A másodfokú bíróság eljárása nem szorítkozhat csupán az indokolás formális meglétének ellenőrzésére, annak – a felülmérlegelés tilalmát nem sértve – a tartalmi ellenőrzésére is köteles. Az e körben feltárt logikátlanság és iratellenesség az indokolás formális megléte mellett is vezethet annak tartalmi hiányának megállapításához [Be. 609. § (1) bek., (2) bek. d) pont, 627. § (1) bek. a), b), c) pont].
[1] A törvényszék a 2020. március 3. napján kihirdetett ítéletével
– az I. r. vádlottat 3 rendbeli bűnszervezetben, egy esetben társtettesként, két esetben bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 310. § (1) bek., (4) bek.], 6 rendbeli bűnszervezetben, felbujtóként elkövetett pénzmosás bűntette [korábbi Btk. 303. § (1) bek. c) pont, (4) bek. a) és b) pont] és társtettesként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (korábbi Btk. 276. §) miatt halmazati büntetésül 8 év fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte, valamint 5 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától. Megállapította, hogy az I. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, döntött az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. Emellett az I. r. vádlottal szemben a kerületi bíróság végzésével zár alá vett, az U. Banknál vezetett EUR számlán, illetve a C. Bank Zrt.-nél vezetett forintszámlákon zárolt összeg erejéig vagyonelkobzást rendelt el.
– A II. r. vádlottat 3 rendbeli bűnszervezetben, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bek., (4) bek.], társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [korábbi Btk. 274. § (1) bek. c) pont], valamint 5 rendbeli bűnszervezetben, felbujtóként elkövetett pénzmosás bűntette [korábbi Btk. 303. § (1) bek. c) pont, (4) bek. a) és b) pont] miatt halmazati büntetésül 7 év fegyházbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte megállapítva, hogy a II. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, továbbá 5 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától. A II. r. vádlottal szemben a kerületi bíróság végzésével zár alá vett, az M. Bank Zrt.-nél vezetett bankszámláin zárolt, valamint a letéti számlákon kezelt 9 106 000 forint, 10 000 USD és 40 680 EUR erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban és a házi őrizetben töltött idő beszámításáról. A II. r. vádlottat az ellene további 10 rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [korábbi Btk. 274. § (1) bek. c) pont] és 3 rendbeli felbujtóként elkövetett vesztegetés bűntette [korábbi Btk. 254. § (1) bek., (2) bek.] miatt emelt vád alól felmentette.
– A III. r. vádlottat bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bek., (4) bek.] és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (korábbi Btk. 276. §) miatt halmazati büntetésül 5 év fegyházbüntetésre, 5 év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá 5 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától megállapítva, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Vele szemben vagyonelkobzást rendelt el a nyomozás során lefoglalt 2 000 000 forint, 5040 EUR és 5800 USD összegekre. Döntött az előzetes fogvatartásban és a házi őrizetben töltött idő beszámításáról. A III. r. vádlottat az ellene további 1 rendbeli bűnszervezetben, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bek., (4) bek.] miatt emelt vád alól felmentette.
– A IV. r. vádlottat bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bek., (4) bek.] és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (korábbi Btk. 276. §) miatt halmazati büntetésül 5 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte megállapítva, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, valamint 5 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától. A kerületi bíróság végzésével zár alá vett, az E. Zrt.-nél vezetett bankszámláján kezelt összeg erejéig vele szemben vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról.
– Az V. r. vádlottat bűnszervezetben, társtettesként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bek., (4) bek.] és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (korábbi Btk. 276. §) miatt halmazati büntetésül 5 év fegyházbüntetésre, 5 év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá 5 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától, valamint vele szemben a nyomozás során lefoglalt 3 390 200 forintra vagyonelkobzást rendelt el. Megállapította, hogy az V. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, valamint rendelkezett az előzetes fogvatartásban, illetőleg a házi őrizetben töltött idő beszámításáról.
– A VI. r. vádlottat 3 rendbeli bűnszervezetben, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bek., (4) bek.] és bűnszervezetben elkövetett pénzmosás bűntette [korábbi Btk. 303. § (3) bek. b) pont, (4) bek. a) és b) pont] miatt halmazati büntetésül 4 év fegyházbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte megállapítva, hogy a VI. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról.
– A VII. r. vádlottat 2 rendbeli bűnszervezetben, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bek., (3) bek.] miatt halmazati büntetésül 3 év fegyházbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, valamint 3 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától. Megállapította továbbá, hogy a VII. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az őrizetben töltött idő beszámításáról. A VII. r. vádlottat az ellene további 1 rendbeli bűnszervezetben, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bek., (4) bek.] miatt emelt vád alól felmentette.
– A VIII. r. vádlottat 2 rendbeli bűnszervezetben, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bek., egy esetben (4) bek., egy esetben (3) bek.] miatt halmazati büntetésül 4 év fegyházbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá 4 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától, emellett vele szemben a lefoglalt 1 463 000 forintra vagyonelkobzást rendelt el. Megállapította, hogy a VIII. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, és rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról.
– A IX. r. vádlottat az ellene 2 rendbeli bűnszervezetben, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bek., (4) bek.], bűnszervezetben, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [korábbi Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (6) bek. b) pont] és bűnszervezetben, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [korábbi Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. c) pontja, (7) bek. b) pontja] miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett a IX. r. vádlott lakóhelyén lefoglalt 1 500 000 forint zár alá vételének feloldásáról.
– A X. r. vádlottat bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bek., (4) bek.] miatt 2 év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette, továbbá 2 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezetői tisztségének gyakorlásától. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról.
– A XI. r. vádlottat bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bek., (3) bek.] miatt 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. A XI. r. vádlottat az ellene további 1 rendbeli bűnszervezetben, bűnsegédként folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bek., (4) bek.] miatt emelt vád alól felmentette.
– A XII. r. vádlottat 3 rendbeli bűnszervezetben, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bek., egy esetben (4) bek., 2 esetben (3) bek.], társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [korábbi Btk. 274. § (1) bek. c) pont] és 5 rendbeli bűnszervezetben, felbujtóként elkövetett pénzmosás bűntette [korábbi Btk. 303. § (1) bek. c) pont, (4) bek. a) és b) pont] miatt halmazati büntetésül 4 év fegyházbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá 4 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezetői tisztségének gyakorlásától. Megállapította, hogy a XII. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, rendelkezett az előzetes fogvatartásban és a házi őrizetben töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról.
– A XIII. r. vádlottat pénzmosás bűntette [Btk. 399. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) és b) pont] miatt 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett az őrizetben töltött idő beszámításáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. A XIII. r. vádlottat az ellene 3 rendbeli vesztegetés bűntette [korábbi Btk. 254. § (1) bek., (2) bek.] miatt emelt vád alól felmentette.
– A XIV. r. vádlottat pénzmosás bűntette [Btk. 399. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) és b) pont] miatt 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. A XIV. r. vádlottal szemben a kerületi bíróság végzésével zár alá vett, az O. Bank Nyrt.-nél vezetett számlán zárolt 70 750 USD erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett az őrizetben töltött idő beszámításáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról.
