Költségvetési csalás esetén a tévedésbe ejtés (tévedésben tartás, valótlan tartalmú nyilatkozat tétele, valós tény elhallgatása) tényállásszerű minden olyan esetben, amikor az adott jogi szabályozás mellett igénybe vehető, a Btk. 396. § (9) bekezdés a) pontjában meghatározott költségvetésből származó támogatás feltételeinek kijátszásával történik. Ez megvalósulhat úgy is, hogy az adott költségvetési támogatás feltételeinek az igénybe vevő – a nyilatkozat megtételekor – nem felel meg, de valótlanul olyan nyilatkozatot tesz, amely szerint a feltételeket teljesíti, tehát jogosult az adott támogatásra. Annak nincs jelentősége, hogy a támogatás feltételeinek a nyilatkozat megtételét követő későbbi időpontban (amikor a megtévesztő, valótlan nyilatkozat hatására a támogatás folyósítása már megtörtént) már megfelel az igénylő [Btk. 396. § (1) bek., (9) bek. a) pont, 459. § (1) bek. 17. pont; Be. 7. § (5) bek.; 2006. évi XCVIII. tv. (Gyftv.) 73. § (1) bek.].
[1] A törvényszék ítéletével a IV. r. terhelt bűnösségét költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont és (4) bek. b) pont II. ford.] mondta ki. Ezért őt 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel pénzbüntetés összegét 2000 forintban határozta meg. Rendelkezett az így kiszabott 300 000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról is.
[2] A IV. r. terhelt védőjének fellebbezése alapján eljáró ítélőtábla mint másodfokú bíróság az ítéletével a IV. r. terhelt vonatkozásában az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát a bűnügyi költség tekintetében változtatta meg, egyebekben helybenhagyta.
[3] A jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozat ellen az IV. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 648. § a) pontjában megjelölt okból, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára, valamint b) pont ba) alpontjára hivatkozással, a IV. r. terhelt felmentése végett.
[4] Indokai szerint az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatával törvénysértően állapította meg a IV. r. terhelt büntetőjogi felelősségét. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett és tévesen vont le a terhelt bűnösségére mutató, okszerűtlen következtetéseket.
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolására hivatkozással kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a gyógyszerár-támogatás igénybevételének jogosulatlanságát pusztán az alapozza meg, hogy a recepteken feltüntetett gyógyszermennyiség nem került beszerzésre, illetve abban „időbeli csúszás” volt. Ebből következően, amennyiben a vények „bevitelre kerülnek”, majd a gyógyszereket a gyógyszertár beszerzi, jogosulatlanságról, tehát jogellenességről nem lehet szó. A gyógyszereket minden esetben megkapták a betegek, a IV. r. terhelt bűncselekményt nem követett el.
[6] Álláspontja szerint a költségvetést sem érte kár. E körben utalt az elsőfokú bíróság által a büntetés kiszabása körében kifejtettekre: „mivel a PA Kft. vonatkozásában a gyógyszerek utóbb megrendelésre kerültek, az OEP (NEAK) kára megtérült, azonban az OEP fizetési felszólítására IV. r. vádlott 2012. december 28. napján az OEP Ellátási számlájára a PA Kft. vonatkozásában további 5 402 400 forintot utalt át”. Hivatkozott az igazságügyi adó- és könyvszakértői véleményre is, amely szerint a P Gyógyszertárnál az utólag megrendelt darabszám – az időbeli csúszás mellett – mindig igazolható.
[7] A védő – ugyanezen indokokra figyelemmel – a társadalomra veszélyességnek mint a bűncselekmény Btk. 4. § (1) bekezdésében meghatározott egyik fogalmi elemének a hiányára is hivatkozott, ami kizárja a IV. r. terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását.
[8] A másodfokú ítélet 14. oldal utolsó bekezdését, illetve 15. oldal első bekezdését idézve sérelmezte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság kár megtérülésére vonatkozó megállapítását mellőzte.
[9] Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság ellentmondásos megállapítást tett arról: a gyógyszerek betegekhez jutását meg lehet-e állapítani a PA Kft. által rendelt készítmények esetében (másodfokú ítélet [134] és [137] bekezdés).
[10] A védő jogértelmezése szerint a IV. r. terhelt terhére végső soron csupán a gyógyszerek időbeli csúszással történő megrendelése róható, amely a végeredmény szempontjából egyrészről teljesen irreleváns, másrészről pedig legfeljebb a támogatási szerződés magánjogi jellegű sérelmét vetheti fel, amely azonban a magyar jogrendszer legszigorúbb felelősségi formájának (a büntetőjogi felelősség) igénybevételét nem igényli.
[11] A védő szerint a IV. r. terhelt „személyes eljárása” nélkülözi a bűnösség megállapíthatóságának előfeltételeit. Hivatkozott a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény (a továbbiakban: Gyftv.) 73. § (1) bekezdésére, amely egyértelműen nevesíti a szakmai felelősség kérdését. A PA Kft.-nél a IV. r. terhelt ügyvezető volt, míg a személyi jogos gyógyszerész dr. F. Z. Az eljárás során bizonyítást nyert, hogy a gyógyszertár operatív munkájában, és így semmilyen gyógyszerészszakmai kompetenciát kívánó munkában a IV. r. terhelt nem vett részt, a gyógyszertár ügymenetéről időnként tulajdonostársa, a PA Kft. alkalmazásában állt dr. F. Z. tájékoztatta. Az ügyvezetői feladatok ellátásáért a IV. r. terhelt javadalmazásban nem részesült. IV. r. terhelt vényt senkitől nem vett át, nem rögzített az OEP BÉVER rendszerében és gyógyszert nem rendelt meg. Ezért a vényre felírt gyógyszerek idő előtti beütéséért (elszámolásba vételéért) és a közfinanszírozás NEAK (OEP) igénybevételéért a IV. r. terhelt semmilyen módon nem tehető felelőssé.
