A védő kizárására sor kerülhet abban az esetben is, ha az általa védett terheltek és bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek között érdekellentét áll fenn.
Az érdekellentétet nem kizárólag az érintett személyek vallomása alapozhatja meg, mivel a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személynek a törvény rendelkezéseire figyelemmel ilyen vallomása nem is lehet. Abban az esetben, ha egy védő több bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy védelmét látja el, úgy az érdekellentét kérdését olyan körülmények között kell vizsgálni, hogy az érintett személyeknek egyetlen, a büntetőeljárásban értékelhető vallomása sincs.
Több terhelt érdekében eljáró védő esetében is létezhet az érdekellentétnek olyan esete, amely nem a védekezés módjából, hanem a felrótt bűncselekmény elkövetéséből betöltött szerepből vagy az adott eljáráson kívüli egyéb okból fakad, ezeket a körülményeket az ismert tények alapján az eljárás valamennyi szakaszában körültekintően kell vizsgálni [Be. 38. §, 39. § (8) bek., 43. § (2) bek.; 2017. évi LXXVIII. törvény (Ügyvédi tv.) 20. § (1) bek., (7) bek. d) pont].
[1] A kerületi bíróság nyomozási bírája a 2021. november 19. napján meghozott végzésével a csalás bűntette miatt J. Cs. M. és társai ellen a kerületi rendőrkapitányságon folyamatban lévő büntetőügyben P. D. M., P. A. M. és K. V. Zs. meghatalmazott védőjét, dr. L. R. ügyvédet a büntetőeljárásból kizárta.
[2] A másodfokon eljáró törvényszék a 2022. január 7. napján tartott tanácsülésen meghozott végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a védő büntetőeljárásból történő kizárására irányuló ügyészi indítványt elutasította.
[3] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ugyan helyesen hivatkozott arra, hogy a Be. 43. § (2) bekezdése értelmében több terhelt, illetve bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy érdekében ugyanaz a védő akkor járhat el, ha a terheltek vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek érdekei nem ellentétesek; továbbá, hogy a több terhelt, illetve a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy érdekében eljáró védőt az eljárásból ki kell zárni, ha a terheltek, illetve a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek között érdekellentét áll fenn. Ugyanakkor jelen ügyben az érdekellentét – arra figyelemmel, hogy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek az ügyben még vallomást nem tettek – nem állapítható meg, a védő kizárásának nincs helye. A másodfokú bíróság hivatkozott arra, hogy érdekellentét csak abban az esetben áll fenn, ha a terheltek a büntetőjogi felelősségük szempontjából releváns kérdésben egymástól eltérő ellentétes vallomást tesznek; az, hogy a terheltek érdekei ellentétesek-e, kizárólag a védekezésüknek, illetve a vallomásuknak a tartalma alapján dönthető el. A másodfokú bíróság végzésében kifejtette, hogy az érdekellentétnek konkrét jelenbeli vagy múltbeli tényeken kell alapulnia, és a védői közreműködés időpontjában kell fennállnia. Mindaddig, amíg P. A. M. és K. V. Zs. gyanúsítottként érdemi védekezést nem terjesztenek elő, érdekellentétről nem lehet beszélni. Az érdekellentét puszta jövőbeni lehetősége a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem eredményezi a védő kizárását. Hivatkozott a BH 2021.1. számon közzétett határozatra, mely szerint az érdekellentét akkor áll fenn, ha a terheltek egyike a másikra terhelő vallomást tesz, ugyanakkor társa tagadja a bűncselekmény elkövetését. Nincs szó azonban érdekellentétről csupán azért, mert a terhelteknek elméletben lehetősége lett volna eltérő védekezést előterjeszteni, ennek megfelelő vallomást tenni, amely cselekvőségüknek büntetőjogi megítélését kedvezőbben érintette volna. Ha ilyen védekezést a terhelt nem terjesztett elő és vallomása nem volt ellentétes a terhelttársával, akkor érdekellentét sem áll fenn. Álláspontja szerint a bíróság nem bocsátkozhat feltételezésekbe, bizonytalan jövőbeli tények, így a gyanúsítottak még meg sem tett vallomásának tartalma és ezáltal az érdekek összeütközésének jövőbeli lehetősége a védő kizárását az eljárás e szakaszában nem teszi indokolttá. Ugyanakkor az elsőfokú bírósággal egyezően hivatkozott arra, hogy az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ügyvédi tv.) 20. § (1) bekezdése szerint az ügyvéd nem vállalhatja ügyvédi tevékenység végzését – beleértve a védelem ellátását – olyan ügyfelek számára, akiknek az érdekei egymással ütköznek. E tilalom akkor is alkalmazandó, ha az érdekek jövőbeli összeütközése előre látható. Erre figyelemmel a hivatkozott törvény 20. § (8) bekezdése alapján az érdekek esetleges összeütközését az ügyvédnek az eljárás során folyamatosan figyelemmel kell kísérnie és amennyiben érdekellentétet észlel, köteles az ügyre vonatkozó megbízást megszüntetni. Amennyiben a jövőben ilyen helyzet állna elő, és a védő e kötelezettségét elmulasztaná, abban az esetben a kérdést hivatalból ismét vizsgálni kell és szükség esetén a védő kizárásáról kell határozni.
