I. Ha a Ptk. hatálybalépése előtt kötött szerződésből származó valamennyi jog és kötelezettség 2016. január 6-án vagy azt követően, jogszabály rendelkezése alapján száll át másra, a szerződésre a továbbiakban a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
II. A mezőgazdasági ingatlan tulajdonjogának 2016. január 6-át követő átruházása esetében az a 2014. március 15. előtt kötött haszonbérleti szerződésben létrejött jogok és kötelezettségek – a Magyar Állam személyéhez tapadó jogok és kötelezettségek kivételével – átszállnak az új haszonbérbe adóra [1952. évi III. törvény (régi Pp.) 206. § (1) bek., 221. § (1) bek.; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:3. §, 6:62. §; 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 53/C. § (1)–(2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Magyar Állam tulajdonában álló „szántó és árok, kivett udvar” művelési ágú ingatlant (a továbbiakban: ingatlan) az alperes – más ingatlanokkal együtt – a 2001. augusztus 31-én kötött haszonbérleti szerződéssel 2051. augusztus 31-ig haszonbérbe vette.
[2] A haszonbérleti szerződés 2. pontja értelmében a haszonbérlő a szerződés szerinti földterületeket a földek művelési ágának megfelelő művelésére vette haszonbérbe. A haszonbérlő a használatba vett földterületek művelését rendeltetésszerűen, a termőföld védelméről szóló jogszabályoknak megfelelően köteles végezni.
[3] A haszonbérleti szerződés 5. pontja alapján a haszonbérleti szerződésben, valamint a külön jogszabályban foglalt rendelkezések súlyos megsértése esetén rendkívüli felmondásnak van helye. Felmondási oknak minősül – egyebek mellett –, ha a haszonbérlő a haszonbérelt földet vagy annak egy részét nem műveli, vagy nem a föld művelési ágának megfelelő gazdálkodást folytat, illetőleg a termőföld védelmére, hasznosítására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem tartja be; ha a haszonbérelt föld művelési ágát a haszonbérbe adó előzetes hozzájárulása és az egyéb rendelkezések betartása nélkül megváltoztatja.
[4] A Magyar Állam képviseletében tulajdonosi jogokat gyakorló Nemzeti Földalapkezelő Szervezet 2016. március 10-én eladta az ingatlant.
[5] Az adásvételi szerződés 1. pont 2. bekezdése rögzítette, hogy az ingatlan 2051. augusztus 31. napjáig haszonbérleti joggal terhelt.
[6] Az adásvételi szerződés 1. pont 6. bekezdése alapján a Vevő kijelentette, hogy az ingatlan elhelyezkedését és határait ismeri. Az ingatlan természetbeni állapotának és ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett művelési ágának egyezőségéről a vevő köteles meggyőződni. A vevő tudomásul vette, hogy ennek elmaradása esetén szavatossági, kártérítési, illetve egyéb igénnyel az Eladóval szemben nem élhet. Az esetleges eltérésekért az Eladó a felelősségét kifejezetten kizárta.
[7] Az adásvételi szerződés 16. g) pontja értelmében, amennyiben az ingatlan haszonbérleti vagy/és megbízási jogviszonnyal terhelt, a vonatkozó jogviszonyok szerződéseit, feltételeit megismerte, azzal kapcsolatosan minden tájékoztatást az Eladótól megkapott és további kérdése nincs, továbbá tudomásul vette, hogy a vonatkozó jogviszonyokban az Eladó helyébe lép.
[8] A 2016. szeptember 14-én kelt elővásárló adásvételi szerződésbe belépését tanúsító okirat 3.) pontja értelmében a felperes mint elővásárló vevő az eredeti vevővel megkötött adásvételi szerződésbe belépett.
