A Kúria
végzése
Az ügy száma: Knk.II.39.058/2022/8.
A tanács tagjai:
Dr. Kovács András a tanács elnöke
Dr. Bögös Fruzsina előadó bíró
Dr. Tóth Kincső bíró
Az I. rendű kérelmező: (...)
A II. rendű kérelmező: (...)
A III. rendű kérelmező: (...)
Az I-III. rendű kérelmezők képviselője: (…) ügyvéd
A IV. rendű kérelmező: (...)
A IV. rendű kérelmező képviselője: (...) Ügyvédi Iroda (...) ügyvéd
Az V. rendű kérelmező: (...)
Az V. rendű kérelmező képviselője: (...) Ügyvédi Iroda (…) ügyvéd
A VI. rendű kérelmező: Magyar Kétfarkú Kutya Párt
A VI. rendű kérelmező képviselője: (...) Ügyvédi Iroda (…) ügyvéd
Az érdekelt: Magyarország Kormánya
Az érdekelt képviselője: (...) Ügyvédi Iroda (...) ügyvéd
Az ügy tárgya: népszavazási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nemzeti Választási Bizottság 16/2021. számú határozata
Rendelkező rész
A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 16/2021. számú határozatát megváltoztatja, és a „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nemátalakító kezelések?” népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A Kúria az V. rendű kérelmező felülvizsgálati kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.
Az 50.000 (ötvenezer) forint eljárási illetéket az állam viseli.
A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Dr. Varga Judit igazságügyi miniszter a Kormány nevében 2021. július 21-én öt népszavazásra javasolt kérdést nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: NVB).
[2] 2021. július 23-án Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország” című műsorában interjút adott, amelyben többek között elmondta, „most nem az a kulcskérdés egyébként, hogy a népszavazás az érvényes lesz-e, és kötelező törvényalkotásra sarkallja-e a parlamentet, hiszen a törvényünk már megvan. Tehát nem törvényt akarunk alkotni a népszavazáson. (..) Azért van szükség a népszavazásra, buzdítok mindenkit, hogy majd vegyen részt rajta, mert Brüsszel megtámadta Magyarországot. Itt van a kezemben az az 54 oldalas európai bizottsági dokumentum, amit elküldtek nekünk, és azt követelik 54 oldalon keresztül, hogy változtassuk meg a magyar gyermekvédelmi jogszabályokat, a gyermekvédelmi törvényt.” https://mediaklikk.hu/miniszterelnoki-interjuk/cikk/2021/07/23/orban-viktor-miniszterelnoki-interju-jo-reggelt-magyarorszag-julius-23/ 12:50)
[3] Az NVB 2021. július 30-án kelt, 14/2021. számú határozatával hitelesítette a „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?” népszavazásra javasolt kérdést, 15/2021. számú határozatával hitelesítette a „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?” népszavazásra javasolt kérdést, 16/2021. számú határozatával hitelesítette a „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nemátalakító kezelések?” népszavazásra javasolt kérdést, 17/2021. számú határozatával hitelesítette a „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?” népszavazásra javasolt kérdést, végül 18/2021. számú határozatával a „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?” népszavazásra javasolt kérdést a népszavazási kezdeményezésről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 11. §-a alapján. Az NVB 14/2021., 15/2021., 17/2021. és 18/2021. számú határozatai ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmek folytán eljárt Kúria a határozatokat helybenhagyta.
[4] A köztársasági elnök a „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?”; „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?”; „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?” és „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?” kérdésekben a népszavazást 2022. április 3. napjára tűzte ki.
A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmek
[5] A kérelmezők felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be az NVB 16/2021. számú határozata ellen, amelyekben annak akként történő megváltoztatását kérték, hogy a Kúria a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését tagadja meg, A IV. rendű kérelmező emellett kérte a kezdeményezés visszautasítását, indítványozta továbbá, hogy a Kúria kezdeményezze az országos népszavazás megrendezhetőségéről szóló 438/2021. (VII. 21.) Korm. rend. (a továbbiakban: 438/2021. Korm. rend.) alaptörvény-ellenességének megállapítását.
[6] Az I. és a II. rendű kérelmezők érintettségük körében az országos népszavazáson történő részvételi jogosultságukra és szülői mivoltukra hivatkoztak. A III. rendű kérelmező érintettsége körében az NVB határozattal hitelesített kérdés tárgykörére hivatkozott, amely közvetlenül kihat alapvető jogaira.
[7] Az I-III. rendű kérelmezők azt állították az Nsztv. 9. § (1) bekezdésére hivatkozva, hogy a feltett kérdés nem egyértelmű a választópolgárok számára, nem tisztázza ugyanis, hogy mit jelent az elérhetőség, illetve annak van-e bármilyen feltétele, nem egyértelmű az sem, hogy a különböző kezelésekhez kell-e szülői hozzájárulás, vagy van-e orvosilag meghatározott feltétele a különböző kezelések igénybevételének. Az sem világos továbbá, hogy minden „nemátalakító kezelés” elérhetővé válna-e, pl. a helyreállító műtét is (ami jelenleg kiskorúak számára nem elérhető), vagy csak bizonyos kezelésfajták (pl. hormonkezelés), végül pedig, hogy milyen kezelések tartoznak a kérdező által meghatározott „nemátalakító kezelések” körébe. A jogalkotói egyértelműség hiánya körében előadták, hogy ha érvényes és eredményes népszavazáson az érvényesen szavazó választópolgárok többsége az NVB által hitelesített kérdésre „igen” választ adna, úgy a jogalkotó számára nem lenne világos, hogy mely egészségügyi kezelésekre vonatkozik a kötelezettség, ahogy az sem világos, hogy milyen törvényalkotási lépéseket kellene tennie az „elérhetőség” biztosítására. Kiemelték, hogy jelenleg nincs jogi kerete a „nemváltó kezeléseknek”, ahogyan ilyen jogi fogalom sem létezik.
[8] Azt is állították, hogy amennyiben a népszavazáson a „nem” válaszok kerülnek többségbe, úgy a megalkotandó szabályozás Alaptörvénybe ütközhet. E körben hivatkoztak az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjára, a „B” cikk (4) bekezdésére, az I. cikk (1) bekezdésére, a II. cikkére, az Alkotmánybíróság 21/1996. (V. 17.) AB határozatára, 36/2000. (X. 27.) AB határozatára, III/2030/2020. számú AB határozatára, 43/2005. (XI. 14.) AB határozatára. Idézték az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdését, utaltak az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésére, és az Alkotmánybíróság 6/2018. (VI. 27.) AB határozatára, végül e körben az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdésére hivatkoztak.
[9] Azt is állították, hogy amennyiben a jogalkotó a „nemváltó kezelésekhez” való hozzáférést korlátozza, a Magyarország által 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezményből (a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény) fakadó kötelezettségek sérülnek. Rámutattak, mivel nem lehet nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségbe ütköző kérdést népszavazásra bocsátani, sérül az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja. Idézték a Gyermekjogi Egyezmény 29. cikk (1) bekezdésének a) pontját, e körben előadták, hogy a gyermek személyiségének kibontakozása magában foglalja a szexuális fejlődését, és a transzszexuális kiskorúak esetén a számukra elérhető egészségügyi kezelések igénybevételét, amennyiben orvosilag javallott számukra. A 3. cikk alapelvi rendelkezése körében kiemelték, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekébe ütközik a részükre rendelkezésre álló, egészséges fejlődésükhöz szükséges kezelések korlátozása. A gyermek mindenekfelett álló érdekét esetről esetre kell érvényre juttatni minden, kiskorúakat érintő döntésben, így azon kiskorúak esetében is, akiknek nemátalakító kezelések indokoltak egészségügyileg, nem lehet ellehetetleníteni az erre alkalmas kezelésfajtákat. A 24. cikk (1) bekezdése tekintetében kifejtették, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekébe ütközik a részükre rendelkezésre álló, egészséges fejlődésükhöz szükséges kezelések korlátozása.
[10] A IV. rendű kérelmező ismertette a kérelem alapjául szolgáló tényállást, majd azt állította, hogy a 438/2021. Korm. rend. 1. §-a ellentétes az Alaptörvénnyel, egyrészt ugyanis nincs arra alkotmányos indok, hogy ha megengedhető országos szinten a népszavazás, akkor miért ne legyen megengedhető helyi szinten is. Másrészt előadta, hogy az Alaptörvény által biztosított jogok gyakorolhatóságát csak speciális, és magában az Alaptörvényben nevesített körülmények előállása esetében lehetséges korlátozni. A 438/2021. Korm. rend. által felhívott, az Alaptörvény 53. cikk (2) bekezdésében meghatározott eredeti jogalkotói hatáskör azonban nem hatalmazza fel a kormányt arra, hogy oly módon térjen el törvényi rendelkezésektől (a koronavírus-világjárvány elleni védekezésről szóló 2021. évi I. törvény 4. § (5) és (6) bekezdéseitől), ami alaptörvényi jog gyakorlását érinti. Azt is állította, hogy ellentétes a „veszélyhelyzet” Alaptörvény 53. cikk (1) bekezdése szerinti fogalmával, hogy olyan körülmények között, amelyek miatt a tömeges megbetegedést okozó SARS-CoV-2 koronavírus-világjárványra tekintettel korlátozni kell – az ország valamennyi településén – a helyi népszavazáshoz szükséges aláírásgyűjtést, ugyanezt országos népszavazáshoz lehetővé tegyék. Végül pedig ellentétes az országos népszavazás kezdeményezéséhez való köztársasági elnöki és kormányzati jog, illetve választópolgári jog Alaptörvényben biztosított egyenlőségével, hogy a tömeges megbetegedést okozó SARS-CoV-2 koronavírus-világjárvány következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében kihirdetett veszélyhelyzet körülményei között helyreállítják a népszavazás kezdeményezésének lehetőségét, mert e jog gyakorlása a polgárok számára csak egészségük és potenciálisan az életük kockáztatásával lehetséges.
[11] A kérelmében bemutatott tényállási elemek és az abban hivatkozott bizonyítékok (Európai Bizottság bejelentése 2021. július 15-én a kötelezettségszegési eljárásról, Orbán Viktor miniszterelnök Facebook-oldalán 2021. július 21-én megjelenő videója, majd 2021. július 23-án a Kossuth rádió „Jó reggelt, Magyarország” műsorában adott interjúja, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter Facebook-oldalán 2021. július 22-én megjelentek, a Kormányzati Tájékoztatási Központ tájékoztatása) alapján érvelése szerint egyértelmű, hogy a kormánynak a népszavazási kérdések választópolgári megszavaztatásával nem törvényalkotás kezdeményezése a célja, hanem véleménynyilvánítás kiváltása, ezt azonban a Nemzeti Választási Iroda (a továbbiakban: NVI) nem észlelte, az NVB pedig nem vizsgálta. Hangsúlyozta, az NVB-nek az a gyakorlata, hogy az ülések jegyzőkönyvét csak hetekkel később hozza nyilvánosságra, ellehetetleníti a jogorvoslati jogok teljes értékű gyakorlását, ami ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében deklarált jogbiztonsággal. Mivel pedig az NVB a célzat szempontját nem, illetve nem megfelelően vizsgálta a népszavazási kérdések tekintetében, nem érvényesítette az Nsztv. 10. §-át, megsértve ezzel a 11. § (1) előírását.
