63. I. A Pp. 204. § (1) bekezdése lehetővé teszi a keresettől eltérő jogviszonyból eredő, a kereset előkérdésének minősülő vagy a keresettől függő alperesi igény viszontkereset útján való érvényesítését. [...]

I. A Pp. 204. § (1) bekezdése lehetővé teszi a keresettől eltérő jogviszonyból eredő, a kereset előkérdésének minősülő vagy a keresettől függő alperesi igény viszontkereset útján való érvényesítését. Az elsőfokú ítélet meghozatala nem szünteti meg a kereset előkérdés jellegét. 
II. Ilyen jellegű viszontkereset esetén a Pp. 372. § (1) bekezdését a Pp. 371. §-ával és 204. § (1) bekezdésével együttesen, az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezései elvekre is figyelemmel akként kell értelmezni, hogy a felperesnek az elsőfokú ítélet keresetét elutasító rendelkezésének a megváltoztatására irányuló fellebbezése – a kereset előkérdés jellege miatt – érinti a viszontkereseti döntést is, ezzel megnyitja az alperesnek azt a jogát, hogy az attól függő viszontkeresetét elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést a felperes fellebbezésének alapossága esetére, csatlakozó fellebbezés útján, a másodfokú eljárás tárgyává tegye [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 204. § (1) bek., 358. § (5) bek., 371. § (1) bek., 372. § (1) és (3) bek.].

A felperes keresete és az alperes viszontkeresete
[1] A felperes keresetében a perbeli ingatlanra 1989. október 30-án kötött adásvételi szerződés hatálytalanságának megállapítását, az alperes tulajdonjoga törlése mellett 1/1 arányú tulajdonjoga – eredeti állapot helyreállítása címén való – bejegyzését, továbbá az ingatlan birtokba adást kérte.
[2] Az alperes viszontkeresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes az ingatlan tulajdonjogát – jogelődjének a felperessel szembeni közbenső elbirtoklásán keresztül jogutódlással – megszerezte, kérte jogelődje közbenső tulajdonszerzése mellett jogutódlás jogcímén 1/1 arányú tulajdonjoga bejegyzését és a felperes kötelezését ennek az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének tűrésére. E viszontkereseti kérelmével tárgyi keresethalmazatban kérte, hogy a bíróság rendelje el az ingatlanon fennálló beépítési kötelezettségére vonatkozó bejegyzés törlését és kötelezze egyidejűleg a felperest a fenti ingatlan-nyilvántartási bejegyzés mint törlés tűrésére.

Az elsőfokú ítélet
[3] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét és erre tekintettel az alperesnek a viszontkereseti kérelmei közül azt, amely a perbeli ingatlan tekintetében tulajdonjoga bejegyzésére irányult, elutasította. Helyt adott ugyanakkor a további viszontkereseti kérelemnek elrendelve a beépítési kötelezettségre vonatkozó ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlését.

A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése
[4] Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen kérte annak megváltoztatását: a keresetének helyt adó döntés meghozatalát és a viszontkereset teljes elutasítását. A másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult.
[5] Az alperes csatlakozó fellebbezési kérelmében kérte egyrészt az elsőfokú ítélet megváltoztatását akként, hogy a másodfokú bíróság az elsődleges viszontkereseti kérelmének adjon helyt, másrészt az elsőfokú ítélet indokolásának megváltoztatását a második viszontkereseti kérelem kapcsán.