[4] A másodfokú bíróság végzése ellen a legfőbb ügyész 2022. május 30. napján nyújtott be jogorvoslati indítványt a törvényesség érdekében. A legfőbb ügyész a nyomozás tárgyát képező cselekmények megjelölését követően kifejtette, hogy álláspontja szerint a másodfokú bíróság végzése törvénysértő. P. D. M. a Be. 38. § (2) bekezdés I. fordulata alapján a büntetőügyben gyanúsított, mivel gyanúsítotti kihallgatása megtörtént. P. A. M. és K. V. Zs. ellen a nyomozó hatóság 2021. augusztus 11. napján belföldi, míg 2022. január 7. napján a kerületi bíróság nemzetközi és európai elfogató parancsot bocsátott ki, ezért ők a Be. 38. § (3) bekezdés V. fordulata alapján bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsított személyek. A Be. 39. § (1) bekezdés d) pontjára figyelemmel, a Be. 38. § (8) bekezdése szerint a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy jogaira és kötelezettségeire a terhelt jogaira és kötelezettségeire vonatkozó azon szabályt, mely szerint jogosult arra, hogy védelmének ellátására védőt hatalmazzon meg vagy védő kirendelését indítványozza, alkalmazni kell. A Be. 386. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy – elfogása, idézése, előállítása, körözésének elrendelése vagy vele szemben elfogató parancs kibocsátása esetén – a gyanúsítás közléséig jogosult arra, hogy védőt hatalmazzon meg, vagy védő kirendelését indítványozza. Mindezek alapján P. D. M. gyanúsítottat és P. A. M., valamint K. V. Zs. bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyeket a büntetőeljárásban egyaránt megilleti azon jog, hogy védelmük ellátására védőt hatalmazzanak meg, így a Be. 43. § (2) bekezdésében foglaltak szerint vizsgálható, hogy érdekükben ugyanaz a védő eljárhat-e. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha a terheltek vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek érdekei nem ellentétesek, ez az érdekellentét azonban megállapítható. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen hivatkozott a BH 2021.1. számú eseti döntésre, mivel az abban leírtak eltérő perjogi helyzetre vonatkoznak. Az eseti döntésben írtak szerint az érintett terheltek gyanúsítottkénti kihallgatása már megtörtént, rendelkezésre állt a terheltek konkrét védekezése, így az érdekellentét megállapításánál azok egybevetését, értékelését kellett elvégezni. Jelen ügyben azonban a gyanúsított és a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek között a védő kizárásának alapjául szolgáló érdekellentét fennálltát a már gyanúsítottként kihallgatott személy védekezése alapján kell megítélni, mivel a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy az eljárási pozíciójából fakadóan védekezést még nem terjeszthet elő. P. D. M. gyanúsított vallomásában P. A. M. és K. V. Zs. bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyekre terhelő nyilatkozatot tett, mely függetlenül annak visszavonásától és eltérő nyilatkozatainak értékelésétől olyan objektív tény, amely miatt a gyanúsított és a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek érdekei egymással ellentétesek. A legfőbb ügyész hivatkozott arra, hogy ebben a helyzetben a védő valamely terhelt védelmét csak a másik terhelt kárára tudná ellátni, amely a védőnek az Ügyvédi tv. 1. § (2) bekezdése szerinti bizalmi helyzetével ellentétes lenne.
[5] Mindezek alapján indokoltnak tartotta a büntetőügyből dr. L. R. védő kizárását, ezért a Be. 667. § (1) bekezdése alapján a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt terjesztett elő a törvényszék véglegessé vált nem ügydöntő, más rendkívüli jogorvoslattal nem támadható végzése ellen és indítványozta, hogy a Kúria a Be. 669. § (1) bekezdése alapján állapítsa meg, hogy a törvényszék végzése törvénysértő.
