I. A tárgyalás megismétlésének elmaradása a tanács tagjainak megváltozását követően, nem feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértés, hanem ún. relatív eljárási szabálysértés [Be. 608. § (1) bek., 609. § (1) bek.].
II. Az 1/2002. BJE határozat irányadó a Be. 518. § (3) bekezdésének alkalmazása során is.
[1] A törvényszék a 2019. július 12-én kihirdetett ítéletével – a jelen jogorvoslattal érintett vádlottak közül – a II. r. vádlottat 10 rendbeli, 9 esetben bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bek., 2 esetben (5) bek. b) pont, 5 esetben (4) bek. b) pont, 3 esetben (3) bek. b) pont] és 10 rendbeli, 9 esetben bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk. 345. §);
[2] a IV. r. vádlottat 10 rendbeli bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bek., 2 esetben (5) bek. b) pont, 5 esetben (4) bek. b) pont, 3 esetben (3) bek. b) pont] és 10 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk. 345. §); míg
[3] a VI. r. vádlottat költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bek. és (5) bek. b) pont] és hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk. 345. §) miatt emelt vád alól felmentette.
[4] Döntött továbbá a zár alá vételről, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről, illetőleg az F. P. Kft.-vel szemben előterjesztett, jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedés alkalmazására irányuló indítvány elutasításáról.
[5] Az ügyész az elsőfokú ítélet felmentő rendelkezései ellen, a bűnösség megállapítása, míg az F. P. Kft.-vel szemben pénzbírság és vagyonelkobzás elrendelése céljából jelentett be fellebbezést.
[6] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2021. június 15. napján kihirdetett végzésével a törvényszék ítéletét a fellebbezéssel érintett, továbbá – a jogerő feloldása mellett – a fellebbezéssel nem érintett vádlottak vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[7] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Be. 608. § (1) bekezdése szerinti feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályt vétett és a végzésének indokolásában kifejtette, hogy a 2018. augusztus 30-i tárgyalási napon az egyik ülnök személyében változás következett be: C. G.-t N. S. ülnök váltotta fel, azonban az I. r. vádlott betegsége miatt a bíróság a tárgyalást elhalasztotta, erre tekintettel – érdemi tárgyalás hiányában – a tárgyalást nem ismételte meg.
[9] Az elsőfokú bíróság a 2019. február 6-án megtartott tárgyaláson ismertette, illetve részben felolvasta az egyesített ügy (melyben egy szintén eltérő ülnökök: I. B. és Z. P. járt el) tárgyalási jegyzőkönyveit és egyéb iratait, valamint az alapügyhöz tartozó 48 kötet nyomozati iratot. Az alapügy ülnökváltás előtti tárgyalásainak, azaz a valamennyi vádlottat érintő – gyakorlatilag teljes – bizonyítási eljárásnak a jegyzőkönyveit azonban nem ismertette az új ülnök, N. S. előtt. Az ezt követő tárgyalásokon perbeszédek hangzottak el és megtörtént az ítélethozatal (175. számú tárgyalási jegyzőkönyv), valamint az ítélet kihirdetése.
[11] Az elsőfokú bíróság a Be. 518. § (3) bekezdés I. fordulatában írt kötelező rendelkezés ellenére nem ismételte meg az ülnökváltást követően a 15 vádlottat érintő vád alapján folyt tárgyalást, mindössze az egyesített ügy tekintetében volt ismétlés.
[12] A tárgyalás ismétlésének ilyen természetű elmaradása abszolút eljárási szabálysértés, mivel akként tekintendő, hogy a tárgyaláson a tanács tagjai nem voltak mindvégig jelen [Be. 608. § (1) bek. a) pont II. ford.].
[13] A végzéssel szemben az ügyész, a II. r., a IV. r., a VI. r. terheltek és védőik, valamint az F. P. Kft. jogi képviselője jelentettek be fellebbezést.
[14] A fellebbviteli főügyészség a fellebbezését azzal indokolta, hogy az ítélőtábla által megállapított eljárási szabálysértést a törvényszék kiküszöbölte akkor, amikor a 2019. február 6. napján megtartott tárgyaláson, az ülnökváltozásra tekintettel teljes mértékben megismételte az eljárást, aminek a tényét a tárgyalási jegyzőkönyv tartalmaz.
[15] A hatályon kívül helyező végzés ellen jogorvoslattal élő vádlottak és védők, valamint a F. P. Kft. jogi képviselője a fellebbezését nem indokolta.
