A kárelemek közt feltüntetett költség követelésére való jognak akkor van jelentősége a kárfelelősség megállapítása esetén, ha a károsultnak a károsító magatartás folytán olyan vagyoni érdeksérelme keletkezik, aminek kiküszöböléséhez vagy csökkentéséhez – a károsult elhatározása alapján – valamilyen költség kiadása szükséges: a bíróság ilyenkor az igényelt költség indokoltságáról dönt. Ha azonban időközben a vagyoni érdeksérelem megszűnik, akkor nincs olyan vagyoni hátrány, aminek reparálására szükség lenne, ezért azzal összefüggésben költségkiadás már nem lehet indokolt [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 355. § (1) és (4) bek., 360. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perrel érintett tanya tulajdonosa a felperes házastársa volt, aki 2002-ben 60 000 000 forint forgóeszközhitelt vett fel mezőgazdasági vállalkozása bővítésére. 2012. március végén ismeretlen tettesek betörtek a tanyára. A rendőrség 2012. április 1-jén helyszínelt, amelynek során fényképfelvételeket készítettek. Az elkövetők az ingóságok egy részét csak összekészítették, a felperes pedig az értéket képviselő fémhulladékot később elszállította.
[2] Az alperes és házastársa a tanyát meg szerették volna vásárolni, ezért 2012 tavaszán e célból tárgyalásokat folytattak a felperessel és házastársával. Az alperes szóban megállapodott a felperessel a tanya adásvételében, valamint abban, hogy addig a tanyát juhtenyésztés céljára ingyenesen használhatja, továbbá az alperes 3 000 000 forintot is megfizetett. A felperes házastársának tulajdonában álló tanya melletti földterületekre haszonkölcsön-szerződés jött létre a felperes házastársa és az alperes között.
[3] Az alperes 2012. április 13-án birtokba vette a tanyát és oda juhokat szállított. 2012 májusára nyilvánvalóvá vált, hogy az adásvételi szerződés nem jön létre. 2012. május 14-én a felperest jegyezték be a tanya tulajdonosaként házastársi különvagyon elismerése jogcímen. Az alperes az állatállományt elszállíttatta és 2013. november 7-én elhagyta a tanyát. Birtoklása alatt a tanya állagában változás következett be.
A kereset, a beszámíás, valamint az azokkal kapcsolatos védekezés
[4] A felperes keresetében 9 136 877 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
[5] Indokolása szerint az alperes birtoklása során a felépítményekben, valamint a felszerelési és berendezési tárgyakban károk keletkeztek, amelyek kijavítási költsége a keresetben megjelölt összeg.
[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
[7] Indokolása szerint 2006 és 2012 között a tanya használaton kívül volt, és már ekkor jelentősen leromlott az épületek állaga, oda több alkalommal betörtek. A tanya birtokba adásakor és visszavételekor nem készült jegyzőkönyv annak állapotáról. A szerződés megkötésekor a felperes nem volt tulajdonos, így nincs kereshetőségi joga. Amikor birtokba vette a tanyát, akkor a fejőberendezés már nem volt ott, és az nem is volt alkalmas juhok fejésére.
[8] Az alperes az általa megfizetett 3 000 000 forint vételárelőleg erejéig beszámítással élt.
[9] A felperes a beszámítással szemben egyrészt arra hivatkozott, hogy a 3 000 000 forint a tanya használatáért került kifizetésre, illetőleg elszámolásra, mert az adásvétel meghiúsulását követően a használat már nem lehetett ingyenes. Másrészt hivatkozott arra is, hogy ez az összeg foglaló volt, és mivel az alperes hibájából nem került sor az adásvételre, ezért a foglalót elvesztette.
