217. A jogerős ítélet érdemi indokolása során az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezési követelmény érvényesítése, a jogalkotói cél figyelembevétele nem mentesíti a bíróságot a felek által vitatott jogintézmény releváns elemeinek a konkrét [...]

A jogerős ítélet érdemi indokolása során az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezési követelmény érvényesítése, a jogalkotói cél figyelembevétele nem mentesíti a bíróságot a felek által vitatott jogintézmény releváns elemeinek a konkrét ügyre irányadó tételes jogszabályi rendelkezésekkel való összevetésén alapuló indokolás teljesítése alól [2013. évi CCXXXVVII. törvény (Hpt.) 3. § (1) bek. b) pont, 6. § (1) bek., 7. § (2) bek.; 337/2017. (XI. 14.) Korm. rendelet (Jtcsr.)].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű felperes mint dolgozó és adós, a II. rendű felperes mint adóstárs, valamint a perben nem szereplő B. Cs. L. mint készfizető kezes 2018. december 28. napján „Megállapodás a munkáltatói támogatásról és annak feltételeiről” címmel, 29022/86-7/2018. kölcs. számon munkáltatói kölcsönszerződést kötöttek az I. rendű felperes munkáltatójával mint hitelezővel, a lakáscélú munkáltatói kölcsönről szóló 44/2012. (VIII. 29.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) alapján. A munkáltatói kölcsönszerződés 1. pontja értelmében „a (…) Bank-nál vezetett lakásalap pénzforgalmi számlájáról, saját erő kiegészítésére 4 200 000 Ft, azaz négymillió-kétszázezer forint kamatmentes munkáltatói kölcsönt nyújt a (…) Bank illetékes fiókja útján, amelyből az I. rendű felperest a szolgálati jogviszonya alapján a BM rendelet 12. §-ában meghatározott feltételek szerint kedvezmény illeti meg. A kölcsön összege a belterület (…) helyrajzi számú (albetétesítést követően: …/B/3 hrsz.-ú) 2 lakószobás lakóingatlan megvásárlásához volt felhasználható. A munkáltatói kölcsönszerződés 12. pontjában az adós hozzájárult, hogy a (…) Bank, illetve annak illetékes fiókja a (…) mint hitelező javára jelzálogjogot, valamint az azt biztosító elidegenítési és terhelési tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztesse.
[2] A felperesek és az adóstárs 2019. január 10. napján „Megállapodás (munkáltatói kölcsön visszafizetésére)” címmel szerződést kötöttek a (…) Bank, a munkáltató által az adós részére nyújtott munkáltatói kölcsönnek a munkáltatói kölcsönszerződésben foglalt feltételek szerinti törlesztéséről és az adós nevén kölcsönszámla vezetéséről. A munkáltatói kölcsön összegét a (…) Bank folyósította, az esedékes törlesztőrészleteket a (…) Bank által vezetett kölcsönszámlára kellett teljesíteni.
[3] A felperesek a 2020. augusztus 2. napján született második gyermekükre figyelemmel kérelmet terjesztettek elő a három- vagy többgyermekes családok lakáscélú jelzáloghitel-tartozásainak csökkentéséről szóló 337/2017. (XI. 14.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Jtcsr.) meghatározott támogatási feltételeknek való megfelelés megállapítása iránt.
[4] Az alperes a 37947/11/2020. iktatószámú határozatával a felperesek kérelmét elutasította. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperesek azért nem felelnek meg a támogatási feltételeknek, mert a kérelmükben megjelölt (…) azonosító számú kölcsönszerződés a (…) Bank által kiadott igazolás szerint nem minősül lakáscélú jelzáloghitelnek. Utalt a Jtcsr. 2. § (1) bekezdés 4. pont a) vagy b) pontjában foglalt követelményekre, és rögzítette, hogy a 2017. november 14. napját követően kötött munkáltatói kölcsön vonatkozásában nem igényelhető a támogatás, mivel nem minősül a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 6. § (1) bekezdés 76. pontja szerinti forintalapú lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződésnek.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperesek keresetükben kérték az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését. Álláspontjuk szerint a kérelmük mindenben megfelelt a Jtcsr.-ben előírt feltételeknek, mivel a BM rendelet 4. § (3) bekezdés f) pontja értelmében az ingatlanra jelzálogjogot kell bejegyezni, így az általuk kötött munkáltatói kölcsönszerződés megfelel a Hpt. 6. § (1) bekezdés 76. pontjában rögzített fogalomnak. Kérték továbbá a szerződés szerinti és a kérelmük pozitív elbírálása esetén fizetendő csökkentett törlesztő részlet közötti különbözet megfizetésére kötelezni az alperest. Perköltségigénnyel éltek.

