A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának Jpe.II.60.021/2021/17. számú végzése

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának Jpe.II.60.021/2021/17. számú végzése

Rendelkező rész
A Kúria a jogegységi panasz eljárást megszünteti.
A végzés ellen nincs helye jogorvoslatnak.

Indokolás
A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesek és a II. rendű alperes 2008. április 23-án devizaalapú kölcsönszerződést kötöttek, amely alapján a kölcsönadó 52 172 CHF forint-egyenértékének megfelelő összeget bocsátott az adósok rendelkezésére. E kölcsön igénylése során, 2008. április 3-án a felperesek kockázatfeltáró nyilatkozatot írtak alá annak igazolására, hogy „a kölcsönszerződést az alábbi kockázatok teljes körű ismeretében kötik meg: a devizában nyújtott, forintban folyósított és törlesztett kölcsönnél a kamat és az árfolyamváltozások hatásaként a deviza alapú kölcsönök havi törlesztőrészlete a forint kölcsönnél gyakrabban és nagyobb mértékben változhat. Amikor a forint árfolyama gyengül az adott devizával szemben, akkor a törlesztőrészlet növekszik. Amikor viszont a forint árfolyama erősödik, akkor a törlesztőrészlet csökken. A devizakölcsönök kamatait a devizakamatok ingadozása is befolyásolhatja.” Emellett a lakossági ingatlanfedezetes hitelek szerződési feltételeinek 4.4. pontja szerint a II. rendű alperessel szerződők tudomásul veszik, hogy a kölcsön igénybevételével együtt járó, az árfolyamváltozásokból eredő kockázatot teljes mértékben maguk viselik. A II. rendű alperes fenntartotta magának azt a jogot, hogy az árfolyamok kedvezőtlen változása esetén, ha ez megítélése szerint veszélyezteti a vele szerződők kölcsöntörlesztési képességét, a kölcsöntartozást forintra átváltsa és a kölcsön típusának megfelelő forint kamatláb alapján számítsa ki a kamatot. A II. rendű alperes a szerződésszerű teljesítés elmaradása miatt a kölcsönszerződést felmondta. Követelését 2017. május 3-án az I. rendű alperesre engedményezte, aki végrehajtást kezdeményezett a felperesekkel szemben.
[2] A felperesek keresetükben a végrehajtás megszüntetését kérték a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 369. § a) és b) pontja alapján. Álláspontjuk szerint az árfolyamkockázatról nem megfelelő tájékoztatást kaptak, amire figyelemmel az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó általános szerződési feltétel tisztességtelen, ezért a kölcsönszerződés érvénytelen. Ez pedig arra vezet, hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre. Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
[3] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a felperesek megfelelő árfolyamkockázati tájékoztatásban részesültek, így a kölcsönszerződés nem érvénytelen; a többi kereseti követelés pedig elévült. A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a végrehajtást megszüntette. Hangsúlyozta, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás nem volt megfelelő.

A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata

[4] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme alapján a Kúria támadott végzésével a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Indokolásában megállapította, hogy a másodfokú bíróság okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a II. rendű alperes árfolyamkockázati tájékoztatója nem volt átlátható, ezért az ezt tartalmazó szerződéses rendelkezés tisztességtelen. Hangsúlyozta, hogy az árfolyamkockázati tájékoztatást illetően okiratok álltak rendelkezésre, a jelen ügyben viszont a tanúk vallomása csak általánosságokat tartalmaz, az adott esetre vonatkozó tényeket, adatokat, konkrétumokat nem. Az okiratokban rögzített tájékoztatásból azt a következtetést vonta le, hogy a felperesek felismerhették, hogy árfolyamkockázatot vállalnak, az teljes mértékben őket terheli, azt azonban nem, hogy az árfolyamváltozás jelentős lehet, nincsen felső határa, és ez gazdaságilag nehezen elviselhetővé válik számukra. A felperesek tehát nem tudták felmérni az árfolyamkockázat gazdasági következményeit, így azt, hogy a kölcsön visszafizetése rendkívül terhessé is válhat számukra. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére azért került sor, mert az eljárt bíróságok döntése nem terjedt ki valamennyi kereseti kérelemre.

