A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának Jpe.II.60.027/2021/8. számú jogegységi hatályú határozata

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának Jpe.II.60.027/2021/8. számú jogegységi hatályú határozata

Rendelkező rész
A Kúria megállapítja, hogy a Pfv.III.21.211/2020/6. számú, jogegységi panasszal támadott végzés jogkérdésben eltér a Kfv.IV.37.425/2012/8. számú – a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett – határozattól. Az eltérés nem volt indokolt.
A Kúria a bíróságokra nézve kötelező jogértelmezésként megállapítja, hogy az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásban hozott határozatára hivatkozással perújításnak nincs helye.
Az indokolatlan eltérésre figyelemmel a jogegységi panasszal támadott végzést hatályon kívül helyezi, és a Kúria felülvizsgálati tanácsát új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A jogegységi panasz elbírálásával összefüggésben felmerült költséget az állam viseli.
A Kúria elrendeli a határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben.
A határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.

Indokolás
A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a Közbeszerzési Döntőbizottság mint hatóság döntése ellen keresetet nyújtott be, amelyet az elsőfokú közigazgatási bíróság elutasított. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a per tárgyalását felfüggesztette és előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett. Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) a C-218/11. számú Édukövízig és Hochtief Construction AG kontra KDB ítéletében foglalt állást az elé terjesztett kérdésekben. Ezt követően a másodfokú bíróság döntésében az elsőfokú bíróság ítéletét és a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatát részben megváltoztatta. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
[2] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő perújítási kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 260. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással. Érvelése szerint az EUB ítélete az alapügyben el nem bírált határozatnak tekintendő. Az ügyben eljárt elsőfokú bíróság a perújítási kérelmet elutasította, végzését a másodfokú bíróság helybenhagyta.
[3] A felperes keresetében 277 171,84 euró megfizetésére kérte kötelezni az alperes bíróságot. Követelését elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:519. §-ára, a 6:549. § (1) bekezdésére, valamint a 6:548. § (1) és (2) bekezdéseire alapította az EUB által kimunkált felelősségi alakzat megfelelő alkalmazása mellett. Kifejtette: az EUB gyakorlata szerint a tagállam kártérítési felelősséggel tartozik valamely állami szerv – különösen a végső fokon ítélkező tagállami bíróság – által a magánfeleknek okozott uniós jogsértésért.
[4] Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik a felperesnek okozott kárért.
[5] A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
[6] Egyebek mellett kitért arra, hogy az EUB a C-620/17. számú, Hochtief Solutions AG kontra Fővárosi Törvényszék ítélete is kétségtelenné teszi, hogy az uniós joggal nem ellentétes az a tagállami jog, amely nem teszi lehetővé a perújítást a tagállam bíróságának korábban jogerőre emelkedett azon határozatával szemben, amely valamely ajánlatkérő határozatának megsemmisítése iránti kérelem tárgyában anélkül döntött, hogy kitért volna az EUB korábbi ítéletére. Indokolása szerint az uniós jog nem írja elő a nemzeti bíróságnak, hogy eltérjen a belső határozatokat jogerőre emelő belső eljárási szabályok alkalmazásától még akkor sem, ha ez lehetővé tenné az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti helyzet orvoslását.
[7] A másodfokú bíróság szerint az uniós jogot, különösen az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha nem lehetséges a nemzeti bíróság jogerős határozatával szembeni perújítás, amennyiben e határozat összeegyeztethetetlennek bizonyul az uniós jognak az EUB által a határozat jogerőssé válását követően elfogadott értelmezésével, jóllehet a perújítás egyébként lehetséges az uniós joggal összeegyeztethetetlen közigazgatási jogerős bírósági határozatok esetében.
[8] Kiemelte, hogy a jogszabálysértések kiküszöbölésének eszköze a felülvizsgálat, ezzel szemben a perújítás a tények megállapításával kapcsolatos jogsérelem orvoslását szolgáló rendkívüli perorvoslat, ezért a perben elbírált jogkérdés vonatkozásában helye nincs, így nem vehető figyelembe még az azonos tényállású másik ügyben hozott, eltérő bírói álláspontot tükröző jogerős döntés vagy az utóbb megszületett jogegységi határozat sem.
