A Kúria
végzése
Az ügy száma: Knk.I.37.723/2016/3.
A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva előadó bíró, dr. Heinemann Csilla bíró
A kérelmező:
Képviselője: dr. Czeglédy és Társai Ügyvédi Iroda (dr. Czeglédy Csaba ügyvéd)
A kérelmezett: Nemzeti Választási Bizottság
Az eljárás tárgya: népszavazási ügy
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó: a kérelmező
A felülvizsgált jogerős határozat: a Nemzeti Választási Bizottság 53/2016. számú határozata
Rendelkező rész
A Kúria
– a Nemzeti Választási Bizottság 53/2016. számú határozatát helybenhagyja,
– kötelezi a kérelmezőt, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A kérelmezett Magyarország Kormányának kezdeményezésére a 14/2016. számú határozatával hitelesítette az „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” országos népszavazási kérdést. A 2016. október 2. napjára kitűzött népszavazás esetében a kampányidőszak 2016. augusztus 13-tól október 2-án 19:00 óráig tart.
[2] A kérelmezőnek a Kormány kampányidőszakot megelőzően folytatott tevékenységre vonatkozó kifogását a kérelmezett 50/2016. számú határozatát érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A Kúria a Knk.II.37.710/2016/2. számú végzésével ezen határozatot azzal az indoklással hagyta helyben, hogy a kampányidőszakon kívül eső kampánytevékenység nem tartozik a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 1. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó-, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) hatálya alá, arra a Ve. kampányra vonatkozó szabályai nem alkalmazhatóak, a választási bizottságoknak az ilyen tevékenység választási szabályoknak való megfelelése vizsgálatára nincs hatásköre.
[3] Kérelmező 2016. augusztus 15-én újabb beadványában a Kormány „Tudta…?” kezdetű kampánytevékenységének egyik konkrét elemét, a „Tudta? Brüsszel egy városnyi illegális bevándorlót akar Magyarországra telepíteni.” szövegű plakátokat és hirdetéseket kifogásolta.
[4] Álláspontja szerint a kampányban a Kormány nem vehetne részt, ha igen, akkor legfeljebb semleges pozíciót foglalhatna el. A későbbiekben azzal érvelt, hogy mivel a Kormány nemcsak szervezője, hanem kezdeményezője is a népszavazásnak, a kérelmezettnek még inkább őrködnie kellene a Kormány esetében a választási alapelvek megtartása felett.
[5] A kifogásolt kampány-tartalom kapcsán előadta, a Kormány a betelepítésről valótlanságokat állít, illetve nem egyértelmű megállapításokat tesz, lényeges fogalmakat mos össze manipulatív szándékkal. A Kormány a jogait nem a Ve. 2.§ (1) bekezdés e) pontja szerint, nem jóhiszeműen és nem rendeltetésszerűen gyakorolja. A hónapok óta tartó folyamatos kampánytevékenység kapcsán a Ve. 209.§ (2) bekezdésére utalt azzal, hogy a kifogást a sérelmezett tevékenység teljes időtartama alatt benyújthatja. A tartalom tekintetében hivatkozott az Európai Unió egyes szerveinek döntéseire, a várossá nyilváníthatóságra nézve a 321/2012.(XI.16.) Korm. rendelet szabályaira, a köznyelvi értelmezésre.
[6] A kérelmezett a kifogást az 53/2016. számú határozatával elutasította.
[7] A kérelmező érintettségére és a kérelem benyújtásának/jogsértés fennállásának időpontjára nem tett megállapítást. A Ve. 209.§ (2) bekezdése kapcsán – kitérve a Ve. 140.§ és 141.§-okra – arra utalt, hogy az erre történő kérelmezői hivatkozást az 50/2016. számú határozatában már elbírálta, amikor is a folyamatos cselekmény megítélésére vonatkozó kérelmezői álláspontot nem találta megalapozottnak.
