317. I. A másodfokú bíróság tárgyalást tart, ha bizonyítás felvétele szükséges. E törvényi rendelkezés egyaránt vonatkozik a nem ügydöntő végzés elleni és az ítélet elleni fellebbezés elbírálására.

I. A másodfokú bíróság tárgyalást tart, ha bizonyítás felvétele szükséges. E törvényi rendelkezés egyaránt vonatkozik a nem ügydöntő végzés elleni és az ítélet elleni fellebbezés elbírálására. A Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja szerinti tanácsülés mint eljárási forma nem korlátozza a bizonyítás lehetőségét, éppen fordítva, a bizonyítás felvételének szükségessége határozza meg az eljárási formát [Be. 600. § (1) bek. b) pont].
II. A törvényszék elsőfokú eljárásban hozott határozatot a zár alá vétel feloldásáról, így a végzésével szemben bejelentett fellebbezés elbírálása során a Be. 614. §-ban foglaltak nem alkalmazhatók.

[1] A törvényszék a 2017. december 18. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (5) bek. b) pont] és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §). Ezért halmazati büntetésül 7 év 8 hónap szabadságvesztés büntetésre, 10 év gazdasági társaság vezető tisztségviselői tevékenység végzésétől eltiltásra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata börtön, és az I. r. terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Ítéletével a törvényszék az R. Kft. jogi személlyel szemben 350 000 000 forint pénzbírságot szabott ki tekintettel arra, hogy az I. r. terhelt e jogi személy vezető tisztségviselője volt, valamint arra, hogy a terhén megállapított bűncselekmények a jogi személy számára vagyoni előny szerzését célozták és eredményezték. A jogi személlyel szemben kiszabott pénzbírság biztosítására a járásbíróság 2016. június 27. napján jogerős végzésével elrendelt zár alá vételt fenntartotta. Rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.
[2] Védelmi fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2018. október 16. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; az I. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést és a közügyektől eltiltást egyaránt 6–6 évre enyhítette, a jogi személlyel szemben kiszabott pénzbírság összegét 200 000 000 forintra csökkentette. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által fenntartott zár alá vétel a Z. külterületén kivett közút megnevezésű ingatlanon fennálló 1/1 tulajdoni illetőségre, és a Z. külterületén kivett ipartelep megnevezésű ingatlanon fennálló 1/1 tulajdoni illetőségre terjed ki.
[3] Ezt követően a törvényszék a 2020. december 14. napján meghozott végzésével az I. r. terhelt vonatkozásában feloldotta az R. Kft. tulajdonában álló Z. külterületén kivett közút megnevezésű ingatlanon fennálló 1/1 tulajdoni illetőségre, és a Z. külterületén kivett ipartelep megnevezésű ingatlanon fennálló 1/1 tulajdoni illetőségre kiterjedő zár alá vételt. Egyúttal megállapította, hogy a zár alá vétellel érintett vagyontárgyak értékesítéséből származó pénzösszeg kizárólag a gazdasági szervezettel szemben jogerősen kiszabott pénzbírság megfizetésére fordítható.
[4] Védelmi fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Be. 614. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a 2021. március 10. napján meghozott és aznap véglegessé vált végzésével a törvényszék végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[5] Az ítélőtábla indokai szerint az elsőfokú bíróság végzése felülbírálatra alkalmatlan egyfelől azért, mert részleges megalapozatlanságban szenved. E megalapozatlanság a másodfokú eljárásban nem küszöbölhető ki, mert a másodfokú bíróság a Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja szerint tanácsülésen bírálja felül a nem ügydöntő végzést, melynek során bizonyításnak nincs helye, ezen felül pedig további, az érdemi elbíráláshoz nélkülözhetetlen okiratok beszerzésével valójában az elsőfokú bíróság hatáskörét vonná el.
[6] Másfelől az elsőfokú bíróság végzése azért sem bírálható felül, mert a törvényszék a Be. 609. § (2) bekezdés d) pontja szerinti indokolási kötelezettségét is megsértette, továbbá a zár alá vétel feloldását célzó kérelmet nem teljes mértékben merítette ki, amely olyan, a Be. 609. § (1) bekezdésében körülírt eljárási szabálysértés, amely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, illetve az intézkedés alkalmazására.
[7] Az ítélőtábla végzése ellen a legfőbb ügyész terjesztett elő – a Be. 667. § (1) bekezdése szerint – jogorvoslati indítványt a törvényesség érdekében annak megállapítása végett, hogy az ítélőtábla végzése törvénysértő.
