179. Rendkívüli halál esetén a rendőri szervnek az eljárás során együtt kell működnie az ügyfelekkel, az eljárást úgy kell lefolytatni, hogy az ne sértse a hozzátartozók kegyeleti jogait.

Rendkívüli halál esetén a rendőri szervnek az eljárás során együtt kell működnie az ügyfelekkel, az eljárást úgy kell lefolytatni, hogy az ne sértse a hozzátartozók kegyeleti jogait. Ennek elmulasztása esetén az ügyfél megalapozottan érvényesít a kegyeleti jog megsértésére alapított követelést [2016. évi CL. törvény (Ákr.) 2. § (2) bek. a) pont, 5. § (2) bek. a) pont; 351/2013. (X. 4.) Korm. rendelet 9. § (1)–(2) bek.; 1999. évi XLIII. törvény 24. § (2) bek.; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:51. § (1) bek. a) pont; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 279. § (1) bek., 406. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes édesapja 2018. október 31. napján rosszulléte következtében egy kirakatüvegbe esett, a baleset okozta nyaki sérülései következtében életét vesztette. Halálát az alperes közigazgatási hatósági eljárás keretében vizsgálta, és 2018. november 5. napján elrendelte az elhunyt boncolását, amelynek elvégzésére egy igazságügyi orvostani intézetet rendelt ki. A végzésben szerepelt, hogy az eljáró hatóság a boncolás foganatosítása után az elhunyt eltemetéséhez, illetve elhamvasztásához az engedélyt megadja. A boncolást 2018. november 7. napján végezték el, de a szakvélemény elkészítésére az orvostani intézet további határidő biztosítását kérte.
[2] A felperes az édesapja halálának időpontjában külföldön tartózkodott, és a halálesetről csak utólag értesült. A felperes 2018. november 9. napján személyesen fordult a Rendőr-főkapitánysághoz információért. Bejelentette, hogy ügyféli jogokat kíván gyakorolni az eljárásban, és a temetésről ő fog gondoskodni. Az elérhetőségeinek bejelentése mellett kérte, hogy nagyapja mellett őt is tájékoztassák az eljárás befejezéséről. Az alperes képviseletében P. J. rendőr főhadnagy szóban tájékoztatta a felperest a temetés és a kötelezően szükséges boncolás viszonyáról is: elmondta, hogy elrendelték a hatósági boncolást, ez pár napon belül megtörténik, és az elhunyt utána hamvasztható és temethető. Arról is tájékoztatta a felperest, hogy a temetésre kizárólag a boncolás elvégzése után van mód. Ezt a felperes úgy értette, hogy a temetéssel kapcsolatos mindennemű ügyintézés is csak a boncolás lezárását követően kezdhető meg.
[3] A felperes a személyes tájékoztatást követően a temetés intézésének megkezdése érdekében 4–5 alkalommal telefonon kereste az eljáró rendőrkapitányságot, ahol érdeklődött a boncolási jegyzőkönyv megérkezéséről. Kérdésére azt a tájékoztatást kapta, hogy a jegyzőkönyv megérkezését követően zárják le az ügyet, és az erről szóló határozatot részére kézbesítik.
[4] Az orvostani intézet megbízott igazgatója 2018. november 23. napján megkereste a Polgármesteri Hivatal Szociális Osztályát azzal, hogy a boncolás óta eltelt időben a holttest eltemetése ügyében hozzátartozó nem jelentkezett, ezért kérte a köztemetésről történő intézkedést. A felperes édesapját hamvasztást követően 2019. január 9. napján temették el.
[5] A rendőrkapitányság 2018. december 27. napján meghozott határozatában megállapította, hogy a felperes édesapjának halála baleset következménye. A határozatot a felperesnek mint ügyfélnek is kézbesíteni rendelte.
