I. Az ügyek tárgyilagos megítélése abban az esetben garantált, ha a bírák kizárólag az ügy tényeit, a tények alapjául szolgáló bizonyítékokat, valamint a tények megítéléséhez szükséges jogszabályokat elszigetelten vizsgálják és értékelik. Minden olyan körülmény, amely ezeken kívül esik és egyúttal a felekhez vagy magához az ügyhöz kapcsolódik, azért sodorja veszélybe az adott ügy tárgyilagos elbírálását, mert képes befolyásolni a bíró mérlegelési tevékenységét. Éppen ezért a pártatlan eljárás garanciájának sérelme egyfelől a konkrét ügy elintézését, annak kimenetelét egyik vagy másik fél hátrányára befolyásolja [Be. 43. § (1) bek. c) pont, 608. § (1) bek. d) pont; 25/2013. (X. 4.) AB határozat].
II. A Kúria jogértelmezése jogegységi határozatban minden bíróságra kötelező jelleggel ölt testet, annak Alaptörvényen alapuló kontrolljára az Alkotmánybíróság jogosult [Be. 6. § (4) bek.; Alaptörvény 25. cikk (1) és (3) bek., 28. cikk].
III. Amennyiben a bíróság ítéletének tényállásában a vád történeti tényállásában megjelenő, a vád tárgyát képező cselekmény tekintetében ténybeli megállapításokat egyáltalán nem rögzít, akkor nem lehet azt megállapítani, hogy a vád tárgyában a hivatkozott rendelkezések szerinti törvényi kötelezettségének megfelelően lefolytatandó bizonyítás eredményeként milyen megállapításokat tett. Ilyenkor – még akkor is, ha formálisan az ítéletben ilyen rész szerepel – tényállás megállapítására valójában nem kerül sor. Ha pedig a bíróság nem állapított meg tényállást, és ezért az ítélet teljesen megalapozatlan, a másodfokú bíróságnak nem ügydöntő végzésével hatályon kívül kell helyeznie az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kell utasítania [Be. 592. § (1) bek. a) pont, 610. §].
[1] A törvényszék a 2021. február 15. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat az ellene 3 rendbeli szexuális erőszak bűntette miatt [Btk. 197. § (1) bek., (4) bek. b) pont] emelt vád alól felmentette.
[2] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2021. november 11. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[3] A végzés ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést. A másodfokú bíróság nyilvános ülésén készült rövidített jegyzőkönyve nem tartalmazza a fellebbezés célját és indokait, a fellebbezést utóbb sem a vádlott, sem a védő írásban nem indokolta. A Kúria a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) a másodfokú és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezés elbírálására vonatkozó szabályok alapján a 630. §-ban foglaltak figyelembevételével úgy tekintette, hogy a fellebbezés a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésének hatályon kívül helyezésére és a másodfokú bíróságnak a másodfokú eljárás lefolytatása utasítására irányul.
[4] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezéseket alaptalannak tartva indítványozta, hogy a Kúria a Be. 629. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen a fellebbezéssel támadott végzést a Be. 629. § (2) bekezdés a) pontja és a 630. § (1) bekezdése alapján hagyja helyben.
[5] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése helytálló és részletesen megindokolt érvek alapján állapította meg, hogy az elsőfokú ítéletet elfogultság okán kizárt bíró hozta, ezért az elsőfokú bíróság feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést vétett. Emellett álláspontja szerint az ítélőtábla helytállóan mutatott rá arra, hogy a sértett vallomásának törvénysértő kirekesztése, a sértett nevelőanyja vallomása értékelésének teljes elmaradása és a szakvélemények téves, gyakorlatilag csak részbeni értékelése a tényállást teljes egészében felderítetlenné, és ezáltal a Be. 592. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel az ítéletet teljes egészében megalapozatlanná tette. A feltétlen eljárási szabálysértés mellett a teljes megalapozatlanságnak is hatályon kívül helyezést kellett az ügyben eredményeznie.
[6] A vádlott és védője fellebbezése nem alapos.
