287. I. Feltétlen eljárási szabálysértést valósít meg a járásbíróság, ha olyan cselekményt bírál el, amely a vád tárgyává tett és az elsőfokú ítéletben is megállapított tényállás alapján a törvényszék hatáskörébe tartozik.

I. Feltétlen eljárási szabálysértést valósít meg a járásbíróság, ha olyan cselekményt bírál el, amely a vád tárgyává tett és az elsőfokú ítéletben is megállapított tényállás alapján a törvényszék hatáskörébe tartozik. Ha a másodfokú bíróság a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontjában írt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés miatt nem helyezi hatályon kívül az elsőfokú ítéletet, a felülvizsgálati eljárásban az első- és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése nem mellőzhető.
Hatáskör hiányában a terhelt beismerő nyilatkozatának elfogadására és ügydöntő határozat meghozatalára nincs törvényes lehetőség. A hatáskör vizsgálata a vádlottnak a beismerő és tárgyalásról lemondó nyilatkozata esetén is a bíróság Be. 23. §-ából fakadó kötelezettsége [Be. 23. §, 484. § (1) bek. g) pont, 485. §, 608. § (1) bek. c) pont].
II. Az előkészítő ülésen a terhelt beismerő nyilatkozatának – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén történő – az elfogadását követően sem köti a bíróságot a vádirati minősítés.
A bíróságok hatásköre a vád tárgyává tett cselekmény helyes és törvényes minősítéséhez igazodik, függetlenül annak az ügyészség vagy a bíróság általi esetleges téves minősítésétől [Be. 6. § (2) és (3) bek.].

[1] A járásbíróság a nyilvános előkészítő ülésen hozott ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli rablás bűntettében, mint társtettest [Btk. 365. § (1) bek. a) pont], 1 rendbeli lopás vétségében, mint társtettest [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) és bc) alpont], 3 rendbeli lopás bűntettében, mint társtettest [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) és bc) alpont, (3) bek. b) pont ba) alpont] és 1 rendbeli lopás bűntettében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) és bc) alpont, (3) bek. b) pont ba) alpont]. Ezért őt halmazati büntetésül 4 év szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztést börtön fokozatban kell végrehajtani, abból az I. r. terhelt kétharmad rész kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható. A bíróság a szabadságvesztés tartamába beszámítani rendelte az I. r. terhelt által bűnügyi őrizetben és letartóztatásban töltött időt. A bíróság az I. r. terheltet 4 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Elrendelte a C. Járásbíróság ítéletében jogerősen kiszabott 1 év szabadságvesztés végrehajtását. A járásbíróság az I. r. terhelttel szemben 102 440 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.
[2] Az elsőfokú bíróság ítéletében a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli rablás bűntettében, mint társtettest [Btk. 365. § (1) bek. a) pont], 1 rendbeli lopás vétségében, mint társtettest [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) és bc) alpont], 3 rendbeli lopás bűntettében, mint társtettest [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) és bc) alpont, (3) bek. b) pont ba) alpont]. Ezért őt mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 5 év szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani. A bíróság a szabadságvesztés tartamába beszámítani rendelte a II. r. terhelt által bűnügyi őrizetben és letartóztatásban töltött időt, egyben megállapította, hogy a II. r. terhelt a szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható. A járásbíróság a II. r. terheltet 5 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.
[3] A járásbíróság az I. r. és a II. r. terheltet egyetemlegesen kötelezte T. F., B. N., Z. K. magánfelek részére, valamint az I. r. és a II. r. terheltet a III. r. terhelttel egyetemlegesen a P. Zrt. magánfél részére megítélt polgári jogi igény megfizetésére. A bíróság a P. Zrt. magánfél és T. F. magánfél polgári jogi igényét ezt meghaladó részében egyéb törvényes útra utasította.
[4] A bíróság az I. r. és a II. r. terheltet egyaránt 2000 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
[5] A bíróság kötelezte az I. r. terheltet 50 749 forint, a II. r. terheltet 71 526 forint bűnügyi költség megfizetésére.
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az ügyész jelentett be – többek között a jelen ügyben érintett – I. r. és a II. r. terhelt terhére fellebbezést a velük szemben kiszabott büntetés (a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamának) súlyosítása érdekében.
[7] A megyei főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezésben foglaltakat fenntartotta, majd a későbbi átiratában a korábbi indítványában foglaltakat részben megváltoztatta és hivatkozott arra, hogy az I. r. és a II. r. terhelt a bűncselekményeket a rendszeres haszonszerzésre törekvésen túl bűnszövetségben követték el, valamint a 6.) tényállási pontban írt rablási cselekmény jelentős értékre elkövetett, erre figyelemmel a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző, de a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő rablás bűntettének megállapítására van törvényes lehetőség az I. r. és II. r. terheltek esetében. E bűncselekmény büntetési tételére (5-től 15 évig terjedő szabadságvesztés) figyelemmel az ügy elbírálása a Be. 21. § (1) bekezdésének 1. pontja alapján első fokon a törvényszék hatáskörébe tartozik, így az elsőfokú bíróság hatáskörét túllépve járt el. Ezért a Be. 608. § (1) bekezdésének c) pontja alapján az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését indítványozta.
[8] A törvényszék mint másodfokú bíróság a nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt vonatkozásában a büntetést kiszabó részében annyiban változtatta meg, hogy a terhelttel szemben 106 440 forint erejéig vagyonelkobzást is alkalmazott; egyebekben a felülvizsgálati indítvánnyal érintett I. r. és a II. r. terhelt vonatkozásában is helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Megállapította, hogy az I. r. és a II. r. terhelt az elsőfokú eljárásban 2019. november 25-ig volt letartóztatásban, ezt követően az I. r. terhelt 2019. december 26. napja óta, a II. r. terhelt pedig 2020. július 28. napja óta van ismét letartóztatásban. A másodfokú bíróság mindkét terhelt büntetésébe beszámítani rendelte az elsőfokú ítélet kihirdetése óta a másodfokú bíróság ítéletének kihirdetéséig előzetes fogvatartásban töltött teljes időtartamot olyan módon, hogy 1 napi előzetes fogvatartásban töltött időnek 1 napi szabadságvesztés felel meg. Ugyanilyen módon tekintette beszámítottnak az elsőfokú bíróság által a büntetésekbe beszámított időtartamokat is.
[9] A másodfokú bíróság a hatályon kívül helyezésre irányuló ügyészi fellebbezést nem tartotta alaposnak, ugyanis a járásbíróság helyesen járt el, amikor az ügyészség vádirati tényállás alapján, a vádiratban írt minősítésnek megfelelően állapította meg a vádlottak terhére rótt bűncselekmények, így a rablás bűntettének minősítését is. Álláspontja szerint amennyiben az elsőfokú bíróság a vádlott beismerő nyilatkozatát végzéssel elfogadta, úgy a bíróság a tényállását – és a vádlott bűnösségének a megállapítását – a Be. 565. § (1) bekezdése alapján a bűnösség beismerésére, a nyilatkozat elfogadására és az ügy irataira alapítja. Jelen ügyben az előkészítő ülésen mindhárom vádlott a váddal egyezően [melyben a rablás tekintetében az ügyészség az I. r. vádlottat 1 rendbeli a Btk. 365. § (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a szerint minősülő rablás bűntettével vádolta] bűnösségére is kiterjedő, beismerő vallomást tett és egyben lemondott a tárgyaláshoz való jogáról. A beismerés végzéssel történő elfogadása okán – melyet az ügyészség is indítványozott – a járásbíróság nem volt abban a helyzetben, hogy a vádtól eltérő minősítést alkalmazzon.