[8] Az Alaptörvény 8.cikk (1) bekezdésére és az Nsztv. 5.§-ára tekintettel megállapította, hogy a Kormány, mint az országos népszavazás kezdeményezője, annak meghatározó szereplője, így nem lehet pusztán szemlélő vagy semleges résztvevő. Ezzel ellentétes álláspont indokolatlanul nagy különbséget tenne a választópolgári kezdeményezés szervezője és a Kormány között, valamint hátrányosan érintené a választópolgárok tájékozódáshoz való jogát. A Kormányt, mint az országos népszavazásra javasolt kérdés szervezőjét az Nsztv. 69. §-a alapján megilleti az országos népszavazás kampányidőszakában a politikai reklám, mint a Ve. 140.§ szerinti kampányeszköz használatának joga. A kifogásolt reklám éppen annak eszköze, hogy a Kormány azon keresztül kifejtse politikai véleményét, a választópolgári akarat befolyásolására vagy annak megkísérlésére törekedjék vele.
[9] A kifogásolt tartalom kapcsán a kérelmezett az Alkotmánybíróság 7/2014. (III.7.) AB, 31/2014. (X.9.) AB, 5/2015. (II.25.) AB és 9/2015. (IV.23.) AB határozataira hivatkozott. Rögzítette, hogy a népszavazási eljárásban a népszavazási kezdeményezés szervezője ugyanazért küzd és verseng, mint a választási eljárásban a jelölt, azaz a választópolgárok meggyőzéséért, akaratuk befolyásolásért, az irányába megnyilvánuló meggyőződésének kialakításáért, támogatásáért.
[10] Ezért a választási kampány idején a jelöltek egymás közötti kontextusában értelmezett véleménynyilvánítási szabadságára, illetve annak korlátaira vonatkozó érveléseket az országos népszavazási kampány idején a szervező tekintetében is irányadónak tekintette. Megállapította, hogy a népszavazási kampány alkalmával közzétett plakátok és azok közlései egyértelműen a véleménynyilvánítás szabadságának védelmét élvező, a közügyek szabad vitatásának fogalmi körébe tartoznak. A kifogásolt közlés a Kormánynak az általa kezdeményezett és 2016. október 2. napjára kitűzött országos népszavazás tárgyával összefüggő politikai véleményét tartalmazza. Egyértelműen megállapítható, hogy a kifogásolt közlés tárgya közüggyel, a közelgő népszavazás tárgyával kapcsolatos, így az a politikai véleménynyilvánítás védelmi körébe tartozik.
[11] A kérelmezett ugyanakkor azt is rögzítette, a Kormány a közzétett plakátokkal közvetlenül a választópolgárokat szólítja meg, hogy azok tartalmával informálja őket, hogy a döntésüket elősegítse. Az országos népszavazással összefüggésben elemezte a „városnyi”, az „illegális”, a „menekült/migráns” kifejezéseket, azzal a következtetéssel, hogy a népszavazási kampány szereplői a népszavazás tárgykörét érintően legitim módon felmerülő több értelmezési és definíciós lehetőség közül jogosultak kommunikációjukban a saját álláspontjukat és véleményüket tükröző kifejezést választani és használni.
[12] Az értékítélet és a tényállítás közötti különbségtétel alkotmányossági relevanciája kapcsán 7/2014.(III.7.) AB határozatból kiemelte, hogy „[a] véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne.” [36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 230.].
[13] Összegző értékelése szerint a kérelmező által sérelmezett, a Kormány által plakátokon közzétett szöveg tartalma politikai véleményként értékelhető, az a választópolgárok választói akaratának befolyásolását, döntési lehetőségeik elősegítését célozza. Erre tekintettel az, illetve annak közzététele nem sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét, így a Nemzeti Választási Bizottság a kifogásnak nem adott helyt.