[9] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú közbenső ítélet helybenhagyását, másodlagosan az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[10] Érvelése szerint az EUB C-620/17. számú Hochtief Solutions AG kontra Fővárosi Törvényszék ítéletéből következően, ha a magyar polgári eljárásjog jogerős ítéletekre, alkotmánybírósági határozatokra figyelemmel megengedi a perújítást, akkor azt a régi Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja alapján a figyelmen kívül maradt EUB ítéletekre tekintettel is meg kell engedni az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét szem előtt tartva.

A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata
[11] A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzésével (a továbbiakban: Végzés) a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[12] Indokolásában úgy foglalt állást, hogy az EUB ítélete a régi Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazása szempontjából olyan, el nem bírált jogerős bírói határozatnak minősül, amely lehetővé teszi a perújítást. Értelmezése szerint az EUB C-620/17. számú Hochtief Solutions AG kontra Fővárosi Törvényszék előzetes döntéshozatali ítéletéből az következik, hogy a régi Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott, perújításra okot adó jogerős bírói határozatok körébe beleértendő az EUB ítélete is.

A jogegységi panasz és az ellenérdekű fél nyilatkozata
[13] A Végzés ellen az alperes nyújtott be jogegységi panaszt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (2) bekezdésére alapítottan, kérve a Végzés hatályon kívül helyezését, valamint a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
[14] Az alperes álláspontja szerint a támadott Végzés jogkérdésben eltért a Kúria közzétett határozataitól.
[15] A Bszi. 41/B. § (2) bekezdés alapjául a Kúria Pfv.V.20.357/2017/7., a Kfv.IV.35.544/2015/4. és a Kfv.IV.37.425/2012/8. számú ítéleteire hivatkozott. Érvelése szerint az e határozatokban megjelenő bírói gyakorlat egységes abban, hogy a perújítás a tények megállapításával kapcsolatos jogsérelem orvoslását szolgáló rendkívüli perorvoslat, amely nem a jogalkalmazási hibák kiküszöbölését szolgálja, a perben elbírált jogkérdés vonatkozásában nincs helye perújításnak. A jogegységi panasszal támadott határozat elvi tartalma ezzel szemben az, hogy a jogszabályok értelmezése, a bíróság jogi álláspontja – beleértve az EUB ítéletét – is a perújítás alapja lehet.
[16] Az alperes megjelölte a Kúria a Pfv.II.21.528/2018/12. számú, a Pfv.II.21.893/2018/5. számú és a Pfv.II.20.921/2019/10. számú határozatát is mint olyan határozatokat, amelyektől eltért a jogegységi panasszal támadott határozat. Álláspontja szerint a Kúria e határozatokban abban az elvi kérdésben foglalt állást, hogy a bírósággal szembeni kártérítési per nem lehet eszköze az alapeljárásban hozott döntés érdemi felülvizsgálatának, az nem értékelhető újra.
[17] A felperes nyilatkozatában a jogegységi panasz elutasítását kérte. Hivatkozott az Alkotmánybíróság és az EUB határozataira, kiemelve, hogy előbbi döntéseit követően a régi Pp. egyértelműen megengedi a perújítást. Véleménye szerint közismert, hogy az EUB C-620/17. számú, Hochtief Solutions AG kontra Fővárosi Törvényszék ítélete és a C-362/18. számú, Hochtief AG kontra Fővárosi Törvényszék ügyben született végzése alapján, ha a magyar jog lehetővé teszi a jogerőre emelkedett határozattal szemben a perújítást annak érdekében, hogy az Alkotmánybíróság határozata alapján helyreállítsák az alkotmányosságot, úgy e lehetőségnek – az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvével összhangban – ugyanazon feltételek mellett érvényesülnie kell annak érdekében, hogy a helyzetet az EUB valamely korábbi ítélete által értelmezett uniós joggal tegyék összeegyeztethetővé.
