73. A felszámoló intézkedése a hitelezői igény besorolásáról kifogással támadható. A kifogás benyújtására biztosított határidőt az írásbeli visszaigazolás átvétele abban az esetben is megnyitja, ha a felszámoló egyben jelzi azt is, hogy a később [...]

A felszámoló intézkedése a hitelezői igény besorolásáról kifogással támadható. A kifogás benyújtására biztosított határidőt az írásbeli visszaigazolás átvétele abban az esetben is megnyitja, ha a felszámoló egyben jelzi azt is, hogy a később előtte ismertté váló adatok birtokában jogosult a korábbi besorolást módosítani [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 51. § (1) és (3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós az ellene 2017. március 14-én kezdeményezett felszámolási eljárásban 2018. április 13-i kezdő időponttal került felszámolás hatálya alá.
[2] A felszámoló 2018. június 1-jén hitelezői igény visszaigazolása tárgyában adott nyilatkozatával arról értesítette a hitelezőt, hogy a bejelentett követelését 9 458 127 forint tőke, 96 000 forint nyilvántartásba vételi díj erejéig határidőben bejelentett f) kategóriás igényként regisztrálta. Közölte egyúttal azt is, hogy az adós vezetője felvette a kapcsolatot a felszámolóval, az adós vagyonának, iratanyagának átadása folyamatban van. A felszámoló az iratanyag felülvizsgálatát követően fenntartja a jogát a hitelezői igények visszaigazolásának módosítására.
[3] A felszámoló levele a hitelező részére 2018. június 15-én kézbesítésre került, az abban foglaltak kapcsán a hitelező kifogással nem élt.
[4] A felszámoló 2020. november 20-án terjesztette elő kérelmét a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 63/B. §-a alapán az adós egyszerűsített felszámolásának elrendelésére, melyet az iratanyag hiányával indokolt. A zárójelentés szerint az adós vezetője felvette ugyan a kapcsolatot a felszámolóval, de tevékenységzáró mérleget, azt alátámasztó dokumentációt nem adott át részére. A felszámoló az adós ingatlan-, gépjármű- és követelésvagyonáról szerzett tudomást, amelyeket értékesített. A felszámolási költségek kiegyenlítése után fennmaradó 1 752 653 forint pénzeszközből a felszámoló a NAV Dél-budapesti Adó- és Vámigazgatósága és a T. Kft. hitelezők b) kategóriás követeléseit 100%-ban, a T. Kft., a C. Kft., a Q. Kft. és az Sz. Ügyvédi Iroda hitelezők d) pontos követeléseit 17,4277%-ban indítványozta kielégíteni.
[5] Az elsőfokú bíróság a zárójelentést és a vagyonfelosztási javaslatot megküldte a hitelezőknek.
 
A hitelező kifogása, a felszámoló ellenkérelme
[6] A hitelező a záródokumentumok 2021. március 26-i átvételét követően 2021. április 12-én terjesztett elő kifogást, melyben kérte a felszámoló kötelezését az addig f) kategóriában nyilvántartott 9 458 127 forint tőkekövetelése d) kategóriás igényként történő nyilvántartására és a vagyonfelosztási javaslat ennek megfelelő átdolgozására d) kategóriás követelése részbeni kielégítésével.
[7] A felszámoló védekezése elsődlegesen a kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasítására irányult a kifogás elkésettsége miatt. Érdemben is vitatta a kifogást.

