A büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. törvény szerinti eljárásban a sértett (károsult) és a terhelt (károkozó) között létrejött megállapodás alapján teljesített pénzbeli jóvátételt a károsultat ért kártérítés, sérelemdíj összegénél - mint már megtérült igényt - figyelembe kell venni [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:522. § (2)–(3) bek.; 2006. évi CXXIII. törvény (Bkt.) 2. § (1) bek., 13. § (1)–(2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2018. április 28-án a tulajdonát képező motorkerékpárral közlekedett, amikor súlyos, nyolc napon túl gyógyuló sérülésekkel járó, idegen hibás közúti balesetet szenvedett.
[2] A baleset bekövetkezéséért felelős személlyel szembeni büntetőeljárást az ügyészség határozatával közvetítői eljárásra utalás miatt felfüggesztette. A közvetítői eljárás keretében e személy a baleset okozásáért a felelősségét teljes mértékben elismerte, és jóvátételként 500 000 forintot fizetett meg a felperesnek. Erre tekintettel az ügyészség a büntetőeljárást megszüntette.
[3] A balesetet okozó személy az alperesnél rendelkezett kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással.
[4] Az alperes megbízásából a felperest 2018. december 6-án igazságügyi orvosszakértő, traumatológus szakorvos vizsgálta meg, aki szakértői véleményében megállapította, hogy a jobb oldali distalis ízületbe hatoló tibia törése, a külboka törése a lemezes synthesist követően a boka feszítés és hajlítás beszűkülésével, a terhelhetőség fájdalmas csökkenésével, kozmetikai hátrányt jelentő hegekkel gyógyult, amelyek maradandó egészségkárosodást jelentenek. A maradandó baleseti munkaképesség csökkenés 10%, a baleseti, össz-szervezeti egészségkárosodás 8%, az egészségi állapot a baleset vonatkozásában 92%.
[5] A felperes az alpereshez bejelentette a kárát. Az alperes a helytállási kötelezettségét 50%-ban ismerte el kármegosztásra hivatkozva. Különböző címeken 2018. október 29-én 1 328 675 forintot fizetett meg oly módon, hogy az összesen 1 645 477 forint vagyoni kár 50%-át térítette meg azzal, hogy jogcím nélküli előlegként 500 000 forintot már térített. 2019. március 6-án további 535 648 forintot fizetett meg vagyoni kárra 50%-os kármegosztás alkalmazásával 500 000 forint jogcím nélküli előleggel. A keresetlevél benyújtását követően 2020. május 25-én további 1 140 044 forintot teljesített megint csak 50%-os kármegosztás mellett vagyoni kárra. Az általa elismert és térített sérelemdíj 2 000 000 forint volt.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[6] A felperes módosított keresetében sérelemdíj, vagyoni kártérítés és járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Sérelemdíj címén figyelembe véve az alperes teljesítését további 3 000 000 forintra és annak 2018. április 28-tól számított késedelmi kamatára tartott igényt.
[7] Álláspontja szerint a baleset okozója által fizetett jóvátétel nem számolható el az őt megillető kártérítésben. A kártérítés és a jóvátétel két különböző jogintézmény, a kártérítés polgári jogi, a jóvátétel büntetőjogi kategória. Ezek nem vonhatók össze és különböző célt is szolgálnak. A közvetítői eljárásban létrejött megállapodásban a felek rögzítették, hogy a jóvátétel összege a biztosító által fizetendő kártérítésbe nem számít bele, azon felül értendő, és a felperes olyan költségeinek fedezésére szolgál, amelyet a biztosító nem fizetne meg bizonyíthatóság hiányában, továbbá, hogy a megállapodás nem érinti a biztosító kártérítési kötelezettségét, az kizárólag a büntetőeljárásban felmerülő jóvátételre terjed ki.
[8] Az alperes a kereset részbeni elutasítását kérte.
[9] Azt nem vitatta, hogy a káreseménnyel összefüggésben a felperes jogosult kártérítési igényt érvényesíteni. A sérelemdíjjal kapcsolatban előadta, hogy a közvetítői eljárás során biztosítottja 500 000 forintot fizetett meg a felperes részére jóvátétel címén, amit beszámítani kért abban az esetben, ha a bíróság a már megfizetett 2 000 000 forint összegen túlmenően megalapozottnak találná a felperes sérelemdíj iránti igényét. A felperes sérelemdíjra való jogosultságát nem vitatta, és azt sem, amit e tárgyban a keresetlevelében előadott, de a felperes károsulti felróható magatartása miatt a 4 000 000 forint összegű sérelemdíj helyett 2 000 000 forint megállapítását tekintette elfogadhatónak, amit a pert megelőzően a kárrendezési eljárás során már teljesített.