[18] Mindebből a felperes szerint egyenesen az következik, hogy az EUB ítéletére alapítva is lehetővé kell tenni a „jogerő áttörését”. Kitért arra is, hogy mindezt a tagállami bíróság az uniós jog közvetlen hatálya és alkalmazandósága alapján maga köteles megtenni. Rámutatott, hogy a valódi ellentmondás éppen abban áll, hogy az EUB ítéleteit eltérően kezeli a magyar jog, mivel egy ilyen megkülönböztetés semmivel sem igazolható, ezért az önkényes.
[19] Arra az esetre, ha a Kúria a fenti levezetést nem tartaná elfogadhatónak, elengedhetetlennek tartotta az EUB ismételt megkeresését.

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai
[20] A jogegységi panasz alapos.
[21] Az alperes a jogegységi panaszát a Bszi. 41/B. § (2) bekezdése alapján terjesztette elő, amely szerint jogegységi panasznak van helye akkor is, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben – jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül – úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbb fokú bíróságok határozatában nem került sor.
[22] A jogegység követelményét Magyarország Alaptörvénye 25. cikk (3) bekezdése rögzíti, kimondva, hogy „[a] Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét”. A Kúria e feladatát az ítélkezése során akkor teljesíti, ha a közzétett kúriai döntéseiben elfogadott jogértelmezés elvi tartalmát az azonos ügyekben követi.
[23] Amint arra a Kúria a Jpe.I.60.002/2021/7. és a Jpe.I.60.005/2021/5. számú határozataiban rámutatott: a jogegység fogalmát az egyes eljárási törvények nem definiálják, a Bszi. jogegységi eljárásra és jogegységi panasz eljárásra vonatkozó rendelkezéseiből, annak egyes eseteire vonható le – negatív oldalról – következtetés, amelynek értelmében a jogegység hiányát a korábbi döntéstől való indokolatlan eltérés okozza. A jogegység követelménye tehát sohasem absztrakt, hanem mindig konkrét ügyekhez, jogértelmezéshez köthető, az csak meghatározott és megjelölt bírói döntések tekintetében merülhet fel.
[24] Következésképpen – a jogegységi panasz eljárásokban eddig kialakult gyakorlatot követve – a jogegység követelményén belül az az elvárás, hogy ugyanazon jogkérdést felvető ügyekben (ügyazonosság) a jogértelmezés is azonos legyen. Ha nincs meg az ügyek közötti azonosság, mert eltérő hátterűek a bírói döntések, akkor sem jogilag, sem tágabb értelemben nem értelmezhető a jogegység.
[25] Ahogy azt a Kúria a fenti határozataiban kifejtette, az ügyazonosság több tényező által befolyásolt, összetett jogi fogalom, amelyet mindig esetről esetre kell vizsgálni. Ennek során szigorúan kell venni például az összehasonlított bírói döntésekben az alkalmazott anyagi jogszabály egyezőségét (hatály, normatartalom) és a jogértelmezés szempontjából releváns tények lényegi hasonlóságát.
[26] Nincs ügyazonosság a Kúria szerint anyagi jogi kérdésben eltérő anyagi jogi hátterű, azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kérelmet tartalmazó, vagy azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő tényállású közigazgatási ügyek és annak alapján indult közigazgatási jogviták között. Alappal kérdőjelezhető meg az ügyazonosság továbbá például azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kereseti vagy eltérő felülvizsgálati érvelés esetén.
[27] Mindemellett nyilvánvalóan eltérően kell vizsgálni az ügyazonosság fennállásának feltételeit eljárásjogi kérdések esetén, figyelemmel arra, hogy előfordulhat, hogy ugyanazon eljárásjogi rendelkezéseket eltérő ténybeli és anyagi jogi alapon elbírálandó ügyekben kell azonosan alkalmazni. E körben tehát annak kell jelentőséget tulajdonítani, hogy az alkalmazott eljárási rendelkezés azonos-e, és az összehasonlítandó ügyekben az alkalmazott normával összefüggésben felvetett absztrakt jogkérdés azonos vagy eltérő módon került megválaszolásra.