Az első- és a másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság 3 987 268 forint megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[11] Indokolása szerint a felek között szóban haszonkölcsön-szerződés jött létre, amely alapján az alperes 2012. április 13-tól 2013. november 7-ig használta a tanyát. A felperes házastársi különvagyon elismerése jogcímén szerezte meg a tanya tulajdonjogát, amely ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzés, így a felperes nem a bejegyzés időpontjában szerezte meg a tulajdonjogot, ezért kártérítési igényét saját jogán érvényesíthette. A rendőrség által készített fényképfelvételeket elfogadta a tanya birtokba vételi állapotának a bizonyítására. A szakértő szakvéleménye alapján a javítási költségek összegét 1 487 268 forintban találta bizonyítottnak. A bizonyítékok mérlegelése alapján megállapította, hogy a fejőberendezés a tanyán volt, amikor azt az alperes birtokba vette. Ennek során figyelemmel volt a felperes dolgozójának tanúvallomására, valamint arra, hogy a fejőberendezést a rendőrség nem fotózta le, így a legértékesebb ingóság nem volt a rendőrségi eljárás tárgya, amelyből arra következtetett, hogy az nem tűnt el. A fejőberendezés meglétét bizonyította a felperes gazdálkodó ismerősének tanúvallomása is. A fejőberendezés értékét szakvélemény alapján 7 074 540 forintban állapította meg, így a keresetben megjelölt 5 500 000 forintos igényt alaposnak találta. A keresetet ezért 6 987 268 forintban ítélte alaposnak, a 3 000 000 forint összegű vételárelőleg beszámításával így 3 987 268 forint megfizetésére kötelezte az alperest.
[12] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
[13] Indokolása szerint a felülbírálat nem érintette a keresetet részben elutasító, valamint az alperes 3 000 000 forint összegű beszámítását alaposnak ítélő rendelkezést. A másodfokú bíróság ezért a tanyaépületben bekövetkezett károk javítási költségeiben, valamint a fejőberendezés értékének megtérítésében marasztaló ítéleti rendelkezéseket bírálta felül.
[14] A tanyában bekövetkezett károk javítási költségével kapcsolatban rögzítette, hogy a felperes az épületekben okozott károk kijavítását, a tó takarítását, valamint a trágya elszállításával és a fertőtlenítéssel kapcsolatos költségek megtérítését követelte, ugyanakkor értékcsökkenés megtérítése iránti igénye nem volt. Az elsőfokú bíróság nem volt figyelemmel arra a tényre, hogy a felperes a tanyát eladta. Az eljárás folyamán a felperes előadta, hogy a tanyát időközben értékesítette anélkül, hogy a szakértő által kimunkált kijavítások megtörténtek volna. Az alperes ezért helyesen hivatkozott fellebbezésében arra, hogy a felperes nem érvényesíthet kártérítési igényt kijavítási költségként. A felperes pedig nem hivatkozott arra, hogy a vevők által fizetett vételárban megmutatkozott volna a tanya épületeinek leromlott állaga. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 355. § (1) és (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogi jelentőséget tulajdonított annak a ténynek, hogy a felperes kijavítás nélkül eladta a tanyát, ezért részére nem kell megtéríteni az olyan kijavítási költséget, amelynek felmerülésére már nem kerülhet sor. Az eljárásban tanúként kihallgatták az új tulajdonosokat, akik elmondták, hogy a trágyával együtt vették meg a tanyát, az számukra még értéket is képviselt, így indokolatlan volt a trágya vonatkozásában szakértőt kirendelni. A kár nem a hiba kiküszöböléséhez szükséges javítási költségek tényleges ráfordításával keletkezik, azok a már előállott vagyoncsökkenést küszöbölik ki, a felperes javítási költség iránti követelése ezért jogszerű volt akkor, amikor még a javítás nem történt meg. Ugyanakkor az értékesítés miatt a felperesnek már nincs lehetősége arra, hogy a javítást elvégeztesse, így a költséggel járó tevékenység kifejtésének hiányában ilyen költsége már nem is merülhet fel. Emiatt kizárt, hogy a kár kiküszöböléséhez szükséges javítási költség iránti kárigényt érvényesítsen.