[6] A felperes 2019. február 27. napján a hagyatéki ügyben kitűzött meghallgatáson a közjegyzőtől szerzett tudomást arról, hogy édesapja holttestét elhamvasztották, hamvait 2019. január 9. napján köztemetés keretében temették el. A tudomásszerzést követően a felperes a Polgármesteri Hivatalhoz fordult, ahol részletes tájékoztatást kapott a történtekről, és ekkor kapta meg a Temetkezési Intézet 2018. december 20-i nyilvántartási adatlapjának és az orvostani intézet vezetője 2018. november 23-i iratának másolatát.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, az alperes megsértette néhai édesapjához fűződő kegyeleti jogát, a hozzá fűződő jó emlékhez való jogát, végső nyughelye megválasztásának jogát, azon jogát, hogy megválaszthassa azt a helyet, ahol a jövőben le kívánja róni a kegyeletét, az iránta érzett tiszteletét; azon jogát, hogy méltó módon édesapja vallásának megfelelően, református egyházi szertartás keretében, tisztes temetés során búcsút vehessen, azon jogát, hogy a temetésnek és temetési szertartásnak a módját megválaszthassa –, azzal, hogy az alperes 2018. november 7. és 2019. január 9. napja között elmulasztotta értesíteni az édesapja holtteste eltemettetésének lehetőségéről. Ez a mulasztás megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy édesapjától méltó búcsút vehessen, édesapja holttestét méltó módon eltemettethesse. Kérte a személyiségi jogsérelem miatt az alperes kötelezését 2 000 000 forint sérelemdíj, ennek 2018. december 31. napjától a törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére.
[8] Az alperesi védekezés ismeretében tagadta, hogy őt vagy nagyapját az eltemettetés lehetőségéről értesítették volna, utóbbit csak a halálesetről tájékoztatták.
[9] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a jogszabályi kötelezettségeinek eleget tett: az elhunyt édesapját mint hozzátartozót értesítette a halálesetről, a felperest kérelmére ügyfélként ismerte el és együttműködött vele, személyes megjelenése során az eljárással és a temetési ügyintézéssel kapcsolatosan tájékoztatta. Hivatkozott arra is, hogy a felperes a hatósági eljárás befejezéséről szóló határozatot nem vette át, az „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza. Jelezte, hogy a hatósági boncolás elrendeléséről szóló végzés tartalmazza a temetéshez, illetve hamvasztáshoz szükséges engedélyt, a felperes ezzel kapcsolatban nem nyújtott be észrevételt vagy kifogást. A felperes által sérelmezett helyzet nem a tájékoztatás elmulasztása miatt következett be.

Az első- és a másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette a felperesnek az édesapjához fűződő kegyeleti jogát azzal, hogy elmulasztotta értesíteni édesapja holtteste eltemettetésének lehetőségéről. Kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 1 000 000 forint sérelemdíjat, ennek 2019. január 9. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[11] Rámutatott, a tényállás megállapítása során figyelemmel volt arra, hogy az alperes nem csatolt olyan okiratot, amely igazolná, hogy a felperest tájékoztatta az édesapja eltemettetésének lehetőségéről. Az alperes kiemelt nyomozója tanúvallomásában elmondta, hogy az általános rend szerint rendkívüli haláleseteknél a rendőrség a boncolás elrendeléséről tájékoztatja az orvostani intézetet, tehát azt a végzést, amelynek utolsó bekezdése rendelkezik a temetési és hamvasztási engedélyről ennek az intézetnek küldik meg. Ezt a végzést az ügyfél nem kapja meg. Az alperes arra hivatkozott, hogy a felperest személyes megjelenésekor részletesen tájékoztatták a jogairól és a temethetőség menetéről, de ezt a felperes előadása nem támasztotta alá. A felperes arra hivatkozott, hogy az alperesnél személyes eljárása során a temettetést maga vállalta, és ezt az alperes kiemelt nyomozójának tanúvallomása megerősítette, és azt is elmondta, hogy az alperes az orvostani intézetet nem tájékoztatja arról, ki az eltemettetésre kötelezett, ők a hozzátartozót tájékoztatták arról, hol intézheti a temetést vagy a hamvasztást.
[12] A kihallgatott másik tanú, az alperesi ügyintéző elmondta, hogy a felperessel telefonon összesen 4–5 alkalommal beszéltek, és a felperes mindig azt kérdezte, hogy a boncolási jegyzőkönyv megérkezett-e már, és erre a kérdésre válaszul a tanú arról tájékoztatta őt, hogy majd az ügy lezárásáról szóló határozatot kézbesítik a részére, ami meg is történt.
[13] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy jelen per nem közigazgatási per, azok az érvek, amelyek a hatósági eljárás tisztességességére vagy jogszerűségére vonatkoztak, csupán a polgári jogi felróhatóság vizsgálatának körében lehetnek jelentősek, míg az az alperesi érvelés, hogy a felperes a közigazgatási hatósági eljárásban részére fennálló jogorvoslati lehetőségeivel élt-e, nem képezte az eljárás tárgyát.
