C-396/21. sz. FTI Touristik (Voyage à forfait aux Îles Canaries) ügyben 2023. január 12-én hozott ítélet

IV.

C-396/21. sz. FTI Touristik (Voyage à forfait aux Îles Canaries) ügyben 2023. január 12-én hozott ítélet

Az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25‑i (EU) 2015/2302 európai parlamenti és tanácsi irányelv 14. cikkének (1) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:
az utas az utazási csomagjára vonatkozó árengedményre jogosult abban az esetben, ha az utazási csomagjában szereplő utazási szolgáltatások nem szerződésszerű teljesítését az ezen utas úti céljának helyén egy fertőző betegség terjedése elleni küzdelem keretében elrendelt korlátozások okozzák, és e betegség világszintű terjedése miatt az utas lakóhelyén és más országokban szintén ilyen korlátozásokat vezettek be. Ezen árengedményt a megfelelőségét illetően a szóban forgó utazási csomagot alkotó szolgáltatásokra tekintettel kell vizsgálni, és ezen árengedménynek meg kell felelnie azon szolgáltatások értékének, amelyek nem szerződésszerű teljesítését megállapították.

1    Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25‑i (EU) 2015/2302 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 326., 1. o.) 14. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.
2    E kérelmet két utas, KT és NS (a továbbiakban: az alapeljárás felperesei) és egy utazásszervező, az FTI Touristik GmbH között egy utazási csomagra vonatkozóan az e két utas célállomásán a Covid19‑világjárvány terjedése elleni küzdelem keretében elrendelt korlátozásokat követően kért árengedmény és ezen utasoknak az indulási helyükre való előrehozott visszatérése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Az alapeljárás

10    2019. december 30‑án az alapeljárás felperesei utazási csomagot vásároltak az FTI Touristiknál, amely csomag egyrészt Németország és Gran Canaria (Spanyolország) közötti oda‑vissza járatot, másrészt pedig az e szigeten 2020. március 13‑tól 2020. március 27‑ig tartó tartózkodást foglalt magában. Az alapeljárás felperesei a tervezett módon indulhattak el az úti cél helyére.
11    A Covid19‑világjárvány terjedése elleni küzdelem keretében azonban 2020. március 15‑én a spanyol hatóságok Spanyolország egész területén intézkedéseket hoztak, amelyek többek között Gran Canaria tengerpartjainak lezárását és kijárási tilalom e szigeten való alkalmazását vonták maguk után. Így abban a szállodában, ahol az alapeljárás felperesei tartózkodtak, a vendégek csupán étkezés és italok beszerzése céljából hagyhatták el a szobájukat, megtiltották a medencékhez és a napozóágyakhoz való hozzáférést, és törölték a szórakoztató programokat. 2020. március 18‑án a felpereseket arról tájékoztatták, hogy készen kell állniuk az említett sziget elhagyására, és két nappal később vissza kellett térniük Németországba.
12    Hazaérkezésükkor az alapeljárás felperesei az FTI Touristiktól az utazási csomagjukra vonatkozóan 70%‑os, azaz 1 018,50 euró összegű árengedményt kérték. Az FTI Touristik megtagadta tőlük ezt az árengedményt, mivel úgy vélte, hogy nem lehetett felelős „a mindennapi élettel együtt járó kockázatért”. E megtagadást követően az alapeljárás felperesei az említett árengedményben való részesülés érdekében keresetet terjesztettek az Amtsgericht München (müncheni helyi bíróság, Németország) elé.
13    E bíróság a 2020. november 26‑i ítéletével elutasította e keresetet, mivel úgy ítélte meg, hogy a spanyol hatóságok által a Covid19‑világjárvány terjedése elleni küzdelem keretében hozott intézkedések az alapeljárás felpereseinek egészségét védő intézkedések voltak, és az ilyen védelem nem eredményezheti a felperesek utazási csomagjának a BGB 651i. §‑a értelmében vett „hibás teljesítését”. Az említett bíróság e tekintetben hangsúlyozza, hogy azon szálloda üzemeltetői, amelyben az alapeljárás felperesei tartózkodtak, kénytelenek voltak a vendégeik védelmét szolgáló intézkedéseket hozni.