[15] A fejőberendezésre vonatkozó kereshetőségi joggal összefüggésben a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes érvényesíthette ezt a kárigényét. A fejőberendezés meglétével kapcsolatban a felperesnek kellett azt a tényállítását bizonyítania, hogy ezzel a berendezéssel együtt adta birtokba a tanyát, de azt üresen kapta vissza. Pusztán abból a tényből, hogy a betörés utáni rendőrségi helyszíneléskor készített fotókon nem láthatók a fejőberendezés részei, nem következik, hogy ezek ott voltak. A másodfokú bíróság a fejőberendezés meglétével és az alperes birtokába adásával kapcsolatban részletesen ismertette a felek nyilatkozatait, házastársaik vallomását, beadványaik tartalmát, a felperes fiának tanúvallomását, a felperes gazdálkodó ismerősének tanúvallomását, valamint az okirati bizonyítékokat. A felperes gazdálkodó ismerősének tanúvallomásából nem lehet megállapítani, hogy a fejőberendezés ott lett volna a kérdéses időpontban. Mindezen bizonyítékok értékelése alapján arra a következtetésre jutott, a felperes nem bizonyította azt az állítását, hogy a fejőberendezés a tanyán volt, amikor azt birtokba adta az alperesnek.
[16] A fejőállással kapcsolatban alaposnak ítélt 1 302 987 forint összegű kártérítési igényt, amely azonban elenyészett a szintén alapos 3 000 000 forint összegű beszámítás miatt, ezért a másodfokú bíróság a keresetet elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet megváltoztatását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 195. § (3) bekezdését, az 584. § (1) bekezdését, valamint a 355. § (1) és (4) bekezdését.
[20] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A Pp. 272. § (2) bekezdése és a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül.
[26] A felperes felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként megjelölte a régi Ptk. 195. § (3) bekezdését és az 584. § (1) bekezdését, de nem adta elő, hogy a jogerős ítélet milyen okból sérti e jogszabályi rendelkezéseket. A Kúria ezért ezeket a hivatkozásokat figyelmen kívül hagyta.
[27] A felperes a felülvizsgálati eljárásban fényképfelvételeket csatolt. A régi Pp. 275. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban – annak rendkívüli perorvoslati jellege miatt – nincs helye bizonyítás felvételének (Kúria Kfv.V.35.474/2011/7., megjelent: BH 2012.179.). A Kúria ezért a csatolt fényképfelvételeket nem vehette figyelembe.
[28] A fejőberendezésen kívül érvényesített kártérítési igények vonatkozásában a felperes felülvizsgálati kérelmében egyrészt arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság kártérítési igényét kijavítási költségként vette figyelembe, holott keresetében ezt így nem nevesítette. A kérelemhez kötöttség elvét és a felek nyilatkozatai tartalmuk szerinti értékelését szabályozó eljárási jogszabályi rendelkezés [Pp. 3. § (2) bekezdés] megsértését azonban nem állította, ezért azt a Kúria sem vizsgálhatta. Tényszerűen rögzíthető ugyanakkor, hogy a tárgyalás berekesztését megelőzően a felperes által megjelölt 2018. március 28-i keresetlevél az érvényesíteni kívánt kártérítési igényeket a közjegyző által kirendelt szakértő szakvéleménye alapján tüntette fel, amely a keletkezett károk kijavítási költségét határozta meg. Másrészt a felperes arra hivatkozott, hogy a kártérítési igény a károsodás bekövetkeztekor keletkezik, így ennek időpontját kell figyelembe venni. A kártérítés esedékességet szabályozó anyagi jogszabályhely [régi Ptk. 360. § (1) bekezdés] megsértését azonban nem állította, így azt a Kúria sem vizsgálhatta. E hivatkozásokkal összefüggésben a felülvizsgálati kérelem ellentmondásos is: a felperes előadta, hogy nem kijavítási költséget kért, valamint a károkozást követő eseményeknek nincs hatása a kártérítési igényre, ugyanakkor arra is hivatkozott, hogy a kijavításként megjelölt kártérítési igény – a kijavítás elvégzésének hiányában – utóbb átfordult értékcsökkenésbe. A felperes így egyidejűleg állította, hogy keresete kijavítási költség megtérítésére irányult, valamint azt, hogy követelése nem erre vonatkozott; továbbá egyidejűleg állította, hogy a károkozást követő eseményeknek nincs hatása a kártérítési igényre, valamint azt, hogy a későbbi eladás hatással volt arra. Ezek a tartalmi ellentmondások önmagukban kizárták e hivatkozások érdemi vizsgálatának a lehetőségét.