[7] A Be. 627. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha a hatályon kívül helyezésre
a) a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés,
b) a 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, vagy
c) az 592. § (1) bekezdésében meghatározott okból teljes megalapozatlanság,
d) a 625. § (4) bekezdésében meghatározott ok miatt került sor.
[8] A Be. 627. § (2) bekezdése szerint a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen fellebbezésnek van helye akkor is, ha a hatályon kívül helyező végzés meghozatalára a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
[9] A Be. 627. § (3) bekezdés a) és c) pontja értelmében a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen fellebbezésre jogosult a vádlott és a védő is.
[10] Az ítélőtábla végzése a törvényszék mint elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontjában, valamint a 610. §-ában megjelölt okból helyezte hatályon kívül.
[11] A Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja szerint hatályon kívül helyezésnek van helye, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.
[12] A Be. 610. §-a kimondja, hogy teljes megalapozatlanság esetén a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.
[13] A védő és a vádlott fellebbezését a hatályon kívül helyező végzés kihirdetését követően, a nyilvános ülésen terjesztette elő.
[14] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a vádlott és védő által előterjesztett fellebbezés alapján helye van a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezés elbírálásának, azt nem kellett elutasítani, ezért a Be. 628. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel a fellebbezést a Kúria tanácsülésen érdemben bírálta el.
[15] A Be. 626. §-ában foglaltak alapján a Kúria vizsgálta azt, hogy a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésének meghozatalára a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel került-e sor; azonban ilyen, a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésének feltétlen hatályon kívül helyezését eredményező okot nem állapított meg.
[16] A Kúria ezt követően a Be. 630. § (2) bekezdésében foglaltakat is figyelembe véve vizsgálta, hogy a másodfokú bíróság az eljárási törvény szabályainak megtartásával és indokoltan rendelkezett-e az ítélet hatályon kívül helyezéséről.
[17] A Be. Tizenhetedik Része szerinti eljárásban a jogorvoslat tárgya kizárólag a másodfokú (vagy a harmadfokú) bíróság hatályon kívül helyező végzése, és a fellebbviteli bíróság ahhoz vezető eljárása. Az eljárás célja pedig annak vizsgálata, hogy a megtámadott végzés törvénysértő-e.
[18] A támadott (hatályon kívül helyező) rendelkezés ugyanis nem az ügy eldöntését, vagy az eljárás lezárását, hanem az eljárás újrakezdését jelenti. Ehhez képest a fellebbezésekkel támadott, hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezés tartalma nem az, hogy miért helyes vagy helytelen ez a döntés, hanem az, hogy miért nem volt hozható érdemi döntés, illetve miért nem eredményezett ilyen (érdemi) döntésre alkalmas helyzetet a lefolyt eljárás. Nyitva hagyja azonban az eljárás tárgyában hozható jövőbeli döntés lehetőségét, mibenlétét (ide nem értve a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban érvényesülő súlyosítási korlátokat). Érdemi határozat esetében a döntés (tehát a jogkövetkeztetés) és annak ténybeli alapja közötti viszony a vizsgálat tárgya; a hatályon kívül helyezés felülbírálata során azonban ez a viszonyítás nem végezhető el. A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor ugyanis éppen azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és ezért a hatályon kívül helyezésről – a másodfokú bíróság helyesen vagy indokolatlanul rendelkezett-e. Nyilvánvaló, hogy minden felülbírálat a felülbírálat tárgyának – jelen esetben a hatályon kívül helyezés – rendeltetéséhez igazodik. Ehhez képest a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása valójában nem ügy – nem irat –, hanem túlnyomó részt határozatvizsgálat (EBH 2019.B.9. [33]–[35]).
[19] Erre figyelemmel, amennyiben a hatályon kívül helyezés indoka a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, úgy vizsgálandó, hogy a megjelölt feltétlen eljárási szabálysértés valóban megvalósult-e; ha pedig a hatályon kívül helyezés oka a Be. 592. § (1) bekezdésében meghatározott teljes megalapozatlanság, úgy vizsgálandó, hogy a fellebbviteli bíróság által hivatkozott megalapozatlanság valóban teljes körű-e. Ugyanakkor törvényes okon alapuló hatályon kívül helyező végzésben a másodfokú bíróság rámutathat az ítélet részleges megalapozatlanságára is. Ebben az esetben – amennyiben a 608. § (1) bekezdése szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező, a hatályon kívül helyező végzésben megjelölt ok fennáll – értelemszerűen nem eredményezheti a hatályon kívül helyező végzés hatályon kívül helyezését az, ha a fennálló egyéb törvényes ok mellett a hatályon kívül helyező végzésben megállapított megalapozatlanság valójában nem teljes, hanem részleges (EBH 2019.B.9.III.).