Az elsőfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság a 2021. október 21. napján kelt 104.K.701.417/2021/9. számú jogerős ítéletében az alperes 37947/11/2020. iktatószámú határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte, a Kp. 89. § (1) bekezdésének b) pontja és a 92. § (1) bekezdés d) pontja alapján. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a kölcsönszerződést a Jtcsr. hatályba lépését követően (2018. december 28-án) kötötték a felek, ezért a Jtcsr. 2. § (1) bekezdés 4. pont b) pontja értelmében lakáscélú jelzáloghitelnek a Hpt. 6. § (1) bekezdés 76. pontja szerinti forint alapú lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződés minősül. Megállapította, hogy a felperesek által kötött szerződés megfelel a Hpt. 6. § (1) bekezdés 76. pontjában foglalt kritériumoknak, hiszen ingatlanra alapították, jelzálogjog fedezete mellett és a felek által rögzített hitelcél lakóingatlan vásárlása volt. Hivatkozott az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezésre és rögzítette, hogy álláspontja szerint a jogalkotói cél figyelembevétele mellett a jogalkotónak nem lehetett az a szándéka, hogy a jelzáloghitel elengedés köréből kizárja a lakáscélú, jelzálogjoggal biztosított munkáltatói kölcsönszerződést kötőket, még akkor sem, ha a munkáltatói kölcsönszerződést nem pénzügyi intézménnyel kötötték, de azt pénzügyi intézmény folyósította. A megismételt eljárásra iránymutatásként előírta, hogy a felperesek kérelmét a rendelkezésre álló közigazgatási iratok alapján akként kell elbírálni, hogy a felperesek által kötött munkáltatói kölcsönszerződés megfelel a Hpt. 6. § (1) bekezdés 76. pont b) alpontjában írt forintalapú lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződésnek és ez okból a felperesek kérelme nem utasítható el.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[8] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, mivel az álláspontja szerint sérti a Jtcsr. 2. § (1) bekezdés 4. pontját, a 4. § (1) bekezdését, valamint a Hpt. 6. § (1) bekezdés 76. pontját. Kifejtette, hogy a közigazgatási határozatot arra alapozta, hogy a felperesek azért nem felelnek meg a Jtcsr.-ben meghatározott támogatási feltételeknek, mert a kérelmükben megjelölt munkáltatói kölcsönszerződés az azt folyósító bank által kiadott igazolás alapján nem minősül lakáscélú jelzáloghitelnek. Rámutatott, hogy a Jtcsr. 2. § (1) bekezdés 4. pontja alapján lakáscélú jelzáloghitel a Hpt. 6. § (1) bekezdés 76. pontja szerinti forintalapú lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződés. Az elsőfokú bíróság következtetését tévesnek tartotta, azon jogértelmezés elfogadása esetén akár a magánszemélyek között létrejött kölcsönszerződés is jogosultságot keletkeztetne az adott támogatási forma igénybevételére. Kifejtette, hogy a (…) Bank csupán a kölcsönszámla vezetését vállalta, továbbá a munkáltatói kölcsönt nyújtó megbízásából és nevében a jelzálogjog bejegyzése során eljárt, azonban a munkáltatói kölcsön nyújtására a BM rendelet alapján került sor, amely szabályozza a kölcsön nyújtásának feltételeit, visszafizetésének módját, mértékét. Előadta, hogy a munkáltatói kölcsönökre a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) rendelkezései, míg a hitelintézetek által nyújtott lakáshitelekre a Hpt. rendelkezései az irányadók, álláspontja szerint a munkáltató kölcsönökre nem terjed ki a Hpt. tárgyi és személyi hatálya. A Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontja és a 7. § (2) bekezdése alapján hivatkozott arra, hogy az üzletszerűen végzett hitel és pénzkölcsön nyújtása minősül pénzügyi szolgáltatásnak, amelyet kizárólag pénzügyi intézmény végezhet. Az I. rendű felperes munkáltatója nem minősül sem hitelintézetnek, sem pénzügyi vállalkozásnak, továbbá a munkáltatói kölcsön nem felel meg a Hpt. szerinti pénzügyi szolgáltatásnak, ugyanakkor a Jtcsr. értelmében a támogatás alapjául kizárólag a Hpt. 6. § (1) bekezdés 76. pontja szerinti forintalapú lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződés fogadható el, tehát olyan jogügylet, amely a Hpt. hatálya alá tartozik. Hivatkozott a Győri Törvényszék 101.K.700.194/2021/7. számú ítéletére, amely megállapította, hogy a munkáltatói kölcsön nem minősül a Hpt. hatálya alá tartozó lakáscélú jelzáloghitelnek. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában érdemi alátámasztás nélkül cáfolja a hitelintézet álláspontját és kijelenti, hogy a Jtcsr. hatályba lépését követően kötött munkáltatói kölcsönszerződés megfelel a Hpt. szabályainak. Hangsúlyozta, hogy a közigazgatási határozat meghozatala során a Jtcsr. 9. § (3) bekezdés a) pont aa) alpontjában foglaltak szerint járt el, amely rendelkezés értelmében a kölcsönt nyújtó pénzintézet jogosult annak megítélésére, hogy a kérelemmel érintett kölcsön Hpt. szerinti vagy sem, döntését a jogszabály által meghatározott bizonyítékra alapozta.