[9] Az ingatlant az alperes engedély nélkül a művelési ágtól eltérően használta, azon engedély nélkül trágyakazalt, karámot, mezőgazdasági tárolóteret és utat létesített, amelyet a felperes az ingatlan felmérésekor észlelt. A felperes megbízásából elkészített 2017. április 10-én kelt igazságügyi szakvélemény rögzítette, hogy az alperes a perbeli földterületet 2 ha 3864 m2 nagyságban a haszonbérbeadó hozzájárulása nélkül, jogellenesen, nem a művelési ágnak megfelelően használja, azon olyan gazdálkodást folytat, amely tartósan veszélyezteti a föld termőképességét, nem műveli meg a teljes földterületet.
[10] A felperes a szakvéleményben foglaltak alapján a 2017. június 6-án kelt, az alperes által 2017. június 8-án átvett levelében felszólította az alperest, hogy a haszonbérleti szerződés szerinti földhasználati kötelezettségének tegyen eleget, a kifogásolt magatartással és mulasztással 15 napon belül hagyjon fel. A felszólításban kifogásolta, hogy a haszonbérlő engedély nélkül nem a föld művelési ágának megfelelően hasznosítja a területet, egyben figyelmeztette, hogy amennyiben a jogszabály- és szerződésellenes magatartást nem szünteti meg, a szerződést azonnali hatállyal felmondja.
[11] Az alperes a 2017. június 23-án kelt válaszában részletezte, hogy a művelési ágtól való eltérés hogyan alakult és a felperes együttműködését kérte az ügy megoldásában.
[12] A felperes a 2017. június 26-án kelt és az alperes által ugyanezen a napon átvett nyilatkozatával a 2017. június 6-i levelében foglaltakra utalással, az alperes súlyos szerződésszegésére hivatkozással a haszonbérleti szerződést azonnali hatállyal felmondta. Az azonnali hatályú felmondás jogszabályi alapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 457. § (2) bekezdésére, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6.354. § (2) bekezdésére és a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 57. § e) pontjára és 58. § (1) bekezdés a) és b) pontjára, 61. §-ára és 62. § (1) bekezdésére hivatkozott.
[13] Az illetékes kormányhivatal járási hivatala 2017. augusztus 25-én kelt határozatában az alperes mint igénybe vevő által az ingatlan engedély nélküli más célú hasznosítását követően elvégzett ingatlan-nyilvántartás szerinti eredeti állapot helyreállítását elfogadta. A határozat indokolása szerint az alperes saját felelősségeként az ingatlan 1916 m2 területet kitevő földrészletének trágyatárolás céljára történő, más célú hasznosítási engedély hiányában való igénybevételét elismerte, amely 2016. november – december hónaptól a betakarítás végéig áll fenn, azt követően kihelyezik a trágyát a környező földterületre.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[14] A felperes keresetében az alperest a perbeli ingatlan 15 napon belüli birtokba adására kérte kötelezni. Negyedleges keresete azon alapult, a haszonbérleti szerződés az azonnali hatályú felmondása folytán megszűnt.
[15] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A negyedleges keresettel szembeni ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a felperes az adásvételi szerződés megkötésekor tudott az eltérő művelésről, így rosszhiszeműen járt el akkor, amikor a művelés helytállóságával kapcsolatos problémáját kötelezettsége és lehetősége ellenére nem hozta az alperes tudomására, hanem a haszonbérlővel szembe fordulva mielőbbi felmondásra és a birtoklás céljával kötötte meg a szerződést. Utalt arra, hogy a felperes által a felmondást megelőző felhívásban biztosított 15 napos határidő nem volt elegendő a felperes által kért tevékenység elvégzésére, a válaszlevelében pedig tájékoztatta a felperest arról, hogy a művelési ágat meg kívánja változtatni, az ezzel kapcsolatos eljárás már folyamatban van.