[16] A Legfőbb Ügyészség az F. P. Kft. mint vagyoni érdekelt meghatalmazott képviselője által bejelentett fellebbezés elutasítását indítványozta mint nem jogosulttól származót a Be. 626. §-a, a 617. §,
az 588. § (1) bekezdés, valamint az 589. § alapján. Ennek indoka, hogy a Be. 627. § (3) bekezdése a vagyoni érdekelt számára nem biztosít jogosultságot a fellebbezésre.
[17] A fellebbviteli főügyészség fellebbezését az kiegészítésekkel fenntartotta, a II., a IV. és VI. r. vádlottak és védőik fellebbezéseit is alaposnak tartotta.
[18] Érvelése szerint a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az 1/2002. BJE határozat és annak nyomán kialakult, majd a Be. hatályba lépését követően is következetesnek tekinthető ítélkezési gyakorlatot (legutóbb Kúria Bfv.I.522/2018/11.), amely szerint a korábbi tárgyalás anyaga ismertetésének elmaradása nem abszolút, hanem csupán relatív jellegű eljárási szabálysértés. Utóbbi eljárási szabálysértéseket a korábbi Be. 375. § (1) bekezdése, valamint a jelenleg hatályos Be. 609. § (2) bekezdése példálózó jelleggel sorolja fel.
[19] Az ítélőtábla ugyanakkor hibás jogi álláspontjának következményeként elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy befolyásolta-e érdemben a tárgyalás megismétlésének részbeni elmulasztása az ügy elbírálását.
[20] A Legfőbb Ügyészség arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem valósult meg a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott relatív jellegű jogszabálysértés sem, ezért a hatályon kívül helyezésre ez okból sem kerülhetett volna sor. Ennek oka, hogy a tanácsváltozást követő három tárgyaláson a bíróság tanácsának tagjaként járt el N. S. ülnök, amelyeken előbb a vádbeszéd, majd a védőbeszédek, valamint a vádlottak nyilatkozatai hangzottak el. Az ügyész a vád módosítását, valamint a védők a perbeszédeiket írásban is benyújtották a törvényszéknek, így azok szintén a tanács rendelkezésére álltak. Ezek pedig kimerítő részletességgel értékelték úgy a nyomozás során, mint a tárgyalási szakban felmerült bizonyítékokat, összevetve a bizonyítási eljárás anyagát az egyes vádlottak vallomásaival. Ezért az új ülnök, annak ellenére, hogy nem volt valamennyi tárgyaláson jelen, rendelkezett a büntetőügy elbírálása érdekében szükséges adatok és körülmények megfelelő mélységű és terjedelmű ismeretével, amely kellő alapot jelentett számára ahhoz, hogy a bíróság tanácsának egyik tagjaként a megalapozott érdemi döntés meghozatalában tevékeny módon közreműködhessen.
[21] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a Be. 630. § (2) bekezdése alapján a hatályon kívül helyező végzést valamennyi vádlott tekintetében helyezze hatályon kívül és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.
[22] A Kúria azt állapította meg, hogy a fellebbviteli főügyészség, a II. r., a IV. r. és a VI. r. vádlott és védőik fellebbezése nem alapos, az F. P. Kft. fellebbezése a törvényben kizárt.
[23] A Be. 627. § (1) bekezdés a) pontja szerint a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha a hatályon kívül helyezés oka a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés. Mindezek alapján a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen fellebbezésnek helye volt.
[25] Az F. P. Kft. a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény 1. § (1) bekezdés 1. pontjában említett jogi személy, mivel vele szemben az ügyész a vádiratban vagyonelkobzás alkalmazását és pénzbüntetés kiszabását indítványozta. Egyben a Be. 57. § (1) bekezdés b) pont szerinti vagyoni érdekelt is (olyan vagyonnal rendelkezni jogosult, amelyre vagyonelkobzás rendelhető el).
[26] A Be. 627. § (3) bekezdése a fellebbezésre jogosultak körét kimerítően felsorolja, és azok között a jogi személy vagy a vagyoni érdekelt nem szerepel, jogorvoslati kérelem előterjesztésére tehát nem jogosult.
[27] A külön törvény alapján a büntetőeljárásban részt vevő jogi személyt mint eljárás alá vont szereplőt a Be. nevesíti ugyan (Be. 37. §), azonban jogait és kötelezettségeit a 2017. évi XC. törvény nem tartalmazza.