[29] A fejőberendezésen kívüli kártérítési igények vonatkozásában a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának így azt kellett vizsgálnia, hogy a költségként érvényesített kártérítési igény elutasítása sérti-e a régi Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdését.
[30] A régi Ptk. 355. § (1) bekezdése a kártérítési felelősség módját, a (4) bekezdés a kár elemeit szabályozza. A régi Ptk. 355. § (1) bekezdésének szabályozása alapján a felelősség módjának meghatározásánál elsődleges az eredeti állapot helyreállítása, ennek lehetősége hiányában – másodlagos – a kártérítés, amely kétfajta lehet, pénzbeli vagy természetbeni [régi Ptk. 355. § (2) bekezdés]. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem tette vitássá, hogy keresetében kártérítést és nem az eredeti állapot helyreállítását kérte, valamint nem sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a kártérítés iránti igényét bírálta el, így a jogerős ítélet nem sérti a régi Ptk. 355. § (1) bekezdését.
[31] A régi Ptk. 355. § (4) bekezdésének az alkalmazása körében figyelemmel kell lenni arra, hogy a kártérítés alapvető funkciója a reparáció és a prevenció. E funkciók hatással vannak arra is, hogy a konkrét eset egyedi körülményei alapján egyrészt jár-e kártérítés, másrészt ha igen, milyen összegben. A kár elemeire vonatkozó döntés meghozatala során jelentősége van a kártérítési jog alapelveinek is. A teljes kártérítés elve alapján a károsult valamennyi kárát meg kell téríteni, olyan helyzetbe kell hozni, mintha nem történt volna károkozás. Ebből következik a káronszerzés tilalma: a károsult nem kerülhet kedvezőbb helyzetbe, mintha nem történt volna károkozás. Az individualitás elve alapján a konkrét károsult által elszenvedett konkrét kárt kell megtéríteni, valamint a konkrét kár fajtája alapján kell állást foglalni a kártérítési összeg feletti szabad rendelkezés elvének konkrét ügyben való megvalósulása kérdésében is.
[32] A Kúria a Ptk. kártérítési rendszerével kapcsolatban általánosságban megállapította, hogy az egyértelműen a reparáció elvére épül (Kúria Pfv.IV.20.487/2015/4.). A jogerős ítélet [48] bekezdésében tartalmilag idézett, de a másodfokú bíróság által nem hivatkozott Pfv.V.20.490/2021/8. számú határozata [52] bekezdésében a Kúria azt is kimondta, hogy a kártérítés alapvető funkciója a reparáció, a költség mint kár nem annak tényleges kifizetésével keletkezik, azonban a károsult nem köteles a kártérítést ténylegesen kijavításra költeni, azzal szabadon rendelkezik. A Kúria ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségek megítélésével kapcsolatos bírói gyakorlatban alapvetően az észszerűség, a célszerűség, az indokoltság, az arányosság objektív kritériumai érvényesülnek, amelynek során az adott helyzetből fakadó körülményeket is értékelni kell (Kúria Pfv.V.21.313/2021/4., megjelent: BH 2022.296.). A szabad rendelkezés elvéből következően a károsult a kártérítést szabadon felhasználhatja, de nem jogosult kártérítésre, ha a költség felmerülését objektív körülmények akadályozták (Kúria Pfv.III.21.347/2021/6. [40]).