[12] Végül a védő sérelmezte a törvénysértő büntetés kiszabását: elsődlegesen arra hivatkozással, hogy bűncselekmény hiányában a büntetés kiszabása nem törvényes; másodlagosan pedig arra tekintettel, hogy a Btk. 396. § (8) bekezdése a költségvetési csalással okozott vagyoni hátrány megtérítése esetére a büntetés korlátlan enyhítését teszi lehetővé. A IV. r. terhelt befizetésére figyelemmel pedig megállapítható: nemcsak, hogy vagyoni hátrányt nem okozott, de többmillió forint összegű befizetést teljesített az állam javára. Mindezek alapján a büntetés korlátlan enyhítése lett volna indokolt. Harmadsorban a Btk. 80. § (1) bekezdésében foglalt büntetéskiszabási elvek megsértésére, az enyhítő körülmények nem kellő súllyal történő értékelésére is hivatkozott, ami törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte.
[13] A Legfőbb Ügyészség átiratában a IV. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartotta.
[14] Az átirat indokai szerint a tényállás alapján a gyógyszereknek a beteg részére történő kiszolgálása nélkül az ártámogatás elszámolása nem volt jogszerű. A IV. r. terhelt valótlan tartalmú nyilatkozat tételével a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéséből jogosulatlanul vett igénybe pénzeszközt, amellyel a költségvetésnek vagyoni hátrányt okozott.
[15] Kifejtette, hogy a jogerős ítéletben megállapított és így a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás bevezető része a IV. r. terheltet érintően valóban rögzíti: a jogosulatlan elszámolással érintett gyógyszereket az elszámolás benyújtása után, illetve az ártámogatás folyósítását követően megrendelték. Tekintettel arra, hogy a költségvetést károsító bűncselekmény egyes részcselekményei a valótlan tartalmú elszámolások benyújtásával kísérleti szakba jutottak, majd a támogatás folyósításával befejezetté váltak, ebből eredően nem bír jelentőséggel, hogy a patika a készítményeket utóbb beszerezte és kiszolgálta a betegek részére.
[16] Az elsőfokú bíróság ítéletének a 184. oldal 2. bekezdésében rámutatott arra is, hogy a PA Kft. a részére kiutalt ártámogatás összegéből finanszírozta a megrendelt gyógyszereket, pénzügyileg így hozva magát jobb helyzetbe, holott az ártámogatás egyértelműen utólag járna. A PA Kft. ekként egyrészt jogosulatlanul vette igénybe a költségvetési támogatást, másrészt ez a patika pénzügyi helyzetét, likviditását segítette elő.
[17] A másodfokú ítélet [128] és [133] bekezdésében szereplő ténymegállapítás szerint a PA az ártámogatás jogosulatlan igénybevétele révén megszerzett hasznát adta tovább a gyógyszernagykereskedő cégnek. A beszerzett 42 db Pamitor nevű készítményből, melyeket az arra jogosult betegek részére vagy a kezelésükre kellett volna eljuttatni a nevükre felírt vények alapján, a PA Kft. 2011. február 22. napján 10 db-ot és 2011. március 25. napján 16 db-ot 2 559 068 forintért a C Zrt. gyógyszer nagykereskedő cégnek értékesített. Ebből viszont az is következik, hogy a PA Kft. a jogosultalanul igénybe vett költségvetési támogatást közvetlenül nem is a támogatás szerinti célra fordította, mivel a nagykereskedő cégnek eladott gyógyszereket a betegek nem a P Patikától vették meg, ennek ellenére az értük járó ártámogatást a patika vette fel. Az a körülmény, hogy ezekben az esetekben is eljuthatott az ártámogatott gyógyszer a betegekhez – és így a felülvizsgálati indítvány érvei szerint a támogatási folyamat mögöttes célja hiánytalanul teljesült –, a büntetőjogi felelősséget nem zárja ki. Helyesen mutatott rá ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság az ítéletének [134] bekezdésében arra, hogy ez megteremtette a már ártámogatással érintett gyógyszerek ismételt értékesítésének, ebből adódóan az ártámogatás további lehívásának lehetőségét. A költségvetésből származó kifizetéssel támogatni kívánt cél végső megvalósulása a valóságnak meg nem felelő adatszolgáltatás esetén irreleváns.
[18] A személyi felelősség kérdése kapcsán kifejtette, hogy a gazdasági társaság törvényes működéséért – jelen esetben a támogatott gyógyszerekkel kapcsolatos elszámolási kötelezettség valós adatok alapján történő teljesítéséért – az ügyvezető felelős [a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (korábbi Ptk.) 55. §; a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 21. § (3) bekezdés és 30. § (2) bekezdés; Ptk. 3:112. § (1) és (2) bekezdés, 3:116. § (1) bekezdés, 3:196. § (1) bekezdés]. Az irányadó tényállás szerint az ártámogatás jogosulatlan elszámolásáról a gyógyszertárat működtető gazdasági társaság ügyvezetését ellátó IV. r. terhelt is tudott, ezért a felülvizsgálati indítvány azon hivatkozása is közömbös, hogy konkrétan nem a IV. r. terhelt intézte a közfinanszírozással kapcsolatos gyógyszertári teendőket.