14    Az alapeljárás felperesei e határozattal szemben fellebbezést nyújtottak be a kérdést előterjesztő bíróság, a Landgericht München I (müncheni I. sz. regionális bíróság, Németország) előtt. E bíróság úgy véli, hogy kétségtelenül megállapítható, hogy az utazási csomag szervezője felelős lehet az érintett utazási szolgáltatásoknak az egészségvédelmi intézkedések alkalmazásából eredő hibás teljesítéséért, figyelembe véve ezen utazásszervezőnek a BGB 651i. §‑ában előírt objektív felelősségét. Mindazonáltal az alapeljárás felpereseinek utazása során Németországban is ahhoz hasonló intézkedéseket fogadtak el, mint amelyeket a spanyol hatóságok hoztak a Covid19‑világjárvány terjedése elleni küzdelem keretében, ily módon az úti cél helyén előírt intézkedések az ezen úti cél helyét jellemző rendkívüli körülmények helyett az e világjárvány miatt Európa‑szerte uralkodó „szokásos körülményeknek” minősíthetők.
15    Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság kétségeket fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy az előírt korlátozások olyan, „a mindennapi élettel együtt járó kockázatnak” tekinthetők‑e, amely kizárja az érintett utazási csomag szervezőjének felelősségét. E tekintetben a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) egyik ítéletére hivatkozik, amelyben ez utóbbi bíróság többek között lényegében kimondta, hogy az utazási szerződésen alapuló kártérítési felelősség korlátozható olyan körülményekre tekintettel, amelyek kizárólag az utazó személyes érdekkörében merülnek fel, vagy amelyek olyan kockázatot jelentenek, amelyeket az utazó a mindennapi életben is viselni köteles. Az utazónak tehát vállalnia kell a „mindennapi élettel együtt járó kockázat” körébe tartozó kötelezettségvállalással járó kockázatokat, amennyiben az érintett utazásszervezőnek semmilyen kötelezettségszegés vagy a felelősségét megalapozó semmilyen más esemény nem tudható be. Ez a helyzet például akkor, ha az utazó az utazási szolgáltatások igénybevételétől függetlenül balesetet szenved az üdülés helyén, ha megbetegszik vagy ha bűncselekmény áldozata lesz, továbbá, ha a további utazási szolgáltatásokat bármely egyéb személyes indok miatt nem tudja igénybe venni.
16    A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi továbbá, hogy noha – amint azt a 2015/2302 irányelv (31) preambulumbekezdése mutatja – ezen irányelv kibocsátói az irányelv 12. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” között szerepeltetik az „úti cél helyén terjedő súlyos betegségek[et]”, e kibocsátók feltehetően nem vették figyelembe egy világjárvány eshetőségét.
17    E körülmények között a Landgericht München I (müncheni I. sz. regionális bíróság, Németország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
„A [2015/2302] irányelv 14. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nem szerződésszerű teljesítést eredményeznek‑e az úti célt érintő fertőző betegségre tekintettel elrendelt korlátozások abban az esetben is, amennyiben a fertőző betegség világszintű terjedése miatt mind az utas lakóhelyén, mind más országokban ilyen korlátozásokat vezettek be?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

18    Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2015/2302 irányelv 14. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az utas az utazási csomagjára vonatkozó árengedményre jogosult abban az esetben, ha az utazási csomagjában szereplő utazási szolgáltatások nem szerződésszerű teljesítését az ezen utas úti céljának helyén egy fertőző betegség terjedése elleni küzdelem keretében elrendelt korlátozások okozzák, és e betegség világszintű terjedése miatt az utas lakóhelyén és más országokban szintén ilyen korlátozásokat vezettek be.
19    E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit kell figyelembe venni, hanem a szövegkörnyezetét, továbbá annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is, amelynek az említett rendelkezés részét képezi, valamint adott esetben annak keletkezését (2022. október 18‑i IG Metall és ver.di ítélet, C‑677/20, EU:C:2022:800, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
20    Ami először is a 2015/2302 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének szövegét illeti, e rendelkezés úgy rendelkezik, hogy a tagállamok biztosítják, hogy az utazó megfelelő árengedményre legyen jogosult azon időtartam tekintetében, amely alatt nem volt szerződésszerű a teljesítés, kivéve, ha az utazásszervező bizonyítja, hogy a nem szerződésszerű teljesítés az utazónak róható fel.