Az első- és a másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság – kiegészített – ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül 7 513 506 forintot, ebből 4 316 701 forint után 2018. április 28., 8 195 forint után 2018. április 30., 6 150 forint után 2018. május 11., 45 000 forint után 2018. május 15., 1 073 480 forint után 2018. augusztus 1., 107 500 forint után 2018. november 19., 151 350 forint után 2019. február 1., 42 000 forint után 2019. április 1., 67 190 forint után 2020. június 12. napjától a kifizetésig terjedő időre a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot és 2023. január 1. napjától előre esedékesen minden hónap 1. napján 56 198 forint járadékot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A 2022. december 31. napjáig lejárt 1 695 940 forint járadék és a 2023. január 1. napjától fizetendő havi 56 198 forint folyamatos járadék tekintetében az ítéletet előzetesen végrehajthatóvá nyilvánította.
[11] Idézte a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:52. § (1)–(3) bekezdését, 6:519., 6:520. §-át, 6:522. § (1)–(4), 6:525. § (1), (2)–(3), 6:527. § (1)–(3) bekezdését, 6:532. §-át, 6:539. § (1) bekezdését, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény 27. §-át, 28. § (1) bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1) és (3) bekezdését.
[12] A felülvizsgálati kérelemmel érintett körben, a sérelemdíjjal kapcsolatban kifejtette, hogy a felperes a sérelemdíjat 5 000 000 forintban határozta meg, amelyből az alperes 2 000 000 forint teljesítésére tekintettel 3 000 000 forint összegű kereseti kérelmet terjesztett elő. Az alperes a sérelemdíjra való jogosultságot nem vitatta, de 4 000 000 forint sérelemdíj 50%-át tartotta elfogadhatónak, amit már teljesített.
[13] Az elsőfokú bíróság szerint a felperest nem terhelte felróhatóság a baleset bekövetkezéséért, közrehatása nem volt megállapítható, kárelhárítási, kárenyhítési kötelezettségét nem szegte meg, ezért teljes sérelemdíjra jogosult. A felperes által kért 5 000 000 forint sérelemdíjat nem tekintette eltúlzottnak, ezért a módosított keresettel egyezően 3 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest. A sérelemdíj meghatározásakor értékelte, hogy a felperes Alaptörvényben kinyilvánított testi és lelki egészséghez fűződő joga súlyosan sérült, értékelte a sérülések jellegét, a felperes életkorát, korábbi életvitelét, az abban bekövetkezett életminőségromlást. A sérelemdíj körében vette figyelembe a felperes baleset miatti maradandó egészségkárosodását, baleseti munkaképesség-csökkenését, amit igazságügyi orvosszakértő is megállapított. A felperes a munkáját csak erőmegfeszítéssel tudja végezni, ami maradandó, a további életét végig kísérő, meghatározó és számottevő hátrány. Az elsőfokú bíróság szerint az 5 000 000 forint összegű sérelemdíj nem haladja meg azt a mértéket, ami e jelentős hátrányok kompenzálására alkalmas, a hátrányok súlyosságához viszonyítva nem eltúlzott mértékű, ezért a már megfizetett 2 000 000 forinton felül az alperest ezen a címen további 3 000 000 forint és ennek a baleset napjától számított a Ptk. 6:48. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamata megfizetésére kötelezte.
[14] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perben a jóvátétel nem számítható be, a kártérítés és a jóvátétel két különböző, polgári jogi és büntetőjogi kategória és különböző célt szolgálnak. Emellett a felperes és a károkozó írásbeli megállapodásukban ki is zárták a jóvátétel beszámíthatóságát az alperes által fizetendő kártérítésbe, és rögzítették, hogy ez olyan költségek fedezésére szolgál, amit a biztosító nem fizetne meg a sértettnek bizonyítottság hiányában.
[15] Az ítélet ellen az alperes fellebbezést, a felperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő.
[16] A másodfokú bíróság – kijavított – ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett részét részben megváltoztatta, és az alperest terhelő 7 513 506 forint tőkét 7 013 506 forintra leszállította, amelyből 4 316 701 forint helyett 3 816 701 forint után köteles az alperes a 2018. április 28. napjától járó, az elsőfokú ítélet szerinti késedelmi kamat megfizetésére. Egyebekben az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében helybenhagyta.
[17] A felülvizsgálati kérelem folytán releváns körben kifejtette, hogy az alperes fellebbezési kérelme az elsőfokú bíróság által megállapított 3 000 000 forint összegű sérelemdíj teljes elutasítására irányult.
[18] A jogerős ítélet értelmében az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a baleset bekövetkezésében a felperest közrehatás nem terhelte, nem volt olyan jogellenes magatartása, ami a közrehatását megalapozná.
[19] Rögzítette, hogy a sérelemdíjnak mint pénzbeli szolgáltatásnak az a célja, hogy a baleset következtében a felperesnél felmerült nemvagyoni hátrányok hozzávetőleges kiegyensúlyozásáról másnemű előny nyújtásával gondoskodjon. A sérelemdíj iránti igény elbírálása során az elsőfokú bíróság a baleset kapcsán a releváns körülményeket helytállóan és teljeskörűen figyelembe vette. Helyesen határozta meg a felperest megillető sérelemdíj összegét 5 000 000 forintban, a keresettel egyezően, ami nem tekinthető eltúlzottnak a balesetkori ár- és értékviszonyok értékelése mellett.
[20] A másodfokú bíróság az alperes fellebbezését kizárólag a közvetítői eljárás során megfizetett 500 000 forint jóvátétel beszámítása körében találta alaposnak.