[19] Érvelése szerint az alapügyben eljárt bíróságok a IV. r. terhelttel szemben a büntetést ténylegesen a Btk. 82. § (5) bekezdése alapján szabták ki. Az a körülmény, hogy a költségvetésnek okozott vagyoni hátrányt a IV. r. terhelt a vádemelés előtt teljes egészében megtérítette, és így ez a jogerős ügydöntő határozathoz képest még enyhébb büntetés kiszabására is lehetőséget nyújtott volna, felülvizsgálati okot nem képez.
[20] Mindebből következően a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Kúria a törvényszék és az ítélőtábla ítéleteit a IV. r. terhelt tekintetében a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában tartsa fenn.
[21] A IV. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa részben a törvényben kizárt, részben alaptalan.
[22] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, melynek a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése és eljárási szabálysértés miatt is helye van [Be. 648. § a), b) pont].
[23] A törvény tételesen megjelöli azokat az okokat, amelyekre hivatkozással e rendkívüli jogorvoslatra lehetőség nyílik. A felülvizsgálatot megalapozó büntető anyagi jogsértéseket a Be. 649. § (1) bekezdése, az eljárási szabálysértéseket e törvényhely (2) bekezdése határozza meg.
[25] A IV. r. terhelt védője elsődlegesen a költségvetési csalás tényállásszerűségét vitatta azzal, hogy a jogellenesség, a társadalomra veszélyesség, illetve vagyoni hátrány hiánya miatt a bűncselekmény a IV. r. terhelt terhére nem állapítható meg.
[26] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[27] Az irányadó tényállás lényege szerint a IV. r. terhelt 2007. augusztus 14. és 2012. december 27. napja között a PA Kft. ügyvezetője volt, és e társaság képviseletében működtette a P Patikát. A PA Kft. képviselőjeként 2008. május 6. napján a megyei egészségbiztosítási pénztárral, 2009. május 26. és 2010. március 16. napjain a regionális egészségbiztosítási pénztárral kötött szerződést a társadalombiztosítási ártámogatással rendelhető és kiszolgáltatható gyógyszerek társadalombiztosítási áttámogatásának elszámolására.
[28] A gyógyszertár forgalmazott a 100% mértékben társadalombiztosítási ártámogatásban részesített gyógyszerkészítmények közül Glivec 400 mg filmtablettát (30 db/doboz), Fludara 10 mg filmtablettát (20 db/doboz), Mabthera 100 és 500 mg koncentrátumot oldatos infúzióhoz (2x10ml/doboz) – kizárólag intravénás infúzió formájában, szakambulancián vagy fekvőbeteg gyógyintézetben adható –, Ftorafur 400 mg kemény kapszulát (100 db/doboz), Thromboreductin 0,5 kemény kapszulát (100 db/doboz), Litalir 500 mg kemény kapszulát (100 db/doboz), Ondagen 8 mg filmtablettát (15 db/doboz, 30db/doboz), Zavedos 10 mg kapszulát (1 db/doboz) és Zarziot 48 millió E/0,5 ml oldatos injekció vagy infúzió előretöltött fecskendőben.
[29] A társadalombiztosítási ártámogatás igénybevétele akként történt, hogy a IV. r. terhelt mint a gyógyszertár képviselője és a II. r. terhelt mint egyéni vállalkozó szerződést kötöttek az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) területileg illetékes igazgatási szervével, a társadalombiztosítási támogatással rendelhető és kiszolgáltatható gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási ártámogatásának elszámolására, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény és a végrehajtására kiadott 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet, valamint a járóbeteg-ellátás keretében rendelt gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és gyógyfürdő ellátások árához nyújtott támogatások elszámolásáról és folyósításáról szóló 134/1999. (VIII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) alapján a társadalombiztosítási ártámogatással rendelhető gyógyszerek jogosultaknak való kiszolgáltatására és az általuk igénybe vett társadalombiztosítási támogatás elszámolására.
[30] A támogatás elszámolásának alapja és bizonylata a hatályos jogszabályoknak megfelelően kiállított vény volt. Az elszámolást a Rendelet szerint, összesített és részletezett formában elektronikus úton, elektronikus adathordozón vagy nyomtatott formában, 2011. január 1. napjától kizárólag elektronikus úton kellett benyújtani. A közölt adatokat – a vény azonosítóját, a kiváltás időpontját, a felíró orvos pecsétszámát, a biztosított TAJ számát, a felírt készítmény nevét, mennyiségét és az ártámogatás mértékét – az OEP BÉVER nevű vényellenőrzési rendszere rögzítette.
[31] Az adott elszámolási időszakban csak a tárgyi elszámolási időszak alatt beváltott és kiszolgált vények, illetve önellenőrzés vagy az OEP általi ellenőrzés során feltárt elszámolási hiba miatti korrekciós tételek voltak elszámolhatók. A vény adatai kizárólag a készítmény tényleges kiszolgálása esetén voltak rögzíthetők a rendszerben. A vényeken a vényen rendelt terméket átvevő személy kézjegyének szerepelnie kellett. A gyógyszertárakra rendszeres elszámolási kötelezettség vonatkozott, az elszámolást az elszámolási időszakot követő 5 napon belül, 2010. január 1. napjától 3 napon belül kellett benyújtani az illetékes egészségbiztosítási igazgatási szervhez. A támogatást az OEP az elszámolás alapját képező vényszintű adatállomány elfogadását követően, az elszámolási időszakok szerinti gyakorisággal utalta át a szerződésben megjelölt bankszámlákra.