21    Így az említett rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy az említett utasnak az utazási csomagjára vonatkozó árengedményhez való joga kizárólag ahhoz a feltételhez kötött, hogy a nyújtott utazási szolgáltatások teljesítésére ne szerződésszerűen kerüljön sor. A 2015/2302 irányelv 3. cikkének 13. pontjával összhangban a „nem szerződésszerű teljesítés” fogalma az utazási csomagot alkotó utazási szolgáltatások teljesítése elmulasztásának vagy hibás teljesítésének felel meg.
22    Ebből következik, hogy az utazási szolgáltatások teljesítésének elmulasztása vagy hibás teljesítése elegendő ahhoz, hogy a szóban forgó utas jogosulttá váljon az utazási csomagjára vonatkozó árengedményre azon utazásszervezőtől, aki az utas számára e csomagot értékesítette. A nem szerződésszerű teljesítés oka, különösen az utazásszervezőnek való betudhatósága e tekintetben nem releváns. Amint arra ugyanis a főtanácsnok az indítványának 17. pontjában szintén rámutatott, a nem szerződésszerű teljesítés megállapítása objektív abban az értelemben, hogy az mindössze az érintett utas utazási csomagjában szereplő szolgáltatások és az utasnak ténylegesen nyújtott szolgáltatások összehasonlítását követeli meg.
23    Ugyanezen rendelkezés szövege csupán egyetlen kivételt ír elő az utazási csomagot választó utas e joga alól, nevezetesen ha a nem szerződésszerű teljesítés az utasnak róható fel. Figyelembe véve e kivétel egyértelmű jelentését és azt, hogy valamennyi kivételt szigorúan kell értelmezni, az említett kivétel nem vonatkozhat más helyzetekre, mint amelyekben a nem szerződésszerű teljesítés ezen utasnak róható fel.
24    Következésképpen a 2015/2302 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének szó szerinti értelmezéséből kitűnik, hogy az utazási csomagot alkotó utazási szolgáltatások teljesítésének elmulasztása vagy nem szerződésszerű teljesítése minden körülmények között árengedményhez való jogot biztosít az érintett utas számára, azon eset kivételével, amikor a teljesítés ezen elmulasztása vagy e hibás teljesítés ezen utasnak róható fel. Ezért az, hogy ezen utazási szolgáltatások nem szerződésszerű teljesítése az utazásszervezőnek vagy az utason kívüli más személyeknek vagy az ezen utazásszervező tényleges befolyásán kívül eső körülményeknek, például a 2015/2302 irányelv 3. cikkének 12. pontja értelmében vett „elháríthatatlan és rendkívüli körülményeknek” tudhatók be, nem befolyásolják ugyanezen utas árengedményhez való jogának fennállását.
25    Másodszor, azon szövegkörnyezetet illetően, amelybe a 2015/2302 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése illeszkedik, meg kell jegyezni, hogy e rendelkezés az utazási csomagokat kínáló utazásszervezőkre vonatkozó azon harmonizált szerződéses felelősségi rendszer részét képezi, amelyet ezen irányelvnek „Az utazási csomag teljesítése” című IV. fejezetében található 13. és 14. cikke vezetett be. Ezt a felelősségi rendszert az érintett utazásszervező objektív felelőssége, valamint azon esetek kimerítő meghatározása jellemzi, amelyekben az utazásszervező mentesülhet a felelősség alól.
26    Az említett irányelvnek a „Felelősség az utazási csomag teljesítéséért” című 13. cikke az (1) bekezdésében ugyanis előírja, hogy a tagállamok biztosítják, hogy az utazásszervező legyen felelős az utazási csomagra vonatkozó szerződésben meghatározott utazási szolgáltatások teljesítéséért, függetlenül attól, hogy a szolgáltatások teljesítésére az utazásszervező vagy más utazási szolgáltatók kötelesek‑e. E cikk (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy abban az esetben, ha bármely említett utazási szolgáltatás teljesítése nem felel meg az utazási csomagra vonatkozó szerződésnek, az említett utazásszervező főszabály szerint köteles orvosolni a nem szerződésszerű teljesítést, azokban a helyzetekben pedig, amikor erre nincs módja, ugyanezen irányelv 14. cikkét kell alkalmazni.
