180. Ha a személyiségi jogaiban megsértett felperes a nemzeti közösségének aktív tagja, akkor az általa követelt sérelemdíj mértékének meghatározásakor a jogsértés következményeit is ennek figyelembevételével kell értékelni [...]

Ha a személyiségi jogaiban megsértett felperes a nemzeti közösségének aktív tagja, akkor az általa követelt sérelemdíj mértékének meghatározásakor a jogsértés következményeit is ennek figyelembevételével kell értékelni, vagyis annak kell alapvető jelentőséget tulajdonítani, hogy ebben a szűkebb társadalmi közegben a kifogásolt közlések miként hatottak a felperes személyének megítélésére [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:45. § (2) bek., 2:52. § (2)–(3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes több évtizede él Magyarországon. 2000-ben vette fel az S. nevet, korábban az M. nevet viselte, az üzleti életben „Sz. A.”-ként ismert. A felperes a nemzeti közösségének aktív tagja, az üzleti tevékenységének központja egy b.-i ingatlan, ahol 2004 óta arab bútorokkal és festményekkel kereskedik. Az üzlethelyiséget magában foglaló épületen a szír zászló, míg az üzlet kirakatában a jelenlegi szír elnök Bassár el-Aszad portréja látható. Az üzlet már akkor is működött, amikor a Magyarország területére érkezett és Nyugat-Európába tartó külföldi személyek a Keleti Pályaudvaron és környékén jelentős számban föltorlódtak.
[2] A felperessel szemben a rendőrség 2009 januárjában intézkedett, amikor terrorcselekmény előkészülete miatt indult nyomozás során házkutatást tartottak nála. Az intézkedés sajtónyilvánosságot kapott, egy internetes újság 2009. január 21-én cikket közölt róla, amelyben a felperest is megszólaltatták.
[3] Az I. rendű alperes 2016 elején az oknyomozó újságírás támogatásaként mentorprogramot indított, amelynek kitűzött célja az volt, hogy a jelentkezők gyakorló újságírók mellett sajátítsák el a szükséges ismereteket azáltal, hogy publikálható újságcikkek készítésében vesznek részt. A programban gyakornokként a III. rendű alperes is részt vett, és mentorával, az újságíróként dolgozó II. rendű alperessel közösen feldolgozandó témaként az arab üzleti érdekeltségek feltérképezését választották. A III. rendű alperes ennek érdekében az általa begyűjtött nyilvános adatokat összegezve a cikk mellékleteként grafikont és térképvázlatot készített. A II. rendű alperes azt igyekezett felderíteni, hogy az érintett személyi körből kik azok, akik a legális üzleti tevékenység mellett esetlegesen illegális tevékenységben is részt vehetnek.
[4] A II. rendű alperes az általa elkészített és a III. rendű alperes munkáját is tartalmazó cikk tervezetét (a továbbiakban: tervezet) 2016. március 25-én a következő közleménnyel továbbította az I. rendű alperesnek: „Azt tudni kell a bírálónak, hogy ez nem cikk, hanem az összegyűjtött infók kézirata!”. A II. rendű alperes a tervezet megküldése előtt a publikáláshoz szükséges szakmai ellenőrzést és a munkáltatója által megkövetelt jogászi szemléletű vizsgálatot nem végezte, illetve végeztette el. A III. rendű alperessel is közölte, hogy az együttműködésük eredményeként publikálandó cikk nem készült.
[5] Az I. rendű alperes 2016 áprilisában – a II–III. rendű alperesek tudta és beleegyezése nélkül – a II. rendű alperestől kapott tervezetet közzétette, amely a felperesről és „Sz. A.”-ról mint két különböző személyről – egyebek mellett – az alábbi állításokat tartalmazta:
– „a kétezres évek elején terrorizmussal összefüggésben volt a rendőrség látókörében” (a továbbiakban: 1. számú közlés),
– „közvetve vagy közvetlenül, de részt vett az embercsempészetben” (a továbbiakban: 2. számú közlés),
– „közülük néhányan már korábban is a hatóságok (rendőrség, NAV, TEK) látókörében voltak, mert illegális üzletekhez (cigarettacsempészet, kábítószer-kereskedelem) is közük van” (a továbbiakban: 3. számú közlés),
– „a hatóságok látókörében vannak, … az egyikük S. S. A.” (a továbbiakban: 4. számú közlés),
– „S.-t 2004-ben a rendőrség egyszer őrizetbe vette, a lakásán házkutatást tartott és kihallgatta” (a továbbiakban: 5. számú közlés),
– „S. – részben a múltja, részben az A.-portrés üzletében tapasztaltak miatt – most is a terrorelhárítás látókörében van” (a továbbiakban: 6. számú közlés),
– „eredeti neve A. F., eredetileg szunnita volt, később áttért siának és alavitának, ekkor vette fel az S. a-D. (magyarra átírva S.) nevet” (a továbbiakban: 7. számú közlés),
– „A menekültválság alatt S. több embert elszállásolt a T.-ben, akiket később Nyugat-Európába, többek között Belgiumba szállítottak” (a továbbiakban: 8. számú közlés),
– „az alvilágban jól ismert” (a továbbiakban: 9. számú közlés),
– „Sz. A. cigarettacsempészetben, kábítószerüzletben érdekelt, de a migrációs válság idején teljesen áttért az embercsempészetre” (a továbbiakban: 10. számú közlés).