[9] A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelemben kérték a jogerős ítélet hatályában fenntartását, annak helyes jogi és ténybeli alapjaira tekintettel, továbbá kérték az alperes kötelezését a jelen perrel felmerült perköltség megfizetésére.

A Kúria döntése és jogi indokai

[10] Az alperes felülvizsgálati kérelme – a következők szerint – alapos.
[11] A Kúria a 2. sorszámú végzésével az alperes felülvizsgálati kérelmét a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa), ab) és ad) alpontjának az alkalmazásával befogadta. A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdésének, továbbá a Kp. 120. § (5) bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között, a rendelkezésre állt iratok és bizonyítékok alapján vizsgálhatja felül. Az alperes a munkáltatói kölcsön Jtcsr. alkalmazása szempontjából való minősítését, valamint az elsőfokú ítéletnek az ahhoz kapcsolódó érdemi indokolása hiányát sérelmezte. Az alperes felülvizsgálati érveivel összefüggésben a Kúria a következőket emeli ki.
[12] Az alperes azon hivatkozása, hogy a Jtcsr. 9. § (3) bekezdés a) pont aa) alpontjában foglaltak szerint járt el, a (…) Bank megkeresése útján és nyilatkozata alapján állapította meg, hogy a kérelemmel érintett munkáltatói kölcsön nem felel meg a Jtcsr. 2. § (1) bekezdés 4. pont b) alpontja szerinti lakáscélú jelzáloghitelnek, önmagában nem teszi megalapozottá a felülvizsgálati kérelmet. A munkáltatói kölcsön elsőfokú bíróság általi minősítése helyességének vizsgálata körében ugyanis nem annak van jelentősége, hogy az alperes milyen bizonyítékok alapján jutott arra a következtetésre, hogy a munkáltatói kölcsön tekintetében nem állnak fenn a Jtcsr.-ben meghatározott kritériumok, hanem annak, hogy a levont következtetés, ezáltal a minősítés az irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelel-e.
[13] A tényállás körében nem volt vitatott, hogy a munkáltatói kölcsön nyújtója, míg annak folyósítása és a számlavezetés tevékenysége során járt el a (…) Bank, miként az sem volt vitatott, hogy a felperesek által igénybe vett lakáscélú munkáltatói kölcsön jelzálogjoggal biztosított.