Az első- és a másodfokú ítélet
[16] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatályba lépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 53/C. §-a és a Kúriának a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény szerződésátruházási szabályainak érvényesüléséről szóló 7/2021. számú Polgári jogegységi határozata (a továbbiakban: 7/2021. PJE határozat) alapján – a haszonbérleti jogviszonyra a jogvita elbírálása során a régi Ptk. rendelkezéseit alkalmazva – annak 457. § (2) bekezdés b) pontjára, 4. § (1) bekezdésére hivatkozva megállapította, hogy a felperes a felmondás előtt már több hónappal tisztában volt azzal, hogy az alperes a művelési ágtól eltérő módon használja az ingatlant, ezáltal a föld termőképességét és a termelés eredményességét veszélyezteti. Ehhez képest csak 15 napos, nyilvánvalóan nem megfelelő határidőt biztosított a művelési ág helyreállítására, amely arra nem volt elegendő, így az azonnali hatályú felmondás érvénytelen, joghatás kiváltására nem alkalmas.
[17] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a tényállás kiegészítését követően az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes negyedleges keresetének helyt adva kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül adja a felperes birtokába az ingatlant.
[18] Döntése azon alapult, hogy a 7/2021. PJE határozatra tekintettel a Ptk. 53/C. §-a alapján a felek közötti jogviszonyra a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni és a felperes, valamint az alperes között a szerződést új szerződésnek kell tekinteni.
[19] Rögzítette, hogy nem vitatottan az alperes a haszonbérelt földterület egy részét a művelési ágtól eltérő módon használta, amelyhez a haszonbérleti szerződés 5. pontja a felperes rendkívüli felmondási jogát kapcsolta. Egyebekben utalt arra is, hogy a 7/2021. PJE határozat alapján alkalmazandó a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) 58. § (1) bekezdés a) és b) pontja értelmében is lehetőség volt az azonnali hatályú felmondásra. A Földforgalmi tv. 58. § (1) bekezdés b) pontja a felek szerződéses megállapodásával egyezően rögzítette felmondási jogként a művelési ágtól eltérő földhasználatot és ez esetben kötötte előzetes írásbeli felhíváshoz az azonnali hatályú felmondást. Erre tekintettel a felperes 2017. június 26-i nyilatkozatában a művelési ágtól eltérő földhasználatra hivatkozással jogszerűen mondta fel a haszonbérleti szerződést.
[20] Megállapította, hogy a haszonbérleti szerződés 3. és 5. pontja alapján az alperesnek is tudnia kellett, hogy a művelési ágtól eltérő földhasználat alapul szolgál a szerződés azonnali hatályú felmondásához. Erre tekintettel a Ptk. 1:3. § (1) bekezdése alapján elsődlegesen az alperestől volt elvárható a szerződéses kötelezettségének teljesítése, az, hogy a termőföldet a művelési ágnak megfelelően használja, vagy az eltérő használat kapcsán akár a haszonbérbe adóval egyeztessen.
[21] Azon körülmények együttes értékelésével, hogy az alperes e kötelezettségének nem tett eleget, a felperes 2017. június 6-án kelt felszólítására érdemben nem válaszolt – érdemi egyeztetést a felperessel a nem kezdeményezett, a felszólításban biztosított határidőt nem kifogásolta, annak meghosszabbítását nem kezdeményezte, a művelési ág megváltoztatására hajlandóságot nem mutatott –, a másodfokú bíróság annak vizsgálata nélkül is, hogy a 15 napos határidő elegendő volt a felhívás teljesítésére, azt állapította meg, hogy a felperes azonnali hatályú felmondása jogszerű volt, terhére joggal való visszaélés nem állapítható meg. Utalt e körben a másodfokú bíróság arra is, hogy a felperes a perbeli termőföldet a „Földet a gazdáknak!” program keretében vásárolta meg. A program célját összevetve azzal, hogy az alperes évek óta nem a művelési ágnak megfelelően hasznosította a földterületet, ugyancsak nem lehetett okszerű következtetést levonni arra, hogy a felperes azonnali hatályú felmondása jogellenes.