[28] A rá vonatkozó speciális jogszabály, a 2001. évi CIV. törvény a büntetőeljárás egyes különös, az eljárás alá vont jogi személyre vonatkozó szabályai között sem található az érdemi határozatot hatályon kívül helyező végzéssel szembeni fellebbezési jog. Az F. P. Kft. eljárási szereplő, illetve képviselője fellebbezés benyújtására tehát ezen az alapon sem jogosult a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező határozatával szemben. A másodfokú bíróság ezért tévesen biztosított fellebbezési jogot a jogi személynek.
[29] A következetes bírói gyakorlat szerint a bíróság által tévesen biztosított fellebbezési jog – ha azzal élnek is – nem jelent felülbírálati kötelezettséget (BH 2011.276.II., BH 2020.294.).
[30] A Be. 588. § (1) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság a törvényben kizárt fellebbezést elutasítja, és amennyiben ezt elmulasztja, azt a Be. 597. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság pótolja. A hatályon kívül helyező végzéssel szembeni felülbírálat során a Be. 626. §-a és a 617. § utaló szabályaira figyelemmel, eltérő szabályozás hiányában, ugyanígy jár el kizárt fellebbezés esetén a Kúria. Ezért a Kúria az F. P Kft. fellebbezését elutasította.
[32] A Be. 627. § (3) bekezdés alapján nem jogosult fellebbezésre az, aki az ítélet ellen annak hatályon kívül helyezése és a bíróság új eljárásra utasítása érdekében jelentett be fellebbezést, ha a hatályon kívül helyezésre a fellebbezésben foglalt okból került sor [Be. 627. § (4) bek.].
[33] A másodfokú nem ügydöntő végzés ellen fellebbezők az elsőfokú ítélet ellen hatályon kívül helyezés érdekében nem jelentettek be fellebbezést, ezért ezen okból nem volt kizárt a jelen fellebbezésük.
[34] A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról, és ezért a hatályon kívül helyezésről, a másodfokú bíróság törvényesen rendelkezett-e.
[35] A támadott (hatályon kívül helyező) rendelkezés nem az ügy eldöntését vagy az eljárás lezárását, hanem az eljárás újrakezdését jelenti. Ehhez képest a fellebbezésekkel támadott, hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezés tartalma nem az, hogy miért jó vagy nem jó ez a döntés, hanem az, hogy miért nem volt hozható érdemi döntés, illetve miért nem eredményezett ilyen (érdemi) döntésre alkalmas helyzetet a lefolyt eljárás. Nyitva hagyja azonban az eljárás tárgyában hozható jövőbeni döntés lehetőségét, mibenlétét (ide nem értve a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban érvényesülő súlyosítási korlátokat). Érdemi döntés esetében a döntés (tehát a jogkövetkeztetés) és annak ténybeli alapja közötti viszony a vizsgálat tárgya; a hatályon kívül helyezés felülbírálata során azonban ez a viszonyítás nem végezhető el. A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor ugyanis éppen azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és ezért a hatályon kívül helyezésről – a másodfokú bíróság helyesen vagy indokolatlanul rendelkezett-e.
[36] Nyilvánvaló, hogy minden felülbírálat a felülbírálat tárgyának – jelen esetben a hatályon kívül helyezés – rendeltetéséhez igazodik. Ehhez képest hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása valójában nem ügy-, nem irat-, hanem túlnyomórészt határozatvizsgálat.
[37] Így, amennyiben a hatályon kívül helyezés indoka a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, úgy vizsgálandó, hogy a megjelölt feltétlen eljárási szabálysértés valóban megvalósult-e; ha pedig a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, akkor az eljárási szabálysértés megvalósulásán túl az is, hogy e szabálysértés lényeges hatással volt-e az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására, és ha igen, az orvosolható lett volna-e a másodfokú eljárásban (EBH 2019.B.9.).
[38] A Be. 611. § (1) bekezdése szerint a hatályon kívül helyező végzés indokolása tartalmazza a hatályon kívül helyezés okát, továbbá a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatását. A Kúria jelen eljárásában valójában e törvényi előírás, elvárás a felülbírálat szempontja és kerete.
