A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának Jpe.II.60.040/2022/7. számú jogegységi hatályú határozata

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának Jpe.II.60.040/2022/7. számú jogegységi hatályú határozata

Rendelkező rész

A Kúria megállapítja, hogy a Gfv.30.480/2021/5. számú közbenső ítélete jogkérdésben eltér a Gfv.30.340/2019/7. számú, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett ítélettől.
Az eltérés indokolt volt, ezért a Kúria a Gfv.30.480/2021/5. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja.
A Kúria kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesek mint egyetemleges jogosultak részére 150 000 (százötvenezer) forint jogegységi panasz eljárásban felmerült költséget.
A Kúria Gfv.30.340/2019/7. számú ítélete és az ezzel azonos tartalmú határozatai a továbbiakban kötelező erejűként nem hivatkozhatók.
A Kúria elrendeli határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Idokolás

A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes pénzintézet a 2004. október 20. napján megkötött deviza alapú hitelszerződéssel 58 800 CHF összegű hitelkeretet nyitott a felperes adósok részére. A felperesek tudomásul vették, hogy a hitelkeret terhére igénybe vehető kölcsön maximális összege 8 150 000 forint, a szerződés hatályba lépésének napján érvényes, magánszemélyekre vonatkozó deviza vételi árfolyamon számított deviza ellenértéke, de nem több mint a hitelkeret. Tudomásul vették azt is, hogy a lejárt tőke és kamattartozást, valamint azok késedelmi kamatát az alperes devizában tartja nyilván és emiatt a kölcsön, illetve a tartozás forintban kifejezett összege a mindenkori magánszemélyekre vonatkozó deviza eladási árfolyam függvényében változhat. A szerződés 6.6. pontja szerint az adósok jogosultak voltak, a futamidő alatt egy alkalommal, a banktól a devizában nyilvántartott kölcsön forint alapú kölcsönné átalakítását kérni azzal, hogy kötelesek ezen kérelmet a fordulónapot legalább 30 nappal megelőzően a bankhoz írásban benyújtani. A 10.12. pont szerint az adósok kifejezetten nyilatkoztak arról, hogy a banktól azt a felvilágosítást, amely szerint a jelen szerződés szerinti kölcsön vonatkozásában jelentős árfolyamkockázatuk keletkezhet abban az esetben, ha a kölcsön 1.1. pont szerinti devizanemének forintárfolyama jelentősen változik, megértették és ezen információ ismeretében is igénybe kívánják venni a kölcsönt a jelen szerződésben foglaltak szerint.
[2] A felperesek keresetükben egyebek mellett kérték a kölcsönszerződés semmisségének a megállapítását és annak hatályossá nyilvánításával az alperes kötelezését 7 362 521 forint és járulékai megfizetésére. Negyedleges keresetükben annak a megállapítását kérték, hogy tisztességtelenek a kölcsönszerződés 1.1., 1.3., 1.4., 1.7. és 10.12. pontjának rendelkezései, mert az alperes devizakockázattal kapcsolatos tájékoztatása nem felelt meg a 2/2014. Polgári jogegységi határozat (a továbbiakban: 2/2014. PJE határozat), valamint az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) vonatkozó joggyakorlatában kifejtett szempontoknak. Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az első- és a másodfokú ítélet

[3] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, a felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a szerződés nem érvénytelen, az árfolyamkockázat tisztességtelenségének vizsgálata során pedig kifejtette: a kölcsönszerződés informálta a fogyasztót arról, hogy a deviza alapú elszámolás, mint a szerződés mechanizmusa, azzal a hatással jár, hogy ebből eredően árfolyamkockázat merül fel, amelyet teljes egészében a fogyasztó visel, továbbá arról, hogy ez befolyásolja és milyen módon a fizetési kötelezettségét. Ebből az átlagosan tájékozott és észszerűen figyelmes fogyasztó megérthette az árfolyamkockázat lényegét és annak a gazdasági kötelezettségeire gyakorolt hatását.