[8] Jogi álláspontja szerint az ítélőtábla törvényt sértett, amikor a nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés elbírálása során tévesen állapította meg a felülbírálat során alkalmazandó törvényi rendelkezéseket, ezáltal tévedett az eljárási forma megválasztásakor, illetve erre figyelemmel törvénysértő módon mulasztotta el az elsőfokú határozat részleges megalapozatlanságának kiküszöbölésére vonatkozó kötelezettsége teljesítését.
[9] Indokai szerint a törvényszék elsőfokú eljárás keretében, a Be. 554. § (1) bekezdés c) pontja alapján hozott döntést, ezért az ítélőtábla eljárására valójában nem a Be. 614. § rendelkezései voltak irányadók. Ezért nem lett volna jogi akadálya annak, hogy az ítélőtábla a Be. 600. § (1) bekezdés b) pontja alapján a bizonyítás felvétele érdekében tárgyalást tartson.
[10] Álláspontja szerint az ítélőtábla nem tett eleget a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontjában írt törvényi kötelezettségének, így annak, hogy – az általa megállapított – felderítetlenségből adódó részleges megalapozatlanságot a másodfokú eljárás során kiküszöbölje. Utalt arra, hogy megalapozatlanság miatt az elsőfokú ítélet pedig csak akkor helyezhető hatályon kívül, ha a másodfokú eljárásban a megalapozatlanság nem küszöbölhető ki, ugyanakkor a részleges megalapozatlanság kiküszöbölése a másodfokú eljárásban kötelező.
[11] Az EBH 2019.B.9. számú eseti döntésre hivatkozással kifejtette, hogy az indokolási kötelezettség teljesítése csak a megalapozott vagy megalapozottá tett tényállás tekintetében vizsgálható, amennyiben ugyanis a tények megállapítása hiányzik, úgy az azokra vonatkozó indokolás sem kérhető számon. Ezért a részleges megalapozatlanságban szenvedő ítélet indokolási kötelezettségének megsértését eljárási szabálysértésként értékelni fogalmilag kizárt.
[12] Álláspontja szerint az ítélőtábla által hivatkozott indokolási kötelezettség megsértése és a kérelem teljes körű kimerítésének hiánya valójában az általa is megállapított részbeni megalapozatlansággal van összefüggésben, amellyel kapcsolatban a másodfokú bíróságot tényjavító kötelezettség terhelte.
[13] Mindezek alapján indítványozta: a Kúria állapítsa meg, hogy az ítélőtábla végzése törvénysértő.
[14] A legfőbb ügyész által előterjesztett jogorvoslati indítványra tett észrevételében az I. r. terhelt védője egyetértett azzal, hogy az ítélőtábla végzése törvénysértő, mert álláspontja szerint az ítélőtábla helytelenül értelmezte a részleges megalapozatlanság törvényi előírásait és a hatályon kívül helyezésre vonatkozó törvényi rendelkezéseket.
[15] A jogorvoslati indítványra tett észrevételében az I. r. terhelt kifejtette, hogy az ítélőtábla igazságos és korrekt határozatot hozott. Ezzel szemben a törvényszék ítélete igazságtalan, mert azon a következtetésen alapul, hogy csalás útján akarta megmenteni az R. Kft.-t. Álláspontja szerint a törvényszék figyelmen kívül hagyott egyes bizonyítékokat, míg másokat egyoldalúan értékelt. Kifejtette, hogy az R. Kft. valóban fiktív számlákat fogadott be, azonban az utóbb fiktívnek nyilvánított cégek kiválasztása során neki nem volt szerepe, így szándékos bűncselekményt nem követett el.
[16] A legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslata alapos.
[17] A Be. 667. § (1) bekezdése alapján a legfőbb ügyész a bíróság törvénysértő jogerős ügydöntő határozata és végleges nem ügydöntő végzése ellen a Kúriánál a törvényesség érdekében jogorvoslatot jelenthet be a (2) bekezdésben foglalt kivétellel, vagyis, ha a jogerős – végleges – határozat más jogorvoslattal nem támadható meg.
[18] A törvényességi jogorvoslat nem a konkrét felek, hanem csak a legfőbb ügyész által igénybe vehető jogi eszköz, melynek elsődleges célja nem a felekre kiható határozat (döntés) elérése, hanem annak deklarálása, hogy a megtámadott határozat egésze vagy annak valamely rendelkezése törvénysértő. Törvényi korlátja, hogy a Kúria határozata ellenében, és perújítási, avagy felülvizsgálati okból nem vehető igénybe.
[19] Jelen ügyben a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati eljárásnak alanyi, tárgyi és tartalmi feltételei egyaránt adottak.