[12] Azt is állította, hogy mivel az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdés d) pontja szerint nem lehet országos népszavazást tartani nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről, a határozat sérti az Nsztv. 11. § (1) bekezdését. Érvelése szerint a határozat sérti az Nsztv. 9. § (1) bekezdését is, mert a kérdés nem egyértelmű. Előadta, hogy nem egyértelmű a „kiskorú” fogalma, mert a szexuális tartalmak bemutatására vonatkozó korlátozások a médiában, filmiparban a 18 év alatti korosztály részére több életkori kategóriát állapítanak meg. Utalt arra is, hogy a kérdés az Országgyűlés szempontjából nem egyértelmű, mert az „igen” szavazatok többsége esetében nem keletkeztet a törvényhozás számára jogalkotói feladatot, mivel a magyar jogi szabályozás most sem tesz lehetővé nemátalakító kezelést kiskorúaknak. Kifejtette, hogy az „igen” szavazatok többsége a törvény megváltoztatására kötelezné az Országgyűlést, de nem egyértelmű, hogy milyen tartalommal, mert nem világos, hogy valamennyi nemátalakító kezelés-típust (például a pszichológiai támogatást, a hormonkezelését, a nemi szervek átoperálását, a nemi jelleget alkotó testképletek műtéti átalakítását) elérhetővé kell tenni kiskorú gyermekek számára, vagy elegendő néhány nemátalakító kezelés-típus elérhetővé tétele. Érvelése szerint nem egyértelmű az „elérhetőség” fogalma abból a szempontból, hogy a kezdeményező szubjektív elérhetőséget ért-e alatta, vagyis, hogy kiskorúak is kezdeményezhetik a kezelést, avagy objektív elérhetőséget, tehát azt, hogy szülői vagy/és orvosi vagy/és hatósági döntés alapján sor kerülhet kiskorúaknál a nemátalakító kezelések némelyikére vagy mindegyikére. Kifejtette, hogy az elérhetőség mértéke sem egyértelmű, mert a jelenleg hatályos hazai szabályozás esetében a hormonális kezelést a gyógyszerhatóság, az OGYÉI engedélyezheti esetről esetre az egyes páciensek számára, ezzel szemben néhány más országban a pubertásblokkolásra alkalmas szert – off-label, azaz a hivatalos alkalmazási előírástól eltérő módon – az orvos döntése alapján vetik be serdülőknél. Az „elérhetőség” körében végül előadta, hogy nem egyértelmű, hogy a kiskorúak milyen köre számára biztosított hozzáférhetőségről lenne szó: az interszexuálisok vagy a transzszexuálisok számára.
[13] Az V. rendű kérelmező bírósági felülvizsgálat iránti kérelmében vitatta a hitelesítés jogszerűségét.
[14] A VI. rendű kérelmező vitatta a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének való megfelelést, hivatkozva Orbán Viktor miniszterelnök 2021. július 23-án a Kossuth rádió „Jó reggelt, Magyarország” műsorában adott interjújára. Álláspontja szerint a kezdeményező népszavazási kérdéssel kapcsolatos szubjektív szándéka kívül esik az országos népszavazás rendeltetésén, ezért a kezdeményezés sérti az Nsztv. 1. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontját, amelyre figyelemmel az NVB-nek az Nsztv. 11. § (1) bekezdés második mondata alapján a kérdés hitelesítését meg kellett volna tagadnia. Arra is hivatkozott, hogy az Alaptörvény a megerősítő népszavazás jogintézményét megszüntette, amiből az következik, hogy az Országgyűlés által már megalkotott törvény utólagos megerősítése nem rendeltetése a népszavazásnak, így az erre irányuló kérdés a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának sérelme miatt nem hitelesíthető.
[15] Hivatkozott a jogalkotói egyértelműség hiányára. Kifejtette, hogy a „nemátalakító kezelés” fogalmát sem a jogszabályok, sem a köznyelv nem határozza meg, így az Országgyűlés eredményes népszavazás esetén nem tudja eldönteni, hogy kiskorúak esetében mit kellene jogalkotással tilalmaznia. Kifejtette, hogy az egyértelműség hiánya abban is tetten érhető, hogy az interszex embereken csecsemőkorban az egyik nemi jelleg kialakítása, illetve a másik nemi jelleg csökkentése érdekében végzett műtéti beavatkozás a „nemátalakító kezelés” körébe tartozik-e, másrészt abban is megnyilvánul, hogy a transzszexuális emberek kezelésének három lehetősége (pszichológiai/pszichiátriai, hormonális és műtéti) közül a tilalom melyekre vonatkozik.
[16] Emellett utalt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a Betegségek Nemzetközi Osztályozásáról (a továbbiakban: BNO) szóló 11. kiadására, amely a 17. fejezetben, a „Szexuális egészséggel kapcsolatos állapotok” cím alatt szerepelteti a „Nemi inkongruencia serdülő és felnőttkorban”, és a „Nemi inkongruencia gyermekkorban” elnevezésű szomatikus egészségi állapotokat. Kifejtette, hogy a szomatikus egészségi állapotok kezelésének meghatározása orvosszakmai kérdés, amelyben az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdése alapján a tudomány képviselői, nem pedig a jogalkotó jogosult döntést hozni. Az orvosszakmailag megfelelő ellátáshoz ugyanakkor az érintett betegeknek az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdése alapján joguk van. Hangsúlyozta, hogy a jelen esetben nem pusztán az emberi testtel az önrendelkezés keretében való rendelkezésről van szó, hanem az orvostudomány által elismert szomatikus egészségi állapot kezeléséről. Rögzítette, annak megítélése, hogy a „Nemi inkongruencia serdülő és felnőttkorban” vagy a „Nemi inkongruencia gyermekkorban” elnevezésű szomatikus egészségi állapot az adott személynél fennáll-e, illetve annak kezelése a beteg körülményei, különösen életkora alapján szükséges-e, illetve a kezelés az adott beteg esetében a körülményei, ezen belül az életkora alapján milyen eszközzel (pl. pszichológiai/pszichiátriai) történhet, az orvostudományra tartozó kérdés, így az nem az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, ezért a kérdés hitelesítését az NVB-nek az Nsztv. 11. § (1) bekezdése alapján azért is meg kellett volna tagadnia, mert az nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésének.
[17] Végül azt állította, hogy a kérdés a választópolgár számára megtévesztő, mert azt a látszatot kelti, hogy az pusztán a transzneműséggel diagnosztizált kiskorúak műtéti beavatkozásának („átoperálásának”) tilalmára irányul, holott a kérdés – mivel nem szűkíti saját tárgyi hatályát a műtéti beavatkozásokra – a „Nemi inkongruencia gyermekkorban” (Gender Incongruence of Childhood) elnevezésű szomatikus egészségi állapotok kezelését generálisan, így különösen a pszichológiai/pszichiátriai ellátásra kiterjedően is tilalmazza. Kiemelte, hogy lényegében teljes orvostudományi konszenzus van abban a kérdésben, hogy transzszexuálisok esetében az elsődleges nemi jellegek műtéti beavatkozással („átoperálással”) való megváltoztatására csak felnőttkorban kerülhet sor, ez nem annullálja azt a kétségkívül létező egészségi állapotot, hogy a „Nemi inkongruencia gyermekkorban” szomatikus egészségi állapot létezik, és az pszichológiai/pszichiátriai kezelést igényel. Az eredményes népszavazás a „nem” válaszok többsége azzal a következménnyel járna, hogy ezekre a pszichológiai/pszichiátriai kezelésekre nem lenne jogszerű lehetőség, holott a választópolgárok nyilvánvalóan nem látják át ennek az érintettekre gyakorolt igen negatív hatását. Arra is utalt, hogy a kérdés a választópolgár számára megtévesztő, mert azt a látszatot kelti, hogy a transzneműséggel diagnosztizált kiskorúak esetében ma lenne lehetőség az elsődleges nemi jellegek műtéti beavatkozással („átoperálással”) való megváltoztatására, holott sem a WHO, sem a magyar jog alatti ellátási protokollok ilyen lehetőséget nem tartalmaznak. Rámutatott, hogy a kérdés a választópolgár számára abból a szempontból sem egyértelmű, hogy az az interszex emberek nemátalakító kezelésére is kiterjed-e, vagy csak a transzszexuális emberek kezelésére vonatkozik, miközben feltehető, hogy a két esetkör vonatkozásában a kezelések társadalmi megítélése jelentősen eltérő. E körben arra is utalt, hogy a transzszexualitás és az interszexualitás, valamint azok kezelése egy bonyolult orvosszakmai és társadalmi kérdés, amelyben különösen a jogalkotás során a leegyszerűsítéseknek és az „elvágólagos” állításoknak nincs helye, végül pedig kitért arra, hogy a tárgykör a maga összetettsége miatt ténylegesen nem alkalmas arra, hogy egy népszavazási kérdésbe sűrítve olyan differenciálatlan szabályozás alapja legyen, aminek egyéni és társadalmi következményeit a választópolgár nem látja át.
[18] Az érdekelt nyilatkozatában az V. rendű kérelmező felülvizsgálati kérelmének érdemi vizsgálat nélkül elutasítását, egyebekben az NVB 16/2021. számú határozatának helybenhagyását kérte.
[19] Az V. rendű kérelmező tekintetében az Nsztv. 1. § (1) bekezdésére, és az annak alapján alkalmazandó Ve. 224. § (3) bekezdés c) pontjára hivatkozott. Kiemelte, hogy az V. rendű kérelmező által előterjesztett felülvizsgálati kérelem nem tartalmazza a kérelem benyújtójának személyi azonosítóját, annak hiányában pedig a felülvizsgálati kérelmet a Ve. 231. § (1) bekezdés d) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. E körben hivatkozott a Kúria Knk.IV.37.123/2019/2. számú végzésére.
[20] A VI. rendű kérelmező által felhívott, tartalmában az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény 8. § (4) bekezdésében szabályozott megerősítő népszavazás intézményével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy ezt a szabályozást az Alaptörvény és az Nsztv. nem tartja fent. Mindez ugyanakkor érvelése szerint nem jelenti azt, hogy alkotmányos, vagy törvényi akadálya lenne hatályban lévő jogszabályok ügydöntő népszavazás útján való elvetésére, vagy megtartására, amennyiben a népszavazásra feltett kérdés az alaptörvényi és törvényi kívánalmaknak megfelel, márpedig ilyen tilalom nem olvasható ki sem az Alaptörvényből, sem az Nsztv., sem a Ve. rendelkezéseiből. Megjegyezte, hogy a népszavazásra feltett kérdés konkrét jogalkotási kötelezettséget von maga után.