[6] A felperes 2017 januárjában szerzett tudomást az I. rendű alperes által közzétett tervezetről, és 2017. május 24-én indított pert az alperesek ellen. Az I. rendű alperes a kereset 2018. január 26-án történt közlésének másnapján a tervezetet a honlapjáról törölte, és miután értesült az érintett tartalom visszakereshetőségéről, 2018. június 15-én az oldal üzemeltetőjétől kérte annak eltávolítását.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[7] A felperes módosított keresetében az 1., 3., 4., 5., 6. és 7. számú közlés esetében annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperes a nyilvánosságra hozatallal, a II–III. rendű alperesek pedig az I. rendű alperes részére nyilvánosságra hozatal céljából történő továbbítással megsértették a jóhírnevét és a személyes adatok védelméhez való jogát. A 2., 8., 9. és 10. számú közlés tekintetében a keresete annak megállapítására irányult, hogy az alperesek ugyanezen magatartásaikkal megsértették a jóhírnevét. Emellett kérte az alpereseknek a további jogsértéstől való eltiltását, valamint 2 000 000 forint sérelemdíj és annak 2016. május 1-jétől járó késedelmi kamatainak egyetemleges megfizetésére kötelezését.
[8] Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében a 2., 7., 8. és 10. számú közlés vonatkozásában a jóhírnév megsértését, míg a 4., 5., 6. és 7. számú közlés kapcsán a személyes adatok védelméhez való jog megsértését elismerte. A sérelemdíj mértékét eltúlzottnak tartotta. Egyebekben a kereset elutasítását kérte.
[9] A II–III. rendű alperesek érdemi ellenkérelme a kereset teljes elutasítására irányult.

Az első- és a másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság – a másodfokú bíróság 2.Pf.20.641/2019/3/II. számú hatályon kívül helyező végzése folytán megismételt eljárásban meghozott – ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes az 1., 4., 5., 6. és 7. számú közlés nyilvánosságra hozásával megsértette a felperes személyes adatainak védelméhez fűződő személyiségi jogát. Megállapította továbbá, hogy az I. rendű alperes a valótlan tartalmú 7., 8. és 10. számú közlés nyilvánosságra hozásával megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát. Az I. rendű alperest a felperes személyiségi jogainak további megsértésétől eltiltotta. Kötelezte az I. rendű alperest 300 000 forint sérelemdíj és 2016. május 1-jétől járó késedelmi kamatának a felperes javára történő megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[11] Döntését a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:43. § e) pontjára, a 2:45. § (2) bekezdésére, a 2:51. § (1) bekezdés a) és b) pontjára, 2:52. §-ára, a 6:48. § (1) bekezdésére és 6:532. §-ára alapította.
[12] A felperes személyes adatok védelméhez való jogának I. rendű alperes általi megsértését a 4., 5., 6. és 7. számú közlés esetében az I. rendű alperes elismerésére tekintettel állapította meg. Ugyanezen jogsértést az 1. és 3. számú közlésnél azért tartotta megállapíthatónak, mert álláspontja szerint az azokban feltüntetett adatok nyilvánosságra hozatala a felperes magánéletébe való indokolatlan és szükségtelen beavatkozásnak minősült. Hangsúlyozta, hogy bár a tervezet közvetett tárgya, a hatóságoknak a migrációs válsággal kapcsolatba hozott veszélyre való felkészültsége kiemelt érdeklődésre számot tartó közügynek tekinthető, ez a tájékoztatás iránti igény konkrét nevek nyilvánosságra hozatala nélkül is kielégíthető lett volna.