[10] A másodfokú bíróság hivatkozott továbbá a Be. 606. § (3) bekezdésére, mely szerint az elsőfokú bíróság ítéletét, amennyiben az a vádlott beismerő nyilatkozatának elfogadásán alapul, a vádirati minősítéssel egyező minősítésre vonatkozó rendelkezései tekintetében akkor változtathatja meg, ha a terhelt felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének van helye.
[11] Mindezek alapján álláspontja szerint az ebből eredő abszolút eljárási szabálysértésre történő hivatkozás eredményre nem vezetett.
[12] A másodfokú bíróság ugyanakkor a Be. 565. § (1) bekezdése alapján szükségesnek tartotta az elsőfokú ítélet 11. oldalának 1. bekezdésében rögzített indokolás kiegészítését a következőkkel: „Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság az I., a II., a III. r. vádlottak beismerő nyilatkozatát végzéssel elfogadta, a bíróság a tényállást – és a vádlottak bűnösségének megállapítását - a bűnösségük beismerésére, a nyilatkozatuk elfogadására, valamint az ügy irataira alapította.”
[13] Mindezekre tekintettel a törvényszék a Be. 591. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság tényállása megalapozottsága vizsgálata nélkül a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította.
[14] A másodfokú bíróság megállapította azt is, hogy az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a terheltek bűnösségére, és a terheltek terhére megállapított cselekmények minősítését is a büntető anyagi jogszabályokkal összhangban állónak, törvényesnek ítélte.
[15] A megyei főügyészség 2021. május 12. napján felülvizsgálati indítványt nyújtott be a jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozatokkal szemben a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott okból. A Be. 651. § (1) bekezdése alapján az I. r. és a II. r. terhelt terhére előterjesztett felülvizsgálati indítványában a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállásra alapítva utalt arra, hogy a felülvizsgálati indítvánnyal érintett I. r. és II. r. terhelt az előkészítő ülésen a Be. 504. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a váddal egyezően beismerték a bűnösségüket és lemondtak a tárgyaláshoz való jogukról, amelyet az elsőfokú bíróság végzésével elfogadott. Az elsőfokú bíróság erre figyelemmel az ítéletében a vádirattal egyező tényállást állapított meg, és a terheltek cselekményét is a vádiratban foglaltakkal egyezően minősítette.
[16] A főügyészség megítélése szerint a másodfokú bíróságnak a másodfokú ítéletben kifejtett álláspontja téves, mert az I. r. és a II. r. terheltnek a 6.) tényállási pontban foglalt rablási cselekménye a bűnszövetség és a jelentős értékre történő elkövetés miatt a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő, jelentős értékre, bűnszövetségben elkövetett rablás bűntettének minősül, amely első fokon a Be. 20. § (1) bekezdés 1. pontja alapján a törvényszék hatáskörébe tartozik.
[17] Hivatkozott arra, hogy a bíróságok hatásköre – és ezzel összefüggésben a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontjában írt feltétlen hatályon kívül helyezési ok – a vád tárgyává tett cselekmény helyes és törvényes minősítéséhez igazodik, függetlenül annak az ügyészség vagy a bíróság általi esetlegesen téves vagy hiányos minősítésétől. Ez abban az esetben is így van, ha a bíróság a terhelt bűnösségét beismerő nyilatkozatának elfogadásával hoz ügydöntő határozatot. Ellenkező esetben a hatásköri szabályok értelmüket veszítenék, illetve az ügyészi vád esetleges téves minősítése alapozná meg a bíróság hatáskörét. A hatásköri szabályok megsértése ugyanakkor olyan súlyos eljárási szabálysértést jelent, amely kizárólag az ítélet hatályon kívül helyezésével küszöbölhető ki, és amely ekként kizárja a további érdemi felülbírálatot, valamint az annak keretében meghozható egyéb rendelkezéseket. A tárgyalás előkészítése során a bíróságnak a Be. 484. § (1) bekezdés a) pontja és a Be. 495. § (1) bekezdése alapján vizsgálnia kell – egyebek mellett – a vád tárgyává tett cselekmény eltérő minőségének lehetőségét és azt is, hogy erre figyelemmel az ügy áttételének pl. hatásköri okból helye van-e. Ez a vizsgálat megelőzi az előkészítő ülést. A bíróság hatáskör hiányában törvényesen nem bírálhat el a hatáskörébe nem tartozó bűncselekményt, még akkor sem, ha a terhelt a bűnösségét a tévesen minősített vád szerinti bűncselekményben beismeri és lemond a tárgyaláshoz való jogáról.
[18] Miután az elsőfokú ítélettel szemben csak az ügyész és csak a büntetések súlyosítása végett jelentett be fellebbezést, ekként a Be. 504. § (1) és (3) bekezdése szerinti vádlotti beismerő vallomások és a Be. 580. § (2) bekezdés b) pontja alapján rögzült a tényállás és rögzült a minősítés is, így az ítéletnek a Be. 590. § (3) bekezdés szerinti korlátozott felülbírálatára került sor (a minősítés tekintetében). A Be. 590. § (5) bekezdés a) pontja azonban előírja, hogy a másodfokú bíróság a Be. 590. § (3) bekezdésében meghatározott esetben az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja az elsőfokú bírósági eljárást, és ennek során vizsgálja azoknak az eljárási szabályoknak a megtartását, amelyek megsértése esetén a Be. 607. § (1) bekezdése, valamint a 608. § (1) bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni.
[19] A főügyészség álláspontja szerint a Be. 590. § (5) bekezdés c) pontja az ilyen korlátozott felülbírálat esetén is előírja a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezés felülbírálatát. Ez akkor is irányadó, ha a Be. 606. § (3) bekezdése alapján a minősítés megváltoztatása kizárt, ez azonban nem akadályozza a helyes minősítésre alapozott, a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés megállapítását. A főügyészség kifejtette ugyanakkor, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a bíróság a Be. 590. § (5) bekezdés c) pontja alapján felülbírálja a minősítést és megállapítja, hogy a tényállás alapján a vádlottak terhére milyen bűncselekmény állapítható meg.
[20] Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva, az első- és másodfokú bíróság ítéletét a Be. 663. § (2) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és az iratokat a Be. 20. § (1) bekezdés 1. pontjára figyelemmel, az új eljárás lefolytatása végett a törvényszéknek, mint elsőfokú bíróságnak küldje meg.
[21] Arra figyelemmel, hogy az I. r. és a II. r. terhelt a jelen ügyben jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetésüket töltötték, a főügyészség indítványozta, hogy a Kúria a Be. 663. § (1) bekezdése alapján rendelje el az I. r. és a II. r. terhelt letartóztatását a Be. 276. § (2) bekezdés a) pontjának aa) és ab) alpontjában és a Be. 276. § (2) bekezdés c) pontjának cb) alpontjában foglalt okok fennállására figyelemmel, az elsőfokú bíróság tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig.