[32] Az V. r. terhelt a VI. r. terhelt közvetítésével a IV. r. terhelt által képviselt PA Kft.-vel gyógyszerházhozszállítási szerződést kötött. A megállapodás értelmében az V. r. terhelt az általa a támogatott készítményekről kiállított vényeket összegyűjtötte, melyeket VI. r. terhelt vitt el a patikába, majd pár nappal később az összekészített gyógyszereket ő vitte el a kórház kezelőjébe. Így a recepteket nem a betegek kapták meg, a részükre felírt gyógyszereket nem a betegek váltották ki.
[33] A vények adatait a IV. r. terhelt tudomásával a P gyógyszertárban expediálással, a gyógyszerek kiadásával foglalkozó dolgozók az OEP BÉVER nevű vényellenőrzési rendszeréhez kapcsolódó számítógépes rendszerükben rögzítették. A gyógyszerkészítmények átvételekor a biztosítottak által fizetendő, kiszerelésenként 300 forint nagyságú úgynevezett dobozpénzt a betegek helyett a patikák fizették meg. A IV. r. terhelt tudomásával a P gyógyszertárban expediálással foglalkozó dolgozók az értékesítésről blokkot nyomtattak, melyet a vényhez tűztek. Ezzel a módszerrel az OEP BÉVER vényellenőrzési rendszerében a vények kiváltottként, az azon szereplő gyógyszerek teljes mennyisége értékesítettként jelent meg.
[34] A számítógépes rendszerbe felvitt vényforgalmi adatokat heti rendszerességgel a számítógépes rendszer által automatikus módon, elektronikusan teljesített adatszolgáltatással jelentették le az illetékes területi egészségbiztosítási pénztár felé, mely az ártámogatást rendszeresen a gyógyszertárakat működtető terheltek által megadott bankszámlákra utalta. Különböző időbeli csúszásokkal, így az elszámolás, igénylés elküldését vagy az OEP által nyújtott ártámogatás utalását követően megrendelték a recepteken lévő gyógyszermennyiséget.
[35] A IV. r. terhelt az V. r. terhelt vényei alapján az OEP felé a fentiek szerint lejelentett gyógyszereknek csak egy részét értékesítette, a nem értékesített készítmények vonatkozásában ártámogatást jogosulatlanul vett igénybe. Így a IV. r. terhelt
– 2010. október 14. és 2012. május 14. napja között az V. r. terhelt vényei alapján lejelentett 126 db helyett csupán 125 db Graningen 1 mg filmtabletta készítményt értékesített, így 1 db készítmény vonatkozásában vett igénybe jogosulatlanul ártámogatást, 13 336 forint mértékben;
– 2010. augusztus 7. napja és 2011. március 14. napja közötti időszakban az V. r. terhelt vényei alapján lejelentett 60 db helyett csupán 42 db Pamitor 15 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz készítményt értékesített, így 18 db készítmény vonatkozásában vett igénybe jogosulatlanul ártámogatást, 674 676 forint mértékben;
– 2010. augusztus 13. napja és 2012. április 6. napja közötti időszakban az V. r. terhelt vényei alapján lejelentett 107 db helyett csupán 98 db Roferon-A 6 millió NE oldatos injekció 12x0,5ml készítményt értékesített, így 9 db készítmény vonatkozásában vett igénybe jogosulatlanul ártámogatást, 852 750 forint mértékben;
– 2010. augusztus 21. napja és 2011. augusztus 30. napja közötti időszakban az V. r. terhelt vényei alapján lejelentett 106 db helyett csupán 90 db Thromboreductin 0,5 kemény kapszula készítményt értékesített, így 16 db készítmény vonatkozásában vett igénybe jogosulatlanul ártámogatást, 1 590 576 forint mértékben;
– 2011. december 28. napja és 2012. március 13. napja közötti időszakban a lejelentett 38 db helyett csupán 36 db készítményt értékesített, így 2 db Zarzio 48 millió E/0,5ml oldatos injekció vagy infúzió előretöltött fecskendőben készítmény vonatkozásában vett igénybe jogosulatlanul ártámogatást, 166 306 forint mértékben;
– 2010. augusztus 23. napja és 2012. január 6. napja közötti időszakban az V. r. terhelt vényei alapján lejelentett 316 db helyett csupán 300 db Zavedos 10 mg kapszula készítményt értékesített, így 16 db készítmény vonatkozásában vett igénybe jogosulatlanul ártámogatást, 315 680 forint mértékben és
– 2010. március 11. napja és 2012. április 6. napja közötti időszakban a lejelentett 261 db helyett csupán 237 db készítményt értékesített, így 24 db Zometa 4 mg/5ml por és oldószer oldatos infúzióhoz készítmény vonatkozásában vett igénybe jogosulatlanul ártámogatást, 1 731 600 forint mértékben.
[36] A IV. r. terhelt a 2010. március 11. napja és 2012. május 14. napja közötti időszakban a támogatott gyógyszerkészítmények után összesen 5 344 924 forint összegben vett igénybe jogosulatlanul ártámogatást, ezzel vagyoni hátrányt okozva a költségvetésnek. A kifizetéseket az OEP a heti elszámolási időszakot követő héten, heti gyakorisággal, a PA Kft. bankszámlájára utalással teljesítette.
