289. A Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérésre alapított felülvizsgálati okra történő hivatkozásnak csak az alábbi feltételek együttes fennállása esetén [...]

A Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérésre alapított felülvizsgálati okra történő hivatkozásnak csak az alábbi feltételek együttes fennállása esetén van lehetőség:
– a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ügydöntő határozatot a bíróság 2020. július 1-jén vagy azt követően hozta,
– a felülvizsgálattal támadott határozattól való eltérést megalapozó határozatot a Kúria hozta és az 2012. január 1. napját követően a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétételre került,
– valamint a felülvizsgálati indítvány tartalmazza annak megjelölését, hogy az állított eltérés a büntető anyagi jog mely szabályának (1) bekezdésében meghatározott megsértését eredményezte, vagy
a 649. § (2) bekezdésében meghatározott mely eljárási szabálysértést eredményezett.
Amennyiben ezen feltételek közül bármelyik hiányzik, a felülvizsgálati indítvány alapján felülvizsgálati eljárás lefolytatása kizárt [Be. 648. § d) pont, 649. § (6) bek., 876/A. §].

[1] A megyei bíróság a 2002. március 18. napján meghozott ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében, amelyet társtettesként követett el.
[2] Az elsőfokú bíróság a II. r. vádlottat életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre, valamint vagyonelkobzásra ítélte azzal, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 30 évben határozza meg. Az életfogytig tartó szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani. Rendelkezett a II. r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, valamint a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről. Kötelezte a II. r. terheltet, hogy az I. és a III. r. terhelttel egyetemlegesen 15 napon belül fizessen meg a magánfél részére 167 790 forint kártérítést, az államnak 10 068 forint illetéket. Ezt meghaladóan a magánfél polgári jogi igényét a törvény egyéb útjára utasította.
[3] A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság a 2003. március 4. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a II. r. terhelt cselekményét különös kegyetlenséggel elkövetettnek is minősítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a II. r. terhelt vonatkozásában helybenhagyta azzal, hogy az elsőfokú bíróság valamennyi tárgyalási napot 2002. évben tartotta meg. Rendelkezett a II. r. terhelt által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a másodfokú bíróság ítéletének meghozataláig előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításáról, valamint kötelezte a II. r. terheltet a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
[4] A jogerős ítélettel szemben a II. r. terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt a Legfelsőbb Bíróság 2003. október 13. napján meghozott végzésével elutasította. Az indítványban a II. r. terhelt arra hivatkozott, hogy bár részt vett a bűncselekmény elkövetésében, a sértettet nem ő, hanem az öccse (az I. r. terhelt) ölte meg. Az eljárás ismételt lefolytatását kérte. Az elutasításra azért került sor, mert az akkor alkalmazandó Be. 405. és 406. §-a alapján a tényállás hibái, az ítélet esetleges megalapozatlansága nem lehetett oka a felülvizsgálatnak.
[5] A jogerős ügydöntő határozattal szemben a II. r. terhelt meghatalmazott védője nyújtott be újabb felülvizsgálati kérelmet, amely a Kúriára 2021. november 15. napján érkezett.
[6] A védő felülvizsgálati indítványának okaként a Be. 648. § a) és b) pontjait, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját, b) pont ba) alpontját és a 649. § (2) bekezdés d) pontját jelölte meg. Indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéleteket változtassa meg a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján és a II. r. terhelttel szemben kiszabott büntetést lényegesen enyhítse. Kérelme elutasítása esetén másodlagosan indítványozta, hogy a Kúria folytasson le egy jogegységi eljárást az álláspontja szerint a fiatal felnőttkorú elkövetők vonatkozásában kialakult jelentős mértékben eltérő szankcionálási gyakorlat miatt, az egységes ítélkezés megteremtése érdekében.
[7] Felülvizsgálati kérelmét ezt követően elsősorban a Be. 648. § d) pontja szerinti felülvizsgálati okra alapította. Beadványában megjelölt hét ítélőtáblai másodfokú határozatot, valamint négy közzétett legfelsőbb bírósági határozatot, melyre hivatkozással állította, hogy az azokban – azonos jog- és tényhelyzetű ügyekben – kiszabott büntetéshez képest a II. r. terhelt vonatkozásában kirívó különbség tapasztalható. Álláspontja szerint az ítéleti tényállást alapul véve a büntető anyagi jog szabályait és az akkori eljárásjogi szabályokat sérti a kiszabott büntetés mértéke.
[8] Hivatkozott még a BH 2018.9. számon közzétett eseti döntésben foglaltakra, mely szerint a perújítás elrendelésének alapja lehet a terhelt elítélése előtti időszakra vonatkozó egészségügyi állapotáról kiállított orvosi igazolás; ebből kiindulva pedig álláspontja szerint a felülvizsgálat alapját képezheti a terhelt pszichés egészségügyi állapota a bűncselekmény elkövetésének időpontjára vonatkozóan, valamint pszichés tudattartalmát, erkölcsi értékrendjét képező, érettségi korából eredő felfogó- és beszámítási képessége.
[9] A védő állítása szerint a felülvizsgálati kérelmét az elsőfokú tényállásra, az alapügy ítéleteire kívánta alapítani. Véleménye szerint a II. r. vádlotthoz társított ítéleti mérték teljesen eltér az ítéleti tényállás szerinti cselekvőségétől, az ítéleti mértékek belső arányossága nincs meg. Álláspontja szerint a II. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés mértéke kétszerese a töretlen bírói gyakorlat szerinti fiatal felnőttkorhoz társított büntetés mértékének. Hivatkozott arra, hogy a II. r. terhelt a cselekmény elkövetésekor még a 21. életévét sem töltötte be, mert 1980. október 6-án született, a bűncselekmény elkövetése pedig 2001. augusztus 21-én történt. Ennek ellenére fiatal felnőtt kora érdemben nem került értékelésre a korábbi Be. 47/A. § (2) bekezdés törvényi szövegének eltérő, jelen ügyben negatív irányban történő értelmezése miatt.
