Ha a sértettek a terhelt irányába nem fejtettek ki fizikai támadó magatartást vagy ilyen szándékú fizikai ráhatást (érintést, fogást), akkor a sértettek felszólító és megállást elérni kívánó magatartása nem merítette ki a jogos védelmi helyzet megállapíthatóságát megalapozó jogtalan támadás vagy az ilyennel közvetlenül fenyegető veszély büntetőjogi fogalmát.
Jogtalan támadás hiányában fel sem merülhet a terhelt magatartásának elhárító cselekménykénti értékelése [Btk. 22. § (1) bek., 23. § (1)–(2) bek.; 4/2013. BJE határozat].
[1] A járásbíróság a 2019. május 17. napján meghozott és 2019. június 11. napján jogerős büntetővégzésével a terhelttel szemben garázdaság vétsége [Btk. 339. § (1) bek.] és 2 rendbeli testi sértés vétsége [Btk. 164. § (1) és (2) bek.] miatt halmazati büntetésül 5 hónap fogházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetést szabott ki azzal, hogy annak végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A bíróság megállapította, hogy a terhelt – a szabadságvesztés elrendelése esetén – legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[2] A jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás a következő.
– A terhelt 2018. december 18. napján, a délutáni órákban édesapjával együtt az Sz., H. fasor 2. szám alatt található áruházban vásárolt, majd az üzletből oly módon távozott, hogy 18 óra körüli időben az eladótérből az egyik üzemen kívüli kassza mellett található zárósorompón keresztül átugrott.
– Mindezt észlelte a terhelttől mintegy 4–5 méterre álló B. R. I. biztonsági őr sértett, aki odalépett hozzá és felszólította, hogy lépjen vissza az áruház eladóterébe, menjen a „Vevő 1”, illetve a „Vevő 2” megjelölésű biztonsági kapuhoz, és ott hagyja el az áruházat. A terhelt ekkor közölte a biztonsági őrrel, hogy nem megy vissza, hanem azonnal a WC-re megy. B. R. I. sértett ekkor követte a terheltet a vizesblokk felé, ahova időközben megérkezett a második biztonsági őr, Sz. J. I. sértett. A sértettek megpróbálták megállítani a terheltet, aki azonban ökölbe szorított kezét ütésre emelte B. R. I. sértett irányába. Ekkor Sz. J. I. sértett megfogta a terhelt jobb kezét annak érdekében, hogy az ütést megakadályozza, azonban a terhelt Sz. J. I. irányába fordult, és őt a szabadon maradt kezével meglökte, amelynek következtében Sz. J. I. sértett elesett. A terhelt ezután B. R. I. sértett vállát a bal kezével meglökte, a másik, ökölbe szorított kezével pedig megütötte az arcát, azonban az ökle lecsúszott B. R. I. sértett arcáról, így az ütés végül a vállát érte el, és ennek következtében megperdült a tengelye körül.
– A terhelt ezt követően bement a mellékhelyiségbe, a sértettek azonban a vizesblokk előtti területen megvárták őt, majd a biztonsági helyiségbe kísérték.
– B. R. I. és Sz. J. I. sértettnek egyaránt 8 napon belül gyógyuló felületes sérülése keletkezett, amely miatt mindketten magánindítványt terjesztettek elő.
[3] A bíróság jogerős, ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt – a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt okra alapítottan – végszükség, illetve jogos védelmi helyzet megállapítása, és a terhelt felmentése érdekében.
[4] Indokai szerint a bíróság a tényállás megállapításakor figyelmen kívül hagyta a terhelt gyerekkora óta fennálló betegségét, mely szerint széklettartási panaszai vannak. A terhelt a betegsége miatt hirtelen fellépő székelési ingere alapján a leggyorsabban igyekezett a mosdóba jutni, míg a sértettek a távozását meg akarták akadályozni, holott közölte velük, nem vásárolt, beteg és a WC-re igyekszik.