[14] A kegyeleti jog [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:50. §] mint személyiségi jog érvényesíthetőségének alapja az, hogy az ember halálával jogképessége ugyan megszűnik, ugyanakkor egyéniségének, cselekedeteinek és betöltött szerepeinek hatása tovább él. Ezért a Ptk. a meghalt személy kegyeleti jogát és emlékét védelemben részesíti. A kegyeleti jog körében vannak olyan jogosultságok, amelyek a holttest sorsával, a temetőkkel, temetkezéssel, a sírokkal kapcsolatosak.
[15] Az alperes sem vitatta, hogy a hamvasztást követő köztemetés nem felelt meg sem az elhunyt, sem a felperes számára. A felperes elvesztette azt a lehetőséget, hogy méltó módon búcsúzhasson el az édesapjától, hogy megválaszthassa végső nyughelyét, és azt a helyet, ahol leróhatja tiszteletét, kegyeletét és emlékezhet. A felperes nem tudta az édesapját a vallásának megfelelően eltemettetni. A kegyeleti jogba tartozó jogosultságok – amelyek a felperest megillethetik – részben a temetőkről és a temetkezésről szóló törvényben szabályozottak, de ezek sem adnak kimerítő felsorolást, csak példálózó jellegűek.
[16] Az alperes hivatkozott a Ptk. 6:519. §-a szerinti mentesülési okra, a felróhatóság hiányára. Az elsőfokú bíróság elfogadta, hogy az alperes részéről megtörtént a tájékoztatás, de nem olyan tartalommal, ami lehetővé tette volna a felperes számára, hogy a méltó eltemettetésről gondoskodhasson. Az alperes gyakorlata – amelyet a bizonyítékok is alátámasztottak – az volt, hogy a temetés lehetőségéről egy olyan végzésben rendelkezett, amelyet az ügyfélnek, jelen esetben a felperesnek nem kézbesített, azt a boncolást végző intézménynek küldte meg. Az orvostani intézetnek ráadásul nem is lehetett tudomása arról, hogy a felperes az alperes előtt akként nyilatkozott, hogy a temettetéssel kapcsolatos tennivalókat ő kívánja intézni. Az alperes részéről a felróhatóság hiányát az elsőfokú bíróság nem állapította meg. Az alperesi védekezésben megjelenő károsulti közrehatással kapcsolatban kifejtette, hogy a felperes számos alkalommal érdeklődött az ügy állása felől. Tény, hogy nem jelezte, számára hiányos lenne a temetéssel kapcsolatos tájékoztatás, mert azt egyértelműnek és világosnak tartotta, a boncolási jegyzőkönyv alpereshez érkezését követően tudja majd megkezdeni az intézkedést a temetés megszervezéséről.
[17] Az elsőfokú bíróság az első kereseti kérelmet alaposnak találta, és megállapította a jogsértést, mivel az alperesi mulasztás következtében a felperes tudomása nélkül az édesapját hamvasztással, köztemetés keretében temették el, ezáltal megfosztva őt attól a lehetőségtől, hogy a temetés körülményeit (a helyét, a szertartás formáját, jellegét, a sírhely helyét) megválaszthassa, és édesapjától méltó búcsút vehessen.
[18] A Ptk. 2:52. § (1), (2) és (3) bekezdésének felhívását követően az elsőfokú bíróság a sérelemdíj mértékét az eset összes körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és a környezetére gyakorolt hatására – tekintettel egy összegben határozta meg. Nem fogadta el azt a felperesi megközelítést, hogy a kegyeleti jogsértés egyes elemeit, jogosultságokat külön véve, összesen három eltérő összegű sérelemdíjat állapítson meg. A kegyeleti jog egyes részelemeinek önmagukban nincs jelentőségük, az egységes kegyeleti jog sérelme miatt a bíróság egy sérelemdíjról határoz. A sérelemdíj iránti igény megalapozásához a jogsértés tényén kívül további hátrány bizonyítására nincs szükség. A jogsértés ténye önmagában sérelemdíjjal szankcionálható, bizonyított hátrány nélkül is, de az összegszerűség megállapításánál jelentőséget kap a sértettet ért hátrány, annak mértéke.