[37] Az OEP fizetési felszólítására a IV. r. terhelt 2012. december 28. napján az OEP Ellátási számlájára a PA Kft. vonatkozásában további 5 402 400 forintot utalt át.
[38] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének sincs helye [Be. 659. § (1) bek.].
[39] A felülvizsgálat során tehát nemcsak a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, és ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.
[40] Nem foghatott helyt ezért a IV. r. terhelt védőjének azon hivatkozása, amely szerint az eljárt bíróságok azt állapították meg, hogy a PA Kft. vonatkozásában az ítéletben felsorolt gyógyszereket a betegek valamennyi esetben megkapták. Ilyen ténymegállapítást ugyanis a jogerős ítélet nem tartalmaz, ezzel ellentétesen rögzíti viszont, hogy az a védői érvelés, miszerint a betegek minden esetben megkapták a gyógyszert, megdőlt (másodfokú ítélet [134] bekezdés).
[41] Az elsőfokú bíróság sem állapított meg ezzel ellenétes tényt. Az elsőfokú ítélet 156. oldal 1. bekezdésében – ítéletszerkesztési hiba folytán a bizonyítékok értékelése körében – a bíróság azt rögzítette, hogy „egy gyógyszertár tekintetében, a PA Kft. esetében volt megállapítható, hogy a patikában olyan értelemben szabálytalan gyakorlat folyt, hogy minden esetben megrendelésre kerültek a gyógyszerek, csak időbeni csúszásokkal, a többi gyógyszertár esetében azonban teljes bizonyossággal megállapítható, hogy biztosan nem szolgáltak ki, illetve nem rendeltek meg annyi gyógyszert, mint amennyi a recepteken szerepelt”.
[42] A gyógyszerek megrendelése és azoknak a betegekhez eljutása nem ugyanaz. Pusztán a megrendeléssel a felülvizsgálati indítványban állított cél (az arra rászoruló betegek gyógyszerrel ellátása) tehát nem minden esetben valósult meg.
[43] Az alapeljárásban a bíróságok azon készítmények ártámogatása tekintetében állapították meg a IV. r. terhelt felelősségét, amelyet nem értékesített (így azok a betegekhez eleve nem juthattak el), azonban az ártámogatást igénybe vette. Vagyis a költségvetést ért vagyoni hátrányként az ártámogatással megrendelt (beszerzett), valamint a betegek részére kiszolgált gyógyszerek különbözeteként jelentkező ártámogatás összegét vette figyelembe (elsőfokú ítélet 145. oldal 1. bekezdés, 146. oldal 1. bekezdés, 147. oldal 1 bekezdés, 149. oldal 1. bekezdés, 150. oldal 1. bekezdés, 152. oldal 1. bekezdés, 154. oldal 1. bekezdés).
[44] A védő a bíróságok helytelen ténybeli következtésére, a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésére való hivatkozása – tartalma szerint – a Be. 592. § (2) bekezdés d) pontjában írt megalapozatlansági ok megállapítására irányul. A megalapozatlanság az ítélet ténybeli hibáját jelenti, ezzel szemben a felülvizsgálat a jogerős ítélet jogi hibáinak kiküszöbölésére szolgáló rendkívüli jogorvoslat. Mindezek tükrében a IV. r. terhelt védőjének ezen hivatkozása a tényállás meg nem engedett támadásának minősül, így felülvizsgálati eljárásban kizárt.
[45] Az eljárt bíróságok a IV. r. terhelt bűnösségét az anyagi jogi szabályoknak megfelelően állapították meg, és a cselekmény minősítése is törvényes. A bűncselekmény törvényi tényállási elemei maradéktalanul megvalósultak, a cselekmény társadalomra veszélyessége megállapítható, a IV. r. terhelt tettesi minőségének megállapítása helytálló.
[46] A Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott költségvetési csalás bűntettét valósítja meg, aki a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja, és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz.
[47] Az adójogi kötelezettség nem kizárólag jogszabályon alapulhat. Költségvetési csalást valósít meg az elkövető akkor is, ha nem jogszabályon alapuló kötelezettségének megszegésével (pl. adófizetési kötelezettség kijátszásával), hanem pl. az egészségbiztosítási alapot kezelő szervvel szemben fennálló kontraktuális kötelezettségének csalárd módon eleget nem téve okoz költségvetésből származó pénzeszközre vonatkozóan vagyoni hátrányt, megrövidítve ezzel a költségvetés részét képező egészségbiztosítási alapot (BH 2017.B.18.).
[48] A bűncselekmény akkor valósul meg, ha a büntetőtörvényben a fentiek szerint rögzített tényállás egyben a bűncselekmény – szintén törvényben rögzített – általános fogalmának is megfelel. A bűncselekmény fogalmát a Btk. 4. § (1) bekezdése határozza meg, eszerint bűncselekmény az a szándékosan vagy – ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli.
[49] A bűncselekmény fogalmi elemeihez tartozik a tényállásszerűség (törvényi tényállás szerinti büntetni rendeltség), amely a Btk. Különös Részében meghatározott egyes bűncselekmények törvényi tényállásának konkrét megvalósulását jelenti. A költségvetési csalás mint szándékos bűncselekmény esetén ezek: az elkövetési magatartás (jelen esetben a tévedésbe ejtés) és az ezzel okozati összefüggésben álló – a Btk. 396. § (9) bekezdés a) pontjában meghatározott költségvetésben bekövetkezett – vagyoni hátrány.