[22] Megjegyezte továbbá, hogy a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet és az eredeti vevő közötti adásvételi szerződésben a művelési ággal kapcsolatos nyilatkozat kizárólag ezen szerződő felek jogviszonyában bírt jelentőséggel, a felelősség szempontjából azt nem lehet olyan kiterjesztően értelmezni, hogy az ezen adásvételi szerződésbe belépő felperes tudomásul vette, vagy kifejezetten hozzájárult a művelési ágtól eltérő alperesi földhasználathoz.
[23] Egyebekben rögzítette, hogy a felhívásban megszabott határidő megfelelősége szakkérdésnek minősül, szakértői bizonyítás viszont nem folyt az elsőfokú eljárásban. Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére azonban nem látott okot, mert a fellebbezéséhez csatolt magánszakértői vélemény és az azzal kapcsolatos alperesi nyilatkozat alapján a magánszakértői véleményt szakértői véleményként elfogadta. A szakvéleményt aggálytalannak találta, annak alapján arra jutott, hogy a felperes által biztosított 15 napos határidőn belüli művelési ág visszaállítására irányuló munkák megkezdése az alperestől mint szakcégtől elvárható volt.
[24] Mindezekre figyelemmel a felperes jogszerű azonnali hatályú felmondása alapján megállapította, hogy a Ptk. 6:213. §-a és a Földforgalmi tv. 57 § e) pontja alapján a haszonbérleti szerződés megszűnt, az alperes a Ptk. 5:9. § (1) bekezdése alapján köteles az ingatlant a felperes birtokába adni.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[25] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak a hatályon kívül helyezését és – tartalma alapján – az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
[26] Megsértett jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 3. § (3) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, Ptké. 53/C. § (2) bekezdését, a Fétv. 45/A. §-át, a Földforgalmi tv. 70. § (2) bekezdését, a régi Ptk. 4. §-át, 277. § (4) és (5) bekezdését, a Ptk. alkalmazása esetén a Ptk. 1:3. § (1) bekezdését, 6:62. § (1) bekezdését jelölte meg.
[36] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[37] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[38] A felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálata során elsődlegesen azt szükséges rögzíteni, hogy a felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, hanem a rendes jogorvoslat, a fellebbezés alapján hozott jogerős bírósági határozat anyagi jogi és/vagy eljárásjogi hibájának az orvoslására szolgáló, kérelemhez kötött, rendkívüli jogorvoslati eljárás. A jogerős ítélet felülbírálatának a tartalmi és perjogi kereteit a felülvizsgálati kérelem határozza meg [régi Pp. 272. § (2) bekezdése, 275. § (2) bekezdése]. A régi Pp. 272. § (2) bekezdése és az azt értelmező, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény (a továbbiakban: 1/2016. PK vélemény) értelmében a felülvizsgálati kérelem kötelező tartalmi eleme a jogszabálysértés és a megsértett jogszabály megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok keretei között bírálhatja felül: köti a kérelemben megfogalmazott jogszabálysértés és annak tartalmi körülírása.
[39] Az alperes eljárásjogi és anyagi jogi alapon is támadta a jogerős ítéletet. Anyagi jogi támadásai elsődlegesen arra irányultak, hogy a felek közötti jogviszonyra, így a jogvita elbírálására a régi Ptk. vagy a Ptk. rendelkezései az irányadóak. Mivel ez esetben az anyagi jogi normák határozzák meg a jogilag releváns tényeket, a Kúria először ebben a kérdésben foglalt állást.