[22] A Legfőbb Ügyészség a megyei főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt fenntartotta. Hivatkozott arra, hogy a cselekményt a helyes minősítése szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság jogosult elbírálni, ennek hiánya esetén abszolút eljárási szabálysértés valósul meg. E főszabály az előkészítő ülésen is érvényesül, függetlenül a terheltek beismerésének esetleges elfogadásától, ugyanis amennyiben az elsőfokú bíróság helyesen jár el és észleli az eltérő minősítést, abban az esetben a vád szerinti tényállás minősítése eltérésének lehetősége miatt a bűnösségre kiterjedő beismerő vallomás elfogadása feltételeinek vizsgálatára már nem kerülhetett volna sor. A másodfokú eljárásban a korlátozott felülbírálat nem akadálya az abszolút eljárási szabálysértés vizsgálatának és megállapításának. Hivatkozott a BH 2019.195. számon közzétett döntésre, mely szerint feltétlen eljárási szabálysértést valósít meg a járásbíróság, ha olyan cselekményt bírál el, amely a vád tárgyává tett és az elsőfokú ítéletben is megállapított tényállás alapján a törvényszék hatáskörébe tartozik.
[23] Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a Kúria a Be. 663. § (2) bekezdése alapján, a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen helyezze hatályon kívül az elsőfokú és másodfokú bíróság ítéletét és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszéket utasítsa az eljárás lefolytatására. Indítványozta továbbá, hogy a Kúria az I. r. és a II. r. terheltek letartóztatását a felülvizsgálati indítványban részletezett okok miatt rendelje el.
[24] A felülvizsgálati indítványra az I. r. és a II. r. terhelt, valamint védőik észrevételt nem tettek.
[25] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője a felülvizsgálati indítványt és a Legfőbb Ügyészség átiratát változatlanul fenntartotta.
[26] Az I. r. terhelt kirendelt védője a felülvizsgálati indítvány elutasítását és a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatok hatályában fenntartását kérte.
[27] A II. r. terhelt védője ugyancsak a felülvizsgálati indítvány elutasítását kérte, a másodfokú bíróság ítéletében kifejtett indokok alapján.
[28] Az I. r. és a II. r. terheltek a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ügydöntő határozat hatályában fenntartását kérték a nyilvános ülésen.
[29] A megyei főügyészség felülvizsgálati indítványa alapos.
[30] A Be. XC. Fejezetében szabályozott felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, annak lefolytatására a jogerős ügydöntő határozat egyes törvényben meghatározott jogi hiányosságainak orvoslása érdekében a törvényben meghatározott okok fennállása esetén van helye.
[31] A Be. 648. § b) pontja értelmében felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen eljárási szabálysértés miatt is helye van.
[32] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.
[33] A Be. 608. § (1) bekezdés c) pontja szerint hatályon kívül helyezési ok, ha a bíróság a hatáskörét túllépte, katonai büntetőeljárásra vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el.
[38] A jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálati eljárás tekintetében releváns és irányadó tényállásnak a lényege a következő:
[39] Az I. r. és a II. r. terheltek testvérek, míg a III. r. terhelt az I. r. és a II. r. terhelt közös ismerőse.
[40] Az I. r. és a II. r. terheltek 2019. év elején bejelentett munkahellyel, megélhetésüket biztosító rendszeres jövedelemmel nem rendelkeztek, az ítéletben feltüntetett bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekedtek.
[41] Az I. r. és a II. r. terhelt 2019. január 7. napján 18 óra és január 8. napjának 01 óra 30 perc közötti időben a Z. községben található LS Patikához mentek azért, hogy onnan értékeket tulajdonítsanak el, majd a redőny feltolását követően az ablakot betörték. Az I. r. terhelt bemászott a gyógyszertárba és onnan az adománygyűjtő dobozt a benne lévő pénzzel együtt kiadta a testvérének, majd távoztak a gyógyszertárból. A cselekménnyel okozott kár 12000 forint, mely nem térült meg.
[42] Az I. r. terhelt 2019. január 19. napján 22 óra és január 20. napján 0 óra 42 perc közötti időben az R. község területen lezárt állapotban hagyott, a D. Kft. tulajdonát képező Suzuki típusú gépkocsi jobb oldali első ablakát könyökkel betörte, majd a gépkocsiba beülve a kormányzárat eltörte, a műanyag burkolatot leszedte, a vezetékeket összekötve a gépkocsit beindította és azzal elhajtott. Az I. r. terhelt eltulajdonította a járműben lévő értékeket is. A személygépkocsit 2019. január 20. napján a nyomozó hatóság B. külterületén, mezőgazdasági területen feltalálta és lefoglalta. A cselekménnyel okozott kár 226 440 forint, amelyből 120 000 forint megtérült.
[43] Az I. r. terhelt ezzel a Suzuki típusú gépkocsival a testvéréhez, a II. r. terhelthez hajtott és elhatározták, hogy egy r.-i boltból különböző értékeket tulajdonítanak el. Az I. r. és a II. r. terhelt 2019. január 19. napján 22 óra és 2019. január 20. napján 7 óra közötti időben a B. N. tulajdonát képező bolt ablaküvegét betörték, majd az I. r. terhelt a boltba bejutva onnan különböző értékkel bíró termékeket, többnyire szeszes italokat adott ki testvérének, a II. r. terheltnek, aki az eltulajdonított dolgokat a gépkocsiba bepakolta. A bűncselekménnyel okozott kár 68 004,60 forint volt, mely nem térült meg.
[44] Az I. r. és a II. r. terhelt a III. r. terhelttel együtt elhatározták, hogy a Z. községben lévő G. üzletbe betörnek és onnan különböző, értékkel bíró dolgokat tulajdonítanak el. A terv megvalósítása érdekében 2019. január 22. napján 19 óra 15 perc és január 23. napján 1 óra 35 perc közötti időben megjelentek a P. Zrt. szám alatt található üzleténél. Az I. r. terhelt a bejárati ajtó üvegét betörte, majd a három terhelt az üzletből különböző értékkel bíró árucikkeket, valamint a játékadagoló-automata gépet és a kasszából készpénzt tulajdonítottak el. A cselekménnyel okozott kár 230 000 forint volt, mely lefoglalással részben megtérült.
[45] Az I. r. és a II. r. terheltek ezt követően 2019. január 23. napján napközben szeszes italt fogyasztottak. 15 óra körüli időben megjelentek az F. község E utca 22. szám alatti ingatlan előtti parkolóban és elhatározták, hogy eltulajdonítják az ott leállított, J. G. tulajdonát képező személygépkocsit. Az I. r. és a II. r. terheltek közösen megpróbálták kinyitni a gépkocsit úgy, hogy a vezető oldali ajtó üvegét lenyomják, de ez nem sikerült, ezért az ajtó felső részét elhajlították és az ablakát betörték, így a gépkocsit kinyitották. Az I. r. terhelt a vezető ülésre, a II. r. terhelt a jobb első ülésre ült. A terheltek közösen megrongálták a gyújtáskapcsolót annak érdekében, hogy be tudják indítani a gépkocsit. Az I. r. terhelt beült a gépkocsiba, a II. r. a gépkocsit megpróbálta betolni. A terhelteknek sikerült a gépkocsit a parkolóhelyről elmozdítani, azonban beindítani nem tudták, mert a cselekmény elkövetését észlelték és a terhelteket kérdőre vonták, akik a helyszínt elhagyták. A gépkocsi értéke 300 000 forint volt.