[14] A jelzálogjoggal biztosított munkáltatói kölcsön tekintetében az alperes helytállóan mutatott rá a pénzügyi intézmény által nyújtott hitel és a munkáltatói kölcsön között fennálló eltérésekre. Az elsőfokú bíróság az ítéletét az Alaptörvény 28. cikkében előírt jogalkotói cél vizsgálatára alapította, ennél fogva nem vizsgálta a munkáltatói kölcsön sajátosságait, hogy azt nem pénzügyi intézmény nyújtotta, arra a Hpt. szabályai nem terjednek ki, mivel a Hpt. személyi és tárgyi hatályára figyelemmel a Hpt. 6. § (1) bekezdés 76. pontjában definiált pénzügyi szolgáltatások a pénzügyi intézmények által nyújtott hitel- vagy kölcsönszerződést jelentik. A Kúria hangsúlyozza, hogy a felperesek által kötött munkáltatói kölcsönszerződésből egyértelműen megállapítható, hogy arra nem a Hpt., hanem a BM rendelet szabályai az irányadók, a BM rendelet pedig nem pénzügyi szolgáltatást, hanem a szolgálati jogviszonyhoz kapcsolódó munkáltatói támogatást, juttatást szabályoz. A munkáltatói kölcsön tehát nem üzleti alapú hitel- és pénzkölcsönnyújtás, hanem a szolgálati jogviszonyra figyelemmel kamatmentesen adott támogatás, amely támogatás visszafizetését, annak idejét és mértékét a szolgálati jogviszony időtartama és fennállása is befolyásolja. A BM rendeletből, valamint a közigazgatási iratok között rendelkezésre álló munkáltatói kölcsönszerződésből megállapítható, hogy a kamatmentesen nyújtott kölcsönt nem kell teljes egészében visszafizetni, mivel a szolgálati jogviszony időtartamára tekintettel a BM rendelet a tartozás egy részének visszafizetése alól kedvezményt biztosít, ugyanakkor a szolgálati jogviszony megszüntetéséhez is fűz a munkáltatói kölcsönt érintő jogkövetkezményeket. Ezeket a körülményeket az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, így az alperes érvelése kellően alátámasztja az ítélet érdemi indokolásának a hiányát, továbbá azt is, hogy a Hpt. rendszerétől eltérő, a Hpt. hatálya alá nem tartozó jogügylet valósult meg a felperesek és a (…) között.
[15] A felperesek a felülvizsgálati kérelemben a Jtcsr. feltételrendszerét akként értelmezték, hogy a jelzálogalapú lakáscélú hitel kritériumnak a munkáltatói kölcsön megfelel, az pedig nem jelentős, hogy ki a hitelező, mivel a Hpt. 6. § (1) bekezdés 76. pontja ezt nem szabályozza. A Kúria rámutat arra, hogy a Hpt. 6. § (1) bekezdés 76. pontja a lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződés fogalmát a Hpt. rendszerében adja meg, amelyből az is következik, hogy az adott fogalom a hitelezőre és a pénzügyi szolgáltatási tevékenységre vonatkozó szabályoktól nem függetleníthető. A Jtcsr. 2. § (1) bekezdés 4. pont b) alpontja tekintetében nemcsak a hitelcélnak, hanem – miként arra az alperes a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott – a hitelező személyének is jelentősége van, mivel a Hpt. 6. § (1) bekezdés 76. pontja a pénzügyi szolgáltatásként, hitelező által nyújtható hitelek körében határozza meg a lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződés definícióját. Ez összességében a Jtcsr. rendelkezéseiben is kifejezésre jut, mivel a támogatással összefüggésben – akár a hitel fennállásának igazolása, akár a jogosulatlanul igénybe vett támogatás miatti felelősség körében – a pénzügyi intézményt nevesíti, amely alatt a Jtcsr. 2. § (1) bekezdés 5. pontja a magyarországi székhellyel vagy fiókteleppel rendelkező hitelintézetet és pénzügyi vállalkozást érti, azaz azokat a pénzügyi intézményeket, amelyek a Hpt. 7. §-a szerint is pénzügyi szolgáltatásra jogosultak. A (…) nem tartozik a pénzügyi intézmények körébe, az általa nyújtott munkáltatói kölcsön a BM rendelet alapján nyújtott munkáltatói támogatás. Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolása során a Jtcsr. jogalkotói célját értékelte, amelyből eredően annak már nem tulajdonított jelentőséget, hogy a munkáltatói kölcsönszerződést a felperesek nem pénzügyi intézménnyel kötötték.
[16] A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt, a Győri Törvényszék 101.K.700.194/2021/7. számú ítélete vonatkozásában elfogadta a felperesek azon hivatkozását, hogy az nem precedensképes, ezért az abban foglaltakat a felülvizsgálati eljárás során nem vizsgálta.