[5] Semmi nem utalt arra, hogy bármit is ki akart volna vinni az üzletből, ezért a sértetteknek nem volt joga őt megállítani, a személyi szabadságát nem korlátozhatták volna. Erre figyelemmel a terhelt javára a végszükség megállapítható.
[6] Ezt meghaladóan a védő eseti döntésre hivatkozva kifejtette, hogy ha nincs olyan tény, amelyből a vagyonőr közvetlenül arra következtethet, hogy a vásárló eltulajdonított valamit az üzletből, akkor tettenérés hiányában nemcsak fizikai kényszert nem alkalmazhat, de még a csomag tartalmának bemutatására sem szólíthat fel. Amennyiben mégis megteszi, úgy két magánszemély közötti viszonyról van szó, tehát akár jogos védelem is megállapítható az őr fellépésével szemben. A védő álláspontja szerint a terhelt jogos védelmi helyzetben az őt ért támadással egyenértékű védekezést fejtett ki, emiatt sem lehetett volna a bűnösségét megállapítani.
[7] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[8] Indokai szerint a bizonyítékok értékelésének vitatása felülvizsgálat alapjául nem szolgálhat, az indítvány ezen részében törvényben kizárt, míg az indítványnak a büntethetőséget kizáró okok fennálltára hivatkozása nem alapos.
[9] Az ügyész jelezte, hogy az irányadó tényállás nem tartalmazza a sértettek által előterjesztett magánindítvány időpontját, ami azonban azok joghatályosságát nem érinti. A magánindítvány előterjesztésére vonatkozó ténymegállapítás nem történeti, hanem az annak előterjesztésére jogosult akaratától függően bekövetkező eljárási tény. A sértettek a magánindítványaikat 2018. december 18. napján terjesztették elő, ekként azok joghatályosak.
[10] Rámutatott, hogy a végszükség és a jogos védelem együttes fennálltára történő védői hivatkozás téves, mivel azok jogi alapja eltérő.
[11] Kifejtette, hogy az irányadó tényállás nem tartalmaz olyan tényt, mely szerint közvetlen és másként el nem hárítható veszélyhelyzet állt fenn. Ennek hiányában a terhelt magatartása veszélyből mentő magatartásként nem értékelhető. Emellett az is megállapítható, hogy a terheltet nem érte sem intézett, sem közvetlenül fenyegető támadás. Jogtalan támadás hiányában a jogos védelemi helyzetre hivatkozni nem lehet, ezért a védő ezt célzó indítványa nem alapos.
[12] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a jogerős határozatot hatályában tartsa fenn.
[13] A védő észrevételében indítványát változatlan tartalommal fenntartotta.
[14] A Kúra a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.
[15] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[16] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi – és nem ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja (Be. 648. §). Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[17] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. Ez valósul meg, ha a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a jogerős ítéleti tényállás alapulvételével, büntethetőséget kizáró ok ellenében került sor. A felülvizsgálati indítvány végszükségre, illetve jogos védelemre utaló tartalma szerint erre vonatkozó, illetve hivatkozó.
[18] A terhelt védője részben a jogerős ítélet tényállásában megállapítottaktól eltérő – abban nem vagy másképp szereplő – tényt állított, és részben a jogerős ítéleti tényállás megváltoztatását célozta. E részeiben az indítvány a Be. 650. § (2) bekezdésébe ütközik, és ekként törvényben kizárt.
[19] Kizárólag az indítványban foglalt jogkérdés – azaz a büntethetőséget kizáró ok fennállása – lehet felülvizsgálat tárgya; azt azonban az indítványnak az irányadó tényállástól részben eltérő ténybeli hivatkozásait, valamint az eltérő tények megállapítását célzó részeit figyelmen kívül hagyva, a Be. 650. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével kell elbírálni.
[20] Erre figyelemmel a Kúria az indítványt ebben a részben érdemben elbírálta.
[21] A Btk. 15. § e) és f) pontja szerint az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizárja vagy korlátozza a jogos védelem és a végszükség. Ugyanarra a cselekményre egyidejűleg azonban nem alkalmazhatók a szabályaik, mivel jogalapjuk eltérő, emiatt azok együttes érvényesülése nem lehetséges.