[46] A jogerős ügydöntő határozat történeti tényállásának III/6. pontja szerint az I. r. és a II. r. terheltek mindezeket közvetlenül követően a T., K. út 1. számú épület előtt a T. Zrt. tulajdonát képező Wolksvagen Crafter típusú, járó motorral álló kistehergépkocsihoz mentek, mert elhatározták, hogy a gépkocsit – annak teljes felszerelésével együtt – eltulajdonítják. Az I. r. terhelt a gépkocsi vezetőoldali ajtajához lépett és az ajtót kinyitva elkezdett beszállni a gépkocsiba annak ellenére, hogy a gépkocsi jobb oldali ülésében ülő C sértett felszólította, hogy „Takarodjon onnan”, és megpróbálta kilökni őt a gépkocsiból. A gépkocsi jobb oldalán álló II. r. terhelt ekkor kinyitotta a kocsi jobb oldali ajtaját és K. Zs. sértett alkarját megfogva kirántotta őt a gépkocsiból, amelynek hatására a sértett – a II. r. terhelttel együtt – a földre esett.
[47] K. Zs. sértett, miközben a gyógyszertárban tartózkodó kollégájának kiabált segítségért, lefogta és megpróbálta visszatartani a II. r. terheltet, aki megkísérelt elmenekülni a helyszínről. Az I. r. terhelt közben elindult a gépkocsival. K. Zs. sértett ekkor elengedte a II. r. terheltet, mivel a rendőrséget értesítette telefonon.
[48] K. Zs. sértett kiabálására a kollégája, A. Sz. sértett a gyógyszertárból az utcára kimenve a gépkocsi után indult, majd elfogta a gépkocsi után szaladó, helyszínről menekülő II. r. terheltet. Az I. r. terhelt a társa felvétele érdekében a gépkocsival visszafordult, majd visszatérve megállította a gépkocsit, kiszállt belőle és felszólította A. Sz. sértettet, hogy engedje el a társát. A. Sz. sértett a felszólításnak eleget tett, elengedte II. r. terheltet, majd a gépkocsi túloldalára, a vezetőoldalra átszaladva leállította a gépjármű motorját és kivette belőle az indítókulcsot. A terheltek A. Sz. sértett után mentek, hozzá léptek, és az I. r. terhelt azért, hogy a gépkocsit eltulajdonítsa – felszólította őt, hogy adja vissza a gépkocsi kulcsát.
[49] Miután A. Sz. sértett megtagadta a gépkocsi indítókulcsának visszaadását, az I. r. terhelt olyan erővel fogott rá a pulóverére, hogy az elszakadt, majd két alkalommal ököllel megütötte A. Sz. sértettet az arcán, az álla magasságában. A. Sz. sértett ezt követően menekülni próbált, de az őt visszatartó terheltekkel együtt a földre esett.
[50] A városi rendőrkapitányság kiérkező járőrei a terhelteket intézkedés alá vonták, és mivel a helyszínről megkíséreltek elmenekülni, velük szemben testi kényszert és bilincset alkalmaztak.
[51] A gépkocsi értéke 6 000 000 forint, a gépkocsiban – áramfejlesztőből, lánghegesztő felszerelésből, ívhegesztő berendezésből, PE hegesztőgépből, porral oltókból, kézi szerszámokból, üzemzavar elhárítási anyagokból, gázmérőkből, nyomásszabályozókból, gázszivárgás érzékelő és behatároló berendezésekből, védőeszközökből, beépített polcokból, szekrényekből és satuból álló – felszerelés értéke 4 000 000 forint volt.
[52] A cselekmény következtében K. Zs. sértett mellkasa zúzódásban megnyilvánuló, míg A. Sz. sértett a könyök zúzódásában megnyilvánuló, 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.
[53] A felülvizsgálati indítványban foglalt ok az, hogy a jogerős ügydöntő határozat ítéleti tényállásának III/6. pontjában meghatározott cselekmény a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés d) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő, jelentős értékre, bűnszövetségben elkövetett rablás bűntettének minősülhet; e minősítésre tekintettel ugyanakkor az ügy elbírálása első fokon nem a járásbíróság, hanem a törvényszék hatáskörébe tartozik.
[54] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján a Be. 608. § (1) bekezdésére figyelemmel minden további feltétel nélkül felülvizsgálati okot képez, ha az elsőfokú bíróság a hatáskörét túllépte [Be. 608. § (1) bek. c) pont].
[55] Az elsőfokú bíróság hatáskörét az eljárási törvény akként szabályozza, hogy meghatározza azt a bűncselekményi kört, melynek az elbírálása első fokon a törvényszék hatáskörébe tartozik; a járásbíróság hatáskörébe pedig annak a bűncselekménynek az elbírálását rendeli, melyet a törvény nem utal a törvényszék hatáskörébe (Be. 19. §, 20. §).
[56] Az első- és a másodfokú elbírálás idején is hatályos Be. 20. § (1) bekezdés 1. pontja szerint a törvényszék hatáskörébe tartoznak azok a bűncselekmények, amelyekre a törvény tizenöt évig terjedő vagy annál súlyosabb szabadságvesztés-büntetés kiszabását rendeli.
[57] A Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés d) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő, jelentős értékre bűnszövetségben elkövetett rablás bűntette öt évtől tizenötévig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény, ezért elbírálására a törvényszéknek van hatásköre.
[58] Az eljárási szabálysértésre alapított felülvizsgálat során az ügydöntő határozat meghozatalát megelőző eljárás vizsgálandó, ám az eljárási törvény nem tesz különbséget aközött, hogy a jogerős ügydöntő határozat meghozatalára előkészítő ülésen vagy tárgyaláson, terhelti beismerés alapján vagy tárgyaláson lefolytatott bizonyítás alapján, esetlegesen büntetővégzés meghozatalával kerül sor. Amennyiben a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel megállapítható, hogy a bíróság az ügydöntő határozat meghozatalakor hatáskör hiányában járt el, és ezzel a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt felülvizsgálati okot képező eljárási szabálysértést valósított meg, az minden esetben azt eredményezi, hogy a Kúria a Be. 663. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárásra utasítja.
[59] A hatáskör vizsgálata során kizárólag a vádiratban leírt történeti tények alapján dönthető el, hogy felmerül-e az olyan súlyosabban minősülő bűncselekmény megállapításának lehetősége, amelynek elbírálására a törvényszéknek van hatásköre.
[60] A következetes bírói gyakorlat szerint, ha a vádiratban foglalt tényállás alapján felmerül az olyan súlyosabban minősülő bűncselekmény lehetősége, amely miatt a hatásköri rendelkezések értelmében a megyei bíróság járhat el, nem mellőzhető az iratoknak a magasabb hatáskörrel rendelkező bírósághoz való áttétele (BH 1999.58.). Olyan esetekben, amikor a hatáskör a bűncselekmény minősítésének, a jogi minősítés pedig a bizonyítás eredményének a függvénye, indokolt, hogy elsőfokú bíróságként magasabb hatáskörű bíróság járjon el (BH 1993.488 [22]–[24]).
[61] Feltétlen eljárási szabálysértést valósít meg a járásbíróság, ha olyan cselekményt bírál el, amely a vád tárgyává tett és az elsőfokú ítéletben is megállapított tényállás alapján a törvényszék hatáskörébe tartozik (BH 2019.195.).