A jogegységi panasz és az ellenérdekű fél nyilatkozata

[5] A II. rendű alperes a Kúria végzése ellen a 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (1) bekezdése alapján jogegységi panaszt terjesztett elő, amelyben a támadott határozat hatályon kívül helyezését, és a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a Kúria a hivatkozott Gfv.VII.30.270/2019/6. számú határozatától és a 2/2014. PJE számú jogegységi határozattól indokolatlanul eltért. Érvelése szerint mindkét perben a II. rendű alperesi bank azonos tartalmú kockázatfeltáró nyilatkozata és szerződéses kikötése alapján abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy a devizaalapú kölcsönszerződéseiben rögzített, árfolyamkockázat viseléséről szóló rendelkezés világos és érthető-e, s ennél fogva annak mint a főszolgáltatás körébe tartozó feltételnek a tisztességtelensége egyáltalán vizsgálható-e. Véleménye szerint a támadott kúriai határozat a korábban hozott és hivatkozott határozatokhoz képest többletkövetelmény teljesítését kívánja meg felemelve a tisztességesség mércéjét. A megfelelő tájékoztatáshoz ugyanis olyan többlettájékoztatást vár el, amelyet korábban nem.
[6] A felperesek nyilatkozatukban a jogegységi panasz elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a II. rendű alperes nem is jogkérdéstől való eltérésre hivatkozik, hanem a Kúria Gfv.I.30.262/2020/20. számú végzésének bírói mérlegelésen alapuló döntését támadja úgy, hogy megpróbája ezt jogkérdésben való eltérésnek feltüntetni. A felperesek számba vették az EUB kockázatfeltáró nyilatkozat tartalmával összefüggésbe hozható ítéleteit, amelyek alapján egyetértettek a támadott határozattal abban, hogy a kölcsönszerződés érvénytelen.