[40] Annak eldöntésére, hogy az eredeti haszonbérleti szerződést szerződésátruházás folytán új haszonbérleti szerződés váltja-e fel, a Ptké. 53/C. §-a irányadó. A Ptké. 53/C. §-a vonatkozásában az Alkotmánybíróság a 22/2018. (XI. 20.) AB számú határozatában mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg és felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatát 2019. március 31-ig végezze el, alkossa meg azokat a külön szabályokat, amelyek alapján a nováció konkrét tartalma és joghatásai, illetőleg a Ptk. szerződésátruházási szabályainak és a Ptké. 53/C. § (2) bekezdésének egymáshoz való viszonya egyértelműen megállapítható. A jogalkotó ezeket a jogszabályokat ezidáig nem alkotta meg. A Ptké. 53/C. §-a azonban a hiányosságai ellenére hatályos jogszabályi rendelkezés, amelyet az általa szabályozott jogviszonyokban alkalmazni kell. Mivel jogvita esetén a bíróságok feladata e jogszabályi rendelkezés és a nováció tartalmának, joghatásainak az értelmezése, a Kúria Magyarország Alaptörvénye 25. cikk (3) bekezdése alapján – az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében – meghozta a bíróságokra kötelező a 7/2021. PJE határozatot.
[41] A Kúria a 7/2021. PJE határozatban kifejtette, hogy a Ptk. szerinti szerződésátruházás jogutódlást eredményez. Ha a Ptk. hatálybalépése előtt kötött szerződésből származó valamennyi jog és kötelezettség 2016. január 6-án vagy azt követően, jogszabály rendelkezése alapján száll át másra, a szerződésre a továbbiakban a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A szerződésátruházás ilyenkor is jogutódlást jelent, a szerződést ez esetben a Ptké. 53/C. § (2) bekezdése alkalmazásában a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél közötti új szerződésnek kell tekinteni, azzal, hogy a szerződés tartalma, a feleket a jogviszony alapján megillető jogok és kötelezettségek változatlanok maradnak. Ha tehát a Ptk. hatályba lépése előtt kötött szerződésből származó valamennyi jog és kötelezettség jogszabály rendelkezése alapján száll át másra, úgy erre a Ptk. 6:211. §-át [Szerződésátruházás jogszabály rendelkezése alapján] kell alkalmazni. A Kúria ezzel a jogértelmezéssel oldotta fel a novációs elemre tekintettel felmerült jogalkalmazási bizonytalanságot (PJE [27]–[34] bekezdése), egyben meghatározta a Ptké. 53/C. § (2) bekezdésének szabályozása alá tartozó szerződések körét (PJE [35]–[42] bekezdések).
[42] Az adásvételi szerződést az alperes által 2001. év óta haszonbérelt ingatlanra 2016. március 10-én kötötték, amelybe a felperes 2016. szeptember 14-én lépett be, így helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy a felperes tulajdonszerzésére tekintettel a 7/2021. PJE határozatban foglalt feltételek megvalósultak (a felperes a tulajdonjogát adásvétel útján szerezte, a régi Ptk. hatálya alá tartozó haszonbérleti szerződés alanyává a 2016. január 6-át követően megkötött adásvételi szerződés folytán jogszabály [Ptk. 6:356. §-a alapján alkalmazott 6:340. § (2) bekezdése], nem pedig egy szerződésátruházási megállapodás alapján vált), tehát a Ptké. 53/C. §-a alkalmazható. Ez a jogértelmezés egyben azt is jelenti, hogy alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a jogerős ítélet sérti a Fétv. 45/A. §-át, mert azon túl, hogy e rendelkezés az adásvételi szerződés megkötésekor nem volt hatályban, nem a Ptk. jogszabályi rendelkezésén, hanem a felek megállapodásán alapuló szerződésátruházás szabályainak az alkalmazását zárta ki.
[43] A fentiek a 7/2021 PJE határozat [50] bekezdésében kifejtettek alapján azt eredményezik, hogy a kötelem a szerződésből kilépő Magyar Állam és a szerződésben maradó alperes között megszűnt, a korábban létrejött jogok és kötelezettségek összessége pedig – a Magyar Állam személyéhez tapadó jogok és kötelezettségek kivételével – a szerződésbe belépő felperes és a szerződésben maradó alperes között maradt fenn. Hasonlóan foglalt állást a Kúria a Pfv.21.802/2018/4., (BH 2020.106.) és a Pfv.20.206/2020/7., Pfv.20.818/2021/7. számú határozataiban is. A Kúria gyakorlata e tekintetben tehát már a 7/2021. PJE határozat meghozatala előtt is egyértelmű volt, hiszen függetlenül attól, hogy az ítélkező tanácsok a haszonbérleti szerződésben az adásvételi szerződés megkötésével beállt alanyváltozás hatását novációnak vagy szerződésátruházásnak minősítették, álláspontjuk abban egyező volt, hogy az új tulajdonosra nem száll át a Magyar Állam személyéhez fűződő jog.
