről is gondoskodnia kell (objektív, tárgyi oldal). Az állam alapjogokkal kapcsolatos szeretetét az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése az absztrakció magas fokán határozza meg: „AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.”
[19] Az állam objektív intézményvédelmi kötelezettsége azonban nem pusztán az I. cikk (1) bekezdés második mondatából következik, hanem számos alapvető joggal – így a testi és lelki egészséghez való joggal – összefüggésben az Alaptörvény maga külön is rendelkezik arról. Helytállóan hivatkozott az NVB arra, hogy az Alaptörvény XX. cikkében nevesített testi és lelki egészséghez való jog szoros összefüggésben áll az élethez való joggal. A testi és lelki egészséghez való joggal összefüggő kötelezettségei teljesítése érdekében az állam – egyebek mellett – egészségügyi intézményhálózatot működtet, illetve megszervezi az orvosi ellátást. Amint arra az Alkotmánybíróság 3132/2013. (VII. 2.) AB határozatában rámutatott, az intézményrendszer, illetve az orvosi ellátás hiánya az állam objektív életvédelmi kötelezettségének megsértését jelenti {Indokolás [58]}. Míg az egészséghez való jog szubjektív oldalát az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdése, addig az objektív intézményvédelmi oldalát a (2) bekezdés rögzíti, miszerint „Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország […] az egészségügyi ellátás megszervezésével […] segíti elő.” Vagyis az Alkotmánybíróság érvelése alapján az Alaptörvény II. cikkében biztosított élethez való jog és XX. cikkben biztosított testi és lelki egészséghez való jog objektív oldala lényegében elválaszthatatlanul összekapcsolódik.
[20] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az élethez való jog intézményvédelmi oldala az állam életvédelmi kötelezettségét foglalja magában, amely nem korlátozódik a szubjektív életvédelemre, hanem az emberi élet és a létfeltételei állami védelmét is jelenti.
[21] Az NVB határozatával összefüggésben mindez azért bír különös jelentőséggel, mert a kérelmező által megfogalmazott népszavazási kérdés nyomán az Országgyűlésnek olyan döntést kellene hoznia, amely feltétel nélkül, általános jelleggel megtiltaná az olyan védőoltások alkalmazását, amelyeket nem teszteltek legalább öt évig humán kísérletekkel. Az NVB határozatában a védőoltások alkalmazására vonatkozó – harmonizált – szabályozást kimerítően bemutatta és értelmezte, azt a kérelmező sem vitatta, ezért azt a Kúria megismételni nem kívánja.
[22] Indokolt azonban utalni arra, hogy a védőoltások alkalmazásának minden esetben előfeltétele, hogy engedéllyel rendelkezzenek. Valamennyi gyógyszer, így a védőoltások engedélyezésének kiemelt jelentősége van az élethez való joggal és az egészséghez való joggal kapcsolatban az államot terhelő intézményvédelmi kötelezettség teljesítése során: éppen maga az engedélyezési eljárás az intézményvédelem eszköze. Az engedélyezési eljárást megelőzően az egyes védőoltások általában összességében messze hosszabb időtartamú humán vizsgálaton esnek át, mint amennyit a kérelmező a kérdésében megfogalmazott. Előfordulhatnak azonban olyan esetek – és ilyen volt a SARS-CoV-2 nevű koronavírus által okozott COVID19-világjárvány is –, amikor az állam csak akkor tud eleget tenni az Alaptörvény II. cikkében biztosított élethez való joghoz, és a XX. cikkben biztosított testi és lelki egészségez való joghoz kapcsolódó intézményvédelmi kötelezettségének (közérthetően: életvédelmi kötelezettségének), ha megvan a lehetősége annak, hogy járványügyi veszély esetén az engedélyezésre az általános szabályokhoz képest hamarabb, a minőségileg megfelelő és az elvégzett vizsgálatok alapján előnyös terápiás előny/kockázat aránnyal bíró készítményre ideiglenesen kerüljön sor. Ilyenkor ugyanis az állam csak úgy tud eleget tenni intézményvédelmi kötelezettségének, ha a teljes körű klinikai vizsgálatokon át nem esett védőoltás is alkalmazható.