[21] A választópolgári egyértelműség tekintetében hivatkozott a Kúria gyakorlatára, és kifejtette, hogy a köznyelvben a nemi átalakító (nemváltoztató) kezelésnek a transzszexuális személy nemi átalakítása minősül. E tekintetben utalt az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 188. § d) pontjára, és a gyógyító – megelőző ellátás jogcímén az Egészségbiztosítási Alap terhére finanszírozható homogén betegségcsoportok kódolási és besorolási szabályairól szóló 10/2012. (II. 28.) NEFMI rendelet 17. mellékletére, amely felsorolja a BNO-10 szerinti, fődiagnózisként kódolható diagnózisokat, így az F64 szám alatt található nemi identitás zavarai csoporton belül F64.00 kód jelöli a transzszexualizmust. Erre figyelemmel jelenleg a nemváltoztatást igénylő személyek pszichiátriai betegnek minősülnek. Megjegyezte, hogy a BNO 11. kiadása a népszavazási kérdés hitelesítésekor, és a bírósági felülvizsgálat elbírálása során sem alkalmazandó Magyarországon.
[22] A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXIII. törvény 23. §-a alapján hangsúlyozta, hogy a társadalombiztosítási finanszírozás csak azokban az esetekben áll fenn, ha a fejlődési rendellenesség miatt a genetikailag meghatározott nem külsődleges jegyeinek kialakítása a cél. Ennek alapján pedig a nemátalakító kezelések körébe nem tartoznak bele azon kezelések, amelyek hátterében genetikai rendellenesség áll (vagyis a hivatkozott csecsemőkori genetikai rendellenességre visszavezethető indokok).
[23] Utalt az Eütv. hatályos rendelkezéseire a cselekvőképtelen, valamint a korlátozottan cselekvőképes kiskorú betegek döntései kapcsán, továbbá az Eütv. 16. § (4) és (6) bekezdéseire.
[24] Rámutatott, a nemátalakító kezelések visszafordíthatatlanok, hatásuk azonban összehasonlíthatatlanul komolyabb a beavatkozással érintett személy életére. Nem véletlen, hogy az orvosi gyakorlat eddig tartózkodott a gyermekek esetében az ilyen beavatkozások elvégzésétől. Mindazonáltal ezek a megfontolások már csak a jogbiztonságra tekintettel is megjelenhetnek a tételes jogban. Az a tény, hogy a kifejtettek értelmében a hatályos jogszabályi rendelkezések nem zárják ki, hogy a nemváltoztatást igénylő kiskorú személyek számára lehetővé váljon a szülői beleegyezéssel a nemi átalakító (nemváltoztató) kezelés megindítása, kifejezett jogalkotói mozgásteret biztosít eredményes népszavazás esetén. Álláspontja szerint ez a választópolgárok számára kellően átlátható, ennélfogva a fenti szabályozás megváltoztatására irányuló népszavazási kérdés is egyértelműen megválaszolható. Ha ugyanis egy adott fogalmat a jogszabály külön meghatározás vagy más jogszabályi definícióra utalás nélkül használ, akkor annak a fogalomnak létezik egy általános, mindenki által ismert jelentéstartalma. Ha a feltenni kívánt kérdés ilyen fogalmat tartalmaz megfelelő szövegösszefüggésben, akkor alaptalan az arra történő hivatkozás, hogy az adott fogalom, illetve ezáltal a kérdés nem egyértelmű (Kúria Knk.VII.37.392/2017/3.). Továbbá a választópolgártól bár elvárható, hogy egy országos népszavazás esetében a vonatkozó jogszabályokat ismerje, és ennek megfelelően adja le szavazatát, ez az ismeret azonban nyilvánvalóan nem a jogszabályi rendelkezések szakasz szerinti azonosítását, felismerését jelenti, hanem a szabályozás tárgyában, illetve főbb irányvonalaiban való tájékozottságot, jártasságot (37/2017. NVB határozat). Megjegyezte továbbá, hogy a kérdés megfogalmazása során önmagában az egyes szakterületek terminológiájának pontatlan használata nem jelenti az egyértelműség sérelmét [52/2001. (XI. 29.) AB határozat]. E követelményeknek a feltenni kívánt kérdés megfelel. Ugyanezen okból eredményes népszavazás esetén az Országgyűlés jogalkotási kötelezettsége is egyértelmű, mert az „igen” szavazatok többsége esetén az Eütv.-ben meg kell teremteni a nemátalakító kezelések szabályozási kereteit az irreverzibilis beavatkozások között, a „nem” szavazatok többsége esetén pedig normaként kell tételezni, hogy nemátalakító kezelések megkezdése csak 18. életévét betöltött személyek esetén lehetséges.
[25] Az Alaptörvény XVI. cikk (1) és (2) bekezdései körében hivatkozott arra, hogy az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdés első mondatában és az ENSZ Gyermekjogi Egyezményében felsorolt jogok önmagukban nem biztosítják a kiskorú részére a kivételes jelentőségű, irreverzibilis, a külsődleges nemi jelleg megváltoztatására irányuló beavatkozás elvégzéséhez való jogot szülői hozzájárulás mellett sem. Kiemelte, hogy a népszavazásra feltett kérdés arra irányul, hogy a nemátalakító kezelések lehetővé váljanak-e kiskorúak számára szülői hozzájárulás mellett, vagy csak nagykorú, teljes cselekvőképességgel rendelkező személyek részére legyenek elérhetőek. Érvelése szerint az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében biztosított alapjogok sérelme nélkül ez a jogalkotó mérlegelési körébe eső kérdés. Megjegyezte, hogy az Európai Bizottság által feltett kérdések nem függnek össze a népszavazásra feltenni kívánt kérdéssel. Végül utalt arra, hogy a választópolgárok a népszavazással a hatályos szabályozás megváltoztatásáról dönthetnek, ami a jogintézmény rendeltetésével összhangban van, megfelelve a kérelmezők által hivatkozott Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában rögzített jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvével.
A Kúria Knk.II.40.646/2021/9. számú végzése és az Alkotmánybíróság 33/2021. (XII.22.) számú határozata
[26] A Kúria Knk.II.40.646/2021/9. számú végzésével a Nemzeti Választási Bizottság 16/2021. számú határozatát megváltoztatta, és a „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nemátalakító kezelések?” népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadta, egyidejűleg az V. rendű kérelmező felülvizsgálati kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
[27] Az érdekelt alkotmányjogi panasza folytán eljárt Alkotmánybíróság 33/2021. (XII.22.) számú határozatával megállapította, hogy a Kúria Knk.II.40.646/2021/9. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette.
[28] Határozatának indokolásában az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja tekintetében arra a megállapításra jutott, hogy a népszavazásra javasolt kérdés érvényes és eredményes népszavazás esetén nem irányul az Alaptörvény módosítására. Az Alaptörvény 28. cikke alapján mutatis mutandis a jogszabályalkotásra irányuló népszavazási kérdés Alaptörvénynek megfelelő értelmezése a bíró számára nem csupán jog, hanem magából az Alaptörvényből fakadó kifejezett kötelezettség: amennyiben a bíró a népszavazási kérdésből alkotmánykonform jogalkotási megoldást le tud vezetni, a kérdés hitelesítését az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján nem tagadhatja meg. A lehetséges jogalkotási megoldások közül a népszavazási kérdés hitelesítésekor – ha van ilyen – azt kell figyelembe venni, amelyik összhangban van az Alaptörvénnyel.
[29] Az Alkotmánybíróság határozatának [34] pontja szerint a népszavazás mint a közvetlen demokratikus hatalomgyakorlás jogintézménye kiüresítéséhez vezetne, ha olyan népszavazási kérdés hitelesítését tagadja meg a Kúria, amelyből az Alaptörvénnyel összhangban álló jogalkotási megoldás is következhet. A jogalkotói egyértelműség követelményének megfelelő, de többféle jogalkotási megoldást magában hordozó népszavazási kérdés normatartalommal kitöltésekor a Kúriának nemcsak lehetősége, de kötelessége is, hogy a kérdés hitelesítése szempontjából az Alaptörvénnyel összhangban álló megoldást figyelembe vegye, és félretegyen bizonyos, az Alaptörvénnyel össze nem egyeztethető lehetséges normatartalmakat. Az Alkotmánybíróság határozata [44] és [45] bekezdései szerint továbbá az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdéséből – figyelemmel az Alaptörvény hivatkozott módosításához fűzött alkotmányozói célra, valamint az állam objektív intézményvédelmi kötelezettségére is – nem vezethető le alkotmányosan a Kúria határozatában követett azon értelmezés, amely szerint az állam a gyermekek számára nem tilthatja meg a nemátalakító kezeléseket. Éppen ellenkezőleg, az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésének az Alkotmánybíróság által feltárt alkotmányos tartalma alapján az állam az intézményvédelmi kötelezettségéből következően olyan jogszabályi környezetet és intézményrendszert alakíthat ki, amely meghatározott nemátalakító kezelésekkel szemben garantálja a gyermekek számára az alaptörvényi védelmet, tekintettel a gyermekek Alaptörvényben foglalt egészséges fejlődéshez való jogára is. Ez az értelmezés van összhangban az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésének alkotmányos tartalmával. Ebből következően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a „nem” szavazatok többsége önmagában nem eredményezne alkotmányos kollíziót, nem ütközne az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésének alkotmányos tartalmába, és nem indokolja az Alaptörvény módosítását, szemben a Kúria határozatában foglaltakkal. Amennyiben az érvényes és eredményes népszavazáson a vizsgált népszavazásra javasolt kérdésre az „igen” válaszok kerülnének többségbe, az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésével összhangban az Országgyűlés olyan korlátozott jogalkotásra lenne köteles, amely az esetleges nemátalakító kezelésekhez való hozzáférést és annak tényleges megkezdését, az állam objektív intézményvédelmi kötelezettségére tekintettel 18. életévüket be nem töltött személyek esetén egészen kivételes esetekben, szigorú garanciális rendelkezések mentén tenné lehetővé.