[19] Az elsőfokú bíróság köztudomású tényként értékelte, hogy a közeli hozzátartozók eltemettetése, a róluk történő megemlékezés, holttestük méltó nyugalomba helyezése az emberi méltóság részjogosultsága, alapvető emberi igény és a gyászfolyamat társadalmilag beágyazott része. Az elsőfokú bíróság kétséget kizáróan meggyőződött arról, hogy a felperes számára nemcsak az édesapja elvesztése jelentett traumatikus élményt, hanem az ezt követő méltatlanságok sorozata is, ami miatt nem tudta megadni édesapjának és önmagának azt a kellően tisztességes temetést, amelyet szeretett volna. A felperes által követelt sérelemdíjat azonban eltúlzottnak tartotta, és azt alacsonyabb összegben, 1 000 000 forintban állapította meg a Ptk. 6:48. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamatfizetési kötelezettség mellett.
[20] Az ítélet ellen a felperes és az alperes is fellebbezett.
[21] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
[22] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére okot adó körülményt [a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 380. §] nem észlelt. Megállapította azonban, hogy az elsőfokú bíróság ítélete az irányadó anyagi jognak nem felel meg, a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi következtetés vonható le, ezért az elsőfokú ítéletet a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta.
[23] Kifejtette, azokban az esetekben, amikor a fél által hivatkozott személyiségi jogsértés közhatalmi tevékenységgel áll okozati összefüggésben, a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait szem előtt tartva kell vizsgálni a felelősség fennállását. Az alperes közhatalmi feladatot látott el, ha e tevékenysége során kárt vagy hátrányt okoz, és az ezt okozó jogsértésre hivatkozik a kereset, akkor nem hagyható figyelmen kívül a Ptk. 6:548. § (1) bekezdése. Ez esetben a sérelemdíj iránti igény jogalapjának megállapításához együtt kell alkalmazni a Ptk. 2:52. § (1) és (2) bekezdését, valamint a 6:548. § (1) és (2) bekezdését.
[24] A közhatalom gyakorlása során a sérelemdíj fizetését megalapozó személyiségi jogot sértő eljárás, intézkedés esetén, ha csak személyiségvédelmi alapon vizsgálná a bíróság a keresetet, az kiüresítené a Ptk. 6:548. § (1) bekezdése alapján fennálló kártérítési felelősség intézményét. Az állandó és egységes bírói gyakorlatként hivatkozott arra, hogy a közigazgatási szerv felelőssége csak a kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedés vagy mulasztás esetén állapítható meg (BH 1996.311.). A felperes keresetét – többek között – a szabálytalan rendőrhatósági intézkedésre (mulasztásra) alapította, ennek okán állította személyiségi jogának megsértését.
[25] A halottvizsgálatról és a halottakkal kapcsolatos eljárásról szóló 351/2013. (X. 4.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) szabályai alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes ügyfélként elismerte a felperest [9. § (2) bekezdés], akit tájékoztatott az elhunyt elszállításának tényéről és a holttest tárolásának helyéről [37. § (4) bekezdés], továbbá 2018. november 5. napján meghozott 01050-169/177-2/2018. rk. számú határozatában kiállította a felperes édesapjának az eltemettetéséhez és elhamvasztásához szükséges engedélyt. Ezt meghaladóan a boncolási jegyzőkönyv megérkezését követően a halál okát megállapító határozatát megkísérelte kézbesíteni az elhunyt köztemetésének időpontját megelőzően [42. § (1) bekezdés] a felperesnek.
[26] A Korm. rendelet 7. § (1) bekezdése alapján a rendkívüli halállal kapcsolatos hatósági eljárás során alkalmazandó általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 85. § (1) bekezdése szerint a határozatot a hatóságnak az ügyféllel kell közölnie, ezért a hatósági boncolást elrendelő határozatot, a 2018. november 9. napjától ügyféli jogait gyakorló felperessel a meghozatalkor nem kellett közölnie. Ezért a rendőri szervnek a határozat közlésének elmaradását az elsőfokú bíróság által felrovó gyakorlat az adott esetben nem volt jogszabálysértő.