[20] A törvény nem határozza meg a törvénysértés mibenlétét, vagyis azt, hogy annak megállapítására anyagi, avagy eljárásjogi ok adhat-e alapot.
[21] Kétségtelen, hogy a Kúria döntési jogkörére vonatkozó szabály számos anyagi jogi elemet rögzít, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy a legfőbb ügyész indítványa kizárólag anyagi jogi kérdésekre szorítkozhat. A Kúria gyakorlata következetes abban, hogy eljárásjogi kérdést érintő kérdésekben is határozhat.
[22] Ez következik abból, hogy a szabályozás, a jogintézmény jogépségi célt szolgál; vagyis azt, hogy a jogerő (avagy a véglegesség) bekövetkezte, tehát fellebbezés, illetve más törvényi lehetőség hiányában se maradjon megválaszolatlanul a legfőbb ügyész törvényességi aggálya. Ez a szabályozás kétségtelen közjogi természetű megfontolása.
[23] Általánosságban valamely bírói rendelkezés vagy azért lehet törvénysértő, mert rossz – jogi, avagy ténybeli – választ ad, vagy pedig azért, mert nem ad választ.
[24] Ehhez képest egy bírói rendelkezés egyfelől azért törvénysértő, mert a törvény valamely konkrét, kötelező szabályát megszegi, ami inkább anyagi jogi természetű, avagy ún. abszolút eljárási szabálysértést vét.
[25] Másfelől azért törvénysértő, mert olyan törvényi szabályt sért, amelynek alkalmazását a törvény a bíró számára más törvényi szabályokkal összhangban, törvényi korlátok között biztosítja. Ezek főleg olyan eljárásjogi kérdések, amelyek értelmezést igényelnek. Ilyenkor arról van szó, hogy az ilyen bírói rendelkezés nem illeszkedik a törvénybe, ez azonban nem mérlegelés, hanem jogi értékelés következménye. Értelemszerűen ide tartozik az is, amikor a bíró adott esetben olyan anyagi jogi rendelkezést, amelynek értelmezése az ítélkezési gyakorlatban következetes, tévesen, oktalan tartalommal lát el.
[26] További esete a törvénysértésnek, amikor a bíró a törvény diszkrecionális lehetőségével – a törvény által delegált, átadott mandátummal – élve alkalmazza a törvényt, és ez valamelyik fél számára sérelmes, úgymond törvénysértő. Ezek leginkább a jogkövetkezmények körébe tartoznak, s mérlegelés eredményei. Ilyenkor is szó lehet azonban arról, hogy a rendelkezés a törvény elvi sérelmével jár. De ez a helyzet akkor is, ha a bíró hallgat, és nem foglalkozik olyan kérdéssel, ami a határozata rendelkezésével összefüggő; ez nem konkrét törvényi szabály megsértése, hanem egyoldalúság. Végül van az a törvénysértés, ami nem más, mint direkt büntetőjogi szabályba, tilalomba ütközés, ez egyben perújítási ok is [Be. 637. § (1) bek. e) pont].
[27] Jelen ügyben a legfőbb ügyész jogorvoslati kifogása a nem ügydöntő végzés felülbírálata során hozott másodfokú – hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító – határozatra vonatkozó.
[28] Jelen esetben az ítélőtábla támadott végzése végleges, ellene rendes perorvoslatnak nincs helye.
[29] Kétségtelen, hogy a Be. 627. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye. E fellebbezési jog azonban nem korlátlan, azt a törvény csak az ügydöntő, érdemi határozatok hatályon kívül helyezése esetén teszi lehetővé.
[30] Helyesen utalt a legfőbb ügyész arra, hogy jelen ügyben az elsőfokú – és ekként értelemszerűen a másodfokú – bíróság határozata nem a vádról, illetve a vád alapján folyt eljárás lezárásáról rendelkezik [Be. 456. § (1) bek., Be. 564–569. §], ezért ellene perújításnak, felülvizsgálatnak, egyszerűsített felülvizsgálatnak sincs helye.
[31] Következésképp sem rendes, sem más rendkívüli jogorvoslattal nem támadható, ekként ellene a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatnak helye van.
[32] A legfőbb ügyész álláspontja az ügy érdemében is maradéktalanul helytálló.
[33] A jogorvoslati, felülbírálati és a döntési jogkör összefügg. A jogorvoslat terjedelmének korlátozottsága kihat a felülbírálat terjedelmére, és maga után vonja a döntési jogkör meghatározottságát. Ugyanakkor a döntési jogkör fogalmilag nem lehetséges felülbírálati jogkör nélkül.
[34] Jelen ügyben mindez a következőket jelenti.