[21] A büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Bkt.) 2. § (1) és a 13. § (1) bekezdéséből, valamint a törvény indokolásából is az következik, hogy a közvetítői eljárás eredményeként a sértett és az elkövető között létrejött megállapodás a bűncselekmény hátrányos jogkövetkezményeinek jóvátételére is irányul a terhelt jövőbeni jogkövető magatartásának elősegítése mellett. A közvetítői eljárás tehát nem csupán a terhelt, hanem a sértett érdekeit is szolgálja azáltal, hogy az őt a bűncselekmény miatt ért hátrányok enyhítésére vagy teljes kiküszöbölésére a büntető- vagy polgári peres eljárásnál gyorsabb, egyszerűbb eljárásban kaphat elégtételt. A Bkt. 13. § (1) bekezdése szerint a megállapodásnak a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére vagy a bűncselekmény káros következményeinek egyéb módon való jóvátételére vonatkozóan kell létrejönnie. Ezen rendelkezés értelmében a közvetítői eljárásban létrejött megállapodás – fogalmából adódóan – nem irányulhat másra, mint a bűncselekmény elkövetésével okozott károsodás következményeinek, vagyis a bűncselekménnyel okozati összefüggésben álló vagyoni és nemvagyoni hátrányoknak az enyhítésére vagy kiküszöbölésére. Csak ebben az esetben vezethet ugyanis a megállapodás arra az eredményre, hogy a terhelttel szemben indított büntetőeljárást megszüntessék, vagy a büntetést korlátlanul enyhítsék. A Kúria is hasonlóan foglalt állást a Pfv.III.20.316/2021/4. számú eseti döntése [15] bekezdésében, amikor kifejtette, a Bkt. 13. § (1) bekezdése szerint „a közvetítői eljárásban a megállapodás akkor jön létre, ha a sértett és a terhelt között a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésében vagy a bűncselekmény káros következményeinek egyéb módon való jóvátételében azonos álláspont alakul ki. Az idézett törvényi rendelkezés alapján a jóvátétel kétféle lehet: kártérítés vagy a káros következmények egyéb módon való jóvátétele. (…) A káron szerzés tilalma folytán ugyanakkor a megállapodás nem ölelhet fel olyan fizetési kötelezettséget, amely nem kár megtérítését szolgálja, ajándékozási funkciója sem lehet.”
[22] A Kúria a Pfv.III.21.757/2016/5. és Pfv.III.20.217/2022. számú döntéseiben is úgy foglalt állást, hogy a károsult a keresettel csak a meg nem térült kárának megfizetését, nemvagyoni hátrányainak ellentételezését igényelheti, míg a jóvátétel az elszenvedett kár, sérelemdíj megtérítésének része.
[23] Jelen esetben a károkozó anyagi jellegű jóvátételként fizette meg az 500 000 forintot a felperesnek. A megállapodás továbbá úgy szólt, hogy „a fenti összeg jóvátétel, a biztosító által fizetendő kártérítésbe nem számít bele, azon felül értendő, és a sértett olyan költségeinek fedezésére szolgál, amelyet a biztosító nem fizetne meg bizonyíthatóság hiányában. Jelen megállapodás nem érinti a biztosító kártérítési kötelezettségét, az kizárólag a büntetőeljárásban felmerülő jóvátételre terjed ki.” A megállapodás ezen két rendelkezése a másodfokú bíróság szerint részben ellentmondásban áll, minthogy 500 000 forint megfizetése anyagi jellegű jóvátételként, vagyis a bűncselekménnyel okozott károk jóvátételeként történt meg, amíg a megállapodás úgy is rendelkezik, hogy ez az összeg olyan költségek fedezésére szolgál, ami a biztosító által fizetendő kártérítésbe nem számít bele. A megállapodás ezen utóbbi rendelkezése a közvetítői eljárásban kötött megállapodás jogszabályi fogalmával is ellentétes a Bkt. 13. § (1) bekezdéséből és a már kifejtettekből következően, az nem írhatja felül a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket és az ezen alapuló kúriai joggyakorlatot.
[24] Az 5 000 000 forint sérelemdíjból az alperes peren kívül 2 000 000 forintot teljesített, az 500 000 forint jóvátétel beszámítását követően az elsőfokú bíróság által megítélt 3 000 000 forint sérelemdíj 2 500 000 forintra módosul.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[25] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozatként sérelemdíj címén az alperest összesen 3 000 000 forint és ennek 2018. április 28. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni.
[26] Kifejtette, a sérelemdíj leszállítása a Ptk. 2:52. § (2) és 6:522. § (1) bekezdését sérti. A sérelemdíj körében a károsult teljes „nemvagyoni” sérelmét kell reparálni. Az első- és a másodfokú bíróság is – azonos indokolás mellett – azt állapította meg, hogy a felperest ért személyiségi jogsértés reparációjára mindösszesen 5 000 000 forint alkalmas, amiből a peren kívül megfizetett 2 000 000 forint levonandó. A másodfokú bíróság mégis csupán 4 500 000 forintot (vagyis a peren kívüli teljesítés beszámítása mellett csupán 2 500 000 forintot) ítélt meg, tekintettel arra, hogy a meghatározott összegű sérelemdíjat még csökkentette a jóvátétel összegével. Azzal, hogy a felperest megillető sérelemdíj (5 000 000 forint), illetve a részére ténylegesen megítélt sérelemdíj (4 500 000 forint) eltér egymástól, azaz a felperest megillető sérelemdíj nem teljes egészében lett megítélve, sérült a teljes kártérítés elve.