[28] Az alperes a jogegységi panaszban azt állította, hogy a Végzés azért sérti a jogegységet, mert eltér az általa megjelölt kúriai döntésekben foglaltaktól a perújítás megengedhetősége kérdésében.
[29] Az általa hivatkozott ügyek közül a Kúria az ügyazonosságot a Kfv.IV.37.425/2012/8. számú kúriai közzétett határozattal látta megállapíthatónak, amely bár közigazgatási ügyben meghozott határozat, a Kúria e döntésében a régi Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja tekintetében vizsgálta a perújítás megengedhetőségét, lehetséges alapjait. Ebben az ügyben a Kúria – egyebek mellett – rámutatott: az alapper jogi alapjaihoz tartozó kérdés, a fél által állított alapperbeli jogsérelem olyan jogkérdés, amely perújítás alapját nem képezheti. A perújítási kérelem nem terjeszthető elő, ha annak alapja nem ténybeli, hanem jogi sérelmet takar.
[30] Figyelemmel arra, hogy a Végzésben a Kúria felülvizsgálati ügyben eljáró tanácsa az uniós jog eltérő értelmezésére tekintettel látta megengedhetőnek az alapperben a perújítást, a továbbiakban az eltérés megállapítása érdekében a Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy a perújítás alapvető jellemzői és az uniós jog természete alapján a fenti döntésben vázolt jogértelmezéstől eltért-e, azaz a perújítást jogi alapon megengedhetőnek látta-e, ezt követően pedig azt, hogy az uniós jog alapján ez a jogértelmezés indokolható vagy az EUB által elvárt-e.
[31] E körben mindenekelőtt utalni kell a perújítás mint perorvoslat alapvető jellemzőire és funkciójára. A perújítás a jogerős bírósági ítéletek és ítélet hatályú határozatok ellen igénybe vehető, nem fellebbviteli jellegű rendkívüli perorvoslat, amelynek legfőbb ismérve, hogy kizárólag a törvényben meghatározott okok alapján vehető igénybe.
[32] A perújítás lehetséges eseteit a jelen ügyben alkalmazandó régi Pp. 260. § (1) bekezdése határozza meg. Ennek az a) pontja szerint a jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha a fél oly tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, hogy az – elbírálás esetén – reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna.
[33] A bírói gyakorlatban és a jogirodalomban nóvumként (el nem bírált tény, bizonyíték, határozat) említett – régi Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja szerinti – esetkör feltételrendszere hosszú ideje tisztázott, ugyanakkor az elmúlt években az EUB nagy számú, előzetes döntéshozatali eljárást követően meghozott határozatára figyelemmel kérdésként merült fel, hogy az idézett rendelkezésben szereplő „más hatósági határozat” fogalmat mint a perújítást megnyitó okot hogyan kell értelmezni, és ettől függően megalapozhatja-e végső soron az anyagi jogerő áttörését az EUB uniós jogot értelmező tevékenysége.
[34] A Kúria fontosnak tartja kiemelni: a joggyakorlat hosszú ideje egységes a tekintetben, hogy a perújításnak a régi Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjában szereplő alapesete kifejezetten ténykérdések tekintetében kíván rendkívüli perorvoslati lehetőséget biztosítani (a teljesség igénye nélkül a korábbi joggyakorlatból: Magyar Királyi Kúria P.I.3891/1933. – Gr. XXVII.1094., Legfelsőbb Bíróság Gf.IV.33.000/1995. vagy Pfv.I.20.279/1996., Kfv.III.28.247/1997.).