[62] A hatáskör túllépésében megnyilvánuló eljárási szabálysértés feltétlen, az ítéletre gyakorolt hatásától függetlenül és a fellebbviteli eljárásban kiküszöbölhetetlenül vonja maga után az ítélet kötelező hatályon kívül helyezését (BH 2019.195. [26] bekezdés).
[63] A magasabb szintű bíróság hatáskörét nem az alapozza meg, ha az eljárás során kétséget kizáróan bizonyosodik be, hogy a vádiratban foglalt bűncselekmény a törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozik, és különösképp nem csupán akkor, ha az ítélet a cselekmény vádlott általi elkövetését megállapítja (BH 2019.195. [22] bekezdés).
[64] A felülvizsgálati indítványt benyújtó főügyészség és a Legfőbb Ügyészség ekként helyesen hivatkozott arra, hogy a bíróságok hatásköre a vád tárgyává tett cselekmény helyes és törvényes minősítéséhez igazodik, függetlenül annak az ügyészség vagy a bíróság általi esetleges téves vagy hiányos minősítésétől. Eltérő értelmezés esetén a hatásköri szabályok értelmüket veszítenék, illetve az ügyészi vád esetleges téves minősítése alapozná meg a bíróság hatáskörét.
[65] A felülvizsgálati eljárásban tehát az eldöntendő kérdés az, hogy a vádirati tényállás alapján felmerülhet-e a rablás bűntettének a fentiek szerinti súlyosabb – a törvényszék hatáskörébe tartozó - minősítése. Ennek a kérdésnek az eldöntését követően lehet abban állást foglalni, hogy az első fokon eljárt bíróság a hatáskörét túllépte-e, azaz a járásbíróság a törvényszék határkörébe tartozó ügyet bírált-e el.
[66] A Be. a LXXV. Fejezetben a vádirat alapján teendő intézkedések körében, a 484. § (1) bekezdés a) pontjában kimondja, hogy a bíróság az ügyiratok bírósághoz érkezését követő egy hónapon belül megvizsgálja, hogy szükséges, illetve lehetséges-e az ügy áttétele; a 484. § (1) bekezdés g) pontja alapján pedig azt is vizsgálni köteles, hogy a cselekmény a vádtól eltérően minősülhet-e.
[67] A Be. 485. §-a szerint, ha a bíróságnak az ügy elbírálására nincs hatásköre vagy illetékessége, az ügyet átteszi a hatáskörrel, illetve illetékességgel rendelkező bírósághoz.
[68] A Be. 495. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha megalapozottan feltehető, hogy a vádirati minősítés szerinti bűncselekmény súlyosabban vagy enyhébben minősülhet, a bíróság végzésével megállapítja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádtól eltérően hogyan minősülhet.
[69] A Be. 511. § (1) bekezdése értelmében a bíróság – ha szükséges – a LXXV. Fejezetben szabályozott kérdésekben a tárgyalás kitűzése után is dönt.
[70] A bíróság a hatáskörét a Be. 23. §-a alapján hivatalból vizsgálja. A tárgyalás előkészítése során a hatáskör kérdésében való döntés nem tehető függővé és nem alapozható a további bizonyítás eredményére sem. A vádirati tényállás vizsgálata szükségessé teheti a hatáskör hiányának megállapítását, mely döntés alapja az is lehet, hogy a cselekmény a vádtól eltérően minősülhet.
[71] Ez az eljárási szabály irányadó abban az esetben is, ha a Be. 499. § (1) bekezdése szerinti előkészítő ülésen merül fel a vádtól eltérő minősítés lehetősége. A vádtól eltérő minősítés ugyanis hatással bírhat a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadása [Be. 504. § (1)–(6) bek.] esetén az ügyész által a Be. 502. § (1) bekezdése szerinti indítvány megtételére, a bíróság ítéletében a törvényes minősítés megállapítására, továbbá annak következményeként a büntetés törvényességére is.
[72] Ezért elsősorban arra kell törekedni, hogy a bíróság a vádirat beérkezését követően a tárgyalás előkészítése során a Be. 484. § (1) bekezdés g) pontja alapján a vádirati tényállásban leírt cselekményt a büntetőtörvény szabályai szerint megvizsgálja, és ha úgy találja, hogy a vádiratban foglalt történeti tények olyan súlyosabb bűncselekmény megállapításának lehetőségét vetik fel, melynek elbírálása a törvényszék hatáskörébe tartozik, élnie kell a vádtól eltérő minősítés lehetőségével; a hatáskör hiányának megállapítása esetén pedig a Be. 485. §-a alapján a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyben az ügy áttételét kell elrendelni.
[73] A hatáskör túllépésének további feltétel nélküli következménye a hatályon kívül helyezés és a hatáskörrel rendelkező bíróság új eljárásra utasítása, miután az nem küszöbölhető ki a másodfokú eljárásban és nem kerülhet sor annak vizsgálatára sem, hogy az elsőfokú bíróság az anyagi jogszabályokat helyesen alkalmazta-e.
[74] Ekként a másodfokú bíróság ítéletében foglalt, a felülvizsgálati indítványban is támadott érvelés téves az alábbiak miatt.
[75] A Be. 499. §-a értelmében az előkészítő ülés nyilvános ülés. A Be. 425. § (3) bekezdése szerint a nyilvános ülésre az e törvényben megállapított eltérésekkel a tárgyalásra vonatkozó rendelkezések az irányadók.
[76] A Be. 511. § (1) bekezdése szerint a bíróság – a szükséges – a LXXV. Fejezetben szabályozott kérdésekben a tárgyalás kitűzése után is dönt.
[77] A Be. 536. § (1) bekezdése szerint, ha az ügy elbírálása a bíróság hatáskörét meghaladja, a tárgyalás megkezdése után is áttételnek van helye.
[78] Mindezen rendelkezésekből következik, hogy nemcsak a tárgyalás előkészítése során, hanem az előkészítő ülésen, illetve, ha az előkészítő ülésen az ügy nem kerül befejezésre, azt követően a tárgyalás kitűzését megelőzően, de a tárgyaláson is hivatalból vizsgálni kell, mégpedig a vádirati tényállás alapján, hogy a vád tárgyává tett cselekmény elbírálása meghaladja-e az eljáró bíróság hatáskörét.
[79] Amennyiben igen, szükség esetén az ezt megalapozó vádtól eltérő minősítés megállapítása mellett az ügy áttételéről kell rendelkezni. Helyesen levont következtetés tehát az, hogy hatáskör hiányában az előkészítő ülésen a terhelt beismerő nyilatkozatának megtétele és a tárgyalásról lemondása esetén sem kerülhet sor arra, hogy a bíróság az ügyben ítéletet hozzon. A hatáskör vizsgálata a vádlottnak a beismerő és tárgyalásról lemondó nyilatkozata esetén is a bíróság Be. 23. §-ából fakadó kötelezettsége.
[80] A vádtól eltérő minősítés megállapítására az előkészítő ülés során is lehetőség van. A bíróságnak ekként lehetősége van arra, hogy az előkészítő ülésen határozottan megjelölje a bűncselekmény minősítésének és a büntetés alkalmazásának törvényi feltételeit és határait. Ellenkező esetben a vádlott nincs maradéktalanul tisztában a bűnösséget beismerő nyilatkozata elfogadásának törvényes következményeivel és beismerésének az adott ügyben mérlegelést igénylő feltételeivel.