[27] A jóvátétel összege beszámításának anyagi jogi akadályát jelenti a Ptk. 6:49. § (1) és 6:51. § (2) bekezdése. Az alperes a felperes követelését a hatályos szabályozás alapján kizárólag akkor és úgy teljesítheti beszámítás útján, ha és amennyiben a felperessel szemben lejárt pénzkövetelése áll fenn. A másodfokú bíróság csak akkor dönthetett volna a beszámítás mellett, ha az alperes bizonyítja, hogy őt a felperessel szemben lejárt pénzkövetelés illeti meg. Ennek bizonyítása nem történt meg, de felperesi álláspont szerint ténykérdés, hogy az alperesnek a felperessel szemben nem volt lejárt pénzkövetelése. A jóvátételt az alperesi biztosított fizette meg, alperes pedig annak összegét utólag nem térítette meg a biztosítottjának. A Ptk. 6:51. § (2) bekezdése értelmében egyébként sincs helye beszámításnak olyan pénzkövetelés kapcsán, ami bírósági eljárásban nem érvényesíthető. A Bkt. 14. § (1) bekezdése szerint az írásba foglalt megállapodás a közvetítői eljárás célján túlmenően joghatás kiváltására nem alkalmas. A közvetítői megállapodásban foglaltak nem teljesítésének jogkövetkezménye kizárólag az lehet, hogy a büntetőeljárást nem szüntetik meg, hanem tovább folytatják a károkozóval szemben. A hatályos Ptk. egyértelműen kimondja, hogy beszámítani kizárólag bírósági eljárásban érvényesíthető pénzkövetelést lehet.
[28] A másodfokú bíróság döntése felperesi álláspont szerint a szerződési szabadság [Ptk. 6:59. § (2) bekezdés] jogellenes korlátozását jelenti. A felperes és a károkozó között létrejött megállapodás szövege és a vonatkozó jogszabály tartalma egymással nem ellentétes, és mindenben megfelel a Bkt. 13. §-ában írt törvényi feltételeknek, mert tartalmazza, hogy a sértett és a terhelt között azonos álláspont alakult ki a bűncselekmény káros következményeinek jóvátételében, hogy a terhelt pontosan milyen módon nyújt jóvátételt, továbbá, hogy az eljárás költségeit a felek maguk viselik. Amennyiben a létrejött megállapodás tartalma ellentétes lett volna a jogszabály szövegével, vagy ha nem tartalmazta volna valamely, a jogszabály által előírt kötelező tartalmi elemet, úgy a megállapodás érvényesen nem jöhetett volna létre, az alapján a büntetőeljárást nem lehetett volna megszüntetni az alperes biztosítottjával szemben. A Bkt. 13. § (1) bekezdésével nem ellentétes a megállapodás azon kitétele, hogy a fizetendő jóvátétel részben a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére, részben pedig a bűncselekmény káros következményeinek egyéb módon való jóvátételére szolgál.
[29] A jogerős ítélet indokolása nem jelölte meg azt a kommentári részletet vagy egyéb jogszabályértelmezést tartalmazó joganyagot, amelyből egyértelműen levezethető lenne, hogy a Bkt. 13. § (1) bekezdésének második fordulata – azaz „a bűncselekmény káros következményeinek egyéb módon való jóvátétele” – egyértelműen a sérelemdíjjal azonosítható. A közvetítői eljárás alá vont személy nem csupán pénzt ajánlhat fel a sértett részére, de szóban is kiengesztelheti a károsultat, illetőleg természetben is nyújthat számára elégtételt, amely utóbbinak van eszmei/piaci ellenértéke, azonban ez nem vonható le a sérelemdíjból. Nem érheti joghátrány a károsultat, mert a közvetítői eljárásban meghatározott pénzösszeg megfizetésében állapodott meg a károkozóval ahelyett, hogy természetbeni teljesítést kért volna. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely kifejezetten korlátozná a szerződési szabadságot, így pedig megállapítható, hogy a károsult és a károkozó megállapodásukban akár el is térhettek (volna) a vonatkozó jogszabályi rendelkezésektől és szabadon állapodhattak meg abban, hogy a károkozó hogyan, miként és milyen formában nyújt jóvátételt a felperes számára. A jogerős ítélet nem támasztotta alá, hogy pontosan mely jogszabályi rendelkezést írta volna felül a megállapodás, míg a felek szerződési szabadsága – a törvényben megjelölt kivételektől eltekintve – felülírja, mert felül is írhatja a jogszabályi rendelkezéseknek vagy azok alapján kialakult gyakorlatnak való megfelelést, amennyiben azt jogszabály kifejezetten nem tiltja. A károsult és a tényleges károkozó egyértelműen akként állapodtak meg, hogy az alperes biztosítottja által fizetett jóvátétel, a biztosító által fizetendő kártérítésbe nem számít bele, az nem érinti a biztosító kártérítési kötelezettségét. A bíróságnak a károkozó és a károsult között létrejött megállapodásban foglaltak szerint kellett volna döntenie, vagyis a felperest megillető és az alperes által fizetendő sérelemdíj összegét nem csökkenthette volna a tényleges, károkozó által fizetett jóvátétel összegével.