[44] A 7/2021. PJE határozat szerint tehát a Ptké. 53/C. § (2) bekezdésének novációs hatásaként a szerződésre alkalmazni kell a Ptk. szabályait és a kapcsolódó egyéb anyagi jogi szabályokat, így a Földforgalmi tv. és a Fétv. rendelkezéseit is annak ellenére, hogy az eredeti szerződést korábban kötötték meg (indokolás [50] pont). A jogerős ítélet ezért nem sérti a Ptké. 53/C. §-át, a Földforgalmi tv. 70. § (2) bekezdését és nem sértheti a régi Ptk.-nak az alperes által felhívott rendelkezéseit sem.
[45] A perbeli esetben a haszonbérleti szerződés 5. pontja szerint a haszonbérleti szerződés azonnali hatályú felmondására jogosult a tulajdonos bérbeadó, ha a haszonbérlő a föld művelési ágát a haszonbérbeadó előzetes hozzájárulása és az egyéb rendelkezések betartása nélkül megváltoztatja vagy azon nem a föld művelési ágának megfelelő gazdálkodást folytat. Ez a felmondási ok nem kötődik a Magyar Állam személyéhez, nem ahhoz tapadó jog, hiszen valamennyi tulajdonosnak alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy a tulajdonát képező földterület művelési ágát fenntartsák, a termőföld megfelelő minőségét megőrizzék. Erre tekintettel – amennyiben az eltérő hasznosítás bizonyított – a felperes a haszonbérleti szerződés 5. pontja alapján jogosult volt az ingatlan vonatkozásában a szerződés azonnali hatályú felmondására.
[46] Mindezek alapján a perben azt kellett vizsgálni, hogy a felmondási ok megvalósult-e és a felperes az azonnali hatályú felmondás jogát jogszerűen gyakorolta-e. Az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság e kérdések megítélése során sértette meg a régi Pp. 206. § (1) bekezdésének, 221. § (1) bekezdésének, 3. § (3) bekezdésének és a Ptk. 1:3. § (1) bekezdésének, 6:62. §-ának a rendelkezéseit.
[47] A régi Pp. 206. § (1) bekezdése kapcsán szükséges azt rögzíteni, hogy a bírói mérlegelés felülvizsgálati kérelemmel való támadhatóságáról a Kúria már több határozatában állást foglalt. Ezek lényege, hogy – főszabály szerint – nem állapítható meg jogszabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja (BH 1994.221.). Megalapozhatja viszont a felülvizsgálati kérelmet a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése (BH 1994.196.) az, ha a bíróság által megállapított tényállás iratellenes, hiányos vagy logikai ellentmondásokat tartalmaz (BH 1994.85.). Nyilvánvalóan okszerűtlen a következtetés akkor, amikor a bizonyítékokból csak a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni (Pfv.21.474/2011/10. – megjelent: BH 2013.119.). Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megalapozatlanságára, a bizonyítékok mérlegelésének a hiányosságaira, az azokból levont következtetés okszerűtlen voltára hivatkozott, erre alapozta a Ptk. 1:3. § (1) bekezdésének, 6:62. §-ának a megsértését is. A felülvizsgálati eljárásban ennek megfelelően azt kellett vizsgálni, hogy a jogerős ítéletben foglaltak alapján a másodfokú bíróság mérlegelési tevékenysége, illetve annak esetleges hiányosságai elérik-e azt a mértéket, hogy az a régi Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétben állónak minősül.