[33] A károkozó magatartás tanúsítása és a károsodás bekövetkezése időben elválhat egymástól, a kártérítés pedig a károsodás bekövetkeztekor esedékes [régi Ptk. 360. § (1) bekezdés]. A kártérítés reparációs funkciójának érvényesülése miatt ugyanakkor mégis lehetséges, hogy később bekövetkezett tények hatással lehetnek a kártérítésre. Ha például a károsult – a károsodás bekövetkeztét követően – kárenyhítési kötelezettségét felróhatóan megszegi, a kár csökkentése érdekében nem úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben elvárható, akkor az ebből származó kárt nem kell megtéríteni [régi Ptk. 340. § (1) bekezdés, PK 36. számú állásfoglalás]. A régi Ptk. 355. § (4) bekezdésének alkalmazása körében pedig a bírói gyakorlatban kialakult káronszerzés tilalmának elve alapján a kárból le kell vonni a károkozásból eredő, a károsultnál – akár utóbb – felmerült vagyoni előnyöket (Kúria Pfv.V.21.460/2019/4. [34]). Mindezek alapján tehát a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, mégis lehetséges, hogy az ezt követően bekövetkező tények hatással legyenek a kártérítésre, mert annak célja a reparáció, a károsultnál (még) fennálló érdeksérelem helyreállítása.
[34] A régi Ptk. 355. § (4) bekezdésében a kárelemek közt feltüntetett költség követelésére való jognak akkor van jelentősége a kárfelelősség megállapítása esetén, ha a károsultnak a károsító magatartás folytán olyan vagyoni érdeksérelme keletkezik, aminek kiküszöböléséhez vagy csökkentéséhez – a károsult elhatározása alapján – valamilyen költség kiadása szükséges: a bíróság ilyenkor az igényelt költség indokoltságáról dönt. Ha azonban időközben a vagyoni érdeksérelem megszűnik, akkor nincs olyan vagyoni hátrány, aminek reparálására szükség lenne, ezért azzal összefüggésben költségkiadás már nem lehet indokolt.
[35] A jelen ügyben a másodfokú bíróság döntését arra alapította, hogy a felperes a kijavítást ténylegesen nem végezte el, a tanya eladása miatt azt már nem is végezheti el, arra pedig nem hivatkozott, hogy a neki kifizetett vételár csökkent volna a tanya épületének leromlott állaga miatt. A másodfokú bíróság által idézett vevői tanúvallomások szerint a tanya számukra megfelelő állapotban volt, a trágyát értéknek tekintették, őket a tanya lokációja érdekelte, nem annyira az azon lévő felépítmények, amelyeket lelakottnak, elhanyagoltnak ítéltek, de nem tapasztalták károsító magatartás nyomait. A felperes felülvizsgálati kérelmében ezzel szemben csak a kár bekövetkezésének időpontjára és a kártérítés esedékességére hivatkozott anélkül, hogy az ezt szabályozó anyagi jogszabályhelyet megsértettként megjelölte volna. Felülvizsgálati kérelmében is ellentmondásosan nyilatkozott arról, hogy kijavítási költséget vagy értékcsökkenést követelt, az értékcsökkenéssel kapcsolatban pedig konkrét (történeti) tényeket még felülvizsgálati kérelmében sem adott elő. A peradatok alapján ugyanakkor megállapítható, hogy a tanya adott állapotban való eladása a felperes ingatlannal kapcsolatos vagyoni érdeksérelmét megszüntette. Emiatt nincs olyan vagyoni hátránya sem, ami kiküszöbölésre vagy csökkentésre szorulna, ezért az általa kártérítésként igényelt költség – az észszerűség és célszerűség kritériumait is figyelembe véve – nem indokolt. Mindezek alapján nem sérti a régi Ptk. 355. § (4) bekezdését a másodfokú bíróságnak az a következtetése, hogy a felperes az általa előadott tények alapján – kár hiányában – nem érvényesíthet költség megtérítése iránti igényt.
[41] Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kúria a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.I.20.191/2023/7.)