[81] A Be. 500. § (2) bekezdés a) pontja alapján megállapítható, hogy a vádlott az előkészítő ülésen a bűnösségét abban a bűncselekményben ismerheti be, amely miatt ellene vádat emeltek és a beismeréssel érintett körben mondhat le a tárgyaláshoz való jogáról. A Be. 6. § (2) bekezdése szerint a bíróságnak a vádról döntenie kell, a vádon túl nem terjeszkedhet, a (3) bekezdés értelmében pedig a bíróság csak a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről dönthet és csak olyan cselekményt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz.
[82] A vádlott bűnösségének beismerése ténybeli; a vádiratban foglalt történeti tényeket ismeri el valónak, és a tényállásban megjelölt cselekmény elkövetésében vallja magát bűnösnek. A beismerés nem a vádiratban írt cselekmény ügyészség általi minősítéséhez igazodik, mivel a beismerés a vádiratban szereplő múltban történt, és esetlegesen jelenleg is fennálló tények és következmények valóságára vonatkozó tudattartalmat jelenít meg; annak elfogadását jelenti, hogy a vádiratban leírt tények és cselekvések a múltban az ott leírtak szerint megtörténtek, az ott leírtak szerint a jelenben is fennálló kihatásuk van; e tények büntetőjogi értékeléséhez szükséges, a bűnösséget megalapozó tudattartalom a terhelt részéről fennáll.
[83] A cselekmény ítéletben történő minősítése ennek szükségszerű következménye és nem szükségszerű része. Ebből következik, hogy a terhelti beismerés – annak elfogadása esetén – a történeti tényállást rögzíti, amely alapja lesz az ítéletben levonandó jogi következtetéseknek, így a minősítésnek is. A bíróságot az ítélet meghozatalakor a vád történeti tényállása köti, attól a tettazonosságot megsértő módon nem térhet el. Az előkészítő ülésen a vádlott beismerő nyilatkozatának elfogadását követően a vádirati tényállás azzal egyezően rögzül és így szolgál az ítélet alapjául.
[84] A bíróság a vádat köteles kimeríteni és azon túl nem terjeszkedhet, ugyanakkor a bíróságot a vád ügyész általi minősítése nem köti. Ebből egyértelműen következik, hogy az előkészítő ülésen a terhelt beismerő nyilatkozatának a törvényi feltételek fennállása mellett történő elfogadása sem zárja ki azt, hogy a bíróság a beismerés elfogadásával rögzült tényállás alapján a bűncselekményt az ügyészi tényállásban foglalt minősítéstől eltérően, a törvénynek megfelelően helyesen minősítse. A bíróság az előkészítő ülésen a terhelt beismerő nyilatkozatának törvényi feltételek fennállása mellett történő elfogadását követően sem köteles az ítéletben a vádirati minősítéssel egyező minősítést megállapítani, köteles viszont a tényállásban foglalt cselekményt a törvénynek megfelelően értékelni akkor is, ha az a vádirati minősítéstől eltér.
[85] Ha a bíróság sem a vádirat megvizsgálása során, sem az előkészítő ülésen, sem pedig a terhelt beismerő nyilatkozatának megtételét követően nem észleli, hogy a vád tárgyává tett cselekmény helyes minősítése alapján az ügy elbírálása más bíróság hatáskörébe tartozik és ítéletet hoz, megvalósítja a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontjában írt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést.
[86] Jelen ügyben kétségtelen tény, hogy az elsőfokú bíróság ítéletével szemben csak az ügyész és csak a büntetések súlyosítása végett jelentett be fellebbezést. Emiatt a Be. 580. § (2) bekezdés a) és b) pontja alapján nincs helye fellebbezésnek a váddal egyező tényállás és a váddal egyező minősítés miatt. Abban az esetben, ha a bíróság ítéletét előkészítő ülésen a terhelt beismerő nyilatkozatának elfogadására alapítja, és a váddal egyező tényállás és egyező minősítés mellett a fellebbezés kizárólag az ítéletben kiszabott büntetést vagy intézkedést sérelmezi, az a Be. 583. § (3) bekezdésében meghatározott, korlátozott felülbírálatot eredményező fellebbezésnek felel meg. A Be. 591. § (2) bekezdés b) pontja értelmében a másodfokú bíróság az 590. § (5) bekezdése esetén a nem fellebbezett ítéleti rész tekintetében határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja.
[87] A másodfokú bíróság azonban az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében – jelen esetben ilyennek tekintendő a váddal egyező tényállás és a váddal egyező minősítés is – felülbírálja az 590. § (5) bekezdés a) pontjának aa) alpontja szerint az elsőfokú bírósági eljárást és ennek során vizsgálja azon eljárási szabályok megtartását, amelyek megsértése esetén a 607. § (1) bekezdése vagy a 608. § (1) bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni.
[88] A Be. 20. § (1) bekezdése a bűncselekményeknek a Btk. szerinti minősítésére tekintettel határozza meg a törvényszék hatáskörébe tartozó bűncselekményeket. Az elsőfokú eljárásban a hatáskör vizsgálata végső soron a vádirati tényállás alapján annak a lehetőségnek a vizsgálata, hogy az érdemi határozatban a törvényszék hatáskörét megalapozó súlyosabb minősítés kerülhet megállapításra. E vizsgálat során nem bír jelentőséggel az sem, hogy a súlyosabb minősítés esetlegesen további bizonyítás következménye lehet, mert a bizonyítás lefolytatására és a bűncselekmény büntetőtörvény szerinti minősítésének megállapítására is csupán a törvényszéknek van hatásköre.
[89] Ekként a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontjában írt feltétlen eljárási szabálysértés megvalósulására kiterjedő felülbírálat nem a minősítés vizsgálatát és felülbírálatát, hanem a hatáskör ilyen esetben is kötelező vizsgálatát jelenti a felülbírálat egyébkénti terjedelmétől függetlenül. A hatáskör hiányának megállapítása és az ítélet ezen okból történő hatályon kívül helyezése megelőzi az ítélet érdemi rendelkezéseinek vizsgálatát, így a Be. 590. § (5) bekezdés c) pontjában foglalt, a bűncselekmény minősítésére vonatkozó felülbírálatot is.
[90] Emiatt szükségtelen a felülvizsgálati indítványban megjelölt azon érvelés vizsgálata, hogy a Be. 590. § (5) bekezdés c) pontja szerint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezés felülbírálatát is el kell-e végezni arra tekintettel, hogy a Be. 606. § (3) bekezdésének – jelen ügyben a másodfokú ítélet meghozatalának időpontjára figyelemmel irányadó – 2021. január 1. napja előtt hatályos szövege alapján a minősítés megváltoztatására nem kerülhetett sor.
[91] A Be. 608. § (1) bekezdés szerinti feltétlen eljárási szabálysértés vizsgálata – jelen esetben a súlyosabb minősítés lehetősége folytán a hatáskör túllépésének megállapítása – ugyanis nem a Be. 590. § (5) bekezdés c) pontjában foglaltak szerint történik, hanem az eljárás hivatalból történő felülbírálata körében, a Be. 590. § (5) bekezdés a) pontjának aa) alpontja alapján. Amennyiben a Be. 590. § (5) bekezdés a) pontjában írt eljárási vizsgálat nem eredményez hatályon kívül helyezést, abban az esetben kerülhet csak sor a Be. 590. § (5) bekezdés további pontjaiban foglaltak esetleges vizsgálatára, azaz az érdemi felülbírálatra.