A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata

[4]  A Kúria a felperesek által a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmet részben alaposnak találta és közbenső ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a peres felek között létrejött deviza alapú hitelszerződés érvénytelen.
[5] Az indokolás szerint a Kúria – a Tanács 93/13/EGK irányelve a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről (a továbbiakban: 93/13/EGK irányelv) rendelkezései, a 2/2014. PJE, valamint a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa Jpe.I.60.015/2021/15. számú határozatának (a továbbiakban: JPE határozat) felhívása mellett – nem értett egyet az eljárt bíróságok azon egyező álláspontjával, amely szerint az alperes által a kölcsönszerződésben nyújtott tájékoztatás megfelelt volna a követelményrendszernek. Nem tesz eleget a tisztességes tájékoztatás követelményének ugyanis az, ha a szerződés különböző rendelkezéseiből csak kikövetkeztethető az árfolyamkockázat fogyasztóra gyakorolt gazdasági következménye. A JPE határozat által megfogalmazott jogértelmezési mércéből az következik, hogy nem felel meg a világosság és érthetőség követelményének az a tájékoztatás, amelyből az átlagosan tájékozott fogyasztó számára az ugyan érthető, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül őt terheli, de az már nem, hogy ez akár jelentősen megemelheti fizetési kötelezettségeit és amely lényegében csak arra terjed ki, hogy az árfolyam a fogyasztó javára és terhére is változhat. Ez ugyanis nem elegendő arra, hogy az átlagosan tájékozott fogyasztó megalapozott döntést hozhasson.
[6] A felek szerződésének 10.12. pontja annyit tartalmaz, hogy a fogyasztónak jelentős árfolyamkockázata keletkezhet abban az esetben, ha a kölcsön devizanemének forint árfolyama jelentősen változik. A másodfokú bíróság által hivatkozott egyéb szerződési pontokból is csak következtetni lehet az árfolyamkockázatra, külön kockázatfeltáró nyilatkozat pedig a szerződéshez nem készült, ilyenre a felek sem hivatkoztak. A szerződéses rendelkezés lényegében csak ismerteti az árfolyamkockázat mibenlétét, de nem hívja fel a fogyasztó figyelmét kellő súllyal, átlátható módon az árfolyamromlás valós és lehetséges következményeire, így arra, hogy annak esetleges, előre nem látható bekövetkezése az adós fogyasztó gazdasági helyzetét rendkívül súlyosan érintheti, ezért az nem világos és nem érthető.
[7] Nem találta alaposnak az alperes azon hivatkozását sem, amely szerint a szerződés 6.6. pontja ellensúlyozta a szerződésnek az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő rendelkezéseit és ezért a szerződés ez okból sem lehet érvénytelen. (a Kúria Gfv.30.340/2019/7. számú ítélete.) A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 2009. május 22-től hatályos szabálya szerint ugyanis az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy érthető. A 2/2014. PJE határozat 1. pontja – értelmezve a 93/13/EKG irányelv rendelkezéseit a magyar jogba implementáló régi Ptk. rendelkezéseit – kizárólag azt tartalmazza, hogy önmagában a nem világos, nem egyértelmű szerződéses rendelkezés, tájékoztatás megalapozza a korlátlan árfolyamkockázat fogyasztóra hárításának tisztességtelenségét. A 2/2014. PJE határozat 1. pontjának indokolása szerint annak kérdése, hogy az adott szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése világos, illetve érthető-e, annak ellenére vizsgálható, hogy a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések túlnyomó többségét a régi Ptk.-nak a 2009. évi XXXI. törvénnyel történt módosítása előtt kötötték meg. A 93/13/EGK irányelv a 8. cikkében kifejezetten lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az irányelv által szabályozott területen elfogadjanak vagy hatályban tartsanak olyan fogyasztóvédelmi rendelkezéseket, amelyekkel a fogyasztóknak magasabb szintű védelmet biztosítanak. A 2/2014. PJE határozat ennek megfelelően értelmezte a régi Ptk. tisztességtelen szerződési feltételek megállapítására vonatkozó rendelkezéseit. Ezt a jogértelmezést erősítette meg a JPE határozat is, mert a kölcsönszerződés részét képező általános szerződési feltételeknek az árfolyamkockázat viselését szabályozó kikötései a szerződés főszolgáltatásába tartoznak, ezért adott esetben a nem világos, nem érthető jellegük miatt előidézhetik a szerződés érvénytelenségét. Ez nincs kötve további előfeltételek vizsgálatához, így a tisztességtelenség körében nincs relevanciája az egyenlőtlenség alperes által állított elháríthatóságának. Az alperes által hivatkozott eseti döntés ettől eltérő jogértelmezésen alapul oly módon, hogy az árfolyamkockázat tisztességtelensége körében vizsgálnia kell azt is, hogy az jelentős egyenlőtlenséget idéz-e elő a fogyasztó kárára, és ha van olyan szerződéses rendelkezés, amely ezt orvosolja, úgy az árfolyamkockázat adósra telepítése nem lehet tisztességtelen. Ezzel szemben a 2/2014. PJE határozatnak a JPE határozattal megerősített 1. pontja szerint önmagában a nem világos, nem egyértelmű szerződéses rendelkezés, tájékoztatás megalapozza a korlátlan árfolyamkockázat fogyasztóra hárításának tisztességtelenségét. A JPE határozat kimondta azt is, hogy a Kúria bármely határozatának ezzel ellentétes jogértelmezése kötelező erejűként már nem hivatkozható, így az alperes által hivatkozott ítélet ebben az összefüggésben – mivel a JPE határozattal ellentétes jogértelmezésen alapul – már nem minősül precedensképes határozatnak.