[10] A védő hivatkozása szerint az ítéleti tényállás mutat rá arra, hogy az emberölést az I. r. és a III. r. terhelt találták ki és a II. r. terheltet egy meglévő, elhatározott tervbe vonták bele. Ez egy lényeges körülmény, amelynek helyes jogi értékelésére nem került sor. Ez a tényállási elem ítéletben történő jogi értékelésének elmaradására hivatkozott, mint felülvizsgálati okra. Állította, hogy a II. r. terhelt egy rablásban segédkezett a testvérének, a bűncselekmény elkövetése előtt és alatt is elsődlegesen ebben a tudatban volt. Más életének a kioltása már akkor sem fért bele az értékrendjébe. Sajnos, akkor még a más emberrel szembeni erőszak alkalmazásának a súlyát nem tudta felmérni. A terheltet fiatalként sokat bántották fizikailag és az ilyen típusú testi erőszakról azt képzelte, hogy az a normális élet része. Arra hivatkozott, hogy az ölési cselekmény során a II. r. terhelt csak hátulról szúrt, míg szemből az I. r. terhelt követte el a szúrásokat; nem hagyható ezért figyelmen kívül, hogy pontosan ki, mit csinált, így a büntetőjogi felelősség hogyan oszlik meg, beleértve a sértett nyakának az elvágását is. A megállapított tényállással ellentétesen az ítéletek ténymegállapításai végül egy személy, a II. r. terhelt terhére lettek róva az életfogytig tartó fegyházbüntetést kiszabó ítélet által úgy, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének időpontja 30 évben került meghatározásra, holott sokkal kisebb szerepe volt a II. r. terheltnek a tragédiában, mint az I. r. terheltnek. Ezért kérte azt, hogy a Kúria a szakmai tapasztalatait felhasználva értékelje az ítéleti ténymegállapítások logikai láncát, és csak a logikai láncba beletartozó ítéleti tényállási elemek alapján határozza meg a védence, mint elkövetéskor még fiatal felnőttkorú büntetési tételét.
[11] A védő emellett állította, hogy az elsőfokú bíróság által súlyosító körülményként értékelt azon tény, hogy fiatalkorú testvérét bevonta a bűncselekménybe, ellentétes az ítéleti tényállással, mert valójában a II. r. terheltet testvére, az I. r. fiatalkorú terhelt vonta be a saját maga által kitalált bűncselekmény elkövetésébe. A védő állította, hogy ez a valós tény nem került értékelésre az ítéletben, ez alapján pontosan az ítéleti tényállással nem egyeztethető össze az ítélet belső arányossága, ami több legfelsőbb bírósági döntés szerint is már önmagában felülvizsgálati ok.
[12] Hivatkozott arra, hogy az általa bemutatott ítéletek jóval súlyosabb, több ember halálát okozó, gátlástalanabb és kegyetlenebb bűncselekmények esetében születtek, ennek ellenére a bíróságok az ítélet mértékét az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 110. §-a szerinti 15 év törvényi minimum körül állapították meg. Ehhez képest a II. r. terhelt esetében a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja is 30 év, ami a védő állítása szerint duplája, mint a hozzá hasonló elkövetési életkorú és tettet elkövető tettesek tényleges büntetési tétele. Álláspontja szerint ez az eltérő jogértelmezés nem tartható fenn arra is figyelemmel, hogy a 20 év alatti és a 20. életévét egyetlen nappal is betöltött személy büntetése pusztán az életkorából adódóan és nem az értelmi szintje alapján büntetendő súlyosan.
[13] Mindezek alapján a védő indítványozta, hogy a Kúria a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján az ítéleteket változtassa meg és a II. r. terhelttel szemben kiszabott büntetést lényegesen enyhítse.
[14] Emellett részletesen kifejtette, hogy álláspontja szerint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 26. § (3) bekezdése alapján szükséges, hogy az eltérő ítéleti mértékek léte miatt jogegységi eljárás lefolytatására kerüljön sor. E körben a Bszi. 33. § (1) bekezdésére utalt.
[15] A Legfőbb Ügyészség észrevétele után a védő továbbra is fenntartotta a felülvizsgálati kérelmében írtakat külön kiemelve azt, hogy az ítéleten belül nem tartották be a belső arányosság szabályait, így a többi elkövetővel összevetve a büntetés védence terhére került súlyosabban kiszabásra.
[16] A védő ezen észrevételében előterjesztette a II. r. terhelt saját észrevételét is. A II. r. terhelt álláspontja szerint a korábbi Btk. nem tartalmazza, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása nem évül el. A 67. § (1) bekezdés a) pontja szerint a szabadságvesztés végrehajthatósága elévül 15 év szabadságvesztés vagy ennél súlyosabb büntetés esetén 20 év elteltével. A 67. § (4) bekezdése rögzíti, hogy mely bűncselekmények miatti büntetések nem évülnek el, itt nem kerül felsorolásra az életfogytig tartó szabadságvesztés. Hivatkozott arra, hogy a 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv.tv.) 28. § (4) bekezdése már tartalmazza ezt, de ennek nincs és nem lehet visszaható hatálya, ezért a 2015. január 1. előtt jogerősen életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek esetében a büntetés 20 év után elévül. A terhelt a korábbi Btk. 68. § (1) és (2) bekezdéséből azt a következtetést vonta le, hogy a büntetés elévülésének határideje a büntetés végrehajtása alatt is folyik és az az ő esetében 20 év.
[17] A védő emellett hivatkozott a 3013/2015. (I. 27.) számú alkotmánybírósági határozatban dr. Cz. Á. alkotmánybíró párhuzamos indokolásának 24. és 28. pontjára, mely szerint a 25. évhez köthető időpont lenne elfogadható az első felülvizsgálat időpontjaként. A folyamatban lévő elévülés visszamenőleges meghosszabbítása a védő szerint tilalmazott.
[18] A védő hivatkozott a Kúria Bfv.III.977/2017/11. számon (helyesen: Bfv.III.914/2017.), lefolytatott felülvizsgálati eljárásra is, amelyben megjelent az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete, mely szerint azok az ítéletek, amelyek legalább 25 év elteltével nem biztosítanak egy érdemi felülvizsgálati lehetőséget, megsértik az Emberi Jogok Európai Egyezménye 3. cikkét.