[50] A védő vitatta, hogy a IV. r. terhelt maga tényállásszerű magatartást fejtett ki, vagyis a bűncselekmény elkövetője lenne.
[51] Az irányadó tényállás azonban rögzíti, hogy a IV. r. terhelt mint ügyvezető kötött szerződést az ártámogatással kiszolgálható gyógyszerek elszámolására az egészségpénztárral, valamint a II. r. terhelt egyéni vállalkozóval vállalkozói szerződést ugyanebből a célból. Az is a tényállás része, hogy a IV. r. terhelt tudtával történt a tényállásban részletezettek szerint a patikában elektronikus rendszer segítségével a gyógyszerek rendelése, a folyamatokkal tisztában volt (elsőfokú ítélet 10. oldal 2. és 5. bekezdés).
[52] Ebből következően a tényállás felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása a védő azon hivatkozása, hogy a IV. r. terhelt semmilyen gyógyszerészszakmai munkában nem vett részt, gyógyszert nem rendelt és nem vett át. Ezt a tevékenységet ugyanis a patika személyi jogos gyógyszerésze a IV. r. terhelt tudtával végezte, annak pedig nincs jelentősége, hogy ténylegesen a közfinanszírozással kapcsolatos elektronikus ügyintézést nem a IV. r. terhelt, hanem a gyógyszerész végezte el.
[53] A IV. r. terhelt elkövetői minőségét illetően az első- és a másodfokú bíróság által kifejtettekkel (összefoglalóan másodfokú ítélet [191] bekezdés) a Kúria egyetértett.
[54] A gazdasági társaság pénzügyi tevékenységéért az ügyvezető a felelős. A P Patika mint gyógyszertár üzemeltetése gazdasági társaság formájában történt, a cég ügyvezetése és gyógyszertár szakmai vezetése más személy kezében volt. A felelősségi viszonyokat a védő által is idézett Gyftv. szabályozza.
[55] A patikában ún. személyi jogos gyógyszerészként alkalmazott személy a gyógyszerkezelés szakmai megfelelőségéért felelős, e körben nem is utasítható. A Gyftv. elkövetéskor hatályos 73. § (1) bekezdése szerint a gyógyszertárat működtető gazdasági társaság a gyógyszertár szakmai vezetését, irányítását, valamint a gyógyszertárban szakellátási feladatokat ellátó személyeket gyógyszerellátással kapcsolatos szakmai kérdésekben, így a gyógyszerek kiadása, eltartása, a gyógyszerekkel kapcsolatos betegtájékoztatási tevékenység tekintetében nem utasíthatja. A gyógyszertárat működtető gazdasági társaság legfőbb szerve (tagok gyűlése, taggyűlés, közgyűlés) kizárólag a gyógyszertár szakmai vezetését ellátó személyi jogos gyógyszerész igenlő szavazatával hozhat döntést a gyógyszertár szakmai vezetésével, irányításával és a közfinanszírozással kapcsolatos szakmai kérdésekben; így a gyógyszertári termékkör kialakítására, a gyógyszerek beszerzésére, készletezésére, eltartására, kiadására, a gyógyszerekkel kapcsolatos betegtájékoztatási tevékenységre, a gyógyszertárban szakellátási feladatokat ellátó személyek foglalkoztatására, valamint a közfinanszírozási szerződések megkötésére és módosítására vonatkozóan. Az ezzel ellentétes intézkedés, megállapodás semmis.
[57] A szabályozásból következően a közfinanszírozási szerződések megkötése nem a személyi jogos gyógyszerész feladata, de e körben egyetértési joga van. A szerződést nem ő, hanem a gazdasági társaság képviselője jogosult megkötni, aki a IV. r. terhelt volt. Annak szabályszerűségéért, hogy a gyógyszerek ártámogatása és annak pénzügyi elszámolása a vonatkozó jogszabályokhoz, illetve az e körben kötött szerződésekhez igazodóan történjen, az ügyvezető is felelős. E tekintetben tehát a IV. r. terhelt felelősségét nem szünteti meg a személyi jogos gyógyszerész alkalmazása, illetve annak jogosultságai.
[58] A IV. r. terhelt a pénzügyi folyamatokkal és azzal is tisztában volt, hogy az alkalmazottnak a tényállásban rögzített gyógyszerrendelése szabálytalan, a finanszírozási szerződésnek és a jogszabálynak nem felel meg. A gyakorlat a finanszírozás előfeltételei tekintetében egyben megtévesztő is volt, mivel a támogatás igénylésekor annak feltételei – a IV. r. terhelt által is tudottan – nem álltak fenn. Ezért a IV. r. terheltnek az ezzel okozott vagyoni hátrányért a büntetőjogi felelőssége is fennáll.
[59] Annak a IV. r. terhelt büntetőjogi felelőssége szempontjából nincs jelentősége, hogy az ügyvezetői feladatok ellátásáért javadalmazásban részesült-e, ez ugyanis sem a képviseleti szabályokat, sem a patika szerződéses vagy jogszabályon alapuló kötelezettségét nem érinti.
[60] A IV. r. terhelt védője vitatta a vagyoni hátrány bekövetkezésének megállapíthatóságát is.