A jogegységi panasz

[8] Az alperes a Kúria közbenső ítélete ellen a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (2) bekezdése alapján jogegységi panaszt terjesztett elő, amelyben azt állította, hogy a Kúria a közbenső ítéletével – jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül – jogkérdésben, indokolatlanul tért el a korábbi közzétett határozataitól, és kérte ezért annak hatályon kívül helyezését és a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
[9] A jogegységi panasz indokolása szerint a Kúria a támadott határozatában eljárásjogi kérdésekben indokolatlanul eltért a Kúria Gfv.30.226/2021/9., Gfv.30.372/2020/10., Gfv.30.237/2021/6. és a Gfv.30.128/2020/5. számú ítéleteitől, valamint a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény (a továbbiakban: 1/2016. PK vélemény) 3. pontjában foglaltaktól. A precedensértékű döntésekben és a PK véleményben ugyanis a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 272. § (2) bekezdését a Kúria úgy értelmezte, hogy a felülvizsgálati kérelemben a félnek pontosan, azaz az alaki jogforrás, a paragrafus szám, az esetleges bekezdések és pontok számának megadásával meg kell jelölnie azt az adekvát jogszabályt, amelynek a megsértésére hivatkozik. A Kúria jogerős ítéletet csak az előterjesztett kérelemnek megfelelően, az abban megjelölt körben és okból vizsgálhatja felül. A támadott közbenső ítéletben ezzel szemben a Kúria adekvát jogszabályhely megjelölése nélkül is érdemben bírálta el a felülvizsgálati kérelmet. A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a hitelszerződés tisztességtelenségének a megállapítását kérték, de ennek jogalapját – a vizsgálandó időpontban irányadó 1959. évi Ptk. 209/B. § (1) bekezdését – a felülvizsgálati kérelmükben nem jelölték meg, az általános szerződési feltételek tisztességtelenségét szabályozó, a régi Ptk. 209. § (1) bekezdését is csak annyiban, hogy „nehezményezték”, hogy a jogerős ítélet nem találta tisztességtelennek az árfolyamkockázati tájékoztatást tartalmazó 10.12. pontot. A támadott közbenső ítélet nem jelölte meg indokolásában, hogy mely jogszabályhelyen alapul a hitelszerződés érvénytelenségét okozó állítólagos tisztességtelenség, de azt sem, hogy a hitelszerződésnek pontosan melyik pontját tekinti tisztességtelennek és ez miért okozná a teljes szerződés érvénytelenségét. Az alkalmazott jogszabályként nevesített 1959. évi Ptk. 209. § (1) bekezdése a döntés meghozatalát nem alapozhatta meg. A jogegység sérelmét az alperes abban látta, hogy a felülvizsgálati kérelem nem felelt meg a korábbi precedensekben kidolgozott jogelveknek, a Kúria pontos jogszabályi hivatkozás és erre vonatkozó érvelés hiányában bírálta el a felülvizsgálati kérelmet, így határozata ellentétes a kialakult joggyakorlattal.
[10] A közbenső ítéletben a Kúria az árfolyamkockázat viselését szabályozó szerződési kikötések tekintetében olyan jogszabályi rendelkezést tett a felülvizsgálat tárgyává, amit a felülvizsgálati kérelem nem jelölt meg. A precedensek szerinti jogértelmezés kijelöli a felülvizsgálat kereteit, amitől a Kúria ez ügyben sem térhetett volna el. és nem lett volna lehetősége a tisztességtelenség hivatalbóli vizsgálatára sem. A felülvizsgálati kérelem meg se jelölte, hogy a hitelszerződés melyik pontja szabályozza azt, hogy az árfolyamkockázatot a felpereseknek kell viselniük, így a közbenső ítélet olyan kérdést is elbírált, amelyre vonatkozóan a felülvizsgálati kérelem nem rendelkezett az elvárt tartalmi elemekkel, sőt előterjesztésre sem került, így a jogegység sérelmet szenvedett.
[11] Az anyagi jogi sérelmek tekintetében hivatkozott a Gfv.30.240/2020/4. és a Gfv.30.230/2021/5. számú határozatoktól való eltérésre, amelyekben a jogilag releváns tények azonosak voltak, így összevethetők a támadott közbenső ítélettel. Az eltérőként megjelölt határozatok a régi Ptk. 234. §-át úgy értelmezték, hogy egy szerződési feltétel tisztességtelenségét a szerződéskötés időpontjára figyelemmel, így a szerződéskötéskor hatályos jogszabályok alapján kell megítélni. A Kúria ez esetben – ezzel szemben – úgy döntött, hogy a tisztességtelenségről és így az érvénytelenségről való döntés olyan új, de az azt beillesztő jogszabály szerint nem visszaható hatályú normatartalomra is alapítható, amely csak később lépett hatályba. Az a tétel, hogy egy szerződési feltétel tisztességtelen voltát a szerződéskötés időpontjára figyelemmel és így a szerződéskötéskor hatályos jogszabályok alapján kell megítélni a magyar jogban általánosan elfogadott és megfelel az EUB joggyakorlatának is. Ezzel szemben a támadott határozatban a Kúria nem a szerződés megkötésének idején hatályos jogszabályt vette figyelembe, így indokolatlanul sérti a jogegységet. Az ítélet a [26] bekezdésében kifejezetten azzal a jogszabállyal indokolja az általa képviselt jogértelmezést, amely a szerződéskötést követően több mint négy évvel lépett csak hatályba. Ezzel kapcsolatos érvelése azonban nem indokolja a jogértelmezés körében a megsértett precedens értékű határozatokban is kimondott jogelvtől való eltérést. Ennek az az oka, hogy nem az a kérdés, hogy a Kúria vizsgálhatja-e azt, hogy az adott szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése világos, illetve érthető-e, hanem az, hogy amennyiben azt állapítja meg, hogy az árfolyamkockázati tájékoztató nem világos és érthető, ebből szükségszerűen következik-e, hogy a szerződés árfolyamkockázat fogyasztó általi viselését szabályozó rendelkezései tisztességtelenek és így érvénytelenek. 2009. május 22-ig a régi Ptk. nem tartalmazott olyan szabályt, amely azt mondta volna ki, hogy az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozná, ha a feltétel nem világos vagy érthető. Ilyen szabályt a 93/13/EKG irányelv sem tartalmaz, az EUB-nak sincs olyan döntése, amely automatizmust vezetne le a világosság és érthetőség sérelme, valamint a tisztességtelenség között az irányelv rendelkezései alapján. Önmagában az EUB joggyakorlata alapján a világosság és érthetőség követelményének megsértése nem elegendő a tisztességtelenség megállapításához, ahhoz a 93/13/EKG irányelv 3. cikk (1) bekezdése szerint rögzített valamennyi tényállási elem fennállása szükséges. A világosság és érthetőség hiánya csak megnyitja az utat a tisztességesség elemeinek a vizsgálata előtt, azaz vizsgálni kell, hogy az általános szerződési feltétel szerinti kikötés a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben a fogyasztó kárára jelentős egyenlőtlenséget idéz-e elő. Nem vitatott, hogy a tagállami jogalkotó az irányelvben foglaltaknál szigorúbb szabályokat is előírhat a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek tisztességtelenséggel kapcsolatosan, de a szerződés megkötésekor ilyen szabály nem volt hatályban.