[20] A Be. 611. § (1) bekezdése szerint a hatályon kívül helyező végzés indokolása tartalmazza a hatályon kívül helyezés okát, továbbá a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatását. A Kúria jelen eljárásában valójában e törvényi előírás, elvárás a felülbírálat szempontja és kerete, emellett kerül sor a megtámadott határozatot hozó bíróság eljárásának vizsgálatára is [Be. 627. § (2) bek.,
626. §, 618. § (1) bek. b) pont]. Mindezeket összevetve jelen ügyben a Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalában kizárt bíró járt-e el, illetve, hogy az elsőfokú ítélet a Be. 592. § (1) bekezdése szerint teljes egészében megalapozatlan-e.
[21] A Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja szerint a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az ítélet meghozatalában törvény szerint kizárt bíró vett részt.
[22] A Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja alapján bíróként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.
[23] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság, tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. A pártatlanság követelménye azt hivatott elősegíteni, hogy az ítélkező bíró az ügyben résztvevő felekkel szembeni elfogultságtól vagy előítéletektől mentesen bírálja el az ügyet és hozza meg döntését. A pártatlanság elve érvényesülésének vagy érvényesíthetőségének hiánya az önkényes döntéshozatal veszélyét rejti magában. Az ügyek tárgyilagos megítélése abban az esetben garantált, ha a bírák képesek kizárólag az ügy tényeit, a tények alapjául szolgáló bizonyítékokat, valamint a tények megítéléséhez szükséges jogszabályokat elszigetelten vizsgálni és értékelni. Minden olyan körülmény, amely ezeken kívül esik és ez egyúttal a felekhez, vagy magához az ügyhöz kapcsolódik, azért sodorja veszélybe az adott ügy tárgyilagos elbírálását, mert képes befolyásolni a bíró mérlegelési tevékenységét. Az elfogult, azaz kizárt bíró eljárását orvosolni kizárólag az ítélet hatályon kívül helyezésével lehet, a kérdéses részek mellőzése nem orvosolja az abszolút eljárási szabálysértést. A feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés az érdemi felülbírálatot kizárja (BH 2020.323.).
[24] Az ítélőtábla helyesen hivatkozott ezen kúriai határozat indokolására (bár az általa hivatkozottakat helyesen a [27]–[29] bekezdések tartalmazzák). A másodfokú bíróság – ha e törvény kivételt nem tesz – a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző eljárással együtt hivatalból felülbírálja, ez a felülbírálat érvényesül a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések tekintetében is [Be. 590. § (1) bek., (2) bek., (5) bek. a) pont aa) alpont].