[61] A költségvetési csalás bűncselekménye esetében a – tényállásszerű magatartással összefüggésben bekövetkező – vagyoni hátrány szükségszerű tényállási elem. A Btk. 396. § (9) bekezdés b) pontja alapján vagyoni hátrány alatt a költségvetési csalás tekintetében a költségvetésből jogosulatlanul igénybe vett pénzeszközt is érteni kell.
[62] A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a vényeknek a pénztárgépbe beütésével és a gyógyszereknek akként való feltüntetésével, mintha a betegeknek azzal egy időben kiszolgálták volna, a IV. r. terhelt kétséget kizáróan vagyoni hátrányt okozott akkor, amikor az OEP az ártámogatást a gyógyszertár részére átutalta (másodfokú ítélet [128] bekezdés).
[63] Amennyiben a feltételek hiányában, de a feltételeknek megfelelés állításával, az elkövetői magatartás (megtévesztés) hatására a költségvetés terhére kifizetés történik, a költségvetést (annak alrendszerét) vagyoni hátrány éri. Az ártámogatás arra jogosultság hiányában történt átutalásával a bűncselekmény eredménye megvalósult, függetlenül attól, hogy az ártámogatással csalárd módon megszerezett gyógyszereknek mi lett a későbbi sorsa. Amennyiben ténylegesen a vényen feltüntetett személyhez kerülnek, legfeljebb a kár megtérülése állapítható meg.
[64] A védő azon hivatkozása, hogy valamennyi támogatott gyógyszer végül a betegekhez került, a tényállás meg nem engedett támadása, mivel a jogerős ítélet ezt nem állapította meg. Ezzel ellentétesen a másodfokú bíróság – mellőzve a kármegtérülést mint tényt – olyan megállapítást tett, amely szerint „azzal, hogy a patika a készítményeket utóbb megrendelte, nem az okozott vagyoni hátrányt térítette meg, hanem az ártámogatás jogosulatlan igénybevétele révén megszerzett hasznát adta tovább a gyógyszernagykereskedő cégnek” (másodfokú ítélet [128] bekezdés).
[65] A bűncselekmény azonban abban az esetben is megvalósul, amennyiben valamennyi esetben utóbb arra jogosult (a vényen szereplő) beteghez kerül az adott gyógyszer.
[66] A védő vitatta a IV. r. terhelt cselekményének a társadalomra veszélyességét.
[67] A társadalomra veszélyesség a bűncselekmény fogalmi eleme, meghatározása szerint a társadalomra az olyan tevékenység vagy mulasztás veszélyes, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti [Btk. 4. § (2) bek.].
[68] A bírói gyakorlat a materiális jogellenességet azonosítja a társadalomra veszélyességgel.
[69] A társadalomra veszélyesség a magatartásnak az a sajátossága, hogy sérti vagy veszélyezteti a Btk. Különös Részében védett jogi tárgyat; ezért az a tényállásszerű magatartás, amely nem jelent veszélyt a társadalomra, vagyis nem jogellenes: nem valósít meg bűncselekményt (BH 2000.238.II.). A bíróság az adott – egyébként tényállásszerűnek ítélt – cselekmény vonatkozásában a társadalomra veszélyesség hiányát hivatalból észleli, amely esetén a terhelt nem büntethető (pl. EBH 2018.B.1., EBD 2014.B.20.II., BH 2009.131.I., BH 2001.307.). Emiatt az erre való hivatkozás a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában foglalt felülvizsgálati okot megalapozhatja.
[70] A társadalomra veszélyesség a cselekményt jellemző objektív kategória. Egy magatartás nem önmagában veszélyes a társadalomra, hanem attól függően tekintjük hasznosnak vagy károsnak, hogy milyen következményeket idézett elő. Azok a cselekmények veszélyesek a társadalomra, amelyek következményeképpen a társadalom érdekei szempontjából hátrányosabb helyzet áll elő, mint amilyen a tanúsítása előtti volt.
[71] A költségvetési csalás jogi tárgya (a társadalom számára hasznos érdek) az államháztartás (költségvetés) fiskális bevételeinek biztosításához és a költségvetés prudens (szabályszerű, körültekintő) működéséhez fűződő érdek, röviden az állam bevételeinek, illetve kiadásainak büntetőjogi védelme.
[72] Ebből következően a törvényi tényállás a költségvetési bevétel – a csalásnál is ismert tévedésbe ejtéssel történő – eltitkolása vagy a költségvetésből igényelt pénzeszköz (pl. állami támogatás) ilyen magatartással történő megszerzését jelenti.
[73] A tévedésbe ejtés (tévedésben tartás, valótlan tartalmú nyilatkozat tétele, valós tény elhallgatása) tényállasszerű minden olyan esetben, amikor az adott jogi szabályozás mellett igénybe vehető, a Btk. 396. § (9) bekezdés a) pontjában meghatározott költségvetésből származó támogatás feltételeinek kijátszásával történik. Ez megvalósulhat úgy is, hogy az adott költségvetési támogatás feltételeinek az igénybe vevő – a nyilatkozat megtételekor – nem felel meg, de valótlanul olyan nyilatkozatot tesz, amely szerint a feltételeket teljesíti, tehát jogosult az adott támogatásra.
[74] Hivatkozva a felülvizsgálati indítványban foglaltakra: annak nincs jelentősége, hogy a támogatás feltételeinek a nyilatkozat megtételét követő későbbi időpontban (amikor a megtévesztő, valótlan nyilatkozat hatására a támogatás folyósítása megtörtént), már megfelel az igénylő. Ilyenkor ugyanis a logikai sorrend (támogatás feltételeinek fennállta, támogatás igénylése, támogatás elbírálása, kiutalása) felborul. Ezzel pedig a költségvetési bevételek szabályszerű újraelosztásának elve, ezen keresztül pedig a társadalom ehhez fűződő érdekei sérülnek.