[19] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[20] Álláspontja szerint a Be. 648. § d) pontja 2020. április 1. napjától hatályos felülvizsgálati okot tartalmaz, amelynek a Be. 876/A. §-a alapján időkorlátja van: a bíróság 2020. július 1-jén vagy azt követően meghozott ügydöntő határozata vonatkozásában kell alkalmazni. Mivel a Be. a felülvizsgálati ok alkalmazhatóságát az átmeneti rendelkezésben meghatározott időpontot megelőzően jogerősen befejezett ügyekben kizárja, és a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérés körében kizárólag akkor enged felülvizsgálatot, illetve erre az okra hivatkozással akkor engedi felülvizsgálati indítvány előterjesztését, ha az ügydöntő határozatot, jelen esetben a jogerős ítéletet a törvényi parancsként meghatározott időpontnak megfelelően hozták meg, ezért jelen ügyben a felülvizsgálat ezen felülvizsgálati indítvány alapján – figyelemmel arra, hogy a kifogásolt jogerős határozat meghozatalára 2003. március 4. napján került sor – törvényben kizárt.
[21] A Legfőbb Ügyészség emellett hivatkozott arra, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját, b) pont ba) alpontját, valamint (2) bekezdés d) pontját a védő csak megjelölte, valójában azonban a II. r. terhelt bűnösségének kimondását nem vitatta, és nem is indokolta, hogy e pontra hivatkozását milyen tényekre alapította. Ugyancsak nem indokolta a Be. 649. § (2) bekezdésében foglalt okot sem, erre figyelemmel pusztán a felülvizsgálat törvényi okára hivatkozással, az alátámasztó adatok, tények, indokok hiányában felülvizsgálatnak nincs helye (BH 2018.42.). Álláspontja szerint ugyanez állapítható meg a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott felülvizsgálati ok tekintetében is. A védő a bűncselekmény jogi értékelését nem kifogásolta, csak azt vitatta, hogy az eljárt bíróságok az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása mellett döntöttek és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 30 évben határozták meg annak ellenére, hogy álláspontja szerint ez nagy mértékben eltér a fiatal felnőtt elkövetőkkel szemben más hasonló ügyekben megválasztott joghátránytól. Ez lényegében a törvényi tilalom ellenére a bíróság bizonyíték értékelő, mérlegelési tevékenységének, a tényállás megalapozottságát és azon keresztül a II. r. terhelt büntetésének a mértékét vitatja.
[22] Hivatkozott arra, hogy a büntetés céljára vonatkozó, valamint a büntetés kiszabásának elveit tartalmazó anyagi jogi rendelkezések esetleges megsértése a felülvizsgálatot nem alapozza meg, ezek ugyanis nem olyan rendelkezések, amelyek nem tűrnek mérlegelést. Így nem vizsgálható az sem, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során az enyhítő és súlyosító körülményeket miként vették figyelembe. E körben utalt a BH 2019.158. számú közzétett döntésre. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a II. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés neme és mértéke törvényes, azt a terhelt cselekményének törvényes minősítése mellett a korábbi Btk. kötelező rendelkezésének betartásával szabták ki az eljárt bíróságok. A helyesen megállapított minősítés mellett 10 évtől 15 évig terjedő, illetve vagylagosan életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés mellett a korábbi Btk. 40. § (3) bekezdése alkalmazásával helye volt életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés kiszabásának, mivel a II. r. terhelt a bűncselekmény elkövetésekor a 20. életévét betöltötte, az életfogytig tartó szabadságvesztést a korábbi Btk. 42. § (1) bekezdése alapján fegyházban kellett végrehajtani, a bíróság pedig mérlegelési jogkörében a korábbi Btk. 47/A. § (1) bekezdése alapján döntötte el, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárja, vagy meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját pedig a korábbi Btk. 47/A. § (2) bekezdése és a korábbi Btk. 33. § (2) bekezdés c) pontja alapján legalább 30 évben kellett meghatározni, mivel az emberölés súlyosabban minősülő eseteinek büntethetősége nem évül el.
[23] Hivatkozott arra, hogy a II. r. terhelt fiatal felnőtt korát az enyhítő körülmények körében értékelték a bíróságok és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a javára megállapított enyhítő körülményekre tekintettel határozták meg a törvényi minimum szerint.
[24] Mivel a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint az eljáró bíróságok a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos eljárásjogi rendelkezéseket betartották, és az ügyben olyan eljárási szabálysértést, amely a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott és a Be. 659. § (6) bekezdése értelmében hivatalból vizsgálandó felülvizsgálati okot valósítana meg, nem vétettek, ezért indítványozta, hogy a Kúria tanácsülésen eljárva a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéleteket a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a II. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[25] A felülvizsgálati indítvány alapján a felülvizsgálati eljárás lefolytatása teljes részében törvényben kizárt.
[26] A Be. XC. fejezetében szabályozott felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek kizárólag a törvényben meghatározott, a jogerős ügydöntő határozat egyes jogi és nem ténybeli hiányosságának orvoslása érdekében van helye.
[27] Felülvizsgálat lefolytatására kizárólag a törvényben meghatározott okból, az ott meghatározott feltételek mellett van lehetőség, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.
[28] A felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat nem a jogerős ügydöntő határozat esetleges ténybeli hibáinak orvoslására szolgál, erre figyelemmel mondja ki a Be. a 650. § (2) bekezdésében, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat tényállása nem támadható. Még abban az esetben is, ha a felülvizsgálati indítvány alapján a felülvizsgálat lefolytatásának helye van, a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].
[29] A felülvizsgálat során nem csak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezet, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti értékelése sem külön-külön, sem egymás viszonylatában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértékének vitatására (BH 2020.94., BH 2018.42.).
[30] Az alapítélet tényállásához való szigorú kötöttség miatt a jogkövetkeztetések helyessége – ekként a bűnösség megállapítása, a bűncselekmény minősítésének törvényessége, a büntető anyagi jog más, mérlegelést nem tűrő szabályának betartása, valamint a kiszabott büntetés és alkalmazott intézkedés törvényessége – kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. A felülvizsgálati indítvány emiatt még törvényes okra hivatkozás mellett sem eredményezhet felülvizsgálati eljárást azon részében, amelyben a felülvizsgálati okot alátámasztó indokaiban, az alapul szolgáló tények megjelölésében, a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállással ellentétes tényeken alapul, mivel ez közvetve a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállást, annak elemeit, a bizonyítási eljárást, valamint a tényálláshoz vezető okfolyamatot, a bizonyítékok mérlegelését támadja, ezeken keresztül a jogerős ügydöntő határozat tényállásában megállapított tényeket vitatja, így kizárt.