[17] A Kúria helyt adott annak az alperesi érvelésnek, miszerint az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában érdemben nem támasztotta alá, hogy a Jtcsr. hatályba lépését követően kötött munkáltatói kölcsönszerződés megfelel a Hpt. szabályainak. A Kúria rögzíti, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletének rendelkező részével összhangban álló indokolást adott, az Alaptörvény 28. cikke alapján, azonban kizárólag a jogalkotó szándékából kiindulva vonta le azt a következtetést, hogy a jogalkotónak nem lehetett szándéka a lakáscélú, jelzálogjoggal biztosított munkáltatói kölcsönszerződés adósainak kizárása a támogatásból. Ugyanakkor ezen indokolás a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseken, a tételes jogi normákon túlterjeszkedő következtetéshez vezetett. A tételes jogi normában ugyanis az jelenik meg, hogy a jogalkotó a pénzügyi intézmények által nyújtott jelzálogalapú lakáscélú hitelek terheit kívánta csökkenteni, a lakáscélú munkáltatói kölcsönt azért nem vonta be a támogatott körbe, mert az eleve kamatmentes juttatás, amelyből a munkáltató további kedvezményt is biztosít.
[18] A Kúria hangsúlyozza, hogy az Alaptörvény 28. cikke szerinti követelmény érvényesítése a jogszabály értelmezését segíti, azonban nem ad felhatalmazást a jogszabályi rendelkezés kereteinek indokolatlan kitágítására és nem mentesít az érdemi indokolás alól, amelynek – a jogalkotói cél mellett – ki kell terjednie a peres felek által vitatott jogintézmény sajátosságainak és a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek az összevetésére is. A Jtcsr. a jelzálogjog alapú lakáscélú kölcsön fogalmát a Hpt. szerinti definícióra visszautalva szabályozza, nem áll fenn olyan szabályozási hiányosság vagy jogszabályi ellentmondás, amely az Alaptörvény 28. cikke alapján a jogalkatói cél kizárólagos figyelembevételét indokolná vagy a Jtcsr. tételes jogi rendelkezésének jogalkalmazói kitágítását szükségessé tenné, így az elsőfokú ítélet érdemi indokolását kellő alappal hiányolta az alperes.
[19] A Kúria az Alaptörvény 28. cikkében foglalt jogértelmezési rendelkezés körében utal az Alkotmánybíróság határozataiban megnyilvánuló követelményekre. Kiemeli egyrészt azt, hogy a tételes szabályok felülírása, kitágítása már nem jogértelmezési, hanem contra legem jogalkalmazási – tulajdonképpen már jogalkotási – tevékenység. Ezzel összefüggésben a 3026/2015. (II. 9.) AB határozat [27] pontja rögzíti, hogy „A jogállamiság elvéből, követelményéből az is következik, hogy a jogértelmezés nem válhat a jogalkalmazó szerv önkényes, szubjektív döntésének eszközévé. Ellenkező esetben sérülne a jogbiztonság követelménye, a jogalkalmazó szervek döntéseire vonatkozó kiszámíthatósági és előre láthatósági elvárás.” Másrészt, az Alkotmánybíróság a 23/2018. (XII. 28.) AB határozat [30] pontjában kiemelte, hogy „pusztán az a tény, hogy a bíróság a jogszabály céljának vizsgálata után azzal ellentétes tartalmú döntést hoz, nem eredményez minden esetben és feltétlenül alaptörvény-ellenességet. Egy ilyen követelmény a jogrend működőképességét veszélyeztető rugalmatlanságát idézhetné elő. Maga az Alaptörvény 28. cikke is akként fogalmaz, hogy a jogértelmezésnek a jogszabály célját elsősorban kell figyelembe vennie, és nem zárja ki, hogy a jogszabály tartalmának megállapításakor a bíróság egyéb szempontokra is figyelemmel legyen, és hogy ezek mérlegelése során, indokolt esetben, a jogszabály eredeti céljával ellentétes következtetésre jusson.” Az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett érvek mentén a Kúria úgy értékelte, hogy a konkrét tényállás mellett a Hpt. szerinti jelzálogalapú lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződés, a BM rendelet alapján munkáltatói támogatásként juttatott, jelzáloggal biztosított, kamatmentes lakáscélú munkáltatói kölcsön, valamint a releváns jogszabályi rendelkezések összevetése az érdemi indokolás megfelelő alapját képezheti.
[20] A fentiekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[21] Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak az ítéletet a konkrét ügy tényállására vonatkozó tételes jogszabályi rendelkezések keretei között, a munkáltatói kölcsön és a Hpt. szerinti lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződés sajátosságaira is kiterjedően kell indokolnia. Az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezési követelmény érvényesítése nem eredményezheti kizárólag a jogalkotói célon alapuló indokolást, továbbá a tételes jogszabályi rendelkezések jogalkalmazás szintjét elérő kitágítását sem.

(Kúria Kfv.I.37.021/2022/7.)