[48] A Kúria ennek vizsgálata során megállapította, hogy a perbeli esetben a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat teljeskörűen, okszerűen és logikai ellentmondásoktól mentesen, a maguk összességében értékelte, ennek folytán a régi Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően járt el akkor, amikor az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a szükséges mértékben kiegészítette és abból jogszerű anyagi jogi következtetéseket vont le. A másodfokú bíróság érdemben helyes döntésével Kúria is egyetértett és nagyobb részben annak indokait is osztotta, így a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel csak a következők kiemelését tartja szükségesnek.
[49] A perben nem volt vitás, hogy az ingatlan a) földrészlete „szántó” művelési ág besorolású, az sem, hogy azt az alperes ettől eltérően (trágyakazal, karám, út, hullatároló) hasznosította. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható volt az is, hogy az eltérő hasznosítás nem 2016. évben kezdődött. Az alperes 2015. január 12-én már kezdeményezte, hogy a tulajdonos Magyar Állam 1152 m2 vonatkozásában a földterület eltérő hasznosítása (hullatároló megvalósítása, szomszédos majorság megközelítéséhez bejárás biztosítása) miatt a mezőgazdasági művelés alóli kivonáshoz és a művelési ág változás ingatlan-nyilvántartási bejegyeztetéséhez járuljon hozzá. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet a 2015. április 27-i válaszlevelében arról tájékoztatta az alperest, hogy kérését akképpen támogatná, hogy a terület megosztásával az eltérő hasznosítással érintett 1152 m2-es terület az alperes részére értékesítésre kerülne. Ez azonban nem valósult meg és 2015. június 2-án a kormányhivatal kizárólag a szomszédos major megközelítésére szolgáló térrész és hullatároló kialakítása céljából és csak 1152 m2-re engedélyezte az eltérő hasznosítást. Mindebből megállapíthatóan helytállóan jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az alperes és a korábbi tulajdonos Magyar Állam között nem jött létre a 2017. évi tényleges állapot szerinti eltérő hasznosítási módban (trágyatárolás, karám) és az azzal érintett terület vonatkozásában megállapodás. Mindezt a 2017. augusztus 25-én kelt, az alperes által csatolt kormányhivatali határozat is alátámasztotta, amely szerint trágyatárolásra engedély nélkül 1916 m2 területet használt az alperes.
[50] Helytálló a jogerős ítélet azon megállapítása is, amely szerint a haszonbérleti szerződés 3. pontja alapján a haszonbérlő kötelezettségeire és az 5. pontjában rögzített felmondási okokra figyelemmel, valamint arra tekintettel, hogy a művelési ágtól eltérő hasznosítást az alperes valósította meg, az alperest terhelte a szerződéses kötelezettségének teljesítése. Mindez egyben azt is jelenti, hogy az alperest terhelte a jogellenes hasznosítás megszüntetése is, akár úgy, hogy az eredeti művelési ág szerinti hasznosítási módot felhívás nélkül visszaállítja, vagy akként, hogy az eltérő hasznosításról a tulajdonos bérbeadó felperest tájékoztatja és ahhoz a hozzájárulását megszerzi. Az alperes e kötelezettségének nem tett eleget. A megvásárolt földterület szakértő bevonásával való felmérését jogszabály nem tiltja, az adásvételi szerződés 1. pont 6. bekezdése pedig kifejezetten elő is írta a felperes részére az ingatlan természetbeni állapota és ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett művelési ága egyezőségének az ellenőrzését, így sem a szakértő igénybevétele, sem az elkészült szakvéleménynek az alperes szerződésszegő magatartására tett megállapításainak a felhasználása nem minősülhetett a felperes részéről jogszerűtlen vagy rosszhiszemű joggyakorlásnak. Mindezekre tekintettel a felperes 2017. június 6-án jogszerűen szólította fel az alperest a nyilvántartott művelési ágtól való eltérő használat megszüntetésére, tekintettel arra is, hogy a trágyatárolás nyilvánvalóan károsítja a mezőgazdasági területet. Nem volt jelentősége annak, hogy a felperes ismerte az adásvételi szerződés létrejöttekor a haszonbérleti szerződés tartalmát, illetve annak sem, hogy részben tisztában volt az eltérő hasznosítással is, hiszen ez az eltérő hasznosításhoz való hozzájárulásként nem értelmezhető és a szerződésszegés tényén sem változtat.