[6] A Kúria az eljárásban az ügy tárgya miatt az érintett gyanúsított és a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek részére önálló védőt rendelt ki. Az eljárás során megállapítást nyert, hogy dr. L. R. meghatalmazása időközben valamennyi érintett személy vonatkozásában megszűnt.
[7] A Kúria az ügyben nyilvános ülést tartott. A nyilvános ülésen a legfőbb ügyész képviselője az indítványt változatlan tartalommal fenntartotta; P. D. M. gyanúsított kirendelt védője, valamint P. A. M. és K. V. Zs. bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek kirendelt védői egyaránt csatlakoztak a legfőbb ügyész indítványában foglaltakhoz.
[8] A legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványa alapos.
[9] Az ügyben megállapítható, hogy csalás bűntette miatt J. Cs. M. és társai ellen a kerületi rendőrkapitányságon büntetőeljárás van folyamatban, mely nyomozás, illetve gyanú tárgyát képezik – egyebek mellett – az alábbi cselekmények is:
[10] Az életvitelszerűen külföldön, jelenleg ismeretlen helyen tartózkodó P. A. M. és élettársa, K. V. Zs. gyors pénzkereseti lehetőséget ajánlottak fel J. B.-nek. Ez alapján J. B.-nek olyan személyt kellett keresnie, aki az általuk idős személyektől kicsalt pénzt Magyarországon átveszi, azon velük, valamint az általa beszervezett személyekkel osztozik. K. V. Zs. J. B.-t ellátta az elkövetéshez szükséges információkkal, aki a bűncselekmény elkövetésére volt élettársát, J. Cs. M.-t bírta rá.
P. A. M. 2021. január 3. napján 14 óra körüli időben a b.-i otthonában tartózkodó, 1949. évben született Zs.-né Sz. A. M. sértettet telefonon felhívta és magát T. J.-nek, a kerületi rendőrkapitányság nyomozójának adta ki. P. A. M. arra hivatkozott, hogy a sértett lánya közúti balesetet szenvedett, majd a telefont K. V. Zs.-nek átadta, aki eltorzított hangon a sértett lányaként mutatkozott be és elmondta, hogy a közlekedési baleset okozója ő volt, amellyel roma személyeknek anyagi kárt okozott és azt a helyszínen meg kell térítenie, ezért 4 000 000 forintot kért a sértettől. A sértett közölte, hogy 1,2 millió forintot, 900 eurót és 200 kanadai dollárt tud adni, ezért K. V. Zs. arra kérte őt, hogy szedje össze az ékszereit is. A továbbiakban P. A. M. beszélt a sértettel telefonon, akivel azt közölte, hogy a készpénzért és az ékszerekért a fiát, ifj. T. J.-t küldi el, aki a vírushelyzet miatt a kapuban fogja őt várni. A sértett a beszélgetés során elhangzottaknak megfelelően a pénzösszeget és az arany ékszereket egy fehér színű táskába tette, majd azt átadta a helyszínre érkező J. Cs. M.-nek. J. Cs. M. az átvett értékekkel J. B.-vel elszámolt, a megállapodásuknak megfelelően 500 000 forintot megtartott, az ékszereket pedig a b.-i É. Z. Kft. által üzemeltetett zálogházban 184 000 forintért leadta. 2021. január 4. napján 17 óra 43 perckor a b.-i T. Áruházban működő M. pénztárában 500 000 forintot adott fel Angilába, P. A. M. és testvére, P. D. M. édesanyjának, H. M.-nek. A bűncselekménnyel okozott kár 1 855 653 forint volt, amely nem térült meg.