[23] Erre figyelemmel azt is vizsgálni kellett, hogy a kérdésben felvetett korlátozás megfelel-e az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében meghatározott szükségességi-arányossági tesztnek. Az általános alapjogi teszt szükségességi eleme körében az Alkotmánybíróság azt értékeli, hogy a legitim cél „más módon nem érhető el, tehát a korlátozás feltétlenül (vagyis elkerülhetetlenül) szükséges.” „Az arányosság körében – az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján – az vizsgálandó, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjog-sérelem súlya megfelelő arányban állnak-e egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni, azaz a korlátozás nem haladhatja meg azt a szintet, mint amit az alkotmányosan igazolható cél elérése feltétlenül megkíván {lásd például: 24/2014. (VII. 22.) AB határozat, Indokolás [135]; 3312/2017. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [43]}. Az arányosság vizsgálata körében tehát az Alkotmánybíróságnak a beavatkozás súlyát – az okozott alapjog-sérelmet – kell összevetnie az elérni kívánt céllal (egészségvédelem).” {3/2020. (I. 3.) AB határozat, Indokolás [56]}. A Kúria nem foglalhat állást tudományos igazságok kérdésében, azonban azt meg kell jegyezni, hogy a kérelmező által a kérdésben megfogalmazott kategorikus tiltás nem elkerülhetetlen, vagyis nem szükséges, nincs arányban a kérelmező által elérni kívánt céllal, és nem a legenyhébb eszköz, amellyel a kérelmező célja elérhető volna. Ebből pedig az következik, hogy ha a kérdésnek megfelelő törvényt alkotna az Országgyűlés, akkor az az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének nem felelne meg, vagyis a kérdés célja kizárólag az Alaptörvény objektív intézményvédelemre vonatkozó szabályainak módosításával volna biztosan megvalósítható.
[24] A Kúria megjegyzi, hogy a kérelmező felülvizsgálati kérelmében sem adta okát annak, hogy milyen indokok alapján választotta ki az öt éves humánkísérletek követelményét, az miért nem rövidebb, vagy éppen hosszabb időtartamban határozta meg.
[25] Összefoglalva: a kérelmező által indítványozott kérdés elvonná az Országgyűlés alkotmányozó hatáskörét. Egy érvényes és eredményes népszavazás az Országgyűlésre, mint alkotmányozó hatalomra róna kötelezettséget. Az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésben pedig nem írható ki választópolgári kezdeményezésre olyan népszavazás, amely elvonná az Országgyűlés alkotmányozó hatáskörét. Erre figyelemmel megalapozatlanul állította a kérelmező, hogy kérdése nem ütközik az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjába. (Knk.III.39.299/2022/2.)
[26] A kérelmező hivatkozott az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésére is, miszerint „Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.” Azt állította, hogy a kérdés lehetőséget ad a fogyasztók jogainak megerősítésére. Ezzel összefüggésben szükséges rámutatni, hogy a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 2. § a) pontja szerint fogyasztó az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy, aki árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje. Ezzel szemben az oltást felvevő, vagyis az egészségügyi ellátást igénybe vevő vagy abban részesülő személy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. § a) pontja szerinti beteg, vagyis nem fogyasztó, így a kérelmező M) cikk (2) bekezdésével kapcsolatos hivatkozása sem volt megalapozott.
[27] A Kúria a fent kifejtettek szerint megállapította, hogy a hitelesítés megtagadása nem jogszabálysértő, ezért az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján rendelkezett a Nemzeti Választási Bizottság 405/2022. számú határozatának helybenhagyásáról. Mivel a Kúria az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésével való ellentétet megállapította, ezért már nem foglalkozott a kérelmező egyértelműség követelményével kapcsolatos további felvetéseivel.
A döntés elvi tartalma
[28] Az Alaptörvény módosítására irányuló országos népszavazási kezdeményezés – mint tiltott tárgykör – körébe tartozik az is, ha a népszavazás eredményeként megalkotandó törvény az állam élet-és egészségvédelmi feladatát, mint intézményvédelmi kötelezettséget, alaptörvény-ellenesen korlátozná.
Záró rész
[29] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az Nsztv. 1. § (1) bekezdése alapján a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 229. § (2) bekezdése, a Kp. 157. § (13) bekezdése szerint alkalmazandó Kp. 124. § (5) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
[30] A kérelmező illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. § (1) bekezdés d) pontja szerinti teljes személyes illetékmentessége miatt az Itv. 45/A. § (5) bekezdése szerint felmerült és 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján feljegyzett eljárási illetéket az állam viseli.
[31] A Kúria e végzésről az Nsztv. 30. § (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben nyolc napon belül közleményt tesz közzé, továbbá a Kúria honlapján a határozat meghozatala napján közzéteszi.
[32] A Kúria végzése elleni további jogorvoslatot az Nsztv. 30. § (1) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2022. december 6.
Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke
Dr. Hajas Barnabás s.k. előadó bíró
Dr. Dobó Viola s.k. bíró