Jogszerű a vevő hibás teljesítésre alapított elállása a szerződéstől, ha a szerződés tárgyában jelentkező számos, a tartós használatot gátló, ellehetetlenítő hiba kijavítását az eladó nem vállalja [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:159. § (2) bek. b) pont; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 267. §, 268. § (1) bek., 269. § (1) bek. c) pont, 423. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes a perbeli gépkocsit 2017 májusában vásárolta, azt házastársa, S. J. használta, az azzal kapcsolatos ügyintézést, javíttatást szintén ő végezte.
[2] A gépkocsi az alperes általi megvásárlást követően két alkalommal volt az S. A. Kft.-nél szervizben. Első ízben a kardántengelyre vonatkozó általános visszahívás miatt, amikor szoftverfrissítésre, kardántengely, valamint egyéb alkatrész cseréjére került sor.
[3] A korábbi eladó tájékoztatása szerint indokolt volt a vezérműlánc cseréje is, amit az alperes házastársa el kívánt végeztetni az Sz. M. Kft.-nél, amely cég a javítást – az alperes házastársa által beszerzett vezérműlánccal – elvégezte. A 2018. január 22-én kelt szervizmunkalap tanúsága szerint szelepfedél-tömítés, olajteknő-tömítés, vezérműlánc-javítás, olajpumpalánc-csere, injektorcsere, porlasztójavítás, vezérműfogaskerék javítása történt. A vezérműlánc cseréje során a hengerfejet és a hengertömítést szakszerűtlenül nem szedték le. A vezérműlánc cseréjekor az Sz. M. Kft. munkatársai 2 db befecskendezőt nem tudtak kiszedni, egyikük pneumatikus géppel darabokban szedte ki azokat úgy, hogy egy csavar a hengerfejbe beleszakadt.
[4] E javítást követően kb. 1 hónappal a gépkocsi az alperesnél főtengely hiba miatt megállt. Az Sz. M. Kft. tájékoztatása szerint ennek oka az volt, hogy megállt az olajszivattyú, amely a motor kenését biztosítja. A szervizben levették az olajteknőt és ekkor észlelték, hogy a középső nyugvó csapágy megszorult. Ekkor arról tájékoztatták S. J.-t, hogy a szakszerű szereléshez másik komplett új motor vagy egy használt bontott motor beszerelése szükséges. A szerviz az autó motorjának deformálódását annak kiszerelése nélkül megállapította. S. J. ellenezte a teljes motorcserét. Az Sz. M. Kft. további vizsgálódást követően S. J. kérésére – a korábbi jó viszonyra tekintettel – vállalta, hogy a gépkocsit motorcsere helyett csak a főtengely cseréjével javítja meg. 2018. július 28-án kicserélték a főtengelyt, a nyugvó csapágyat, a hajtócsapágyat, az olajpumpát, továbbá az olajszűrőt, a motor azonban nem került kicserélésre.
[5] Ezt követően történt a gépkocsi második szervizelése az S. A. Kft.-nél fékolajcsere, illetve a hátsó csomagtartó takaró műanyag cseréje miatt.
[6] Az alperes a fenti javításokat követően a gépkocsit eladásra hirdette egy internetes felületen, a hirdetés adatai szerint a gépkocsi „kitűnő állapotú, követhető szerviz előélettel, teljes motor felújítással, garanciával, frissen szervizelve (fékpofák cseréje, vezérműláncok cseréje, olajok cseréje elvégezve), vezetett szervizkönyv, szakszervizben szervizelt autó”. A vezérműlánc, az olajpumpa és a főtengely valóban gyári újak voltak.
[7] A hirdetésre az autószerelő foglalkozású felperes jelentkezett a gépkocsi saját célra történő megvásárlása érdekében.
[8] A felperes mint vevő és az alperes mint eladó 2019. január 3-án kötött adásvételi szerződést (a továbbiakban: szerződés) a gépkocsira, amelynek vételárát 5 500 000 forintban állapították meg.
[9] A szerződéskötést megelőzően a felperes a motorháztetőt felnyitva a motortérbe zseblámpával bevilágított, a motorburkolatot nem szedte le, szervizben diagnosztikai vizsgálatot nem kezdeményezett, rövid próbautat tett. Az alperes képviseletében S. J. járt el.
[10] A szerződés megkötését követően a felperes még aznap hazavezette a gépkocsit. Másnap egy hosszabb utat tett meg vele, majd 2019. január 6-án, üzemanyag tankolást követően éles, kopogó hangot tapasztalt, emiatt félreállt arra gyanakodva, hogy a főtengely csapágy ment tönkre. A gépkocsi üzemképtelenné vált.
[11] Ezt követően a felperes a gépkocsit trélerrel a C., D. F. utca 1. szám alatti – az ő és testvére, S. M. által működtetett cég telephelyeként üzemelő – autószerelő műhelyhez szállíttatta. Itt rövid időre beindították, ekkor ismét tapasztalható volt az erős kopogó hang, amelyet követően az alsó műanyag takaróburkolat leszedésével megtekintették a motort. Azt tapasztalták, hogy az injektor-leszorító nem gyári megoldással kivitelezett, hanem házilagosan. Az alsó műanyag burkolat leszedését meghaladóan a motort nem bontották meg, a gépkocsi javítás és bontás nélkül a felperesi műhely területén maradt a szakértői vizsgálatig.
[12] Még aznap, 2019. január 6-án a felperes telefonon jelezte az alperes házastársának, hogy milyen problémát tapasztalt. Ekkor az alperes házastársa közölte a felperessel, hogy forduljon az Sz. M. Kft.-hez, illetve alkatrészhiba esetén az S. A. Kft.-hez.
[13] A felperes 2019. január 7-én kelt ügyvédi levél útján – amely az alperes részére pontosan meg nem állapítható időpontban került kézbesítésre – az adásvételi szerződéstől elállt és a vételárat visszakövetelte. Miután választ nem kapott, a perben eljárt új jogi képviselője útján 2019. január 14-én kelt és az alperes részére január 18-án kézbesített levelével az elállási szándékát ismét megerősítette, a vételárat 5 napos határidővel visszakövetelte, illetve kilátásba helyezte a perbeli autó tekintetében a közjegyzői igazságügyi szakértői vizsgálat kezdeményezését.
[14] A felperes 2019. január 30-án kelt kérelmével dr. D. F. közjegyző előtt igazságügyi műszaki szakértő kirendelését kezdeményezte. A közjegyző a 14036/Ü/78/2019. számú közjegyzői nemperes eljárásban a Nemzeti Szakértői és Kutatóközpont Műszaki Szakértői Intézetét rendelte ki szakértőként. Az intézet vezetője L. P. igazságügyi szakértőt jelölte ki a szakvélemény elkészítésére.