[25] Az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésének indokolása a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja és a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontjára alapított kizárt bíró eljárásával kapcsolatosan teljes mértékben helytálló. Az ítélőtábla által tizenegy pontban részletezett azon tények és indokok, melyek az elsőfokú bíróság által ítéletében megállapított tények és körülmények, valamint az ügy irataiból megállapítható tények és körülmények eltérő értelmezésével, az azokban rejlő ellentmondásokkal, valamint azoknak a pártatlanság követelményeinek nem megfelelő értékelésével összefüggésben megállapított indokaival foglalkozik, mindenben helytállóak. Az elsőfokú ítéletet meghozó bíró eljárása során az ítélőtábla határozataiban megjelöltek alapján megsértette a pártatlan, tárgyilagos eljárás következményeit. A bíró magatartása a rendelkezésre álló bizonyítékok, a bizonyítási eljárás, a nyomozó hatóság és az ügyészség eljárási cselekményeinek értékelése tekintetében nem volt objektív, nélkülözte a bizonyítási eljárás és a bizonyítási eszközök tárgyilagos, részrehajlás nélküli vizsgálatát és a bizonyítékok objektív értékelését. Az elsőfokú ítélet megállapításaira figyelemmel az első fokon eljáró bíró nem kizárólag az ügy tényeit, a tények alapjául szolgáló bizonyítékokat értékelte; továbbá ezen tények megítéléséhez szükséges jogszabályokat, valamint az általa hivatkozott 4/2002. BJE határozatban foglaltakat olyan módon értékelte, hogy azok – különösen a nyomozó hatóság és az ügyészség munkájának tényszerűséget nélkülöző egyes értékelései – alkalmasak voltak olyan látszat keltésére, hogy az ügyben eljáró bíró nem pártatlan. Különösen elfogadhatatlanok a nyomozó hatóság és az ügyészség tanúkihallgatással elérni kívánt céljaival kapcsolatos utalások, a szakértői bizonyítás értékelése során V. A. szakértő meghallgatásával kapcsolatosan kifejtettek és kiemelten a „volt szovjet-orosz, Visinszkij nevével fémjelzett” bizonyítási szemléletre történő hivatkozása. Az ítélet indokolásában a kritikainak szánt, de egyértelműen személyessé váló mondatok az eljárt bíró elfogultságát alapozzák meg (BH 2020.323.II.).
[26] Az ügyek tárgyilagos megítélése abban az esetben garantált, ha a bírák képesek kizárólag az ügy tényeit, a tények alapjául szolgáló bizonyítékokat, valamint a tények megítéléséhez szükséges jogszabályokat elszigetelten vizsgálni és értékelni. Minden olyan körülmény, amely ezeken kívül esik és egyúttal a felekhez vagy magához az ügyhöz kapcsolódik, azért sodorja veszélybe az adott ügy tárgyilagos elbírálását, mert képes befolyásolni a bíró mérlegelési tevékenységét. Éppen ezért a pártatlan eljárás garanciájának sérelme egyfelől a konkrét ügy elintézését, annak kimenetelét egyik vagy másik fél hátrányára befolyásolja. Másfelől ugyanakkor az ügyek elfogult, részrehajló megítélése a bírói hatalom tekintélyét, valamint a bíróság ítéleteibe vetett közbizalmat, így végső soron a jogállamiság értékrendjét erodálhatja (25/2013. (X. 4.) AB határozat [43] bekezdés).
[27] A Kúria a Bfv.I.1336/2020/17. számú határozatának [108] bekezdésében rámutatott: annak vitatása, hogy a bírósági eljárás lefolytatása során az eljáró bíró az eljárási cselekmény egyes szabályait milyen mértékben tartotta meg, azok sérelmével folytatta-e le a bizonyítási eljárást, ezzel kapcsolatos indokolási kötelezettségének eleget tett-e, és ha igen, milyen mértékben, önmagában nem adhat alapot annak megállapítására, hogy az ügyben eljáró bírótól az ügy elfogulatlan megítélése nem várható el. Az ügyben eljáró ügyész vagy védő kizárására sem kerülhet sor azon az alapon, hogy ügyészi vagy védői tevékenységét a büntetőeljárási törvény, valamint az ügyészi, ügyvédi törvény által előírt kötelezettségek milyen mértékű és színvonalú teljesítésével, vagy esetlegesen annak megszegésével teljesíti; kivéve, ha ezek alapján megállapítható, hogy vele szemben törvényben meghatározott kizárási ok áll fenn, a védő a terhelt érdekével ellentétes magatartást tanúsít, esetleg olyan további terhelt védelmét is ellátja, akinek érdekei a terhelt magatartásával ellentétesek. Az ügyben eljáró bíró esetében ugyanezen kritériumok érvényesek: az eljárási cselekmények lefolytatása, azok törvényessége, a meghozott határozatok jogszerűsége, a bizonyítási eljárás lefolytatásával kapcsolatos