[12] A panasz szerint indokolatlanul tért el a támadott határozat a Pfv.21.121/2019/8., Pfv.20.626/2020/4. és a Gfv.30.230/2021/5. számú precedens határozatoktól is. Ezekben az ügyekben a Kúria által eldöntendő jogkérdés az volt, hogy önmagában megalapozza-e a kockázatfeltárás világossága és érthetősége hiányát az, ha az árfolyamkockázati tájékoztatás a szerződési dokumentációnak nem egyetlen helyén található. A tényállások vonatkozó részei ez esetben is hasonlóak és összevethetők, de a támadott ítélet indokolása szerint nem felel meg a tisztességes tájékoztatás követelményének, ha a szerződés különböző rendelkezéseiből csak kikövetkeztethető az árfolyamkockázat fogyasztóra gyakorolt gazdasági következménye. A régi Ptk. 209/B. § (3) bekezdésére, az EUB C-511/17., C-38/17., C-26/13., valamint a Kúria Gfv.30.216/2021/12., Pfv.20.596/2020/6., Gfv.30.185/2020. számú határozataira és a 2/2014. JPE határozatra való hivatkozással kifejtette, hogy a banknak lehetősége van arra, hogy több különböző helyen vagy akár szóban tájékoztassa a fogyasztót az árfolyamkockázatról. Mindezekkel szemben a támadott határozat kizárólag a hitelszerződés 10.12. pontjára korlátozta a világosság és érthetőség vizsgálatát.
[13] Jogegységi panasz eljárásra okot adó eltérés az, ha azonos szerződési dokumentáció jogi megítélése során az eljáró tanács eltérő következtetésre jut egy korábbi közzétett határozattól. A perbeli esettel azonos szerződési dokumentáció és azonos szövegezés vizsgálata során a Kúria a Pfv.21.563/2018/14. számú döntésében a támadott határozattól eltérő jogi értékelésre jutott. Ezt – jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül – a támadott határozatot hozó tanács nem tehette volna meg. A precedens ítélet szerinti jogértelmezés nem tér el a JPE határozat elvi tartalmától sem. Az EUB C-227/18. szám alatti határozatából is nyilvánvaló, hogy csak észszerű elvárásokat lehet támasztani a kockázatfeltáró tájékoztatással szemben és a JPE határozat szerint is az az elvárás, hogy a fogyasztó felismerhesse, értékelni tudja az árfolyamkockázat gazdasági következményeit. Az alperes által nyújtott tájékoztatás megfelel annak az elvárásnak, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatásból a felperesek felismerhessék és értékelni tudják az akár jelentős árfolyamváltozás lehetőségét és ennek az akár jelentős kihatását a törlesztőrészlet és tartozás forintban kifejezett összegére. A perbeli esetben az alperes nem csak a kölcsönszerződéssel és a közjegyzői tartozást elismerő nyilatkozattal mint okiratokkal, hanem tanúvallomással is igazolta a megfelelő tájékoztatást. A támadott határozat ezzel szemben csak a hitelszerződés 10.12. pontjára szűkítetten vizsgálta az adott kockázatfeltárás megfelelőségét.
[14] Indokolatlanul tért el a támadott közbenső ítélet a Kúria Gfv.30.340/2019/7. számú eseti döntéstől is. A két ügy a jogértelmezés szempontjából releváns jogi tények alapján szintén összevethető, és az abban felvetett jogkérdésnek azért van jelentősége, mert a hitelszerződés 6.6. pontja lehetővé tette a felperesek számára azt, hogy a futamidő alatt bármikor kérhessék a deviza alapú kölcsönnek forint alapú kölcsönre történő átváltását, amellyel az árfolyamkockázatot – a saját gazdasági döntésük alapján – bármikor, teljes mértékben kizárhatták volna. A hivatkozott precedens értékű döntés alapján a fogyasztó által kapott tájékoztatás nem volt elégséges ugyan, de a tisztességtelenség miatti érvénytelenség megállapítását kizárta a jelentős egyenlőtlenség hiánya, mert a forintra való átváltás lehetősége a tisztességtelenséget megalapozó egyenlőtlenséget megszünteti. Ezzel szemben a támadott határozat szerint a forintra való átváltás lehetőségére való hivatkozás már nem alkalmas a tisztességtelenség megállapításának elhárítására, így a két jogértelmezés nyilvánvalóan eltérő. Korábbi érvelésére is hivatkozva kifejtette, hogy a szerződés fő tárgyát meghatározó rendelkezés tisztességtelensége megállapításához a jogszabályban rögzített valamennyi tényállási elem fennállása szükséges, a hitelszerződés pedig ilyen vizsgálat alapján nem lehetett tisztességtelen. Erre utalt a Kúria Gfv.30.066/2020/14. számú ítélete is. Az alperes eljárása nem minősíthető rosszhiszeműnek, az EUB C-243/20 szám alatti ítélete szerinti jogértelmezés pedig eldöntötte azt a kérdést is, hogy az a rendelkezés, amely szerint a devizatartozás kockázatát a felperesek viselik, okozott-e jelentős egyenlőtlenséget a felek jogviszonyában. Álláspontja szerint a hitelszerződésnek az árfolyamkockázat fogyasztó általi viseléséről rendelkező kikötései nem okoztak jelentős egyenlőtlenséget a felek pozícióiban. Erről a kérdésről a JPE határozat sem rendelkezik, csak az árfolyamkockázati tájékoztató megfelelőségével foglalkozik, ezért nem lehet állítani, hogy a JPE határozat kihirdetését követően ez a döntés már ne lenne hivatkozható. A JPE határozat ugyanis nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy amennyiben az árfolyamkockázati tájékoztatás nem volt világos és érthető akkor ez automatikusan az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó kikötés tisztességtelenségét jelenti-e, vagy a tisztességtelenség jogszabály szerinti tényállási elemeinek a fennálltát vizsgálni kell és amennyiben vizsgálni kell, akkor a forintosítás szerződésbe foglalt lehetősége kizárja-e a tisztességtelenség megállapítását.
[15] Az alperes indítványozta előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését abban a kérdésben, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13 EGK irányelv 4. cikk (2) bekezdését és 3. cikk (1) bekezdését egymásra figyelemmel úgy kell-e értelmezni, hogy amennyiben a szerződés elsődleges tárgya meghatározására vonatkozó feltétel nem világos és érthető, az önmagában ezen okból tisztességtelennek minősül. Indítványozta az előzetes döntéshozatali kezdeményezéssel egyidejűleg jelen eljárás felfüggesztését.
[16] Utóbb beadott kiegészítésében az alperes hivatkozott az EUB 2023. január 12-én meghozott C-395/21. számú ítéletére, amely véleménye szerint megerősíti a 93/13/EGK irányelv helyes értelmezésével kapcsolatos álláspontját.