[11] Az életvitelszerűen külföldön, ismeretlen helyen tartózkodó L. A. N. és H. A. az Egyesült Királyságban gyors pénzkereseti lehetőséget ajánlottak az ott szintén életvitelszerűen tartózkodó P. D. M.-nek. Ennek értelmében P. D. M.-nek olyan lányt kellett keresnie, aki az általuk idősektől kicsalt pénzt Magyarországon átveszi, azon velük és az általa beszervezett személyekkel osztozik. L. A. N., H. A. és P. D. M. a beszervezésért 300 000 forint ellentételezésben állapodtak meg, amelyhez szükséges információkat P. D. M. a másik két személytől kapta meg. P. D. M. a bűncselekmény elkövetésére barátnőjét, Sz. A.-t bírta rá, elérhetőségét L. A. N.-nel és H. A.-val közölte, akik a szükséges utasításokat neki megadták és a részletekben is velük állapodott meg. L. A. N. 2021. január 16. napján 15 óra körüli időben Angliából telefonon felhívta a b.-i otthonában tartózkodó, 1943. évben született F. Á. F.-né sértettet, magát rendőrnek adta ki és arra hivatkozott, hogy a sértett fia közlekedési balesetet okozott, és a kár megtérítéseként 4 000 000 forintra van szüksége. L. A. N. ezt követően a sértett kérésére átadta a telefont a magát a sértett fiának kiadó ismeretlen férfinak, aki eltorzított hangon megerősítette az általa mondottakat. A sértett közölte, hogy csak 700 000 forint készpénze van, mire L. A. N. élettársa, a magát szintén rendőrnek kiadó H. A. a telefonban azt közölte a sértettel, hogy ez kevés, ékszerek is kellenek, amelyeket kérésére a sértett le is mért. H. A. közölte a sértettel, hogy a készpénzért és ékszerekért kollégája lányát, N. K.-t küldi. A sértett a beszélgetés során elhangzottak alapján egy borítékba helyezett 20 000 forintos címletekben 700 000 forintot, egy másik borítékba 8 darab arany gyűrűt, 7 darab arany medált és 2 darab arany nyakláncot, amelyeket átadott a magát N. K.-nak kiadó Sz. A.-nak. Sz. A. az átvett készpénzből 306 000 forintot megtartott, az ékszereket H. A. utasítására a b.-i P. Bevásárlóközponthoz vitte, ahol azokat 340 000 forintért egy rá már ott váró ismeretlen nőnek átadta. Sz. A. a nála lévő 734 000 forint készpénzből H. A. utasítására 2021. január 17. napján a b.-i T. üzletben 360 000 forintot adott fel H. A. nevére, amelyet annak visszatartása miatt 2021. január 18. napján ugyanitt felvett, majd ugyancsak H. A. utasítására 355 000 forintot egy b.-i templomnál egy ismeretlen férfinak átadott. A fennmaradó készpénzzel P. D. M.-mel kellett volna elszámolnia. A bűncselekménnyel okozott kár 1 800 000 forint, amely nem térült meg.
[12] P. D. M. terhelttel a nyomozó hatóság a 2021. január 27. napján foganatosított gyanúsítotti kihallgatásakor a Btk. 373. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés c) pontja szerint minősülő, a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett csalás bűntette megalapozott gyanúját közölte. A gyanúsított kihallgatásán kirendelt védője, dr. P. J. vett részt. P. D. M. a kihallgatáson a Be. 185. § (1) bekezdésében foglalt figyelmeztetést követően vallomást tett, a terhére rótt bűncselekmény elkövetését beismerte és terhelően nyilatkozott P. A. M.-nek és K. V. Zs.-nek a Zs.-né Sz. A. M. sérelmére elkövetett bűncselekményben betöltött szerepéről.
[13] P. D. M. a letartóztatás elrendelése tárgyában 2021. január 30. napján tartott ülésen a nyomozási bíró előtt a rendőrségen tett vallomását fenntartotta. A nyomozási bíró ülésén védelmét az időközben 2021. január 28. napján kelt meghatalmazás alapján eljáró dr. L. R. helyetteseként dr. S. É. ügyvéd látta el.
[14] P. D. M. ezt követően dr. L. R. meghatalmazott védője útján előterjesztett, 2021. március 5. napján kelt írásbeli nyilatkozatában korábbi vallomását annyiban változtatta meg, hogy P. A. M.-re és K. V. Zs.-re tett terhelő nyilatkozatát visszavonta arra hivatkozással, hogy mivel P. A. M. a testvére, K. V. Zs. pedig P. A. M. élettársa, erre figyelemmel nem köteles hozzátartozóra terhelő vallomást tenni, a nyomozó hatóság előtt kihallgatásában tett figyelmeztetést pedig nem értette meg.
[15] A nyomozó hatóság P. A. M. és K. V. Zs. vonatkozásában 2021. augusztus 13. napján belföldi elfogató parancsot bocsátott ki, majd a kerületi bíróság ellenük 2022. január 7. napján nemzetközi és európai elfogató parancsot bocsátott ki, mivel ők életvitelszerűen Angliában, azonban ismeretlen helyen tartózkodnak. P. A. M. és K. V. Zs. ezt követően a belföldi elfogató parancs kibocsátását követő napon, 2021. augusztus 22. napján ugyancsak dr. L. R. ügyvédnek adott meghatalmazást.
[16] A Be. 38. § (1) bekezdése szerint terhelt az, akivel szemben büntetőeljárást folytatnak.
[17] A Be. 38. § (2) bekezdésére figyelemmel a terhelt a nyomozás során gyanúsított.
