Ha a telekalakítás következtében az egyik ingatlan a HÉSZ 26. § (1) bekezdésébe ütközően konkáv, poligon geometriai formát öltene, és a HÉSZ 57. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott legnagyobb beépítettség mértékét is hátrányosan befolyásolná, a kérelmet el kell utasítani annak ellenére, hogy az új telekhatár a már több évtizede kialakult használati állapotot követné [253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) 34. § (1) bek., 85/2000. (XI. 8.) FVM rendelet 3. § (2) bek., 29/1971. (XII. 29.) ÉVM rendelet 41. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a pomázi …/9. hrsz.-ú kivett lakóház, udvar megnevezésű, 767 m2 nagyságú (a továbbiakban: Ingatlan 1.), valamint az azzal közvetlenül szomszédos …/10. hrsz.-ú kivett lakóház, udvar megnevezésű 1028 m2 nagyságú (a továbbiakban: Ingatlan 2.) ingatlanoknak 2/80 arányban tulajdonosa.
[2] Mindkét ingatlanon egy-egy lakóépület áll. Az Ingatlan 2. telken lévő lakóépület 42 négyzetméter területtel átlóg az Ingatlan 1.-re.
[3] Az II. rendű alperes 1988-ban az Ingatlan 2.-nek az Ingatlan 1.-en történő bővítésére építési, majd használatbavételi engedélyt adott. 1999. december 9-én kelt 4162/1999. számú határozatával a hatóság a két ingatlan közötti telekrendezést is engedélyezte, a telekalakítás ingatlan-nyilvántartási átvezetésére azonban nem került sor. A telekalakítási engedély két év elteltével érvényét vesztette.
[4] A felperes 2020. június 26-án telekalakítási kérelemmel fordult az I. rendű alpereshez, amelyben a korábbi telekalakítási engedéllyel egyezően kérte az érintett ingatlanok telekhatár rendezését. A kérelméhez csatolt változási vázrajz szerint a telekalakítást követően az Ingatlan 2. területe 1028 m2-ről 1070 m2-re növekedne, míg az Ingatlan 1. területe 767 m2-ről 725 m2-re csökkenne.
[5] Az eljárásba szakhatóságként bevont II. rendű alperes a telekalakítás engedélyezéséhez nem járult hozzá. Állásfoglalásában rögzítette, hogy az nem felel meg Pomáz Város Önkormányzata helyi építési szabályzatáról és szabályozási tervéről szóló 14/2018. (VI. 25.) számú rendelete (a továbbiakban: HÉSZ) 26. § (1) bekezdésének, mivel a kialakuló Ingatlan 2. alakja konkáv sokszögű lenne. Az Ingatlan 1. beépítettsége 36,36%-ról 38,57%-ra emelkedne, így a HÉSZ 57. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt 30%-os legnagyobb terepszint feletti beépítettség szempontjából még szabálytalanabb állapot jönne létre.
[6] Az I. rendű alperes 2020. november 3-án kelt 885116-5/2020. számú határozatában a felperes telekalakítási kérelmét – a II. rendű alperes szakhatósági állásfoglalására alapítottan – elutasította.
A kereseti kérelem
[7] Keresetében a felperes elsődlegesen az I. rendű alperes határozatának megváltoztatását kérte akként, hogy a bíróság tekintse megadottnak a II. rendű alperes szakhatósági hozzájárulását, és a telekalakítást a kérelme szerint engedélyezze. Nem vitatta, hogy az I. rendű alperes az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 55. §-ának alapulvételével nem hagyhatta figyelmen kívül a II. rendű alperes szakhatósági állásfoglalását, azonban kifejtette, az állásfoglalás jogszabálysértő. Érvelése szerint az építésügyi hatóság jogerős határozatával a telekalakítást már korábban engedélyezte, ahhoz a II. rendű alperes kötve van. Sérti az ügyféllel való együttműködés alapelvét és ezáltal az Ákr. 2. § (2) bekezdését az, hogy egy tartalmilag azonos kérelemről a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság ellentétesen foglal állást.
[8] A II. rendű alperes szakhatósági állásfoglalását a telekalakításról szóló 85/2000. (XI. 8.) FVM rendelet (a továbbiakban: FVM r.) 3. § (2) bekezdésére hivatkozással vitatta, hiszen a kialakuló telkek a jelenlegi állapothoz képest az építésügyi előírásoknak és az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 37. § (1) bekezdésének jobban megfelelnek. Kifejtette, a II. rendű alperes szakhatósági állásfoglalásában hivatkozott HÉSZ 26. § (1) bekezdése kizárólag új építési telkek kialakítására vonatkozik.
Az elsőfokú ítélet
[9] A törvényszék ítéletében a felperes keresetét elutasította.