[30] Az I-III. rendű kérelmezők az Alkotmánybíróság határozatára tett észrevételükben elsődlegesen kérték a hitelesítés megtagadását az Országgyűlés feladat-és hatáskörét illető hiányra, valamint a nemzetközi jogba és európai jogba való ütközésére figyelemmel, másodlagosan kérték az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 267. cikke alapján az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését. Az Országgyűlés feladat-és hatáskörének hiánya körében arra hivatkoztak, hogy a nemi megerősítő vagy átalakító kezelések minden esetben orvosi engedélyen és eljáráson alapulnak: javallatuk minden esetben orvosszakmai és nem törvényhozói hatáskör. Utaltak a Kúria Knk.IV.37.340/2015/3. számú döntésére, amelyben a Kúria jóváhagyta az NVB azon döntését, melyben egy népszavazási kezdeményezést az Alaptörvény 8. cikkének (2) bekezdése alapján tagadott meg, ugyanis az orvosszakmai kérdéskört érintett. Azt is állították, hogy a kezdeményezés nemzetközi szerződésbe ütközik, mert a népszavazás eredményétől függően a magyar állam nemzetközi kötelezettségvállalásának megváltoztatására lenne szükség. Hivatkoztak a Gyermekjogi Egyezmény rendelkezéseivel fennálló ellentétre, annak preambulumára, a 2. cikk 1. pontjára, az Alaptörvény B) cikk (4) bekezdésére és 8. cikkére, a Gyermekjogi Egyezmény 3. cikk 1. pontjára, és azt állították, hogy a transzszexuális és interszexuális gyermekek legfőbb érdekével ellentétes a népszavazási kezdeményezés nemi átalakító kezelések generális tilalmát előirányzó válaszlehetősége. Utaltak a Gyermekjogi Egyezmény 8. cikk 1. pontjára, és kiemelték, hogy a gyermek személyazonosságához tartozik nemi identitása is. A Gyermekjogi Egyezmény 12. cikk 1. pontja körében előadták, hogy az megköveteli, hogy a kiskorúak koruknak és érettségi fokuknak megfelelően részesei legyenek az őket érintő döntéseknek, a 18. cikk 2. pontjával kapcsolatban előadták, hogy a kezdeményezés által lehetővé tett generális tilalom a transzszexuális és interszexuális gyermekek szüleitől is elveszi a lehetőséget, hogy gyermekük szexuális nevelésében a gyermekük számára legjobb döntést meghozhassák. A Gyermekjogi Egyezmény 24. cikk 1. pontja és 2. pont b) alpontja tekintetében a 15. számú általános kommentár 8. pontjára hivatkoztak, és kiemelték, hogy a Gyermekjogi Egyezmény nemcsak tiltja a nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetést, hanem annak az egészséghez való joggal kapcsolatos felmerülésével szembeni küzdelemre különösen is felhívja az államokat. A kezdeményezésbe foglalt egészségügyi ellátások egy csoportjának általános tilalma kifejezetten az interszexuális és transzszexuális gyermekeket érinti hátrányosan, mely így a Gyermekjogi Egyezmény 2. cikkébe ütköző nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetést jelent. Hivatkoztak a Eurochild 2021-es állásfoglalására, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának 20., a serdülőkori gyermekjogok érvényesítéséről szóló általános kommentárjának 16., 33. és 34. pontjaira. Azt állították, hogy a kezdeményezés sérti a Gyermekjogi Egyezményt, a nemi átalakító kezelések generális tilalma a transzszexuális kiskorúak számára teljesen elérhetetlenné tenne minden (orvosi javallatra meghatározott) egészségügyi ellátást (pl. hormonterápiát). Hivatkoztak az Emberi Jogok Európai Egyezményével fennálló ellentétre (8. cikk, 14. cikk), az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2015. május 12-én kelt Identoba és mások kontra Grúziadöntésére, és az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosának Emberi Jogok és Nemi Identitás c. 2009-es jelentésére. Utaltak Magyarország európai uniós kötelezettségeivel fennálló ellentétére is, e körben az Európai Unióról szóló Szerződés és az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés egységes szerkezetbe foglalt változatának 3. cikk (3) bekezdésére, az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelvére, az Európai Unió Tanácsa 2013. június 24-én elfogadott iránymutatására, és azt állították, hogy a személyek „nemének megváltoztatásából eredő megkülönböztetésre” vonatkozó egyenlő bánásmódbeli tilalmába ütközne az olyan hazai jogalkotás, mely az egészségügyi szolgáltatások egy – kifejezetten a nem megváltoztatására irányuló – körének általános tilalmát jelentené.
[31] Az érdekelt az Alkotmánybíróság határozatára tett észrevételében az V. rendű kérelmező kérelmének érdemi vizsgálat nélküli elutasítását, egyebekben az NVB határozatának helybenhagyását kérte. Kiemelte, hogy az Alkotmánybíróság határozata értelmében a kérdés nem ütközik az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjába, ezért a felülvizsgálati kérelmek további hivatkozásait érdemben kell vizsgálni. A népszavazási kérdés nemzetközi szerződésben ütközése körében az Alkotmánybíróság határozatának [34] bekezdésére hivatkozott, amely mutatis mutandis vonatkozik a nemzetközi szerződésekkel való összhang vizsgálatára is. Utalt továbbá az Alkotmánybíróság határozatának [44] bekezdésére, és kiemelte, hogy a „nem” szavazatok többsége esetén az Országgyűlés nem olyan jogalkotásra lenne köteles, amely a kiskorúak minden csoportja tekintetében általában, döntési-belátási képességeiktől és az orvosi kezelés típusától függetlenül tiltaná a nemátalakító kezelések elérhetőségét. Az egyértelműség körében idézett a Kúria Knk.IV.40.645/2021/19. számú végzéséből, és az alkotmánybírósági határozat [44] és [45] bekezdéseire hivatkozott. Végül a rendeltetésellenes joggyakorlás körében a Kúria Knk.III.40.644/2021/15. számú és Knk.IV.40.648/2021/23. számú végzéseire utalt. Mindezek alapján érvelése szerint arra a megállapításra kell jutni, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem érint az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése szerinti tiltott tárgykört, nem ütközik az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja szerint nemzetközi szerződésbe, megfelel a választópolgári és jogalkotói egyértelműségi kívánalmaknak, és nem sérti a rendeltetésellenes joggyakorlás követelményét.
A Kúria döntése és jogi indokai
[32] A Kúriának az Alkotmánybíróság teljes körű megsemmisítő döntése miatt megismételt eljárásban állást kellett foglalnia mindazokban a kérdésekben, amelyeket hivatalból kell vizsgálni, továbbá amelyek a kérelmezők jogorvoslati kérelmében és az érdekelt ellenkérelmében szerepeltek, függetlenül attól, hogy azokat a Kúria korábban elbírálta vagy sem, illetve érintette-e azokat az alkotmányjogi panasz vagy sem.
[33] A Kúria megállapította, hogy az V. rendű kérelmező bírósági felülvizsgálat iránti kérelme érdemben nem vizsgálható, az I.-IV. rendű és a VI. rendű kérelmezők bírósági felülvizsgálat iránti kérelmei az alábbiak szerint alaposak.
[34] A Kúria először az I.-IV. rendű és a VI. rendű kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmeit vizsgálta, és mindenekelőtt kiemeli, hogy – ahogyan arra a VI. rendű kérelmező helytállóan hivatkozott – a Kúria gyakorlata szerint „országos népszavazási ügyben az esetleges érintettség hiányát a felülvizsgálati eljárás tekintetében nem lehet megállapítani, mivel az Nsztv. legitimáció hiányában történő elutasításra ebben a vonatkozásban nem ad lehetőséget” (Knk.IV.37.222/2016/9., Knk.I.37.723/2106/3., Kvk.V.37.849/2016/3.). Ez a gyakorlat követi az Alkotmánybíróság 28/2015. (IX. 24.) AB határozatában kifejtetteket, és ezt a jogértelmezést erősíti meg a Kúria honlapján közzétett, a népszavazási és választási ügyekben eljáró joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye is, amely vonatkozásában a kérelmezőknek a jogbiztonságból levezethető bizalomvédelem elvéből következően jogos várakozása van. Erre figyelemmel a Kúria a kérelmezők esetében az érintettséget nem tette vizsgálat tárgyává.
[35] A kialakult – és a Kúria honlapján közzétett, a népszavazási és választási ügyekben eljáró joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleményében is megjelenő – joggyakorlat alapján a népszavazási ügyek felülvizsgálata során az Alaptörvény és a jogrend védelmének célja megelőzi a felülvizsgálati eljárásra egyébként jellemző kérelemhez kötöttség elvét (Knk.IV.37.132/2016/4.). Mindez azt is jelenti, hogy a Kúria a népszavazás Alaptörvény által előírt feltételeit hivatalbólis köteles vizsgálni.
[36] A Kúria utal arra, hogy az I-III. rendű kérelmezőknek az Alkotmánybíróság 33/2021. (XII.22.) számú határozatára tett észrevételében előadott, az eredeti felülvizsgálati kérelemben foglaltakhoz képest új, a fent kifejtett hivatalbóli vizsgálat körén kívül eső hivatkozásait a Kúria érdemben nem vizsgálta, mert azzal, hogy az Alkotmánybíróság a Kúria Knk.II.40.646/2021/9. számú végzését megsemmisítette, nem nyílt meg ismételten az NVB határozata elleni jogorvoslati jog. A Kúria, a hivatalbóli vizsgálati körtől eltekintve, kizárólag az NVB határozata ellen jogorvoslati határidőn belül benyújtott kérelmezői hivatkozásokat vizsgálta.
[37] A Kúria a fentiek szem előtt tartásával a bírósági felülvizsgálati kérelmeknek először az alaptörvényi követelményekre tett hivatkozásait vizsgálta, mert azok a Kúria által hivatalból is vizsgálandók.
[38] A Kúria elsőként az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik-e a kezdeményezéssel érintett kérdés.
[39] E körben a VI. rendű kérelmező azt állította, hogy a szomatikus egészségi állapotok (mint a WHO által a BNO 11. kiadásában, a „Szexuális egészséggel kapcsolatos állapotok” cím alatt szereplő, „Nemi inkongruencia serdülő és felnőttkorban” és „Nemi inkongruencia gyermekkorban”) kezelésének meghatározása orvosszakmai kérdés, amelyben az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdése alapján a tudomány képviselői és nem a jogalkotó jogosult döntést hozni. Az I-III. rendű kérelmezők az Alkotmánybíróság 33/2021. (XII.22.) AB határozatra tett észrevételükben szintén azt állították, hogy a „nemátalakító kezelések” javaslata orvosszakmai és nem törvényhozói hatáskörbe tartozik.
[40] Az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdése szerint tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.
[41] A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy a korábbi alkotmány, a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdésével megegyező, az Alkotmány 70/G. §-ához („A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos élet szabadságát, tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani pedig kizárólag a tudomány művelői jogosultak.”) fűzött alkotmánybírósági gyakorlatot a szövegszerű egyezésre tekintettel alkalmazhatónak ítélte az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdésének vizsgálata során is {22/2012. (V. 11.) AB határozat, Indokolás [40] és 13/2013. (VI. 17.) AB határozat, Indokolás [30]-[34]}.
[42] Az Alkotmánybíróság 34/1994. (VI. 24.) AB határozatában az Alkotmány 70/G. §-a körében kifejtette, hogy „az Alkotmány 70/G. §-a a tudományos élet szabadságának tiszteletben tartása és támogatása kimondásával, és annak deklarálásával, hogy tudományos igazságok kérdésében állást foglalni csak maga a tudomány lehet kompetens, nemcsak alapvető jogállami és alkotmányos értéket nyilvánít ki, hanem szubjektív jogként fogalmazza meg a tudományos alkotás szabadságát, továbbá a tudományos ismeretek megszerzésének – magának a kutatásnak – és tanításának szabadságát, mint az ún. kommunikációs alapjogok egyik aspektusát. A tudományos élet szabadsága tehát magába foglalja a tudományos kutatáshoz és a tudományos igazságok és ismeretek terjesztéséhez való szabadságjogot, amely tágabb értelemben a véleménynyilvánítási szabadsághoz kapcsolódik, egyúttal tartalmazza az államnak azt a kötelezettségét, hogy tartsa tiszteletben és biztosítsa a tudományos élet teljes függetlenségét, a tudomány tisztaságát, elfogulatlanságát és pártatlanságát. A tudományos élet szabadságához fűződő jog elvileg ugyan mindenkit megillet, a szabadságjog tényleges jogosultjai azonban csak a tudomány művelői. Ebben a kérdésben viszont, ti. a tudományos minőség meghatározásában – a tudomány autonómiája folytán – ugyancsak egyedül a tudomány művelői jogosultak dönteni.”