[18] A Be. 39. § (1) bekezdés d) pontja szerint a terhelt jogosult arra, hogy a védelmének ellátására védőt hatalmazzon meg, vagy védő kirendelését indítványozza.
[19] A Be. 38. § (3) bekezdése kimondja, hogy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy a nyomozás során – a gyanúsítás közléséig – az, akit bűncselekmény elkövetése miatt elfogtak, gyanúsítotti kihallgatása érdekében idéztek, akinek előállítását vagy bűncselekmény elkövetése miatt körözését rendelték el, vagy akivel szemben elfogató parancsot bocsátottak ki.
[20] A Be. 39. § (8) bekezdése szerint a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy jogaira és kötelezettségeire – az (1) bekezdés a), f)–h), j) és k) pontjai, valamint a (3) bekezdés b) pontja kivételével – a terhelt jogaira és kötelezettségére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
[21] A büntetőeljárási törvényt módosító 2020. évi XLIII. törvény 142–144. §-ához fűzött végső előterjesztői indokolás szerint a Be. bevezette az ún. pre-gyanúsítotti állapot meghatározásaként a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy kategóriáját. Ennek a fogalmi lényegét a Be. 386. § (1) bekezdés tartalmazta, ami egyben behatárolta a kategória létezésének kezdetét és végét, hiszen elfogásához, idézéséhez, előállításához, körözés elrendeléséhez, illetve a vele szemben elfogató parancs kibocsátásához kapcsolódhat. A Be. 386. § (1) bekezdése egyértelművé tette egyrészt azt, hogy az ott megjelölt intézkedésekkel érintett személy a büntetőeljárás résztvevője, másrészt azt, hogy ezen személy még nem gyakorolhatja a gyanúsított gyanúsítás közlésével „kiteljesedő” jogait. A végső előterjesztő indokolás szerint a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy státusza leginkább a Be. egyéb érdekelti pozíciójához hasonlítható, azzal a nyilvánvaló különbséggel, hogy esetében olyan határozatok hozatalára, intézkedések alkalmazására került sor, amelyek magukban hordozzák a terheltté válás, a büntetőeljárás hatálya alá kerülés, a védekezés megnyílásának rövid időn belül történő szükségszerűségét. Ennek megfelelően a javaslat a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy jogait, illetve kötelezettségeit a terhelt jogaihoz és kötelezettségeihez igazodóan határozza meg. A szabályozás negatív kodifikációs megoldást tartalmaz, vagyis a terheltek jogaihoz képest azok alkalmazhatóságát zárja ki, amelyek nem egyeztethetők össze a gyanúsítás közlését megelőző eljárásjogi időszakkal, illetve státusszal.
[22] A Be. 386. § (1) bekezdése törvényi szabályozása szerint a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy – elfogása, idézése, előállítása, körözésének elrendelése vagy vele szemben elfogató parancs kibocsátása esetén – a gyanúsítás közléséig arra jogosult, hogy
a) a gyanúsítotti kihallgatással kapcsolatos büntetőeljárási jogairól felvilágosítást kapjon,
b) védőt hatalmazzon meg, vagy védő kirendelését indítványozza,
c) védőjével ellenőrzés nélkül tanácskozzon.
[23] A Be. 386. § (2) bekezdése szerint a védő a gyanúsítás közléséig arra jogosult, hogy az általa védett személlyel a kapcsolatot felvegye és vele ellenőrzés nélkül tanácskozzon.
[24] Mindezek alapján egyértelműen megállapítható, hogy jelen ügyben P. A. M. és K. V. Zs. bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személlyé vált az elfogató parancs kibocsátásával, míg P. D. M. a gyanúsítás közlésére figyelemmel terheltnek minősül.
[25] A Be. 39. § (1) bekezdés d) pontjára, valamint (8) bekezdésére figyelemmel mind P. D. M. gyanúsítottnak, mind P. A. M. és K. V. Zs. bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személynek joga volt arra, hogy védelmének ellátására védőt hatalmazzon meg.
[26] A bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy ezen minőségében – korlátozott jogokkal – belép a büntetőeljárásba, sajátos eljárásjogi helyzete miatt jogosult arra, hogy védőt hatalmazzon meg vagy védő kirendelését kérje, ez az eljárásjogi helyzete azonban értelemszerűen csak a gyanúsítotti kihallgatás kezdetéig tart. Ebből az eljárásjogi helyzetből szükségszerűen fakad, hogy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személynek a büntetőeljárásban értékelhető terhelti vallomása (gyanúsítás közlését követően szabályszerű törvényi figyelmeztetés ismeretében tett gyanúsítotti vallomása) nincs.