[22] Ekként a Kúria – a védő indítványának sorrendjében – külön vizsgálta a végszükség, illetve a jogos védelem fennálltára hivatkozás alaposságát.
[23] A Btk. 23. § (1) bekezdése szerint nem büntetendő annak a cselekménye, aki saját, illetve más személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelme érdekében így jár el, feltéve, hogy a cselekmény nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett.
[24] A Btk. 23. § (2) bekezdése kimondja, hogy nem büntethető, aki azért okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból nem ismeri fel a sérelem nagyságát.
[25] A végszükség két jogilag védett érdeknek az összeütközése, ahol az egyiknek a védelme csak a másiknak a megsértésével lehetséges. A végszükségben cselekvő személy véletlenül keletkezett, vagy más személy által teremtett veszélyt hárít el. A veszély elhárításának joga mindenkit megillet szükséghelyzetben, valamint gondatlan bűncselekménnyel szemben.
[26] A végszükség esetében a szabályozás szintjén külön kerül meghatározásra a társadalomra veszélyességet, illetve a bűnösséget kizáró végszükség. Ha a veszélyt kisebb, enyhébb vagy azonos sérelem okozásával hárítják el, mint amivel az fenyegetett, a cselekmény nem veszélyes a társadalomra, míg, ha a megmentett és a feláldozott jogi tárgy vagy a sérelem nagyobb, mint a mentett érték, már csak a büntetendő cselekményt elkövető bűnösségének a kizárása lehetséges.
[27] A Btk. 23. § (1) bekezdése a társadalomra veszélyességet kizáró végszükséget szabályozza, amiből látható, hogy végszükségről csak valamilyen veszélyhelyzetben lehet szó.
[28] A Btk. 23. § (2) bekezdése a bűnösséget kizáró végszükségről rendelkezik, mely esetben a veszélyhelyzetben cselekvő személy büntethetőségét az ijedtség vagy menthető felindulás a beszámítási képességre gyakorolt tényleges hatásától függetlenül kizárja.
[29] Jelen ügyben a terhelt tekintetében a végszükség megállapításhoz szükséges törvényi feltételek nem állnak fenn. Az irányadó tényállás szerint ugyanis őt érintően nem alakult ki közvetlen veszélyhelyzet, annak hiányában pedig a végszükség megállapítása fogalmilag kizárt.
[30] Az a tény önmagában, hogy a terheltnek WC-re kellett mennie, nem teremtett jogi lehetőséget (megengedettséget) arra nézve, hogy az őt jogszerűen a vevőkijárathoz irányító, majd fizikai ráhatás nélkül megállítani szándékozó B. R. I. sértett irányába az ökölbe szorított kezét ütésre emelje, ezt követően az ütést megakadályozó Sz. J. I. sértettet meglökje, majd B. R. I. sértettet is meglökje és ököllel megüsse.
[31] Ez a terhelti magatartás nem a személyének egy másként el nem hárítható veszélyből való mentése, hanem egy olyan öntörvényű, erőszakos, illetve erőszakot kifejtő cselekmény volt, amely a közösségi együttélés szabályainak a nyílt semmibevételét mutatja.
[32] Ekként nem állapítható meg két olyan jogilag védett érdeknek az összeütközése, melynek során az egyiknek a védelme csak a másik megsértésével lehetséges, mivel a terhelt magatartása arra irányult, hogy a vele szemben jogszerűen intézkedő sértettek ellen – egyoldalúan – erőszakot (jogtalan támadást) alkalmazzon.
[33] Következésképpen a felülvizsgálati indítvány végszükség fennállására hivatkozó részében alaptalan.
[34] A védő jogos védelmi helyzetre hivatkozásával kapcsolatban a Kúria a következőkre mutat rá.