[35] Perújítási okként ezért egy bírósági határozat akkor szolgálhat, ha az alapperhez szorosan kapcsolódó olyan megállapítást tartalmaz, amely a tényállás megváltoztatását eredményezi, az eredeti peres eljárás előkérdését jelentette volna. Ilyen előkérdés lehet például – a jogerős ítélet után hozott olyan jogerős közigazgatási határozat, amely megsemmisítette a közös tulajdonnak természetben való megosztását engedélyező korábbi közigazgatási határozatot (Legfelsőbb Bíróság P.törv.I.20.671/1967. – BH 1968.5658.) vagy az alapperben korábban is vitás kérdéseket érintően az apaság vélelmét megdöntő jogerős ítélet mint a perújítás okaként figyelembe veendő tényt rögzítő bírói határozat (Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.23.651/1996. – BH 1998.344.).
[36] A régi Pp. elemzett rendelkezése szerint a sikeres perújításhoz egy határozat ténykérdések esetében is csak akkor szolgálhat, ha az „jogerős”, azaz a jövőben rendes jogorvoslat útján már nem vitatható megállapítást tartalmaz és a perújítási ügyben részes felekre nézve kötelező hatályú.
[37] A régi Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja szerinti perújítási ok jogértelmezéssel történő kitágításának lehetőségeit az Alkotmánybíróság is vizsgálta. Határozatának jogi indokolásában a hangsúlyt a perújítás kivételes és rendkívüli jogorvoslati jellegére helyezte. Megítélése szerint a kivételesség indoka az a körülmény, hogy a jogerős határozatnak rendes jogorvoslattal való megtámadhatatlansága a jogbiztonságot szolgálja, ezen keresztül pedig a jogállamiság elvével áll szoros összefüggésben. Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy ha a jogerős bírósági határozatok megalapozottságát, jogszerűségét is korlátlanul lehetne vitatni, parttalanná válna az igazságszolgáltatási tevékenység, elveszne a jogbiztonság [3257/2020. (VII. 3.) AB határozat].
[38] A perújításnak mint rendkívüli perorvoslatnak az Alkotmánybíróság szerint az a jellemzője is előtérbe kerül, hogy szűkebb körben, több feltétel együttes fennállása esetén lehet csak igénybe venni, így a jogalkotó döntésétől függ az is, milyen okokból teszi megkérdőjelezhetővé a jogerős határozatot, teremti meg a jogerő feloldásának lehetőségét. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a polgári perrendi szabályozás jellegadó sajátosságaira, így különösen a perújítás mint rendkívüli perorvoslat kivételes voltára figyelemmel az vetne fel alkotmányossági aggályokat, ha e zárt szabályozást analógia alkalmazásával kiterjesztően értelmezné a jogalkalmazó, mivel az ilyen értelmezés meghaladná az Alaptörvény 28. cikke által meghatározott értelmezési kereteket, contra legem jogalkalmazáshoz, lényegében jogalkotáshoz vezetne [3257/2020. (VII. 3.) AB határozat].
[39] Az előzetes döntéshozatali eljárás, amelyet az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 19. cikk (3) bekezdés b) pontja és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 267. cikke szabályoz, az Európai Unió jogának alapvető intézménye. Célja az uniós jog egységes értelmezésének és alkalmazásának azáltal történő biztosítása, hogy olyan eszközt nyújtson a tagállami bíróságoknak, amely lehetővé teszi számukra, hogy előzetes döntéshozatal céljából az EUB-hez forduljanak olyan kérdésekkel, amelyek az uniós jog értelmezésére vagy az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok által elfogadott jogi aktusok érvényességére vonatkoznak.
[40] Az EUB az előzetes döntéshozatali eljárás során a másodlagos uniós jog értelmezéséről és érvényességéről, továbbá a Szerződések, vagyis az elsődleges uniós jog értelmezéséről dönt. Az EUB előzetes döntéshozatali eljárás során hozott határozata – az érvénytelenség kérdésében hozott döntések kivételével – csak az ügyben érintett felekre terjed ki, relatív hatályú, tehát az uniós jog értelmezése körében hozott határozatnak főszabály szerint nincs az ügyön túlmutató, mindenki másra kiterjedő, úgynevezett erga omnes hatálya. (C-173/09. számú Elchinov kontra Natsionalna zdravnoosiguritelna kasa ítélet, C-62/14. számú Peter Gauweiler és társai kontra Deutscher Bundestag ítélet)
[41] Fontos hangsúlyozni azt is, hogy a tagállami bíróságok ellenében az EUB az eljárása során nem folytat le bizonyítást, a tagállami bíróság által ismertetett tényállás, valamint a felek, a tagállamok és az Európai Bizottság észrevételei alapján hozza meg döntését az elé terjesztett kérdésekről.