A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem
[14] A kérelmező felülvizsgálati kérelmében a kérelmezett határozatának megváltoztatását, a kifogásnak való helyt adást kérte. Álláspontja szerint a kérelmezett megsértette-, illetve helytelenül alkalmazta a Ve. 2.§, 140.§ 141.§ 146.§ és 208.§-ait.
[15] Részletesen indokolta, miért áll fenn érintettsége, majd előadta, a kérelmezett jelen álláspontja szembe megy az 50/2016. számú határozatban megfogalmazottakkal. Ott ugyanis a kérelmezett a Kormány tevékenységét még nem kampánytevékenységnek, hanem tájékoztató tevékenységnek értékelte, holott a Kormány ugyanazt a tevékenységet folytatta. Egyébként is a választópolgárok tájékoztatása nem a Kormány, hanem a Nemzeti Választási Iroda feladata. A későbbiekben hivatkozott arra, hogy a közlés átlagbefogadója nem a Kormány politikai véleményeként értelmezi a tárgyi közlést, így jogszerűen nem lehet a Kormány megnyilvánulását ennek minősíteni. Az Európai Unió Tanácsa regisztrált kérelmezők meghatározott eljárás keretében, meghatározott létszámban való tagállami elhelyezéséről határozott, amellyel szemben a jogorvoslat az Európai Bíróság előtti megtámadás, amit Magyarország meg is tett.
[16] Alapvetően téves a kérelmezett azon megközelítése, amikor abból, hogy „a népszavazási eljárásban a népszavazási kezdeményezés szervezője ugyanazért küzd és verseng, mint a választási eljárásban a jelölt, azaz a választópolgárok meggyőzéséért, akaratuk befolyásolásért”, azt vezeti le, hogy egyenlőség tehető a közlések vizsgálatakor a szervezőként fellépő Kormány és a választási kampány során egymással versengő pártok között. Míg ugyanis választási eljárásban a pártok egymásnak ellenfelei, addig népszavazás során olyan kampányra is sor kerülhet, amikor a pártok a szervező által támogatott válasz mellett érvelnek. Nem tehető tehát egyenlőség jel a választási eljárás és a népszavazási eljárás politikai reklámjai közé. Ezért hibás az a jogértelmezés, ami a véleménynyilvánítás szabadsága, illetve annak korlátai vonatkozásában a korábbi, választási eljárások során kimunkált, egymással versengő jelöltekre nézve kidolgozott elvekből indul ki, és népszavazási ügyben is azokat hivatkozza be.
[17] A két választási típus közötti egyenlőség tétel ellen szól az is, hogy az átlag választópolgár, az átlagbefogadó nem abból indul ki, hogy a Kormány, mint szervező tesz egy állítást, ami lehet, hogy alaptalan, de majd a kampányban az ellenérdekelt fél igyekezni fog ezt cáfolni. A Kormány, mint közjogi minőség jelenik meg a választók előtt, még akkor is, ha éppen egy népszavazás szervezője.
[18] A továbbiakban előadta, a közügyek szabad megvitatásának a korlátját jelenti a valótlan tényállítás. Ezzel összefüggésben a Kúria döntését abban a kérdésben kérte, hogy a kifogásolt közlés egészében vagy részben tényállításnak minősül-e. A kifogásolt tartalmú közlés olyan más politikai reklámokkal együtt jelent meg, amelyek így együtt erősítik a közlés tényközlő jellegét. Az átlagolvasó a kijelentéseket a Kormány által mindenképpen közölni akart adatként fogadja be, amelyek nem a jövőre nézve, hanem a közelmúlt történéseire vagy a jelenre vonatkoznak. A kifogásolt közlés az ún. bizonyíthatósági teszt alapján is aggálymentesen tényállításnak minősül. Vitatta a kérelmezetti határozat migrációra vonatkozó megállapításait, az illegális jelző használhatóságát.