A fellebbezéssel támadott határozat
[6] Az ítélőtábla végzésével az alperes csatlakozó fellebbezését a tulajdonjoga megállapítására irányuló viszontkeresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést támadó részében a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 372. § (3) bekezdése alapján visszautasította.
[7] Indokolása szerint az alperes valódi tárgyi halmazatban álló két csatlakozó fellebbezési kérelmet terjesztett elő. Az első csatlakozó fellebbezési kérelem az elsőfokú ítéletnek az elsődleges viszontkereseti kérelem szerinti megváltoztatására irányult, aminek tekintetében az elsőfokú ítélet elutasító rendelkezését a felperes fellebbezése nem érintette. A csatlakozó fellebbezés a fellebbező ellenfele által igénybe vehető járulékos jellegű perorvoslat abból következően, hogy a Pp. 372. § (1) bekezdése alapján csatlakozó fellebbezéssel az ítéletnek csak az a része támadható, amelyet a fellebbezés érint. A csatlakozó fellebbezés tekintetében tehát nem annak van jelentősége, hogy a fellebbezés a per főtárgyát, a perbeli ingatlan tulajdonjogát érinti, hanem annak, hogy a fellebbezés az elsőfokú ítéletnek mely részét támadja. Bár a kereset és a viszontkereset egymással szoros kapcsolatban áll és az egyik érdemi döntése kihat a másikra, ezek egymásnak nem megfeleltethetőek, az egyikkel kapcsolatban benyújtott fellebbezés nem jelenti feltétlenül a másikról szóló döntés megtámadását is. Mivel a felperes fellebbezése az elsőfokú ítéletet csak a keresetet elutasító és az alaposnak talált viszontkeresettel érintett részében támadta, ezért az elsődleges viszontkeresetet elbíráló részében az elsőfokú bíróság ítélete jogerőre emelkedett, így nem támadható csatlakozó fellebbezéssel [BH 2023.70.].

Az alperes fellebbezése és a felperes észrevétele
[8] A végzés ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélőtábla határozatának hatályon kívül helyezését és az ítélőtáblának a csatlakozó fellebbezési kérelme teljes körű érdemi elbírálására utasítását kérte.
[9] Álláspontja szerint a támadott végzés azért jogszabálysértő, mert az ítélőtábla a csatlakozó fellebbezés részbeni visszautasítása kapcsán nem megfelelően értékelte a felperes fellebbezése, valamint az alperes csatlakozó fellebbezése visszautasított részének kapcsolatát, ezért a Pp. 372. § (1) bekezdésében, a 204. § (1) bekezdésében és közvetetten a 123. § (2) bekezdésében, valamint a 128. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakat megsértve, okszerűtlen mérlegeléssel jutott arra a következtetésre, hogy a csatlakozó fellebbezés visszautasításának van helye.
[10] Hangsúlyozta, hogy az elsődleges viszontkereseti kérelmét, amelyben tulajdonjoga megállapítását kérte, a Pp. 204. § (1) bekezdésének második mondata alapján terjesztette elő, vagyis az elsődleges viszontkereset elbírálása függ a kereset elbírálásától. A viszontkereset befogadhatóságára tekintettel az alperesnek nem kellett külön eljárást kezdeményeznie, így nem került sor az eljárás felfüggesztésére, de ennek feltételei és szabályozása a csatlakozó fellebbezés megítélése kapcsán értékelést kell, hogy nyerjen, ugyanis a Pp. 123. § (2) bekezdése szerint az elsődleges viszontkereseti kérelem eldöntése függ a kereseti kérelem mint előkérdés elbírálásától. A kereseti kérelem és az elsődleges csatlakozó fellebbezési kérelem függőségi viszonyára tekintettel ezért nem annak van jelentősége, hogy a felperes fellebbezése az ítélet elsődleges viszontkereseti kérelemmel kapcsolatos rendelkezését nem, csak a tárgyi keresethalmazatban álló másodlagos viszontkeresetet támadta, hanem annak, hogy a felperes fellebbezése bármely részében érinti-e az ítéletnek azt a részét, amelyet a csatlakozó fellebbezés is támad. Abból, hogy a felperes a fellebbezésében a kereseti kérelmének megfelelő tartalommal kéri tulajdonjogának megállapítását, következik az is, hogy ez kiterjed az alperes elbirtokláson alapuló tulajdoni igényére. Utalt arra is, hogy részére az önálló fellebbezés lehetősége tartalmi szempontból nem nyílt meg, az alperes ugyanis önálló fellebbezésében nem tudna olyan anyagi, illetve eljárásjogi jogszabálysértést megjelölni, amely alappal cáfolná meg azt a jogi tényt, hogy saját ingatlant nem lehet elbirtokolni. A függőségi viszonyra tekintettel ezért az alperesnek a felperesi fellebbezésre figyelemmel nyílt meg a lehetősége arra, hogy az elbirtoklással kapcsolatos viszontkereseti igényét a felperesi igény elbírálása mellett és annak függvényében – csatlakozó fellebbezés útján – szintén a másodfokú eljárás tárgyává tegye.
[11] A felperes a fellebbezésre tett észrevételében az ítélőtábla végzésének helybenhagyását kérte, annak jogi indokolását és érvelését mindenben osztotta.