[39] A másodfokú bíróság végzésének indokolásában részletesen ismertette, hogy az elsőfokú bíróság által tartott tárgyalásokon mely összetételben járt el a bíróság, illetve az ülnökváltozás követően mely iratokat ismertetett a törvényszék. A Kúria megállapította, hogy a fellebbviteli főügyészség fellebbezésében tévesen hivatkozott arra, hogy a törvényszék a teljes iratanyagot ismertette, mivel a jegyzőkönyvek tanúsága szerint erre csak részben került sor, akként, ahogy azt az ítélőtábla részletezte.
[40] A másodfokú bíróság támadott végzése az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése törvényi okaként a Be. 608. § (1) bekezdés a) pontjának 2. fordulatát jelölte meg, vagyis azt, hogy a tárgyaláson a tanács tagjai nem voltak mindvégig jelen.
[41] Ezt pedig abból vezette le, hogy – bár a törvényszék szabályszerűen, mindvégig három főből álló tanácsban járt el – a tanács összetételében bekövetkezett változás ellenére, a Be. 518. § (3) bekezdésének 1. fordulatában írt kötelezettségét megsértve a tárgyalást nem ismételte meg.
[42] Ha a bíróság a tárgyalást megismétli, a bizonyítást ismétli meg. Ez azonban nem azonos a bizonyítás teljes körű, ismételt felvételével, mivel a tárgyalás anyagának ismertetésével is elvégezhető (BH 2020.172.III.).
[43] A Be. 518. §-ához fűzött miniszteri indokolás értelmében a törvény a tárgyalás kötelező megismétlésére és ennek módjára is új szabályokat ír elő. Megszűnik a tárgyalás megismétlésének törvényi alapú kötelezettsége abban az esetben, ha a tárgyalási határnapok közötti időtartam a 6 hónapot meghaladja. Ilyen esetben kizárólag indítványra köteles a bíróság az eljárást megismételni. Változatlan ugyanakkor az a hatályos szabály, mely szerint a tárgyalást meg kell ismételni, ha a tanács összetételében változás történt. A tárgyalás megismétlésének könnyítő rendelkezése, hogy az ismertetést a tárgyalás korábbi anyagának lényegére korlátozza, mely – különösen – a korábbi tárgyaláson megjelentek, a foganatosított eljárási cselekmények, esetlegesen meghozott határozatok felsorolására, szükség szerint – tartalmát tekintve – érdemi összefoglalására szorítkozhat. Az ismertetés jelentőségének, azaz egyesbírói, illetőleg tanácselnöki kötelezettségnek ad nyomatékot, hogy az ismertetés után figyelmeztetni kell az ügyészt, a vádlottat és a védőt arra, hogy az ismertetésre észrevételt tehetnek, illetve az ismertetés kiegészítését vagy eljárási cselekmény ismételt lefolytatását indítványozhatják.
[44] A korábbi eljárási törvény (az 1973. évi I. törvény) hatálya alatt született 1/2002. BJE határozat szerint eljárási szabálysértés, ha az elsőfokú bíróság a hat hónapon belül megtartott tárgyalást – az ülnök személyének megváltozása ellenére – a korábbi tárgyalás anyagának ismertetésével nem ismétli meg [1973. évi I. tv. 197. § (2) bek.]. A másodfokú bíróság az ítéletet emiatt akkor helyezi hatályon kívül, és utasítja az elsőfokú bíróságot új eljárásra, ha ez az eljárási szabálysértés az ítéletet lényegesen befolyásolta [1973. évi I. tv. 261. § (1) bek.].
[45] A Kúria először azt vizsgálta, hogy a hatályos, de korábbi jogszabályi környezetben született jogegységi határozat a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény által szabályozott eljárás felülvizsgálata során irányadónak tekinthető-e.
[46] A régebbi Be., az 1973. évi I. törvény 197. § (1) és (2) bekezdése szerint a tárgyalást hat hónapon belül ismétlés nélkül lehet folytatni, ha a tanács összetételében nem történt változás; egyébként elölről kell kezdeni. A tárgyalás hat hónapon belül a korábbi tárgyalás anyagának ismertetésével is megismételhető, ha a hivatásos bíró személyében nem történt változás.
[47] A hatályos Be. már nem tesz különbséget a tárgyalás folytonossága körében aszerint, hogy a tanács hivatásos bíró tagja vagy az ülnök személyében történt a változás. Ezt leszámítva azonban a törvény szabályozása e tekintetben azonos.
