Knk.I.39.470/2022/2. számú határozat

A Kúria

végzése

Az ügy száma: Knk.I.39.470/2022/2.

I.

A Kúria az III. rendű kérelmező felülvizsgálati kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.

II.

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 24/2021. számú határozatát megváltoztatja és az „Egyetért-e Ön azzal, hogy az álláskeresési járadék folyósításának leghosszabb időtartama 270 nap legyen?” népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad.

A Kúria elrendeli e végzésének közzétételét a Magyar Közlönyben.

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] magánszemély (a továbbiakban: Szervező) 2021. július 21. napján népszavazásra javasolt kérdést nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: NVB). Az NVB 2021. augusztus 30. napján kelt, a Magyar Közlönyben 24/2021.(VIII.31.) számon közzétett határozatával (továbbiakban: NVB Határozat) az „Egyetért-e Ön azzal, hogy az álláskeresési járadék folyósításának leghosszabb időtartama 270 nap legyen?” népszavazásra javasolt kérdést a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 11. § (1) bekezdése alapján hitelesítette. A határozat az indokolásában rámutatott, hogy az NVB a kérdést akkor hitelesítheti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel. Az NVB megállapította, hogy a kérdés e követelményeknek megfelel.

A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmek

[2] A kérelmezők - külön-külön eljárva - felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be jogszabálysértésre hivatkozva az NVB Határozat ellen a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítésének megtagadása érdekében.

[3] A III. rendű kérelmező az érintettségét a gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény (a továbbiakban: Gktv.) 3. § (2) bekezdésére, 3. § (3) bekezdésére, továbbá a 6. § (1) bekezdésére alapozta. Azzal érvelt, hogy olyan köztestület, amely működésével előmozdítja a gazdaság fejlődését és szerveződését, a piaci magatartás tisztességét, a gazdasági tevékenységet folytatók általános együttes érdekeinek érvényesülését, továbbá a kereskedelmi, ipari és kézműipari tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetekkel kapcsolatos kamarai közfeladatokat lát el. Erre figyelemmel a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, mint a Gktv. 6. § (1) bekezdése alapján országos gazdasági kamaraként megalakítandó köztestület olyan jogi személy, amely jelen népszavazási kérdés kapcsán érintett. Az álláskeresési járadék folyósítása leghosszabb időtartamának 90 napról 270 napra emelése a gazdaság fejlődését és szerveződését, továbbá a gazdasági tevékenységet folytatók általános, együttes érdekeinek érvényesülését negatívan érintené, várhatóan kitolná az ismételt munkába állás kezdő időpontját, nehezítve a munkaerő pótlását egyes szektorokban, továbbá az államháztartásra is negatívan hatna.

[4] Az ügy érdemében kifejtett álláspontja szerint pedig a feltett kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja szerinti tiltott tárgykörbe tartozik, így nem hitelesíthető, mivel közvetlenül érinti a központi költségvetést. Hangsúlyozta, hogy a népszavazásra feltett kérdés a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 27. § (3) bekezdésében az álláskeresési járadék folyósítása időtartamának 90 napról 270 napra történő emelésével - egyszerű becslés alapján - akár 200 milliárd forint többlet terhet is jelenthet a költségvetés számára. Azt nem vitatta, hogy a népszavazási kérdés közvetlenül nem a költségvetési törvényre vonatkozik, azonban az Alkotmánybíróság 33/2007. (VI. 6.) és 40/2012. (XII. 6.) AB határozatában kifejtett gyakorlatára hivatkozással arra mutatott rá, hogy a tiltott tárgykörbe ütközés nemcsak akkor valósul meg, ha a módosítás a hatályos költségvetési törvényre vonatkozik, hanem akkor is ha a kérdés arra irányul, hogy a választópolgárok pontosan határozzák meg jövőbeni költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokat. A kérelmező ugyanakkor számos bizonytalansági, illetve a hatásokat tompító tényezőt is megjelölt, utalt az előirányzat felülről nyitott jellegére, majd mindezt összefoglalva az NVB Határozat megváltoztatását kérte, mert nézete szerint a kérdésből a hatályos költségvetési törvény módosítása következik.