[35] A Btk. 22. § (1) bekezdése szerint nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
[36] A védekezést támadás előzi meg. Az elhárítás válasz a támadásra. A védekezés azért jogos, mert a támadás jogtalan (4/2013. BJE határozat).
[37] A jogtalan támadás esetében annak törvényi feltételéből következően két objektív jellegű körülmény, a történések időbeliségének és tartalmának vizsgálata szükséges.
[38] A jogos védelmi helyzet ugyanis a jogtalan támadó, illetve jogtalan támadással közvetlenül fenyegető és az elhárító magatartás viszonya, aminek kezdetét a jogtalan támadó, illetve jogtalan támadással közvetlenül fenyegető magatartás határozza meg.
[39] Következésképpen a jogos védelem – illetve az adott, bűncselekményt megvalósító magatartás jogszerűségének – kérdése akkor merülhet fel, ha már megindult, folyamatban levő jogtalan támadás vagy ilyennek a közvetlenül fenyegető veszélye leküzdésére irányul. Általános fenyegetettség érzése, valamely jogtalan támadás bekövetkezhetőségének távoli veszélye jogos védelmi helyzetet nem alapoz meg.
[40] Szintén objektív jellegű, de már tartalmi feltétel, hogy a jogtalan támadás (illetve annak közvetlen veszélye) az elhárítótól idegen legyen. A támadás ugyanis értelemszerűen célzott, egyoldalú – nem kölcsönös – és fizikai összeütközést kezdő magatartás.
[41] Jelen ügyben azonban ilyenről nincsen szó.
[42] A terheltet az áruházban a biztonsági őr sértettek részéről nem érte jogtalan támadás, de nem állt fenn ilyennel közvetlenül fenyegető helyzet sem.
[43] A sértettek a terhelt irányába nem fejtettek ki fizikai támadó magatartást vagy ilyen szándékú fizikai ráhatást (érintést, fogást). Így a sértettek felszólító és megállást elérni kívánó magatartása nem merítette ki a jogos védelmi helyzet megállapíthatóságát megalapozó jogtalan támadás vagy az ilyennel közvetlenül fenyegető veszély büntetőjogi fogalmát.
[44] A jogos védelem nem belső gondolat, hanem külső magatartás, ezért a jogtalan támadó magatartás megléte és elsőbbsége perdöntő.
[45] Jogtalan támadás hiányában fel sem merülhet a terhelt magatartásának elhárító cselekménykénti értékelése.
[46] Ekként a felülvizsgálati indítvány a jogos védelmi helyzet fennálltát állító részében is alaptalan.
[47] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a terhelt bűnösségét garázdaság vétségében [Btk. 339. § (1) bek.], illetve 2 rendbeli testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) és (2) bek.] megállapította, és törvényes a cselekmények minősítése is.
[48] A garázdaság megvalósulását illetően a Kúria a következőkre mutat rá.
[49] A Btk. 339. § (1) bekezdése alapján, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, garázdaság vétsége miatt büntetendő.
[50] A tényállás szerint a terhelt támadólag lépett fel a sértettekkel szemben, az ökölbe szorított kezét ütésre emelte B. R. I. sértett irányába, majd Sz. J. I. sértettet meglökte. Ezt követően B. R. I. sértettet is meglökte és az ökölbe szorított kezével megütötte.
[51] A terhelt magatartása erőszakos és erőszakot kifejtő is volt. Az erőszakos magatartás az erőszaknál tágabb értelmű és a közvetlenül személy vagy dolog ellen irányuló erőszakon túl magában foglalja az erő alkalmazására irányuló kísérletet vagy azzal való fenyegetést.
[52] Az, hogy a tényállás szerint a terhelt támadólag lépett fel a sértettekkel szemben, és az ökölbe szorított kezét ütésre emelte B. R. I. sértett irányába már önmagában erőszakos magatartás volt. Mindez független attól, hogy a célt tévesztő mozdulat által személy elleni erőszakot akkor még nem fejtett ki, mivel nem érte el a célzott sértettet. Ezt meghaladóan a magatartása azonban már erőszakot kifejtő volt, melynek eredményeként B. R. I. és Sz. J. I. sértettek egyaránt nyolc napon belül gyógyuló felületes sérülést szenvedtek el.