– A XV. r. vádlottat pénzmosás bűntette [Btk. 399. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) és b) pont] miatt 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett az előzetes fogvatartásban és a házi őrizetben töltött idő beszámításáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról.
– A XVI. r. vádlottat pénzmosás bűntette [Btk. 399. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) és b) pont] miatt 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett az őrizetben töltött idő beszámításáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról.
– A XVII. r. vádlottat pénzmosás vétsége [korábbi Btk. 303/A. § (1) bek. b) pont, (2) bek. a) pont] miatt 3 évre próbára bocsátotta.
– A XVIII. r. vádlottat 11 rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. § (1) bek. c) pont] miatt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett az őrizetben töltött idő beszámításáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. A XVIII. r. vádlottat az ellene bűnszervezetben részvétel bűntette [Btk. 321. § (1) bek.] miatt emelt vád alól felmentette.
– A XIX. r. vádlottat 9 rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. § (1) bek. c) pont] miatt halmazati büntetésül 1 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett az őrizetben töltött idő beszámításáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. A XIX. r. vádlottat az ellene bűnszervezetben részvétel bűntette [Btk. 321. § (1) bek.] miatt emelt vád alól felmentette.
– A XX. r. vádlottat bűnszervezetben elkövetett pénzmosás bűntette [Btk. 399. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) és b) pont] miatt 3 év fegyházban végrehajtandó szabadágvesztésre ítélte, emellett 5 évre Magyarország területéről kiutasította. Megállapította továbbá, hogy a XX. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
– A XXI. r. vádlottat bűnszervezetben elkövetett pénzmosás bűntette [Btk. 399. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) és b) pont] miatt 3 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, emellett Magyarország területéről 5 évre kiutasította. Megállapította, hogy a XXI. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban és a házi őrizetben töltött idő beszámításáról.
– A XXII. r. vádlottat bűnszervezetben, bűnsegédként elkövetett pénzmosás bűntette [Btk. 399. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) és b) pont] miatt 3 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, és megállapította, hogy a XXII. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról.
– A XXIII. r. vádlottat bűnszervezetben, bűnsegédként elkövetett pénzmosás bűntette [Btk. 399. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) és b) pont] miatt 3 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, megállapítva, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban és a házi őrizetben töltött idő beszámításáról.
– A XXIV. r. vádlottat az ellene vesztegetés elfogadása bűntette [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. a) pont, (3) bek. b) pont] miatt emelt vád alól felmentette.
– A XXV. r. vádlottat az ellene vesztegetés elfogadása bűntette [Btk. 291. § (1) bek., (3) bek. a) pont] miatt emelt vád alól felmentette.
– A XXVI. r. vádlottat az ellene vesztegetés elfogadása bűntette [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. a) pont, (3) bek. b) pont] miatt emelt vád alól felmentette.
– A XXVII. r. vádlottat bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bek., (4) bek.], valamint bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bek., (3) bek.] miatt halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette, továbbá 3 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezetői tisztségének gyakorlásától.
Vagyonelkobzást rendelt még el az F. Kft.-től lefoglalt és külön letéti számokon kezelt 390 000 forint és 15 000 forint, a G. Kft. székhelyén lefoglalt 809 823 forint, valamint a kerületi bíróság végzéseivel elrendelt számítástechnikai áruk előzetes értékesítéséből befolyt összeg erejéig. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség a II. r., a III. r. és a VII. r. vádlott terhére a részfelmentésük miatt további bűnösségük megállapítása és a kiszabott büntetés súlyosítása, a IX. r. vádlott terhére a felmentése miatt bűnössége megállapítása és büntetés kiszabása, a X. r., a XIV. r., a XV. r. és a XVI. r. vádlott terhére bűnszervezetben elkövetés megállapításáért és a büntetés súlyosítása, a XI. r. és a XIII. r. vádlott terhére a részfelmentés miatt, további bűnösség és a bűnszervezetben elkövetés megállapítása, valamint a büntetés súlyosítása, a XVII. r. vádlott terhére súlyosabb jogi minősítés megállapítása és intézkedés helyett büntetés kiszabása, a XVIII. r. és a XIX. r. vádlott terhére a részfelmentés miatt, további bűnösség megállapítása és a büntetés súlyosítása, a XXIV. r., a XXV. r. és a XXVI. r. vádlott terhére felmentésük miatt, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása, valamint a XXVII. r. vádlott terhére a büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést.
[3] Az I. r. vádlott felmentés, védője a tényállás téves megállapítása, helytelen ténybeli következtetés miatti megalapozatlanság okán, felmentés céljából; a II. r. vádlott a tényállás téves megállapítása miatt felmentés, míg védője teljeskörű felmentés végett; a III. r. vádlott védője az ítélet megalapozatlansága okán, teljeskörű felmentés végett; a IV. r. vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért; az V. r. vádlott felmentésért, védője pedig a tényállás téves megállapítása, helytelen ténybeli következtetés miatti megalapozatlanság okán, felmentés céljából; a VI. r. vádlott védője felmentésért; a VII. r. vádlott védője megalapozatlanság okán felmentésért, másodlagosan enyhítésért; a VIII. r. vádlott és védője megalapozatlanság okán teljeskörű felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében; a X. r. vádlott védője megalapozatlanság okán felmentés, másodlagosan enyhítés végett; a XI. r. vádlott védője részbeni megalapozatlanság okán teljeskörű felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében; a XII. r. vádlott védője megalapozatlanság okán felmentésért, másodlagosan enyhítésért; a XIII. r. vádlott és védője felmentés végett; a XIV. r. vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért; a XVI. r. vádlott az irány megjelölése nélkül; a XVIII. r. vádlott védője elsődlegesen megalapozatlanság okán felmentésért, másodlagosan enyhítésért, szabadságvesztés helyett enyhébb joghátrány kiszabása, valamint harmadlagosan előzetes mentesítés alkalmazása érdekében; a XIX. r. vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítés céljából; a XX. r. vádlott védője megalapozatlanság miatt felmentés végett; a XXI. r. vádlott védője elsődlegesen bűncselekmény, másodlagosan bizonyítottság hiányában felmentés, harmadlagosan a bűnszervezetben elkövetés mellőzése és enyhítés, negyedlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése érdekében; a XXII. r. vádlott védője megalapozatlanság okán felmentés érdekében; a XXIII. r. vádlott védője elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséért, másodlagosan felmentés végett; a XXVII. r. vádlott megalapozatlanság okán felmentésért jelentett be fellebbezést.
[4] A fellebbviteli főügyészség az elsőfokú ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn, eszerint a II. r., a III. r., a VII. r. és a X. r. vádlott esetében a büntetés súlyosítása végett; a XI. r. vádlott tekintetében a bűnszervezetben elkövetés megállapításáért és a büntetés súlyosítása végett; a XVII. r. vádlott vonatkozásában intézkedés helyett büntetés kiszabásáért, valamint vagyonelkobzás alkalmazásáért; a XVIII. r. és a XIX. r. vádlott esetében a büntetés súlyosítása végett; a XIII. r. vádlott tekintetében a bűnszervezetben való elkövetés megállapításáért, további 3 rendbeli korrupciós bűncselekményben történő bűnösség megállapításáért és a büntetése súlyosítása érdekében, a XXV. r. és a XXVI. r. vádlott vonatkozásában eltérő jogi minősítéssel bűnösség megállapításáért és büntetés kiszabása céljából.