[15] A szakértői vizsgálatra 2019. május 7-én és 8-án került sor a felperesi műhelyben. A helyszíni szemle első napján a szakértő a motor megbontása nélkül vizsgálódott, amelynek során több hibát tárt fel, többek között azt, hogy a sebességváltó alatti kereszttartó profilt mindkét oldalon házilagosan elvágták, majd nem megfelelő merevséggel visszahegesztették, valamint, hogy a motor jobb hátsó részén a hengerfej alól jelentős olajfolyás nyoma látható, valamint több helyen eltérő fejű csavarokat alkalmaztak. Megállapította a motorból származó rendellenes éles fémes hang fennállását is. Megvizsgálta a motort és az üzemanyagot is, amelyekkel kapcsolatban rendellenességet nem tárt fel. Ezt követően a szakértő és a felperes megállapodtak abban, hogy a felperes a másnapi helyszíni szemlére a motort annak megbontása nélkül kiszereli, és a szakértői vizsgálatra előkészíti, amelynek a felperes eleget tett.
[16] A második szemlenapon, május 8-án a szakértő jelenlétében került sor a motor megbontására. A szakértő több szabálytalan javítás nyomát találta a motoron. Megállapította, hogy sok helyen korábbi szerelés nyomai láhatóak. Az átalakított hengerfej tömítés miatt tömítőpasztát alkalmaztak, amelyet eltúloztak, a tömítőpaszta kitüremkedett, a felesleges paszta a vezérlés terébe esve a motor olajkörébe juthat, ahol dugulást okozhat. Megállapítható volt továbbá, hogy átalakították a hengerfejtömítést, ami házilagos barkácsolásra utalt, a vezérműlánccseréhez az előírt megfelelő technológia ellenére a hengerfejet nem szerelték le. A motor főtengelyét kézi erővel nem lehetett körbe forgatni, az megállt, megakadt, szorult. A felső vezérműláncot feszítő patron menete sérült, a feszítő patron rögzítése nem megfelelő, több helyen eltérő fejű csavarokat használtak. A vezérműtengelyház sérült, a 3. henger porlasztójának leszorító csavarfuratába menetet fúrtak, mert a gyári rögzítőcsavart egy korábbi szerelés alkalmával beletörték a hengerfejbe. A beletört csavarmaradványt nem szedték ki, erre tekintettel rövidebb és nagyobb átmérőjű leszorító csavart alkalmaztak. A vezérműtengelyház a meghajtó fogaskerekek felőli végénél több helyen el volt repedve, és azon utólagos fém megmunkálás nyomai voltak láthatóak. A 3. henger dugattyúja rendellenesen 1–2 mm-t lógott. Az olajszivattyú tengelye szorult, darabosan akadozva forgott. A főtengely hajtókar csapágy csészéin a visszaszerelést segítő jelölés, számozás volt látható. A csapágycsészéken, a főtengely középső részén rendellenes túlmelegedés következtében fellépő elszíneződés, kékre futás volt látható. A 3. henger hajtórúdcsapágya erősen kopott volt, kiszerelés után megállapítható volt, hogy a középen elhelyezkedő nyugvó csapágy a főtengely axiális mozgását akadályozta, a csapágyat kifeszítve jelentős kopások, bemaródások voltak láthatók. A csapágy fonákoldalán az olajozó furat mellett másik furat lenyomata is látható volt. A főtengely további több csapján rendellenes kopás volt látható. A csapok kopásával összhangban a csapágyak is rendellenesen megkoptak, bemaródtak. A rendellenes hangot a 3. henger dugattyújának lógása okozta. A rendellenes mozgást a teljesen elkopott hajtórúd csapágy okozta, a csapágy ilyen mértékű elkopását pedig kenési elégtelenség, mely egy csapra, hengerre korlátozódott. A támcsapágy a motor működése során elfordult, ezzel elzárta az olajozó furatot, így a 3. henger csapjához nem került elegendő mennyiségű olaj. A kenés hiányában a súrlódás megnövekedett, a súrlódó felületek felmelegedtek, kitágultak és még jobban súrlódtak. A motor további üzemeltetésével a főtengely teljes megszorulását eredményezte volna.
[17] A motor az akkori, vizsgált állapotában nem volt javítható. A felperesnél nagyrészt ugyanazok a műszaki problémák álltak elő a motorban, amelyek korábban az alperesnél. A felperesnél bekövetkezett üzemképtelenség hosszabb időszakon keresztül kialakuló műszaki hiba folytán állt elő, amely a szakszerűtlen javítás következtében a csapágy lassú elfordulását követően az olajblokk furat elzárásával felgyorsulva alakult ki. A szakértő által megvizsgált főtengelynek, csapágynak és motorblokknak egy helyen egymáshoz illeszkedő sérülései voltak, amelyek egy egységet képeztek. Az egyes alkatrészek külön-külön való cseréje a javítást gazdaságtalanná teszi, a javítás csak komplett motor beépítésével lehetséges. A motor ki- és beszerelése, valamint szét- és összeszerelése anyagköltséggel és munkadíjjal együtt összesen 2 949 901 forint.
[18] A gépkocsi a meghibásodás folytán a rendeltetésszerű használatra nem volt alkalmas. A hiba, az üzemképtelenség maga a szerződéskötéskor még nem állt fenn, de kiváltó oka az adásvételt megelőzően végeztetett javítás szakszerűtlensége igen.
[19] A közjegyző a szakértői véleményt 2019. július 15-én küldte meg a felperes részére.
[20] Ezt követően a felek között jogi képviselőik útján egyezségi tárgyalások indultak a gépkocsi Sz. M. Kft. általi megjavítása tárgyában. Az egyeztetések során az alperes azt kívánta a felperestől, hogy a javítás tárgyában ezzel a céggel egyeztessen és járjon el. A gépkocsit hosszas egyeztetés után már a szakértői vizsgálatot és a megbontást követően visszaszállították az Sz. M. Kft.-hez, azóta ott áll. A felperes egyezségi ajánlatként a motorcserébe azzal a kikötéssel egyezett bele, hogy a vezérműlánc, az olajpumpa és a főtengely gyári új legyen. Ezt az Sz. M. Kft. nem vállalta, így végül az egyezségi tárgyalások nem vezettek eredményre, és a gépkocsi jármű javítására motorcserével nem került sor.
[21] A gépkocsi indítókulcsa, törzskönyve a felperes birtokában van, forgalmi engedélyét és hatósági jelzését a C. Járási Hivatal a 2019. február 13-án jogerőre emelkedett határozatával hivatalból bevonta. A felperes a határozat alapján a gépjármű 2 db hatósági jelzését és a forgalmi engedélyét az illetékes okmányirodában leadta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[22] A felperes keresetében 5 500 000 forint vételár és járulékai megfizetésére kérte az alperes kötelezését arra hivatkozva, hogy az alperes hibás teljesítése folytán kellékszavatossági jogként elállási jogát gyakorolta.
