288. I. Csak a bűnösség kérdésében hozott eltérő döntés nyitja meg a másodfellebbezés és a harmadfokú eljárás igénybevételének lehetőségét, a próbára bocsátás megszüntetése iránt indult, de időközben célját és okát vesztett – nem újbóli vád alapján [...]

I. Csak a bűnösség kérdésében hozott eltérő döntés nyitja meg a másodfellebbezés és a harmadfokú eljárás igénybevételének lehetőségét, a próbára bocsátás megszüntetése iránt indult, de időközben célját és okát vesztett – nem újbóli vád alapján indult – (kényszerű) eljárás megszüntetése a harmadfokú eljárás lehetőségét azonban nem alapozza meg.
II. Amennyiben egy másik ügyben a próbára bocsátást már megszüntette a bíróság és büntetést szabott ki, akkor ebben a tárgyban már nem folytatható – ismételten – tovább az eljárás, mert annak már nincs törvényi alapja és célja. Az ilyen megszüntetés ekként nem a Be. 615. § (2) bekezdés b) pontja szerinti ellentétes döntés [Be. 615. § (1), (2) bek.].

[1] A törvényszék a 2020. február 5. napján kihirdetett ítéletével az V. r. vádlottal szemben a kerületi bíróság ítéletében kiszabott próbára bocsátást megszüntette, és 6 rendbeli bűnsegédként elkövetett befolyással üzérkedés bűntette [Btk. 299. § (1) bek., (2) bek. a), b), c) pont], illetve bűnsegédként elkövetett garázdaság bűntette [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a), d) pont] miatt halmazati büntetésül 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy az V. r. vádlott legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, továbbá rendelkezett az V. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2021. szeptember 7. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az V. r. vádlott tekintetében megváltoztatta. Megállapította, hogy a terhére rótt bűncselekményeket bűnszervezetben követte el, a vele szemben kiszabott halmazati büntetést 6 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra súlyosította azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélőtábla az V. r. vádlottal szemben a próbára bocsátást megszüntető rendelkezést mellőzte, bűnösségének a kerületi bíróság ítéletében írt, a Btk. 339. § (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés ad) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett garázdaság bűntette miatti megállapítását hatályon kívül helyezte, és e tekintetben az eljárást megszüntette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az V. r. vádlott tekintetében helybenhagyta.
[3] Az ítélőtábla a határozatában az ügyész, az V. r. vádlott és védője számára jogorvoslati jogot biztosított a Be. 615. § (1) bekezdésére hivatkozással.
[4] A másodfokú bíróság ítéletével szemben az V. r. vádlott a teljes körű felmentésért, míg a védője cél és ok megjelölése nélkül jelentett be fellebbezést.
[5] A Legfőbb Ügyészség átiratában az V. r. vádlott és védője által bejelentett fellebbezést törvényben kizártnak tartotta.
[6] Indokai szerint az ellentétes döntés követelményének és feltételének az elsőfokú és a másodfokú bíróság ítélete nem felel meg. Nem tekinthető ugyanis az V. r. vádlottal szemben a megyei főügyészség által benyújtott vádiratban vád tárgyává tett tényeket illetően ellentétes döntésnek az ítélőtábla határozata.
[7] Kifejtette, hogy kizárólag annak jogi következményét vonta le az ítélőtábla, miszerint időközben egy másik büntetőeljárás eredményeként a K.-i Járásbíróság a 2020. június 30. napján jogerőre emelkedett ítéletével a kerületi bíróság ítéletének próbára bocsátást megszüntető rendelkezését már hatályon kívül helyezve az V. r. vádlottat pénzbüntetésre ítélte
[8] Az ügyészi álláspont szerint a próbára bocsátással érintett bűncselekmény tekintetében az V. r. vádlott bűnösségének vizsgálata a jelen eljárás tárgyát nem képezte, így azzal összefüggésben az eljáró bíróságok ellentétes döntést sem hozhattak.
[9] Mindezek alapján az ügyész az V. r. vádlott és védője által bejelentett fellebbezés elutasítását indítványozta.