Az első- és a másodfokú határozat

[8] Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogása alapján indult eljárást a hitelezői igény besorolását érintő részében hivatalból megszüntette, a vagyonfelosztási javaslatban foglaltak ellen benyújtott kifogást pedig elutasította.
[9] Végzésének indokolásában rögzítette, hogy a hitelező jogi képviselője részére 2018. június 15-én kézbesített hitelezői igény visszaigazolásában a felszámoló egyértelműen közölte, a hitelező összesen 9 458 127 forint tőkekövetelését határidőben bejelentett, f) kategóriás, elismert igényként vette nyilvántartásba. A felszámoló intézkedésével szemben a Cstv. 51. § (1) bekezdésében írtak szerint a 15 napos kifogásolási határidő az intézkedésről szerzett tudomással így megnyílt, és 2018. július 2-án eredménytelenül lejárt. A hitelező a tőkekövetelése besorolása kapcsán előterjesztett kifogását a határidő lejártát követő két év és kilenc hónap elteltével – elkésetten – nyújtotta be.
[10] Az elsőfokú bíróság rámutatott: a felszámoló további tájékoztatása – az adós iratainak átadása folyamatban van, és az iratok felülvizsgálatát követően fenntartja a jogát, hogy a visszaigazolást módosítsa – a visszaigazolást nem tette ideiglenessé. A felszámoló mindezzel pusztán azt közölte, hogy amennyiben az iratok áttanulmányozása új tényre, körülményre mutat, amely érinti a korábban elismert követelés visszaigazolt jogalapját vagy összegét és a korábbi visszaigazolás tévesnek bizonyul, a visszaigazolást módosíthatja.
[11] A kifogás ebben a részében tehát elkésettnek minősült, ami kizárta az érdemi elbírálását. A bíróság ezért a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 157. § a) pontjának, 158. § (1) bekezdésének és 130. § (1) bekezdés h) pontjának megfelelő alkalmazásával a Cstv. 51. §-a szerinti kifogás tárgyában indult eljárást hivatalból megszüntette.
[12] A hitelező további kifogását illetően kiemelte a végzés, hogy a hitelező a Cstv. 63/B. § (2) bekezdésére alapítottan azért támadta a felszámoló vagyonfelosztási javaslatát, mert a 9 458 127 forint tőkekövetelése d) pontos igény, ezáltal a d) kategóriás követelésekre jutó 1 717 028 forintot a további hitelezők mellett a hitelező d) pontos követelésére is fel kell osztani a Cstv. 57. § (4) bekezdése szerint.
[13] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint viszont abból következően, hogy a hitelező 9 458 127 forint tőkekövetelése f) kategóriába sorolt, a felszámoló nem követett el jogszabálysértést, amikor a felszámolási költségek, majd a b) kategóriás hitelezői igények teljes kielégítése után a fennmaradó pénzeszközből a d) kategóriába sorolt hitelezői követelések követelésarányos, 17,4277%-ban történő rendezését a vagyonfelosztási javaslatában írt hitelezők között indítványozta. A hitelezőnek a vagyonfelosztási javaslatot támadó kifogását ezért a bíróság a Cstv. 63/B. § (2) bekezdése alapján elutasította.
[14] A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó régi Pp. 259. §-a, 254. § (3) bekezdése alkalmazásával – helytálló indokai alapján – helybenhagyta.
[15] A jogerős végzés indokolása szerint a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett az elsőfokú döntés jogi indokaival. A fellebbezéssel kapcsolatban kiemelte, a felszámoló a 2018. június 1-jén kelt nyilatkozatát a hitelezői igény visszaigazolása tárgyában tette meg, az irat tartalmilag is a hitelezői igény visszaigazolásának minősült. Megjegyezte, a hitelező a kifogásában valójában nem is a felszámoló visszaigazolását sérelmezte, hanem miután tudomást szerzett a d) kategóriába sorolt követelések kielégítési lehetőségéről, akkor adta elő azokat a körülményeket, melyekre hivatkozással a besorolás megváltoztatását kérte. A két év és kilenc hónapi késedelem ténye mellett azonban erre nem volt eljárásjogi lehetősége. A besorolással kapcsolatos döntésre tekintettel alaptalan volt a vagyonfelosztási javaslattal szemben benyújtott kifogás is.
[16] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a hitelezőnek nem volt kifogása a közbenső mérleg elmaradása miatt. A vizsgált kifogások körében ezért nem volt értékelhető a hitelező további okfejtése, amely arra vonatkozott, hogy közbenső mérlegből és mellékleteiből korábban tájékoztatást kaphatott volna az adós vagyoni helyzetéről.

Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem

[17] A hitelező – tartalma szerint – a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, elsődlegesen az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását és a hitelezői igénye besorolása kapcsán előterjesztett kifogása érdemi elbírálását, továbbá a zárójelentés és vagyonfelosztási javaslat felszámolónak átdolgozásra történő visszaadását kérte azzal az utasítással, hogy a felszámoló a hitelező 9 458 127 forint követelését d) kategóriában szerepeltesse. Másodlagosan a másodfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra és új határozat hozatalára.
[18] Arra hivatkozott, hogy a jogerős végzés a felszámoló jognyilatkozatának értelmezése kapcsán a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 207. § (1) és (5) bekezdéseibe, a 228. § (1) bekezdésébe, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:8. § (1) bekezdésébe, a 6:92. § (1) bekezdésébe, a 6:116. § (1) bekezdésébe, a közbenső mérleggel kapcsolatos kifogás megítélését tekintve pedig a régi Pp. 3. § (2) bekezdésébe, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 369. § (4) bekezdésébe és a 370. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő.
[19] Előadta, hogy a jogerős végzés a felszámoló visszaigazoló nyilatkozatát, amelyet az adós képviselőjeként tett nyilatkozatként kellett értelmezni (Kúria Fpkf.VII.30.048/2015.), tévesen, a régi Ptk. és a Ptk. megjelölt rendelkezéseivel szemben értelmezte, nem úgy, ahogy azt a hitelezőnek az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A másodfokú bíróság jogszabályt sértve hagyta figyelmen kívül a nyilatkozat függő hatályát, és tévesen következtetett a nyilatkozat végleges jellegére. Hangsúlyozta, hogy a felszámoló 2018. június 1-jén kelt nyilatkozata nem jelöli meg, a felszámoló milyen esetekre és terjedelemben tartja fenn a módosítás jogát, ugyanakkor a magyar polgári jog nem ismeri a jogfenntartás fogalmát. Amennyiben a felszámoló a nyilatkozatának beálltát bizonytalan jövőbeli eseménytől tette függővé, a nyilatkozat hatálya a feltétel bekövetkezte előtt nem állt be, azt a hitelező megalapozottan értelmezte azt csupán tájékoztatásként. Ebből következően a besorolás miatti kifogás határideje nem nyílt meg, a hitelező kifogása nem késett el.
[20] A közbenső mérleg előterjesztését illető kifogás tekintetében kiemelte, hogy a 2021. május 19-i hiánypótlásában egyértelműen kifogásolta a közbenső mérleg készítésének elmaradását, amelyet nem rontott le a nyilatkozatának megszövegezése. A 2021. április 12-i kifogása ezért a hiánypótlás eredményeként egyértelműen kiterjedt a közbenső mérleg elkészítésének mellőzésére is.
[21] A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályában fenntartására irányult. Egyetértett a jogerős végzés indokaival.