[48] A feltétlen eljárási szabálysértések között a tanács tagjainak jelenlétét is hasonlóan szabályozza a két törvény. Míg az 1973. évi I. törvény 250. § II/b. pontja jelenlévő „bírót” említ, addig a Be. 608. § (1) bekezdés a) pont második fordulata a „tanács tagjainak” jelenlétét követeli meg a tárgyalás egésze alatt. Ez azonban kizárólag szóhasználatbeli különbséget jelent, mivel az ítélkezés során a hivatásos bíró és az ülnök jogai és kötelességei hagyományosan azonosak [1973. évi I. tv. 21. § (4) bek.; 1998. évi XIX. tv. 14. § (6) bek.; Be. 680. § (6) bek.]. Ezért az 1/2002. BJE határozat elvi tartalma az új Be. alkalmazásakor is irányadónak tekinthető mind a hivatásos bíró mind az ülnök személyében bekövetkezett változás esetén.
[49] E szerint pedig nem valósul meg feltétlen eljárási szabálysértés akkor, ha a bíróság az ülnök (vagy hivatásos bíró) személyében bekövetkezett változás esetén elmulasztja a tárgyalás megismétlését.
[50] Következésképpen, a hivatkozott jogegységi határozatra is figyelemmel a tárgyalás megismétlésének elmaradása nem a Be. 608. § (1) bekezdésében foglalt ún. abszolút eljárási szabálysértés, hanem a Be. 609. § (1) bekezdése szerinti relatív eljárási szabálysértés.
[51] Ehhez képest a másodfokú bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy az eljárási szabálysértés az ítéletet lényegesen befolyásolta-e vagy sem. Ennek megítélésénél – egyebek mellett – annak is jelentősége van, hogy a tárgyalás anyaga ismertetésének elmaradása az addigi tárgyalások teljes anyagára, avagy csak egy részére vonatkozik. Az utóbbi esetben vizsgálandó, hogy az ügy megítéléséhez szükséges fontos érdemi adatok – bizonyítékok – ismertetése megtörtént-e, és a bíróság további ismertetés indítványozásának lehetőségét biztosította-e. Ha mindezek alapján az állapítható meg, hogy az eljárási szabálysértés az ítéletet lényegesen befolyásolta, a határozatot egyéb eljárási szabálysértés miatt hatályon kívül kell helyezni (1/2002. BJE határozat).
[52] A Kúriának ezért érdemben azt kellett vizsgálnia, hogy az ítélőtábla által a hatályon kívül helyezés okaként megjelölt, valójában relatív eljárási szabálysértés tényleges kihatással volt-e az eljárás lefolytatására, illetve a büntetőjogi főkérdések eldöntésére, és ez a másodfokú eljárásban orvosolható lett volna vagy sem. Vagyis azt, hogy alapos volt-e a fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyező döntése.
[53] Ha az eljárási szabálysértés olyan perjogi helyzetben történik, amikor akár a törvény erejénél fogva, akár ténylegesen érdemi bizonyítás nem történt, akkor nyilvánvaló, hogy az eljárási szabálysértés az ügydöntő határozat érvényességére nincs kihatással. Ez a helyzet a nem érdemi (elhalasztott) tárgyaláson való szabálysértés esetében, de ez a helyzet akkor is, ha ténylegesen nem folyt bizonyítás az adott perjogi helyzetben. Körültekintően kell tehát vizsgálni, hogy a bizonyítás érvényességére kiható abszolút eljárási szabálysértés ténylegesen megvalósult-e (BH 2018.138.).
[54] Jelen ügyben a másodfokú bíróság részletesen, irathűen rögzítette, hogy a bíróság tanácsában bekövetkezett változást követően, az új ülnök jelenlétében mely iratok ismertetése történt meg.
[55] A 2018. augusztus 30-i tárgyalási napon az egyik ülnök személyében változás következett be: C. G.-t N. S. ülnök váltotta fel, azonban ekkor a bíróság a tárgyalást elhalasztotta, erre tekintettel – érdemi tárgyalás hiányában – a tárgyalást nem ismételte meg.
[56] A következő érdemi tárgyaláson, 2019. február 6-án a tanács elnöke megállapította, hogy a legutolsó, 2018. május 10-én tartott érdemi tárgyalás óta 6 hónap eltelt.
[57] E megállapításon túlmenően rögzítette a jegyzőkönyvben, hogy a bíróság indítványra megismétli a tárgyalást, továbbá azt is, hogy az ismétlést a jogosultak nem kérték.