[23] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, azt jogalapjában vitatta.
Az első- és a másodfokú ítélet
[24] Az elsőfokú bíróság ítéletével 5 500 000 forint és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest, a kamatkövetelést részben elutasította.
[25] Határozatának indokolásában elöljáróban rámutatott, az alperes hivatkozása szerint a felperes által F/19. alatt csatolt, 2019. szeptember 13-i ügyvédi levél perbeli felhasználását megtiltotta, ezért az az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) 1. § (1) és (5) bekezdésébe ütközik, amelynek folytán az jogsértő bizonyítási eszköz. Az elsőfokú bíróság a kifogást nem tartotta alaposnak, egyrészt mivel a levél jogsértő bizonyítási eszköz jellegét, az Üttv.-be ütközését megállapítani nem tudta, másrészt úgy ítélte meg, hogy az abban foglalt tartalom releváns, miután az ítéleti tényállás a nélkül is megállapítható volt.
[26] Az elsőfokú bíróság hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:157. § (1) bekezdésére, 6:159. § (1)–(2) bekezdésére, 6:213. § (1) bekezdésére és a felek perbeli előadásainak lényegére.
[27] Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésekor nagy súllyal vette figyelembe a más eljárásban kirendelt szakértő véleményét, amelyet a tárgyaláson kiegészíttetett, pontosíttatott. A szakvéleményben foglalt megállapításokat egybevetette a per egyéb adataival, a csatolt okirati bizonyítékokkal, így különösen az Sz. M. Kft. munkalapjaival és a perben meghallgatott tanúk vallomásaival.
[28] Az alperesnek a szakvélemény aggályos voltával kapcsolatos hivatkozására tekintettel a bíróság rámutatott, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 306. §-a lehetővé teszi a más eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményének felhasználását, amelyet a jelen perben engedélyezett. A felperes által csatolt, dr. D. F. közjegyző eljárásában kirendelt szakértő szakvéleménye megfelelt a szakértőkre vonatkozó rendelkezéseknek és az aggálytalan; abban egyértelmű módon ismertetésre került a vizsgálat ideje, módja, módszere és az abból levont szakértői következtetések alapja. A szakértő szakvéleménye elkészítéséhez megfelelően figyelembe vette a szükséges okiratokat, dokumentumokat mind a perbeli gépjárműre vonatkozó egyedi okiratokat és adatokat, mind összehasonlító adatokat. A szakvélemény teljes körű, a Pp. 316. § (1) bekezdés a)–d) pontjai szerinti hiányosságok nem állnak fent, a szakvélemény a szóbeli kiegészítést követően teljes körű, dokumentált ténymegállapításokon, alapos vizsgálaton alapul, egyértelmű, logikus, következetes, ellentmondásmentes és a perbeli adatokkal összhangban áll. Az alperes a kérdéseit a peres eljárásban feltehette, feltette és azokra a szakértő választ adott, megállapításai a tényekből levont szakmai következtetésen és szakmai tapasztalaton alapultak.
[29] Utalt arra, hogy a perrendtartás három típusú szakértői bizonyítást tesz lehetővé: a magánszakértő, a más eljárásban kirendelt szakértő és a kirendelt szakértő eljárását. A perben a szakértő eljárása egyértelműen a Pp. 306. §-ban foglalt más eljárásban kirendelt szakértői bizonyítás, nem alkalmazandók ezért a Pp.-nek a magánszakértőre irányadó rendelkezései.
[30] A bíróság megítélése szerint az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Szaktv.) 3. § (1) és (3) bekezdésének megsértése sem állapítható meg, mivel a szakértő a közjegyzői kirendelésnek megfelelően, a szakértői nemperes eljárásra irányadó, a 2008. évi XLV. törvényben foglalt szabályok megtartásával a függetlenség és pártatlanság mellett adott a bíróság által aggálytalannak talált alapos szakvéleményt. A szakvélemény tartalma szerint is megfelel a Szaktv. 47. § (4) bekezdésében foglalt tartalmi követelményeknek. Az eljárt szakértő a kompetencia megtartásával adott választ mindazokra a kérdésekre, amelyek az általa feltártak alapján tényszerűen megállapíthatóak voltak és azokból levonta a releváns következtetést. A szakértő dokumentált, funkcionális magyarázatot adott a szakvélemény szóbeli kiegészítésekor arra, hogy miért tette írásban azt a megállapítást, amely szerint a hiba kiváltó oka az Sz. M. Kft. javításával áll összefüggésben és azt is, hogy a motorban létrejött korábbi szakszerűtlen javítások során miként állhatott elő az, hogy az ismételt üzemképtelenség közel 5000 km megtétele után következett be.
[31] Kitért arra is, hogy a közjegyzői nemperes eljárásban nem volt lehetőség az alperes részvételére, ezt ugyanakkor a perben a tárgyalásra történő kirendeléssel a bíróság kiküszöbölte, és az alperes feltehette kérdéseit a szakértőnek, amelyekre a szakértő válaszolt. Nincs lehetőség arra, hogy a más eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményét a bíróság figyelmen kívül hagyja, miután az alperes az eljárási jogait a perben megfelelően gyakorolni tudta. A szakvélemény megfelel mind a Szaktv.-ben, mind az egyes közjegyzői nemperes eljárásra vonatkozó jogszabályban foglalt rendelkezéseknek. A szakvélemény egésze a perben tett kiegészítéssel és magyarázattal együtt aggálytalan, logikus, a per egyéb adataival is korrelál. Erre tekintettel a bíróság az alperes újabb szakértő kirendelését célzó bizonyítási indítványát mellőzte. Megjegyezte, hogy erre a gépkocsi időközbeni elszállítására és szétszerelésére tekintettel már lehetőséget sem látott; a perbeli kérdés műszaki megvizsgálhatósága aggályos az eltelt idő, az Sz. M. Kft. telephelyén történt tárolás körülményei és a korábbi szakértői megbontás miatt.
[32] Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a szakértő szakvéleményét ítélkezése alapjául elfogadta.
[33] Kiemelte: a perben az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy az általa állított módon az adásvételt követően maga a felperes végzett szakszerűtlen beavatkozást, javítást, mely az üzemképtelenséget okozta, az alperes azonban ezen állítását semmilyen bizonyítékkal nem tudta alátámasztani. A szakértő megállapította, hogy a gépkocsi motorján fél éven belül megbontás nyomai nem voltak tapasztalhatók, továbbá, hogy a motorban az üzemképtelenséget okozó alkatrészek egymással összefüggő, egybevágó és hosszabb időszakon keresztül kialakult károsodás, roncsolódás folytán okoztak üzemképtelenséget, így az alperes állítása nem igazolt.
[34] Az alperes által hivatkozott, csupán takaró funkcióval bíró alsó műanyagburkolat hiánya önmagában a felperesi szakszerűtlen javítás megállapíthatóságát – a per egyéb adataira és a szakértői megállapításokra figyelemmel – szintén nem alapozta meg.