[27] A rendkívüli halál esetén követendő rendőri eljárásról szóló 24/2014. (VII. 11.) ORFK utasítás (a továbbiakban: ORFK utasítás) II. fejezet 1. címének 5. pontja alapján a hatósági eljárás megindításáról, az elhunyt elszállításának tényéről és a holttest tárolásának helyéről az alperes tájékoztatta az eltemetésre kötelezetteket, e vonatkozásban a hozzátartozók kegyeleti jogaiknak közvetlen megsértését a perben nem is állították. A hozzátartozók és így a felperes kegyeleti jogainak érvényesülése biztosítva volt [II. fejezet 9. pont]. A felperes számára a holttest tárolási helyén történő jelentkezése vagy bármely temetkezési szolgáltató felkeresése, illetve megbízása a temetés lebonyolításával, valamint telefonon történő érdeklődése esetén a temetés intézésére vonatkozó konkrét felvilágosítás kérése lehetővé tette volna kegyeleti jogának gyakorlását. Ezt tiltó vagy kizáró hatósági intézkedés nem történt, a hatóság tájékoztatásának félreérthetősége nem minősül kirívó jogsértésnek.
[28] A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Ttv.) alapján nem volt vitás a felperest megillető tisztességes és méltó eltemetés jogának [1. § (1) bekezdés] alapelve, továbbá az sem, hogy a felperes köteles és egyben jogosult is volt eltemetni az édesapját az általa megválasztott módon [19. § (1) bekezdés és 20. § (1) bekezdés d) pont]. Ugyanakkor a 24. § (1) bekezdése szerint a halottat csak jogszabályban előírt orvosi vizsgálat és az erről szóló halottvizsgálati bizonyítvány alapján szabad eltemetni vagy elhamvasztani. Az erre vonatkozó alperesi tájékoztatás okszerű volt. A Ttv. 24. § (2) bekezdése alapján pedig az elhunyt eltemetéséhez, elhamvasztásához az eljáró hatóság engedélye is szükséges, amelyet a rendőri szerv határozatával ugyancsak megadott.
[29] A jogerős ítélet szerint nem volt olyan közigazgatási eljárási vagy anyagi jogi szabály, amelyet az alperes megsértett volna. Nem volt olyan kirívó jogértelmezési hiba vagy mulasztás, amely megalapozta volna az alperes felelősségét a felperes által állított kegyeleti jog megsértésében. Az érdemben és döntő részben okszerű és pontos alperesi tájékoztatás félreértése a temetési ügyintézés megkezdhetősége körében nem állt összefüggésben az alperes jogellenes vagy vétkes tevékenységével, illetve mulasztásával. Az alperes munkatársai úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt.
[30] Utalt a másodfokú bíróság arra, hogy a felperes az édesapja eltemetéséről történő értesüléséig eltelt majd’ három hónapban nem kereste és nem is jelentkezett az elhunyt tárolási helyén. Arra sem volt peradat, hogy bármely temetkezési szolgáltatót a Ttv. 25. § (1) bekezdése szerinti temetési szolgáltatási tevékenység elvégzése végett, vagy az általa megjelölt sz.-i temetési hely tulajdonosát a temetés miatt felkereste volna.
[31] Jogsértés hiányában a másodfokú bíróság szerint a sérelemdíj iránti igény nem volt alapos, így annak összegszerűségét és a felperes erre vonatkozó fellebbezését nem kellett vizsgálat tárgyává tennie.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[32] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte oly módon, hogy a sérelemdíj összegét 2 000 000 forintra, ennek 2019. január 9. napjától számított késedelmi kamatára kérte felemelni, másodlagosan másodfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra és új határozat hozatalára.
[33] Megsértett jogszabályi rendelkezésként a Ptk. 2:42. § (2) bekezdését, a 2:51. § (1) bekezdés a) pontját, a 2:51. § (2), a 2:52. § (1), (2) és (3) bekezdését, a Korm. rendelet 37. § (4) bekezdését, az ORFK utasítás II. fejezet 1. címének 5. és 6. pontját, a Ttv. 1. § (1), a 19. § (1) és (4), a 20. § (2) és a 24. § (2) bekezdését és a Pp. 83. § (1) és (2) bekezdését jelölte meg.
[43] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
 
A Kúria döntése és jogi indokai
[47] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
[48] A Pp. 406. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással lehet kérni. Az e tárgyban irányadó 1/2016. (II. 15.) PK vélemény értelmében a felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következik, hogy a Kúria kizárólag a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél által megjelölt, tartalmában is kifejtett anyagi és eljárásjogi jogszabálysértéseket vizsgálhatja. A felülbírálat tartalmi és perjogi kereteit a felülvizsgálati kérelem határozza meg [Pp. 413. § (1) bekezdés b), c) pont, 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3., 4.].