Az ellenérdekű felek nyilatkozata

[17] A felperesek nyilatkozatukban a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérték. Előadták, hogy az alperes által hivatkozott ítéletektől való eltérés indokolt volt, a Kúria határozata megfelelt a 93/13/EGK irányelvnek. A felülvizsgálati kérelem megfelelt a régi Pp. 272. § (2) bekezdésében foglaltaknak, csak egy elírást tartalmazott, így nem volt akadálya a Kúria eljárásának, de a semmisség hivatalból is észlelhető lett volna, a perbeli esetben pedig az alperes külön kockázatfeltáró nyilatkozatot nem alkalmazott, így a felperesek további tájékoztatást máshonnan, mint a szerződésből, nem kaptak.

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai

[18] A jogegységi panasz nem alapos.
[19] A Bszi. 41/B. § (2) bekezdése alapján jogegységi panasznak van helye, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben – jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül – úgy tér el a Kúria 2012. január 1. napja után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbb fokú bíróságok határozatában nem került sor.
[20] A jogegységi panasz eljárás egy rendkívüli, a jogerő utáni, a jogegységet célzó, a Bszi. külön szabályozásán alapuló sui generis eljárás, amely nem a per folytatása, hanem a jogrendszer belső koherenciájának a megteremtését szolgálja (Jpe.I.60.005/2021/5.). A jogegységi panasz eljárásban ezért a Kúria nem bírálja felül a jogerős határozatot, hanem kizárólag azt vizsgálja, hogy a jogegységi panasz beadványban kifejezetten megjelölt, közzétett kúriai határozatoktól való eltérés bekövetkezett-e és ha igen, akkor az eltérés indokolt volt-e vagy sem. A jogegységi panasz eljárás során a Kúria tehát a fél által megjelölt keretben, az általa hivatkozott eltérések tekintetében vizsgálja a panasz megalapozottságát.
[21] Az alperes jogegységi panasz beadványa a Bszi. 41/C. § (3) bekezdésében írt követelményeknek megfelelt, megjelölte azt a kúriai határozatot, amellyel szemben a panaszt előterjesztette és azokat a közzétett kúriai határozatokat is, amelyektől a jogkérdésben való eltérést állította, és kifejtette az eltérésre vonatkozó jogi álláspontját. Erre való tekintettel – visszautasítási ok hiányában – a Jogegységi Panasz Tanács a jogegységi panaszt befogadta.
[22] Az alperes a jogegységi panaszát elsődlegesen arra alapította, hogy a Kúriának a kialakult joggyakorlata alapján a felperesek által a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmet hivatalból el kellett volna utasítania, vagy a jogerős ítéletet az árfolyamkockázat tekintetében nem kellett volna vizsgálnia, mert abban a kérelmezők nem jelölték meg pontosan az adekvát jogszabályt – a régi Ptk. 209/B. § (1) bekezdését – amelynek a megsértését állították és az azzal kapcsolatos indokaikat sem adták elő. A régi Ptk. 209. § (1) bekezdésére is csak annyiban hivatkoztak, hogy „nehezményezték”, hogy az árfolyamkockázati tájékoztatót a bíróságok nem találták tisztességtelennek. A Kúria eljárt tanácsa ezzel eltért a Kúria Gfv.30.226/2021/9., Gfv.30.372/2020/10., Gfv.30.237/2021/6. és a Gfv.30.128/2020/5. számú precedens határozatai jogértelmezésétől, valamint az 1/2016. PK vélemény 3. pontjában rögzített álláspontjától.
[23] A hivatkozott határozatok – a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa által már több alkalommal kifejtettek szerint – akkor vethetők össze a támadott határozattal, ha az azokban felmerülő jogkérdés azonos és az azok megítélése alapjául szolgáló releváns tényállás is csak lényegtelen, mellékes elemekben különbözik. (Jpe.II.60.008/2022/8.)
[24] Az alperes által ebben a körben megjelölt referenciahatározatok összevethetők a jelen ügyben támadott határozattal, valamennyi ügyben fogyasztó kötött pénzintézettel deviza alapú hitelszerződést és a per, valamint a felülvizsgálati eljárás tárgyát képezte a fogyasztó részére az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás megfelelőségének vizsgálata.
[25] A Gfv.30.226/2021/9. számú határozatban, 2007. évben kötött szerződés tekintetében a pervesztes felperes fogyasztó a felülvizsgálati kérelmében megsértettként a régi Ptk. 209. § (1) bekezdésére és 209/A. § (2) bekezdésére hivatkozott. A Kúria az ügyben meghozott határozatának [43] és [44] bekezdései szerint érdemben vizsgálta az I. rendű alperes pénzintézet árfolyamkockázati tájékoztatóját. Ehhez hasonlóan a Gfv.30.372/2020/10. szám alatti ügyben, egy 2008. évi szerződés esetében is a fogyasztó felperes élt a keresetét elutasító jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelemmel, amelyben megsértettként, egyebek mellett, ugyancsak a régi Ptk. 209. § (1) bekezdését és 209/A. § (2) bekezdését jelölte meg. A Kúria eljárt tanácsa az ilyen tartalmú felülvizsgálati kérelem esetén is érdemben vizsgálta határozatának [30]–[46] bekezdései alatt az árfolyamkockázati tájékoztató megfelelő voltát. Ugyanez állapítható meg a szintén 2008. évi szerződésről döntő Gfv.30.237/2021/6. szám alatti határozat alapján is, ahol a pervesztes fogyasztó alperes a felülvizsgálati kérelmében a régi Ptk. 209. § (1) és (4) bekezdésének, valamint a 209/A. § (2) bekezdésének megsértésére hivatkozott és a Kúria ennek alapján érdemben vizsgálta ítélete indokolásának [46]–[54] bekezdései szerint az árfolyamkockázati tájékoztatót. A Gfv.30.128/2020/5. számú határozatban, 2006 szeptemberi szerződés vizsgálata során a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fogyasztó megsértettként a régi Ptk. 209/A. § (2) bekezdése mellett a 209/B. § (3) bekezdését jelölte meg. A Kúria ebben a határozatában kifejtette, hogy az ügyben ezek a jogszabályi hivatkozások nem voltak alkalmazhatók, és nem vizsgálta ebben a körben érdemben a felülvizsgálati kérelmet, mivel annak benyújtója nem hivatkozott adekvát jogszabályhelyként a régi Ptk. 209. § (1) bekezdésére (Gfv.30.128/2020/5. [23] bekezdés).
[26] Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a perbeli, 2004. évben kötött szerződés esetében a régi Ptk. 209/B. § (1) bekezdése lehetett volna a megfelelő hivatkozási alap, mert ekkor a régi Ptk. ezen rendelkezése szólt arról, hogy tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés kikötése, ha a jóhiszeműség követelményének megsértésével a feleknek a szerződésből eredő jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél hátrányára állapítja meg. Ezzel szemben a régi Ptk. 209. § (1) bekezdése 2004 októberében csak azt rögzítette, hogy ha az általános szerződési feltétel tisztességtelen, a kikötést a sérelmet szenvedő fél megtámadhatja. A régi Ptk. 209. § (1) bekezdését a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint egyes törvények fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2006. évi III. törvény 5. § (2) bekezdése 2006. március 1. napjával megváltoztatta és lényegében oda helyezte át és módosította a korábban a 209/B. § (1) bekezdésében megfogalmazott rendelkezést. A továbbiakban így a régi Ptk. 209. § (1) bekezdése szólt arról, hogy tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével, egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg.