[10] Kiemelte, a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az 1999-es telekalakítási engedély bármilyen módon kötötte volna a hatóságot, hiszen annak érvényessége 2001. december 9-én lejárt. Az azóta eltelt időben alapjaiban megváltozott a helyi és az országos jogszabályi környezet, így ugyan a korábbival megegyező tényállás alapján, de az új jogszabályi előírásoknak megfelelően kellett a kérelmet a hatóságnak elbírálnia.
[11] Rámutatott, hogy alaptalanul hiányolta felperes az Ákr. 88. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[12] A szakhatóság állásfoglalása helytállóan hivatkozott a HÉSZ 26. § (1) bekezdésére, az nyilvánvalóan nemcsak újonnan kialakított, hanem már meglévő, telekhatár-rendezéssel érintett ingatlanokra is vonatkozik. Habár telekhatár-rendezés esetén új ingatlan nem jön létre, annak értelmezése nem vezethet oda, hogy a korábban szabályos, a HÉSZ-nek megfelelő geometriájú ingatlanból a telekalakítás következményeként konkáv poligon formájú ingatlan keletkezzék.
[13] Az ítélet kitért arra is, hogy a telekalakítás azért sem engedélyezhető, mert az Ingatlan 1. szabálytalan beépítettsége tovább növekedne. A felperes ugyan hivatkozott arra, hogy a tervezett telekalakítással az OTÉK 34. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel szabályos állapot alakulna ki, azonban arra nem mutatott rá, hogy az mely jogszabályi rendelkezés alapján lenne figyelembe vehető.
[14] A telekalakítás nem annak az eszköze, hogy egy korábban létrejött szabálytalanság megszüntetésre kerüljön, a telekalakítás engedélyezésének feltétele, hogy az megfeleljen a helyi és országos jogszabályi előírásoknak.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a közigazgatási cselekmény teljes egészében történő hatályon kívül helyezését és az I. rendű, valamint a II. rendű alperesek új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Ennek indokaként hivatkozott az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, az R) cikk (2) bekezdése, a 28. cikk, továbbá a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2. § (1) bekezdésének, az OTÉK 34. § (1) bekezdésének, a FVM r. 3. § (2) bekezdésének, a HÉSZ 26. § (1) bekezdésének és az 57. § (1) bekezdés d) pontjának a megsértésére. Megismételve a keresetlevelében előadott jogi indokolást rámutatott, az ügynek különleges súlya, társadalmi jelentősége van azáltal, hogy öt ingatlanon összesen huszonegy lakás, azaz kb. 60–80 ember otthonának, jogi sorsának a rendezése érintett. Egy korábban kialakult és teljesen jogellenes állapot felszámolása érdekében szerették volna a tulajdonostársakkal a tulajdonviszonyokat rendezni és társasházat alapítani. Ezt azonban a törvényszék döntése megakadályozza.
[16] A HÉSZ 26. § (1) bekezdését az elsőfokú bíróság tévesen, indokolatlanul kiterjesztően értelmezte és alkalmazta. A rendelkezés nyilvánvalóan az újonnan kialakított ingatlanokra, illetve az OTÉK 1. számú melléklete 30.a pontjában meghatározott építési telekre vonatkozik. A telekalakítással érintett ingatlanoknak azonban egyike sem építési telek, azok nem beépítésre szánt, hanem már beépített területek.
[17] Mindemellett kifejtette, a HÉSZ 57. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt beépítettségi százalék szabály nem alkalmazható, hiszen az a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (2) bekezdésében foglalt visszaható hatályú jogalkotás, illetve jogalkalmazás tilalmának megsértését jelentené. Az 1997–1998-as években lezajlott építkezésekre nem terjedhet ki a HÉSZ 2018-as hatálya. Az önkormányzat mint építésügyi hatóság 1997-ben engedélyezte az építkezést a hatályos jogszabályok szerint, 1999-ben jogerősen a telekalakítást.
[18] Egyértelmű, hogy az ingatlanok méretei jelenlegi állapotukban az OTÉK 34. § (1) bekezdésében foglaltaknak nem felelnek meg, hiszen az Ingatlan 2. telken levő épület a telekhatáron átnyúlik, a telekhatár és az épület között nincs meg a minimális távolság. Ez a jogellenes állapot azonban a telekhatár-rendezéssel megszüntethető. Az épület és a telek egymáshoz képest történő elhelyezkedése az egész ingatlan fix adottsága, ami az épület állagsérelme vagy telekalakítása nélkül nem változtatható. A telekalakítással az Ingatlan 1. beépítettsége 36%-ról mindösszesen 37%-ra emelkedne, ugyanakkor mindkét ingatlan megfelelne az OTÉK méretekre vonatkozó előírásainak. Mindezek ismeretében a kért telekhatár-rendezés a FVM. r. 3. § (2) bekezdése alapulvételével engedélyezhető.