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai
[7] A támadott határozat végzés, amellyel a Kúria a jogerős ítéletet – az elsőfokú ítéletre is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Indokolásában ugyanakkor egyértelműen állást foglalt abban, hogy az árfolyamkockázati tájékoztató nem volt világos és átlátható, az ezt tartalmazó szerződéses rendelkezés tisztességtelen. Hangsúlyozta továbbá, hogy a megismételt eljárás során nem lehet visszatérni az általános szerződési feltétel tisztességtelenségére, ezt a szerződéses rendelkezést tisztességtelennek kell tekinteni. A Kúria e végzése ellen jogegységi panasz a Bszi. 41/B. § (1) bekezdése értelmében előterjeszthető, a Bszi. 41/C. § (6) bekezdésében rögzített visszautasítási ok nem áll fenn.
[8] A Bszi. 41/B. § (1) bekezdése értelmében a Kúria határozata ellen jogegységi panasznak – egyéb feltételek mellett – akkor van helye, ha a felülvizsgálati kérelemben már hivatkoztak jogkérdésben való eltérésre, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést határozatában nem orvosolta. Különös jelentősége van tehát az ügy által felvetett és a panaszos által megjelölt jogkérdésnek, illetve a jogkérdésben való eltérésnek; ennek mikénti megítélése a jogegységi panasz eljárás tárgya. Az adott ügyben a panaszos az árfolyamkockázatról való tájékoztatás megfelelőségének az értékelését, az ennek megítéléséhez felállított mérce vizsgálatát kéri. Azt állítja, hogy a támadott határozat azért tér el a Kúria Gfv.VII.30.270/2019/6. számú ítéletétől az árfolyamkockázati tájékoztatás jogi megítélése szempontjából, mert többlet-tájékoztatást vár el felemelve ezzel a tisztességes tájékoztatás mércéjét a 2/2014. PJE jogegységi határozathoz képest.
[9] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa egy másik ügyben az árfolyamkockázati tájékoztatást már vizsgálat tárgyává tette a Bszi. 41/B. § (1) bekezdése alapján. A Magyar Közlöny 2021. évi 243. számában 2021. december 28-án közzétett Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozatában annak elvi tartalmaként rögzítette: „A 2/2014. PJE határozat 1. pontja azzal a kötelező értelmezéssel alkalmazható, amely szerint akkor megfelelő tartalmú az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatás, ha az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó a tájékoztatás alapján a szerződéshez kapcsolódó árfolyamkockázat tényén és mibenlétén kívül azt is felismerheti és értékelni tudja, hogy a nemzeti fizetőeszköz (a forint) árfolyama a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti deviza árfolyamához képest a számára akár jelentős mértékben is kedvezőtlenül változhat, és ezáltal a fogyasztó fennálló tartozásának, a szerződés szerinti ütemezésben esedékessé váló fizetési kötelezettségének mértéke jelentősen megemelkedhet.”
[10] A Jpe.I.60.015/2021. számú és a jelen panaszügyben is a támadott határozatokkal – így a Gfv.VII.30.315/2020/5. és a Gfv.I.30.262/2020/20. számú határozattal – elbírált jogvita tárgya a devizaalapú kölcsönszerződéssel kapcsolatban a bank által adott árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás megfelelőségével függ össze, aminek jogszabályi alapja a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 209. § (1) és 209/A. § (2) bekezdése. Mindegyik ügyben a felülvizsgálat tárgya volt, hogy a fogyasztónak adott tájékoztatás világos, átlátható-e, az adott szerződéses rendelkezés tisztességes-e. A jogkérdések – az árfolyamkockázati tájékoztatások értékelése – lényegüket tekintve megegyeznek függetlenül attól, hogy a tájékoztatásokat eltérő szövegezéssel, más-más bank adta. A tisztességes tájékoztatás mércéjéről mint a jelen jogegységi panasz eljárásban jelentőséggel bíró jogkérdésről a Kúria a Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozatában már döntött. Ebben kimondta, hogy a Kúria bármely határozatának a rögzített elvi tartalomhoz képest ellentétes értelmezése kötelező erejűként már nem hivatkozható. Így a jogegységi panaszban hivatkozott Gfv.VII.30.270/2019/6. számú határozat sem.
[11] A fent kifejtettek miatt a panasz okafogyottá vált, mivel a Jogegységi Panasz Tanács ugyanazt a jogkérdést már elbírálta. A Jogegységi Panasz Tanács ezért a Bszi. 41/C. § (10) bekezdés e) pontja alapján az eljárást hivatalból megszüntette.

Záró rész
[12] A Jogegységi Panasz Tanács nem bírálta el érdemben a jogegységi panaszt, ezért az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 57. § (1) bekezdés a) pontja megfelelő alkalmazása alapján illetékmentes. A panaszos az Itv. 80. § (1) bekezdés i) pontjára figyelemmel a jogegységi panasz eljárásban megfizetett 1 543 136 forint illeték visszatérítését kérheti. A jogegységi panasz eljárásban költség nem merült fel, ezért a felperesek költségmentesség iránti kérelméről határozni nem kellett.
[13] A végzés ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2022. március 21.

Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Klára s.k. előadó bíró, Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró, Dr. Kalas Tibor s.k. bíró, Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró, Dr. Márton Gizella s.k. bíró, Molnár Ferencné dr. s.k. bíró, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. bíró, Dr. Orosz Árpád s.k. bíró, Dr. Patyi András s.k. bíró, Dr. Puskás Péter s.k. bíró, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró, Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró, Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró, Dr. Suba Ildikó s.k. bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró, Dr. Tóth Kincső s.k. bíró, Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. bíró