[35] Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy bár a perben az alperes bizonyítási kötelezettsége volt az állítólagos felperesi behatás bizonyítása, a felperes bizonyította ennek ellenkezőjét. E körben S. Cs.-né, S. M., valamint B. I. tanúk vallomására utalt, azzal, hogy e tanúk érdekeltségére – a felperes állításával szemben – adat, illetve szavahihetőségük tekintetében kétely nem merült fel.
[36] Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a szakszerűtlen javítás már az adásvételi szerződés teljesítésekor is fennállt, és a meghibásodás az azt megelőzően végzett szakszerűtlen javítások következménye. Indokolása szerint ezt a kihallgatott tanúk is alátámasztották, továbbá a szakértő is igazolta azt a körülményt, hogy a feltárt hibák teljes egészében egybevágnak az Sz. M. Kft.-nél első, illetve másodízben végzett javításokkal.
[37] Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a használt, de több okból szakszerűtlen szerelésű jármű nem felelt meg az alperes által meghirdetett tulajdonságoknak, különösen nem a kiváló állapotnak, de még a rendeltetésszerű használat követelményének sem.
[38] Az 1/2012. (VI. 21.) PK véleményre (a továbbiakban: 1/2012. PK vélemény) utalva kitért arra is, a szerződéskötés körülményei alapján sem kellett az autószerelő szakképzettségű felperesnek arra következtetnie, hogy ilyen súlyos motorprobléma áll elő – ahogy azt a szakértő a tárgyaláson megállapította –, hiszen az esetlegesen „aláfekvéssel” észlelhető hibákból (eltérő csavarok, olajfolyás) sem lehet következtetni használt járműnél a motorblokk ilyen mértékű, súlyos meghibásodására, ezért a perbeli hiba nem volt a Ptk. 6:157. § (1) bekezdés második mondata szerint felismerhető hiba.
[39] Azzal kapcsolatban, hogy az alperes a tárgyalás berekesztését megelőzően, utólagos bizonyítás keretében kérte meghallgatni a jármű javítását az Sz. M. Kft.-nél ténylegesen elvégző alkalmazottat, az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy az e személy általi javítás ténye nyilvánvalóan már korábban is fennálló volt. E körben a Pp. 220. § (1) bekezdés a) pontjának második fordulata megkívánja az önhiba hiányát, amire a bíróság megítélése szerint az alperes alappal nem hivatkozhatott, miután a per előkészítése során, illetve a perfelvételi szakban, amikor már a szakértői vélemény is a rendelkezésére állt, elegendő ideje volt gondosan utána járni a tényleges javítást végző alkalmazott személyének; ez a jogi képviselővel eljáró féltől elvárható. Önmagában az a körülmény, hogy a bizonyíték rendelkezésre bocsátása tekintetében a körültekintő gondos eljárást elmulasztotta, az önhiba hiányát nem alapozza meg, ezt meghaladóan pedig az önhiba hiányát nem valószínűsítette.
[40] Ezen túlmenően tartalmi okból azért mellőzte az indítvánnyal érintett B. K. tanúkénti idézését, mert úgy ítélte meg, hogy vallomásától további, a megállapíthatótól eltérő tényállás nem volt várható, figyelemmel arra, hogy a perben addig beszerzett bizonyítékok egymással logikus láncolatot adva a bíróság számára aggálytalanul megállapíthatóvá tették, hogy a teljesítést megelőző szakszerűtlen javítás volt a hiba kiváltó oka.
[41] Mellőzte továbbá az elsőfokú bíróság az S. A. megkeresését, figyelemmel arra, hogy az 1/2012. PK vélemény 2. pontja alapján a vevőt megvizsgálási kötelezettség nem terheli, ezért nem értett egyet az alperes azon álláspontjával sem, miszerint a vásárlásakor a felperesnek diagnosztikai vizsgálatot kellett volna végeztetnie. Az a kérdés pedig, hogy közel 5000 km megtétele után reálisan beáll a perbelivel egyező típusú üzemképtelenség, szakkérdés, amely szakértői kompetenciába tartozik, és amelynek kapcsán a szakértő állást foglalt.
[42] Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, a felperes alappal várta az adásvételi szerződést megelőző hirdetésre tekintettel, hogy egy megfelelően működőképes, kiváló állapotú, frissen szervizelt járművet vásárol meg, részben gyári új alkatrészekkel. A járművet ennek megfelelően kellett volna az alperesnek teljesítenie, ugyanakkor igen súlyos, csak költségesen, új motorral javítható motorhiba jelentkezett a gépkocsiban, ezért az alperes nem a szerződés szerinti tartalommal szolgáltatta a járművet.
[43] Kiemelte: ha a kötelezett magának a hibás teljesítésnek a tényét is vitatja, ez általában – külön felhívás hiányában is – azt jelenti, hogy a kijavítást, kicserélést sem vállalja. Nincs akadálya ezért annak, hogy a jogosult ilyen esetben – a kötelezett előzetes felhívása nélkül is – az ún. második lépcsőbe tartozó szavatossági jogot érvényesítsen (1/2012. PK vélemény 3. pontjának indokolása).
[44] Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felperes a rendkívül markáns hibára tekintettel (a jármű javítása csak motorcserével végezhető el) alappal hivatkozhatott érdekmúlásra, amelyre figyelemmel az elállási jogát is alappal gyakorolta.
[45] A szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékének, a szerződésszegés súlyának és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenség együttes mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy az elállási jog gyakorlása a Ptk. 6:159. § (2) bekezdés b) pontja szerint jogszerű volt, amelyen nem változtat az a körülmény, hogy a jogvita könnyebb megoldása céljából a felperes fontolásba vette a kijavítást, amely ugyanakkor nem történt meg jogos érdekeinek megfelelően. Azt is értékelte, hogy az alperes – ahogy az a felek pert megelőző levelezéséből is megállapítható –, megfelelő időn belül a kijavítást még közvetetten sem biztosította, a felperes pedig alappal várta el azt, hogy esetleges motorcsere esetén azok az alkatrészek, amelyeket a hirdetés szerint új alkatrészként vásárolt, a kicserélendő motorban is újak legyenek, mert ilyen tartalommal állapodott meg az adásvételben.
[46] Rámutatott továbbá: a felperes a gépkocsit visszaszolgáltatta, annak szakértői vizsgálat miatti szétszerelése és az emiatti értékcsökkent állapota a felperesnek nem róható fel (1/2012. PK vélemény 9. pont).