szabályok megtartása, az indokolási kötelezettség teljesítése az eljárás során biztosított rendes, illetve meghatározott esetekben rendkívüli jogorvoslat során biztosíthatók, önmagukban azonban nem eredményezhetik az ügyben eljárt bíró kizárását. Kivéve azonban, ha ez a bírói magatartás az ügyben résztvevő személyekkel szemben szubjektív pártatlanság kritériumainak megsértését jelenti, vagy az eljárás résztvevői számára, illetve külső szemlélő számára objektíven észlelhetően egy olyan személyi kapcsolatrendszer része, amely az eljárás egyes résztvevőjéhez, vagy más személyhez – aki meghatározó az eljárás lefolytatása menetében fűződő kapcsolatrendszer okán – kapcsolódása miatt objektíven is feltételezhetővé teszi, hogy ezen személyes kapcsolatra figyelemmel az eljárás elfogulatlan lefolytatása tőle nem várható. Jelen ügyben az első fokon eljáró bíró magatartása, a hatályon kívül helyező végzésben megjelöltek szerint a szubjektív pártatlanság kritériumainak megsértését jelenti, így veszélybe sodorja az adott ügy tárgyilagos elbírálását, mert képes befolyásolni – és jelen ügyben érzékelhetően befolyásolta is – a bíró mérlegelési tevékenységét. A hivatkozott alkotmánybírósági határozatban kifejtettek alapján a pártatlan eljárás garanciájának sérelmét jelenti, ha az ügy tárgyilagos megítélésének hiánya a konkrét ügy elintézését, annak kimenetelét egyik vagy másik fél hátrányára befolyásolja.
[28] Az elsőfokú bíró eljárása során tanúsított magatartása, az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtettek – mellyel kapcsolatban az ítélőtábla helyesen és kimerítően rögzítette azokat a tényeket és körülményeket, amelyek az elsőfokú bíróság érvelésének tárgyilagosságát kérdőjelezik meg –, a nyomozó hatóság és az ügyészség képviselőinek a sértett, illetve akkori törvényes képviselője tanúkihallgatásával kapcsolatos céljával összefüggésben rögzített feltételezései, a sértett kiküldött bíró útján történő kihallgatása során a figyelmeztetések valóban félrevezető értelemmel történő megfogalmazása, a szakértői bizonyítás során a szakértők együttes meghallgatásakor tanúsított magatartása, a szakértői vélemények ítéletben megjelölt értékelése során a szakértő minősítése, valamint az ügyészi tevékenységnek a szovjet-orosz bizonyítási rendszerhez történő hasonlítása nem csak az eljárás résztvevői számára, de külső szemlélő számára is azt a látszatot kelti, hogy az ügy elfogulatlan elbírálása az első fokon eljáró bírótól nem várható el. A kizárt bíró eljárása pedig a másodfokú eljárásban feltétlen hatályon kívül helyezést eredményez, az más módon nem orvosolható.
[29] A feltétlen hatályon kívül helyezési okok vizsgálata megelőzi az ítélet érdemi felülbírálatát, ezért arra figyelemmel, hogy a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt, a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontjára figyelemmel fennálló feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező ok megállapítása az ítélőtábla végzésében törvényesen történt, ez a hatályon kívül helyezést önmagában, más hatályon kívül helyezést eredményező ok, így a teljes megalapozatlanság vizsgálata nélkül is helye van. A Kúria az EBH 2019.B.9. számon közzétett határozatának III. pontjában rámutatott azonban arra is, hogy a törvényes okon alapuló hatályon kívül helyező végzésben a másodfokú bíróság rámutathat az ítélet részleges megalapozatlanságára is, ebből következően annak teljes megalapozatlanságára is megállapítást tehet.
[30] Az ítélőtábla végzésének indokolásában leírja, hogy a Kúriának törvényt rontó jogértelmezési lehetősége nincs. Az Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése értelmében a legfőbb bírósági szerv a Kúria. A 25. cikk (3) bekezdése szerint a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét. A Be. 6. § (4) bekezdése ezen rendelkezéseknek megfelelően mondja ki azt, hogy a Kúria határozatai ellen rendes jogorvoslatnak nincs helye. Mindezen, az Alaptörvényen és a büntetőeljárási törvényen alapuló rendelkezések alapján a Kúriának nem csak joga, de alkotmányos kötelezettsége is a jogegység biztosítása érdekében a törvény értelmezése. A Kúria a legfőbb bírói szerv, döntése rendes jogorvoslattal nem támadható, a Kúria Alaptörvényből eredő joga a jogszabályok értelmezése, amennyiben ez a jogalkalmazás egységessége érdekében szükséges, egyben alkotmányos kötelezettsége is.