[13] A felperes jóhírneve I. rendű alperes általi megsértését a 2., 7., 8. és 10. számú közlés vonatkozásában az I. rendű alperes elismerésére figyelemmel állapította meg. Az e személyiségi jog megsértésének megállapítása iránti kereset elutasítását az 1., 3., 4., 5., 6. és 9. számú közlés tekintetében a következőkkel indokolta. Figyelembe vette azt a felperes által is beismert tényt, hogy vele szemben rendőri intézkedésre került sor, amelynek során a rendőrség terrorcselekmény miatt fegyvert és robbanóanyagot keresett nála a házkutatás alkalmával. Ehhez képest az intézkedés időpontjának téves megjelölését – a tartalom egészére és a közzététel idejére is tekintettel – lényegtelen tévedésnek tartotta. Az 1., 3., 4. és 6. számú közlésben megjelent „hatósági, terrorelhárítási látókör” kifejezés értelmezésével kapcsolatban egyetértett az I. rendű alperessel abban, hogy az nem szükségszerűen potenciális elkövetőkénti azonosításra utal. Ebből a szempontból lényegesnek tartotta, hogy a felperes az üzletének elhelyezkedése, importtevékenysége és az üzlet külső megjelenése miatt is szükségszerűen felkeltette a hatóságok figyelmét. A múltbeli, nem vitatott rendőri intézkedés alapján is megalapozottnak tartotta azt a következtetést, hogy a felperes a hatóságok látókörében áll, mivel potenciálisan kapcsolatba kerülhet olyan személyekkel, akik a hatóságok számára figyelmet érdemelnek. A 9. számú közlést illetően az alperesek részéről bizonyítottnak találta, hogy „Sz. A.”-t korábban kifejezetten veszélyes bűnelkövetőként azonosították.
[14] A további jogsértéstől való eltiltást azzal indokolta, hogy a kifogásolt tartalom felett az I. rendű alperes rendelkezik.
[15] A sérelemdíj mértékének meghatározásakor értékelte, hogy a felperes saját elmondása szerint egy jól körülhatárolható üzleti világban tevékenykedik, és az ismerősei, üzletfelei a sérelmezett állítások valótlanságával tisztában vannak. Az I. rendű alperes honlapjának látogatottsági adatai alapján megállapította, hogy a kifogásolt tartalom jelentős nyilvánosságot nem kapott. Figyelembe vette azt is, hogy az I. rendű alperes haladéktalanul intézkedett az elérhetőség megszüntetése iránt. Jelentőséget tulajdonított továbbá annak, hogy a felperessel szembeni rendőri intézkedésről, esetleges alvilági kapcsolatairól korábban is jelent meg adat a nyilvánosság előtt.
[16] A II. rendű alperessel szemben előterjesztett kereset elutasítását azzal indokolta, hogy a II. rendű alperes nem csupán nem bírt tudomással a nyilvánosságra hozatalról, de kifejezetten rögzítette is annak tilalmát, amikor azt maga is az összegyűjtött információk kéziratának minősítette. Mivel pedig a III. rendű alperes tevékenysége nyilvánosan elérhető adatok összegyűjtésében és összegzésében, továbbá azok szemléltetésében merült ki, ezért a keresetet az ő vonatkozásában is megalapozatlannak találta.
[17] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett – a felperes személyes adatok védelméhez való joga, valamint a 7., 8. és 10. számú közlés esetében a jóhírneve megsértésének megállapítására, az I. rendű alperesnek a további jogsértéstől való eltiltására és 300 000 forint sérelemdíj kötelezésére vonatkozó – rendelkezését nem érintette, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, és megállapította, hogy az I. rendű alperes az 1., 2., 3. és 6. számú közlésben foglalt valótlan tények állításával is megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát; az I. rendű alperes által a felperes részére fizetendő sérelemdíj összegét 1 500 000 forintra felemelte. Egyebekben a per főtárgya tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését helybenhagyta.
[18] Mindenekelőtt rögzítette, hogy bár az I. rendű alperes a 2. számú közlés vonatkozásában is elismerte a jogsértést, és erre ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság is utalt, a jogsértést mégsem állapította meg. Emiatt erről az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása körében rendelkezett.