[47] A kifejtettekre figyelemmel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a Ptk. 6:157. §-a alapján hibásan teljesített, a felperes a Ptk. 6:159. § (2) bekezdés b) pontja alapján az elállási jogát alappal gyakorolta. Az elállással a szerződés a szerződéskötés időpontjára visszamenő hatállyal megszűnt, a vételár visszajár a Ptk. 6:212. § (3) bekezdésének első mondata szerint. A felperes elállásra vonatkozó első írásbeli nyilatkozata, egyben felszólítása az alperes részére elismerten megérkezett, de kézbesítésének időpontja nem volt megállapítható. Erre tekintettel határozta meg a bíróság a kamatkövetelés kezdő időpontjaként a második felszólításban ténylegesen megállapított 5 napos határidő elteltét követő napot, és ezért a keresetet az ezt megelőző időszak kamatkövetelése tekintetében elutasította.
[48] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét kiegészítette azzal, hogy kötelezte a felperest, hogy az alperes teljesítésével egyidejűleg adja ki az alperesnek a személygépjármű indítókulcsát, valamint a törzskönyvét. Továbbá kimondta, hogy a teljesítéssel az alperesnek kell elöljárnia. Az így kiegészített elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[49] Határozatának indokolásában a Pp. 369. § (3) bekezdés b) pontja szerinti felülbírálati jogkörében az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállást kiegészítette a másodfokú eljárás során beszerzett adatok alapján azzal, hogy a perbeli gépkocsi indítókulcsa és törzskönyve a felperes birtokában van, forgalmi engedélyét és hatósági jelzését a C. Járási Hivatal a 2019. február 13-án jogerőre emelkedett határozatával hivatalból bevonta. A felperes a határozat alapján a gépjármű 2 db hatósági jelzését és forgalmi engedélyét az illetékes okmányirodában leadta.
[50] A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállást fogadta el ítélkezése alapjául.
[51] Kiegészítette továbbá az elsőfokú ítélet jogi indokolását azzal, hogy a peres felek a Ptk. 6:215. § (1) bekezdése szerinti adásvételi szerződés kötöttek, amely szerint az eladó a dolog tulajdonjogának átruházására, a vevő a vételár megfizetésére és a dolog átvételére köteles.
[52] A fellebbezéssel kapcsolatban az alábbiakra mutatott rá.
[53] A Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Műszaki Szakértői Intézete (L. P. igazságügyi műszaki szakértő) szakvéleménye, amelyre az elsőfokú bíróság a hibás teljesítéssel kapcsolatos okfejtéseit alapította, közjegyzői nemperes eljárásban készült a pert megelőzően, arra tekintettel, hogy az alperes a hibás teljesítése tényét, a felperes adásvételi szerződéstől történő elállásának jogszerűségét vitatta. Az igazságügyi szakértő kirendelésére így a felperes kérelmére, az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnp.) 21–27. §-aiban írtak szerint került sor. E rendelkezések közül kiemelte a 23. § (2) bekezdését, amely szerint az igazságügyi szakértő kirendelése iránti kérelemben ellenfelet megjelölni nem kell, amiből az következik, hogy sem a közjegyzőt, sem az igazságügyi szakértőt nem terhelte az alperes irányában értesítési kötelezettség a szakvélemény elkészítésével kapcsolatos pert megelőző eljárásban. Ezért alaptalannak ítélte a fellebbező alperes ezzel kapcsolatos hivatkozásait.
[54] Arra is kitért, hogy miután a közjegyzői eljárásban készült szakvéleményt az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a Pp. 306. §-a szerinti, más eljárásban kirendelt szakértői véleménynek, a magánszakvéleményre vonatkozó, a Pp. 303. §-ában írtak teljesülésének hiányai a szakértővel szemben nem kérhetők számon. Egyebekben pedig az elsőfokú bíróság az ítéletében megfelelően indokolta, hogy miért fogadta el döntése alapjául a perbeli – tárgyaláson az alperes észrevételeinek is teret engedő – szakvéleményt és annak kiegészítését. A másodfokú bíróság – annak megismétlése nélkül – egyetértett az elsőfokú bíróság e körben kifejtett jogi álláspontjával.
[55] Megjegyezte továbbá, ahogyan a felperes sem kérhette számon az alperestől, hogy a hibás teljesítést követően az okok feltárásában miért nem működik közre, úgy az alperes sem kérdőjelezhette meg a felperes – szabad belátása szerinti – döntését, amellyel a Kjnp. által szabályozott előzetes bizonyítás helyett igazságügyi szakértő kirendelését kérte a pert megelőző közjegyzői nemperes eljárásban. Hangsúlyozta azt is, hogy a motorblokk kivételére ugyan a szakértői szemle előtt, annak megbontására azonban már a szakértő jelenlétében került sor.
[56] A másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság az aggálytalannak tekinthető igazságügyi szakvéleményre, az Sz. M. Kft. munkalapjaira és Sz. P. tanú vallomására tekintettel helyesen mérlegelte a hibás teljesítéssel kapcsolatban lefolytatott bizonyítás eredményét, és jutott arra a következtetésre, hogy az alperes a Ptk. 6:157. § (1) bekezdése szerinti teljesítése nem felelt meg a szerződésben megállapított minőségi követelményeknek.
[57] Ezzel összefüggésben kiemelte: a szakértő tárgyaláson történő meghallgatása során (26. sorszámú jegyzőkönyv) egyértelművé tette: a főtengely, a csapágy, a motorblokk vonatkozásában egy helyen és egymáshoz illeszkedő sérülések voltak, amelyek összefüggtek az Sz. M. Kft. 2018. évi munkalapján található – főtengelycserével kapcsolatos, a motorblokk és az olajteknő levételét igénylő – javításokkal. A korábbi munkalapokkal igazolt javítások, valamint a szakértői szemle adatainak egybevetése azt bizonyítják, hogy a feltárt hibák a felek adásvételi szerződésének megkötését megelőzően keletkeztek. Sz. P. tanú vallomása továbbá nem hagyhatott kétséget afelől sem, hogy az alperesnek tisztában kellett lennie a motorcsere szükségességével, valamint azzal, hogy a már általa észlelt hibákat önmagában a főtengelycserével nem lehet kiküszöbölni.
[58] A fentiekre tekintettel nem volt jelentősége a teljesítés és a szakértői szemle időpontja között eltelt időnek, arra ugyanis nem merült fel adat, hogy a felperes cserélt volna főtengelyt, és más tény sem támasztotta alá az alperes ezzel, valamint a motorblokk javításával kapcsolatos felvetéseit. Ez utóbbi vonatkozásában konkrét tényállítást az alperes egyébként sem tett, kizárólag – a felperes foglalkozására és műhelyére hivatkozva – feltételezésekkel élt, amelyekre – határozottan állított tények hiányában – bizonyítási eljárást lefolytatni nem is lehetett. Az alperes feltevéseinek cáfolatára irányuló – nemleges tényekkel összefüggésben lefolytatott – bizonyítás nem volt eljárásjogi szempontból kifogásolható.