[27] Ugyanakkor a törvény kifejezetten lehetővé teszi azt, hogy több bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személynek vagy bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személynek és személyeknek, illetve gyanúsítottaknak egy időben azonos védője legyen, ha a terheltek vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek érdekei nem ellentétesek.
[28] A Be. 43. § (2) bekezdése kimondja: több terhelt, illetve a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy érdekében ugyanaz a védő akkor járhat el, ha a terheltek vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek érdekei nem ellentétesek. A több terhelt, illetve bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy érdekében eljáró védőt az eljárásból ki kell zárni, ha a terheltek, illetve a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek között érdekellentét áll fenn.
[29] Mindezek alapján megállapítható, hogy a védő kizárására sor kerülhet abban az esetben is, ha az általa védett terheltek és bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek között érdekellentét áll fenn. Amennyiben az ugyanazon védő által védett személyek bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek vagy a több személy között legalább egy ilyen személy van, úgy megállapítható, hogy az érdekellentétet olyan körülmények között kell vizsgálni, hogy az érintett személyek vagy egyes (a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható) személyek büntetőeljárásban figyelembe vehető (terhelti) vallomást nem tettek, nem tehettek.
[30] Mindennek alapja a különböző terheltek vagy bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek perjogi, védekezési érdekének különbözősége (BH 2022.66. [10]).
[31] Mindezen okból következtetésként vonható le egyfelől az, hogy a védő esetében a fennálló érdekellentétet abban az esetben is vizsgálni kell, ha az általa védett személyek nem mindegyike terhelt, legalább egy személy bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy; és következik az is, hogy az érdekellentétet nem kizárólag az érintett személyek vallomása alapozhatja meg, mivel a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személynek a törvény rendelkezéseire figyelemmel ilyen vallomása nem is lehet. Abban az esetben, ha egy védő több bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy védelmét látja el, úgy az érdekellentét kérdését olyan körülmények között kell vizsgálni, hogy az érintett személyeknek egyetlen, a büntetőeljárásban értékelhető vallomása sincs. Téves ezért a jogorvoslati indítvánnyal támadott másodfokú határozat indokolásának azon része, mely szerint az érdekellentét kizárólag a védő által védett személyek vallomása alapján vizsgálható.
[32] Ebben a körben téves a hivatkozás a BH 2021.1. számon közzétett határozatra is. A határozat II. pontja szerint a Be. 43. § (2) bekezdés alapján több terhelt érdekében ugyanaz a védő csak akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek. Az ellentét fakadhat a védekezés módjából (hallgatás, tagadás, beismerés), a felrótt bűncselekmény elkövetésében betöltött szerepből, de származhat adott eljáráson kívüli egyéb okból; ezt az eljárás valamennyi szakaszában körültekintően kell vizsgálni. Abban az esetben, ha a terheltek egyike a másikra terhelő vallomást tesz, ugyanakkor a társa tagadja a bűncselekmény elkövetését, valójában ilyen érdekellentét áll fenn. Nincs szó azonban érdekellentétről csupán azért, mert a terhelteknek elméletben lehetősége lett volna eltérő védekezést előterjeszteni, ennek megfelelő vallomást tenni, amely cselekvőségüknek büntetőjogi megítélését kedvezőbben érintette volna. Ha ilyen védekezést a terhelt nem terjesztett elő, és vallomása nem volt ellentétes a terhelttársával, akkor érdekellentét sem áll fenn.
[33] Egyfelől a hivatkozott határozat egyértelműen több terhelt érdekében eljáró védőről szól, a terhelt eljárási pozíciója pedig szükségszerűen feltételezi azt, hogy gyanúsítotti kihallgatása megtörtént, így annak tartalma az érdekellentét vizsgálata során rendelkezésre áll.
[34] Másfelől a hivatkozott határozat a védekezés módjából (hallgatás, tagadás, beismerés stb.) fakadó ellentét mellett más ellentétet is megjelöl: az ellentét fakadhat a felrótt bűncselekmény elkövetésében betöltött szerepből, de származhat az adott eljáráson kívüli egyéb okból is. Több terhelt érdekében eljáró védő esetében is létezhet az érdekellentétnek olyan esete, amely nem a védekezés módjából, hanem a felrótt bűncselekmény elkövetéséből betöltött szerepből vagy az adott eljáráson kívüli egyéb okból fakad, ezeket a körülményeket az ismert tények alapján az eljárás valamennyi szakaszában körültekintően kell vizsgálni.