[19] A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme az elsőfokú ítélet hatályában fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felperes felülvizsgálati kérelme – az alábbiak szerint – alaptalan.
[22] A felülvizsgálati eljárás kereteit a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem jelöli ki.
[23] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a törvényesen megállapított tényállásból a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával helyes jogi következtetéseket vont le.
[24] A telekalakítás valamely ingatlan vagy ingatlanok adataiban, így jellemzően az alapterületében, elrendezésében történő változásokat jelenti. Telekhatár-rendezésről akkor beszélünk, amikor két vagy több szomszédos földrészlet közös határszakaszát módosítják.
[25] A perbeli esetben a felperes telekalakítás iránti kérelmével két szomszédos ingatlan telekhatár-rendezését kívánta elérni a már több évtizede felépült épületek jogi sorsának rendezése céljából. Ugyanakkor a telekhatár-rendezés iránti kérelem elbírálásakor a felperes egyéb érdekei nem vehetők figyelembe, telekalakítás engedélyezése során a jogszabályban rögzített feltételeket, illetve azok meglétét kell vizsgálni.
[26] A Kúria elsősorban rámutat, a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet jogszerűségéről dönt, arról, hogy az adott ügyben alkalmazandó konkrét jogi normáknak megfelelően járt-e el az elsőfokú bíróság, illetve a hatóság. Nem feladata a jogszerűtlen állapot megszüntetésére megoldási javaslat megfogalmazása.
[27] A Kúria megállapította, hogy az eljárás során az I. rendű alperes a tényállást kellőképpen tisztázta, és döntése, csakúgy, mint az elsőfokú bíróságé jogszerű, az I. rendű alperes határozata a II. rendű alperes mint szakhatóság jogszabályoknak megfelelő állásfoglalásán alapult.
[28] A felperes alaptalanul állította, hogy az 1999-es telekalakítási engedély jelen eljárásában kötötte volna a hatóságot. A korábban kiadott telekalakítási engedély érvényessége a telekalakításról szóló 29/1971. (XII. 29.) ÉVM rendelet 41. § (1) bekezdése szerint két év elteltével, azaz 2001. december 9-én érvényét vesztette, miután annak ingatlan-nyilvántartási átvezetésére nem került sor. Ezt követően a felperes 2020. június 26-án nyújtotta be telekalakítási kérelmét, melyet az akkor hatályos jogszabályi rendelkezések figyelembevétele mellett, új kérelemként kellett elbírálni. Ezáltal a visszaható hatályú jogalkotás, illetve jogalkalmazás tilalmának megsértése nem merülhet fel.
[29] Az FVM r. 3. § (2) bekezdése szerint meglévő telkek esetében a telekegyesítés, a telekhatár-rendezés abban az esetben is engedélyezhető, ha az új telek, illetve telkek területnagysága, egyéb mérete nem felel meg a területre vonatkozó jogszabályok előírásainak. Ez az előírás telekhatár-rendezés esetén csak akkor alkalmazható, ha a kialakuló telkek méretei a korábbiakhoz képest az építésügyi előírásoknak jobban megfelelnek.
[30] Az alperesek számba vették és értékelték azokat a szempontokat, melyek a döntés kialakításánál figyelembe veendők. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt OTÉK 34. § (1) bekezdése a beépítés módjára vonatkozó előírásokat tartalmaz, ellenben az FVM r. 3. § (2) bekezdésének alkalmazása a telkek mérete körében tesz megengedő rendelkezést.
[31] A telkek beépítettségi aránya a telekalakítással az építésügyi szabályoknak továbbra sem feleltethető meg.
[32] A kért telekhatár-rendezéssel az Ingatlan 2. a HÉSZ 26. § (1) bekezdésébe ütközően konkáv, poligon geometriai formát öltene, és a HÉSZ 57. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott legnagyobb beépítettség mértékét is hátrányosan befolyásolná annak ellenére, hogy az új telekhatár a már több évtizede kialakult használati állapotot követné.
[33] Az elsőfokú bíróság helytállóan alkalmazta a HÉSZ 26. § (1) bekezdését, amely rendelkezés a HÉSZ „24. Telekalakítás” fejezeten belül helyezkedik el, ami szintén alátámasztja azon értelmezést, hogy a tilalom nemcsak az újonnan kialakított, hanem a már meglévő, telekhatár-rendezéssel érintett ingatlanokra is vonatkozik.
[34] Az Alaptörvény sérelmére vonatkozó felperesi kifogás kapcsán a Kúria azt állapította meg, hogy a törvényszék és az I. rendű és a II. rendű alperes eljárása mindenben megfelelt a jogszabályi előírásoknak, a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott alaptörvényi rendelkezéseket, illetőleg jogszabályokat nem sértette meg.
[35] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a támadott elsőfokú ítéletet a Kp. 121.§ (2) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.III.37.678/2021.)