[92] Mindezek alapján a másodfokú bíróság ezzel kapcsolatos jogi érvelése téves; a megyei főügyészség másodfokú eljárásban tett indítványa alapján, de attól függetlenül hivatalból is vizsgálnia kellett volna a Be. 590. § (5) bekezdés a) pontjának aa) alpontja értelmében azt, hogy a vádiratban foglalt, az ítéleti tényállással egyező tényállás szerinti bűncselekmény elbírálására az első fokon eljáró járásbíróságnak volt-e hatásköre. Amennyiben a másodfokú bíróság a hatáskör túllépését állapította volna meg, a hivatkozott rendelkezés alapján a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontjának fennállását kellett volna megállapítania, és az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárásra utasítania.
[93] A Kúria a teljesség kedvéért megjegyzi: abban az esetben, ha a bíróság a vádlott bűnösségét beismerő nyilatkozatát végzéssel elfogadta, a Be. 580. § (2) bekezdése értelmében kizárt a fellebbezés az ítélet ellen a bűnösség megállapítása, illetve a váddal egyező tényállás és minősítés miatt. Ebből azonnal következik, hogy ha a bíróság az ítéletben a vád tárgyává tett cselekmény minősítését a vádiratban foglalt minősítéstől eltérően állapítja meg, az ítélet e rendelkezése jogorvoslattal támadható, mégpedig valamennyi jogosult részéről. A törvény egyértelműen csak a váddal egyező minősítés esetén zárja ki a fellebbezés lehetőségét, a vádtól eltérő minősítést tartalmazó ítéleti rendelkezés esetén nem. Így ez utóbbi esetben – a hatáskör túllépésében megnyilvánuló hatályon kívül helyezési ok hiányában – maga a minősítés is vizsgálható.
[94] Mindezek előre bocsátását követően jelen ügyben a Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy a jogerős ügydöntő határozat tényállásának III/6. pontjában megállapított rablás bűncselekménye a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontja mellett a (3) bekezdés d) pontja szerint bűnszövetségben elkövetettnek, illetve erre figyelemmel a (4) bekezdés b) pontja szerint jelentős értékre, bűnszövetségben elkövetettnek minősülhet-e. Amennyiben igen, az ügyben eljáró elsőfokú és másodfokú bíróságnak a cselekmény elbírálására nem volt hatásköre.
[95] A Be. 20. § (1) bekezdés 1. pontja szerint ugyanis első fokon a törvényszék hatáskörébe tartoznak azok a bűncselekmények, amelyekre a törvény 15 évig terjedő vagy annál súlyosabb szabadságvesztés büntetés kiszabását is lehetővé teszik.
[96] A Be. 10. § (2) bekezdése pedig kimondja, ahol e törvény a jogkövetkezményeket a törvényben meghatározott büntetéshez fűzi, ezen a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tételkeret felső határát kell érteni.
[97] A Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontja szerint rablás bűncselekményét valósítja meg az, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy e végből valaki erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.
[98] A Be. 365. § (3) bekezdés d) pontja szerint a büntetés 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást bűnszövetségben követik el.
[99] A Btk. 365. § (4) bekezdés b) pontja értelmében a büntetés 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást jelentős értékre, a (3) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott módon követik el.
[100] A Btk. 459. § elkövetéskor és elbíráláskor is hatályos (6) bekezdés c) pontja értelmében e törvény alkalmazásában az érték, a kár, valamint a vagyoni hátrány 5 000 001 és 50 000 000 forint között jelentős.
[101] A tényállás III/6. pontjában foglaltak alapján az eltulajdonítani kívánt gépjármű értéke 6 000 000 forint, a gépkocsiban fellelhető felszerelés értéke pedig 4 000 000 forint volt. Erre figyelemmel a rablás jelentős értékre elkövetettnek minősül.
[102] A Btk. 459. § (1) bekezdés 2. pontja szerint e törvény alkalmazásában bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet.
[103] Bűnszövetség létesül akkor is, ha a terheltek között az egyes helyszínek kiválasztása nem előzetes eltervezés szerint, hanem „ad hoc” történik. A bűnszövetséghez nem szükséges, hogy az elkövetők valamennyi bűncselekményre, azok részleteire kiterjedően előzetesen mindenben megállapodjanak, hanem e minősítő körülmény megállapíthatóságához elegendő a hallgatólagos, de félreérthetetlenül ismétlődő bűnözésre irányuló magatartás is (BH 2017.253.).
[104] A bűncselekmény szervezett elkövetése a bűnszövetség ismérveit hiánytalanul megvalósítja és annak megvalósíthatóságát nem befolyásolja, hogy a szoros és rutinos együttműködés mellett minden egyes részcselekményre nem kötöttek külön előzetes megállapodást (BH 2017.178.).
[105] A bűnszövetség fogalma szerinti megállapodás – mint a szervezett elkövetés egyik eleme – olyan, a jövőben megvalósítandó bűncselekmények elkövetésére irányuló elhatározást jelent, amely az elkövető következetességét, a végrehajtás jelentősebb körülményeiben, módozataiban megnyilvánuló tervszerűséget is felöleli. Nem zárja ki viszont a bűnszövetség megállapíthatóságát az, ha a végrehajtás módja adott esetben eltér az előzetes megállapodástól, illetve, hogy a bűncselekmények végrehajtásának nem minden egyes részletét szervezték meg. Lényeges azonban, hogy a megállapodás már eleve a bűnözésre, vagyis a bűncselekmények (több bűncselekmény) elkövetésére irányuljon (BH 2018.69.).
[106] A IV. számú Büntető Elvi Döntés a bűnszövetséggel kapcsolatosan kifejtette: a Büntető Törvénykönyv a bűnszövetség fogalom meghatározásánál a bűncselekmények szervezett elkövetését értékeli, vagyis azt az esetet, amikor a közreműködőknek, tehát a bűnszövetség tagjainak a megállapodása több bűncselekmény megvalósítását célozza anélkül, hogy minden egyes bűncselekmény végrehajtásának a részleteit is megszerveznék. A törvény ugyanis azt a súlyosabb minősítést megalapozó magasabb fokú társadalomra veszélyességet értékeli, hogy az elkövetők nem csupán egy meghatározott bűncselekmény elkövetését valósították vagy kísérelték meg, hanem magát a bűnözést szervezik meg.
[107] A bűnszövetség létrejöttének nemcsak az a feltétele, hogy a bűncselekmény alanya akár tettesként, akár részesként két vagy több személy legyen, hanem az is, hogy az elkövetők megállapodása szervezett bűnelkövetésre, vagyis magára a bűnözésre, illetve több bűncselekmény elkövetésére irányuljon; továbbá, hogy a megállapodás a bűncselekmények elkövetését megelőzze.
[108] Nem zárja ki a bűnszövetség megállapíthatóságát az, ha megvalósított vagy megkísérelt bűncselekmény vagy bűncselekmények végrehajtásának a módja eltér az előzetes megállapodástól.
[109] Annak a megállapítását, hogy a megállapodás előzetes volt, nem befolyásolja, hogy az a cselekmény elkövetését megelőzően sokkal korábban vagy a véghezvitel megkezdése előtt viszonylag rövidebb idővel történt. Lényeges azonban, hogy az a megállapodás már eleve a bűnözésre, vagyis több bűncselekmény elkövetésére irányuljon.
