A KÚRIA
végzése
Az ügy száma: Knk.IV.38.030/2018/2.
A tanács tagjai: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Dobó Viola bíró,
Dr. Horváth Tamás bíró
A kérelmező: B. B.
A kérelmező képviselője: Dr. Kollarics Flóra ügyvéd
Az ügy tárgya: népszavazási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: kérelmező
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: A Nemzeti Választási Bizottság 1025/2018. számú határozata
Rendelkező rész
A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 1025/2018. számú határozatát helybenhagyja.
Kötelezi a kérelmezőt, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 10.000 (tízezer) forint eljárási illetéket.
E végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A népszavazásra javasolt kérdést a szervező (a bírósági felülvizsgálati eljárásban kérelmező) 2018. augusztus 2-án személyesen nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A szervező a következő kérdésben kíván országos népszavazást kezdeményezni:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy az állami (rész)ösztöndíjjal támogatott felsőoktatási képzésben részt vevő hallgatók ne legyenek kötelesek az oklevél megszerzését követő húsz éven belül a támogatás időtartamával megegyező időtartamban hazai munkaviszonyt fenntartani?”
[2] A Nemzeti Választási Bizottság az 1025/2018. számú határozatában a kérdés hitelesítését megtagadta.
[3] 1. A Nemzeti Választási Bizottság megállapította, hogy a népszavazási kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti tiltott tárgykört érint, mivel egy érvényes és eredményes népszavazás az Alaptörvény XI. cikk (3) bekezdése érvényesülésének gátat szabna.
[4] Az Alaptörvény XI. cikk (3) bekezdése értelmében „Törvény a felsőfokú oktatásban való részesülés anyagi támogatását meghatározott időtartamú olyan foglalkoztatásban való részvételhez, illetve vállalkozási tevékenység gyakorlásához kötheti, amelyet a magyar jog szabályoz.”
[5] A Nemzeti Választási Bizottság szerint az Alaptörvény XI. cikk (3) bekezdésben használt „kötheti” feltételes módban lévő szófordulat kiemelt jelentőségű, mivel ez a felhatalmazás teszi lehetővé az Országgyűlés számára, hogy a felsőfokú oktatásban hallgatóként való részvétel anyagi támogatását (a képzés állami finanszírozását) speciális feltételhez kösse és ezt a feltételt törvénybe foglalja. Az Alaptörvény negyedik módosításának indokolása értelmében e feltétel két összetevője az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdése szerinti értékteremtő munka megléte, és az, hogy ez Magyarország közösségeinek érdekét szolgálja. Ennek megfelelően a törvény foglalkoztatás vagy vállalkozás keretében való munkavégzés követelményét állíthatja, akként, hogy az – Magyarországon vagy külföldön – magyar joghatóság alá tartozó jogviszonyban valósuljon meg. Azt az – értelemszerűen a tanulmányok lezárultát követő – időtartamot, amely a felsőfokú oktatásban való részesedéshez nyújtott támogatással arányos feltételt képez, a törvényhozó határozhatja meg, hasonlóképpen a feltételek alóli mentesülés eseteit is. A jelen ügyben feltett kérdés szerint megalkotandó törvény az Alaptörvény XI. cikk (3) bekezdése érvényesülése elé gátat emelne, azt lényegében kiüresítené.
[6] A Nemzeti Választási Bizottság utalt a 28/2015. (IX. 24.) AB határozatra, amelyben az Alkotmánybíróság egy másik népszavazási kezdeményezés kapcsán, de szintén feltételesen fogalmazó alaptörvényi rendelkezéssel összefüggésben azonos következtetésre jutott.
[7] 2. A kérdés-egyértelműséggel kapcsolatban a Nemzeti Választási Bizottság azt állapította meg, hogy a szervező kezdeményezésesében a „állami (rész)ösztöndíjjal támogatott felsőoktatási képzésben”, az „oklevél”, a „támogatás időtartamával” és a „hazai munkaviszonyt fenntartani” szófordulatokat használja, mely kifejezések jelentéstartalmának egzakt ismerete nélkül a kezdeményezés minden kétséget kizáróan nem ítélhető meg. A kérdés tartalmának megítélésére különösen zavaróan hat az, hogy noha a kérdés nyelvtanilag, logikailag megválaszolható egyetlen igennel vagy nemmel, valójában azonban a népszavazási kérdéssel érintett törvényi rendelkezésnek a kérdés szerinti módosítása olyan jogkérdésben és fogalmi rendszerben való jártasságot igényelne, amellyel csak a közvetlen érintettek vagy e szakterületen mélyebb ismeretekkel bíró szakemberek rendelkeznek. Jelen esetben lényegében a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) tételes ismerete szükséges a kérdés értelmének felfogásához.