[5] A II. r., a III. r., a VII. r., a XI. r., a XVIII. r. és a XIX. r. vádlott elsőfokú részfelmentését támadó ügyészi fellebbezést a Be. 587. § (2) bekezdése alapján visszavonta. Az átirat hivatkozott arra, hogy a törvényszék az éppen hatályos eljárási rendelkezésekkel összhangban folytatta le az eljárást, ügyfelderítési kötelezettségének azonban nem teljeskörűen tett eleget, melyet a titkos információgyűjtés eredményének részben téves kirekesztésére vezetett vissza. Ez egyben az elsőfokú ítélet Be. 592. § (2) bekezdés b) pontja szerinti, a tényállás felderítetlenségére, illetőleg a Be. 592. § (2) bekezdés a) pontja szerinti, a tényállás hiányosságára, továbbá a felmentett vádlottaknál a tudattartalomra vont téves következtetés miatt a Be. 592. § (2) bekezdés d) pontján, azaz téves ténybeli következtetésen alapuló részbeni megalapozatlanságot is eredményezett, mely azonban álláspontja szerint a másodfokú eljárásban bizonyítás felvételével, a lehallgatási anyag részbeni tárgyalás anyagává tételével orvosolható.
[6] Kétirányú fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2021. október 15. napján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r., az V. r., a VI. r., a VII. r., a VIII. r., a IX. r., a X. r., a XI. r., a XII. r., a XIII. r., a XIV. r., a XV. r., a XVI. r., a XVII. r., a XVIII. r., a XIX. r., a XX. r., a XXI. r., a XXII. r., a XXIII. r., a XXIV. r., a XXV. r., a XXVI. r. és a XXVII. r. vádlott tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[7] A hatályon kívül helyező rendelkezés indokául az ítélőtábla kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a Be. 163. § (2) és (3) bekezdésében rögzített tényállás tisztázási kötelezettségének hiányosan tett eleget. Nem észlelt a Be. 608. § (1) és (2) bekezdésében írt feltétlen eljárási szabálysértést, ugyanakkor megállapította, hogy az indokolási kötelezettség elmulasztása a törvényszék részéről olyan fokú, mely a másodfokú eljárásban nem orvosolható, s ekként valamennyi terheltet érintően az ítélet érdemi felülbírálatának akadályát képezte [Be. 609. § (1) bek., (2) bek. d) pont].
[8] Az ítélőtábla kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság bizonyítékmérlegelő tevékenysége és az arról történő számadás jelentős hiányosságokat mutat, elnagyolt, és az egyes tényállási pontokhoz nincs megfelelően hozzárendelve az adott történeti tényállásrészre vonatkozó releváns bizonyítékok valamennyi szempontot figyelembe vevő, kiegyensúlyozott értékelése. Miután az elsőfokú bíróság nem tényállási pontonként értékelte a vádlotti vallomásokat és az azokkal szorosan összefüggő egyéb bizonyítékokat, az szinte minden esetben csak összegző típusú; túlságosan általánosító jellegű megállapításainak jelentős része értelmezhetetlen, és így hozzáférhetetlen maradt a másodfokú bíróság számára. Ugyanilyen módon összekeverednek és értelmezhetetlenek az egyes tényállási pontokhoz kapcsolódó tanúk és egyéb bizonyítékok felsorolásai az ítéletben.
[9] Mindemellett azt is megállapította az ítélőtábla, hogy nem kerültek összevetésre a vádlotti védekezések és előadások sem, jóllehet ezek tartalmának részletes elemzése, bizonyító erejük értékelése, az ítéleti tényállás megállapításának alapjául szolgáló jellegük megítélése elengedhetetlen. Adós maradt továbbá a törvényszék részint az I. r. és a II. r., de túlnyomó részben a VI. r. és a XI. r. vádlott vonatkozásában a lehallgatott telefonbeszélgetések alapos vizsgálatával, elemzésével és körültekintő értékelésével.
[10] Az ítélőtábla szerint az eljárási hibák érdemi kihatással bíró külön csoportját a szakértők kirendelésével, megbízatásuk mikénti teljesítésével, a szakértőként, illetőleg ún. szakértő-tanúként kezelt személyek produktumainak bizonyítékként történő értékelésével összefüggő anomáliák képezik.
[11] Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a szakértők kirendelésére, közreműködésük mikéntjére, az általuk kifejtett álláspontok értékelésére vonatkozó alapvető, a Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 111–112. §-ában részletezett törvényi rendelkezések megszegésével járt el. A törvényszék eljárása a jelenleg hatályos Be. előírásainak sem felel meg.
[12] Kifejtette továbbá, hogy az indokolási kötelezettség teljesítése tartalmilag is sérült azzal az elsőbírói mulasztással, hogy a törvényszék az eljárás során kirendelt, illetőleg a tárgyalási szakban bevont szakértők véleményei között mutatkozó ellentéteket ténylegesen nem küszöbölte ki, a feloldhatatlan ellentmondások tisztázásának megkísérlésére újabb szakértőt nem rendelt ki. Az ítéletből az sem derül ki, hogy az elsőfokú bíróság mely kérdéskörökben látta ellentétesnek a szakértői véleményeket, és – rögzítve, hogy a szakértői álláspontok közötti tisztázatlan eltéréseket a Be. 7. § (4) bekezdése alapján kezelte – nem adott számot arról sem, hogy pontosan melyek azok a vitás kérdések, adatok, körülmények, nyilatkozatok, terhelő előadások, amelyeket a mérlegelése során végső soron nem értékelt a vádlottak terhére az „in dubio pro reo” elv figyelembevétele okán. Alapvetően tisztázatlan maradt, hogy a többször módosított és kiegészített kirendelt igazságügyi könyvszakértői véleményből pontosan mely megállapításokat fogadott el, és melyeket milyen indokkal vetett el.
[13] Az ítélőtábla kifejtette, hogy az indokolási kötelezettség teljes mértékű megszegése abszolút eljárási szabálysértésnek [Be. 608. § (1) bek. f) pont] minősül, amennyiben azonban ezen kötelezettség megsértése nem teljes mértékű, az csak relatív hibaként értékelhető, amely az eljárásnak a jogorvoslati szakaszában is kiküszöbölhető. Jelen ügyben ezzel szemben az állapítható meg, hogy az indokolás alapvető hiányosságai miatt részben nem lehet megállapítani, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletét milyen érvrendszer mellett, konkrétan mely bizonyítékokra alapozta, és ebből következően alappal merült fel a tényállás és a jogi értékelés indokolásának hiányosságai folytán az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezése.