[53] A terhelt magatartása kihívóan közösségellenes is volt, ezzel kapcsolatban a Kúria a következőkre mutat rá.
[54] Kétségtelen, hogy minden bűncselekmény elkövetését a közösségi elvárásokkal való szembefordulás jellemzi. Ehhez képest a garázdaság törvényi tényállása többet: az elkövetés kihívó közösségellenességét kívánja meg. Mindez annyit tesz, hogy a tényállásszerű elkövetési magatartás a környezetre gyakorolt hatása révén közvetlenül és durván sérti vagy sértheti a közösség nyugalmát.
[55] Az alanyi oldalt illetően a kihívóan közösségellenes magatartást tanúsító garázda elkövető felismeri, hogy magatartása a közösség nyugalmának feldúlására alkalmas, és tettét e közösségi érdek leplezetlen semmibevételével hajtja végre.
[56] Mindezt a konkrét ügyre vetítve: a terheltnek az áruházban tartózkodó bármely személy számára észlelhető támadó fellépését kétségkívül az együttélési szabályokkal való szembefordulás jellemzi, amely felismerés a terhelt tudatában is megjelent. A magatartásában megnyilvánuló közösségellenesség kihívó jellegét az is mutatja, hogy bár Sz. J. I. próbálta megakadályozni, hogy megüsse B. R. I. sértettet, azonban a terhelt e fogásból kiszabadította magát, és újból (változatlanul) támadólag lépett fel a sértettekkel szemben. Ez a magatartása a nyugalom helyreállítását célzó akaratot semmibe vette, és egyidejűleg maga számára azt tudatosította, hogy fellépése a közösségi elvárással ellentétes.
[57] A terhelt cselekményét az áruházban tartózkodó személyek láthatták, a mosdóhelyiség előtti tér a vásárlók számára nyitva álló terület. Így a terhelt által tanúsított és a közelben tartózkodó személyek által észlelhető erőszakos magatartás egyidejűleg vitathatatlanul alkalmas volt megbotránkozás (így felháborodás, megütközés, megrökönyödés) vagy riadalom (így ijedtség, rémület, pánik) kiváltására.
[58] Mindezen körülmények alapján a terhelt cselekménye tényállásszerű, erőszakos és erőszakot kifejtő volt, a közösség nyugalmát sértette, amely alkalmas volt megbotránkozás, riadalom kiváltására.
[59] Ekként a terhelt terhére rótt cselekmények minősítése és a vele szemben kiszabott büntetés is törvényes.
[60] Az ügyész az átiratában jelezte, hogy az irányadó tényállás nem tartalmazza a sértettek által előterjesztett magánindítvány időpontját, ami azonban azok joghatályosságát nem érinti, ugyanis azokat 2018. december 18. napján előterjesztették.
[61] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye – egyebek mellett – a Be. 649. § (2) bekezdés b) pontja szerint akkor, ha a bíróság határozatát a magánindítvány, feljelentés vagy a legfőbb ügyésznek a Be. 4. § (9) bekezdésében vagy a Btk. 3. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezése hiányában hozta meg.
[62] A Be. 378. § (3) bekezdése értelmében a magánindítványt attól a naptól számított egy hónapon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekményről tudomást szerzett.
[63] A magánindítvány előterjesztésére a sértett jogosult [Btk. 31. § (2) bek.], továbbá a Be. 378. § (2) bekezdése alapján magánindítványnak kell tekinteni a magánindítvány előterjesztésére jogosult feljelentését és bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja.
[64] Jelen ügyben a sértettek a terhelt nyolc napon belül gyógyuló sérülést eredményező magatartása miatt a cselekmény elkövetésének napján magánindítványt terjesztettek elő, így azok joghatályosak.
[65] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.
[66] Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.III.1.186/2021/10.)