[8] A Nemzeti Választási Bizottság megállapította azt is, hogy a népszavazási kérdésében használt – „a felsőoktatási képzésben részt vevő hallgatók ne legyenek kötelesek” – szófordulat ahhoz a téves következtetéshez is alapot szolgáltathat, mely szerint az oklevél megszerzését követő húsz éven belül a támogatás időtartamával megegyező időtartamban történő hazai munkaviszony fenntartása kivétel nélkül minden állami (rész)ösztöndíjban részesült hallgatóra kötelező lenne. Ezzel szemben az Nftv. számos kivételt és mentességet tartalmaz.
[9] Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapította, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének sem.
[10] 3. A fent kifejtett okok miatt a Nemzeti Választási Bizottság az Nsztv. 11. §-ában foglalt jogkörében eljárva a kezdeményezés hitelesítését megtagadta.
A felülvizsgálati kérelem
[11] Az ügyben a szervező (kérelmező) nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 1025/2018. számú határozatát „– mint amely sérti az Nsztv. 11. § (1) bekezdését, valamint az Nsztv. 9. § (1) bekezdését –” változtassa meg és a kérdést hitelesítse.
[12] Kifejtette, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem csak arra az eredményre vezetne, hogy a jogalkotó Alaptörvényben foglalt, a támogatott felsőoktatási képzés feltételeinek meghatározására vonatkozó jogát teljesen korlátozza, hanem járhat azzal az eredménnyel is, hogy az ösztöndíj-támogatás korlátja ne teljes egészében, csupán jelenlegi formájában szűnjön meg. Ez önmagában nem emelne gátat az Alaptörvény XI. cikk (3) bekezdése érvényesülése elé.
[13] A kérelmező álláspontja szerint a kérdés az egyértelműség követelményének is megfelel. A kérdés szófordulatai és fogalmai nem igényelnek szakismeretet a választópolgárok részéről. Mivel a kérdés által érintett témakör az elmúlt években a közbeszéd tárgya volt, így a kérdésben használt fogalmak a köztudomású fogalmakhoz igen közel állnak. Önmagában az, hogy az Nftv. tartalmazza őket nem teszi szükségessé szakismeret meglétét megértésükhöz. Mivel jogszabály tartalmazza, a választópolgárok számára megismerhető tartalommal bírnak.
A kérelmező szerint a kérdés nem megtévesztő, az egyaránt megfelel a választópolgári és jogalkotói egyértelműség követelményének, így az az Nsztv. 9. § (1) bekezdését nem sérti.
[14] A kérelmező megismételte, hogy a kérdés kizárólag „a jelenleg irányadó kötelezettségek eltörlését eredményezné – függetlenül attól, hogy a kötelezettségek alól már most is vannak kivételek.”
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] Az Alaptörvény XI. cikk (1) bekezdése szól a művelődéshez való jogról. A XI. cikk az alapjog deklarálásán túl államcélt is megfogalmaz (a közművelődés kiterjesztése és általánossá tétele), valamint a különböző fokú oktatási intézményekhez való hozzáférésről rendelkezik. Az XI. cikk (2) bekezdés utolsó fordulata szerint Magyarország a művelődéshez való jogot az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja.
Az Alaptörvény negyedik módosítása iktatta be a XI. cikk (3) bekezdését, amely szerint „Törvény a felsőfokú oktatásban való részesülés anyagi támogatását meghatározott időtartamú olyan foglalkoztatásban való részvételhez, illetve vállalkozási tevékenység gyakorlásához kötheti, amelyet a magyar jog szabályoz.”