[42] A sajátos eljárási jellemzőkből kifolyólag az EUB funkciója kifejezetten az uniós jog értelmezésére szorítkozik, jogkérdésben foglal állást, szükségszerűen pontosítva valamely uniós jogszabály jelentését és terjedelmét, amely szerint azt a hatálybalépésének időpontjától értelmezni és alkalmazni kell, illetőleg értelmezni és alkalmazni kellett volna. (C-429/12. számú Pohl kontra ÖBB Infrastruktur AG ítélet) Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek az uniós jog értelmezésére vagy érvényességére, nem pedig a nemzeti jogszabályok értelmezésére vagy az alapjogvita keretében felmerült ténykérdésekre kell vonatkoznia.
[43] A fenti alapvetéseket szem előtt tartva a Kúria kiemeli: azt a megállapítást, hogy egy uniós jogi rendelkezésnek más a tartalma és az értelme annál, mint amire korábban egy tagállami bíróság jutott, nem lehet ténybeli kérdésnek értelmezni. Nincs ez másként akkor sem, ha közvetetten abban a kérdésben kell dönteni, hogy egy tagállami rendelkezés összeegyeztethető-e az uniós joggal. Az EUB jogértelmező tevékenysége során hozott ítélete éppen ezért nem igazolhat új tényt.
[44] A kifejtettek értelmében az EUB az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott határozatában – akár az uniós jog értelmezéséről, akár érvényességéről dönt – minden esetben jogkérdésben és nem ténybeli kérdésben foglal állást, így perújítási okként sem a korábbi, sem a jelenleg hatályos magyar szabályok szerint nem alkalmazható.
[45] Ezt az értelmezést támasztja alá az alperes által hivatkozott határozat is, amely szerint a perújítás kizárólag a tények megállapításával kapcsolatos jogsérelmek orvoslására – azaz ténykérdésekre alapítva – vehető igénybe. (Kúria Kfv.IV.37.425/2012/8.)
[46] A régi Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja helyes értelmezése körében a Kúria rámutat: a Végzésben kifejtett értelmezéssel szemben az uniós jog érvényesülése okán az EUB – polgári-gazdasági-munkaügyi perekben biztosan – nem várja el a tagállamoktól, hogy perújítási kérelem benyújtását tegyék lehetővé a döntését követően. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság követelménye és annak megnyilvánulási formája: a „res iudicata” elve elsődleges fontosságú az Európai Unió jogrendjében (a teljesség igénye nélkül például: C-126/97. számú Eco Swiss China Time Ltd kontra Benetton International NV ítélet, C-234/04. számú Rosmarie Kapferer kontra Schlank & Schick GmbH ügy vagy C-213/13. számú Impresa Pizzarotti & C. SpA kontra Comune di Bari and Others ügy).
[47] Jóllehet van példa olyan esetkörre, amikor az EUB a döntései követését várja el minden tagállamtól [C-66/80. számú International Chemical Corporation (ICC) kontra Amministrazione delle Finanze dello Stato ügy], az ítéletei jellemzően csak a konkrét eljárásban részes felekre kötelezőek, tekintve, hogy az EUB nem a jogvitát dönti el, hanem csupán az elé kerülő, az adott ügyben eljáró bíróság által feltett absztrakt jogkérdéseket válaszolja meg (Ajánlások a nemzeti bíróságok figyelmébe az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozóan, EUB 2019/C 380/01., 8. pont).