[5] Az I. és a II. rendű kérelmezők érintettségük tekintetében egyfelől magyar állampolgárként az országos népszavazáson történő részvételi jogukra, másfelől arra hivatkoztak, hogy számukra, mint álláskeresési járadékra jogosultak hátrányára, a népszavazásra feltett kérdés eredményessége esetén, annak költségvetésre történő kihatása miatt, az álláskeresési járadék részleges vagy teljes elvesztésének lehetősége is fennállhat.

[6] Érdemben I. rendű kérelmező az NVB Határozat megváltoztatása céljából azzal érvelt, hogy a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjába ütközik, miután az álláskeresési járadék 270 napra történő felemelése a költségvetési fedezet növelését is szükségessé teszi, ezáltal a költségvetést közvetlenül érinti. E körben hivatkozott az Alkotmánybíróság, ennek nyomán a Kúria döntéseiben kifejtett azon álláspontra, hogy a népszavazási kérdést nem lehet hitelesíteni, ha közvetlen és érdemi kapcsolódás van a népszavazás és a költségvetés között. Hangsúlyozta, hogy a szabályozásban fennálló jogi feltételek változatlansága mellett egyértelmű, hogy a jogosultsági időszak meghosszabbítása arányosan eredményezi a szükséges költségvetési fedezet növelését is. Bár a felülről nyitott előirányzat lehetővé tenné kormányzati hatáskörben az előirányzat módosítását, azonban elfogadás alatt álló költségvetés esetén a valódiság elve alapján kötelezett az Országgyűlés arra, hogy a népszavazás eredményét az aktuálisan tárgyalt költségvetési törvényen is átvezesse, azaz a kiemelt előirányzatot a jogosultsági idő növekedésének arányában növelje. Álláspontja szerin az álláskeresési járadék feltételrendszerének költségvetési egyensúlyt megőrző átalakítása túlmutat a kérdésből következő jogalkotási kötelezettség kiszámíthatóságán és közérthetőségén. A jogalkotó szabadsága a kérdésben foglalt kötelezés végrehajtására csak az Alaptörvény és a választópolgári egyértelműség követelményrendszerén belül érvényesíthető, azonban az Nsztv. 9. §-ában foglalt kérdésegyértelműség megtartása csak a kérdés jogalkotó általi szűk értelmezése esetén érvényesülhet, így pedig a kérdés alapján szükségszerű a központi költségvetés átalakítása is.

[7] A II. rendű kérelmező a népszavazásra feltett kérdést azon az alapon támadta, hogy az nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének. Hangsúlyozta, hogy a Kúria következetes gyakorlata alapján a választói egyértelműség követelményéből eredően a kérdéssel szemben az a követelmény, hogy a választópolgárok azt jól értsék, a kérdés lényegét, érdemét és jelentőségét lássák át azért, hogy tudatosan, átgondoltan tudják a leadott szavazataikkal az Országgyűlés jogalkotói munkáját meghatározni (Knk.IV.37.487/2015.). A Kúria Knk.IV.37.132/2016/4. és a Knk.IV.37.133/2016/4. számú döntéseiben kifejtette, hogy bizonyosan sérül a kérdésegyértelműség követelménye, ha a választópolgárnak a feltett kérdés alapján nincs lehetősége átlátni döntésének valamennyi érdemi következményét, melybe beletartozik az is, hogy azt sem tudja felismerni, hogy nincs kézzelfogható eredménye a véleménynyilvánításának. Márpedig a feltett kérdés esetén ez az eset állna fenn, hiszen, ha az érvényes és eredményes népszavazás esetén az Országgyűlés az Flt. 27. § (3) bekezdését módosítja az esetben a 270 nap ellátási idő csak akkor használható ki, ha a kérelmező 2700 nap, közel 7 és fél év jogosultsági idővel rendelkezik.