[30] A felperes jelen perben kizárólag a meg nem térült kárai és a sérelemdíj igénye kapcsán terjesztett elő követeléseket, olyan kár, illetve sérelem vonatkozásában, amit a pert megelőzően már megtérítettek/ellentételeztek, kereseti követelést nem adott elő. A károkozó és a felperes között létrejött megállapodás kifejezetten úgy szól, hogy a fizetendő jóvátétel elsődlegesen azon költségek fedezésére szolgál, amelyet a biztosító nem fizetne meg, illetőleg, hogy a jóvátétel összege nem levonható az alperes által fizetendő kártérítés és sérelemdíj összegéből. A közvetítői eljárásban született megállapodás keretében kifizetett jóvátétel nem minősül polgári jogi értelemben vett kártérítésnek, sérelemdíjnak, így pedig azt jelen eljárásban nem lehet értékelni, nem vonható össze más polgári jogi igényekkel. A jogerős ítélet azt sem tette világossá, hogy a másodfokú bíróság miért a sérelemdíjat csökkentette a jóvátétel összegével, e döntés pontos jogszabályi indokát sem adta.
[31] A Ptk. 6:470. § (1) bekezdése értelmében a felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított módon és mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése, illetve sérelemdíj megfizetése alól, amelyre jogszabály értelmében köteles. A jóvátétel nem tartozik azon fizetési kötelezettségek körébe, amelynek megfizetése alól a felelősségbiztosítónak mentesítenie kellene a biztosítottját. Amennyiben az érintettek nem kötnek megállapodást a közvetítői eljárásban, úgy a károkozóval szemben – nagy valószínűséggel – pénzbüntetés szabnak ki. Ez esetben az alperesnek sem a pénzbüntetés, sem a bűnügyi költség megfizetése alól nem kellett volna mentesítenie a biztosítottját, de ezeket a költségeket nem is lehetett volna levonni a sérelemdíj összegéből. Az alperes nem hivatkozhat alappal egy olyan kifizetésre, amelyet ténylegesen nem ő teljesített a felperesnek, illetőleg amelyet utólag sem kell megfizetnie saját biztosítottja irányába.
[32] Amennyiben a felperest megillető sérelemdíj összege mégis csökkenthető a károkozó által fizetett jóvátétel összegével, úgy deklarálásra kerül, hogy a jóvátétel nem más mint sérelemdíj. Ez esetben azonban az alperesnek mégis fizetési kötelezettsége keletkezik a biztosítottja irányába, hiszen a Ptk. 6:470. § (1) bekezdése alapján az alperesnek utólag meg kell fizetnie biztosítottjának a kifizetett 500 000 forintot. Az alperes ennek megtörténtét nem igazolta. Nem tette ezt, mivel a kifizetett jóvátétel vonatkozásában saját biztosítottja felé nincs megtérítési kötelezettsége.
[33] A felperes szerint sérült a közvetítői eljárás jogalkotó által meghatározott célja [Bkt. 2. § (1) bekezdés], ami elsődlegesen az volt, hogy a károsult és a károkozó közötti konfliktust – amennyiben erre lehetőség nyílik – mindkét fél számára kedvező módon rendezze. A közvetítői eljárásban született megállapodás értelemszerűen kedvező a károkozóra nézve, hiszen a megállapodásban foglaltak teljesítése esetén az ellene indult büntetőeljárás megszűnik, nem szabnak ki büntetést, mentesül a büntetett előélettel együtt járó negatív következmények alól is. A megállapodás kedvező a károsultnak is, hiszen tényleges anyagi előnyt jelent számára, hogy ő jut hozzá ahhoz (vagy azzal megegyező mértékű) összeghez, amelyet a károkozó egyébként az állam részére pénzbüntetés formájában fizetne meg. Amennyiben a másodfokú bíróság által képviselt joggyakorlat lesz irányadó, és a polgári ügyekben és a közvetítői eljárás keretében fizetett jóvátétel összegével minden esetben csökkenteni kell a polgári jogi értelemben vett sérelemdíjat, úgy a közvetítői eljárások létjogosultsága a károsulti oldalon értelmét veszti, hiszen ez esetben károsult számára semmiféle előnyt nem jelent, ha hozzájárul a közvetítői eljáráshoz, mert a kifizetett jóvátételt utóbb levonják a sérelemdíj összegéből. A károsultak számára a közvetítői eljárás nem nyújt előnyt, és ez esetben vélhetően úgy fognak dönteni, hogy inkább folytatódjon a büntetőeljárás, szabjanak ki büntetést az eljárás alá vont személyekkel szemben, hiszen így legalább a büntetőjog pönális és preventív hatása érvényesül. A károsultak nem lesznek érdekeltek a közvetítői eljárás lefolytatásában, így pedig alapjában fog megváltozni a büntetőeljárások joggyakorlata, mégpedig egyértelműen negatív irányban és a jogalkotó eredeti szándékával ellentétesen. A közvetítői eljárás jogintézménye a közlekedési balesetes ügyek kapcsán előreláthatóan teljesen érvényét fogja veszíteni a másodfokú bíróság által osztott joggyakorlat tükrében, mert az a jövőben kizárólag a károkozó vonatkozásában marad előnyös, a károsult szempontjából közömbössé válik.