[48] Nyilvánvaló, hogy egy jogintézménnyel összefüggésben kialakult uniós gyakorlat követése javasolt a tagállamoknak, ugyanakkor az anyagi jogerő áttöréséhez szükséges kötelező erő – ellentétben a tagállami, és perújítás alapjául ténylegesen szolgáló határozatokkal – a kifejtettek értelmében nincs meg.
[49] A teljesség kedvéért a Kúria utal arra is, hogy a perújítással szemben az eljáró bíróság téves jogalkalmazását reparáló, jogkérdésre reagáló – jogszabálysértésre hivatkozással kérhető – rendkívüli perorvoslatként a magyar perrendben a Kúria hatáskörébe tartozó felülvizsgálati eljárás áll rendelkezésre (ezzel egyezően az alperes által hivatkozott döntések közül: Kúria Pfv.V.20.357/2017/7., Kfv.IV.35.544/2015/4.).
[50] A jogerős ítélet felülvizsgálatára bármely, így az uniós jog téves értelmezésén alapuló, az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértés alapján is sor kerülhet, amely elvezethet az uniós jogot sértő határozat „visszavonására” (ezzel tartalmilag egyezően: C-620/17. számú Hochtief Solutions AG kontra Fővárosi Törvényszék).
[51] Az uniós jogszabályok értelmezését érintő kérdések jellegükből adódóan olyan jogkérdések, amelyek felülvizsgálati kérelem tárgyai lehetnek. Nincs annak jogszabályi akadálya, hogy a fél a jogerős ítéletet azért támadja felülvizsgálattal, mert az eljárt bíróságok az uniós jogot tévesen alkalmazták vagy figyelmen kívül hagyták. Abban az esetben azonban, ha a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló – a perújítási határidőtől kétségtelenül rövidebb – határidő eltelik, a jogbiztonság fenntartására figyelemmel, eltérő jogértelmezés okán nem indokolt további lehetőséget adni egy már jogerősen befejezett ügy újratárgyalására.
[52] A felperes nyilatkozatában az eredményes alkotmányjogi panaszt és az EUB ítéletét követő perújítás közötti párhuzamot vázoló érvelését érintően a Kúria a következőkre mutat rá. A sikeres alkotmányjogi panaszt követő perújítás esetén a régi Pp. kizárólag az alkotmányjogi panaszt benyújtó fél számára teszi lehetővé a jogvita újbóli megnyitását, következésképpen a perújítás lehetősége nem valamennyi sérelmet szenvedett személy számára adott. A felperes által hivatkozott egyenértékűség és tényleges érvényesülés elve akkor lenne vizsgálható a két eljárás viszonylatában, ha a magyar jog adna eljárási eszközöket lezárt jogviszonyok újratárgyalására olyan esetben is, amikor az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll eljárásban állapít meg alaptörvény-ellenességet.
[53] E körben kiemeli a Kúria azt is, hogy az Alkotmánybíróság határozatán alapuló perújítás más, a panaszeljárással nem érintett felek részére nem biztosított, az EUB által adott jogértelmezés pedig a konkrét ügyben a tagállami bíróságra minden esetben kötelező (egyebek mellett például: C-173/09. számú Elchinov kontra Natsionalna zdravnoosiguritelna kasa ítélet). Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az az értelmezés, amelyet az EUB valamely uniós jogi szabállyal összefüggésben fejt ki, megmagyarázza és pontosítja e szabály jelentőségét és hatályát, ahogyan azt a hatálybalépésének időpontjától értelmezni és alkalmazni kell, illetőleg értelmezni és alkalmazni kellett volna.
[54] Az így értelmezett szabályt a tagállami bíróságnak alkalmaznia kell az értelmezés iránti kérelemről határozó ítélet kihirdetése előtt keletkezett és létrejött jogviszonyokra is, ha egyébként teljesülnek azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik az említett szabály alkalmazására vonatkozó pernek a hatáskörrel rendelkező bíróságok előtti megindítását. (C-477/16. számú Openbaar Ministerie kontra Ruslanas Kovalkovas ítélet)
[55] Következésképpen nem indokolt és az alkotmányos jogvédelemhez képest is túlmutatna annak lehetővé tétele, hogy a magyar perrend alapján az EUB döntésére hivatkozással a perújítás lehetősége biztosított legyen, ezért a Kúria szerint a régi Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontját úgy kell értelmezni, hogy e pont alapján az EUB előzetes döntéshozatali eljárásban hozott határozatára hivatkozással perújításnak nincs helye.