A Kúria döntése és jogi indokai
[12] Az alperes fellebbezése alapos.
[13] A felperes ítélet elleni fellebbezéséhez csatlakozó alperesi fellebbezés elbírálása során a másodfokú bíróság az alperes tulajdonjoga megállapítására irányuló viszontkeresetet elutasító elsőfokú ítélet rendelkezését támadó csatlakozó fellebbezési kérelmét a Pp. 372. § (1) bekezdése szerinti feltételek – amely szerint a csatlakozó fellebbezéssel az ítéletnek csak az a része támadható, amelyet a fellebbezés érint – hiányára hivatkozással visszautasította. A Kúria az ítélőtábla jogi álláspontját az alábbiakra tekintettel nem osztja.
[14] A csatlakozó fellebbezés megengedhetősége elbírálásához a viszontkereset előterjeszthetőségének és a feleket megillető fellebbezési jognak a vizsgálata is szükséges. 
[15] A Pp. hatályba lépését megelőzően a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 147. § (1) bekezdése alapján viszontkeresettel – a beszámításra alkalmas követelések kivételével – a keresettel nem azonos vagy azzal nem összefüggő jogviszonyból eredő igény nem volt érvényesíthető. Azonos vagy összefüggő jogviszonyból eredő igény esetén is kizárt volt viszontkereset előterjesztése, ha az a kereset alapossága esetén kialakuló jogi helyzethez igazodva került előterjesztésre (5/2013. Polgári jogegységi határozat indokolása III/3. pont). Az ilyen igény tehát kizárólag egy másik perben volt érvényesíthető.
[16] A Pp. 204. § (1) bekezdés utolsó fordulata ezzel szemben kifejezetten lehetővé teszi a keresettől eltérő jogviszonyból eredő, a kereset előkérdésének tekinthető vagy a keresettől függő alperesi igény viszontkereset útján való érvényesítését, amikor kimondja, hogy más jogviszonyból eredő jog iránt akkor terjeszthető elő viszontkereset, ha a kereset tekintetében a per eldöntése függ a viszontkereset elbírálásától vagy a viszontkereset eldöntése függ a kereset elbírálásától.
[17] Jelen perben az alperes viszontkeresete a Pp. 204. § (1) bekezdésének hivatkozott rendelkezése szerinti viszontkeresetnek minősül, az ugyanis más jogviszonyból ered és annak alapossága attól függ, hogy a bíróság a felperes keresetének helyt ad-e, hiszen ez esetben a perbeli ingatlan ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonosa a felperes lenne és így az alperes kérheti vele szemben tulajdonjoga megállapítását. Ezzel szemben, a kereset elutasítása esetén az első viszontkereset nyilvánvalóan alaptalan, hiszen az alperes a saját tulajdonát elbirtoklás útján nem szerezheti meg.
[18] A felperes keresete és az ilyen jellegű alperesi viszontkereset egy eljárásban való elbírálása lehetővé teszi a bíróság számára, hogy egy perben bírálja el a keresetet/viszontkeresetet és annak előkérdését és így azokól egyszerre, egy ítéletben hozzon döntést. Ennek folytán a viszontkereset előterjesztésének a Pp. 204. § (1) bekezdése hivatkozott mondata szerinti feltétele egy olyan sajátos eljárásjogi helyzetet generál, amelyre az egész eljárás során figyelemmel kell lenni és amelyet értékelni kell, hiszen az ilyen típusú viszontkereset előterjesztésének a jogszabályi megengedése sem változtat azon, hogy a bíróság kizárólag az előkérdés, azaz a keresetről/viszontkeresetről való döntést követően, annak következményeként hozza meg döntését az ettől függő viszonkeresetről vagy keresetről. Nem kezelhető tehát akként az ilyen igényérvényesítés, mintha a keresetben és a viszontkeresetben érvényesített igények önállóan elbírálhatóak lennének, azaz az előkérdésben való döntés nélkül is módja lenne a bíróságnak a viszontkereset vagy a kereset elbírálására.