[59] A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem volt iratellenes és törvénytelen a B. K. tanú meghallgatására és az S. A. megkeresésére irányuló bizonyítási indítvány mellőzése sem, amellyel összefüggésben az elsőfokú bíróságot indokolási kötelezettség terhelte, amelynek a Pp. 346. § (5) bekezdésében írtaknak megfelelően, ítélete [52], [53] és [54] pontjaiban írtakkal eleget tett, az abban foglaltakkal a másodfokú bíróság ugyancsak egyetértett. E körben hangsúlyozta, annak tisztázását követően, hogy a motorblokk perbeli hibajelenséget okozó meghibásodása az Sz. M. Kft. perbeli szerződés megkötését megelőző tevékenységével, az alperes magatartásával függött össze és az adásvételi szerződés megkötésekor már fennáll, már semmilyen jelentősége nem volt annak, hogy a szakszerűtlen javítást valójában elvégző személy milyen munkálatokat végzett.
[60] Helytállónak ítélte az elsőfokú bíróság álláspontját abban is, miszerint a felperest nem terhelte megvizsgálási kötelezettség az alperes teljesítésekor, így nem kellett leszednie a borítást a motorblokkról, nem volt köteles – még annak ellenére sem, hogy ilyennel rendelkezett – számítógépes diagnosztikai vizsgálatot lefolytatni, különös figyelemmel arra, hogy az alperes a járművet teljes motorfelújítással, frissen szervizelve hirdette meg.
[61] A másodfokú bíróság is úgy ítélte meg, hogy a felperes minderre tekintettel a Ptk. 6:159. § (1) és (2) bekezdése értelmében kellékszavatosság következményeként alappal érvényesítette elállási jogát, figyelemmel arra, hogy hibák számosak és nem jelentéktelenek voltak, a tartós használatot gátolták, ellehetetlenítették, más szóba jöhető szavatossági igény érvényesítése pedig az adott helyzetben – mivel a javítást az alperes megbízásából eljáró Sz. M. Kft. nem végezte el –, nem volt elvárható a felperestől.
[62] A Ptk. 6:213. § (1) bekezdésére és az 1/2012. PK vélemény 9. pontjára utalással a másodfokú bíróság ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a jogosult elállása esetén a kölcsönösen teljesített szolgáltatások visszatérítése is főszabályként csak kölcsönösen és egyidejűleg történhet. Ezért nem gyakorolhatja az elállást mint szavatossági jogot a jogosult akkor, ha a dolgot nem hajlandó visszaszolgáltatni. Nem akadálya azonban az elállási jog gyakorlásának az, ha a jogosult a dolgot a hibás teljesítés miatt vagy a kötelezett érdekkörébe tartozó bármely más okból csak lényegesen értékcsökkent állapotban vagy egyáltalán nem tudja visszaszolgáltatni. Az alperesnek visszajáró szolgáltatásról a bíróság az alperes ellenkérelmének, illetve viszontkeresetének előterjesztése nélkül is köteles dönteni.
[63] A másodfokú bíróság rámutatott: amiatt, hogy a perbeli gépkocsi az alperes által megbízott javító cég birtokába került, annak kiadásáról az elsőfokú bíróságnak nem is kellett döntenie. Az alperes a fellebbezésében ezt vitatta ugyan, de a peres felek pert megelőző levelezésének anyagából egyértelműen megállapítható volt, hogy az alperes – a jármű kijavíttatása érdekében – vállalkozott a gépjármű elszállíttatására az Sz. M. Kft. közreműködésével, amelyet a felperes a 2019. szeptember 18-i válaszlevelében írt feltételekkel elfogadott. Ezzel összefüggésben más megállapodása a feleknek nem volt, annak pedig nincs jelentősége, hogy technikailag a szállítás idejéről, módjáról a felperes és az Sz. M. Kft. az alperes nélkül egyeztetett. A javítást vállaló műhely ugyanis – ahogyan az az alperes 2019. november 13-i elektronikus üzenetéből is kiderült – a felperes sürgetésére, de az alperes megbízásából járt el.
[64] A másodfokú bíróság az elsőfokú döntést mindezekre tekintettel érdemben helyesnek ítélte, mivel azonban az elsőfokú bíróság ítéletében nem rendelkezett a gépjármű használatához elengedhetetlenül szükséges törzskönyv, forgalmi engedély, indítókulcs kiadásáról, ezért a másodfokú bíróság az 1/2012. PK vélemény 9. pontjában írtak szerint, figyelemmel a Pp. 383. § (3) bekezdésében foglaltakra, az elsőfokú ítéletet a fentiek szerint kiegészítette.
[65] Kitért továbbá a másodfokú bíróság arra is, hogy az alperes felvetésével szemben a peres felek levelezésének anyagát az elsőfokú bíróság felhasználhatta a Pp. 269. § (1) bekezdés c) pontjában és (2) bekezdésében írtakban ütközés sérelme nélkül. Anyagi jogsértés ezekkel kapcsolatban nem valósult meg, az alperes egyebekben is a felhasználás – etikai – tilalmát egy olyan, a per eldöntése szempontjából nem releváns egyezségi ajánlatra kötötte ki, amelynek tartalmát értékelni nem kellett.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[66] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és – tartalmilag az elsőfokú ítélet megváltoztatásával – a keresetet elutasító határozat meghozatala érdekében. Megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 1:1. §-át, az 1:3. § (1) bekezdését, az 1:4 § (1) és (2) bekezdését, az 1:5. § (1) bekezdését, a 6:62. § (1) bekezdését, a 6:157. § (1) bekezdését, a 6:159. § (2) bekezdés a) és b) pontját, a 6:160. §-át, továbbá a Pp. 5. § (1) bekezdését, a 263. § (1) bekezdését, a 265. § (1) bekezdését, a 279. § (1) bekezdését, a 306. § (3) bekezdését, a 315. § (1) bekezdését, a 316. § (1) bekezdését, a 346. § (4) és (5) bekezdését, valamint a Szaktv. 3. § (1), (3) bekezdését, a 47. § (4) bekezdés a)–g) pontjait jelölte meg. Hivatkozott még az Üttv. 1. § (1), (3) és (5) bekezdésére, a 155. § (2) bekezdés b) pontjára, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére, az 1/2012. PK vélemény 2., 3. és 9. pontjára, az 1/2004. (XII. 2.) PK vélemény (a továbbiakban: 1/2004. PK vélemény) 1. pontjában foglaltakra, valamint arra, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltér a Kúria BH 2013.5.122. számon közzétett határozatában foglaltaktól.
[77] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását célozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[78] A felülvizsgálati kérelem tartalmára tekintettel a Kúria elöljáróban a felülvizsgálati eljárás jogi természetét és kereteit illetően az alábbiakat rögzíti.