[27] Az ilyen jellegű ügyekben a 2006 márciusát követően kötött szerződések esetén a Kúria joggyakorlata szerint – amint azt az alperes által megjelölt referenciahatározatok is tartalmazzák – a felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértésként a régi Ptk. 209. § (1) bekezdését szükséges és egyben elegendő is megjelölni ahhoz, hogy a Kúria érdemben vizsgálhassa az ügy tárgyát képező árfolyamkockázati tájékoztató megfelelő voltát. A felperesek ez ügyben a felülvizsgálati kérelmükben szintén ennek a jogszabályi rendelkezésnek a megsértésére hivatkoztak és előadták azt, hogy a perbeli szerződés 10.12. pontja miért nem tartalmaz – álláspontjuk szerint – elegendő tájékoztatást, azaz kérelmüket, a megjelölt jogszabálysértést, indokolással is ellátták.
[28] A jogegységi panasz eljárásban az alperes hivatkozásának megfelelően eljárási kérdésekben is lehet jogegységi panasszal élni (Jpe.I.60.011/2021/3.) de ez okból a Kúria eljárt tanácsa – a referenciahatározatoknak megfelelő eljárás szerint – nem dönthetett volna alappal a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítása mellett, mert a felperesek megjelöltek jogszabálysértést, megjelöltek e tekintetben megsértett jogszabályhelyet és kifejtették az indokaikat. A jogszabályhely téves megjelölése ez esetben, figyelemmel arra, hogy a felperesek ugyanakkor az alperes által hiányolt jogszabályi rendelkezéssel tartalmilag lényegében azonos megsértett jogszabályhelyet jelöltek meg, a Kúria hivatkozott gyakorlata szerint – és a régi Pp. 272. § (3) bekezdése alapján – nem vezethetett ehhez a jogkövetkezményhez. Mindezekre figyelemmel az sem lett volna a hivatkozott joggyakorlatnak megfelelő eljárás a Kúria tanácsa részéről, ha ezt a kérdést érdemben nem vizsgálja, mert a nyilvánvaló elírás figyelmen kívül hagyása mellett az elvárt, szükséges, de egyben elegendő tartalmi elemekkel e tekintetben a felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem rendelkezett. Megállapítható tehát, hogy az alperes által felvetett jogkérdésben a jogegységi panasszal támadott határozatában a Kúria nem tért el a hivatkozott precedens határozatoktól és a Kúria általános joggyakorlatától, az elírás, a jogszabályhely téves megjelölésének értékelése kérdésében pedig az alperes nem hivatkozott eltérő eseti döntésekre, így ennek vizsgálata nem képezhette ennek az eljárásnak a tárgyát.
[29] Az alkalmazandó anyagi jogi jogszabályok tekintetében hivatkozott eltérés körében megjelölt Gfv.30.240/2020/4. számú határozat nem felel meg az összevethetőség [23] bekezdésben írt követelményeinek. Annak az ügynek nem képezte a tárgyát az árfolyamkockázati tájékoztató megfelelő volta, a kereset a közjegyzői ténytanúsítvánnyal kapcsolatos szerződési feltételt támadta. A Kúria eltérő ténybeli és jogi alapon hozott döntést, amely annyiban kötődik az alperes hivatkozásaihoz, hogy abban a Kúria – számtalan egyéb határozatához hasonlóan – kimondta, a szerződéses kikötés érvénytelenségét a szerződés megkötésének idején hatályos jogszabályi rendelkezésekre tekintettel kellett vizsgálni. A másik hivatkozott, összevetésre szintén nem alkalmas Gfv.30.230/2021/5. szám alatti határozat is rögzíti ezt a megállapítást, de nem a régi Ptk. hivatkozott rendelkezései, hanem a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet és a régi Pp. megjelölt rendelkezései tekintetében. Ebben az ügyben a Kúria az árfolyamkockázati tájékoztatást világosnak és érthetőnek találta, erre tekintettel kifejezetten nem foglalt állást arról, hogy az adós által kezdeményezhető, forintra való konvertálásnak van-e és ha igen mennyiben jelentősége (indokolás [39] bekezdés).
[30] A jogegységi panasszal támadott határozat esetében az előzőekben kifejtett eltéréseknek azért van jelentősége, mert a Kúria – az egységes jogértelmezés érdekében – figyelemmel a 93/13/EGK irányelv rendelkezéseire és az EUB C-26/13. számú határozatának iránymutatására, kifejezetten az árfolyamkockázatot a fogyasztóra áthárító kikötés tisztességtelenségével kapcsolatban jogegységi határozatot hozott. A 2/2014 PJE 1. pontja szerint a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések főszolgáltatás körébe tartozó azon rendelkezésének tisztességtelensége, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, főszabályként nem vizsgálható. Vizsgálható és megállapítható azonban a tisztességtelenség akkor, ha az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is – nem volt világos és nem volt érthető. Ha a kapott tájékoztatás nem volt megfelelő vagy elmaradt és a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós vagy az őt csak korlátozottan terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen vagy teljesen érvénytelen. E tekintetben eltérő jogértelmezést a JPE határozat sem tartalmaz. A jogegységi panasszal támadott kúriai határozat jogértelmezése ezen a jogegységi határozaton alapul, a Kúria által meghozott jogegységi határozat pedig Magyarország Alaptörvénye 25. cikk (3) bekezdése szerint a bíróságokra és így a Kúriára is kötelező. A Kúria eljárt tanácsa a közbenső ítéletével a jogegységi határozatban foglaltaknak megfelelően döntött, de nem tért el az alperes által a jogegységi panaszban megjelölt és a támadott határozattal nem összevethető közzétett határozatoktól sem.
[31] Fennállt a [23] bekezdés alapján elvárt összevethetőség az alperes által a kockázatfeltárás dokumentációban való elhelyezése tekintetében hivatkozott referenciahatározatok esetében. Ezeket a közzétett határozatokat is fogyasztó és pénzintézet közötti devizakölcsönnel kapcsolatos perben hozta meg a Kúria, és azokban felmerült az alperes által a jogegységi panaszban felvetett kérdés. A hivatkozott Gfv.30.230/2021/5., Pfv.20.626/2020/4. és Pfv.21.121/2019/8. szám alatti határozataiban a Kúria – az alperes által leírtaknak megfelelően – egységesen úgy foglalt állást, hogy nem kizárt, hogy az árfolyamkockázat viseléséről szóló világos és érthető tájékoztatás nem egy, hanem esetlegesen több okiratban – a szerződésben, kockázatfeltáró nyilatkozatban, általános szerződési feltételekben – szerepeljen. A Kúria hivatkozott joggyakorlata szerint tehát valóban nem alapozza meg a kockázatfeltáró nyilatkozat világosságának és érthetőségének hiányát az, ha a tájékoztatás nem a szerződéses dokumentáció egy helyén, hanem több helyen vagy akár több dokumentumban található.
[32] A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata azonban nem tér el ettől az egységesnek tekinthető Kúria joggyakorlattól. A Kúria a támadott határozat indokolásának [23] bekezdése szerint nem ezt sérelmezte az alperes által nyújtott tájékoztatásban, hanem arra alapozta a döntését, hogy nem felel meg a tisztességes tájékoztatás követelményének, ha a szerződés különböző rendelkezéseiből csak kikövetkeztethető az árfolyamkockázat fogyasztóra gyakorolt gazdasági következménye. A [24] bekezdésben kifejtette azt is, hogy az adott ügyben a szerződés 10.12. pontja alapján csak következtetni lehetett a jelentős árfolyamkockázatra, külön kockázatfeltáró nyilatkozat pedig a szerződéshez nem készült és a felek sem hivatkoztak a per során arra, hogy az árfolyamkockázatról bármilyen más szerződéses rendelkezés (üzletszabályzat, hirdetmény) tartalmazott volna további tájékoztatást.