[35] A Kúria az érdekellentét vizsgálatánál irányadó körülményekkel kapcsolatosan a következőket fejti ki:
[36] A Be. 42. § (4) bekezdés a)–d) pontjai szerint a védő köteles a terhelttel a kapcsolatot késedelem nélkül felvenni, a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot kellő időben felhasználni, a terheltet a védekezés törvényes eszközeiről felvilágosítani, a jogairól tájékoztatni, a kötelezettségeire figyelmeztetni, a terheltet mentő, illetve a felelősségét enyhítő tények felderítését szorgalmazni.
[37] A Be. 42. § (7) bekezdése szerint a védő jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseket a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy jogaihoz igazodóan a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy védője vonatkozásában is megfelelően alkalmazni kell.
[38] A Be. 43. § (2) bekezdéséhez kapcsolódó jogalkotói indokolás szerint a védő feladatával, bizalmi helyzetével lenne ellentétes, ha ilyen esetben a védő a terheltek között válogathatna, ezért ilyen esetben a védő kizárása indokolt, a védő a továbbiakban egyik terhelt védelmét sem láthatja el.
[39] A Kúria a BH 2021.254. számon közzétett döntése indokolása [22] bekezdésében megállapította: a Be. 42. § (4) bekezdés b), c) és d) pontjai alapján a védő köteles a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot kellő időben felhasználni, a terheltet a védekezés törvényes eszközeiről felvilágosítani, a jogairól tájékoztatni, a kötelezettségeire figyelmeztetni, köteles a terheltet mentő, illetve felelősségét enyhítő tények felderítését szorgalmazni. A védő ezen kötelezettségének több terhelt esetén csak akkor tud eleget tenni, ha ezen a téren a terheltek érdekei nem ellentétesek. Ellenkező érdekek esetén a védő valamely terhelt védelmét csak másik terhelt kárára tudná ellátni.
[40] Az Ügyvédi tv. 1. § (2) bekezdése szerint az ügyvédi tevékenység az ügyfél és az ügyvédi tevékenységet gyakorló közötti bizalmon alapul, amelyet mindenki köteles tiszteletben tartani.
[41] Az Ügyvédi tv. 20. § (1) bekezdése értelmében az ügyvéd, az európai közösségi jogász és a külföldi jogi tanácsadó (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: ügyvéd) nem vállalhatja ügyvédi tevékenység végzését olyan ügyfelek számára, akiknek az érdekei egymással ütköznek, továbbá akkor sem, ha az ügyfél érdekei az ügyvédnek az ügyön kívüli saját érdekeivel összeütköznek. E tilalom akkor is alkalmazandó, ha az érdekek jövőbeli összeütközése előre látható.
[42] Az Ügyvédi tv. 20. § (7) bekezdés d) pontja szerint, ha két vagy több ügyfél érdekei összeütközésbe kerülnek vagy kerülhetnek, az (1) bekezdésbe foglalt tilalom nem vonatkozik az ügyvédre, ha észszerűen feltételezheti, hogy az érdekek összeütközése nem akadályozza meg abban, hogy mindegyik ügyfél érdekeit a lehető legjobban képviselje.
[43] Az Ügyvédi tv. 20. § (8) bekezdése szerint az ügyvéd az ügyfelek érdekei összeütközésének lehetőségét a megbízás elvállalása után is folyamatosan köteles vizsgálni. Ha ennek során azt állapítja meg, hogy az (1) bekezdés alapján az ügyvédi tevékenység nem lenne vállalható egyidejűleg két vagy több ügyfél vonatkozásában, vagy a (7) bekezdésben foglalt feltételek nem teljesülnek, mindegyik érintett ügyféllel köteles az összeférhetetlen ügyre a megbízást megszüntetni.
[44] Mindezek alapján megállapítható, hogy az ügyvédi tevékenység alapja az ügyvéd és az ügyfél közötti bizalmi viszony, amely a büntetőeljárásban védői feladatot ellátó ügyvéd és az általa védett személy (terhelt, bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy) között is létezik és vizsgálandó. Ezen bizalmi viszony sérül a büntetőeljárásban akkor, ha a védő – többek között – a Be. 42. § (4) bekezdés a), b), c) és d) pontjában foglalt jogait nem tudja megfelelően gyakorolni. Az ügyvéd nem vállalhatja el a meghatalmazás alapján a védői tevékenységet olyan ügyfelek számára, akinek az érdekei egymással ütköznek, és amennyiben ez az állapot később jön létre, köteles mindegyik érintett ügyféllel az összeférhetetlen ügyre a megbízást megszüntetni. A meghatalmazás elfogadását ezért az Ügyvédi tv. 20. § (1) bekezdése akkor is tilalmazza, ha az érdekek jövőbeli összeütközése előre látható, vagyis az Ügyvédi tv. 20. § (7) bekezdés d) pontjában foglaltak alapján észszerűen feltételezheti, hogy a jövőben az érdekek összeütközése nem fog bekövetkezni, s az érdekek összeütközése nem fogja megakadályozni abban, hogy minden ügyfél érdekeit a lehető legjobban képviselje. Ebben az esetben ugyanis a meghatalmazást nem fogadhatja el, a védői meghatalmazás alapján eljáró ügyvédet pedig ilyen okból a büntetőeljárásból a Be. 43. § (2) bekezdése alapján ki kell zárni.