[31] A Be. 651. § (2) bekezdés c) pontja értelmében a terhelt javára a védő, a Be. 650. § (4) bekezdése szerint határidő nélkül nyújthat be felülvizsgálati indítványt, így az arra jogosulttól származott.
[32] A Be. 652. § (6) bekezdése szerint minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 649. § (3)–(5) bekezdésén alapul, ugyanakkor a Be. 652. § (7) bekezdése szerint felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal még más jogosult részéről is csak egyszer nyújtható be.
[33] Figyelemmel arra, hogy az ügyben a II. r. terhelt korábban már nyújtott be felülvizsgálati indítványt, a Kúria vizsgálta, hogy a védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány valamely részében a korábbi felülvizsgálati indítvánnyal azonos tartalommal előterjesztett indítványnak minősül-e, így ezen részében kizárt-e.
[34] A korábbi felülvizsgálati indítvány tartalma szerint azon alapult, hogy a sértett megölését nem a II. r. terhelt, hanem testvére, az I. r. terhelt hajtotta végre. A felülvizsgálati indítvány ezért azon részében, amelyben – egyébként a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényekkel ellentétesen – azt állítja, hogy a II. r. terhelt nem vett részt a sértett megölésében, hanem a sértettet az I. r. terhelt ölte meg, már ezen okból is kizárt.
[35] Egyebekben azonban a felülvizsgálati indítvány a korábbi indítványtól eltérő tartalmú, ezért azt a Kúria arra figyelemmel, hogy a korábbitól eltérő jogosult nyújtotta be, a rendkívüli jogorvoslat feltételei szempontjából vizsgálta meg.
[36] A védő a felülvizsgálati indítvány okaként a Be. 648. § a) és b) pontját, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját, valamint b) pont ba) alpontját és a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontját jelölte meg. Arra figyelemmel, hogy felülvizsgálati indítványában többször hivatkozik a Be. 648. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott felülvizsgálati okra, ugyanakkor a 649. § (2) bekezdésében megjelölt, felülvizsgálat alapjául szolgáló eljárási szabálysértésekre egyáltalán nem hivatkozik az ok megjelölésén kívül, feltételezhető, hogy az elírás, és valójában a 649. § (2) bekezdés d) pontjára történő hivatkozást tartalmazza. A Kúria azonban arra figyelemmel, hogy a felülvizsgálati indítványt megfelelő jogi ismeretekkel rendelkező védő nyújtotta be, és az általa megjelölt, Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti felülvizsgálati ok a törvényben létező felülvizsgálati ok, azt a felülvizsgálatnak a védő által megjelölt okaként vette figyelembe arra is tekintettel, hogy a Be. 648. § b) pontja megfeleltethető a 649. § (2) bekezdés d) pontjának annyiban, hogy a felülvizsgálat alapjául eljárási szabálysértést jelöl meg.
[37] A Be. 648. § a), b) és d) pontja alapján felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt, eljárási szabálysértés miatt, a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérés esetén van helye.
[38] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[39] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint ugyancsak a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt terjeszthető elő felülvizsgálati indítvány, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki a bíróság törvénysértő büntetést.
[40] A Be. 649. § (2) bekezdése szerint eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát
a) joghatóság hiányában,
b) a magánindítvány, a feljelentés vagy a legfőbb ügyésznek a 4. § (9) bekezdésében vagy a Btk. 3. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezése hiányában,
c) nem az arra jogosult által emelt vád alapján,
d) a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel,
e) a súlyosítási tilalom megsértésével,
f) a specialitás szabályán alapuló mentességnek, a törvényben meghatározott mentelmi jogon alapuló mentességnek vagy a nemzetközi jogon alapuló mentességnek a megsértésével hozta meg.
[41] A Be. 649. § (6) bekezdése szerint a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérés esetén felülvizsgálati indítvány akkor terjeszthető elő, ha az eltérés a büntető anyagi jog szabályainak (1) bekezdésében meghatározott megsértését eredményezte, vagy a (2) bekezdésben meghatározott eljárási szabálysértést eredményezett.
[42] A Be. 652. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati indítvány irányul, valamint az indítvány előterjesztésének okát és célját. A 649. § (6) bekezdése esetén meg kell jelölni a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatát és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálattal támadott ügydöntő határozat eltér.
[43] A Be. 659. § (5) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül, ugyanakkor amennyiben a felülvizsgálat lefolytatásának helye van, a Be. 659. § (6) bekezdése szerint a megtámadott határozatot a 649. § (2) bekezdés alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be.
[44] A Be. 648. § d) pontja és a 649. § (6) bekezdése olyan felülvizsgálati okot jelöl meg, amelyet a Be. 876/A. §-a értelmében kizárólag a bíróság 2020. július 1-jén vagy azt követően meghozott ügydöntő határozata vonatkozásában lehet alkalmazni. A Be. 876/A. §-át az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXXVII. törvény 245. §-a iktatta be, 2020. április 1. napjától. A felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ügydöntő határozat meghozatalára 2003. március 4. napján került sor, erre figyelemmel ezen felülvizsgálati ok alapján a felülvizsgálat jelen ügyben kizárt.
[45] A Kúria ugyanakkor a teljesség érdekében megállapítja, hogy a hivatkozott törvényhely a Kúria Bíróság Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérés esetén engedi meg a felülvizsgálatot. A Kúriát a 2012. január 1. napján hatályba lépett Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése határozta meg – történelmi elnevezését is helyreállítva – a legfőbb bírósági szervként. A Bírósági Határozatok Gyűjteményét az ugyanezen napon hatályba lépett Bszi. XII. Fejezete szabályozza. Következésképp felülvizsgálat alapját a hivatkozott jogcímen csak a Kúria 2012. január 1. napját követően közzétett határozattól való eltérés képezheti (BH 2021.97.II., a határozat indokolása [37]). Erre figyelemmel az indítványban megjelölt határozatoktól való eltérés sem alapozhatná meg a felülvizsgálati okot, arra figyelemmel, hogy azok három másodfokú ítélőtáblai határozat kivételével 2012. január 1. napját megelőzően születtek, és egyetlen hivatkozott határozat sem a Kúria határozata; hét határozatot az ítélőtábla, négy határozatot pedig a Legfelsőbb Bíróság hozott.