[33] A jogegységi panasz eljárásban már nem vizsgálható tényállási elem az, hogy az adott szerződéshez milyen tájékoztatás társult (Jpe.I.60.005/2021/5. [35] bekezdés). A perbeli esetben a megállapított tényállás szerint semmilyen, az árfolyamkockázati tájékoztatót kizárólag a szerződés 10.12. pontja tartalmazta. Fel sem merült tehát az ügyben az a jogkérdés, amelyben az eltérő joggyakorlatra az alperes hivatkozott, mivel nem volt más dokumentumba foglalt tájékoztatás és a megállapított tényállás szerint nem volt e tekintetben értékelhető tanúbizonyítás sem. Az alperes ezzel kapcsolatos hivatkozása tehát nem lehetett alapos, mert az ezt meghaladó tájékoztatást az alperes tanúbizonyítással sem tudta bizonyítani.
[34] Az alperes jogegységi panaszában foglaltaknak megfelelően a Kúria a Pfv.21.563/2018/4. szám alatti ítéletében a perbelivel tartalmilag lényegében azonos szerződéses dokumentációt vizsgált és ítélt meg a 2/2014. PJE alapján a 2019. május 29-én meghozott határozatában. A jogegységi panasz által támadott határozattól eltérően a Kúria e döntésével megfelelőnek találta ezt a tartalmú árfolyamkockázati tájékoztatót.
[35] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa azonban a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében 2021. november 22-én meghozta a jogegységi hatályú JPE határozatát, amely szerint a 2/2014. PJE határozat 1. pontja a továbbiakban csak a JPE határozatban kifejtett kötelező kiegészítő értelmezéssel alkalmazható. A JPE határozat szerint akkor megfelelő tartalmú az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatás, ha az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó a tájékoztatás alapján a szerződéshez kapcsolódó árfolyamkockázat tényén és mibenlétén kívül azt is felismerheti és értékelni tudja, hogy a nemzeti fizetőeszköz (a forint) árfolyama a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti deviza árfolyamához képest számára akár jelentős mértékben is kedvezőtlenül változhat és ezáltal a fogyasztó fennálló tartozásának a szerződés szerinti ütemezésben esedékessé váló fizetési kötelezettségének mértéke jelentősen megemelkedhet. A Kúria a továbbiakban a 2/2014. PJE határozat 1. pontját már csak a JPE határozat által adott kiegészítő értelmezéssel alkalmazhatta, azaz a JPE határozat tükrében az érintett árfolyamkockázati tájékoztatókat újra kellett vizsgálnia. Ennek eredményeképpen – a kiegészített kötelező értelmezés mellett – az eljárt tanács a korábbi határozattól eltérő következtetésre jutott, megállapítható tehát, hogy eltért a Kúria korábban közzétett határozatától. Ez az eltérés azonban indokolt volt, mivel a JPE határozat a Kúriát kötelezte, és egyben kimondta azt is, hogy a Kúria bármely határozatának ezzel ellentétes jogértelmezése kötelező erejűként már nem hivatkozható és az ilyen határozatoktól való eltérésre a felülvizsgálati kérelemben és jogegységi panaszban sem lehet eredményesen hivatkozni. Az alperes által a jogegységi panasz eljárásban eltérőként megjelölt határozat ennek megfelelően már nem hivatkozható, így a jogegységi panasz e tekintetben sem volt megalapozott.
[36] A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata nem alapult azon, hogy a szerződés forintra való átválthatóságot lehetővé tévő kikötése, amellyel az alperes álláspontja szerint az árfolyamkockázat fogyasztóra hátrányos jogkövetkezményei elháríthatóak, nem alkalmas az egyensúlytalanság helyreállítására. A határozat indokolása a [26] bekezdésében azt az álláspontot fejti ki, amely szerint a feltétel tisztességtelenségét a 2/2014. PJE határozat 1. pontja szerint már önmagában megalapozta az, hogy az nem világos, nem érthető. Nem vizsgálta ezért azt, az indokolás szerint nem releváns körülményt, hogy van-e a hivatkozott szerződéses kikötés alapján lehetőség az egyenlőtlenség elhárítására (Indokolás [28] bekezdés utolsó mondat). Ennek megfelelően a jogegységi panasz elbírálása során sem lehet releváns ebben a körben a Gfv.30.340/2019/7. számú közzétett kúriai határozattól való esetleges eltérés, de nem teljesülnek az összevethetőség [23] bekezdésben rögzített feltételei sem, mert a hivatkozott határozatban egy másik pénzintézetnek a perbelitől eltérő tartalmú – részleteiben is rögzített – szerződéses feltételei alapján volt lehetőség a forintra való átváltásra.
[37] Eltért azonban a Kúria eljárt tanácsa a támadott határozatában a Gfv.30.340/2019/7. számú határozattól annyiban, hogy a referenciahatározat szerint a tisztességtelenség vizsgálata során először a jóhiszeműség követelményének az esetleges megsértését, másodszor pedig a fogyasztó kárára kialakult jelentős egyenlőtlenség esetleges fennállását kell értékelni. Ez ügyben a Kúria helybenhagyta a másodfokon eljárt bíróság azon határozatát, amely szerint az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás nem volt elégséges, de a fogyasztó által igénybe vehető eszköz – a forinthitelre való átváltás lehetősége – miatt a jelentős egyenlőtlenség hiányzott. A Kúria eljárt tanácsa azonban a 2/2014. PJE határozathoz a [30] bekezdésben már kifejtetteknek megfelelően kötve volt, attól nem térhetett el, a szerint pedig, ha az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezés a tájékoztatás nem megfelelő volta vagy elmaradása miatt tisztességtelen, a szerződés részlegesen vagy teljesen érvénytelen, azaz nincs mód a jogkövetkezmény alperes által hivatkozott esetleges elháríthatóságának vizsgálatára. A panasszal támadott határozat tehát ebben a kérdésben eltért a Gfv.30.340/2019/7. számú határozattól, de az eltérés indokolt volt, mert a Kúria köteles volt betartani a 2/2014. PJE határozat rendelkezéseit, míg a hivatkozott referenciahatározat eltért attól. Utalni kell itt azonban arra is, hogy a forintosítás alperes által hivatkozott lehetősége, a mellett, hogy az ismeretlen feltételek miatt eleve nem lehet a fogyasztó részére valós alternatíva – a 93/13/EGK irányelv 6. cikk (1) bekezdése és az EUB ezzel kapcsolatos gyakorlata alapján – egyébként is alkalmatlan a jelentős egyenlőtlenség kiküszöbölésére, mert csak a jövőre nézve tudná elhárítani a tisztességtelen feltételek alkalmazása által okozott sérelmet (EUB C-51/17.).
[38] Az alperes által felvetett azon kérdésben, amelyben az alperes előzetes döntéshozatali eljárást is indítványozott, a támadott határozat a kifejtettek szerint nem tért el a megjelölt közzétett határozatok szerinti joggyakorlattól, így ez az eljárás ezt a kérdést nem vette fel, a kezdeményezés nem megalapozott. A 93/13/EGK irányelv hivatkozott rendelkezését azonban már számos EUB határozat értelmezte – köztük a 2/2014. PJE alapjául szolgáló C-26/13. számú vagy az alperes által a kiegészítő beadványában megjelölt újabb határozat is – ismételt ilyen jellegű kérdés feltételére így nincs ok a norma egyértelmű volta miatt és azért, mert a Kúriában sem merült fel kétség a szabály értelmét illetően (acte clair), az indítványt pedig nem alapozhatja meg az, ha az alperes nem ért egyet a jogegységi határozattal.
[39] Mindezekre figyelemmel a Jogegységi Panasz Tanács megállapította, hogy a jogegységi panasszal támadott Gfv.VI.30.480/2021/5. számú közbenső ítéletben a Kúria ítélkező tanácsa a panaszban megjelölt és hivatkozható határozatok közül a Gfv.30.340/2019/7. szám alatti ítélettől jogkérdésben eltért ugyan, de az eltérés indokolt volt, ezért a támadott határozatot – a Bszi. 41/D. § (1) bekezdés a) pontja alapján – hatályában fenntartotta.