[14] Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet jogi indokolása ugyancsak alapvetően hiányos, számtalan jogalkalmazói mulasztással terhelt, csaknem teljes egészében hiányzik. Az elsőfokú ítéletben nem került rögzítésre az, hogy az egyes vádlottakat érintő felmentő rendelkezések konkrétan melyik tényállási ponthoz, az ügyészség által vád tárgyává tett cselekményfolyam, magatartássorozat melyik lényegi eleméhez, részcselekményéhez kapcsolódnak. Az elsőfokú ítélet nem tartalmazza az alkalmazott anyagi jogszabály kiválasztásához vezető okfolyamatot, annak szempontjait, nem foglalja magában azon vádlotti magatartások jogi szempontú elemzését és értékelését, amelyekkel megvalósították a bíróság által megállapított bűncselekmények törvényi tényállásait. Az elsőfokú ítéletben semmilyen szinten nem történik meg annak rögzítése, hogy az egyes felmentő rendelkezések a különböző vádlottak esetében mely tényállási pontokban leírt magatartásokra vonatkoznak. A felmentő rendelkezések említésszerűen a Be. 566. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakra, azaz bizonyítottság hiányára hivatkoztak (elsőfokú ítélet 95. oldal), ugyanakkor az ítélet 92. oldal utolsó bekezdésében a törvényszék azt rögzítette, hogy sem az I. r., sem a II. r. vádlott terhére nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése.
[15] Mindezek alapján megállapította, hogy az elsőfokú ítélet hiányosságai kizárólag a megismételt eljárás kereteiben orvosolhatóak és küszöbölhetőek ki maradéktalanul, ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja, illetve a Be. 609. § (1) és (2) bekezdés d) pontja alkalmazásával az érintett vádlottak vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[16] A másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen a fellebbviteli főügyészség a másodfokú végzés hatályon kívül helyezése és az ítélőtábla új másodfokú eljárás lefolytatására utasítása érdekében, valamint a XIII. r. vádlott védője – indokolás nélkül – jelentett be fellebbezést, melyet a védő utóbb visszavont.
[17] A Legfőbb Ügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést annak indokaival egyetértve, kiegészítésekkel fenntartotta.
[18] Kifejtette, hogy jelen ügyben a másodfokú bíróság a tényállást teljes egészében felderítetlennek tartotta egyrészt a titkos információgyűjtés eredményének kirekesztése, másrészt pedig a pénzmosási cselekmény alapcselekménye befejezettségének, illetve a költségvetési csalásra vonatkozó tudattartalomnak az elmaradt vizsgálatára tekintettel. Ezek azonban a tényállásnak nem teljeskörű, hanem csak részbeni felderítetlenségét jelenthetik, melynek esetében a másodfokú bíróságnak mennyiségi korlát nélküli kiküszöbölési kötelezettsége áll fenn.
[19] Az ügyészség szerint az a körülmény, hogy a másodfokú bíróság a törvényszék bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenységét ellenőrizhetetlennek és átláthatatlannak minősítette, valamint az, hogy az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelési és indokolási módszerével vagy a bizonyítékértékelő tevékenység eredményével nem értett egyet, nem azt jelenti, hogy az elsőfokú bíróság ne tett volna eleget indokolási kötelezettségének.
[20] Álláspontja szerint a törvényszék – ha nem is kifogástalanul, de elégséges mértékben – eleget tett a Be. 561. § (3) bekezdés d) pontjában foglaltaknak; vagyis annak, hogy az ügydöntő határozat indokolása tartalmazza azoknak a bizonyítékoknak a megjelölését, amelyekre a bíróság a döntését alapozta, valamint annak rövid indokolását, hogy a bíróság a tényállás megállapításánál milyen bizonyítékokat és miért vagy miért nem fogadott el. Továbbá a tényállás megállapításához vezető bizonyítékok és azok mérlegelésének folyamata is megismerhető az elsőfokú ítéletből.
[21] A végső következtetésekhez vezető logikai folyamatnak és azok forrásául szolgáló bizonyítékoknak az ítélőtábla által elvárt teljeskörű ismertetésével és egyenként történő értékelésével kapcsolatban a másodfokú bíróság olyan követelményeket állított az elsőfokú ítélettel szemben, amelyek a jogalkotói szándékon messze túlmutatnak, így az elsőfokú bíróságon sem kérhetőek számon.
[22] Kifejtette, hogy a büntetőeljárási törvény csak a teljes megalapozatlanság okából engedi meg a hatályon kívül helyezést, míg az ítélet részleges megalapozatlanságának kiküszöbölését a másodfokú bíróság kategorikus kötelezettségévé teszi. A részleges megalapozatlanság ezért hatályon kívül helyezés alapjául nem szolgálhat.
[23] Ugyanakkor az indokolási kötelezettség teljesítése csak a megalapozott vagy megalapozottá tett tényállás tekintetében vizsgálható, amennyiben ugyanis a tények megállapítása hiányzik, úgy az azokra vonatkozó indokolás sem kérhető számon. Ezért a részleges megalapozatlanságban szenvedő ítélet indokolásának megsértését eljárási szabálysértésként értékelni fogalmilag kizárt. E körben az EBH 2019.B.9.I. számú elvi határozatban foglaltakat hívta fel. Az ügyész szerint az ítélőtábla a másodfokú végzésében éppen ezt a hibát követte el, amikor a teljes – de valójában részleges – megalapozatlanságban szenvedő ítéleten kérte számon annak az indokolási kötelezettségnek a megsértését, amelyet a teljesen felderítetlennek tartott tényállás megállapítása indokolásának elmaradása okozott.
[24] Indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla végzését a Be. 629. § (2) bekezdés b) pontja és a Be. 630. § (2) bekezdése alapján valamennyi vádlott tekintetében helyezze hatályon kívül, és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.
[25] A Kúria a fellebbezéseket a Be. 628. § (1) bekezdés b) pontja szerint tanácsülésen bírálta el.
[26] A fellebbviteli főügyészség és a XIII. r. vádlott védőjének fellebbezése egyaránt nem alapos.
[27] A másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye a Be. 627. § (1) bekezdés a) pontja alapján akkor, ha a hatályon kívül helyezésre a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés; a 627. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés; a Be. 627. § (1) bekezdés c) pontja értelmében pedig akkor, ha a Be. 592. § (1) bekezdése szerinti teljes megalapozatlanság miatt került sor.
[28] Jelen ügyben a másodfokú bíróság végzésében a hatályon kívül helyezés okaként a Be. 611. §-át (helyesen 610. §-át), a Be. 609. § (1) bekezdését és a (2) bekezdés d) pontját jelölte meg; ekként a végzés ellen fellebbezésnek helye van, és így a Be. 627. § (3) bekezdés b) és c) pontja szerinti jogosultak által előterjesztett fellebbezések joghatályosak.
[29] A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés sajátos szabálya, hogy a fellebbezés nem vonható vissza [Be. 628. § (2) bek.]. Erre tekintettel a XIII. r. vádlott védőjének a Kúriához 2022. április 20. napján érkezett, a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezést visszavonó nyilatkozata is törvényben kizárt, ekként nem joghatályos.
[30] Így a Kúria a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzését az ügyészség, valamint a XIII. r. vádlott védőjének fellebbezése alapján bírálta felül.