[19] A keresetben ugyancsak jóhírnevet sértőként feltüntetett 1., 3. és 4. számú közlést ténylegesen azonos jelentéstartalmúnak tartotta. Az írásnak a PK 12. számú állásfoglalás szerinti értelmezése alapján egyértelműnek minősítette: a felperes személyének a hatóságok látókörében való szerepeltetése azt közvetíti az átlagolvasó számára, hogy a felperes jogellenes tevékenységet folytat, így cigarettacsempészetet, kábítószer-kereskedelmet vagy a terrorizmus valamilyen módon való támogatását. Érvelése szerint ezek a közlések a felperesnek a jogellenes saját cselekményei okán a hatóságok általi fokozott megfigyelését állítják. Ehhez képest pusztán abból a tényből, hogy korábban a felperes lakóhelyén házkutatást tartottak, nem tartotta levonhatónak a felperes által folytatott illegális tevékenységre vonatkozó következtetést. Emiatt, a szóban forgó tényállítások valóságalapjának az I. rendű alperes általi bizonyítottságának hiányára tekintettel a jóhírnév megsértését ebben a körben is megállapította.
[20] Ezzel szemben az 5. számú közlés esetében a keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezés helybenhagyását azzal indokolta, hogy az I. rendű alperes valótlan tényt nem állított.
[21] A 6. számú közlést szintén tényállításnak minősítette, de annak valóságát az I. rendű alperes részéről nem találta bizonyítottnak. Álláspontja szerint abból a tényből, hogy a felperes lakóhelyén évekkel korábban házkutatást tartottak, és az üzletében el-A. portré került kihelyezésre, nem következik, hogy a felperes a terrorelhárítás látókörében van. A közlés jelentéstartalmát itt is abban határozta meg, hogy a felperest potenciális jogellenes cselekmény miatt figyelik. Erre tekintettel a jóhírnév megsértését állapította meg.
[22] A 9. számú közlés vonatkozásában egyetértett az elsőfokú bíróság által kifejtett indokokkal, ezért a keresetet elutasító ítéleti rendelkezést helybenhagyta.
[23] A sérelemdíj mértékével összefüggésben értékelte, hogy a felperes nem minősül közéleti szereplőnek, és a magánéletével kapcsolatosan olyan jellegű adatokat tettek közzé, és olyan valótlanságokat állítottak, amelyek mind a saját személyében, mind abban a közegben, amelyben származása okán is aktív életet él, súlyos hátrányokkal jártak. Figyelemmel volt arra, hogy mind a felperes előadása, mind az indítványára kihallgatott tanú vallomása szerint ebben a közegben megbotránkozást váltott ki a felperes hitének megváltoztatására vonatkozó valótlan állítás. Ezt az ember személyes énjének egyik legbelső aspektusával kapcsolatos valótlan állítást olyannak tekintette, mint ami köztudomásúan súlyos hátrányokat okoz az érintettnek. Emellett a sérelemdíj mértékének jelentős felemelését azzal indokolta, hogy a felperessel kapcsolatban valótlanul állították súlyos bűncselekmények elkövetését. A fellebbezésben kért további, a keresettel egyező marasztalást azért mellőzte, mert az I. rendű alperes a felperes jelzését követően a sérelmezett közléseket tartalmazó írást az internetes oldaláról haladéktalanul eltávolította, és az írás egyéb módon való elérhetőségének megszüntetése érdekében is eljárt. Figyelembe vette továbbá, hogy az oldalt felkeresők száma csekély volt, jóllehet az információ egyéb úton való elterjedése – különösen egy kisebb közösségben jól ismert személy esetében – független a tényleges megtekintési számtól.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[24] A jogerős ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak részbeni, a jóhírnév megsértésének a 2. számú közlés esetében való megállapítását meghaladó hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének – a II–III. rendű alpereseket megillető elsőfokú perköltség összegére is kiterjedő – helybenhagyását kérték.
[25] Megsértett jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1) bekezdését, valamint a Ptk. 2:45. § (2) bekezdését és a 2:52. § (2)–(3) bekezdéseit jelölték meg.

A Kúria döntése és jogi indokai
[30] A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott.
[31] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 271. § (1) bekezdés c) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak a jogerős határozatnak csupán a kamatfizetésre, illetve a perköltségre vonatkozó rendelkezései ellen. Mivel a II–III. r. alperesek felülvizsgálati kérelme kizárólag a jogerős ítéletnek a javukra megítélt elsőfokú perköltség összegének leszállításáról szóló rendelkezése ellen irányult, ezért ebben a körben felülvizsgálatnak nem lehetett helye.
[32] A Kúria a régi Pp. 275. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezése sérti a régi Pp. 206. § (1) bekezdését, a Ptk. 2:45. § (2) bekezdését, valamint a 2:52. § (2) és (3) bekezdését.