[110] A megállapodás formáját illetően a törvény nem tartalmaz taxatív felsorolást, megállapodás a hallgatólagos, a félreérthetetlen a bűnözésre irányuló akarategység is. Ilyen megállapodásra általában az olyan cselekményeknél lehet következtetni, ahol az elkövetők ismétlődően, az azonos vagy hasonló alkalmat keresték, vagy használták fel a bűncselekmények megvalósításához. Amikor tehát az elkövetők ráutaló magatartásával egyértelműen ismerhető fel a bűnözésre irányuló következetesség, tervszerűség és akarategyezőség, akkor valósul meg a hallgatólagos megállapodás.
[111] A jelen ügyben irányadó tényállásban – az I. r. és a II. r. terhelt által közösen megvalósított cselekményeket illetően – felmerülhet a bűnszövetség törvényi ismérveinek vizsgálata, mivel a tényállás bevezető része azt tartalmazza, hogy az I. r. és a II. r. terhelt 2019. év elején bejelentett munkahellyel, megélhetésüket biztosító rendszeres jövedelemmel nem rendelkeztek, bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekedtek.
[113] A III/1–5. tényállási pontokban írt vagyon elleni bűncselekmények esetében e minősító körülmény nem eredményezne a bíróság hatáskörét is érintő eltérő minősítést.
[114] A tényállás III/6. pontjában foglalt cselekmény azonban a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés d) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés b) pontja szerinti rablás bűntettének is minősülhet, melynek elbírálása a Be. 20. § (1) bekezdés 1. pontja alapján a törvényszék hatáskörébe tartozik.
[115] A fentiekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ügyben az elsőfokú bíróság ítéletét hatáskör hiányában hozta, ekként hatáskörét túllépte.
[116] A másodfokú bíróságnak a korábban már kifejtettek alapján a hatáskör túllépését meg kellett volna állapítani és a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontja alapján az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárásra kellett volna utasítania. Miután a másodfokú eljárásban –a törvényszék téves jogértelmezése folytán –a hatályon kívül helyezésre nem került sor, a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában írt okból előterjesztett felülvizsgálati indítvány alapos. A Kúria tehát minden tekintetben egyet értett a megyei főügyészség és a Legfőbb Ügyészség álláspontjával.
[117] A Kúria a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból folytatott vizsgálata során egyéb – a Be. 649. § (2) bekezdésében írt – eljárási szabálysértést nem észlelt.
[118] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Be. 660. § (2) bekezdés c) pontja alapján nyilvános ülésen eljárva, a Be. 663. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítvánnyal támadott járásbíróság és törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszéket új elsőfokú eljárásra utasította.
[119] A Be. 663. § (5) bekezdése szerint, ha a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és a terhelt fogva van, a fogvatartás kérdésében határoz.
[120] Az iratok tartalma szerint az I. r. terhelt a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott szabadságvesztés büntetésből engedélyezett feltételes szabadságra bocsátását, ténylegesen a hatályon kívül helyezett ítélettel elrendelt G.-i Járásbíróság ítéletével kiszabott 1 év szabadságvesztés végrehajtását tölti.
[121] A II. r. terhelt jelenleg a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott szabadságvesztését tölti, kitöltve 2024. szeptember 23. napján szabadulna.
[122] A Kúria a felülvizsgálati indítványban foglaltakat alaposnak tartotta abban a tekintetben, hogy az I. r. és a II. r. terhelt vonatkozásában a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésnek a Be. 276. § (2) bekezdés a) pontjának ab) alpontjában és a Be. 276. § (2) bekezdés c) pontjának cb) alpontjában foglalt okok fennállnak.
[123] A hatályon kívül helyezett ügy alapjául szolgáló vádiratban foglalt cselekmények esetében a vádtól eltérő minősítés lehetőségére figyelemmel a rablás bűntette 15 évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett, emellett a halmazati büntetés kiszabásának lehetőségére tekintettel mindkét terhelt esetében fennáll a szökés, elrejtőzés veszélye. A II. r. terhelt többszörös visszaeső, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása esetén a Btk. 38. § (4) bekezdés a) pontja alapján a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt. Az I. r. és a II. r. terheltek fogvatartásukat megelőzően munkahellyel, jövedelemmel nem rendelkeztek.
[124] A terheltek személyi körülményeinek figyelembevétele mellett is megalapozottan lehet következtetni arra, hogy személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése nélkül megszöknének, elrejtőznének, jelenlétük az eljárásban nem lenne másképp biztosítható.
[125] Az I. r. és a II. r. terheltek jelentős részben vagyon elleni bűncselekmények elkövetése miatt többszörösen büntetett előéletűek, emellett a II. r. terhelt a vádirat tárgyát képező cselekmények megállapítása esetén többszörös visszaesőnek is minősül. A legális jövedelem hiányára is figyelemmel megalapozottan feltehető, hogy terheltek a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésének hiányában újabb, szabadságvesztéssel büntetendő vagyon elleni bűncselekményeket követnének el.
[126] A Kúria a hatályon kívül helyezett ügy vádiratában foglaltak alapján azt nem látta megállapíthatónak, hogy a terheltek az ügyben megszöktek vagy elrejtőztek volna, őket a vádirat III/6. tényállási pontjában írt cselekmény elkövetésén tetten érték, a helyszínen rendőri intézkedés alá vonták, e tény azonban nem eredményezhette a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt különös ok fennállásának megállapítását.
[127] A Kúria a Be. 276. § (1) bekezdés a) pontja, a (2) bekezdés a) pont ab) alpontja, illetve c) pont cb) alpontjára figyelemmel, az I. r. terhelt esetében a Be. 281. § szerinti bűnügyi felügyeletet, a II. r. terhelt esetében pedig a Be. 296. § szerinti letartóztatást rendelte el.
[128] Az I. r. terhelt vonatkozásában a Be. 281. § (2) bekezdés a) pontja alapján előírta, hogy B. község területét engedély nélkül nem hagyhatja el, és a Be. 282. § a) pontja, valamint 283. § (1) bekezdése alapján elrendelte a bűnügyi felügyelet magatartási szabályának megtartását biztosító intézkedésként a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz alkalmazását.
[129] A bűnügyi felügyelet tartama a Be. 290. § (5) bekezdése szerint a megismételt eljárásra utasított bíróság tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig tart.
[130] A II. r. terhelttel szemben a Be. 277. § (4) bekezdés a), c) és e) pontjára alapítva látta szükségesnek a letartóztatás elrendelését, mivel az ő esetében úgy ítélte meg, hogy a bírói engedélyes kényszerintézkedés célja a letartóztatásnál enyhébb kényszerintézkedéssel nem biztosítható. A II. r. terhelttel szemben elrendelt letartóztatás a Be. 297. § (4) bekezdésére figyelemmel a megismételt eljárásra utasított bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig tart.
[132] A Kúria a Be. 856. § (1) bekezdés b) pontja és (3) bekezdése alapján rendelkezett a hatályon kívül helyezett ítéletben megállapított bűnügyi költség és elrendelt vagyonelkobzás esetlegesen megfizetett összegének visszatérítéséről az azt befizető terhelt részére.

(Kúria Bfv.I.675/2021/20.)