[43] A Kúria ezen alkotmánybírósági döntés figyelembe vételével rámutat, hogy akár a BNO-10. kiadás F64.00 kód szerinti transzszexualizmus, akár a népszavazási kérdés hitelesítésekor nem hatályos, BNO-11. kiadás 17. fejezetében található „Szexuális egészséggel kapcsolatos állapotok” alatt szereplő szomatikus egészségi állapotok meghatározása, azok esetleges kezelése és a kezelés módjának megválasztása valóban orvosszakmai kérdés, amelynek a kérdés alapjogi megfelelősége és egyértelműsége körében lehet külön jelentősége. Ez azonban a népszavazási kérdés Alaptörvény X. cikk (2) bekezdésébe ütközését nem eredményezi, mert a népszavazási kérdés nem a tudományos igazság kérdéskörébe, így a tudományos kutatás, a tudományos ismeretek megszerzésének körébe esik, hanem a „nemátalakító kezelések elérhetőségé”-nek jogi biztosításával kapcsolatos, s nem vonja kétségbe a betegség, illetve a szomatikus állapotok létét és a kezelés lehetőségét, orvosszakmai szükségességét, hanem annak jogi feltételhez kötésére, mint jogpolitikai kérdés eldöntésére vonatkozik.
[44] A Kúria utal továbbá a Knk.IV.37.222/2016/9. számú végzésre, amelyben a Kúria kifejtette, hogy „nem képezhet tiltott népszavazási tárgykört az a kérdés, amely érinti az Országgyűlés feladat- és hatáskörét. (..) Az Országgyűlés hatáskörét illetően a magyar jog tételesen nem határozza meg az Országgyűlés törvényalkotási hatáskörének elemeit és a kötelező törvényalkotási tárgyakra sem tartalmaz kimerítő felsorolást. A jogalkotás közjogi kereteit az Alaptörvény T) cikke rögzíti, az Országgyűlés alkotmányos feladatkörét pedig a 6. cikk rendelkezései tartalmazzák. E közjogi rendszerben – figyelembe véve az Alkotmánybíróság 46/2006. (X.5.) határozatában foglalt értelmezést is – egyértelműen kijelenthető, hogy az Országgyűlés törvényalkotási hatáskörét bármely társadalmi viszony irányába nyitottnak kell tekinteni. Az Alaptörvény keretei között, tehát az Országgyűlés bármely szabályozást igénylő társadalmi viszonyt a törvényalkotás körébe vonhat, és ebből az is következik, hogy olyan jogszabály-alkotási tárgyakat, amelyekre más jogalkotó kerül megnevezésre, szintén szabályozási körébe vonhat”.
[45] Minderre figyelemmel a népszavazásra javasolt kérdés az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, így az az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésének megfelel.
[46] Ezt követően a Kúria az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének való megfelelést vizsgálta, amely meghatározza azon tárgyköröket, amelyek nem bocsáthatók országos népszavazásra. Az Alkotmánybíróság 33/2021. (XII. 22.) AB határozatában megállapította, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem irányul az Alaptörvény módosítására, így a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjának az alkotmánybírósági határozat értelmében megfelel.
[47] Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja értelmében nem lehet országos népszavazást tartani nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről.
[48] A Kúria elsősorban emlékeztet a Knk.I.40.792/2021/10. számú végzésre, amely a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség körében kialakult joggyakorlatot továbbfejlesztve kimondta, hogy a törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség és a kezdeményező által feltenni javasolt kérdés között kell az érintettségnek fennállnia, a népszavazásra javasolt kérdésnek a jogszabállyal kihirdetett nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettséget kell érintenie.
[49] A Kúria az I-III. és IV. rendű kérelmezők által hivatkozott Gyermekjogi Egyezmény kapcsán mindenekelőtt arra utal, hogy – ahogyan arra az érdekelt helytállóan hivatkozott – a Gyermekjogi Egyezményben felsorolt jogok önmagukban nem biztosítanak jogot a kiskorúak számára „nemátalakító” kezeléshez. Egyebekben az I-III. rendű kérelmezők által hivatkozott 29. cikk 1. bekezdése a gyermek oktatásának céljaira vonatkozóan tartalmaz kötelezettségvállalást, így az, hogy annak keretében elő kell segíteni a gyermek személyiségének kibontakozását, nem hozható összefüggésbe a jelen ügyben népszavazásra feltett kérdéssel. A Gyermekjogi Egyezmény 3. cikk 1. bekezdése szerint a szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban, a 24. cikk 1. bekezdése értelmében pedig az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek a lehető legjobb egészségi állapothoz való jogát, valamint, hogy orvosi ellátásban és gyógyító-nevelésben részesülhessen. Erőfeszítéseket tesznek annak biztosítására, hogy egyetlen gyermek se legyen megfosztva az ezeknek a szolgáltatásoknak az igénybevételére irányuló jogától.
[50] A Kúria rámutat arra, hogy az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdés első mondata ezen egyezménybeli rendelkezéssel egyezően deklarálja, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Itt utal a Kúria arra, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésének értelmezésével összefüggésben azt állapította meg a 33/2021. (XII.22.) számú határozatának [45] bekezdésében – a felülvizsgált kúriai határozatban foglaltaktól eltérően –, hogy amennyiben az érvényes és eredményes népszavazáson a vizsgált népszavazásra javasolt kérdésre az „igen” válaszok kerülnének többségbe, az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésével összhangban az Országgyűlés olyan korlátozott jogalkotásra lenne köteles, amely az esetleges nemátalakító kezelésekhez való hozzáférést és annak tényleges megkezdését, az állam objektív intézményvédelmi kötelezettségére tekintettel 18. életévüket be nem töltött személyek esetén egészen kivételes esetekben, szigorú garanciális rendelkezések mentén tenné lehetővé. Azaz ez az alaptörvényi rendelkezés nem jelent kifejezett tilalmat a nemátalakító kezelések – így akár a nemátalakító műtétek – kiskorúak számára való hozzáférhetősége tekintetében, amennyiben – az Alkotmánybíróság által közelebbről meg nem határozott, de a jogalkotó által meghatározható – szigorú garanciális rendelkezések érvényesülnek.
[51] Az, hogy a gyermeknek teljes mértékben felkészültnek kell lennie önálló élet vitelére (Gyermekjogi Egyezmény preambuluma), továbbá az Egyezményben lefektetett jogok minden (így nemi) megkülönböztetés nélküli biztosítása (2. cikk 1. pont), a gyermek saját személyazonossága megtartásához fűződő jogának tiszteletben tartása (8. cikk 1. bekezdés), a gyermek véleménynyilvánításának tiszteletben tartása (12. cikk 1. bekezdés), a neveléssel kapcsolatos felelősség gyakorlásában történő segítségnyújtás (18. cikk 2. bekezdés) olyan rendelkezések, amelyek közvetlen, egyértelmű, és végrehajtható konkrét kötelezettségeket a jogalkotásra nézve nem tartalmaznak a jelen ügy tárgyát képező, népszavazásra javasolt kérdéssel összefüggésben. E nemzetközi egyezményi szabályokból eredő állami szabályozást érintő kötelezettségek és korlátok a jogalkotás során a népszavazás eredményétől függően érvényesíthetők maradnak, és az AB határozat [34] pontjára is figyelemmel lehetséges olyan normatartalmat szabályozni, amely a nemzetközi kötelezettségeknek megfelel, mivel e nemzetközi egyezményi szabályok nem érintik közvetlenül, egyértelműen és konkrétan a kiskorúak nemátalakító kezelésének megengedhetőségét, vagy nem írják elő annak általános tilalmát, ezért erre figyelemmel a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségbe ütközés nem volt megállapítható.
[52] Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. és 14. cikkei körében a Kúria rámutat arra, hogy az ott deklarált jogok (magán- és családi élet, lakás és levelezés tiszteletben tartása, illetőleg a diszkriminációtilalom), az Európai Unióról szóló Szerződés és az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (továbbiakban: EUMSz) egységes szerkezetbe foglalt változatának 3. cikk (3) bekezdése által deklarált társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés tilalma, az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelvének (2) bekezdése szerinti, nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elve a nemátalakító kezelések kiskorúak részére való elérhetőségével közvetlen kapcsolatba szintén nem hozhatók. Az I-III. rendű kérelmezők ezen túlmenően az EUMSz 3. cikk (3) bekezdése, és az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelv körében elmulasztották az EUMSz vonatkozó rendelkezésének és az az irányelv közvetlen hatályosulására vonatkozó érveik bemutatását is. Mindemellett a Kúria leszögezi, hogy az uniós jog [EUMSz 3. cikk (3) bekezdés és az irányelv rendelkezései] csak valamely már létező nemzeti szabályozással összefüggésben hivatkozható. Enélkül olyan közvetett, áttételes és elméleti jellegű hivatkozásról van szó, amely arra irányul, hogy egy majdani népszavazás eredményeként előálló jogalkotási kötelezettség esetleg uniós szabályokba ütközhet, amely nem vizsgálható előre elvi éllel, ennek a megítélésére az Európai Unió Bíróságának hatásköre nem terjed ki (2017. március 28-i Rosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 50. pont; 2018. február 22-i Kubota (UK) és EP Barrus ítélet, C-545/16, EU:C:2018:101, 19. pont).Az I-III. rendű kérelmezők a kezdeményezés „uniós összhangja” érdekében ugyan előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozták, azonban a felvetett uniós jogi kérdések a népszavazás esetleges eredményeként megalkotott nemzeti szabályozás tekintetében lehetnek csak relevánsak a fentiek tükrében, amennyiben a hivatkozott uniós jogi rendelkezések közvetlen hivatkozhatóságának feltételei egyáltalán fennállnak. Mindezért a Kúria az indítványt mellőzte.
[53] A Gyermekjogi Egyezmény általános kommentárja, az UNICEF deklarációi, az Eurochild 2021 állásfoglalása, az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosának 2009. évi jelentése, végül pedig az Európai Unió Tanácsának 2013. június 24. napján elfogadott iránymutatása a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális személyek emberi jogainak előmozdításáról és védelméről nem emelhetőek az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja szerinti tilalmazott körbe, azok ugyanis részben nem jogi dokumentumok, részben pedig ugyan jogi dokumentumok, de nem bírnak közvetlenül kötelező erővel a jogalkotásra. Megjegyezhető, hogy ezekből a dokumentumokból is kiderül, hogy a különböző államokban különbözőek a gyakorlatok és a jogi szabályozás, ami önmagában jelzi, hogy nemzetközi szintű kötelező szabályozás a kérdésben nincs.