[31] A Be. Tizenhetedik Része szerinti eljárásban a jogorvoslat tárgya kizárólag a másodfokú (vagy a harmadfokú) bíróság hatályon kívül helyező végzése, és a fellebbviteli bíróság ahhoz vezető eljárása. Az eljárás célja pedig annak vizsgálata, hogy a megtámadott végzés törvénysértő-e.
[32] A támadott (hatályon kívül helyező) rendelkezés ugyanis nem az ügy eldöntését vagy az eljárás lezárását, hanem az eljárás újrakezdését jelenti. Ehhez képest a fellebbezésekkel támadott hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezés tartalma nem az, hogy miért jó vagy nem jó ez a döntés, hanem az, hogy miért nem volt hozható érdemi döntés, illetve miért nem eredményezett ilyen (érdemi) döntésre alkalmas helyzetet a lefolyt eljárás. Nyitva hagyja azonban az eljárás tárgyában hozható jövőbeni döntés lehetőségét, mibenlétét (ide nem értve a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban érvényesülő súlyosítási korlátokat). Érdemi döntés esetében a döntés (tehát a jogkövetkeztetés) és annak ténybeli alapja közötti viszony a vizsgálat tárgya; a hatályon kívül helyezés felülbírálata során azonban ez a viszonyítás nem végezhető el. A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor ugyanis éppen azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és ezért a hatályon kívül helyezésről – a másodfokú bíróság helyesen vagy indokolatlanul rendelkezett-e.
[33] Nyilvánvaló, hogy minden felülbírálat a tárgyának – jelen esetben a hatályon kívül helyezés – rendeltetéséhez igazodik. Ehhez képest a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása valójában nem ügy-, nem irat-, hanem túlnyomórészt határozatvizsgálat.
[34] Így, amennyiben a hatályon kívül helyezés indoka a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, úgy vizsgálandó, hogy a megjelölt feltétlen eljárási szabálysértés valóban megvalósult-e; ha pedig a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, akkor az eljárási szabálysértés megvalósulásán túl az is, hogy e szabálysértés lényeges hatással volt-e az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására, és ha igen, az orvosolható lett volna-e a másodfokú eljárásban.
[35] A Be. 611. § (1) bekezdése szerint a hatályon kívül helyező végzés indokolása tartalmazza a hatályon kívül helyezés okát, továbbá a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatását. A Kúria jelen eljárásában valójában e törvényi előírás, elvárás a felülbírálat szempontja és kerete.
[36] Jelen ügyben ez a következőket jelenti.
[37] A másodfokú bíróság támadott végzése az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése egyik törvényi okaként a Be. 610. §-ára hivatkozott, mely szerint az elsőfokú ítélet a Be. 592. § (1) bekezdés b) pontja értelmében – a tényállás teljes egészében felderítetlen – teljesen megalapozatlan, további hatályon kívül helyezési okként a Be. 609. § (1) bekezdését és a (2) bekezdés d) pontját is megjelölte.
[38] A másodfokú bíróság álláspontja szerint tehát az érdemi felülbírálatot az elsőfokú bíróság részéről az indokolási kötelezettség megsértése és a tényállás (teljes) felderítetlensége okán a teljes megalapozatlanság zárta ki (másodfokú végzés [203] bekezdés).
[39] A Be. 609. § (2) bekezdés d) pontja azt határozza meg relatív eljárási szabálysértésként, ha a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény Btk. szerinti minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének nem vagy csak részben tesz eleget, és mindez lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására.
[40] E törvényhely alapján tehát akkor kerülhet sor hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasító rendelkezés meghozatalára, ha az indokolás hiányának vagy hiányosságának következtében a bíróság döntési folyamata valamely büntetőjogi főkérdés tekintetében nem követhető nyomon (Bt.III.1.311/2017/12.).
[41] A bíróság az indokolásban köteles számot adni döntéshozatali tevékenységéről, a felülbíráló (fellebbezés, illetve felülvizsgálat folytán eljáró) bíróság pedig ezt jogosult és köteles ellenőrizni. Ha a megtámadott határozat indokolása oly mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését, akkor nyilvánvalóan meghiúsul az érdemi felülbírálat lehetősége.
[42] Az indokolás rendeltetése ugyanis egyfelől a döntés, tehát valamely rendelkezés ténybeli alapjának rögzítése, másfelől a döntéshozatali tevékenységről számadás. Előbbi a döntés alapossága, helyessége, utóbbi pedig a döntéshozatal ellenőrizhetősége iránti elvárás teljesítését jelenti.
[43] Az indokolási kötelezettség hatályon kívül helyezést eredményező megszegését azonban határozottan el kell különíteni a megalapozatlanságtól, ami a hatályon kívül helyezés önálló törvényi oka, feltéve, hogy az a Be. 592. § (1) bekezdése szerint teljeskörű.
[44] Az ügyészi fellebbezés az elsőfokú ítélet teljes megalapozatlanságára történő hivatkozást mint hatályon kívül helyezési okot vitatta, az indokolási kötelezettség elsőbírói teljesítését pedig elégségesnek ítélte.
[45] Jelen esetben az ítélőtábla az eljárási szabálysértések körében az indokolási kötelezettség oly mértékű megsértését rótta fel az elsőfokú bíróságnak, melynek következményeként önmagában annak megállapítására sem nyílt mód, hogy egyáltalán megalapozottnak minősíthető-e az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás, illetőleg annak érintett elemei, megállapításai.
[46] A Kúriának ezért érdemben azt kellett vizsgálnia, hogy az ítélőtábla által a hatályon kívül helyezés okaként megjelölt ezen relatív eljárási szabálysértés fennáll-e, és az tényleges kihatással volt-e az eljárás lefolytatására, illetve a büntetőjogi főkérdések eldöntésére, és ez a másodfokú eljárásban orvosolható lett volna-e vagy sem. Másképpen szólva, hogy alapos volt-e a fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyező döntése.
[47] A Be. 451. § (1) bekezdése alapján a határozat – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – bevezető részből, rendelkező részből, jogorvoslati részből, indokolásból és záró részből áll. A Be. 451. § (5) bekezdése pedig rendelkezik az indokolás elemeiről.
[48] Az indokolás részét képező (történeti és személyi vonatkozású) ténymegállapítások, valamint a jogkövetkeztetések hiányossága, hibája anyagi jogi sérelem.
[49] Az indokolási kötelezettség megsértése esetében azonban az érintett anyagi jogi rendelkezés alaposságának kérdése közömbös. Sérelmet egyrészt az jelent, ha a határozatból nem állapítható meg, hogy a bíróság mit vett számba, mit értékelt következtetése, mérlegelése során; ilyenkor ugyanis ellenőrizhetetlen a ténymegállapító és döntési tevékenység, tehát az ítélet felülbírálhatatlan, másrészt az, hogy másról szól a rendelkezés, mint az indokolás.
[50] Ennek megfelelően ki kell fejteni a bírósági döntést alátámasztó érveket és a kizárt álláspont cáfolatát. Ha az indokolás nem teljes vagy nem ellentmondásmentes, az hatályon kívül helyezési okot jelenthet, az ilyen indokolás ugyanis nem rendeltetésszerű.