[46] Mindezek mellett az indítvány nem jelölte meg a Be. 649. § (6) bekezdésében meghatározott követelményként azt, hogy a hivatkozott eltérés a büntető anyagi jog mely szabályának (1) bekezdésben meghatározott megsértését vagy a (2) bekezdésében meghatározott mely eljárási szabálysértést eredményezett.
[47] Mindezek alapján összegezve a Be. 648. § d) pontjában és ennek megfelelően a 649. § (6) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra történő hivatkozásnak csak az alábbi feltételek együttes fennállása esetén van lehetőség:
– a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ügydöntő határozatot a bíróság 2020. július 1-jén vagy azt követően hozta,
– a felülvizsgálattal támadott határozattól való eltérést megalapozó határozatot a Kúria hozta és az 2012. január 1. napját követően a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétételre került,
– valamint a felülvizsgálati indítvány tartalmazza annak megjelölését, hogy az állított eltérés a büntető anyagi jog mely szabályának (1) bekezdésében meghatározott megsértését eredményezte, vagy a 649. § (2) bekezdésében meghatározott mely eljárási szabálysértést eredményezett.
[48] Amennyiben e feltételek közül bármelyik hiányzik, a felülvizsgálati indítvány alapján felülvizsgálati eljárás lefolytatása kizárt.
[49] Ha azonban a felülvizsgálati indítvány ezeknek megfelel, azaz a Be. 649. § (6) bekezdésében írt ok alapján a 2020. július 1. napját követően emelkedett jogerőre az ügydöntő határozat, a Kúria 2012. január 1. napját követően a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérésére hivatkozással támadható, az eltérés Be. 649. § (6) bekezdés második mondatában megjelöltek szerinti meghatározásával. Ebben az esetben önmagában az eltérés ténye a felülvizsgálat alapja (BH 2021.97.).
[50] Jelen ügyben ezen okból a felülvizsgálat - annak törvényi feltételei hiányában – kizárt.
[51] A védő hivatkozott a Be. 649. § (1) bekezdés a) pontjának aa) alpontjában meghatározott felülvizsgálati okra, ugyanakkor a felülvizsgálati indítványában nem állítja azt, hogy a II. r. terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jogszabályok megsértésével került volna sor. Valamely felülvizsgálati ok puszta megemlítése, a törvényszöveg megismétlése nem ad alapot érdemi felülvizsgálati eljárás lefolytatására, az ilyen indítvány a törvényben kizárt (BH 2018.42.).
[52] A védő – állításával ellentétben – valójában a tényállás egyes elemeit is vitatja, ami a Be. 650. § (2) bekezdése alapján kizárt (BH 2020.94.).
[53] A védő felülvizsgálati indítványában tett, a korábban ismertetett tényállításával szemben a bíróság által jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás lényege a következő:
[54] A fiatalkorú I. r., a II. r. és a III. r. terheltek, bár szüleikkel éltek közös háztartásban és szüleik biztosították megélhetésüket, 2001 nyár elején anyagi gondokkal küszködtek. Anyagi gondjaik megoldására és a III. r. terhelt mobiltelefon vásárlására vonatkozó szándékának megvalósítása végett 2001. augusztus hónap közepén a terheltek lakásán megállapodtak abban, hogy valahonnan pénzt szereznek. Miután a fiatalkorú I. r. és a III. r. terheltek helyismerettel rendelkeztek T. községben, úgy határoztak, hogy az ottani játéktermet fogják kirabolni. Arra számítottak, hogy innen kb. 500 000 forintot rabolhatnak. A terv szerint a játékteremben dolgozó személy leütését a fiatalkorú I. r. és a III. r. terhelt hajtotta volna végre, míg a II. r. terhelt a személygépkocsi vezetését és a játékterem előtti figyelő tevékenységet vállalta magára.
[55] Tervüket azonban elvetették, mert féltek attól, hogy az ott dolgozó személy leütése után magához térhet és a vészcsengő működtetésével segítséget kér, vagy a későbbiekben felismerheti őket. Ezért úgy határoztak, hogy megölik az alkalmazottat. Megállapodtak abban is, hogy ezt a fiatalkorú I. r. terhelt hajtja végre, a II. és a III. r. terhelt pedig a pénzt szedi össze és hozza el a játékteremből.
[56] Felkészültek a cselekmény végrehajtására: a személygépkocsiba betettek egy 216 g súlyú, 133 mm pengehosszúságú, egyélű hegyes konyhakést, továbbá 2 pár gumi- és 1 pár bőrkesztyűt. A korábbi bűncselekményekből kifolyólag a nyomozó hatóság már mindhármuk ujjlenyomatát rögzítette, ezért azt tervezték, hogy a bűncselekmény végrehajtása során a kesztyűket fogják viselni.
[57] 2001. augusztus 21. napját megelőzően három-négy alkalommal is lementek az I. és a II. r. terhelt tulajdonát képező és a testvérek által használt személygépkocsival T.-re azért, hogy a bűncselekményt végrehajtsák. A helyszínen figyelték a járókelők mozgását, benéztek a játékterembe is, de kedvező alkalom hiányában tervüket nem hajtották végre.
[58] 2001. augusztus 21. napján az I. és a II. r. terhelt lakásáról a személygépkocsival ismételten T.-re utaztak. A gépkocsival – előzetes megállapodásuknak megfelelően azért, hogy a gépkocsi forgalmi rendszáma a játékterem előtt fel ne tűnjön senkinek – a játékteremtől kb. 200 méterre álltak meg az ABC mögötti parkolóban, ekkor 22 óra körül lehetett. A II. r. terhelt fekete színű ujjatlan mellényét a fiatalkorú I. r. vádlott vette fel, és a kést ennek belső zsebébe tette, majd bementek a játékterembe, ahol aznap a 21 éves, 178 cm magas, erős testfelépítésű t.-i lakos sértett volt szolgálatban.