[34] A káron szerzés tilalma folytán a kártérítést csökkenteni kell a károsultnak a károkozásból származó vagyoni előnyével, kivéve, ha ez az eset körülményeire tekintettel nem indokolt. A Ptk. bizonyos esetekben (amelyek köre nincs pontosan meghatározva) lehetőséget biztosít arra, hogy az eljáró bíróság megfelelő indokok mentén a káron szerzés tilalmát is áttörje. A vitatott joggyakorlat általánossá válásával együtt járó, már ismertetett negatív következmények egyértelműen alapot adnak és megfelelő indokul szolgálnak a Ptk. 6:522. § (3) bekezdés második fordulatának jelen eljárásban történő alkalmazhatóságára.
[35] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
[36] A teljes kártérítés elvének sérelmét illetően előadta, hogy a Kúria Pfv.III.20.316/2021/4. számú ítéletének [15] és Pfv.III.21.757/2016/5. számú ítéletének [13] bekezdése szerint a sérelemdíj összegének csökkentése a közvetítői eljárásban megfizetett jóvátétel összegével nem sérti ezt az elvet, hiszen a perben érvényesített összeg teljes egészében megtérült.
[37] Álláspontja szerint a felperes tévesen hivatkozott a Ptk. 6:49. §-a szerinti beszámításra, mert a beszámítás nem e szerint értendő. E hivatkozásnak nincs jelentősége, a beszámítás itt ugyanis nem a felek egymással szemben fennálló, lejárt pénzkövetelésére értendő, hanem a jóvátételi összeg beszámítására.
[38] A felek szerződési szabadságának jogellenes korlátozását illetően rámutatott, hogy a megállapodásban szereplő azon kikötés, miszerint „a fenti összeg jóvátétel, a biztosító által fizetendő kártérítésbe nem számít bele, azon felül értendő”, valamint, hogy a „jelen megállapodás nem érinti a biztosító kártérítési kötelezettségét” a kialakult bírói gyakorlat által alá nem támasztott, így felesleges kikötések. A közvetítői eljárásban a károkozó által megfizetett jóvátételt nem lehet figyelmen kívül hagyni (Kúria Pfv.III.20.217/2022/5. számú ítélet [40] pont). Az alperes álláspontja szerint a megállapodásban szereplő kikötések teljes mértékben érvényüket vesztik, mivel azok nem állnak összhangban a Kúria döntéseivel. Mindez azonban nem jelenti a felek szerződési szabadságának jogellenes korlátozását.
[39] A jóvátétel alperesi biztosított által történő érvényesíthetőségének akadályait illetően is hivatkozott a Kúria Pfv.III.20.217/2022/5. számú ítéletének [40] pontjára. Rámutatott, hogy nem a biztosítottja helyett, hanem mögöttesen van jelen az eljárásban, és az alperes valamint a biztosított által megtérített összegeket együttesen kell figyelembe venni, amit a hivatkozott határozatok is szemléltetnek.
[40] Alperes szerint a közvetítői eljárás célja az, hogy a felek közötti konfliktust egy megállapodás keretében, mindkét fél számára kedvező módon rendezze, amely egyértelműen előnyös mind a károkozóra, mind pedig a károsultra nézve. A károkozó mentesül a büntetőjogi felelősségre vonás alól, míg a károsult számára a megállapodás általában tényleges, közvetlen anyagi előnyt jelent. A felek megállapodása teljesíti a közvetítői eljárás Bkt. 2. §-ában megjelölt célját, hiszen orvosolja a felek között a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben keletkezett konfliktust, továbbá az mindkét félre nézve kölcsönös előnyökkel jár, így a közvetői eljárás jogalkotó által meghatározott célja nem sérült.
[41] A káron szerzés tilalmával összefüggésben hivatkozott a Tatabányai Törvényszék Pf.21.283/2013/6. számú ítéletében írtakra, arra, hogy a „polgári jog kártérítési rendszere alapelvének tekinthető káron szerzés tilalma folytán a kárból minden esetben le kell vonni a károkozásból eredő esetleges vagyoni előnyöket is. A kártérítésnek a károsult részére teljes jóvátételt kell biztosítania, azonban nem eredményezhet anyagi előnyt a károsult javára, tehát nem lehet függetleníteni a felperes kártérítési igényét az ugyanennek a közlekedési balesetnek a következtében lefolytatott közvetítői eljárás nyomán már megkapott jóvátételtől.”
A Kúria döntése és jogi indokai
[42] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem alapos.