[19] A valótlan tényállításokkal a Kormány megsértette a választási alapelveket. Nem jóhiszemű és nem rendeltetésszerű az a magatartás, amely a tények egy részét és konkrét adatokat elhagyja.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A kérelmező bírósági felülvizsgálat iránti kérelme alaptalan.
[21] A Kúria a bírósági felülvizsgálati kérelem elején megsértettként tételesen megjelölt jogszabályi hivatkozásokat a kérelem szöveges indokolásához képest vizsgálta.
[22] A kérelmező érintettsége ellen ható körülmények, tények nem merültek fel, ezért annak részletes elemzését a Kúria mellőzte. Utal továbbá arra, hogy országos népszavazási ügyben az esetleges érintettség hiányát a felülvizsgálati eljárás tekintetében nem lehet megállapítani, mivel az Nsztv. legitimáció hiányában történő elutasításra ebben a vonatkozásban nem ad lehetőséget (Kúria Knk.IV.37.222/2016/9. számú végzés, [26], [27].).
[23] Azt, hogy a Kormány az általa kezdeményezett országos népszavazási eljárásban az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdés és az Nsztv. 5.§ értelmében a szervezőkkel azonos státuszban jár el, és ilyen minőségében jogosult az Nsztv. 69.§-ának megfelelően az országos népszavazási kampányidőszakban politikai reklámot közzétenni, kérelmező a felülvizsgálati kérelemben érdemben nem vitatta. A Kormány szervezői státuszát egyébként a kérelmezett a 14/2016. számú határozatában (Kúria Knk.IV.37.222/2016/9. számú végzés) állapította meg, és így lett megnevezve az Alkotmánybíróságnak az Országgyűlés népszavazás elrendeléséről szóló 8/2016. (V. 10.) OGY határozatának vizsgálata tárgyában hozott 12/2016. (VI. 22.) határozatában is. Azt, hogy a Kormány szervezői minőségében jogosult politikai reklámot közzétenni, a kérelmezett 46/2016. számú határozata mondta ki.
[24] A Kúria nem tekintette a Kormány szervezői státusza érdemi vitatásnak sem azt, hogy a Kormány kampányát a közlés átlagbefogadója miként minősíti, sem azt, hogy Magyarország jogorvoslattal élt az Európai Unió Tanácsának a migrációs kérdésben hozott határozatával szemben, és ez volt a jogszerű eljárás, nem pedig a vitatott közléssel történő kampányolás. A népszavazás Uniós összefüggéseit a kérelmezett 14/2016. számú határozata, a Kúria Knk.IV.37.222/2016/9. számú végzése, valamint a 3130/2016. (VI. 29.) AB, 3150/2016. (VII. 22.) AB és 3151/2016.(VII.22.) AB végzések érintették. Az átlagbefogadó személyhez kapcsolódó előadást a Kúria a [27] és [32] pontokban értékelte.
[25] A kérelmezettnek a Kúria Knk.II.37.710/2016/2. számú végzésével helybenhagyott 50/2016. számú határozata a Kormánynak a 2016. október 2-ai népszavazással kapcsolatos kampányidőszakot megelőző tevékenységét vizsgálta. A kérelmezett a kifogást érdemi vizsgálat nélkül azért utasította el, mert a Kormány ezen tevékenysége még nem tartozott a Ve. hatálya alá, így kérelmezettnek nem volt hatásköre a kérdés Ve. szerinti vizsgálatára. Az 50/2016. számú határozat indokolásának III. fejezetéből egyértelműen megállapítható, hogy „A Kormánynak a kifogástevő által sérelmezett cselekménye országos népszavazási kezdeményezésével kapcsolatos tájékoztató tevékenységként értékelhető.” mondat kizárólag a Kormánynak a kampányidőszakot megelőzően tanúsított magatartására vonatkozik, és ugyanezt fogalmazza meg a politikai élet más részvevőire nézve is: „A Nemzeti Választási Bizottság szerint ezzel ellentétes értelmezés azt vonná maga után, hogy például a politikai pártok is szigorúan csak a jogszabály által meghatározott kampányidőszakában fogalmazhatnák meg a jövőre vonatkozó elképzeléseiket, programjaikat, illetve kritizálhatnák egymás jövőbeli terveit. Valójában azonban …. a pártok és képviselőik két általános választás között is folyamatosan tájékoztatják a közvéleményt és a választópolgárokat arról, hogy milyen célkitűzéseik, terveik vannak egy választási győzelem esetére.” A kérelmező tehát alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Kormány országos népszavazással kapcsolatos tevékenységét a kérelmezett eltérően minősítette a korábbi 50/2016. számú határozatában. A Kormány országos népszavazás kapcsán a kampányidőszakban tanúsított magatartásának minősítésére csak a jelen 53/2016. számú döntésben került sor.