[8] Ezzel szemben a választópolgárok okkal feltételezhetik azt, hogy érvényes és eredményes népszavazás esetén igen szavazatukkal azt támogatják és érhetik el, hogy minden álláskereső számára 270 napra fog meghosszabbodni az ellátás időtartama, de nem látják át azzal összefüggésben az ilyen hosszúságú támogatási időt megalapozó jogosultsági időtartam szükségszerű emelkedését. Hivatkozott arra is, hogy a tervezett jogszabálymódosítás hatására szűkülne a nyugdíj előtti álláskeresési segélyre jogosultak köre, mely következményt a választópolgárok a kérdés alapján nem ismerhetnek fel, azaz, hogy az álláskeresési járadékkal kapcsolatos válaszuk egy másik ellátásra, a nyugdíj előtti álláskeresési segélyre is kihatással lehet.

[9] Másodlagosan állította, hogy népszavazási kérdés nem értelmezhető úgy, hogy az magában foglalja az álláskeresési járadék költségvetési fedezetét biztosító előirányzatok szükségszerű emelését, hiszen egy ilyen jellegű kötelező erő az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja alapján a kérdés hitelesítésének akadályát képezné, ebből kifolyólag a választópolgárnak a szavazás időpontjában nem lesz megbízható ismerete arról, hogy szavazata eredményeként a jelenlegi ellátási összegeket kapják majd a jogosultak a megnövekedett időtartamra, vagy a megnövekedett időtartam az ellátási összegek akár drasztikus csökkentését is magával hozza, ezért  szavazata  valós következményeit nem láthatja át. Utalt az Flt. 39/A. § (8) bekezdés c) pontjára, az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésére és a 25/2016.(XII.21.) AB határozatra, melyekből azt a következtetést vonta le, hogy ha érvényes és eredményes népszavazás esetén az igen szavazatok szereznek többséget, és az álláskeresési járadék maximális időtartama meghosszabbodik, különösen ha azt az ország gazdasági teljesítőképessége nem teszi lehetővé, az eredmény semminemű kötelezettséget nem ró sem az Országgyűlés, sem a Kormány számára arra vonatkozóan, hogy az álláskeresési ellátásokra biztosítani tervezett költségvetési forrást az időtartam meghosszabbodásával arányosan növelje illetve ne csökkentse.

[10] A jogorvoslati eljárás során Magyarország Kormánya a kérelmezők oldalán érdekeltkénti perbelépés iránti kérelmet terjesztett elő, melyet a Kúria 6. számú végzésével a feltételek fennállása hiányában elutasított.

[11] A Kúria megküldte a bírósági felülvizsgálati kérelmeket a Szervezőnek, aki a részére biztosított határidőben észrevételt nem tett.

A Kúria Knk.I.40.973/2021/9. számú döntése és az Alkotmánybíróság IV/210-24/2022. számú döntése

[12] A Kúria a III. rendű kérelmező felülvizsgálati kérelmét az érintettsége hiányában érdemben nem vizsgálta, míg a többi kérelmező felülvizsgálati kérelmét nem találta alaposnak, erre figyelemmel az NVB Határozatát helybenhagyta.  Rögzítette, hogy a kérelmezők felülvizsgálati kérelmében kifejtett kifogásaival szemben a Szervező NVB által hitelesített kérdése megfelel az Alaptörvény és az Nsztv. népszavazási kérdéssel kapcsolatos előírásainak, az NVB Határozata a felülvizsgálati kérelmekben hivatkozott alaptörvényi rendelkezéseket és más jogszabályi előírásokat nem sértette meg.

[13] A Kúria a tiltott tárgykörre (költségvetés érintettségére) vonatkozó hivatkozással kapcsolatban rámutatott arra, hogy az Alaptörvény 8. cikke határozza meg az országos népszavazás alkotmányos alapjait és korlátait. Kitért az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja szerinti korlátozásra és erre figyelemmel elemezte a feltenni kívánt kérdés költségvetéssel való kapcsolatát. Kifejtette, hogy a költségvetést érintő népszavazási tilalom fennállásának eldöntéséhez vizsgálni szükséges, hogy a népszavazásra feltett kérdés milyen szoros kapcsolatban áll a költségvetéssel és ezzel összefüggésben utalt az Alkotmánybíróság döntéseiben írtakra, (51/2001. (XI.29.) AB határozat, Indokolás IV. pont 2.2 alpont, 16/2007. (III.9.) AB határozat indokolása III. pont 2.2), valamint a Kúria kiforrott gyakorlatára.