[51] A ténymegállapítás kapcsán az vizsgálható, hogy a megtámadott határozat indokolásában az eljárt bíróság leellenőrizhető és elégséges módon számot ad-e a tényállás megállapításához vezető mérlegelő tevékenységéről.
[52] A tényállás helyes megállapításának záloga a bizonyításfelvétel során történt észleleten alapuló bizonyítékértékelés.
[53] Rátérve a vizsgált hatályon kívül helyező másodfokú határozat e körben felhozott érveire, a következők állapíthatók meg.
[54] Jelen ügyben a másodfokú bíróság azt rögzítette, hogy az elsőfokú ítélet indokolása az ügy érdeme, lényeges részei vonatkozásában hiányos. Az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenysége ellenőrizhetetlen, átláthatatlan volt, miután szinte valamennyi lényeges tény tekintetében csak a végső következtetéseit rögzítette, az ahhoz vezető logikai folyamatot és a következtetések pontos bizonyítékforrását nem; ahol történt konkrét hivatkozás, ott is a bizonyítási eszköz, és nem a bizonyíték megjelölése történt. Álláspontja szerint mindez arra vezethető vissza, hogy az elsőfokú bíróság lényegében kritika nélkül vette át a vád koncepcióját és szövegezését is, miközben annak gerincét, a titkos információgyűjtés során rögzített telefonbeszélgetések tartalmát a bizonyítékok köréből kirekesztette, annak pótlására az egyéb bizonyítékok átfogóbb, részletesebb, mélyrehatóbb vizsgálatával azonban kísérletet sem tett. Mindez azt jelentette, hogy a titkos információgyűjtés bizonyítékok köréből történő kirekesztése formális, következmények nélküli volt.
[55] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróságnak az ítélet indokolásából megismerhető mérlegelési tevékenysége nem terjedt ki valamennyi releváns bizonyíték számbavételére, és – önmagában, valamint egymással összevetve történő – értékelésére. Rámutatott, hogy a bizonyítékokból megismerhető tények egybevetése és valódi értékelése helyett az eljárás során beszerzett vallomások tartalmát szűkszavúan összefoglalta, ugyanakkor az ügy ténybeli és jogi megítélése szempontjából döntő jelentőségű részletek mélyreható elemzése elmaradt. A tanúvallomások közötti ellentmondások feloldására kísérletet sem tett az elsőfokú bíróság. A bankszámlaforgalmi adatok összességében fél oldal terjedelmet el nem érő elemzése az általánosság szintjén nem lépett túl, ráadásul utolsó bekezdése olyan végkövetkeztetéseket tartalmaz, melyeknek ténybeli alapja hiányzott. Következésképpen a bankszámlaforgalmi adatok értékelését, s ezen túlmenően a tényállásban a készpénzfelvétellel összefüggő megállapítások indokolását, az ezzel kapcsolatos érveinek felsorakoztatását is elmulasztotta az elsőfokú bíróság.
[56] Az ítélőtábla szerint az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott készpénzfelvételben játszott szerepéből vont következtetést a fiktív értékesítési láncolat meglétére, miközben a kiinduló megállapításának sem adta érdemi indokát. Az elsőfokú ítéletből ugyanis nem tűnik ki, hogy a készpénzfelvételre az I. r. vádlott mely cégekkel összefüggésben és kinek adott utasítást, s e vonatkozásban mely bizonyítékok állnak rendelkezésre.
[57] Rámutatott, hogy „a külföldi megrendelések kapcsolata az adóalany társaságokkal” címet viselő okfejtés erre vonatkozó érdemi mérlegelést nem tartalmaz azon a kijelentésen kívül, hogy „egy nagyon valószínű beszerzési forrás az adatok alapján”, s lényegében csak azt fejtegette, miért nincs jelentősége annak, hogy az egyes szállítmányok útját, s azok fiktív számlákkal való összefüggését nem lehetett kimutatni.
[58] A vádlottak adott cégekben betöltött szerepe, tényállásban rögzített cselekvősége, tudattartalma és a bűnszervezetben elkövetés alapját képező tények tekintetében lényegében arra hivatkozott az elsőfokú ítélet, hogy az „a vádlotti és tanúvallomások alapján egyértelműen megállapítható volt”. Ez azonban nem tényszerű, s emellett minden konkrétumot nélkülöz, adott esetben nem is a bizonyíték, hanem pusztán az alapul szolgáló bizonyítási eszköz összefoglaló megjelölése történt meg.
[59] Kifejtette továbbá, hogy a pénzmosás bűncselekményével összefüggő indokolás legnagyobb hiányossága az, hogy a törvényi tényállás „büntetendő cselekményből származó dolog” fordulatának megfelelő tényeket egyáltalán nem vonta vizsgálat alá.
[60] Az ítélőtábla végzésében felhozott ezen okok és indokok teljes egészében helytállóak.
[61] A Kúria osztotta az ítélőtábla végzésében a számítástechnikai szakértői véleménnyel, valamint a házkutatások során lefoglalt okiratokkal kapcsolatban kifejtetteket.
[62] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság olyan alapvető szempontokat nem értékelt és nem vett figyelembe – így értelemszerűen indokolást sem adott rájuk vonatkozóan –, amelyek a bizonyíték hitelének megítélése során elsődleges jelentőségűek. Ezek pedig az indokolási kötelezettség megszegéséhez vezetnek.
[63] Megjegyzi a Kúria, hogy az elsőfokú ítélet indokolása tényállásának történeti részében a vádlottak személye a „vádlotti” megjelölés hiánya miatt (a nevük mellett nem szerepel a vádlotti megjelölés) nehezen elkülöníthető a tanúk személyétől.
[64] A fentiek alapján az ítélőtábla törvényesen állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségre vonatkozó szabályokat megsértette, mellyel a törvényszék a Be. 609. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott relatív eljárási szabálysértést valósított meg.
[65] A Be. 609. § (1) bekezdése értelmében ezt követően azt kell vizsgálni, hogy ezen eljárási szabálysértés kihatott-e az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatára, és azt – ebből következően – felülbírálhatatlanná tette-e.
[66] A Kúria ezt a kérdést – egyetértve az ítélőtábla döntésével – igenlően válaszolta meg, hiszen az elsőfokú bíróság döntési folyamata a bizonyítékok értékelésére vonatkozóan – az indokolása alapján – nem volt nyomon követhető, az ítélőtábla pedig a felülbírálat során az ezzel kapcsolatos konkrét problémákat csak felvetni tudta.
[67] Jelen esetben az indokolási kötelezettség megsértéséből eredő hiányosság olyan tényekre vonatkozott, amelyek a legfőbb kérdésre, a bűnösség kérdésében való állásfoglalásra kihatóak voltak, ezért ez a másodfokú eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértést alapoz meg.
[68] A hatályon kívül helyezés azt jelenti, hogy nem lehet, illetőleg a bíróság nem tud dönteni. Ehhez képest az iránymutatásban a döntés meghozatalának lehetőségét kell segíteni. A büntetőeljárás rendeltetése az, hogy – főszabályként – ne szülessen döntés bizonyítás nélkül. Amit a perben biztosítani kell, az a követelmény, miszerint a büntetőeljárásban a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a döntését valósághű tényállásra alapozza [Be. 163. § (2) bek.].