[59] A fiatalkorú I. r. és a III. r. terheltek a III. r. terhelt pénzén játszani kezdtek, a ruletten 10 000 forintot nyertek. Játék közben a terheltek figyelték, hogy nincs-e a terem bekamerázva.
[60] A nyeremény után a sértettet a szomszédos presszóba hívták, ahol mindannyian kólát ittak. Itt 23 óra körül, amíg a sértett még a presszóban tartózkodott, a terheltek a presszó teraszán döntöttek úgy, hogy a cselekményt most kell végrehajtani. A fiatalkorú I. r. terhelt közölte, hogy nem szúrja le az alkalmazottat, de ezt testvére, a II. r. terhelt elvállalta. Felvette az addig testvére által viselt mellényt is, melynek belső zsebében a kés ott volt.
[61] A III. r. terhelt javaslatára megállapodtak abban, hogy a második bekulcsolás kérése lesz a jel a támadás kezdetére.
[62] Amikor a sértett a presszóból kijött, a III. r. terhelt megkérte, hogy menjenek vissza még játszani. A játékterembe érve bekulcsoltattak 500 forintot, amelyet a Caribian típusú játékgépen a fiatalkorú I. r. és a III. r. terheltek eljátszottak, majd ők kérték az újabb 500 forint bekulcsolását. A sértett a játékgéphez lépett, tőle balra, testközelben a III. r., jobbra az I. r., mögötte pedig a II. r. terhelt állt. Amikor a sértett a kulcsot a gépbe helyezte, a II. r. terhelt a rejtve tartott konyhakést elővette és gyors egymásutánban, nagy erővel, négy alkalommal megszúrta a sértettet a mellkas bal oldali hátsó felszínén. Az első szúrás után a fiatalkorú I. r. terhelt lefogta a sértett kezeit, így az nem tudott szembe fordulni a II. r. terhelttel. A rémült sértett tekintetétől a III. r. terhelt megijedt, és a sértett földre esése közben a helyszínt elhagyta. A bejárat előtt 10–15 méterre várakozott társaira.
[63] A sértettet földre kerülése után a II. r. terhelt tovább szurkálta: annak ellenére, hogy a hátán földön fekvő sértett a szúrásokat megpróbálta karjával hárítani, három kis erejű szúrás a bal váll tájékát, egy nagy erejű a mellkas jobb oldali elülső felszínét elérte, majd a II. r. terhelt a kés pengéjét jobbról-balra, enyhén alulról-felfelé 23 cm hosszan végig húzta a sértett nyakán.
[64] Ezt követően a II. r. terhelt a nyitva maradt bejárati ajtóhoz ment, azt kilincsre zárta és a külső világítást is lekapcsolta. Ezután testvérét követve a játékterem belső helyiségébe ment.
[65] Itt először az I. r. fiatalkorú terhelt kinyitotta a sarokban álló szekrényt és meggyőződött arról, hogy ott videómagnó nem található, számukra ekkor vált bizonyossá, hogy cselekményüket videókamera nem rögzítette.
[66] Ezt követően az I. és a II. r. terheltek magukhoz vették a bevételt, a sértett mobiltelefonját tartozékaival, majd a sértett bőrtáskáját és a kifizető egységből kirázott pénz egy részét abba a reklámtáskába tették, amelyben a sértett vacsorája volt, ezt a II. r. terhelt, a kifizető egységet és a neki átadott konyhakést pedig az I. r. terhelt vitte ki a játékteremből.
[67] A terem bejárata előtt csatlakozott hozzájuk a III. r. terhelt is, aki a II. r. terhelt bal oldalán haladt a személygépkocsiig. Az induláskor bőrkesztyűben a személygépkocsit a II. r. terhelt vezette, de később átadta a vezetést a III. r. terheltnek. A személygépkocsival megérkezve az I. és a II. r. terhelt lakására, a zsákmányt megszámolták és egyenlően elosztották, 80–80 ezer forintot kaptak fejenként, a III. r. terheltnél maradt a sértett telefonja is.
[68] A sértett a helyszínen életét vesztette: halálát a nyak elvágása folytán a nyaki érhüvely, visszerek, ütőér sérülése miatti heveny elvérzés okozta. Gyors kimenetelű halálát az azonnali orvosi segítségnyújtás sem tudta volna megmenteni. A kétszeresen elakadt, rángató mozdulatokkal végrehajtott nyak átmetszése során kétszeres sérülés jött létre a gégefőn, a kés pengéje a nyaki gerincoszlop elülső felszínéig hatott. A 4 rendbeli hát és mellkasi szúrások elérték a tüdőt, a mellkasi szúrás kétszeresen is, ez utóbbi bordát is sértett.
[69] Az 5 rendbeli mellüregi sérülés együttesen közvetlen életveszélyt eredményezett, a három válli sérülés életben maradás esetén 8 napon belül gyógyult volna.
[70] A sértett által elszenvedett sérülések és a halála között közvetlen okozati összefüggés volt megállapítható.
[71] A másodfokú bíróság a tényállást azzal pontosította, hogy a bal oldali közös érhüvelynek – és ebből adódóan bal oldali visszérnek, ütőérnek – az átvágására került sor, a jobb oldali érképletek nem sérültek. A II. r. terhelt a mellkast ért mind az öt szúrást nem csak nagy erővel, de döfő mozdulattal adta le. A háton és a mellüregben lévő sérülések életben maradás esetén közvetlen életveszélyt, de halált is okozhattak volna.
[72] A Kúria a másodfokú bíróság ítéletének indokolásából a tényállás részének tekintette azt a megállapítást is, mely szerint a földön hanyatt fekvő helyzetbe került, a négy nagy erejű szúrástól súlyosan megsérült, jajgató, csak a karjaival védekezni tudó, rémült, riadt, vele egykorú sértettet a II. r. terhelt – az I. r. terhelt jelenlétében – kíméletlenül tovább szurkálta és ezzel karjain 9 rendbeli újabb sérülést idézett elő. Majd nagy erővel – a kést még vissza is húzva – az eszközt a teljesen kiszolgáltatott sértett mellkasába döfte. Végül pedig, mert a magatehetetlen sértett még mindig jajgatott, hörgött, az életét akként oltotta ki, hogy a nyakát 23 cm hosszan – és pedig a kést rángatva, a vágást az elakadások után is folytatva – egészen a nyaki gerincoszlopig átvágta, s ezzel a fejet a törzsről majdnem leválasztotta.