[14] Az Alkotmánybíróság előbbi határozatából azt emelte ki, hogy amennyiben a kérdés csak távoli, közvetett összefüggést mutat a tiltott tárgykörrel, a kérdés nem válik tiltott tárgykörűvé. Ahhoz, hogy azzá váljon, szoros kapcsolat szükséges, és a népszavazásra bocsátandó kérdésből okszerűen következnie kell a költségvetés módosításának. Az Alkotmánybíróság 16/2007. (III.9.) határozatának indokolása III. pont 2.2 alpontjában azt a kiegészítést tette még ezzel kapcsolatban, hogy: „Jövőbeli költségvetésre, valamely költségvetési törvényjavaslatra hivatkozva az aláírásgyűjtő ív hitelesítése megalapozottan nem tagadható meg. A költségvetési törvényjavaslat az elfogadásáig módosulhat és előállhat az az eset is, hogy az elfogadott törvény olyan költségvetést tartalmaz, amelyben egyáltalán nem szerepel a népszavazásra feltenni kívánt kérdéssel kapcsolatba hozható előirányzat.” A Kúriának is kiforrott gyakorlata van a költségvetési törvénybe ütköző kérdésfeltevés kapcsán, melynek során mindig irányadónak tekintette az Alkotmánybíróság által kimunkált azon tételt, hogy három esetkörben ítélhető közvetlennek és érdeminek a népszavazás és a költségvetési törvény közötti kapcsolat, ha

a) a kérdés kifejezetten a költségvetési törvény módosítását célozza;
b) a kérdésből okszerűen következik a költségvetési törvény módosítása;
c) az érvényes és eredményes népszavazás jövőbeli költségvetési törvény kiadását konkrétan határozza meg.

[15] A Kúria rámutatott, hogy jelen esetben a népszavazásra feltenni kívánt kérdés az Flt. 27. § (3) bekezdése módosítására irányul, így ezzel összefüggésben a folyamatban lévő jogorvoslati eljárásban azt kell eldönteni, hogy a módosítás esetleges lehetséges pénzügyi kihatásai megvalósítják-e az Alkotmánybíróság által kimunkált három esetkör valamelyikét.

[16] A Kúria a fenti szempontok alapján elemezve a népszavazásra feltenni kívánt kérdést megállapította, hogy a kérdés nem irányul az elfogadott költségvetési törvény módosítására, és okszerűen nem következik belőle annak módosításának szükségessége sem. Annál is inkább mert I. rendű kérelmező is elismerte, hogy Magyarország 2022. évre vonatkozó költségvetése az álláskeresési támogatások körében felülről nyitott, az ott meghatározott összeg előirányzat módosítási kötelezettség nélkül túlteljesíthető. Ezt meghaladóan a kérdés nem irányul arra, hogy a választópolgárok határozzanak meg jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes konkrét kiadásokat. A Kúria azt is kiemelte, hogy a költségvetés esetleges többletigényét nem lehet automatikus matematikai szorzóval számolni. Kellően nem alátámasztott érvelés a kérelmező részéről, hogy a jogosultsági idő meghosszabbodása arányosan eredményezné a szükséges költségvetési fedezet növekedésének igényét. Nincs reális alapja annak a kérelmezői állításnak, ami konkrét kiszámítható összegben (arányos növekedésben) jelöli meg a költségvetés várható többletkiadását.   

[17] A Kúria továbbra is irányadónak tekintette azt a korábbi gyakorlatát, hogy a tiltott tárgyköröket szűkkörűen kell értelmezni és azok elbírálásánál a jövőre vonatkozó hipotetikus feltételeket figyelembe venni nem lehet. Annál is inkább, és itt ismét utalva az Alkotmánybíróság által kifejtettekre, tény, hogy alig van olyan népszavazási kérdés, amelynek valamilyen fokú, mértékű költségvetési kapcsolata, pénzügyi igénye, következménye nincs. Ezért esetről-esetre kell vizsgálni annak közvetlenségét, az Alkotmánybíróság által felállított tesztnek való megfelelőségét. Lényegesnek tekintette a Kúria azt az Alkotmánybíróság által kimondott tételt is, hogy „Önmagában az, hogy a népszavazás eredménye esetlegesen érinti az Országgyűlés mozgásterét a következő költségvetési törvény megalkotásakor nem teszi tiltottá a népszavazást.” (51/2001. (XI.29.) AB határozat, Indokolás IV. pont 2.2. alpont.)