[26] A népszavazás kezdeményezését és eljárásának rendjét szabályozó Nsztv. speciális szabályainak alkalmazására csak akkor kerül sor, ha eltéréseket tartalmaznak a Ve. általános részéhez képest. A népszavazás választási alapelveire, kampánytevékenységére és kampányeszközeire a Ve.-hez képest az Nsztv. nem tartalmaz a jelen kérdés elbírálása szempontjából releváns eltérő rendelkezéseket, így törvényi szinten nincs lehetőség a kérelmező által elvárt magatartások-, eljárások közötti megkülönböztetésére.
[27] A Kúria egyetért kérelmezővel abban, hogy a mindenkori kormány által kezdeményezett országos népszavazás esetén – amelyre egyébként az Alkotmány 28/C.§ (4) bekezdése is lehetőséget biztosított – a kormány, mint közjogi minőség jelenne meg a választók előtt, még akkor is, ha éppen egy népszavazás szervezője lenne. A mindenkori választási törvények feladata ennek a helyzetnek a szabályozása; a választási szervek és a bíróságok csak ezeket a mindenkori normákat alkalmazhatják. A hatályos szabályozás nem ad lehetőséget a kérelmező által elvárt megkülönböztetésre.
[28] Lényegesnek tekintette a Kúria azt is, hogy míg az 5/2015. (II.25.) AB és a 9/2015. (IV.23.) AB határozatok a közszereplők egymás közötti kontextusában rögzítették a véleménynyilvánítás szabadságának preferenciáját, a határozatokban irányadónak tekintett 7/2014. (III.7.) AB határozat a politikai véleménynyilvánítás fokozott védelmét a közügyek egészére nézve mondta ki (indokolás [50] pontja). A Kúria ezen elv miatt is tekintette népszavazási ügyben irányadónak a véleménynyilvánítás szabadságának az AB által a Ve. kapcsán kidolgozott tartalmát.
[29] A Kúria összegző értékelése szerint tehát az 53/2016. számú határozat meghozatala során az Nsztv. és a Ve. rendszerében helytállóan járt el a kérelmezett akkor, amikor a véleménynyilvánítás szabadsága, illetve annak korlátai vonatkozásában a korábbi, választási eljárások során kimunkált, egymással versengő jelöltekre nézve kidolgozott elvekből indult ki.
[30] A kifogásolt tartalom kapcsán a véleménynyilvánítás/tényállítás elhatárolhatóságának kérdésében a fentiek alapján a Kúria sem tekinthet el az Alkotmánybíróság kérelmezett által is idézett határozataitól. Irányadónak kell tekintenie, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatában fokozott alkotmányos védelmet élveznek az olyan értékítéletek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, és a véleménynyilvánítás szabadsága csak az öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső megnyilvánulásokkal szemben nem nyújt védelmet (9/2015. (IV.23.) AB határozat [37], [38]).