[69] Ennek megfelelően a másodfokú bíróság a Be. 611. § (1) bekezdésében írt kötelezettségének eleget téve a megismételt eljárásra vonatkozóan részletes iránymutatást adott az elsőfokú bíróságnak.
[70] Rámutat a Kúria, hogy az indokolási kötelezettség a tisztességes eljárás alkotmányos elvének [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bek.] lényeges eleme. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 13. § (1) bekezdése szerint a bíróság a határozatát – ha törvény másképpen nem rendelkezik – indokolni köteles.
[71] E követelménynek nyilvánvalóan nem felel meg a formális, okszerűtlen vagy iratellenes indokolás, amelyből bár kitűnik, hogy a bíróság mely bizonyítékot fogadta el, az azonban nem, hogy az ellentétes bizonyítékok közül miért annak tulajdonított bizonyító erőt, az ellentmondásokat miként oldotta fel. Így a másodfokú bíróság eljárása sem szorítkozhat csupán az indokolás formális meglétének ellenőrzésére, annak – a felülmérlegelés tilalmát nem sértve – a tartalmi ellenőrzésére is köteles. Az e körben feltárt logikátlanság és iratellenesség az indokolás formális megléte mellett is vezethet annak tartalmi hiányának megállapításához.
[72] Az ítélőtábla tehát helytálló ok és indokok alapján jutott arra a megállapításra, hogy az elsőfokú bíróság a bűnösség kérdésére kiható, a másodfokú eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértéssel hozta meg ügydöntő határozatát, így a Be. 609. § (1) bekezdése és (2) bekezdés d) pontja szerinti hatályon kívül helyezést eredményező ok megvalósult, ezért nem sértett törvényt, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatására kötelezte.
[73] Az ítélőtábla a hatályon kívül helyezés indokaként megjelölte az elsőfokú határozat megalapozatlanságát is, azt teljeskörűnek tekintve, ehhez a titkos információgyűjtés során keletkezett hanganyag tartalmi elemzésének hiányát, illetve a pénzmosási cselekmény felderítetlenségét kapcsolta.
[74] Ennek kapcsán az ítélőtábla az indokolási kötelezettség és a megalapozatlanság összefüggését érintő okfejtést is tett.
[75] Kifejtette: az EBH 2018.B.13. és az EBH 2019.B.9. számú jogeset összefoglalójában írt azon kijelentés, mely szerint „az indokolási kötelezettség teljesítése csak a megalapozott vagy a megalapozottá tett tényállás tekintetében vizsgálható, amennyiben ugyanis a tények megállapítása hiányzik, úgy az azokra vonatkozó indokolás sem kérhető számon” általános, az adott ügy jellegzetességeit figyelmen kívül hagyó értelmezése, alkalmazása hibás, továbbá a tisztességes eljárás alkotmányos követelményéből következő indokolási kötelezettséggel és az Alkotmánybíróság továbbá EJEB ezzel összefüggő évtizedes gyakorlatával is szemben áll.
[76] Ezzel összefüggésben a Legfőbb Ügyészség az átiratában a következőket jegyezte meg: „Az ítélőtábla által a tisztességes eljárás alkotmányos követelményéből következő indokolási kötelezettségre, valamint az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága ezzel összefüggő gyakorlatára hivatkozással a Kúria következetes joggyakorlatát és több közzétett eseti döntésben kifejtett elvi iránymutatást törekedett negligálni, amely azonban az indokolási kötelezettség megsértésének a megalapozatlanságtól való elhatárolása téves dogmatikai megközelítéséből adódik, ezért a másodfokú bíróság által e körben kifejtetteket alapvetően tévesnek tartja.”
[77] A Kúria előrebocsátja a következőket.
[78] Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése szerint a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét.
[79] A Kúria közjogi értelemben, az Alaptörvényből eredő kötelezettségénél fogva a bíróságokra kötelező jogértelmezés kizárólagos fóruma; jogegységi határozatainak kontrolljára az Alkotmánybíróság hivatott.
[80] Az ítélőtábla az EBH 2018.B.13. és az EBH 2019.B.9. számú elvi döntések tartalmát érintő okfejtése félreérthető megállapításokat tartalmazva a Kúria jogértelmezési tevékenységét – a felek irányába megnyilvánulóan – súlyosan kifogásolható módon bírálja [vö. Bjt. 37. § (2) bekezdés II. fordulata].
[81] Az ítélőtábla nyilvánvalóan szükségtelenül – abból indokolatlanul kiragadva – kérdőjelezte meg a hivatkozott elvi döntések tartalmát és állította azokat szembe jelen ügy sajátosságaival.
[82] Az EBH 2019.B.9 számú elvi döntés I. pontja alatt három, egymásra épülő, egymással összefüggő jogi álláspont került rögzítése. E szerint:
– A hatályos büntetőeljárási törvény csak a teljes – a másodfokú eljárásban helyre nem hozható – megalapozatlanság okából engedi meg a hatályon kívül helyezést, míg az ítélet részleges megalapozatlanságának kiküszöbölését a másodfokú bíróság kategorikus – mérlegelést nem tűrő – kötelezettségévé teszi. A részleges megalapozatlanság ezért hatályon kívül helyezés alapjául nem szolgálhat.
– E törvényi tilalom nem játszható ki olyan módon, hogy a másodfokú bíróság a részleges megalapozatlansághoz egy önmagában hatályon kívül helyezési okot meg nem valósító eljárási szabálysértést (indokolási kötelezettség megsértése) társít.
– Az indokolási kötelezettség teljesítése csak a megalapozott vagy megalapozottá tett tényállás tekintetében vizsgálható, amennyiben ugyanis a tények megállapítása hiányzik, úgy az azokra vonatkozó indokolás sem kérhető számon. Ezért a részleges megalapozatlanságban szenvedő ítélet indokolásának megsértését eljárási szabálysértésként értékelni fogalmilag kizárt [Be. 592. § (1)–(2) bekezdés, 593. §; EBH 2018.B.8.III.].
[83] Az EBH 2019.B.9. számú elvi döntés lényege az, hogy az eljárt bíróság részleges megalapozatlanságot eredményező hibákat sorolt fel, ehhez képest – azok orvoslása helyett – relatív eljárási szabálysértés címén helyezte hatályon kívül az elsőfokú határozatot.