[31] Az Alaptörvény 28. cikke értelmében a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[32] Mindezekre figyelemmel, a Kúria jogszabályértelmező tevékenysége az Alaptörvényből fakadó, a jogalkalmazás egységének biztosítására irányuló alkotmányos kötelezettségéből eredő tevékenység, melyet, mint a legfőbb bírói fórum, a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos cél szolgálatában végez. Annak megállapítására és véleményezésére, hogy a Kúria jogértelmezése törvényt rontó vagy sem, egyetlen alsóbb fokú bíróságnak sincs joga és lehetősége. Amennyiben a Kúria jogértelmezése a jogalkotó meglátása szerint nem egyezik az általa jogszabállyal elérni kívánt céllal, úgy alkotmányos felhatalmazáson alapuló joga, hogy a jogszabályi rendelkezést megváltoztassa. Amennyiben a Kúria jogértelmezése jogegységi határozatban minden bíróságra kötelező jelleggel ölt testet, annak Alaptörvényen alapuló kontrolljára az Alkotmánybíróság jogosult.
[33] A Kúria az Alaptörvényből eredő – jelen esetben a büntetőeljárási törvényben megjelenő – jogainak és kötelezettségeinek minden esetben eleget tesz.
[34] Az ítélőtábla által hivatkozott, helyesen Hkf.I.802/2019/4. számú határozatában a Kúria kifejtette, a fellebbezést elbíráló bíróság nem azt vizsgálhatja, hogy az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás valójában megalapozott-e, hanem csak azt, hogy amit a másodfokú bíróság megalapozatlanságként észlelt, az részleges vagy teljes körű-e. A fentiekből következően megalapozatlanság esetén a vizsgálat tárgya az, hogy a másodfokú bíróság által észlelt megalapozatlanság a Be. rendelkezései alapján jogkövetkezményként valóban hatályon kívül helyezést von-e maga után, avagy a fellebbviteli eljárásban kiküszöbölhető ([25]–[26]).
[35] E hivatkozott határozatban a Kúria megállapította, hogy a másodfokú határozat szerint az elsőfokú bíróság ítéletéből számos ellentmondás feloldása hiányzik, a bizonyítékok összhatásában való értékelése, összevetése is elmaradt. Az elsőfokú bíróság nem törekedett a tényállás valósághű megállapítására, az ítélet ellentmondó megállapításokat tartalmaz a bizonyítékokból megismerhető tények egybevetése és valódi értékelése helyett. A releváns részletek elemzése háttérbe szorult, a levont következtetések helyességéről pedig a mérlegelés súlyos okszerűtlensége folytán nem lehet meggyőződni. Ez nyilvánvalóan nem részleges, hanem teljes megalapozatlanságot eredményez ([33]–[35]).
[36] A jelen ügyben azonban az elsőfokú bíróság ítéletének teljes megalapozatlanságát valójában nem az okozza, hogy a tényállás teljes egészében felderítetlen, hanem hogy az elsőfokú bíróság valójában nem állapított meg tényállást [Be. 592. § (1) bek. a) pont].
[37] Az elsőfokú bíróság ítéletében a vádirat történeti tényállását ismertetve, saját ítéleti tényállását olyan módon rögzítette, hogy abban semmilyen ténymegállapítás nem szerepel a vád tárgyát képező cselekményekkel kapcsolatosan.
[38] A vádirati tényállásban, amely az elsőfokú bíróság ítéletében is rögzítésre került, 2016 januárjában, 2017. január vége felé és 2018. január vége felé rögzített egy-egy olyan cselekmény leírása szerepel, mely szerint a vádlott a sértett sérelmére, a vádiratban igen részletesen leírt, a nemi élet szabadsága elleni bűncselekmény elkövetését rögzíti. A bíróság ítéleti tényállásában a vád tárgyát képező cselekmények előzményeit és a vád tárgyává tett cselekmények vád szerint állított elkövető, sértett, illetve a sértett hozzátartozója részéről utóbb megnyilvánuló magatartást rögzíti.