Elvi rész

[40] Nem alapos a jogegységi panasz, ha a panasszal támadott határozat a Kúria korábbi, közzétett határozataitól jogkérdésben nem tért el, vagy eltért ugyan, de a korábbi közzétett határozat a Kúria által időközben meghozott jogegységi hatályú jogegységi panasz határozata folytán már nem hivatkozható, illetve, ha az eltérés indokolt volt.

Záró rész

[41] A jogegységi panasz nem vezetett eredményre ezért az azt előterjesztő alperes a Bszi. 41/C. § (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 82. §-a alapján – figyelemmel a Bszi. 41/C. § (4) bekezdésére is – saját felmerült költségeinek viselése mellett köteles megtéríteni a felperesek nyilatkozattétellel felmerült ügyvédi költségét. A Jogegységi Panasz Tanács ennek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (1), (2) és (6) bekezdése alapján, a ténylegesen végzett ügyvédi tevékenységgel arányosan határozta meg.
[42] A Jogegységi Panasz Tanács a panaszt a Bszi. 41/C. § (8) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
[43] A határozat ellen sem a Bszi. sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2023. június 12.

Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke, Dr. Puskás Péter s.k. előadó bíró, Dr. Patyi András s.k. bíró, Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró,
Dr. Farkas Katalin s.k. bíró, Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró, Dr. Kalas Tibor s.k. bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró, Molnár Ferencné dr.s.k. bíró,
Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. bíró, Dr. Orosz Árpád s.k. bíró, Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Salamonné dr. Piltz Judit bíró helyett, Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró, Dr. Suba Ildikó s.k. bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró, Dr. Szabó Klára s.k. bíró, Dr. Tóth Kincső s.k. bíró, Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. bíró