27    A 2015/2302 irányelv „Árengedmény és kártérítés” című 14. cikke az érintett utasnak az e cikk (1) bekezdésében előírt árengedményhez való jogán kívül az említett cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott, az árengedményhez való jogtól különálló kártérítési jogot is biztosít. Az érintett utazásszervező által fizetendő kártérítéshez való e jog minden olyan kárra kiterjed, amely ezen utast a nyújtott utazási szolgáltatások nem szerződésszerű teljesítése miatt érte, azon esetek kivételével, amikor e nem szerződésszerű teljesítés vagy magának az említett utasnak róható fel, vagy olyan harmadik félnek róható fel, aki nem áll kapcsolatban az utazási szolgáltatások nyújtásával, és e nem szerződésszerű teljesítés előre nem látható vagy elháríthatatlan, vagy pedig e nem szerződésszerű teljesítés „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” miatt következett be. Amint arra a főtanácsnok az indítványának 23. pontjában szintén rámutatott, a 2015/2302 irányelv 14. cikkének szerkezetéből az következik, hogy a kártérítéshez való jog alóli kivételek kifejezetten e joghoz kapcsolódnak, és nem ültethetők át az árengedményhez való jogra.
28    A 2015/2302 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének rendszertani értelmezése tehát megerősíti e rendelkezés szó szerinti értelmezését, mivel abból kitűnik, hogy e rendelkezés olyan felelősségi rendszerbe illeszkedik, amely a szerződéses felelősséget túlnyomórészt az utazásszervezőre terheli.
29    Harmadszor, ami a 2015/2302 irányelv célkitűzését illeti, ezen irányelv 1. cikkéből kitűnik, hogy e célkitűzés többek között a fogyasztók magas szintű védelmének biztosításában áll. Ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdésének szó szerinti értelmezését tehát az irányelv teleologikus értelmezése is megerősíti. A fogyasztók magas szintű védelme ugyanis azáltal biztosított, hogy az utasok árengedményhez való joggal rendelkeznek minden olyan esetben, amikor a nyújtott utazási szolgáltatások teljesítése nem szerződésszerű, függetlenül ennek okától és felróhatóságától, és hogy az e jog alóli egyedüli kivétel az az eset, amikor az említett nem szerződésszerű teljesítés az érintett utasnak róható fel.
30    Végül negyedszer, a 2015/2302 irányelv keletkezése szintén megerősíti az irányelv 14. cikke (1) bekezdésének szó szerinti értelmezését. Amint azt ugyanis a főtanácsnok az indítványának 25. pontjában megjegyezte, az ezen irányelvre irányuló eredeti javaslat ugyanazokat a kivételeket írta elő az érintett utas árengedményhez való joga és kártérítéshez való joga tekintetében. A jogalkotási eljárás során ugyanakkor különválasztották az árengedményhez való jog alóli kivételeket a kártérítéshez való jog alóli kivételektől.
31    Ily módon a 2015/2302 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének szövegéből és szövegkörnyezetéből, valamint ezen irányelv célkitűzéséből és keletkezéséből az következik, hogy az érintett utas minden olyan esetben jogosult az utazási csomagjára vonatkozó árengedményre, amikor a nyújtott utazási szolgáltatások teljesítése nem volt szerződésszerű, egyetlen eset kivételével, nevezetesen ha e nem szerződésszerű teljesítés ezen utasnak róható fel. Az említett utast így attól függetlenül megilleti az árengedményhez való ezen jog, hogy az említett nem szerződésszerű teljesítés olyan „elháríthatatlan és rendkívüli körülményeknek” tudható‑e be, amelyek az utazásszervező befolyásán kívül esnek.
32    A jelen ügyben – a kérdést előterjesztő bíróság által folytatandó vizsgálat fenntartása mellett – az alapeljárásban szóban forgó utazási szolgáltatások nem szerződésszerű teljesítése annak tudható be, hogy az alapeljárás felperesei úti céljának helyén egészségügyi intézkedéseket hoztak a Covid19‑világjárvány terjedése elleni küzdelem keretében.