[31] Az Alkotmánybíróságnak az értékítélet, illetve tényállítás közötti különbségtétel alkotmányossági relevanciáját megfogalmazó tételét a kérelmezett pontosan idézte: „A véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne.” (36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 230., 7/2014. (III.7.) AB határozat [49] pont, 5/2015. (II.25.) AB határozat [27] pont). A véleménynyilvánítási szabadságnak a választási eljárásban az Alkotmánybíróság általi értelmezése azzal a következménnyel jár, hogy amennyiben a választási eljárás során az értékítélet a közügyek vitatásának körén belül marad, tartalmára nézve nem végezhető el a kérelmező által hivatkozott bizonyíthatósági teszt (az a közlés, amelynek valósága vagy valótlansága bizonyítható az tény, amelynek valóságtartalma nem bizonyítható, az vélemény), nem kerülhet sor tényállítás helyes vagy helytelen voltának vizsgálatára.
[32] Az AB határozatok alapján a választási eljárások – ideértve a népszavazási eljárást is – offenzív véleményeivel/értékítéleteivel szemben a választókat kizárólag a választási ellenfelek defenzív véleményei védhetik meg. A választási eljárásokban megjelenő, a közügyek vitatásának körén belül maradó vélemények minősítése kapcsán az Alkotmánybíróság határozati értelmében a Kúriának nincsenek az Nszt.-ből és a Ve.-ből származó eszközei.
[33] Az általa kezdeményezett országos népszavazás kapcsán a Kormányt megillető véleménynyilvánítási szabadságról a kérelmezett a szabályoknak megfelelően, helytállóan fejtette ki álláspontját. Ezt követően azonban szükségtelenül és megtévesztően rögzítette határozatában, hogy „A Kormány a közzétett plakátokkal közvetlenül a választópolgárokat szólítja meg, hogy azok tartalmával informálja őket, hogy döntésüket elősegítse.” A népszavazási ügyben a véleményszabadság igazolása a kampányoló szervezet/egyén önkifejezésére, autonóm cselekvésének fontosságára alapoz, a közügyek megvitatásának lényegi része. Választási kampány nélkül a választópolgárok nem, vagy csak komoly nehézségek árán tudnának dönteni (5/2015. (II.25.) AB határozat). A jelen országos népszavazási ügyben a Kormány kampány kijelentéseinek direkt tartalmával szemben az AB határozatok nyomán támasztott alapjogi elvárások nem azonosak az objektív tényeken alapuló információkkal, ismeretekkel, adatokkal szemben támasztott köznapi követelményekkel. Ennek következtében a Kormány választási kampányának részeként elhangzó kijelentései legfeljebb orientálnak, de nem informálnak, így a „városnyi”, az „illegális”, a „menekült/migráns” kifejezések helyes vagy helytelen voltára vonatkozó elemzés sem lett volna elvégezhető. A Kormány politikai véleménye kapcsán az AB határozatok alapján a Kúria sem vizsgálhatta érdemben, hogy kifogásolt közlés egészében vagy részben tényállításnak minősül-e, amennyiben igen, megalapozott tényállítás-e.
[34] Tényállítások vizsgálhatósága hiányában nem állapítható meg, hogy a Kormány a „Tudta? Brüsszel egy városnyi illegális bevándorlót akar Magyarországra telepíteni.” szövegű-, a politikai kampány eszközéül szolgáló plakátok és hirdetések kapcsán nem jóhiszeműen és nem rendeltetésszerűen járt el. A kérelmezett helytállóan állapította meg, hogy a kampányszöveg közzététele nem sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltakat, ezért a kérelmezett határozatát a Ve. 231. § (5) bekezdés a) pontja alapján helybenhagyta.
Záró rész
[35] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Ve. 229.§ (2) bekezdésének megfelelően nemperes eljárásban bírálta el.
[36] Az eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. § (7) bekezdése alapján állapította meg, és annak viselésére a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelezte a kérelmezőt.
[37] A Kúria határozata elleni további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2016. augusztus 29.
dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke,
Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró,
dr. Heinemann Csilla sk. bíró