[56] A kifejtettek értelmében a jogerős Végzés és a Kfv.IV.37.425/2012/8. számú határozat közötti eltérés kétséget kizáróan megállapítható, és a fentiek szerint az nem indokolt, erre tekintettel a Kúria a Bszi. 41/D. § (1) bekezdés c) pontja alapján a jogkérdésben való eltérés megállapítása mellett döntött a bíróságokra kötelező értelmezésről, és a panasszal támadott határozatot hatályon kívül helyezve a Kúriát új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[57] A Kúria az alperesnek a Kúria Pfv.V.20.357/2017/7., a Kfv.IV.35.544/2015/4. számú határozatokra, illetve a kétszeri értékelés tilalmára vonatkozó előadása részletes elemzését mellőzte, figyelemmel arra, hogy a perújítás megengedhetősége körében a korábban közzétett határozattól való eltérést megállapította.
[58] Végezetül a Kúria utal arra, hogy a szabályozás tartalmi azonossága okán ez a jogértelmezés a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 393. § a) pontjára alapított perújítási kérelem elbírálása során is irányadó.
[59] Figyelemmel arra, hogy a Kúria megítélése szerint – az EUB hivatkozott gyakorlatával összhangban – a perújítási szabályok meghatározása tagállami hatáskörbe tartozik, a Kúria nem tartotta szükségesnek az EUB megkeresését a felperes által felvetett kérdésekben.

Elvi tartalom
[60] Az EUB előzetes döntéshozatali eljárásban hozott határozatára hivatkozással perújításnak nincs helye.

Záró rész
[61] A Bszi. 41/D. § (4) bekezdése alapján, ha a Jogegységi Panasz Tanács megállapítja a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérést, a panasz elbírálásával összefüggésben felmerült költséget az állam viseli, ezért a Kúria az – alperes teljes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt – illeték megfizetéséről nem rendelkezett.
[62] Az alperes a jogegységi panasz eljárással összefüggésben a költségei megtérítését nem kérte, a panasz alaposságára tekintettel a felperes a költségei megtérítését nem kérheti, mindebből következően a Kúriának a megtérítendő ügyvédi költségekről rendelkeznie nem kellett.
[63] A Bszi. 41/D. § (5) bekezdése szerint a Kúriának a közzétett határozatától jogkérdésben való eltérést megállapító és a bíróságokra kötelező értelmezést megállapító határozata jogegységi határozat hatályú és azt a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.
[64] A Bszi. 41/C. § (8) bekezdése értelmében, ha a Jogegységi Panasz Tanács indokoltnak tartja tárgyalás tartását, arra a panasz előterjesztőjét és a (7) bekezdésben meghatározott személyeket a polgári perrendtartásról szóló törvény szabályai szerint idézi. A felperes kifejezett kérelme ellenére a Kúria tárgyalás tartását nem látta szükségesnek, ezért a jogegységi panaszt tárgyalás tartása nélkül bírálta el.
[65] A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2022. március 7.

Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke, Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró, Dr. Kalas Tibor s.k. bíró, Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró, Dr. Gimesi Ágnes Zsuzsanna s.k. bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró, Dr. Márton Gizella s.k. bíró, Molnár Ferencné dr. s.k. bíró, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. bíró, Dr. Orosz Árpád s.k. bíró, Dr. Patyi András s.k. bíró, Dr. Puskás Péter s.k. bíró, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró, Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró, Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró, Dr. Suba Ildikó s.k. bíró, Dr. Szabó Klára s.k. bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró, Dr. Tóth Kincső s.k. bíró