[35] A törvényszék az R. Kft. „f.a.” kijelölt felszámolóbiztosa által a zár alá vétel feloldása iránt indított eljárásban a Be. 554. § (1) bekezdés c) pontja alapján járt el, amely szerint az egyesbíró vagy a tanács elnöke az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően is dönthet a zár alá vétel feloldásáról. Eljárása során első fokon hozott nem ügydöntő végzést.
[36] A Be. 579. § (2) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen fellebbezésnek van helye a másodfokú bírósághoz, ha azt e törvény nem zárja ki. A Be. 579. § (3) bekezdése alapján a végzés elleni fellebbezés elintézésére az ítélet elleni fellebbezés szabályai megfelelően irányadók azzal, hogy nem ügydöntő végzés esetében nem alkalmazható a Be. 583. § (3) bekezdése, a Be. 584. § (6) bekezdése és a Be. 590. § (5) bekezdése, illetve fellebbezésre jogosult az egyéb érdekelt is.
[37] Lényegét tekintve tehát a nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés esetén a jogorvoslati jog (és ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság döntési jogköre) abban különbözik az ítélet elleni fellebbezés szabályaitól, hogy
– nincs helye a kizárólag az ún. korlátozott fellebbezés előterjesztésének [Be. 583. § (3) bek.],
– az ügyészséget és a védőt nem terheli a fellebbezés írásban történő indokolásának kötelezettsége [Be. 584. § (6) bek.],
– a másodfokú bíróság nem bírálhatja felül az elsőfokú (érdemi) bírósági eljárást, és ennek során nem vizsgálhatja a hatályon kívül helyezéshez vezető (abszolút vagy relatív) eljárási szabálysértéseket, valamint a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, továbbá a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezést [Be. 590. § (5) bek.].
[38] Jelen ügyben a törvényszék zár alá vétel feloldása tárgyában hozott elsőfokú nem ügydöntő végzésével szemben az általános szabályok szerint volt helye fellebbezésnek, amivel az R. Kft. „f.a.” jogi személy képviselője, a kijelölt felszámoló élt is.
[39] A Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja alapján a másodfokú bíróság tanácsülésen határoz, ha az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése elleni fellebbezés bizonyítás felvétele nélkül elbírálható.
[40] Helytállóan utalt a legfőbb ügyész arra, hogy e törvényi rendelkezés alapján a tanácsülés tipikus, ám nem kizárólagos eljárási formája a nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés elbírálásának.
[41] Nem kizárólagos, mert tanácsülésen csak akkor bírálható el a nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés, ha a döntés meghozatalához bizonyítás felvételére nincs szükség.
[42] A Be. 600. § (1) bekezdés b) pontja szerint a másodfokú bíróság tárgyalást tart, ha bizonyítás felvétele szükséges. E törvényi rendelkezés egyaránt vonatkozik a nem ügydöntő végzés elleni és az ítélet elleni fellebbezés elbírálására.
[43] Ehhez képest tévedett az ítélőtábla, amikor az elsőfokú bíróság végzését a Be. 614. § szerinti eljárásban, a 614. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen bírálta felül.
[44] A Be. 614. § (1) bekezdése ugyanis a másodfokú bírósági eljárásban, a harmadfokú bírósági eljárásban és a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása iránti eljárásban hozott olyan, nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés elbírálására tartalmaz rendelkezést, amely ellen az elsőfokú eljárásban jogorvoslatnak lenne helye. Kétségtelen, hogy ebben az esetben az eljárási forma a Be. 614. § (4) bekezdése alapján kizárólag tanácsülés lehet.
[45] Jelen ügyben azonban nem erről van szó.
[46] A törvényszék elsőfokú eljárásban hozott határozatot a zár alá vétel feloldásáról, így a végzésével szemben bejelentett fellebbezés elbírálása során a Be. 614. §-ban foglaltak nem alkalmazhatók.
[47] Az ítélőtábla tehát tévesen választotta meg az eljárása alapjául szolgáló törvényi rendelkezést, amelyből adódóan tévedett a felülbírálati jogkörének, és ehhez kapcsolódóan a döntési jogkörének meghatározása során is.
[48] Valójában a Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja szerinti tanácsülés mint eljárási forma nem korlátozza a bizonyítás lehetőségét, éppen fordítva, a bizonyítás felvételének szükségessége határozza meg az eljárási formát. Ekként a Be. 600. § (1) bekezdés b) pontja alapján törvényi lehetősége lett volna arra, hogy bizonyítás felvétele érdekében tárgyalást tartson.
[49] Ennek a következők miatt van jelentősége.