[58] Ugyanezen a tárgyaláson 9 óra és 10 óra 46 perc között ismertette, illetve részben felolvasta az egyesített ügy tárgyalási jegyzőkönyveit (melyben szintén eltérő ülnökök, I. B. és Z. P. jártak el) és egyéb iratait, valamint az alapügyhöz tartozó 48 kötet nyomozati iratot.
[59] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy ezzel a vádlottak kisebb körét érintően és a lefolytatott bizonyítás kis része nyert megismétlést.
[60] Az iratok alapján megállapítható, hogy a tárgyalás megelőző szakaszában (öt tárgyalási nap) részletes bizonyítás folyt. 2017. szeptember 19. és 22. napján a vádlottak részletes kihallgatása, korábbi vallomásuk ismertetése, 2018. február 6. napján nyolc tanú, 2018. február 8. napján építész szakértő meghallgatása, negyvenkilenc tanú nyomozás során tett tanúvallomásának felolvasása, 2018. május 10. napján pedig két tanú kihallgatása, valamint az igazságügyi adó- és könyvszakértő meghallgatása történt.
[61] Az elsőfokú bíróság az ítéletét a fenti tanúk vallomásainak mérlegelésével és – az adóhiány tekintetében – a bírósági szakban kirendelt adó- és könyvszakértő szakvéleményére alapítottan hozta meg. Ekként kétségtelen, hogy ez a bizonyítás jelentős volt az ügy érdemét tekintve, ismertetésének elmaradása a tanács új tagja előtt, az eljárás lefolytatását és a bűnösség kérdésében való döntést lényegesen befolyásolta [Be. 609. § (1) bek.].
[62] Az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében felhozott, a Kúria által kiegészített körülmények alapján tehát az a következtetés vonható le, hogy a tárgyalás megismétlésének terjedelme nem volt ahhoz elegendő, hogy a korábbi, széles körű érdemi bizonyítással érintett tárgyalásokon jelen nem volt ülnök ez alapján az ítélkezési tevékenységét gyakorolhassa, az ügy érdemi eldöntésében a büntetőeljárási törvény szerinti jogosultsággal és felkészültséggel vegyen részt.
[63] A relatív eljárási szabálysértés tehát olyan jellegű volt, amely alapján – a másodfokú eljárásban való orvosolhatatlansága miatt – az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséről kellett döntenie a másodfokú bíróságnak.
[64] Az is megállapítható volt, hogy a 2019. február 6-i iratismertetést követően a Be. 518. § (4) bekezdése szerinti felhívás is elmaradt (figyelmeztetés arra vonatkozóan, hogy az ügyész, a vádlottak és a védők arra, hogy az ismertetésre észrevételt tehetnek, illetve az ismertetés kiegészítését vagy eljárási cselekmény ismételt elvégzését indítványozhatják). Ezt a mulasztást az elsőfokú bíróság a következő tárgyalásokon sem pótolta.
[65] Nem osztotta a Kúria a Legfőbb Ügyészség azon álláspontját, hogy az ülnök a részletes perbeszédek során a tárgyaláson jelen volt, így a korábban, a részvétele nélkül lefolytatott bizonyításról is tudomást szerzett. Ennek oka, hogy a perbeszédek funkciójukból eredően nem helyettesíthetik az iratok ismertetését mint kontradiktórius eljárásban lefolytatott eljárási cselekményt (a korábbi bizonyítás ilyen módon való megismétlését), hiszen kérdések feltevésére, illetve a további ismertetés indítványozására ekkor már lehetőség sincs.
[66] Így az ítélőtábla érdemben törvényesen állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság olyan eljárási szabályt sértett, amely a másodfokú eljárásban értelemszerűen nem orvosolható, és e szabálysértés az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, valamint az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását eredményezte.
[67] A másodfokú bíróság a Be. 611. § (1) bekezdésében írt kötelezettségének eleget téve a megismételt eljárásra vonatkozóan részletes iránymutatást adott az elsőfokú bíróságnak, amely szerint az irányadó eljárási szabályok szerinti összetételű tanácsban és – lehetőség szerint – a felülbírált eljárásban felvett bizonyítás anyagának felhasználásával kell lefolytatnia.
[68] Mindezek alapján a Kúria az ítélőtábla mint másodfokú bíróság végzését a Be. 629. § (2) bekezdés a) pontja, (3) bekezdése és a Be. 630. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Hkf.I.1361/2021/8.)