[33] A felülvizsgálati kérelem alapján a következő kérdésekben kellett állást foglalni: egyrészt az 1., 3. és 6. számú közlés sérti-e a felperes jóhírnevét, másrészt a másodfokú bíróság részéről indokolt volt-e a felperes javára megítélt sérelemdíj összegének 300 000 forintról 1 500 000 forintra való felemelése.
[34] Az előbbi jogkérdéshez kapcsolódóan az alperesek megsértett jogszabályhelyként a jóhírnévhez való jogról rendelkező Ptk. 2:45. § (2) bekezdése mellett a Pp. 279. § (2) bekezdését jelölték meg. Ez az eljárásjogi jogszabályhely – a Pp. 629. §-ában és 630. § (1) bekezdésében meghatározott – időbeli hatályára tekintettel nem volt alkalmazható, a perben még a régi Pp. rendelkezései voltak irányadók. Mivel azonban a felülvizsgálati kérelemben tartalmilag helyesen történt hivatkozás a jogszabálysértés tényére, és csak a megsértett jogszabályhely megjelölése volt téves, ezért a régi Pp. 272. § (3) bekezdése szerint a fentiek ellenére sem volt akadálya annak, hogy a Kúria az ugyancsak a bizonyítás eredményének mérlegeléséről szóló, azonos tartalmú régi Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértését vizsgálja.
[35] Az 1., 3. és 6. számú közlés esetében mindkét fokú bíróság abból indult ki, hogy azok ténylegesen azonos vagy legalábbis hasonló jelentéstartalommal bírnak, és ezzel a felülvizsgálati kérelmükben az alperesek is egyetértettek. Mindhárom tényállítás ugyanis arra vonatkozó utalást tartalmaz, hogy a felperes különböző okokból a hatóságok látókörében volt, illetve van. Mindez – a felülvizsgálati kérelemben előadottaknak megfelelően – nem jelenti annak hamis látszatának keltését, hogy a felperes ellen büntetőeljárás van folyamatban, de – ahogyan a jogerős ítélet indokolása is rögzíti – a felperesnek a hatóságok általi fokozott megfigyelésével azonosítható. A másodfokú bíróság a szóban forgó közlések értelmezésekor abban sem tévedett, hogy azok a fokozott megfigyelés okaként kivétel nélkül valamely jogellenes tevékenység folytatását jelölik meg. A felperest – a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett 2. számú közlésben szerepeltetett embercsempészet mellett – terrorizmussal, cigarettacsempészettel és kábítószer-kereskedelemmel hozzák kapcsolatba. Ennélfogva az alperesek alaptalanul vitatták a tényállítások sértő jellegét. Az 1. számú közlés tekintetében ugyanakkor a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy annak valóságtartalma bizonyítatlan maradt. E tényállítás jóhírnevet sértőnek a másodfokú bíróság álláspontja szerint sem tekinthető 5. számú közlésben foglaltakon alapul. Azok szerint a felperest „2004-ben a rendőrség egyszer őrizetbe vette, a lakásán házkutatást tartott és kihallgatta”. Ezekből – az időpont kivételével – az alperesek által a perben csatolt okirat (újságcikk) tartalmával bizonyított és a felperes beismerése folytán is valónak elfogadott tényekből levont következtetésnek minősül az, hogy a felperes „a kétezres évek elején terrorizmussal összefüggésben volt a rendőrség látókörében”. Ehhez képest az értelmezés során a bíróságok által már felhívott, a személyiségi jogi perekben is megfelelően alkalmazandó PK 12. számú állásfoglalás II. pontjára figyelemmel az időpont téves megjelölése – ahogyan arra az elsőfokú bíróság is helyesen utalt – olyan, a felperes megítélése szempontjából közömbös pontatlanságnak, lényegtelen tévedésnek számít, amelynek a kereset megalapozottságának vizsgálatakor jelentőséget tulajdonítani nem lehetett. A másodfokú bíróság ugyanakkor helyesen állapította meg, hogy az I. rendű alperes a 3. és 6. számú közlés valóságát nem bizonyította, sem a cigarettacsempészet és kábítószer-kereskedelem miatti korábbi, sem a terrorelhárítás általi jelenlegi fokozott megfigyelésének tényét alátámasztó bizonyítékot nem szolgáltatott. Mindezek alapján a jogerős ítéletnek a felperes jóhírnevének megsértését az 1. számú közlés tekintetében megállapító rendelkezése sérti a régi Pp. 206. § (1) bekezdését és a Ptk. 2:45. § (2) bekezdését.