[49] A Ttv. 24. § (2) bekezdése értelmében, ha a halál körülményeinek vizsgálatára hatósági vagy büntetőeljárás indult, az elhunyt eltemetéséhez, elhamvasztásához az eljáró hatóság engedélye is szükséges. A Korm. rendelet 7. § (1) bekezdésére figyelemmel a rendkívüli halállal kapcsolatos hatósági eljárás során az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény (a továbbiakban: Ákr.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése szerint a rendkívüli halállal kapcsolatos hatósági eljárás során – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – ügyfélnek kizárólag a halott eltemettetésére köteles személy minősül, de a (2) bekezdés alapján ügyfélnek kell elismerni az elhunyt azon közeli hozzátartozóját, aki ezt kéri.
[50] Az Ákr. az alapelvek között szabályozza, hogy a hatóság a hatásköre gyakorlása során a szakszerűség, az egyszerűség, az ügyféllel való együttműködés és a jóhiszeműség követelményeinek megfelelően jár el [2. § (2) bekezdés a) pont], valamint, hogy a hatóság biztosítja az ügyfél számára, hogy jogait és kötelezettségeit megismerhesse, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását [5. § (2) bekezdés a) pont].
[51] Az ORFK utasítás szintén alapelvi jelleggel tartalmazza, hogy az eljárás során a rendőri szerv együttműködik az ügyfelekkel, az eljárást – különösen a halottszemlét – úgy kell lefolytatni, hogy az ne sértse a hozzátartozók kegyeleti jogait [II. fejezet 1. cím 4., 5. pont].
[52] Mindezeknek a jogszabályoknak és egyéb, az alperesre kötelező előírásoknak az Alaptörvény 28. cikkének megfelelő értelmezése arra a következtetésre vezet, hogy a temetési, hamvasztási engedélyt tartalmazó határozatot az alperesnek akkor is közölnie kell az ügyféllel, az ilyen minőségben jelentkező hozzátartozóval, ha ő csak e határozat meghozatala után, de még a temetés előtt válik az eljárásban ügyféllé, hiszen ő maga az engedély jogosítottja, a temetéssel kapcsolatos ügyintézéshez szüksége van arra, hogy a hatóság részéről az engedély megadottnak minősül. A szakszerűség és az együttműködési kötelezettség követelményének ez a magatartás felelt volna meg, ez biztosíthatta volna a felperesnek, hogy a jogait és kötelezettségeit megismerhesse, így segítette volna az ügyfél jogainak gyakorlását.
[53] Ehelyett az alperes szóban és sorozatosan hiányosan, félreérthető tájékoztatás adott a laikus felperesnek. A felperes 2018. november 9-i jelentkezésekor, amikor jelezte, hogy az ügyfél jogait kívánja gyakorolni, nem adott tájékoztatást, hogy a maga részéről a temetéshez, hamvasztáshoz az engedélyt már kiadta, hogy a boncolás után megkezdheti a temetés érdekében az intézkedéseket. Nem tette egyértelművé, hogy ehhez nem kell a boncolás eredményét tartalmazó jegyzőkönyvet bevárni. Nem járt utána, hogy a felperes ügyfélkénti jelentkezésekor a boncolás megtörtént-e már, jóllehet ezt akár telefonon vagy más elektronikus úton rövid határidő mellett megtehette volna. A felperest többszöri érdeklődése ellenére nem figyelmeztette arra, hogy ha nem jelentkezik az orvostani intézetnél, édesapját köztemetéssel temetik el. Ez a hanyag mulasztássorozat vezetett ahhoz, hogy a felperes édesapját köztemetés keretében elhamvasztották, és a felperes nem gyakorolhatta a kegyeleti jogát abban a formában, ahogy ő azt méltónak tartotta. Az elsőfokú bíróság tehát – szemben a jogerős ítélettel – helyesen állapította meg a keresettel érvényesített személyiségi jog megsértését [Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) pont].
[54] Az alperesnek az előzőekben felhívott jogszabályi előírásokat sértő magatartása (mulasztása) nemcsak az eredményét tekintve, hanem jogsértő jellege alapján is olyan súlyos fokú, hogy a felperes megalapozottan érvényesített a Ptk. 2:52. §-ában szabályozott sérelemdíjat. Ennek összegét az elsőfokú bíróság az ítéletében írtak szerint helyes mérlegelés útján határozta meg.
Mivel a jogerős ítélet a kifejtett okokból jogszabálysértő volt, azt a Kúria a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 405. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

(Kúria Pfv.III.21.420/2021/4.)