[45] Jelen ügyben erről van szó.
[46] P. D. M. gyanúsításakor vallomást tett, amelyben a gyanúsítás tárgyát képező, személyét érintő cselekményben önmagára, míg a büntetőeljárás tárgyát képező további cselekménnyel kapcsolatban P. A. M. és K. V. Zs. vonatkozásában terhelő vallomást tett. A kizárás tárgyában határozó első- és másodfokú bíróságok helyesen hivatkoztak arra, hogy a Be. 185. § (1) bekezdésében foglalt figyelmeztetés teljeskörűen tartalmazza azt a jogot, hogy a terhelt nem köteles vallomást tenni és a vallomástételt megtagadhatja, erre figyelemmel utóbb vallomásának egyes részletei megváltozása, „visszavonása” a vallomás értékelhetőségét a törvényes figyelmeztetésre tekintettel nem érinti. Emiatt a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyekre tett terhelő vallomása olyan tényeket tartalmaz, amelyet a büntetőeljárásban figyelembe lehet venni, és amelyet az érdekellentét körében is vizsgálni kell.
[47] P. D. M. önmagára tett terhelő vallomását továbbra is fenntartotta, ezért a védelmében eljáró védőnek az ő érdekében olyan törvényes védekezési eszközt és módot kellene felhasználni, a védekezés törvényes eszközeiről oly módon felvilágosítani, a jogairól megfelelően tájékoztatni, az ő esetében a terheltet mentő, illetve felelősségét enyhítő tények felderítését olyan módon kellene szorgalmazni, amely tevékenység bizalmi elvnek megfelelő tartalmú ellátása egyértelműen ellentétes P. A. M. és K. V. Zs. bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek érdekeivel. P. D. M. beismerő vallomására figyelemmel ugyanis a saját mentő, illetve felelősségét enyhítő tények felderítése tekintetében eltérő érdekekkel rendelkezik, mint az első gyanúsítotti vallomásában terhelő módon említett P. A. M. és K. V. Zs., ezért eltérő érdekeikre figyelemmel esetükben eltérő törvényes védekezési eszközt és módot kell választani a Be. 42. § (4) bekezdésében foglalt védői kötelezettségek teljesítéséhez. A jelen ügyben megállapítható tények alapján észszerűen nem feltételezhető, hogy a gyanúsított és a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek között – amennyiben az utóbbiak elfogására és gyanúsítotti kihallgatására sor kerül – ne következne be olyan helyzet, amelyben valamennyi ügyfél érdekeit a védő a bizalmi elv sérelme nélkül már nem tudná képviselni.
[48] Jelen esetben a másodfokú bíróság érvelésétől eltérően éppen fordított helyzet áll fenn: mindaddig, amíg a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek gyanúsítása nem történik meg, gyanúsítottként nem válnak terheltté, és vallomásuk tartalma nem válik ismertté, az érdekellentét fennáll. Amennyiben a vallomástételüket követően vallomásuk olyan mértékben fog megegyezni P. D. M. vallomásával, hogy terhelti mivoltukra figyelemmel vallomásuk tartalma alapján az érdekellentét már nem áll fenn, abban az esetben kerülhet arra sor, hogy védelmüket ugyanaz a védő lássa el.
[49] A Be. 667. § (1) bekezdése szerint a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslatot jelenthet be a bíróság törvénysértő jogerős ügydöntő határozata és végleges, nem ügydöntő végzése ellen.
[50] A Be. 667. § (3) bekezdése szerint a jogorvoslat bejelentése nincs határidőhöz kötve.
[51] A Kúria a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatról a Be. 668. § (1) bekezdés b) pontja alapján nyilvános ülésen határozott.
[52] A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat alapos, ezért a Be. 669. § (1) bekezdésében foglaltak szerint ítéletében a Kúria megállapította, hogy a törvényszék mint másodfokú bíróság végzése törvénysértő.
(Kúria Bt.I.630/2022/14.)