[10] Az V. r. vádlott időközben meghatalmazott védője – a védői fellebbezést immár indokolva – elsődlegesen a másodfokú ítélet téves minősítés miatti megváltoztatását és az V. r. vádlott ellene emelt vád alóli felmentését, míg másodlagosan a vele szemben kiszabott büntetés lényeges enyhítését kérte.
[11] Álláspontja szerint az V. r. vádlott tekintetében a próbára bocsátással kapcsolatos eljárás megszüntetése és a garázdaság miatt a bűnösség megállapításának a mellőzése olyan változtatás a másodfokú határozatban, ami megnyitja a másodfellebbezés lehetőségét és a harmadfokú eljárást. A védő emellett sérelmezte az V. r. vádlott esetében a bűnsegédi minősítést, a bűnszervezeti elkövetés megállapítását és a kiszabott büntetés súlyosságát.
[12] A Kúria az ügyben a Be. 621. § (2) bekezdése alapján tanácsülést tartott.
[13] A Kúria megállapította, hogy tévedett a másodfokú bíróság, amikor jogorvoslati jogot biztosított az V. r. vádlottat érintő rendelkezések tekintetében a határozata ellen, így az V. r. vádlott és a védője által bejelentett fellebbezések törvényben kizártak.
[14] Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata elleni fellebbezés jogát a Be. 579. § (1) bekezdése általánosságban – a Be. 580. §-ában foglalt szűk körű kivételekkel, további feltétel előírása nélkül – biztosítja. Ezzel szemben a Be. 615. § (1) bekezdése a másodfokú bíróság ügydöntő határozata elleni fellebbezés lehetőségét kizárólag a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén biztosítja.
[15] A jogorvoslati, felülbírálati és a döntési jogkör összefügg. A jogorvoslat terjedelmének korlátozottsága kihat a felülbírálat terjedelmére, és maga után vonja a döntési jogkör meghatározottságát. Ugyanakkor a döntési jogkör fogalmilag nem lehetséges felülbírálati jogkör nélkül.
[16] Mindez a következőket jelenti.
[17] A Be. 615. § (1) és (2) bekezdése meghatározza a másodfellebbezés törvényi okát, a (3) bekezdés pedig a másodfellebbezés törvényi jogát.
[18] A Be. 615. § (1) bekezdése szerint a másodfokú ítélet ellen (másod)fellebbezésnek van helye, ha a másodfokú bíróság döntése az elsőfokú bíróságéval ellentétes.
[19] A Be. 615. § (2) bekezdése alapján ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság
a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg, vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett, vagy vele szemben az eljárást megszüntette,
b) az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben az eljárást megszüntette,
c) a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.
[20] Az ellentétes rendelkezés, mint a másodfellebbezés törvényi okának rendeltetése, nyilvánvalóan az, hogy lehetőség nyíljon az ellentétet, illetve eltérést eldöntő – így az első bűnösségmegállapítás, illetve a felmentés (megszüntetés) ellenében igénybe vehető – új eljárási fokra.
[21] Jelen ügyben azonban erről nincs szó.
[22] A törvényszék az elsőfokú ítéletében a kerületi bíróság ítéletével alkalmazott próbára bocsátást megszüntette, és az V. r. vádlottal szemben bűnsegédként elkövetett garázdaság bűntette miatt is büntetést szabott ki.
[23] Az ítélőtábla – az elsőfokú ítéletet megváltoztatva – az V. r. vádlott tekintetében a próbára bocsátást megszüntető rendelkezést mellőzte, a bűnösségének a kerületi bíróság ítéletében írt, a Btk. 339. § (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés ad) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett garázdaság bűntette miatti megállapítását hatályon kívül helyezte, és e tekintetben az eljárást megszüntette.
[24] A határozatának indoklása szerint az V. r. vádlott tekintetében a K.-i Járásbíróság a 2020. június 30. napján jogerőre emelkedett ítéletével a kerületi bíróság ítéletének próbára bocsátást megszüntető rendelkezését már hatályon kívül helyezte, és halmazati büntetést szabott ki. Erre figyelemmel mellőzte az elsőfokú ítéletben kimondott próbára bocsátást megszüntető rendelkezést, egyben az V. r. vádlott bűnösségének a bűnsegédként elkövetett garázdaság bűntette miatti megállapítását hatályon kívül helyezte, és e tekintetben az eljárást a Be. 567. § (1) bekezdés b) pontja alapján megszüntette.