33    Ezek az egészségügyi intézkedések nem akadályozhatják meg őket abban – ahogyan az alapeljárás felpereseinek lakóhelyén és más országokban elfogadott hasonló intézkedések sem –, hogy a 2015/2302 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése alapján árengedményben részesüljenek. Különösen az a kérdés, hogy – amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutat – először is a Covid19‑világjárvány terjedése elleni küzdelem keretében elfogadott intézkedések nem rendkívüli körülményeknek, hanem szokásos körülményeknek tekinthetők‑e, mivel számos más országban ilyen intézkedéseket hoztak, másodszor pedig hogy ezek az intézkedések és a következményeik a „mindennapi élettel együtt járó kockázat” részét képezik‑e, amelyet az utasnak kell viselnie, nem releváns az utast a 2015/2302 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése alapján megillető, az utazási csomagjára vonatkozó árengedményhez való joga vizsgálata szempontjából.
34    Amint ugyanis a jelen ítélet 22. pontjából kitűnik, annak megállapítása, hogy a nyújtott szolgáltatások teljesítése nem szerződésszerű, mindössze az érintett utas utazási csomagját alkotó szolgáltatások és az utasnak ténylegesen nyújtott szolgáltatások összehasonlítását követeli meg, így a nem szerződésszerű teljesítést övező körülmények rendkívüli vagy szokásos jellege nem befolyásolja e jog megállapítását. Ezenkívül, jóllehet azok a korlátozások, amelyeket a hatóságok a Covid19‑világjárvány világszintű terjedése miatt ezen utassal szemben előírtak, kockázatot jelentenek az utóbbi számára, ez nem jelenti azt, hogy az utazási csomagban foglalt szolgáltatások teljesítésének e korlátozások miatti elmulasztása vagy e szolgáltatások hibás teljesítése ezen utasnak felróható. Márpedig a jelen ítélet 23. pontjában kifejtettek szerint kizárólag az ilyen felróhatóság mentesítheti az érintett utazásszervezőt az arra vonatkozó kötelezettsége alól, hogy a szolgáltatások nem szerződésszerű teljesítése esetén az utazási csomagra vonatkozó árengedményt nyújtson ugyanezen utas számára.
35    A jelen ítélet 31. pontjában szereplő következtetést nem kérdőjelezi meg a cseh kormány azon érvelése, amely szerint az úti cél helyén alkalmazandó szabályozás tiszteletben tartása valamennyi utazási csomag hallgatólagos szerződéses kikötése, így a hatóságok által az úti cél helyén elfogadott korlátozó intézkedések tiszteletben tartása nem tekinthető a szolgáltatások nem szerződésszerű teljesítésének. Igaz ugyan, hogy az utazási csomagra vonatkozó szerződésben részes felek kötelesek tiszteletben tartani az ilyen szabályozást, függetlenül attól, hogy e szerződés említést tesz‑e erről a kötelezettségről, és hogy e kötelezettség utazásszervező általi tiszteletben tartása az utazási szolgáltatások nem szerződésszerű teljesítését vonhatja maga után, ez a meg nem felelés mindenesetre nem róható fel az érintett utasnak, így ez utóbbi jogosult az utazási csomagjára vonatkozó árengedményre. Szintén nem releváns, hogy az említett nem szerződésszerű teljesítés az érintett utazásszervezőnek sem róható fel, mivel az árengedményhez való e jog – amint arra a jelen ítélet 25. pontja rámutatott – az utazásszervező objektív felelősségén alapul.
36    A 2015/2302 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése szerinti árengedményhez való jog fennállásának a vizsgálata keretében a kérdést előterjesztő bíróságnak a következő elemeket kell figyelembe vennie.
37    Először is, amint az e rendelkezés és a 2015/2302 irányelv 3. cikke 13. pontjának együttes olvasatából kitűnik, az utazásszervező ilyen árengedmény biztosítására irányuló kötelezettségét kizárólag a teljesítés elmulasztásával vagy a hibás teljesítéssel érintett utazási csomagban szereplő utazási szolgáltatásokra tekintettel kell vizsgálni. Az utazásszervező nem köteles kártérítést nyújtani az utazási csomagot alkotó azon szolgáltatások vonatkozásában, amelyek nyújtására nem vállalt kötelezettséget. Az utazási csomagra vonatkozó e szerződés tehát korlátozza az említett utazásszervező e kötelezettségét.