[79] A felülvizsgálat nem az eljárás folytatása, hanem szigorú eljárási szabályok szerinti rendkívüli perorvoslat. Tárgya a jogerős ítélet [Pp. 406. § (1) bekezdés], amelynek felülvizsgálata az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással kérhető, a Kúria pedig a felülvizsgálat során a felülvizsgálati (és ha előterjesztettek, a csatlakozó felülvizsgálati) kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben eltérő voltát [Pp. 423. § (1) bekezdés].
[80] Az így meghatározott felülvizsgálati keretek között eljárva a Kúria a felülvizsgálat eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okokból nem jogszabálysértő, ezért a felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[81] Az alperes felülvizsgálati kérelmében eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésekre egyaránt hivatkozott, továbbá állította, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltér a Kúria BH 2013.5.122. (helyesen: BH 2013.122.) számon közzétett egyedi döntésétől.
[82] Az alperes eljárási szabálysértéssel kapcsolatos hivatkozásai – tartalmuk szerint [Pp. 110. § (3) bekezdés] – lényegében a tényállás megállapításával és a bíróságok indokolási kötelezettségével voltak kapcsolatosak.
[83] A jogerős ítélet a hivatkozott eljárási szabályokat nem sérti az alábbiakra tekintettel.
[84] Az alperes alaptalanul sérelmezte a pert megelőző levelezés felperes által a perben történt felhasználását.
[85] Ezzel összefüggésben a Kúria mindenekelőtt arra mutat rá, hogy eljárási szabálysértés akkor vezethet a felülvizsgálati kérelem eredményességére, ha az eljárás során olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt. A felek pert megelőző levelezése, illetve annak tartalma azonban a tényállás releváns elemei megállapítása és a kereset megalapozottságának vizsgálata körében nem bírtak valódi jelentőséggel, tekintettel arra, hogy a perben érvényesített igény jogi természete (kellékszavatosság) alapvetően szakértői kompetenciába tartozó tények megállapítását, majd ezekből a bíróság által levont jogi következtetések levonását igényelte.
[86] A Kúria kiemeli azt is, az alperes maga sem jelölte meg felülvizsgálati kérelmében a levelezés azon konkrét tartalmi elemét, részét, amelynek felhasználása lényeges kihatású lett volna az ügy érdemi elbírálására.
[87] Hozzáfűzi továbbá, hogy a polgári perrendtartás bizonyításra vonatkozó alapvető rendelkezése a Pp. 263. §-ában kifejezett szabad bizonyítás elve, amelynek lényege szerint a bíróság a perben – törvény eltérő rendelkezése hiányában – alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadását, valamint minden bizonyítékot, amely a tényállás megállapítására alkalmas.
[88] Az önmagában is többféle aspektust hordozó szabad bizonyítás új, a Pp.-ben felállított korlátja a 269. § normatartalma, amely a jogsértő bizonyítási eszközökkel kapcsolatos korlátozó szabályokat tartalmaz. A fentebb már kifejtettek szerint a Pp. 423. § (1) bekezdése értelmében a Kúria a felülvizsgálat során csak a felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálhatja a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát. A pert megelőző levelezés felhasználása kapcsán az alperes a Pp. 269. § (1) bekezdés c) pontját jelölte meg megsértett jogszabályhelyként, amely a jogsértő módon megszerzett bizonyítási eszköz perben történő felhasználását tiltja, azt azonban felülvizsgálati kérelme indokolásában nem fejtette ki szövegszerűen, hogy a felpereshez címzett levelei tekintetében azok felperes általi „megszerzése” miért minősülne „jogsértő módon megszerzett” bizonyítási eszköznek. Így e hivatkozása nem volt érdemben vizsgálható. Az alperes e körben az Üttv. egyes rendelkezéseire tett utalása pedig a tényállás szabad megállapításának polgári eljárásjogi elvével nem adekvát hivatkozás, ezért a felülvizsgálati eljárásban jelentősége nincs.
[89] Az alperes alaptalanul állította továbbá az eredetileg közjegyzői nemperes eljárásban készült, a per során kiegészíttetett és pontosíttatott szakvélemény aggályosságát és ezzel összefüggésben bizonyítási indítványainak mellőzését. A Kúria kiemeli: a felperes perben érvényesített kellékszavatossági igényét az alperes hibás teljesítésére alapozta. A használt gépkocsi adásvételi szerződéskori hibájának (mint szakkérdésnek) a megállapítására a hatályos perrendtartásban szabályozott bizonyítási módok (Pp. 267. §) közül általában és alapvetően a szakértői bizonyítás a megfelelő, tekintettel arra is, hogy a Pp. 268. § (1) bekezdése értelmében a bizonyítási eszköznek alkalmasnak kell lennie arra, hogy igénybevételével a bíróság a perben jelentős tények megállapításához felhasználható, a mérlegelés során figyelembe vehető bizonyítékhoz jusson.
[90] Erre figyelemmel az alperes által indítványozott kétirányú bizonyítás (S. A. megkeresése, illetve az Sz. M. Kft. részéről a korábbi javítást végző B. K. szerelő tanúkénti kihallgatása), a szakértő pontosított és kiegészített szakvéleményének cáfolatára – szakkérdés tekintetében – nyilvánvalóan nem lett volna alkalmas, amire tekintettel az eljárt bíróságok megalapozottan és jogszabálysértés nélkül mellőzték az alperes bizonyítási indítványainak teljesítését.
[91] Egyebekben az alperes felülvizsgálati kérelmében nem adta elő, hogy milyen konkrét okból állítja a beszerzett szakvélemény hiányos, illetve homályos voltát, és azt sem indokolta meg, hogy konkrétan mely körülményeket cáfolhatták volna a hiányolt bizonyítási eszközök. Erre figyelemmel ezirányú hivatkozása érdemben nem volt vizsgálható, emiatt pedig nem volt megállapítható, hogy az eljárt bíróságok jogszabálysértően fogadták volna el aggálytalannak a szakértői véleményt.
[92] Az alperesi bizonyítási indítványok megalapozott mellőzésére tekintettel az alperes alaptalanul állította felülvizsgálati kérelmében a szakértői vélemény aggályosságát. E körben a Kúria kitér arra is, hogy a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarának (MISZK) az alperes által hivatkozott állásfoglalása nem jogszabály, az arra történt hivatkozás jogszabálysértésként nem értelmezhető.
[93] Azzal összefüggésben pedig, hogy miért fogadta el a szakértő válaszát az eljárt bíróság arra a kérdésre, hogy miként állhatott elő, miszerint a motort érintő korábbi szakszerűtlen javításokat követően az ismételt üzemképtelenség közel 5000 km megtétele után következett be, az elsőfokú bíróság ítéletének [40] pontjában megfelelő indokolást adott, mellyel a másodfokú bíróság a jogerős ítélet [9] pontjában írtak szerint egyetértett.