[16] A népszavazásra feltenni kívánt kérdés, kétségtelen, hogy összefüggésben áll az Alaptörvény XI. cikk (3) bekezdésével hiszen a felsőfokú képzésben (oktatásban) részesülés támogatásának feltételeit érinti. Ugyanakkor az Alaptörvény XI. cikk (3) bekezdése törvényi szabályozásra utalja a feltételek részleteinek meghatározását, így az is kétségtelen, hogy az országos népszavazásra feltenni szándékozott kérdés az Alaptörvény 8. § (2) bekezdés szerint az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[17] Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja értelmében nem lehet országos népszavazást tartani az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről.
[18] A fentiek alapján azt kell eldönteni, hogy az adott kérdésben esetlegesen megtartott érvényes és eredményes népszavazás során olyan tartalmú törvényt kell-e megalkotni, amely csak akkor illeszthető a jogrendszerbe, ha az Alaptörvény XI. cikk (3) bekezdés módosításra kerül.
[19] Az Alaptörvény XI. cikk (3) bekezdésével való kiegészítéssel párhuzamosan kerültek beiktatásra – mintegy az Alaptörvény e rendelkezésének végrehajtásaként – az Nftv. 48/A–48/S. §-ai a magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzés sajátos feltételeinek a meghatározásáról. Az Nftv. 48/A. § b) pontja értelmében a magyar állami (rész)ösztöndíjas hallgató köteles „az oklevél megszerzését követő húsz éven belül az általa állami (rész)ösztöndíjjal folytatott tanulmányok idejével megegyező időtartamban magyar joghatóság alatt álló munkáltatónál a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 5. §-ában meghatározott biztosítási jogviszonyt eredményező munkaviszonyt, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt fenntartani vagy magyar joghatóság alatt vállalkozási tevékenységet folytatni (a továbbiakban: hazai munkaviszony).”
[20] A népszavazásra feltett kérdés tehát ezen alaptörvényi háttérrel rendelkező törvényi szabály ellentétét kívánja elérni.
[21] A Kúria megítélése szerint helyesen jutott a Nemzeti Választási Bizottság arra a következtetésre, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás esetén az Alaptörvény módosítása nélkül az Országgyűlés nem tehet eleget törvényalkotási kötelezettségének.
[22] A népszavazásra feltenni szándékozott kérdés ugyanis nem pusztán az Nftv. 48/A. §-a módosításáról szól, hanem a jogintézmény Alaptörvény XI. cikk (3) bekezdésében meghatározott lényegének a megszüntetéséről. Míg az Alaptörvény a magyar jog hatálya alá tartozó meghatározott időtartamú munkavégzés lehetőségének a bevezethetőségéről szól, addig a kérdés alapján megalkotandó törvény ennek a lehetőségnek a megszüntetését kívánja elérni.
[23] Mindezek alapján helytállóan jutott a Nemzeti Választási Bizottság arra a következtetésre, hogy a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában meghatározott tiltott tárgykört érint.
[24] Mivel országos népszavazás – a fentiek szerint – az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján nem írható ki az adott kérdésben, ezért az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműségi követelmények vizsgálata okafogyottá vált a kúriai eljárás során. E körben azonban a Kúria – azzal összefüggésben, hogy a kérdés az Nftv.-vel azonos fogalmakat használ – utal azon gyakorlatára, amely szerint: „A pontos megfogalmazás nem jelenti a jogi terminus technikusok alkalmazásának kötelezettségét. Jogi precizitás, terminus technicusok alkalmazása esetén azonban figyelemmel kell lennie a szervezőnek arra, hogy a jogi szabatosság nem minden esetben eredményezi a hétköznapi értelemben vett közérthetőséget.” (lásd: Knk.IV.37.458/2015/3. szám)
[25] A Kúria a fentiekben rögzített okokból megállapította, hogy a hitelesítés megtagadása az NVB részéről az Nsztv. 11. §-ára tekintettel jogszerű volt, amelynél fogva az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján rendelkezett az NVB határozatának helybenhagyásáról.
Záró rész
[26] A Kúria az alaptalan felülvizsgálati kérelmet előterjesztő kérelmezőt kötelezte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 45/A. § (5) bekezdése szerinti illeték megfizetésére.
[27] A Kúria e végzéséről az Nsztv. 30. § (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben nyolc napon belül közleményt tesz közzé.
[28] A Kúria végzése elleni további jogorvoslatot az Nsztv. 30. § (1) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2018. december 4.
Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke, előadó bíró,
Dr. Dobó Viola s.k. bíró,
Dr. Horváth Tamás s.k. bíró