[25] Az ítélőtábla a fellebbezési jogosultságot a Be. 615. § (1) bekezdése alapján biztosította, ugyanakkor a Be. 615. § (2) bekezdés szerinti okát nem jelölte meg, azt azonban – a határozatából kikövetkezően – álláspontja szerint a b) pont II. fordulata biztosította.
[26] Ez az álláspont téves.
[27] A Btk. 65. § (1) bekezdése szerint a bíróság a vétség, valamint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt a büntetés kiszabását próbaidőre elhalaszthatja, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja intézkedés alkalmazásával is elérhető. A (3) bekezdés ehhez kapcsolódóan kimondja, hogy a próbaidő tartama egy évtől három évig terjedhet, a tartamot években vagy években és hónapokban kell meghatározni.
[28] A Btk. 66. § (1) bekezdése alapján a próbára bocsátást meg kell szüntetni, és büntetést kell kiszabni, ha
a) a próbára bocsátottat a próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő alatt elítélik,
b) a próbára bocsátottat a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt elítélik, vagy
c) a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi.
[29] A Btk. 63. § (2) bekezdése szerint a próbára bocsátás kizárólag önállóan, büntetés kiszabása helyett alkalmazható, így a lényege éppen az, hogy a bíróság nem szab ki büntetést, hanem azt próbaidőre elhalasztja.
[30] Másként szólva a próbára bocsátás a feltételes elítélés egyik változata, melynek során a bíróság megállapítja ugyan az elkövető büntetőjogi felelősségét (bűnösségét), de nem szab ki büntetést, hanem azt a Btk. 65. § (3) bekezdésében meghatározott időtartam eredményes leteltéhez köti.
[31] A Be. 456. § (1) bekezdésére figyelemmel a bíróság próbára bocsátás alkalmazásáról rendelkező jogerős ügydöntő határozata is végleges, mindenkire kötelező döntést tartalmaz a vádról, a terhelt büntetőjogi felelősségéről, valamint a büntetőjogi következményekről. Ekként – szintén ugyanezen törvényhely szerint – a próbára bocsátásról rendelkező ügydöntő határozat a jogerőre emelkedését követően kizárólag rendkívüli jogorvoslattal vagy különleges eljárás eredményeként változtatható meg.
[32] A Be. 456. § (2) bekezdésében foglalt – a Be. 4. § (3) bekezdésével összhangban álló – (garanciális) szabály szerint, ha a vádról rendelkező ügydöntő határozat jogerőre emelkedik, az abban elbírált cselekmény miatt a terhelttel szemben újabb büntetőeljárás nem folytatható. Ez a próbára bocsátásról rendelkező határozat esetében is (értelemszerűen) feltétel nélkül így van.
[33] Ekként a próbára bocsátásról rendelkező jogerős határozat esetében is megkérdőjelezhetetlen a kétszeres eljárás tilalma (ne bis in idem), és az ítélt dolog (res iudicata) törvényi előírásának érvényesülése.
[34] A ne bis in idem kizáró hatást, a res iudicata lezáró hatást eredményez. A kizáró hatás azt jelenti, hogy nincs helye újabb vádemelésnek, sem rendes jogorvoslatnak és általában további büntetőeljárásnak. A lezáró hatás pedig azt jelenti, hogy a terhelt büntetőjogi felelőssége el van döntve, a vád ki van merítve.
[35] A jelen ügyben a kerületi bíróság – az V. r. vádlott próbára bocsátásáról rendelkező – jogerős ügydöntő határozata (ítélete) a garázdaság bűntette miatti ügyben a vádról véglegesen döntött.
[36] A Be. 486. § (1) bekezdése alapján, ha a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt a próbára bocsátott ellen újabb eljárás indul, vagy ha a próbára bocsátott ellen a próbaidő előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő előtt vagy alatt indult eljárás, az ügyeket egyesíteni kell, és az újabb ügy elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság jár el. A (2) bekezdés kimondja, hogy ha az újabb eljárásban a vádlott bűnösségét a bíróság nem állapítja meg, illetve, ha a próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény esetén a próbaidő az ügyek együttes elbírálása előtt eltelt, a bíróság az egyesített ügyeket elkülöníti.