A Kúria döntése és annak jogi indokai

[22] A Kúria a jogerős végzést a régi Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül, és az ott megjelölt okok miatt nem találta jogszabálysértőnek.
[23] A Kúria hangsúlyozza a felülvizsgálati eljárás lényegével és korlátaival kapcsolatban, hogy felülvizsgálati jogkörét – az adott ügyben nem irányadó három kivételtől eltekintve – kizárólag a felülvizsgálati kérelem korlátján belül, az ott megjelölt jogszabálysértések vizsgálatával gyakorolhatja [régi Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés]. Ebből következően a felülvizsgálati kérelem erre vonatkozó hivatkozása nélkül nem foglalhatott állást jelen ügyben a Cstv. 51. § (1) bekezdésére alapított kifogás elkésettsége miatt az eljárásjogilag helyes döntésről és annak megfelelő jogszabályi alapjáról.
[24] A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának egyfelől a 2018. június 1-jei nyilatkozat helytálló értelmezéséről és joghatásáról, másfelől a kifogás helyes tartalmáról kellett döntenie.
[25] Az ügyben eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül értelmezték a felszámoló nyilatkozatát a hozzá bejelentett hitelezői igény visszaigazolásáról: a hitelezői igény 2018. június 1-jén közölt tartalommal megvalósult besorolása, illetve az arról adott visszaigazoló nyilatkozat sem a régi Ptk. és a Ptk. felülvizsgálati kérelemben felhívott rendelkezései, sem az ott meg nem jelölt régi Pp. 206. § (1) bekezdésének alkalmazásával nem értékelhető a hitelező által előadottak szerint. Azon túlmenően, hogy a felszámolónak a hitelezői igény mikénti besorolásáról adott tájékoztatása nem ügyleti jellegű, erre vonatkozó kötelezettségét a felszámolási eljárás rendjében a Cstv. 46. § (6) bekezdése határozza meg. A Kúria leszögezi, hogy a felszámoló vizsgált nyilatkozatából egyértelműen kitűnik a felszámoló – kifogással támadható – intézkedése: a hitelezői igény mikénti besorolása a Cstv. 46. § (5) és (6) bekezdése szerint. A nyilatkozat további tartalma, amely az utóbb esetleg ismertté váló adatok birtokában a besorolás későbbi módosításának lehetőségére utal, nem több, mint figyelmeztetés a felszámolót ebben a körben elismerten megillető (Kúria Fpk.VIII.30.728/1998/2.) jogosultságra. Mindez azonban nem teszi a tájékoztatásban írtak szerint már megtett besorolást és közlést ideiglenes jellegűvé, és semmiképpen nem eredményezi azt, hogy a felszámoló ismertté vált intézkedése nem támadható kifogással.
[26] A felszámoló intézkedése a hitelezői igény besorolásáról kifogással támadható. A kifogás benyújtására biztosított határidőt a visszaigazolás átvétele megnyitja, és megnyitotta jelen ügyben is a 2018. június 1-jei irat megismerésével, attól függetlenül, hogy a felszámoló egyben jelezte, a később előtte ismertté váló adatok birtokában jogosult a besorolást módosítani. A hitelező tévesen értelmezte a besorolás későbbi módosítását és a 2018. június 1-jei irat ennek lehetőségére utaló tartalmát: a hitelezői igény korábbi besorolásának módosítása nem a besorolást véglegesíti, hanem újabb – külön – kifogással támadható intézkedése a felszámolónak.
[27] A hitelező elmulasztotta a felszámoló – általa jogszabálysértőnek tartott – besorolási intézkedése ellen az arról való tudomásszerzéstől számított határidőn belül igénybe vehető külön jogorvoslatot a Cstv. 51. §-a szerint. Kifogásolási joga utóbb a záróiratok átvételével nem éledt fel (Kúria Fpk.VI.30.985/2000/2.).
[28] Amellett, hogy jelen ügy a régi Pp. hatálya alá tartozik, vagyis a 2018. január 1-jén hatályba lépett Pp. rendelkezései az eljárásra nem voltak irányadók, rögzíti a Kúria: a felülvizsgálati kérelemnek a közbenső mérleget érintő további hivatkozása pusztán a tartalmi értékelés szabályának sérelmének [régi Pp. 3. § (2) bekezdés] megalapozottsága esetén sem lett volna elégséges a támadott határozat jogszabálysértő jellegének alátámasztására. Ahhoz szükséges az a további hivatkozás is, hogy a hitelező nyilatkozatának nem megfelelő értékelésével sérült egyben a határozat teljességével szemben megkövetelt elvárás is. A hitelező azonban a jogerős végzés jogszabálysértő jellegét ebben a körben nem állította, sem a jogszabálysértés szöveges körülírásával, sem a régi Pp. azzal összhangban álló rendelkezésének [régi Pp. 213. § (1) bekezdés] a megjelölésével [régi Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés].
[29] Rögzíti ugyanakkor a Kúria, hogy az elsőfokú eljárás irataiból világosan kitűnik: a hitelező kifogása sem az eredetileg előadott, a 2021. április 13-án érkezett iratban foglalt tartalma szerint, sem pedig a kifogás hiányainak pótlása eredményeként, a 2021. május 19-én kelt iratban pontosítottak értékelésével nem terjedt ki a felszámolási eljárásban elmaradt közbenső mérleg elmulasztásának sérelmezésére. A hitelező ebben a körben a felszámoló jogszabálysértő eljárását nem kérte orvosolni a bíróságtól a Cstv. 51. §-ában biztosítottak szerint.
[30] A hitelező a 2021. április 13-i kifogását – amely azon alapult, hogy a hitelező a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontja szerint mikrovállalkozás, de arra a felszámoló sem a hitelezői igény besorolása, sem a vagyonfelosztás során nem volt figyelemmel – a bíróság 2. sorszámú végzésében foglaltak szerint pontosította a 2021. május 19-i iratával. Az elsőfokú bíróság hiánypótlásra felhívó végzése a hitelező által előadott körben irányult a kifogás ténybeli és jogi alapjának egyértelműsítésére, valamint a bíróság döntésére irányuló határozott kérelem előterjesztésére, és a hitelező eszerint nyilatkozott a hiánypótlás keretében a következőkről. A hitelező a felszámoló jogsértő eljárását a hitelezői igény mikénti besorolása és a vagyonfelosztási javaslat tartalmi összeállítása kapcsán állította, határozott kérelmét pedig a Cstv. 51. §-a és a 63/B. §-a együttes alkalmazásával úgy fogalmazta meg, hogy a felszámolót a hitelező d) kategóriás igénye figyelembevételével kérte a zárójelentés és a vagyonfelosztási javalat átdolgozására kötelezni. Beadványa ezt követő további része az f) pont alatt – a 2. sorszámú végzés 6. pontjában foglaltak teljesítéseként – a hitelezői igény visszaigazolására, a hitelező arról való tudomásszerzésére vonatkozó tényelőadás volt. A hitelező idetartozóan tért ki a közbenső mérleg elkészítésének lehetőségére és a hitelező abból korábban szerezhető tudomására, anélkül azonban, hogy ebből külön jogorvoslatot keresett volna a kifogásolási eljárás keretében.
[31] Mindebből következően az ügyben eljárt bíróságok nem sértettek jogszabályt sem az előterjesztett kifogás értékelésével, sem a felszámoló vizsgált nyilatkozatának értelmezésével.
[32] A fent kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Gfv.III.30.167/2022/4.)