[75] Az ún. utófinanszírozás esetén az igénylő a támogatást akkor jogosult igénybe venni, amennyiben maga annak összegét (illetve nem teljes támogatás esetén a támogatásnak megfelelő összeget és az önerő összegét) már rendelkezésre bocsátotta (elköltötte, ráfordította) a támogatott célra. Ez a támogatás igénybevételének egyik lényeges feltétele.
[76] Amennyiben e feltétel hiányában a tévedésbe ejtésben megnyilvánuló elkövetési magatartás hatására a költségvetés terhére kifizetés történik, a költségvetési támogatás elosztásának elve sérül, ezzel a cselekmény társadalomra veszélyessége is megállapítható.
[77] Utal arra is a Kúria, hogy amennyiben a gyógyszerkészítmények betegekhez kerülése minden esetben megállapítható lenne, a IV. r. terhelt által vezetett patika a szabálytalan finanszírozással (mivel a szabályszerűen eljáró gyógyszertárakkal ellentétben nem előlegezte meg a rendelt gyógyszerek költségeit) olyan jogtalan versenyelőnyre tett volna szert, amely alapján a cselekmény társadalomra veszélyessége ugyancsak fennállna.
[78] A védő hivatkozott arra, hogy a Btk. 396. § (8) bekezdésében foglaltak teljesülése (az okozott vagyoni hátrány megtérítése) miatt a „büntetés korlátlan enyhítése lett volna indokolt”. Ezzel összefüggésben, a büntetéskiszabási elvekre is utalással a büntetés enyhítését indítványozta.
[79] A hivatkozott törvényhely értelmében a költségvetési csalás elkövetőjének büntetése korlátlanul enyhíthető, ha a Btk. 396. § (1)–(6) bekezdésében meghatározott költségvetési csalással okozott vagyoni hátrányt a vádemelés előtt megtéríti.
[80] A Kúria a BH 2019.158. számon közzétett eseti döntésében kimondta: a kiszabott büntetés, az alkalmazott intézkedés felülvizsgálatának van helye, ha a bűncselekmény minősítése ugyan törvényes, azonban a bíróság a Btk. más szabályának megsértésével törvénysértő büntetést szabott ki, illetve törvénysértő intézkedést alkalmazott; a büntetés vagy intézkedés neme vagy mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik. A büntetés céljára vonatkozó, valamint a büntetés kiszabásának elveit tartalmazó anyagi jogi rendelkezések esetleges megsértése azonban a felülvizsgálatot nem alapozza meg, ezek ugyanis nem olyan rendelkezések, amelyek nem tűrnek mérlegelést. Így nem vizsgálható az sem, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során az enyhítő és súlyosító körülményeket miként vették figyelembe [Be. 649. § (1) bek. b) pont ba) és bb) alpont; Btk. 79–80. §].
[81] Amikor a jogszabályi rendelkezés a büntetés korlátlan enyhítését teszi lehetővé, akkor a Btk. 82. § (5) bekezdésében foglaltak szerint kell, illetve lehetséges eljárni; azaz, amennyiben a törvény korlátlan enyhítést enged, bármely büntetési nem legkisebb mértéke is kiszabható (BH 2021.248.).
[82] A korlátlan enyhítés lehetősége a bíróság mérlegelési jogkörén nem változtat, a törvény nem írja elő a legenyhébb büntetési nem vagy annak legkisebb mértéke kiszabásának kötelezettségét. Amennyiben a korlátlan enyhítés lehetőségének alkalmazásával kiszabott büntetés a törvénynek megfelel, annak felülvizsgálatára a büntetéskiszabási elvekre hivatkozással nincs lehetőség (BH 2021.218., BH 2013.4.II.). A IV. r. terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetés a Btk. 50–51. §-aiban foglalt rendelkezéseknek megfelelt, ezért a felülvizsgálati indítvány ebben a részében kizárt.
[83] A cselekmény jogi minősítése az anyagi jog szabályainak megfelel. A büntetés pedig önmagában, jogszabálysértés nélkül a felülvizsgálati eljárásban nem támadható. A büntetéskiszabás ugyanis önmagában a felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, így az sem, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során a büntetés célját, a büntetéskiszabás elveit, illetőleg a büntetéskiszabás során értékelhető (súlyosító, enyhítő) tényezőkről szóló 56. BK állásfoglalást miként veszik figyelembe (BH 2005.337.III.).
[84] Így a védő azon hivatkozása, hogy az eljárt bíróságoknak a IV. r. terhelttel szemben az időmúlás, a kár megtérítése és egyéb enyhítő körülmények miatt enyhébb büntetést kellett volna kiszabniuk – erre vonatkozó kötelező jogszabályi rendelkezés hiányában – felülvizsgálatot megalapozó törvénysértést nem alapozhatott meg.
[85] A Kúria hivatalból elvégzett vizsgálata [Be. 659. § (6) bek.] során felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértést [Be. 649. § (2) bek.] sem észlelt.
[86] A kifejtettek értelmében a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a IV. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, ezért a törvényszék és az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletét a IV. r. terhelt vonatkozásában hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.I.1.172/2021/5.)