{Az elvi döntésben az alábbiak kerültek kifejtésre:
„Ezt megelőzően azonban az ítélőtábla kizárólag az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást vizsgálta, és a Be. 592. § (2) bekezdés d) pontját megjelölve, kizárólag ténybeli elégtelenséget állított, majd ezt követően egy relatív eljárási szabálysértést megjelölő törvényhelyre hivatkozással helyezte hatályon kívül az elsőfokú ítéletet.” ([43] bekezdés)
„Ehhez képest a fellebbezésekkel támadott határozat alapvető ellentmondása, hogy a másodfokú bíróság – a hatályon kívül helyezés okaként megjelölt törvényhelyből kitűnően – az indokolási kötelezettség megsértése címén hozta meg döntését, azonban kizárólag a megalapozatlanság körébe tartozó hiányosságokat rótt fel az elsőfokú bíróságnak. Tette pedig mindezt azért, mert indokai szerint eljárásjogi lehetősége nem volt az általa szükségesnek talált tényreformáció elvégzésére.” ([46] bekezdés)
„Ez sem lehet azonban törvényes indok arra, hogy a másodfokú bíróság az ítélet ténybeli fogyatékossága miatt egy eljárási szabálysértést meghatározó törvényhelyre alapítva hatályon kívül helyezze az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítsa. Amennyiben az eljárási törvény adott perjogi helyzetben sem ténybeli reformációra, sem – az észlelt ténybeli elégtelenség okán – hatályon kívül helyezésre nem ad lehetőséget, úgy a másodfokú bíróságnak a Be. 591. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás alapulvételével kell a fellebbezéseket elbírálnia.” ([47] bekezdés)
[84] Másképpen szólva: egy relatív eljárási szabálysértést nem lehet ürügyül használni a részleges megalapozatlanság javításának törvényi kötelezettségével szemben.
[85] Jelen felülbírálattal érintett ügyben azonban nem ez történt.
[86] Másfelől a tényállás megalapozatlansága és az indokolási kötelezettség mikénti teljesítése két különböző eljárási fogalom.
[87] Ehhez képest a Kúria rámutat a következőkre.
[88] El kell határolni egymástól a megalapozatlanság eseteit és a ténykérdésekkel kapcsolatos indokolási kötelezettség elmulasztását.
[89] Az anyagi jogi kérdésben elfoglalt bírói álláspont helyessége, a megállapított tényállás megalapozottsága, valamint a ténykérdésekre vonatkozó indokolási kötelezettség teljesítése egyaránt az ítélet indokolásából állapítható meg, ebből azonban nem következik, hogy ezek vizsgálata között ne volna szigorú logikai viszony. El kell egymástól határolni az indokolás azon hiányosságait, amelyek
– anyagi jogi következményt vonnak maguk után,
– megalapozatlanságot eredményeznek,
– az indokolási kötelezettség megsértésének minősülnek.
[90] A megállapított tényállás megalapozatlansága a ténymegállapító tevékenység, nem pedig az arról számot adó indokolás hibája. A tényállás nem az indokolástól lesz megalapozott. Ezért amíg a tényállás megalapozatlan, addig az indokolási kötelezettség teljesítésének vizsgálata valójában közömbös, ha pedig nincs lehetőség a megalapozatlanság kiküszöbölésére, akkor okafogyott.
[91] A bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg [Be. 167. § (4) bek.].
[92] Következésképpen nem megalapozatlanságról van szó, nem a bíróság ténymegállapító tevékenységének hibája, ha a lényeges tényre vonatkozó ténymegállapítás hiánya a bíróság bizonyítékmérlegelésének eredménye.
[93] Kétségkívül a ténymegállapító tevékenység hibája azonban, ha lényeges tényre nincs ténymegállapítás, pedig a bizonyítás felvétele megtörtént, illetve rá vonatkozó bizonyításfelvétel sem történt, ezek a megalapozatlanság esetei.
[94] A „felderítetlenség”, a „hiányos tényállás” és az „indokolási kötelezettség megsértése” fogalmi körének elhatárolása kapcsán a következőkre mutat rá a Kúria.
[95] A felderítetlenség a tényállást megalapozó bizonyítási folyamat fogyatékosságát jelenti:
a) valamely jogilag releváns tényre nem folyt le bizonyítás, vagy nem teljeskörűen folyt le,
b) formálisan történik bizonyításfelvétel, de releváns kérdések tisztázatlanok maradnak,
c) egy releváns bizonyítékforrás hitelt érdemlőségének megállapításakor követ el logikai hibát a bíróság.
[96] Azonban, ha a bizonyításfelvétel teljes, és logikai hibáktól mentes, de mégis marad ellentét két bizonyíték között, és ezt a bíróság nem oldja fel, az már az indokolás fogyatékosságát, és nem a tényállás megalapozatlanságát jelenti.
[97] A „hiányos tényállás” (vagy hiányzó tényállás) lehet a felderítetlenség következménye, de lehet attól független is. Ekkor a büntető anyagi jog szempontjából releváns tények hiányoznak a megállapított tényállásból, vagy nincs tényállás megállapítva.
[98] Az „iratellenesség” akkor áll fenn, ha az iratok olyan egyértelmű, valamely tény fennállását vagy fenn nem állását perdöntő módon igazoló bizonyítékot tartalmaznak, amelyet a bíróság nem vett figyelembe a tényállás megállapításakor.
[99] A tényből tényre következtetés hibája azt jelenti, hogy a közvetett bizonyítás nem megfelelő.
[100] Mindezekre tekintettel az indokolási kötelezettség megsértése a fenti eseteken kívüli problémákat jelentheti csak, nevezetesen azokat, ha
a) a bíróság nem ad meggyőzően számot arról, hogy miért fogadott el egyes bizonyítékokat hitelt érdemlőnek, másokat pedig miért nem,
b) az indokolásból nem ellenőrizhető az összességében történő mérlegelés okszerűsége és teljessége.
[101] Ekként csorbát szenved a szabad értékelés észszerűségének a követelménye. A „szabad értékelés” nem azt jelenti, hogy nem kell racionálisan igazolhatónak, meggyőzőnek lennie a ténymegállapításnak, hanem azt, hogy az egyes bizonyítási eszközöknek nincs előre meghatározott bizonyító erejük. (vö. A bíróságok hatályon kívül helyezési gyakorlatának elemzése, 2012.).
[102] Jelen ügyben ez utóbbiról van szó.
[103] Az ítélőtábla a hatályon kívül helyezés – valós – okaként az indokolási kötelezettség teljesítésének olyan mértékű megsértését rótta fel az elsőfokú bíróságnak, amely a másodfokú felülbírálat akadályát képezi. Erre törvényi lehetősége volt.
[104] Ez egyébként nem ellentétes a hivatkozott elvi döntésekben megfogalmazott kúriai állásponttal, és a már kifejtettek szerint annak megkérdőjelezésére sem alkalmas.
[105] Ehhez képest a támadott határozat pénzmosást érintő tényállás felderítetlensége mint a hatályon kívül helyezés további okának vizsgálata a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása során szükségtelen. Ezért a támadott határozat erre vonatkozó okfejtésének revízióját a Kúria mellőzte.
[106] Megjegyzi a Kúria, hogy a másodfokú bíróság által a súlyosítási tilalommal kapcsolatban felhívott jogszabályhely pontosításra szorul, mivel a Be. 634. § (3) bekezdés b) pontját hatályon kívül helyezte a 2020. évi XLIII. törvény 273. § 31. pontja.
[107] Észlelte a Kúria, hogy a III. r. vádlott időközben elhalálozott. Az elsőfokú ügydöntő határozat hatályon kívül helyezéséből következően az elsőfokú bíróság lesz abban a perjogi helyzetben, hogy a III. r. vádlott tekintetében a büntetőeljárás megszüntetéséről határozzon.
(Kúria Hkf.III.331/2022/41.)