[51] Egyetértett a Kúria azzal is, hogy az alperes a 2017. június 23-i válaszlevelében a felhívásban megszabott 15 napos határidő nem megfelelő voltára nem hivatkozott, nem kért több időt a helyreállításra, a levél tartalma ettől elérően nem értelmezhető. Az alperes nem állította azt sem, hogy nem valós a felperes 2017. június 6-án kelt levelében megjelölt szerződésszegő magatartás (eltérő hasznosítás), illetve, hogy lenne engedélye az előző tulajdonostól, kizárólag annyit írt, hogy törekszik a megoldásra, tárgyaljanak. Az alperes 2017. június 23-i levele tehát nem volt adekvát válasz a felperes felszólítására. Mindez egyben azt is eredményezte, hogy a válaszlevél tartalmára tekintettel a felhívásban megszabott határidőnek nem volt relevanciája, mert az alperes nem hivatkozott arra, hogy az alatt nem tudja megszüntetni az eltérő használatot. Nem volt más vizsgálható kérdés sem, mert a súlyos szerződésszegés ténye – bérbeadói hozzájárulás hiányában eltérő hasznosítás – a fentiek alapján nem is volt vitás, így a határidő leteltét követően a felperes jogszerűen felmondhatta a szerződést.
[52] A jogerős ítélet a fentiekre tekintettel nem sérti a Ptk.-nak az alperes által felhívott rendelkezéseit.
[53] A [51] bekezdésben kifejtettekre tekintettel szükségtelenül vizsgálta a másodfokú bíróság a felperes által megszabott határidő megfelelőségét, a Kúria a jogerős ítélet e hivatkozásait, e körben a jogerős ítélet [117]–[120] bekezdésben foglalt indokokat mellőzi. A felülvizsgálati eljárásban erre tekintettel a jogerős ítéletnek a szakértői bizonyítás szükségességére és az erről való tájékoztatás elmaradására alapított, a régi Pp. 3. § (3) bekezdésének a sérelmét állító alperesi hivatkozás vizsgálatára nem volt mód.
[54] Egyetértett a Kúria az alperessel abban, hogy a „Földet a gazdáknak!” program célja a jogvita elbírálása szempontjából irreleváns, az azonnali hatályú felmondás jogszerűsége megítélésénél ez szempontként nem vehető figyelembe, így a jogerős ítélet [115] bekezdésében kifejtett indokokat ugyancsak mellőzi.
[55] Az alperes megsértett jogszabályként jelölte meg a régi Pp. 221. § (1) bekezdését is, amely a bíróság indokolási kötelezettségéről és annak tartalmáról rendelkezik. Ezzel összefüggésben a Kúria rámutat, hogy a másodfokú bíróság az indokolási kötelezettségének eleget tett a jogerős ítéletében, kifejtette, hogy milyen körülményeket értékelt döntése meghozatalakor, rögzítette a mérlegelés körébe vont bizonyítékokat, kifejtette az azokkal kapcsolatos jogi álláspontját, amelyet megindokolt. A [53] bekezdésben foglaltakra tekintettel a jogerős ítélet indokolása ellentmondásosnak sem tekinthető. A jogerős ítélet tehát megfelelt a régi Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az, hogy a jogerős ítéletben kifejtett indokokkal az alperes nem ért egyet, nem jelenti ezen eljárási szabály megsértését.
[56] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.V.20.299/2023/9.)