[39] Az elsőfokú bíróság nem állapított meg tényállást a vád tárgyát képező cselekménnyel kapcsolatosan, nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a vád tárgyává tett cselekmények megtörténtek-e; ha igen, azokat a vádlott vagy más személy követte el; az elkövetésre mikor, milyen körülmények mellett került sor, a vád tárgyává tett cselekménnyel kapcsolatosan mely tények állapíthatóak meg, illetve mely tények megállapítása nem volt lehetséges.
[40] A Be. 6. § (1) bekezdése szerint a bíróság vád alapján ítélkezik.
[41] A Be. 6. § (2) bekezdése szerint a bíróságnak a vádról döntenie kell, a vádon túl nem terjeszkedhet.
[42] A Be. 6. § (3) bekezdése szerint a bíróság csak a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről dönthet és csak olyan cselekményt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz. A Be. 163. § (3) bekezdése szerint a bíróság az ítélkezés során a tényállást a vád keretein belül tisztázza. A Be. 561. § (3) bekezdés c) pontja tartalmazza a bíróság által megállapított tényállást.
[43] Mindezek alapján megállapítható, hogy a bíróság ügydöntő határozatának tényállásában a vád keretei között lefolytatott, a vád történeti tényállásában állított tények tárgyában megállapított valósághű tényeket kell tartalmaznia. A vád kereteit a vádirat történeti tényállásában írt cselekmények jelentik, azon túl, a tettazonosságot megsértő mértékben ténymegállapítást a bíróság nem tehet, ugyanakkor a vádat köteles kimeríteni, a vád történeti tényállásában rögzített cselekménnyel azonos lényegű (tettazonos) cselekménnyel kapcsolatban lefolytatott bizonyítás eredményeként tényállást kell megállapítania, mert ez a megállapított tényállás szolgál alapul a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítása kérdésében való döntésnek, a bűnösség megállapításának, a cselekmény minősítésének, illetőleg a büntetőjogi felelősség hiányára vont következtetésnek. Az ítélőtábla ugyan helytállónak tartotta azt a fellebbviteli főügyészségi hivatkozást, hogy az ítéletből még azt sem lehet megállapítani, hogy a cselekményt vagy annak vádlott általi elkövetését nem tartotta bizonyíthatónak a törvényszék, ennek következményeit azonban nem értékelte.
[44] Mivel az elsőfokú bíróság ítéletében a hatályon kívül helyező végzésben foglaltakra is figyelemmel nem állapított meg tényállást, annak hiányában értelemszerűen a másodfokú bíróság által végzendő kijavításnak sincs lehetősége; nem lehet ugyanis megállapítani, hogy az elsőfokú bíróság a vád tárgyává tett három cselekmény történeti tényállási elemei közül melyek tekintetében milyen megállapítást tett. Amennyiben a bíróság ítéletének tényállásában a vád történeti tényállásában megjelenő, a vád tárgyát képező cselekmény tekintetében ténybeli megállapításokat egyáltalán nem tesz, erre figyelemmel nem lehet azt megállapítani, hogy a vád tárgyában a hivatkozott rendelkezések szerinti törvényi kötelezettségének megfelelően lefolytatandó bizonyítás eredményeként milyen megállapításokat tett, abban az esetben – még akkor is, ha formálisan az ítéletben ilyen rész szerepel – tényállás megállapítására valójában nem kerül sor. Ha pedig a bíróság nem állapított meg tényállást, az ítélet teljesen megalapozatlan, annak orvoslására kizárólag a Be. 610. §-ában foglalt lehetőség áll rendelkezésre, a másodfokú bíróságnak nem ügydöntő végzésével hatályon kívül kell helyeznie az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kell utasítania.
[45] Mindezek alapján a Kúria a Be. 628. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel, tanácsülésen eljárva, az ítélőtáblának, mint másodfokú bíróságnak a törvényszék ítéletét hatályon kívül helyező végzését a Be. 630. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Hkf.I.112/2022/4.)