[43] A Pp. 406. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással lehet kérni. Az e tárgyban irányadó 1/2016. (II. 15.) PK vélemény értelmében a felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következik, hogy a Kúria kizárólag a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél által megjelölt, tartalmában is kifejtett anyagi és eljárásjogi jogszabálysértéseket vizsgálhatja. A felülbírálat tartalmi és perjogi kereteit a felülvizsgálati kérelem határozza meg [Pp. 413. § (1) bekezdés b), c) pont, 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3., 4.].
[44] A felülvizsgálati kérelem tárgyává tett 500 000 forintot a károkozó a Bkt. 13. §-ával szabályozott megállapodás alapján fizette meg a felperesnek. A törvény az Európai Unió Tanácsának 2001. március 15-i 2001/220/IB kerethatározata végrehajtása érdekében jött létre. A kerethatározat 9. cikk (2) bekezdése alapján minden tagállam megfelelő intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy ösztönözze az elkövetőt a sértettet megillető megfelelő kártérítés nyújtására. A kerethatározatot a törvény hatálybalépését követően felváltotta az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 2012/29/EU irányelve, amely a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szól. Az irányelv 16. cikk (2) bekezdése szerint is a tagállamok ösztönzik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az elkövetőket az áldozatot megillető megfelelő kártérítés nyújtására késztessék. Egyik európai jogi dokumentum sem szól a sértettet megillető kártérítésen felüli vagyoni juttatás elősegítéséről, a jóvátétel kifejezés nem is szerepel magyar fordításukban.
[45] A Bkt. általános indokolása a törvény által bevezetett jogintézmény rendeltetését abban jelöli meg, hogy a kárhelyreállító igazságszolgáltatásban az érintettek bevonásával megtörténjen a „bűncselekménnyel okozott kár jóvátétele”. A Bkt. 2. § (1) bekezdése értelmében az eljárás célja a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a terhelt jövőbeni jogkövető magatartását elősegítő írásbeli megállapodás létrejötte. Az e rendelkezéshez fűzött indokolás szerint az eljárás célja akkor teljesül, ha a terhelt és a sértett önként, minden befolyástól mentesen megállapodnak abban, hogy a terhelt hogyan, milyen módon téríti meg a sértettnek okozott kárt, illetve milyen más módon gyakorol jóvátételt. A sértett szempontjai ebben deklaráltan annyiban jelennek meg, hogy a büntető-, illetve a polgári peres eljárásnál gyorsabb, egyszerűbb eljárásban kaphat számára megnyugtató elégtételt, amelynek tényleges kártérítésnek kell lennie. A Bkt. 13. § (1) bekezdése kimondja, hogy a közvetítői eljárásban a megállapodás akkor jön létre, ha a sértett és a terhelt között a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésében vagy a bűncselekmény káros következményeinek egyéb módon való jóvátételében azonos álláspont alakul ki. E § (2) bekezdés a) pontja értelmében a terhelt és a sértett közötti megállapodás egyik fő tartalmi eleme a kár megfizetésének módja és ideje.
[46] Már nem fenntartott, de ide kapcsolódó indokait illetően a polgári perekben is irányadónak tekinthető a Legfelsőbb Bíróságnak a közvetítői eljárásra vonatkozó egyes rendelkezések értelmezéséről szóló 3/2007. BK véleménye. Ez tartalmazta, hogy a közvetítői eljárás, illetve az abban született megállapodás büntetőjogi jelentősége a terhelt tevékeny megbánásának megállapíthatósága, amelynek két együttes eleme a közvetítői eljárást megelőző beismerő vallomás és a jóvátétel vállalása, valamint a megállapodás és a jóvátétel megtörténte (III.2. pont). A tevékeny megbánás megállapításának nem feltétele a bűncselekménnyel okozott kár maradéktalan megtérítése. Ebben az értelemben az eljárás eredményes lehet akkor is, ha az elfogadott, illetve a megtérített kártérítési összeg az elkövetési értéktől (okozott kártól, vagyoni hátránytól stb.) eltér, attól akár alacsonyabb, akár magasabb (IV. pont). Ebből az következik, hogy elvileg nem kizárt az okozott kárt meghaladó mértékű jóvátétel fizetése a terhelt részéről, de ez csakis a közvetítői eljárás keretében történhet. Ha például a megállapodásban a szerződő felek azt rögzítik, hogy a sértett vagyonában bekövetkezett kár pótlására szolgál a jóvátétel összege, miközben a vagyoni kár értéke annál alacsonyabb, a többlet nem követelhető vissza, de értelemszerűen vagyoni kár címén nem támasztható olyan további igény sem, amelyre a jóvátétel összege egyébként fedezetet nyújt.
[47] Az előzőekben felhívott jogi dokumentumokból megállapítható, hogy a jóvátételként fizetett összeg a bűncselekmény sértett által elszenvedett következményeinek, a bűncselekménnyel neki okozott kár enyhítésére vagy reparálására szolgál. Nincs szó arról, hogy az a felülvizsgálati kérelemben írt ún. „plusz előnyt” jelenthetne a sértettnek, és arról sem, hogy az a sértett felé a büntetésként alkalmazható pénzbüntetés átengedése lenne az állam részéről. Mivel a jóvátétel nem a pénzbüntetés helyébe lép, nincs jelentősége annak sem, hogy a felelősségbiztosító szerződéses kötelezettsége kiterjed-e a pénzbüntetésre és a bűnügyi költségre.