[18] Mindezek miatt nem találta alaposnak az I. rendű kérelmezőnek az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja szerinti tiltott tárgykörbe ütközést állító felülvizsgálati érvelését.

[19] A II. rendű kérelmező felülvizsgálati kérelmében foglaltakra tekintettel a népszavazásra javasolt kérdés egyértelműsége körében kimondta, hogy az NVB által hitelesített kérdés megfelel az Nsztv. 9. § (1) bekezdésben foglalt kettős követelménynek, azaz mind a választópolgári, mind a jogalkotói egyértelműség követelményének. Megállapítását ugyancsak az Alkotmánybíróság és a Kúria következetesen alkalmazott gyakorlatával támasztotta alá.

[20] A Kúria döntése ellen a bírósági eljárásban részt nem vevő magánszemély terjesztett elő alkotmányjogi panaszt a kúriai döntés alaptörvény-ellenességének megállapítása és az azt megelőző eljárásban hozott határozat megsemmisítése iránt, az Alaptörvény II. cikk, XII. cikk (1) bekezdése, a XIII. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (4) bekezdése, XIX. cikk (1) bekezdése, és a XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére hivatkozással.

[21] Az indítványozó panasza indokolásában előadta, hogy a Kúria a tisztességes eljáráshoz való jogot sértve nem vizsgálta meg kellő körültekintéssel a népszavazási kérdés tartalmát és alkotmányosságát. Az állítását arra alapozta, hogy a népszavazási kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja szerinti tiltott tárgykörre tekintettel nem vezethet a költségvetési törvény módosítására.

[22] Az Alkotmánybíróság IV/210-24/2022.számú határozatával megállapította, hogy a Kúria Knk.I.40.793/2021/9. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság nem vizsgálta felül a Kúria hitelesítő döntését abban a törvényességi kérdésben, hogy a hitelesített kérdés az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt – választói, illetve törvényalkotói – egyértelműség követelményének megfelelt-e, kizárólag azzal foglalkozott, hogy a Kúria hitelesítő döntésében szereplő kérdés nem ütközik-e az Alaptörvény 8.cikk (3) bekezdés b) pontjában foglalt tiltott népszavazási tárgykörbe, s ezzel sor kerül-e alapjogsérelem előidézésére.

[23] Ennek kapcsán kifejtette, hogy a 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában felállított tiltott népszavazási tárgykörből kitűnik az alkotmányozó azon akarata, hogy a költségvetés stabilitását népszavazás, mint kivételes közvetlen hatalomgyakorlás ne veszélyeztesse. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy „az alkotmányi felsorolásból következik, hogy az alkotmányi szabályozás kiemelkedő jelentőségével a tiltott tárgykörök zárt, szoros értelmezése áll összhangban” [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001,392,394.]  Az Alkotmánybíróság az 51/2001. (XI. 29.) AB határozat óta három esetkörre nézve értelmezi a költségvetéssel összefüggő tiltott tárgykört, amely értelmezés az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontja és az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja szerinti tilalmak közötti párhuzamra való tekintettel az Alkotmánybíróság szerint az Alaptörvény hatályba lépését követő gyakorlatban is fenntartható.