[36] A másodfokú bíróság a sérelemdíj mértékének meghatározásakor a régi Pp. 206. § (1) bekezdés sérelmének megfeleltethető bizonyítékmérlegelési hibát nem vétett. E döntésének oka – a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal szemben – nem a bizonyítékok felülmérlegelése, és arra tekintettel az adott körben lényeges tények eltérő megállapítása, hanem az elsőfokú eljárásban már feltárt hátrányok jelentőségének eltérő megítélése volt. Ez pedig – a felülvizsgálati kérelemben a jogszabályi rendelkezés tartalmán keresztül sem hivatkozott régi Pp. 206. § (3) bekezdése mellett – a Ptk. 2:52. § (2) és (3) bekezdésének alkalmazását jelentette. Emiatt a felülvizsgálat alapjául is ezek az anyagi jogi jogszabályhelyek szolgáltak.
[37] A felperest arra tekintettel illette meg sérelemdíj, hogy az I. rendű alperes a keresetben feltüntetett közlések nyilvánosságra hozatalával a jóhírnevét és a személyes adatainak védelméhez való jogát is megsértette. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított sérelemdíj összegének jelentős felemelését a felperest ért súlyos hátrányokkal indokolta. Ezzel kapcsolatban abból a tényből kellett kiindulni, hogy a több évtizede Magyarországon élő felperes a nemzeti közösségének aktív tagja. Éppen ezért a jogsértés következményeit is ennek figyelembevételével kellett értékelni, vagyis annak kellett alapvető jelentőséget tulajdonítani, hogy ebben a szűkebb társadalmi közegben a szóban forgó közlések miként hatottak a felperes személyének megítélésére. Ennélfogva a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatásának – mint a Ptk. 2:52. § (3) bekezdésében meghatározott szempontok egyikének – vizsgálatakor sem lehetett meghatározó, hogy a kifogásolt tartalom – az I. rendű alperes honlapjának látogatottsági adatai szerint – az eltávolításáig szélesebb körű nyilvánosságot nem kapott. Az adott nemzeti közösséghez tartozó és a felperest jól ismerő tanú vallomása szerint a közösségen belül nagyobb visszhangja volt a felperesre vonatkozó állításoknak. Azok közül a leginkább sérelmesnek a felperes vallási hovatartozásának megváltoztatásáról, az „áttéréséről” szóló állítást nevezte. A tanúvallomás ugyanakkor a felperesnek azt az előadását is alátámasztotta, hogy a felperes ismerősei és üzletfelei tisztában voltak az állítások valótlanságával. Ehhez képest a tanú is csak az állítások lehetséges negatív hatásairól, azoknak az említett közösségen belüli ellentétek kiélezésére való alkalmasságáról számolt be. Nem volt figyelmen kívül hagyható az sem, hogy a felperessel szemben a terrorcselekmény előkészülete miatt folytatott nyomozás során foganatosított házkutatás már korábban sajtónyilvánosságot kapott. A felróhatóság mértékének értékelésekor pedig mindkét fokú bíróság helyesen tulajdonított jelentőséget annak a ténynek, hogy az I. rendű alperes a felperes jelzését követően nyomban intézkedett a sérelmezett tartalom eltávolításáról és az egyéb módon való elérhetőségének megszüntetéséről. A felülvizsgálati kérelemben előadottakkal szemben viszont semmiféle befolyása nem lehetett a sérelemdíj összegére annak, hogy a felperes egyéb jogvédelmi eszközöket nem vett igénybe, és a perben egyezség megkötésére nem volt hajlandó. Mindezek figyelembevételével a Kúria a sérelemdíj mértékét 600 000 forintban állapította meg, és ennek megfelelően határozott a jogerős ítéletnek a Ptk. 2:52. § (2) és (3) bekezdését sértő rendelkezésének hatályon kívül helyezéséről, valamint az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezésének megváltoztatásáról.
[38] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését részben – az I. rendű alperes által a felperes részére fizetendő perköltségre és az eljárási illeték viselésére is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletnek a „kétezres évek elején terrorizmussal összefüggésben volt a rendőrség látókörében” közléssel kapcsolatos keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta. A felperesnek fizetendő sérelemdíj összegének vonatkozásában az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és azt 600 000 forintra emelte fel. Egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

(Kúria Pfv.IV.20.963/2021/6.)