[54] A Kúria utal végül a Knk.III.40.644/2021/15. számú végzésben kifejtettekre is, amely szerint a kérdés azért sem ütközik nemzetközi szerződéses kötelezettségbe, mert a gyermek mindenekfelett álló érdekét lényegében az Alaptörvény is rögzíti ([57] bekezdés), már pedig a jelen ügyben született alkotmánybírósági határozatra tekintettel csak az állapítható meg a tárgyi ügyben, hogy a népszavazáson feltenni kívánt kérdés az Alaptörvénybe nem ütközik.
[55] A Kúria a fentiek alapján arra a megállapításra jutott, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem ütközik a kérelmezők által felhozott körben nemzetközi szerződésbe, nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségbe ütközést a Kúria maga sem azonosított, így a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontjának megfelel.
[56] A Kúria megállapította, hogy az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés további pontjai [b), c), e)-j) pontok] a tárgyi ügyben nem merültek fel.
[57] Ezt követően a Kúria felülvizsgálati kérelmek alapján a népszavazásra feltett kérdés Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerinti választópolgári és jogalkotói egyértelműségét vizsgálta.
[58] Elöljáróban a Kúria emlékeztet, hogy az Alkotmánybíróság 52/2001. (XI.29.) AB határozatában kifejtette, hogy „az egyértelműség vizsgálatakor arra a kérdésre kell választ keresni, hogy a népszavazásra szánt kérdés kétséget kizáróan megválaszolható-e, eldöntendő kérdés esetében arra igennel vagy nemmel egyértelműen lehet-e felelni. Ahhoz azonban, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az is szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen.” (IV.3.3.pont). Az Alkotmánybíróság ezen döntése ugyan még az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény 13. § (1) bekezdéséhez kapcsolódóan született, azonban az egyértelműség követelménye vonatkozásában irányadónak tekintendők az Nsztv. 9. § (1) bekezdése tekintetében is, mert a korábban és jelenleg hatályos jogszabály is a feltett kérdés tekintetében az egyértelműséget követelte meg {22/2012. (V. 11.) AB határozat, Indokolás [40] és 13/2013. (VI. 17.) AB határozat, Indokolás [30]-[34]}.
[59] A népszavazásra javasolt kérdés választópolgári egyértelműsége kapcsán a Kúria egységes és következetes gyakorlata szerint követelmény, hogy az világos, és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, jelentőségét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni. (Lásd Knk.VII.37.997/2016/4., Knk.VII.37.336/2017/3., Knk.VII.38.391/2018/2. és Knk.VI.37.014/2020/2. számú kúriai végzések.) A jogalkotói egyértelműség körében kritérium, hogy az érvényes és eredményes népszavazás esetén az Országgyűlés el tudja dönteni, van-e jogalkotási feladata, és ha igen, akkor annak mi a tartalma (Kúria Knk.IV.37.340/2015/3. számú végzés). Itt kell megjegyezni, hogy a választópolgári és jogalkotói egyértelműség nem külön-külön értelmezendő, hanem az együttes követelmény, amely összekapcsolódik, hiszen a jogalkotónak olyan jogszabályt kell alkotnia, amely megfelel a választópolgárok akaratának, mert ez biztosítja a népakarat érvényesülését.
[60] Ugyanakkor a legfrissebb kúriai gyakorlat szerint az egységes és következetes gyakorlat szerint kidolgozott egyértelműség követelményét nem lehet akként értelmezni és érvényesíteni, hogy ezáltal teljesíthetetlen követelményeket fogalmazzon meg a Kúria és ezáltal egyes tárgyköröket kizárjon a népszavazásra feltehető kérdések köréből (Knk.IV.39.645/2021/19. számú határozat, [48] bekezdés). Az idézett végzés szerint amennyiben megállapítható a kérdés jelentése, további magyarázatra nem szorul, nem sérül a választópolgári egyértelműség követelménye.
[61] A Kúria jelen ügyben a korábbi egységes, egyértelműség követelményével kapcsolatos gyakorlat és a Knk.IV.39.645/2021/19. számú határozatban megfogalmazott és azt követő joggyakorlatban (Knk.III.40.647/2021/18., Knk.III.40.644/2021/15., Knk.IV.40.648/2021/23. számú kúriai végzések) megerősített elvek mentén vizsgálta az egyértelműség követelményének érvényesülését. A vizsgálat alapján arra a megállapításra jutott, hogy ezen követelmények együttes érvényesítése azt kívánja meg, hogy a népszavazásra feltett kérdés választópolgári egyértelműségének a megítélésekor elsősorban a szavak általános, nyelvtanilag elfogadott jelentését kell figyelembe venni, mely alapján megállapítható egy elsődleges, hétköznapi jelentés, ahogy azt egy átlagosan tájékozott, racionális választópolgár érti. Mindez – a korábbi gyakorlatot a legújabb kúriai döntésekkel szintetizálva – azt is jelenti, hogy nem csupán az a kérdés tekinthető egyértelműnek, amelynek kizárólag egy jelentés tulajdonítható, hiszen ez szükségtelenül korlátozná a közvetlen hatalomgyakorlás intézményét. A választópolgári egyértelműség vizsgálatakor tehát a Kúriának az a feladata, hogy egy átlagosan tájékozott, racionális választópolgár szempontjából vizsgálja meg a kérdés jelentését a szavak általános, hétköznapokban használt jelentése szerint.
[62] A Kúria a népszavazásra javasolt kérdés körében – a fenti joggyakorlat által kimunkált elvek mentén – először a kérdéssel érintett személyi kör egyértelműségét vizsgálta.
[63] E körben a Kúria először is kiemeli, hogy a népszavazásra javasolt kérdés által érintett alanyi kör meghatározását a kérdésegyértelműséghez tartozónak ítéli, kiemeli továbbá, hogy az alkotmánybírósági határozattal megsemmisített, Knk.II.40.646/2021/9. számú végzésében azért nem foglalkozott a kérdéssel érintett alanyi körrel, mert az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján úgy ítélte meg, hogy a népszavazási kérdés nem hitelesíthető, így a Kúria korábbi határozatában az Nsztv. szerinti egyértelműséggel nem foglalkozott, ahogyan erre a végzés [62] bekezdése utal is.
[64] A személyi kör tekintetében a Kúria a népszavazásra javasolt kérdésből azt állapította meg, hogy az kivétel nélkül valamennyi kiskorú gyermekre vonatkozik, mivel a kérdésben semmilyen, annak személyi körét szűkítő kitétel nem szerepel. A Kúria ennek alapján úgy értelmezte, hogy a kérdés vonatkozik mind a transzszexuális, mind pedig az interszexuális gyermekekre, az alanyi kör tekintetében ugyanis semmiféle megkülönböztetés, kivétel nem derül ki a kérdésből.
[65] A Kúria a 33/2021. (XII. 22.) AB határozatból arra a megállapításra jutott, hogy az Alkotmánybíróság szintén vizsgálta a személyi kör kérdését, és azt mind a transzszexuális, mind az interszexuális kiskorú gyermekekre értette. Ezt támasztja alá, hogy Dr. Szabó Marcel alkotmánybíró az Alkotmánybíróság 33/2021. (XII. 22.) AB határozatához fűzött különvéleménye szerint a többségi határozat éppen azért nem támogatható, mert „az Alaptörvénnyel ellentétes volna az interszexualitást gyógyító orvosi beavatkozások tilalma. Az Alkotmánybíróságnak éppen ezért a határozatában egyértelművé kellett volna tennie, hogy a népszavazási kérdés alkotmányos értelmezési tartománya kizárólag a transzgender beavatkozásokra vonatkozhat, a Kúria végzésének megsemmisítését követően pedig a Kúriának ezen szempont figyelembevételével szükséges eljárnia.” (Indokolás [89] bekezdés). A Kúriának abból kellett kiindulni, hogy a különvélemény a többségi döntés pontos tartalmát megvitatva rögzítette álláspontját, ezért nem lehetett más következtetést levonni, mint hogy az Alkotmánybíróság szintén valamennyi kiskorúra (transzszexuális és interszexuális) kiterjedőnek tekintette a népszavazásra javasolt kérdést, különben nem került volna sor a különvéleményre.
[66] Ezzel szemben az érdekelt nyilatkozata szerint „a köznyelvben a nemi átalakító (nemváltoztató) kezelésnek a transzszexuális személy nemi átalakítása minősül”, továbbá akként nyilatkozott, hogy a „nemátalakító kezelések” körébe nem tartoznak bele azon kezelések, amelyek hátterében genetikai rendellenesség áll. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a kezdeményező maga a kérdést kizárólag a transzszexuális kiskorúakra kívánta feltenni.
[67] Míg tehát az átlagos választópolgár, a Kúria és az Alkotmánybíróság a népszavazásra javasolt kérdést mind a transzszexuális, mind az interszexuális gyermekekre kiterjedőnek tekinti, a népszavazás kezdeményezője a kérdést kizárólag a transzszexuális kiskorú gyermekekre kívánta érteni.
[68] A Kúria emlékeztet a Knk.IV. 37.135/2016/4. számú határozatára, amely szerint ha a felülvizsgálati kérelemben a kérelmező a saját kérdését maga kezdi el magyarázni és kiegészíteni olyan egyébként eredetileg a kérdésben nem szereplő kritériumokkal, melyek nélkül a kérdés valóban hiányos, akkor az a kérdés bizonyosan nem egyértelmű. A Kúria álláspontja szerint jelen végzés indokolásának [60]-[61] bekezdése, azaz az elsődleges értelmezés elve szerint még ha egyértelműnek lehetne is tekinteni az adott kérdést a személyi kör vonatkozásában, mert annak hétköznapi jelentése megállapítható, azonban a kérdés feltevője által előadott értelmezése eltér a szavak köznapi, elsődleges jelentésétől, akkor az a kérdés nem egyértelmű. Utal a Kúria a Knk.VII.37.520/2017/2. számú határozatra, mely szintén kimondta, hogy a kérdés egyértelműsége megkérdőjeleződik, amennyiben az a kérdés feltevője által magyarázatra szorul, amennyiben pedig az elbíráló szerv (NVB) és a kérdés feltevője között értelmezésbeli eltérés van, az önmagában megalapozza a kérdés-egyértelműség sérelmét (Indokolás [33] bekezdés). A Kúria álláspontja szerint – tekintettel az Alkotmánybíróság 33/2021. (XII.22.) AB határozatára és a szavak elsődleges, hétköznapi értelmére vonatkozó értelmezési elvre – ezen követelménynek a választópolgárok és a kérdés feltevője viszonylatában is érvényesülnie kell, tehát amennyiben a kezdeményező által a kérdésnek és az abban szereplő szavaknak, kifejezéseknek tulajdonított értelme eltér a racionális, átlagosan tájékozott választópolgár által, a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján értett jelentésétől, a kérdés – megtévesztő jellege folytán – sérti a kérdés-egyértelműség követelményét.