[24] A konkrét kérdést vizsgálva azt elismerte, hogy az „igen” válaszok többsége esetén sem merülne fel a költségvetési törvény formális módosításának szükségessége. Ebből azonban álláspontja szerint nem következik, hogy a népszavazási kérdés nem áll a költségvetési törvényben szereplő egyes bevételi vagy kiadási tételekkel közvetlen és jelentős kapcsolatban, illetve, hogy nem jelenti a költségvetés egyes elemeinek akár pozitív, akár negatív meghatározását. Szerinte a népszavazásra szánt kérdésből érvényes és eredményes népszavazás esetén szükségszerűen következik a passzív kiadásokra, álláskeresési támogatásokra a költségvetési törvényben előírt összeg emelkedése, ezért az az ország éves költségvetéséről szóló törvényt közvetlenül és jelentős módon érinti. Annak ellenére tehát, hogy a felülről nyitott előirányzatok esetén a költségvetési törvény módosításának szükségessége kényszerűen nem merül fel, a kérdés tartalmilag érdemben és számszakilag változtat a központi költségvetésen. (2.2 pont) Vizsgálta, hogy a Kúria tiltott népszavazási tárgykörre vonatkozó értelmezést tartalmazó döntése előidézett-e alapjogsérelmet. Vizsgálata arra irányult, hogy a felülről nyitott költségvetési előirányzatokat érintő népszavazási kérdés tiltott tárgykörbe ütközésére vonatkozó kúriai jogértelmezés az Alaptörvény 28. cikkéből fakadó alkotmánykonform értelmezési kötelezettség alapján összhangban van-e az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjának alkotmányos tartalmával, és ennek következtében megvalósult-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelme.

[25] Értelmezése szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában megfogalmazott, „A közpénzek” cím alatti cikkek, valamint az N) cikk (1) és (3) bekezdései fényében értelmezendő tiltott tárgykörbe ütközik, mivel tartalmilag érdemben és számszakilag változtat a központi költségvetésen, illetve annak végrehajtásán, így közvetlenül és jelentősen érinti az ország éves költségvetéséről szóló törvényt. A kérdés tehát a folyó évi költségvetési törvényben szereplő, felülről nyitott előirányzat meghatározására irányul, amely az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pont alapján tiltott, mivel úgy érinti a folyó évi költségvetési törvény tartalmát, hogy egy, az abban meghatározott felülről nyitott előirányzatra vonatkozik, annak számszaki változását eredményezi. (2.3. pont)

[26] Végkövetkeztetése szerint a Kúria Knk.I.40.793/2021/9. számú végzése olyan kérdést hitelesített, amely az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének b) pontjában foglalt tiltott tárgykörbe ütközik. Az alkotmányjogi panasszal támadott ítélet meghozatala során a Kúria ugyanis nem alkalmazta helytállóan a kizárt tárgykörbe tartozó költségvetési törvény fogalmának az Alkotmánybíróság által kialakított értelmezését. In concreto az álláskeresési járadék folyósítási idejére vonatkozó, in abstracto a költségvetés felülről nyitott előirányzatait érintő népszavazási kérdés ellentétes az Alaptörvénnyel.

[27] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. Tv. (Kp.) 123. § (1), (2) bekezdésén alapuló, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerinti eljárásban, a Kpk.IV.39.462/2022/3.számú végzésével az Alkotmánybíróság IV/210-24/2022. AB határozata alapján a Kúriát – mint elsőfokon eljárt bíróságot – új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Rögzítette, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 39. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság döntése mindenkire kötelező. Mindezekből következően az új eljárás során az eljáró tanácsnak az Alkotmánybíróság IV/210-24/2022. ügyszámú határozatában foglaltak betartásával kell eljárni.

A Kúria döntése és jogi indokai

[28] A Kúriának az Alkotmánybíróság teljes körű megsemmisítő döntése miatt a megismételt eljárásban állást kellett foglalnia mindazokban a kérdésekben, amelyeket hivatalból kell vizsgálni, továbbá amelyek a kérelmezők jogorvoslati kérelmében szerepeltek.

I.

[29] A Kúria rögzíti, hogy az Nsztv. 1. § (1) bekezdése értelmében az Nsztv. hatálya alá tartozó eljárásokban a Ve. Általános részét az Nsztv.-ben foglalt eltérésekkel alkalmazni kell. Az Nsztv. a jogorvoslat előterjesztésére való jogosultságra eltérő rendelkezést nem tartalmaz, ezáltal a Ve. bírósági felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezései irányadók.