[50] A legfőbb ügyész által támadott (hatályon kívül helyező) rendelkezés nem az ügy eldöntését vagy az eljárás lezárását, hanem az eljárás újrakezdését jelenti. Ehhez képest a támadott hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezés tartalma nem az, hogy miért jó vagy nem jó a döntés, hanem az, hogy miért nem volt hozható érdemi döntés, illetve miért nem eredményezett ilyen (érdemi) döntésre alkalmas helyzetet a lefolytatott eljárás. Nyitva hagyja azonban az eljárás tárgyában hozható jövőbeni döntés lehetőségét, mibenlétét. Érdemi ügydöntő határozat esetében a döntés (tehát a jogkövetkeztetés) és annak ténybeli alapja közötti viszony a vizsgálat tárgya; a hatályon kívül helyezés felülbírálata során azonban ez a viszonyítás nem végezhető el. Jelen esetben a hatályon kívül helyező végzést támadó törvényességi jogorvoslat elbírálásakor ugyanis éppen azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és ezért a hatályon kívül helyezésről – a másodfokú bíróság helyesen vagy indokolatlanul rendelkezett-e (Kúria Hkf.III.156/2020/10.).
[51] Jelen ügyben az eldöntendő kérdés tehát nem az, hogy a hatályon kívül helyezett alsóbb fokú határozat megalapozott volt-e, hanem az, hogy a hatályon kívül helyező döntés alapos volt-e; így volt-e rá törvényes ok, és az eljárási ok megállapításának törvényi feltételei fennálltak-e.
[52] Mindezek alapján a vizsgálat tárgya az, hogy a másodfokú bíróság által észlelt megalapozatlanság a Be. rendelkezései alapján valóban hatályon kívül helyezést von maga után jogkövetkezményként, vagy az kiküszöbölhető a fellebbviteli eljárásban is.
[53] A megalapozatlanság a hatályon kívül helyezés önálló törvényi oka, feltéve, hogy az a Be. 592. § (1) bekezdése szerint teljes körű, és csak ebben az esetben hatályon kívül helyezési ok (Be. 610. §). A Be. 592. § (2) bekezdése szerinti részleges megalapozatlanság azonban a másodfokú eljárásban küszöbölendő ki.
[54] Az ítélőtábla a végzésében olyan hiányosságokat állapított meg és sorolt fel, amelyekből az tűnik ki, hogy az elsőfokú bíróság az érdemi döntés meghozatalához szükséges tényeket nem teljeskörűen tisztázta.
[55] Rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság végzésének megalapozatlansága részleges, azonban az arra vonatkozó okfejtése, miszerint ez az eljárási forma kötöttsége miatt nem küszöbölhető ki, a korábban kifejtettek szerint téves.
[56] A hatályos büntetőeljárási törvény csak a teljes – a másodfokú eljárásban helyre nem hozható – megalapozatlanság okából engedi meg a hatályon kívül helyezést, míg az ítélet részleges megalapozatlanságának kiküszöbölését a másodfokú bíróság kategorikus – mérlegelést nem tűrő – kötelezettségévé teszi. A részleges megalapozatlanság ezért hatályon kívül helyezés alapjául nem szolgálhat. E törvényi tilalom nem kerülhető ki olyan módon, hogy a másodfokú bíróság a részleges megalapozatlansághoz egy önmagában hatályon kívül helyezési okot meg nem valósító eljárási szabálysértést (indokolási kötelezettség megsértése) társít (EBH 2019.B.9.I.).
[57] A ténymegállapítás hiánya – értelemszerűen – maga után vonja az indokolás hiányát is, azonban az nem további, önálló hatályon kívül helyezési ok, hanem a ténymegállapítás hiányának szükségszerű velejárója (Kúria Bhar.III.455/2019/15.).
[58] Az indokolási kötelezettség teljesítése csak a megalapozott vagy megalapozottá tett tényállás tekintetében vizsgálható, amennyiben ugyanis a tények megállapítása hiányzik, úgy az azokra vonatkozó indokolás sem kérhető számon. Ezért a részleges megalapozatlanságban szenvedő határozat indokolásának megsértését eljárási szabálysértésként értékelni fogalmilag kizárt (EBH 2018.B.8.III., EBH 2019.B.9.I.).
[59] Ekként a Kúria a Be. 667. § (1) bekezdése alapján a legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványát a Be. 668. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen elbírálva, a Be. 669. § (1) bekezdés 2. fordulata alapján megállapította, hogy az ítélőtábla végzése törvénysértő.
[60] A Kúria a Be. 669. § (3) bekezdése alapján kizárólag a törvénysértés megállapítására szorítkozott.

(Kúria Bt.III.941/2021/8.)