[69] A tárgyi esetben a kezdeményező a Kúria előtti eljárás során tett nyilatkozatában szűkítette le az általa feltett kérdés személyi hatályát a kiskorú gyermekeken belül a transzszexuális kiskorúakra, ezen megkülönböztetés azonban a népszavazásra feltett kérdésből egyáltalán nem derült ki, a feltenni szándékozott kérdés alanyi köre ugyanis általánosan a kiskorú gyermekekre (magában foglalva a transzszexuális és interszexuális gyermekeket is) terjed ki, a kérdésből az érdekelt által tett megkülönböztetés nem vonható le, a kérdés ugyanis semmifajta szűkítést nem tartalmaz
[70] A Kúria minderre tekintettel arra a megállapításra jutott jelen indokolás [60]-[61] bekezdésének alkalmazásával, hogy nem egyértelmű a kérdés, mert a népszavazást kezdeményező és a választópolgár (és a választópolgárral együtt az Alkotmánybíróság és a Kúria) a feltett kérdés személyi körén nem ugyanazokat a kiskorúakat érti.
[71] Ezt követően vizsgálta a Kúria a „nemátalakító kezelések” kifejezés választópolgári egyértelműségét.
[72] A Kúria emlékeztet a Knk.IV.40.645/2021/19. számú végzésben kifejtettekre, amely az egyértelműség körében kialakult joggyakorlatot továbbfejlesztve kimondta, hogy „amennyiben valamely kifejezés további értelmezés, jogszabályi definíció nélkül jelenik meg a jogszabályokban, az alapján feltételezhető, hogy annak mindenki által azonosítható, a szavak mindennapi jelentése által ismert és meghatározható jelentése van” (Indokolás [43] bekezdés). A Kúria jelen tanácsa szerint ezen elvi tételből következően ha nincs olyan köznapi értelme a kifejezésnek, ami elsődleges értelmének tekinthető, de rendelkezésre áll jogszabályi fogalom a kérdéssel összefüggésben álló jogszabályban, akkor ezen, a jogszabály által meghatározott jelentéstartalmat kell figyelembe venni, és ezáltal az adott kifejezés egyértelműnek tekinthető. Rögzíti azt is a Kúria, hogy ezen, jogszabályokon alapuló értelmezési elvet a kérdésben szereplő egyes kifejezések, szavak relációjában lehet vizsgálni, nem pedig a kérdés egészét tekintve, szemben az elsődleges értelmezés elvével, mely a kérdés egészének értelmére vonatkozó értelmezési elv.
[73] A Kúria erre tekintettel elsőként azt vizsgálta, hogy a „nemátalakító kezelések” mit jelent a szavak általános elfogadott jelentése szerint egy átlagos, racionális választópolgár számára. E körben a Kúria arra a megállapításra jutott, hogy e kifejezésnek legalábbis „többesszámban” nincsen egy általánosan elfogadott, hétköznapi, köznyelvi jelentése, ezzel szemben annak több jelentése is van: így a választópolgárok érthetik alatta kizárólag a „nemátalakító műtétet”, vagyis az olyan invazív orvosi beavatkozást, amely a férfiból nő, illetve nőből férfi (fiúból lány, lányból fiú) kialakítását célozza, a műtét pedig a plasztikai beavatkozásoktól a genitális átalakításokig is terjedhet. Más értelmezés szerint azonban a „nemátalakító kezelések” közé tartozik például a pubertáskorú (vagyis szintén kiskorú) gyermek pszichoterápiája, hormonkezelése is. A kérdésben a „kezelések” kifejezés többesszáma az, ami miatt közelebbről nem lehet meghatározni egy elsődleges jelentést. Azt, hogy pontosan mire is gondoljon az átlagos, racionális választópolgár. Biztosan nem jelenti csak a műtétet, hisz többes számról van szó, de akkor mi mást? Ha beleérti a kapcsolódó hormonkezeléseket, vagy az azokra való pszichológiai felkészítést, az ugyan lehetséges volna, csak így a kérdésben használt fogalom az adott kontextusban nem egyértelmű.
[74] A „nemátalakító kezeléssel” kapcsolatban rögzítendő továbbá, hogy ezen kifejezés fogalmát jogszabály nem határozza meg, azt ugyanis sem az Eütv., sem egyéb jogszabály nem definiálja.
[75] A Knk.IV.40.645/2021/19. számú végzésben a Kúria a „Támogatja-e Ön, hogy a kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?” kérdés hitelesítését vizsgálva foglalkozott a „nemi átalakító kezelés” fogalmával, amely hasonlóságot mutat a jelen ügyben vizsgált „nemátalakító kezelés” fogalmával. A Knk.IV.40.645/2021/19. számú végzés [47] bekezdésében rögzítette, hogy a „nemi átalakító kezelés” fogalmát sem az orvosi szaknyelv, sem a kérdéshez kapcsolódó, a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Pedtv.) nem ismeri, ez a fogalom más jogszabályban sem lelhető fel. A Kúria K.IV. Tanácsa, tekintettel arra, hogy a [42] bekezdésben kifejtettek alapján a Pedtv.-hez kapcsolódónak ítélte a kérdést, e kifejezést azonosította a Pedtv.-ben használt „nemváltás” fogalmával.
[76] E jogértelmezésre tekintettel az eljáró tanács vizsgálta, hogy a jelen ügyben hitelesíteni kért kérdés esetében felhasználhatóak-e ezek a szempontok. A Kúria arra jutott, hogy a jelen ügyben népszavazásra javasolt kérdés a „nemátalakító kezelések elérhetőségére” vonatkozik, így a kérdés, annak lényegi tartalma miatt az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódik és ez okból az Eütv. és nem a Pedtv. fogalomkészlete irányadó a „nemátalakító kezelés” értelmezése során. A Pedtv. alkalmazását és ezáltal a „nemátalakító kezelés” és a „nemváltás” fogalmi azonosítását kizárja, hogy a Pedtv. mint módosító szabályok összessége, nem tartalmaz az Eütv.-re vonatkozó módosításokat, így még a jól tájékozott választópolgár sem tud e kérdés alapján arra következtetni, hogy a Pedtv. és a feltett kérdés összefügg, a kérdés értelmezésekor fel sem merül benne, hogy a Pedtv.-t segítségül hívja. A Kúria e körben arra is figyelemmel volt, hogy a Knk.IV.40.645/2021/19. számú végzésben a kérdés értelmezése körében felhívott Pedtv.-ben a „nem megváltoztatása” minden előforduló alkalommal a népszerűsítéssel együtt jelent meg, egyezően a népszavazásra abban az ügyben feltett kérdéssel, szemben a jelen ügyben vizsgált népszavazásra javasolt kérdéssel, amely kezeléssel, vagyis egészségügyi ellátással kapcsolatos. Minderre tekintettel a tárgyi ügyben a „nemátalakító kezelések” és a „nemváltás[ok (!?)]” nem volt fogalmilag azonosítható.
[77] A Kúria megállapította tehát, hogy a többesszámú „nemátalakító kezelések” kifejezés általánosan elfogadott, köznapi jelentéssel nem rendelkezik, a kifejezést pedig jogszabály nem definiálja.
[78] A Kúria vizsgálta ugyanakkor a Knk.IV.40.645/2021/19. számú végzés [48] bekezdésére figyelemmel azt is, hogy „az egyértelműség követelményének következetes érvényesítése nem vezethet oda, hogy valamely tárgykört – jelen esetben a nemi átalakító kezeléseket – a teljesíthetetlen követelmények megfogalmazása által ténylegesen kizárjon a népszavazásra feltehető kérdések köréből.” A Kúria jelen tanácsa hangsúlyozza, hogy a tárgyi ügyben nem fogalmaz meg lehetetlen követelményt, amikor nem kellően világosnak, nem egyértelműnek minősíti a „nemátalakító kezelések” fogalmát tartalmazó kérdést, mert a Kúria meggyőződése szerint, ha a kérelmező egyesszámban fogalmaz, vagy a „nemátalakító műtét” vagy „nemváltoztató/nemváltó műtét” fogalmát használta volna például, akkor a fentiekben kifejtett kétségek nem állnának fenn.
[79] A Kúria végül vizsgálta a népszavazásra javasolt kérdésben használt „elérhetőség” egyértelműségét.
[80] A Kúria e körben emlékeztet az Alkotmánybíróság 33/2021. (XII. 22.) AB határozatának [45] bekezdésére, amely szerint „az Alkotmánybíróság a kúriai határozatban foglaltaktól eltérően megállapította, hogy amennyiben az érvényes és eredményes népszavazáson a vizsgált kérdésre a népszavazáson az „igen” válaszok kerülnének többségbe, az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésével összhangban az Országgyűlés olyan korlátozott jogalkotásra lenne köteles, amely az esetleges nemátalakító kezelésekhez való hozzáférést és annak tényleges megkezdését, az állam objektív intézményvédelmi kötelezettségére tekintettel 18. életévüket be nem töltött személyek esetén egészen kivételes esetekben, szigorú garanciális rendelkezések mentén tenné lehetővé.”
[81] A Kúria tehát tévesen értelmezte úgy a kérdést, hogy az „igen” szavazatok többsége esetén a „nem” szavazatok többségéből következő általános tiltás helyett éppen hogy elérhetővé kell tenni a nemi átalakító kezeléseket (köztük a műtéteket). Nem a hagyományos értelemben vett eldöntendő kérdésről van szó („nem”: a tiltás, az „igen”: a megengedés), hanem az AB értelmezésében az „igen” szavazatok többsége csak arra kötelezi a jogalkotót, hogy valamely kezelést elérhetővé tegyen. Ennek a feltételnek megfelel például, ha a jogalkotó biztosítja pszichológiai tanácsadást a hormonkezelések nagykorúság elérését követő megkezdéséhez, de minden mást tilt. Magyarul az eldöntendő kérdés az, hogy tiltson az állam teljesen, vagy csak fő szabály szerint tiltson nemátalakító kezeléseket kiskorúak számára.
[82] Amennyiben ezt a kérdésfeltevést egyáltalán eldöntendő kérdésnek tekintjük, márpedig a Kúria számára kötelező ezt annak tekinteni az Alkotmánybíróság határozatára figyelemmel, a Kúria úgy látja, hogy a kérdés ilyen tartalma szükségszerűen nem egyértelmű. Nem tudjuk meg így a kérdésből, hogy „igen” szavazatok többsége esetén pontosan milyen garanciális feltételek mellett, milyen esetben nem tiltott kiskorúak számára, és mely nemátalakító kezeléseket érinti a kérdés.
[83] A Kúria ugyanakkor nem támaszt lehetetlen követelményt. Az Alkotmánybíróság által azonosított tartalom az elérhetőség szempontjából egyértelműen feltehető lett volna a következőképp:„Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is indokolt esetben elérhető legyen a nemátalakító kezelés?” (de lásd még egyértelműség kérdéséhez jelen indokolás [85]-[86] bekezdését). Az Alkotmánybíróság által rögzített alkotmányos értelmet ez a mondat fejezi ki egyértelműen, és ez a mondat tartalmilag is jól láthatóan egész mást jelent, mint amit az indítványozó kérdésként fel akart tenni. Az Alkotmánybíróság határozatából ugyanis az következik, hogy az „igen” válaszok többsége esetén csak „egészen kivételes esetben, szigorú garanciális rendelkezések mentén”, vagyis „indokolt esetben” kell a jogalkotónak elérhetővé tennie a nemátalakító kezelést kiskorúak számára. Ez a szűkítés azonban a népszavazásra javasolt kérdésből nem olvasható ki.