[30] A Kúria a kérelmezők eljárási legitimációjának vizsgálata körében a népszavazási üggyel kapcsolatos érintettségről a következőket állapította meg.  A bírósági felülvizsgálati kérelem előterjesztőinek körét szabályozó Ve. 222. § (1) bekezdése a népszavazási eljárásban is megfelelően alkalmazandó, mely szerint a választási bizottság másodfokú határozata, továbbá az NVB határozata ellen az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be. Ez a rendelkezés tehát az ügyben való érintettséghez köti a bírósági felülvizsgálati kérelem előterjesztésének lehetőségét, ugyanakkor az érintettség meghatározásához további szempontokat nem állapít meg. A Kúria alábbiakban megjelölt határozatai szerint a népszavazási ügyekben az érintettség az általános választási eljárási ügyekhez képest részben eltérően minősül.

[31] A választási ügyekben és a népszavazási ügyekben az érintettség eltérő vizsgálata és értelmezése indokát átfogóan meghatározza a Knk.IV.37.222/2016/9. sz. (ún. „kvótanépszavazás” ügyben hozott) végzés, melyben a Kúria rámutatott, hogy „a Ve. szerinti választási ügyekben a jogvita döntően a választási eljárás szabályaihoz kapcsolódik, és a bírósági felülvizsgálatot eljárási és jogorvoslati szakasz előzi meg. Ez meghatározza az eljárási érintettek körét, amely a Ve. 222. § (1) bekezdésének szűkebb értelmű alkalmazását teszi lehetővé. A népszavazási ügyek jellege azonban ettől eltér, ezekben az ügyekben igen gyakran közvetlen alapjogi összefüggések érvényesülnek, nagyobb terjedelmű eljárási előzmény nélkül. A népszavazásra feltett kérdés jellege határozza meg az érintettséget, melyet annak tartalmi vizsgálatával lehet megállapítani.”

[32] A Kúria megállapította, hogy a III. rendű kérelmező felülvizsgálati kérelme az érintettsége hiányában érdemben nem vizsgálható. A Kúria a III. rendű kérelmező érintettségének eldöntése körében figyelemmel volt az Alkotmánybíróság 28/2015. (IX.24.) AB határozatában foglaltakra, mely visszautalt a 3091/2012. (VII. 26.) AB döntésre is, és amely ugyan alkotmányjogi panasz befogadása kapcsán, de a társadalmi szervezetek érintettsége kérdésében foglalt akként állást, hogy „[a] szakszervezet tagjai és más személyek nevében nem járhat el, a szakszervezet tagjai önállóan, saját nevükben nyújthatnak be Alaptörvényben biztosított jogaik sérelmére hivatkozással alkotmányjogi panaszt. A szakszervezet érintettsége csak akkor lenne megállapítható, ha a támadott jogszabályi rendelkezések közvetlenül a szakszervezet érdekképviseleti tevékenységével kapcsolatos jogaira vonatkoznának.” (Indokolás, [3]) Ennek analógiája útján a III. rendű kérelmező törvényben rögzített és általa hivatkozott, mint az érintettségét megalapozó jogi előírások nem teremtik meg a tényleges érintettségét még akkor sem, ha a népszavazásra feltett kérdés közvetve, áttételesen és eshetőlegesen akár hatással is lehet(ne) tagjai működésére. A Kúria hangsúlyozza, hogy a Kamarában tagsággal rendelkező gazdasági társaságok természetes személy tagjai révén kifejthetik, kifejezhetik véleményüket a népszavazásra feltett kérdésről a népszavazáson való részvétel, illetve mint választópolgárok a népszavazásra feltett kérdés engedélyezése elleni jogorvoslat útján. A szervező által megjelölt kérdés a tartalma szerint nem vitásan valamennyi választópolgárt és valamennyi magyarországi lakost érinti/érintheti, de csak közvetve befolyásolja a kamara tagjainak vállalkozását. A kérdés engedélyezésével kapcsolatos jogaik gyakorlásához nincs szükség a III. rendű kérelmező bevonására, közbenjárására és a tagok érdekképviseletének biztosítása kapcsán az ilyen irányú jogorvoslat előterjesztése nem értelmezhető. Ennél fogva az érintettség hiánya okán a Kúria a III. rendű kérelmező felülvizsgálati kérelmét érdemben nem vizsgálhatta, azt a Ve. 231. § (1) bekezdés a) pontja alapján el kellett utasítania.