[94] Mindebből az is következik, hogy a megállapított tényállást a felülvizsgálati eljárásban is irányadónak kellett tekinteni, amire tekintettel nem volt megállapítható, hogy a jogerős ítélet sértené az alperes által ezzel összefüggésben hivatkozott Pp. 279. § (1) bekezdését, a 263. § (1) bekezdését, a 265. § (1) bekezdését, a 306. § (3) bekezdését, a 315. § (1) bekezdését, a 316. § (1) bekezdés a)–d) pontját, továbbá a Szaktv. 3. § (1) és (3) bekezdését, a 47. § (4) bekezdés a)–g) pontját.
[95] Az alperes alaptalanul hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra is, hogy a felperest az adásvételi szerződés megkötésekor megvizsgálási kötelezettség terhelte volna.
[96] A Kúria e körben elsődlegesen arra mutat rá, hogy az alperes által felhívott 1/2004. PK vélemény az adott ügyben alkalmazandó hatályos Ptk. tekintetében nem irányadó, tekintettel az 1/2014. PJE határozat V.1. pontjára.
[97] Az ugyanezen PJE határozat szerint a hatályos Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadónak tekintett 1/2012. PK vélemény 2. pontja szerint pedig a jogosultat a szerződéskötéskor nem terheli megvizsgálási kötelezettség. A PK vélemény e pontjának értelmében a kötelezett hibás teljesítése akkor nem állapítható meg, ha a szolgáltatás – köznapi értelemben vett – fogyatékosságát, hibáját a szerződés megkötésekor a jogosult ténylegesen ismerte, vagy azt a szolgáltatás jellege, természete (így pl. az adott ügyben is a szerződés tárgyát képező használt dolog) vagy a szerződéskötés körülményei alapján számításba kellett vennie, fel kellett ismernie. A kötelezett ezért bizonyíthatja, hogy a jogosultnak a megkötött szerződés tartalma alapján a teljesítéskor milyen minőségű, milyen tulajdonságokkal rendelkező szolgáltatásra kellett észszerűen számítania.
[98] A Kúria ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az alperes által feladott hirdetés – amint azt a tényállás is tartalmazza – a perbeli gépkocsit „kitűnő állapotú, követhető szerviz előélettel, teljes motorfelújítással, garanciával, frissen szervizelve (fékpofák cseréje, vezérműláncok cseréje, olajos cseréje elvégezve) vezetett szervizkönyv, szakszervizben szervizelt autó” minőségűként, azaz kifejezetten kiváló műszaki állapotúként tüntette fel, amelyre tekintettel még a szakismerettel rendelkező felperesnek sem kellett számításba vennie egy közel 3 000 000 forint értékű, komplett motorcserét indokoló hiba fennálltát. Az aggálytalan szakvélemény szerint sem lehetett volna a motor megbontása nélkül a ténylegesen fennállt hibára következtetni, figyelemmel arra is, hogy több szakszerűtlen előzményi javítás eredőjeként állt elő a hiba oka, ami végeredményben a már említett teljes motorcserét igényelte volna.
[99] Az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül ítélték alaposnak a felperes elállási jog gyakorlásával kapcsolatos keresetét is. Az aggálytalan szakértői véleményre tekintettel a vételár (5 500 000 forint) felét meghaladó (közel 3 000 000 forint összegű) javítási igény esetén az érdekmúlás és a bizalomvesztés a jóhiszeműség és tisztesség követelményének sérelme nélkül megalapozottá tette a felperes elállását. Az a tény, hogy az alperes (a képviseletében eljárt házastársa) kérésére a felperes az elállást tartalmazó jognyilatkozatának igazolt kézbesítését követően is felvette a kapcsolatot az Sz. M. Kft.-vel mint az alperes házastársa által kifejezetten megjelölt szakszervizzel, önmagában nem teszi az elállást sem okafogyottá, sem visszavonttá. Miután pedig a szakszerviz a felperes által elvárt – az alperes hirdetésének megfelelő műszaki minőséget célzó és azt leképező tartalmú – javítási igény teljesítését nem vállalta, megalapozott volt a felperes álláspontja, hogy az alperes valójában vitatta a hibás teljesítés tényét. Az alperes és az általa megjelölt szakszerviz javítást elutasító magatartásából ugyanis az állapítható meg, hogy az alperes – mint e körben kötelezett – a kijavítási kötelezettségét a jogosult felperes érdekeinek megfelelően nem tudta teljesíteni, amire figyelemmel nem volt akadálya annak, hogy a felperes az ún. második lépcsőbe tartozó elállási jogát gyakorolva a perbeli adásvételi szerződéstől elálljon, aminek következtében jogosulttá vált a kifizetett vételárra [Ptk. 6:159. § (2) bekezdés b) pont]. A Kúria megjegyzi, a bírói gyakorlat korábban is kiforrott és következetes volt már a 306. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása körében (Pfv.VII.21.172/2009/6.).
[100] Rámutat továbbá a Kúria arra is, hogy az ún. második lépcsőbe tartozó kellékszavatossági jogok közötti választást a jóhiszeműség és tisztesség követelménye mellett az arányosság elve korlátozhatja (Pfv.VII.20.449/2011/8.). Ennek megfelelően a jogosult a második képcsőbe tartozó jogok közül nem választhat olyan kellékszavatossági jogot, amely másik kellékszavatossági igény teljesítésével összehasonlítva a kötelezett számára aránytalan többletköltséget eredményezne. Az adott ügyben azonban a vételár több mint felét meghaladó, aggálytalan szakértői véleménnyel igazolt és alátámasztott javítási költséget igénylő hiba fennállta miatt a második lépcsős kellékszavatossági jogok közül az elállás választása nem tekinthető aránytalannak.
[101] Minderre tekintettel a felperes megalapozottan élhetett az elállási jogával, a jogerős ítélet e tekintetben sem jogszabálysértő.
[102] Az alperes állításával szemben a jogerős ítélet nem tért el jogkérdésben az alperes által hivatkozott, BH 2013.122. számon közzétett kúriai határozattól (ügyszám: Pfv.V.20.343/2013.). A Kúria mindenekelőtt arra utal, hogy felülvizsgálati kérelmében az alperes nem jelölte meg azt a konkrét jogkérdést, amelyben az eltérést állította [Pp. 413. § (1) bekezdés c) pont]. Ezen túlmenően a hivatkozott és a jelen felülvizsgálat alapjául szolgáló ügy tényállása alapvetően eltérő. A hivatkozott ügyben a perbeli igény ingatlannal volt kapcsolatos, és a felperes több év elteltével kívánta elállási jogát gyakorolni, miközben karbantartási kötelezettségének nem tett eleget, emiatt az ingatlan állapota leromlott. A jelen felülvizsgálattal érintett ügyben azonban a felperes az adásvételi szerződés megkötését követően, a hiba észlelésével gyakorlatilag egyidejűleg, napokon belül gyakorolta elállási jogát, következésképpen a két jogeset nem vethető össze.
[103] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.V.21.228/2021/4.)