[48] A sértettnek nincs rendelkezési joga a büntetőeljárás fölött. A közvetítői eljárás nem azt a célt szolgálja, hogy a sértett eltekintsen a büntető igényétől, mert ilyen igénye – a magánvádas eljárásokat kivéve – nincs. A büntető igény az államot illeti meg. Az eljárás alapvető célja a terhelt tevékeny megbánása. A megbánás tevékeny jellege abban fejeződik ki, hogy jóvátételt nyújt a sértett számára. A sértett oldalán jelentkező előny az, hogy ilyen módon hamarabb, egyszerűbb eljárásban juthat hozzá kártérítési igényéhez vagy annak legalább valamely részéhez (Bkt. 2. §-ához fűzött indokolás). Nem az a cél, hogy a sértett profitáljon a károsodásából. A jogalkotó olyannyira elképzelhetőnek tartotta, hogy a sértetteket ne csak a pénzbeli megtérülés igénye késztesse a megállapodás megkötésére, hogy a Bkt. 13. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a jóvátételnek a pénzfizetésen kívüli más – közelebbről meg nem határozott – módját is lehetővé tette, ami egyes jogirodalmi álláspontok szerint lehet akár egyszerű bocsánatkérés is vagy például a megrongált dolog megjavítása, a sértett részére nyújtott személyes szolgáltatás, munkavégzés, gondozás is. A jogalkotó alapvetően más, elsősorban nem anyagi alapon nyugvó sértetti megbocsátást feltételez. A károsult anyagi kötelezettségvállalását mint általános jóvátételi formát nem a sértett szerződéskötési akaratának előmozdításához, hanem a terhelt tevékeny megbánásának megállapíthatóságához kívánja meg.
[49] A felek szerződési szabadsága megengedi ugyan, hogy a terhelt a sértettnek a tényleges kárt meghaladó vagyoni szolgáltatást teljesítsen akár jóvátétel címén is, de ez a szabadság nem terjed ki a kötelmen kívül álló személy anyagi terheinek növelésére. Azok a kárelemek, amelyek a közvetítői eljárás eredményeként kötött megállapodásban nevesítetten túlkompenzáltak, értelemszerűen már nem érvényesíthetők egyéb jogi úton. Ha viszont a jóvátétel a tényleges kár kompenzálására csak részben elegendő, a sértett jogosult a többletigénye polgári eljárás keretében való érvényesítésére, de csakis a többlet erejéig és nem azt meghaladó mértékben. Ha a közvetítői eljárásban kötött megállapodás nem terjed ki arra, hogy a fizetendő jóvátétel mely valódi kárelem vagy kárelemek térítésére szolgál, az a teljes – vagyoni és nem vagyoni – kár összegében elszámolandó, közömbös, hogy éppen melyik kártételt csökkenti vele a bíróság. Ez nem értelmezhető a Ptk. 6:49–52. §-ai szerinti beszámításként. A per egészén végigvezethetően a felek, de a bíróságok is tévesen alkalmazták a beszámítás fogalmát. A jogerős ítélet szóhasználata helytelen, nem felel meg a szaknyelvi jelentésnek, a másodfokú bíróság köznyelvi értelemben használta ezt a kifejezést. Olyan költségek károkozó általi megtérítéséről nem lehet szó jóvátétel keretében, amelyeket a felelősségbiztosítója nem hajlandó megtéríteni. A felelősségbiztosítási szerződésen alapuló szolgáltatás mértéke – a szerződés keretösszegén belül – nem a biztosító fizetési hajlandóságának a függvénye, hanem a bekövetkezett kárhoz igazodik. A felperes által hivatkozott, a közvetítői eljárásban eredményeként megkötött megállapodásban szereplő „nem bizonyítható költségek” pedig nemcsak meghatározatlanok, de bizonyítottság hiányában a bíróság számára figyelmen kívül is maradnak, nem létezőnek tekintendők.
[50] A másodfokú bíróság tehát nem sértette meg a teljes kártérítés elvét [Ptk. 6:522. § (2) bekezdés] sem. A felperes a nem vagyoni kárát 5 000 000 forintban határozta meg. Ebből az alperes teljesített 2 000 000 forintot, ezért a felperes a perben 3 000 000 forintot érvényesített. Mindkét fokú bíróság a felperes által kért nem vagyoni kár teljes összegét, és az abból az alperes által már térített összeget azonosan határozta meg. A két döntés közötti különbség abban állt, hogy a jogerős ítélet a máshonnan, a károkozótól származó összeget is figyelembe vette, ami megfelelt a Ptk. 6:522. § (3) bekezdésében foglaltaknak. A káron szerzés tilalmának feloldását nem alapozzák meg a felülvizsgálati kérelemben kifejtett indokok.
[51] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.VI.21.030/2023/4.)