II.

[33] A Kúria az I. és a II. rendű kérelmezők, mint magyar állampolgár természetes személyek érintettségét megállapította, a felülvizsgálati kérelmeiket érdemben vizsgálta, és megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelmek a népszavazás tiltott tárgykörbe történő ütközése okán megalapozottak.

[34] Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja alapján nem lehet országos népszavazást tartani a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemről, illetékről, járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról.

[35] Az Alkotmánybíróság előbbiekben ismertetett döntésének (2.3) pontjában rögzítette, hogy „a népszavazásra feltenni kívánt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában megfogalmazott, „A közpénzek” cím alatti cikkek, valamint az N) cikk (1) és (3) bekezdései fényében értelmezendő tiltott tárgykörbe ütközik,  tartalmilag érdemben és számszakilag változtat a központi költségvetésen, illetve annak végrehajtásán, így közvetlenül és jelentősen érinti az ország éves költségvetéséről szóló törvényt. A kérdés tehát a folyó évi költségvetési törvényben 8.cikk (3) bekezdés b) pont alapján tiltott, mivel úgy érinti a folyó évi költségvetési törvény tartalmát, hogy egy, az abban meghatározott felülről nyitott előirányzatra vonatkozik, annak számszaki változását eredményezi. Érvényes és eredményes népszavazáson az „igen” válaszok többsége esetén az álláskeresési járadék folyósítási idejének törvényi felemelése a népszavazás hároméves kötőereje miatt pedig nemcsak a folyó évi költségvetésre nézve jelent változást, hanem az ezt követő költségvetésekre is kihatással van. A Kúria tehát az Alaptörvény 28. cikkében foglalt jogértelmezési szabályok figyelmen kívül hagyásával járt el, a jogértelmezési hiba ebből következően contra constitutionem önkényessé vált, amellyel megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot.” A megsemmisítés okán az Alkotmánybíróság az indítványozó egyéb cikkek sérelmére vonatkozó hivatkozását már nem vizsgálta.

[36] Mindebből következik, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja szerinti tiltott tárgykörbe ütközik, a kérdés hitelesítésére nincsen lehetőség, ezért a Kúria az NVB 24/2021. határozatát az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, és a kérdés hitelesítését az Nsztv. 11. § (1) bekezdése alapján megtagadta.

III.

[37] A népszavazási kérdés hitelesítésének megtagadását önmagában megalapozza, hogy a kérdés tiltott tárgykört érint, ezért a Kúria a kérdés egyértelműségének vizsgálatát - mivel az okafogyottá vált - mellőzte.

A döntés elvi tartalma

[38] Népszavazási kérdés hitelesítésével összefüggésben, a költségvetés érintettsége, mint tiltott tárgykör fennállásának vizsgálata során, az Alkotmánybíróság által jelen döntésben ismertetett és a Kúria gyakorlatában is követett hármas feltételrendszer fennállását kell irányadónak tekinteni.

Záró rész

[39] Tekintettel arra, hogy az I.-II. rendű kérelmezők felülvizsgálat iránti kérelmeinek a Kúria helyt adott, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 45/A. § (5) bekezdése szerinti kérelmezőként 10.000 - 10.000 forint eljárási illeték az állam terhén marad. A III. rendű kérelmező az Itv.  5. § (1) bekezdés d) pontja szerint teljes személyes illetékmentességben részesül, így a kérelmével kapcsolatban feljegyzett 10.000 forint eljárási illeték szintén az állam terhén marad.

[40] A Kúria jelen végzését az Nsztv. 30. § (3) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben 8 napon belül, a Kúria honlapján a határozat meghozatala napján közzéteszi.

[41] Jelen végzés elleni további jogorvoslatot az Nsztv. 30. § (1) bekezdés utolsó mondata zárja ki.

Budapest, 2022. május 31.

dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. a tanács elnöke
dr. Heinemann Csilla s.k. előadó bíró
dr. Hajnal Péter s.k. bíró