38    A 2015/2302 irányelv célkitűzésére tekintettel, amely a fogyasztók magas szintű védelmének biztosítására irányul, az utazásszervező ilyen szerződésből eredő kötelezettségei mindazonáltal nem értelmezhetők megszorítóan. Így ezek a kötelezettségek nemcsak az utazási csomagra vonatkozó szerződésben kifejezetten meghatározott kötelezettségekre terjednek ki, hanem azokra is, amelyek a szerződés céljából adódóan kapcsolódnak hozzá (lásd ebben az értelemben: 2021. március 18‑i Kuoni Travel ítélet, C‑578/19, EU:C:2021:213, 45. pont). A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy azon szolgáltatások alapján, amelyeket az érintett szervezőnek az alapeljárás felpereseivel kötött, utazási csomagra vonatkozó szerződéssel összhangban nyújtania kellett, megvizsgálja azt, hogy a Covid19‑világjárvány terjedése ellen a spanyol hatóságok által hozott intézkedések elfogadását követően többek között az érintett szálloda medencéinek lezárása, e szállodában a szórakoztató programok hiánya, valamint a Gran Canaria tengerpartjaira való belépés és e sziget látogathatóságának lehetetlensége a szerződés érintett utazásszervező általi teljesítésének elmulasztását vagy hibás teljesítését képezhette‑e.
39    Másodszor, a 2015/2302 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése értelmében mindazon időtartam tekintetében, amely alatt nem volt szerződésszerű a teljesítés, megfelelő árengedményt kell biztosítani. E megfelelő jelleg értékelését – a nem szerződésszerű teljesítés megállapításához hasonlóan – objektív módon kell elvégezni, figyelembe véve az utazásszervezőnek az utazási csomagra vonatkozó szerződés alapján fennálló kötelezettségeit. Ennek az értékelésnek tehát az érintett utazási csomagba tartozó, teljesíteni elmulasztott vagy hibásan teljesített utazási szolgáltatások értékének becslésén kell alapulnia, figyelembe véve a teljesítés elmulasztásának vagy a hibás teljesítésnek az időtartamát, valamint ezen utazási csomag értékét. Az említett utazási csomagra vonatkozó árengedménynek meg kell felelnie a nem szerződésszerűen teljesített utazási szolgáltatások értékének.
40    Harmadszor, amint az a 2015/2302 irányelv (34) preambulumbekezdéséből és 13. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, az érintett utasnak túlzott késedelem nélkül és az adott ügy körülményeire tekintettel tájékoztatnia kell az utazásszervezőt az utazási csomagra vonatkozó szerződésben szereplő utazási szolgáltatás teljesítése során megállapított nem szerződésszerű teljesítésről. A jelzés hiánya figyelembe vehető az ezen utazási csomagra vonatkozó árengedmény meghatározása keretében, ha e jelzés korlátozhatta volna a megállapított nem szerződésszerű teljesítés időtartamát.
41    A jelen ügyben, amennyiben e nem szerződésszerű teljesítéseket a spanyol hatóságok által a Covid19‑világjárvány terjedése elleni küzdelem keretében hozott intézkedések okozták, a nem szerződésszerű teljesítés említett eseteiről az alapeljárás felperesei által adott tájékoztatás nem eredményezhette a nem szerződésszerű teljesítések időtartamának korlátozását. A jelzés hiánya tehát nem vehető figyelembe ezen árengedmény meghatározásakor.
42    A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2015/2302 irányelv 14. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az utas az utazási csomagjára vonatkozó árengedményre jogosult abban az esetben, ha az utazási csomagjában szereplő utazási szolgáltatások nem szerződésszerű teljesítését az ezen utas úti céljának helyén egy fertőző betegség terjedése elleni küzdelem keretében elrendelt korlátozások okozzák, és e betegség világszintű terjedése miatt az utas lakóhelyén és más országokban szintén ilyen korlátozásokat vezettek be. Ezen árengedményt a megfelelőségét illetően a szóban forgó utazási csomagot alkotó szolgáltatásokra tekintettel kell vizsgálni, és ezen árengedménynek meg kell felelnie azon szolgáltatások értékének, amelyek nem szerződésszerű teljesítését megállapították.