[84] Mivel az Alkotmánybíróság szerint a Kúria tág értelmezése nem olvasható ki a kérdésből, a Kúria szerint ugyanakkor az Alkotmánybíróság szűk értelmezése nem olvasható ki, nem lehet más következtetésre jutni, mint hogy a feltett kérdés nem egyértelmű a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy nincs akadálya, hogy az Alkotmánybíróság által tett értelmezés egyértelműen megfogalmazásra kerüljön, amennyiben azt fel kívánja tenni továbbra is a népszavazási eljárás kezdeményezője, ahogy azt a Kúria a [83] pontban legalábbis az elérhetőség fogalma vonatkozásában megfogalmazta. Természetesen ennek során figyelemmel kell lenni arra is, hogy az alanyi kör is egyértelműen a Kormány szándékait tükrözze, és a „nemátalakító kezeléseket” se többesszámban használja, illetve szándékától függően lehetőleg még egyértelműbb kifejezéssel (pl. nemátalakító/nemváltó műtét) helyettesítse.
[85] Ugyanakkor van még egy olyan a kérdést érintő releváns körülmény, ami nélkül a fenti feltételek teljesítése mellett sem lehetséges az egyértelmű értelmezés a szavazópolgár számára, mert olyan, a kérdést érintő lényeges feltételről van szó, amely bármely átlagos és racionálisan döntő választópolgárban felmerül, és azonnal elbizonytalanítja a tekintetben, hogy miről is kell döntenie, amennyiben e feltételre utalás a kérdésben nem szerepel. E körben helyesen hivatkozott arra a IV. rendű kérelmező, hogy nem egyértelmű, hogy a kezelésekre törvényes képviselői hozzájárulás vagy/és orvosi vagy/és hatósági döntés alapján kerülhetne-e sor. A szavazópolgárok számára köztudomású az az ismeret, hogy a kiskorúak döntéseit vagy a szülők hozzák meg helyettük, vagy 14 év felett a törvényes képviselő hozzájárulása kell hozzá általános esetben, továbbá orvosi kezelésekre (pl. műtétre) csak orvos döntése alapján kerülhet sor. Míg orvosi vagy hatósági döntés tekintetében fel is teszi az átlagos, racionális választópolgár, hogy azok nélkül egészségügyi beavatkozásokra nem kerülhet sor és ezeket a jogszabályok rendezik, a törvényes képviselői hozzájárulás vonatkozásában – a differenciált Ptk.-beli szabályozás miatt is – a kérdés nem ennyire egyértelmű. E körben megjegyzi a Kúria, hogy a kezdeményező részéről elegendő lett volna e körben jogszabályi utalás, mert a hatályos jogszabályok (Eütv., Ptk.) a szülői/törvényes képviselői hozzájárulás kérdését részletesen rendezik a kiskorúak tekintetében (életkorukra differenciálva).
[86] Enélkül azonban kérdéses, hogy a választópolgár miről szavaz: arról, hogy kiskorú gyermeke minden szülői/törvényes képviselői hozzájárulás/jóváhagyás nélkül „nemátalakító kezelésnek” vesse alá magát saját döntése alapján, vagy arról a szülő dönt, illetve szükséges hozzá szülői/törvényes képviselői hozzájárulás. Tehát egy egyértelműen feltett kérdésben a kiskorú döntéséhez kapcsolódó szülői hozzájárulásra vonatkozó viszonyt mindenképp jelezni kell, mivel a kiskorú fogalmának hétköznapi jelentése éppen az, hogy gyermekről van szó, akinek sorsáról a lényeges kérdésekben korától függően vagy a szülők (törvényes képviselők) döntenek, vagy a gyermek döntéseihez a szülő (törvényes képviselő) hozzájárulása, jóváhagyása kell. Erre való utalás nélkül egy ilyen kérdés azt a képzetet kelti az „igen” szavazatok többsége esetén, hogy a kiskorú – orvosilag indokolt esetben – akár saját jogán maga dönthet a nemátalakító kezelések igénybe vételéről. Az átlagos racionális választópolgár 14 év alatti kiskorúnál ugyan még feltételezheti automatikusan, hogy szülői döntésről van szó, de 16 év feletti kiskorúaknál ez már nem egyértelmű. Ezért az erre való utalás nélkül a kérdés sem lehet egyértelmű. A kérdés kezdeményezőjének nyilatkozata szerint a kérdés arra irányul, hogy a nemátalakító kezelések szülői hozzájárulás mellett váljanak elérhetővé a kiskorúak számára, azonban ez a jelentés nem következik a kérdésnek az elsődleges értelmezési elv szerinti értelmezéséből. Mivel ilyen korlátozást – és annak ellenkezőjét, tehát a szülői hozzájárulás nélküli nemátalakító kezelés elérhetőségét – nem tartalmazza a kérdés, az egyértelműség követelményének nem felel meg.
[87] A IV. rendű kérelmező mindemellett alaptalanul hivatkozott arra, hogy a „kiskorú” fogalma sem egyértelmű, mert – ahogyan arra a Knk.IV.40.645/2021/19. számú végzés kitért (Indokolás [43] bekezdés) – a kiskorú kifejezés minden olyan gyermekre vonatkozik, aki még nem töltötte be a 18. életévét.
[88] A jogalkotói egyértelműség körében a Kúria utal az Alkotmánybíróság 51/2001. (XI. 29.) AB határozatára, amely szerint a jogalkotói egyértelműség oldalán az a kritérium, hogy az érvényes és eredményes népszavazás esetén az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy van-e jogalkotási feladata és ha igen, akkor annak mi a tartalma. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdésének utolsó mondata szerint az érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés az Országgyűlésre kötelező. A kötelezettség tartalma, a jogalkotás célja és iránya egyértelműen ki kell derüljön a kérdésből annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen (Kúria 37.300/2012/4. számú határozat II.7. pontja).
[89] Tekintettel arra, hogy a fentiekben kifejtettek szerint a népszavazásra feltett kérdés választópolgári egyértelműsége a kérdéssel érintett személyi kör, a „nemátalakító kezelések” és az „elérhetőség” tekintetében sem teljesül, nem állapítható meg a jogalkotói egyértelműség sem. Amennyiben ugyanis a választópolgárok eltérően értelmezik a népszavazásra feltett kérdést, a törvény megalkotása során a népakarat sem lesz megállapítható az Országgyűlés számára, így az érvényes és eredményes népszavazás esetén alkotandó jogszabály tartalma sem fog biztosan találkozni azon választópolgári akarattal, akinek szavazata többségben volt. A választópolgári egyértelműség hiánya ugyanis oda vezethet, hogy az azonosan nyilatkozó és többségi véleményt képviselő választópolgárok sem ugyanazt gondolják a népszavazásra feltett kérdésről.
[90] A fentiekben kifejtettek alapján a Kúria tehát arra a megállapításra jutott, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem egyértelmű, ezért a Kúria az NVB 16/2021. NVB határozatát az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, és a kérdés hitelesítését az Nsztv. 11. § (1) bekezdése alapján megtagadta.
[91] Tekintettel arra, hogy a Kúria arra a megállapításra jutott, hogy a népszavazásra javasolt kérdés választópolgári és jogalkotói szempontból nem egyértelmű, a Kúria nem vizsgálta az Nsztv. 10. § (1) bekezdése és 11. § (1) bekezdése szerint rendeltetésellenes joggyakorlás megvalósulását.
[92] A IV. rendű kérelmező indítványozta az Alkotmánybíróság megkeresését a 438/2021. Korm. rend. alaptörvény-ellenességének megállapítása érdekében. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 25. § (1) bekezdése szerint abban az esetben kezdeményezi a bíró az Alkotmánybíróságnál a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását, ha az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli. A tárgyi eljárásban a Kúria a 438/2021. Korm. rend. rendelkezéseit nem alkalmazta, ezen jogszabálynak a jelen üggyel fennálló releváns kapcsolata nincs, így a Kúria mellőzte az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését.
[93] Az V. rendű kérelmező bírósági felülvizsgálat iránti kérelme az alábbiak szerint nem volt érdemben vizsgálható. Az Nsztv. 1. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Ve. 224. § (3) bekezdés c) pontja szerint a felülvizsgálati kérelemnek tartalmaznia kell a kérelem benyújtójának személyi azonosítóját (illetve ha a külföldön élő, magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgár nem rendelkezik személyi azonosítóval, a személyazonosságát igazoló igazolványának típusát és számát, vagy jelölő szervezet vagy más szervezet esetében a bírósági nyilvántartásba-vételi számát). A Ve. 231. § (1) bekezdés d) pontja szerint a bírósági felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha nem tartalmazza a 224. § (3) bekezdésében foglaltakat. A Kúria az V. rendű kérelmező bírósági felülvizsgálat iránti kérelmének hivatalbóli vizsgálata során megállapította, hogy az általa benyújtott felülvizsgálati kérelem nem tartalmazta személyi azonosítóját, ezen adatot az V. rendű kérelmező csak a bírósági felülvizsgálat iránti kérelem benyújtására nyitva álló határidő leteltét követően csatolta be. Erre tekintettel a Kúria a hiányos felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
A döntés elvi tartalma
[94] 1. Népszavazásra feltett kérdés esetében a választópolgári egyértelműség feltétele akkor teljesül, ha a kérdésnek a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján van egy elsődleges hétköznapokban használt értelme (elsődleges értelmezés elve). Ez az elsődleges értelem az, ahogy a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján azt egy átlagosan tájékozott, racionális választópolgár érti.
2. Amennyiben jogszabály az adott kérdésben megjelenő szót vagy kifejezést használja, akkor a jogszabály által a szónak vagy kifejezésnek tulajdonított értelmet – fő szabály szerint – elsődleges értelemnek kell tekinteni.
3. Amennyiben a kérdés feltevő kezdeményező értelmezése és az elsődleges értelme a kérdésnek egymástól eltér, akkor azt a kérdést nem lehet a választópolgár szempontjából egyértelműnek tekinteni.
Záró rész
[95] Az Nsztv. 30. § (3) bekezdése alapján a Kúria határozatát a Magyar Közlönyben nyolc napon belül, a Kúria honlapján a határozat meghozatala napján közzéteszi.
[96] Tekintettel arra, hogy az I.-IV. rendű és az VI. rendű kérelmezők felülvizsgálat iránti kérelmeinek a Kúria helyt adott, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 45/A. § (5) bekezdése szerinti eljárási illetékeket az állam viseli. Az V. rendű kérelmező tekintetében a Kúria az Itv. 57. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárási illeték viseléséről nem rendelkezett.
[97] A Kúria végzése elleni további jogorvoslatnak az Nsztv. 30. § (1) bekezdése szerint nincs helye.
Budapest, 2022. március 23.
Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke,
Dr. Bögös Fruzsina s.k. előadó bíró,
Dr. Tóth Kincső s.k. bíró