[73] A jogerős ítéleti tényállás alapján valójában a terheltek, így köztük a III. r. terhelt is, közösen határozták el azt, hogy pénzszerzés érdekében rablást követnek el, illetve cselekményük leplezésére a sértettet megölik. A védő állításával szemben nem az I. és a III. r. terhelt vonta be a cselekménybe a II. r. terheltet, hanem a II. r. terhelt abban kezdettől fogva a terv teljes ismeretében részt vett. Miután az I. r. terhelt mégsem vállalta a sértett megölését, a II. r. terhelt vállalta magára ezt a feladatot, és azt hidegvérrel, célzatosan, kíméletlenül, a vele közel egykorú, fiatal felnőttkorú sértettnek az átlagosat meghaladó fizikai és lelki szenvedést okozva következetesen végrehajtotta. A védő tényállításával ellentétben valamennyi szúrást és a sértett torkának átvágását is kizárólag a II. r. terhelt hajtotta végre, az I. r. terheltnek az emberölés magatartásában részvétele a sértett kezének lefogásában állt. A megállapított tényállásban foglaltakkal ellentétesek azon tényállítások, hogy a II. r. terhelt a bűncselekmény elkövetése előtt és alatt is abban a tudatban volt, hogy rablásban segédkezett a testvérének, illetve, hogy más életének a kioltása már akkor sem fért be az értékrendjébe, a jogerősen megállapított ügydöntő határozat tényei alapján egyszerűen nem értelmezhetők, azzal teljesen ellentétesek.
[74] A jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállással ellentétes tényekre alapozott felülvizsgálat kizárt, a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás alapján egyébként az ügyben eljárt bíróságok helyesen következtettek a II. r. terhelt bűnösségére.
[75] Ugyanez állapítható meg a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontjának ba) alpontjában foglalt felülvizsgálati ok vonatkozásában. A felülvizsgálati indítvány ebben a tekintetben a korábban kifejtettek alapján a jogerős ügydöntő határozattal ellentétes tényeken alapul, ezért az kizárt.
[76] Az irányadó tényállás alapján az eljáró bíróságok törvényesen minősítették a II. r. terhelt cselekményét a korábbi Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdés a), b) és d) pontja szerint minősülő előre kitervelten, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének, amelyet a II. r. terhelt – az I. r. terhelttel együtt – társtettesként követett el.
[77] A büntetés céljára vonatkozó, valamint a büntetés kiszabásának elveit tartalmazó anyagi jogi rendelkezések esetleges megsértése a felülvizsgálatot nem alapozza meg, ezek ugyanis nem olyan rendelkezések, amelyek nem tűrnek mérlegelést. Így nem vizsgálható az sem, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során az enyhítő és súlyosító körülményeket miként vették figyelembe (BH 2019.158.).
[78] A felülvizsgálat keretében a jogerős határozatban megtámadott büntetés önmagában nem, hanem csak akkor támadható, ha a cselekmény törvénysértő minősítése vagy más anyagi jogszabály sérelme miatt szabtak ki törvénysértő büntetést vagy alkalmaztak törvénysértő intézkedést. A büntetés törvényessége kérdésében csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és mértéke a korábbi Btk. valamely mérlegelésébe nem tűrő rendelkezésébe ütközik (BH 2012.239.). Nem minősülnek ilyennek a büntetés célját meghatározó, valamint a büntetés kiszabására vonatkozó törvényi rendelkezések.
[79] A korábbi Btk. felülvizsgálat során irányadó 47/A. § (1) bekezdése értelmében életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját vagy kizárja a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét.
[80] Az irányadó korábbi Btk. 47/A. § (2) bekezdése pedig kimondja: ha a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább 20 évben, ha az életfogytig tartó szabadságvesztést olyan bűncselekmény miatt szabta ki, amelynek büntethetősége nem évül el, legalább 30 évben határozza meg.
[81] Mindezek alapján megállapítható, hogy ezek a rendelkezések a bíróságnak a büntetéskiszabás során törvényben biztosított mérlegelési jogkörébe tartoznak, a bíróság a büntetés céljának, valamint a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések figyelembevételével, valamennyi ügyben a terheltek tekintetében fennálló súlyosító és enyhítő körülmények figyelembevételével, mérlegelési jogkörével dönti el azt, hogy amennyiben egy bűncselekményre a törvény az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés kiszabását is lehetővé teszi, határozott ideig tartó vagy életfogytig tartó szabadságvesztést szab-e ki. Amennyiben életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetésre ítéli a terheltet, ugyancsak a büntetés céljának és a büntetés kiszabásának körében irányadó rendelkezdések alapján mérlegelési jogkörébe tartozóan dönti el azt, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt elkövetőt a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárja vagy azt biztosítja. Amennyiben az elkövetőt az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből nem zárta ki, úgy annak tartalmát is mérlegelési jogkörben állapítja meg, e körben a törvényben meghatározott keretek között.
[82] Mindezek alapján felülvizsgálat alapjául nem szolgálhat az, hogy törvényes minősítés mellett a törvényesen kiszabható, életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés kiszabására került sor, és ugyancsak nem képezheti felülvizsgálat alapját az, hogy a feltételes szabadságra bocsátás kizárása ez esetben megtörtént-e, illetve, hogy a törvényben meghatározott időkereten belül a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját milyen időtartamban határozta meg a bíróság.
[83] A felülvizsgálat ezért ezen okból is kizárt.
[84] A Kúria ezzel kapcsolatosan a teljesség kedvéért megállapította, hogy a védő által hivatkozott belső arányosság az ítéletben megjelenő, az egyes terheltek cselekvőségéhez és felelősségük mértékéhez, a velük szemben figyelembe vett súlyosító és enyhítő körülmények, valamint a büntetés kiszabásra vonatkozó szabályok és elvek alapján megállapított büntetések egymáshoz való viszonyát jelenti. Jelen ügyben a jogerős ügydöntő határozat tényállásában meghatározott cselekvősége alapján a II. r. terhelt tekintetében a belső arányosság nem sérült.