[37] Kétségtelen, a Be. külön nem rendelkezik arról az esetről, ha a próbára bocsátást egy másik eljárásban a bíróság egyszer már megszüntette, és a próbára bocsátással érintett bűncselekmény miatt (is) halmazati büntetést szabott ki.
[38] A törvényi szabályokból azonban értelemszerűen az következik, hogy ilyen esetben a próbára bocsátás megszüntetése miatt indult eljárást meg kell szüntetni. Amennyiben ugyanis egy másik ügyben a próbára bocsátást már megszüntette a bíróság és büntetést szabott ki, akkor ebben a tárgyban már nem folytatható – ismételten – tovább az eljárás, mert annak már nincs törvényi alapja és célja.
[39] Az ilyen megszüntetés ekként nem a Be. 615. § (2) bekezdés b) pontja szerinti ellentétes döntés. Az ítélőtábla az V. r. vádlottal szemben ugyanis nem az ellene emelt és még jogerősen el nem bírált vád alapján folyó, hanem egy korábbi ügyben a vádról már jogerősen döntő határozatban elbírált cselekmény miatt próbaidőre elhalasztott büntetés kiszabása (a próbára bocsátás megszüntetése) érdekében kényszerűen indult eljárást szüntette meg, amelynek egyesített ügyként a további intézése – és a próbára bocsátással érintett cselekmény miatti büntetés kiszabása – okafogyottá vált, hiszen azt egy másik bíróság már megtette.
[40] Ez az ítéleti rendelkezése tehát nem volt a vádról rendelkező.
[41] Mindebből következően a másodfokú ítélet nem eredményezett eltérő döntést az V. r. vádlott bűnössége kérdésében, mivel egy olyan cselekményt érintett – a próbaidőre elhalasztott büntetés kiszabását illetően –, amelyben a kerületi bíróság az V. r. vádlott cselekményét jogerősen elbírálta és garázdaság bűntetteként minősítette. A másodfokú bíróság ezen nem változtatott.
[42] A Be. 615. § (1)–(2) bekezdésének lényege, hogy csak a bűnösség kérdésében hozott eltérő döntés nyitja meg a másodfellebbezés és a harmadfokú eljárás igénybevételének lehetőségét, a próbára bocsátás megszüntetése iránt indult, de időközben célját és okát vesztett – nem újbóli vád alapján indult – (kényszerű) eljárás megszüntetése a harmadfokú eljárás lehetőségét azonban nem alapozza meg.
[43] Jelen esetben erről van szó.
[44] A kifejtettek alapján tévedett az ítélőtábla, amikor a fellebbezési lehetőséget biztosította a másodfokú határozata ellen. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a tévesen biztosított fellebbezési jog nem nyitja meg a lehetőséget a fellebbviteli eljárásra, ilyen esetben a fellebbezés elutasításának van helye (BH 2011.276.).
[45] Ekként a Kúria az V. r. vádlott és a védője által előterjesztetett másodfellebbezést mint törvényben kizárt fellebbezést a Be. 617. §-ára figyelemmel, a Be. 597. § (1) bekezdése és a Be. 588. § (1) bekezdése alapján elutasította. Megállapította, hogy a törvényszék ítélete az ítélőtábla ítéletében írt változtatással az V. r. vádlott tekintetében 2021. szeptember 9. napján jogerős és végrehajthatóvá vált.
[46] A Be. 459. § (1) bekezdése alapján a Kúria az ítéletet az V. r. terhelt tekintetében a jelen határozatra figyelemmel látja el jogerősítő záradékkal, mivel az alapügy a VII. r. vádlottal szemben a Kúria előtt jelenleg is folyik, és így az ügyiratok Be. 622. § (2) bekezdése szerinti – másodfokú bíróság részére történő – visszaküldéséről nem tudott rendelkezni.

(Kúria Bhar.III.301/2022/4.)