[19] Mindez egyben azt is jelenti, hogy ilyen típusú viszontkereset esetén, amennyiben a bíróság – mint ahogy jelen perben is – az ítéletében az előkérdésnek minősülő keresetet és ennek folytán a viszontkeresetet is elutasítja, az alperesnek formálisan ugyan megnyílik az ítélettel szembeni fellebbezési joga, valójában Pp. 371. § (1) bekezdés b)–d) pontja alapján az elsőfokú döntéssel szemben fellebbezést nem tud előterjeszteni, mert a felperesi fellebbezés eredményességétől függő fellebbezés előterjesztésére nincs mód, ennek hiányában pedig fellebbezésében lényegében az ellenkérelmében foglalt tény- és jogállításait cáfoló érvelést és kérelmet kellene előterjesztenie, hiszen viszontkereseti kérelmének a kereset alaptalansága miatti elutasítása az érdekeit nem sérti. Tekintettel arra, hogy a viszontkeresetnek helyt adó döntés feltétele a kereset alapossága, a viszontkeresetet elutasító döntés elleni fellebbezés előterjesztése lényegében az alperes jogi érveit osztó, általa kért döntést tartalmazó ítélet megváltoztatása, illetve hatályon kívül helyezése iránti kérelem előterjesztésére, azt alátámasztó anyagi jogi vagy eljárási jogszabálysértés megjelölésére kényszerítené az alperest, amely nyilvánvalóan nem lehetett a jogalkotó célja.
[20] A felperes elsődleges fellebbezési kérelmének petitum része valóban csak az elsőfokú ítélet keresetet elutasító rendelkezését érintette, értelemszerűen ő sem kérte az alperes elutasított viszontkeresetének helyt adó döntés meghozatalát vagy annak hatályon kívül helyezését, a fellebbezés tartalma azonban kihat a tőle függő viszonyban lévő első viszontkeresetre is, hiszen az elsőfokú ítélet meghozatala sem szüntette meg a kereset előkérdés jellegét. Mindebből következően a jogszabályi rendelkezések Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) 28. cikk szerinti értelmezése mellett nem juthat a bíróság más következtetésre, mint arra, hogy a jogalkotó célja arra irányult, a keresetet érintő fellebbezés folytán az attól függő viszontkeresetről hozott elsőfokú döntés sem emelkedik jogerőre, mert a fellebbezés folytán nincs végleges döntés a viszontkereset előkérdéséről és így a viszontkeresetről sem. Ezen értelmezés mellett nem sérül a Pp. 358. § (5) bekezdése és az eltérő tényállásra tekintettel a Kúria Pf.I.24.933/2022/2. számú (közzétéve: BH 2023.70) eseti határozatától jogkérdésben való eltérés sem állapítható meg.
[21] A Pp. 372. § (1) bekezdését tehát a Pp. 371. §-ával és 204. § (1) bekezdésével együttesen, az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezései elvekre is figyelemmel akként kell értelmezni, hogy a felperesnek az elsőfokú ítélet keresetét elutasító rendelkezésének a megváltoztatására irányuló fellebbezése – a kereset előkérdési jellege miatt – érinti a viszontkereseti döntést is és ezzel megnyitja az alperes jogát, hogy az attól függő viszontkeresetét elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést a felperes fellebbezésének alapossága esetére – csatlakozó fellebbezés útján – a másodfokú eljárás tárgyává tegye. Ettől eltérő értelmezés ahhoz vezetne, hogy az alperes Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslati joga sérül, mert a viszontkeresete előkérdését képező keresetet számára kedvezőtlenül eldöntő, így lényegében a viszontkereseti igény alaposságát is eredményezhető másodfokú döntés esetén a viszontkeresetét elutasító döntés elleni jogorvoslati joga kizárt. Tévedett ezért az ítélőtábla akkor, amikor a Pp. 372. § (1) bekezdésére figyelemmel az alperes csatlakozó fellebbezését a megjelölt részében visszautasította.
[22] A kifejtettekre tekintettel a Kúria az ítélőtábla végzését a Pp. 389. § útján alkalmazott 381. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és utasította, hogy az alperes csatlakozó fellebbezését teljes terjedelemben érdemben bírálja el.

(Kúria Pf.V.24.747/2023/2.)