[85] A Kúria megállapította: az, hogy az ügyben eljáró bíróság egy konkrét ügyben rögzített tényállás alapján az ügy terheltjével szemben milyen büntetést szab ki, a büntetés céljának, valamint a büntetéskiszabás elveinek figyelembevételével minden egyes terhelt vonatkozásában egyéniesítéssel, az ügy és a terhelt körülményei alapján történik. Önmagában az a tény, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés kiszabását lehetővé tevő bűncselekmény fiatal felnőttkorú elkövetője a 20. életévét betöltötte, s ezért vele szemben határozott tartamú szabadságvesztés és életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés is kiszabható volt, nem jelenti azt, hogy a büntetés céljának elérésére minden esetben ugyanaz a büntetés lenne alkalmas; figyelemmel arra, hogy a büntetés kiszabásakor figyelembe veendő tényezők, a súlyosító és enyhítő körülmények, valamint a tényállás is minden esetben különböző. A törvény éppen ezért az ügyben eljáró bíróságok mérlegelési jogkörébe utalja a büntetés kiszabása körébe tartozó ezen kérdéseket, így annak eldöntését is, hogy a törvényes keretek között határozott ideig tartó szabadságvesztés vagy életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés kiszabására kerül sor. Ebben a körben a bíróságoknak csak a mérlegelést nem tűrő anyagi jogi rendelkezése megsértésében megnyilvánuló anyagi jogi szabálysértése miatt van helye felülvizsgálati eljárásnak.
[86] A II. r. terhelttel szemben azonban a kiszabott büntetés neme és mértéke törvényes, azt a cselekményének törvényes minősítése mellett, a korábbi Btk. kötelező rendelkezéseinek betartásával szabták ki az eljárt bíróságok.
[87] A korábbi Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a), b) és d) pontja szerint minősülő emberölés bűntette miatt a cselekmény elkövetésekor és elbírálásakor hatályos rendelkezések is 10 évtől 15 évig terjedő, illetve vagylagosan életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés kiszabását tették lehetővé.
[88] A korábbi Btk. 43. § (3) bekezdése értelmében életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 20. életévét betöltötte.
[89] A korábbi Btk. 42. § (1) bekezdése szerint az életfogytig tartó szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani.
[90] Az emberölés súlyosabban minősülő esetei [korábbi Btk. 166. § (2) bekezdés a)–i) pontjai] büntethetősége a korábbi Btk. 33. § (2) bekezdés c) pontja értelmében nem évül el, így jelen ügyben az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés vonatkozásában a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját legalább 30 évben kellett meghatározni.
[91] A Kúria rámutat arra, hogy téves a II. r. terhelt hivatkozása a korábbi Btk. 67. § (1) bekezdésére. A büntethetőség elévülése ugyanis nem azonos a büntetés végrehajthatóságának elévülésével. A bűncselekmény elévülése büntethetőséget megszüntető ok [korábbi Btk. 32. § b) pont, 33. § (1) bek.], amely cselekmény elkövetése miatti büntetőjogi felelősségre vonást akadályozza meg. A büntethetőség elévülését az elkövetéskor és elbíráláskor is hatályos korábbi Btk. 33. § (2) bekezdés c) pontja az emberölés súlyosabban minősített esetei vonatkozásában kizárta, erre figyelemmel a 47/A. § (2) bekezdése mérlegelést nem tűrően határozta meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját legalább 30 évben.
[92] A terhelt által hivatkozott 67. § a büntetés elévüléséről szól, amely a bűncselekmény elkövetése miatt büntetőjogi felelősséget jogerősen megállapító ügydöntő határozatban kiszabott büntetés végrehajthatóságára vonatkozik, a büntetés elévülése azt jelenti, hogy annak bekövetkeztével a kiszabott büntetést végrehajtani nem lehet.
[93] A Kúria észlelte, hogy a védő felülvizsgálati indítványában hivatkozott több alkalommal a korábbi Btk. 47/A. § (2) bekezdés „törvénysértő, a terhelt terhére történő” értelmezésére, ez a hivatkozása azonban téves. Az ugyanis, hogy a fiatal felnőttkorú, 20. életévét betöltött terhelttel szemben olyan bűncselekmény elkövetése miatt, amelyre a törvény életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés kiszabását is lehetővé teszi, annak eldöntése, hogy a terhelttel szemben a bíróság határozott ideig, jelen ügyben 15 évig terjedő szabadságvesztés-büntetést vagy pedig életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetést szab ki – mely esetében jelen ügyben a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 30 évben határozza meg –, nem a korábbi Btk. 47/A. § (2) bekezdésétől függ, hanem annak eldöntése a korábbi Btk. 40. § (1) és (3) bekezdése figyelembevételével a korábbi Btk. V. fejezetében foglalt, a büntetés kiszabása körében irányadó kérdés.
[94] A Kúria ugyancsak a teljesség kedvéért utal arra, hogy a védő által észrevételében hivatkozott, helyesen a Kúria Bfv.III.914/2017. számú ügyében született, és az EBH 2018.B.6. számon közzétett határozata egy olyan ügyhöz kapcsolódik, amelyben az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetésből feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből az elítéltet kizárták. Jelen ügyben azonban nem erről van szó, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét a terhelt részére biztosította, és annak a törvényben lehetséges legkorábbi tartamát éppen a terhelt fiatal felnőttkorára figyelemmel határozta meg.
[95] Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Törköly Tibor Magyarország elleni ügyében (4.413/06. számú kérelem) állapította meg azt, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását nagykorú személyre önmagában sem az Egyezmény 3., sem más cikke nem tiltja, és azokkal nem összeegyeztethetetlen, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt terhelt feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontját 40 évben állapította meg a bíróság. Az EJEB ebben a döntésében kifejtette, ha az életfogytig tartó szabadságvesztés felülvizsgálata keretében a nemzeti jog megadja a lehetőséget annak megváltoztatására, csökkentésére, elengedésére vagy a terhelt feltételes szabadságra bocsátásra, ez – a követendő eljárás nem bírósági jellege ellenére – eleget tesz a 3. cikknek.
[96] Mindezek alapján a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva, a felülvizsgálati indítványt a Be. 656. § (2) bekezdés a) pontja alapján elutasította, mert a felülvizsgálat az indítvány alapján törvényben kizárt.

(Kúria Bfv.I.1354/2021/7.)