Nincsen lehetőség a felülvizsgálat engedélyezésére, ha a tényállási elemek hasonlóak, de nem azonos a támadott és a fél által megjelölt közzétett határozatban kifejtett jogkérdés [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 409. § (3) bek.].
A döntés előzményei
[1] Az elbirtoklás megállapítása iránt indított perben a felperes a Pp. 409. § (3) bekezdése alapján arra hivatkozással kérte a jogerős ítélet felülvizsgálatának engedélyezését, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltér a Kúria Pfv.I.20.018/2013/10. számú, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (BHGY) közzétett határozatától. A Kúria közzétett határozata szerint az elbirtoklás megszakításához a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 112. § (1) bekezdése szerint minősülő tulajdonosi magatartás szükséges, amely változást idéz elő a dolog jogi helyzetében oly módon, hogy harmadik személy számára a tulajdonjogból fakadó jogosultságokat enged át.
[2] A felperes álláspontja szerint a jelen ügyben eljárt bíróságok olyan tényeket fogadtak el az elbirtoklás megszakítása körében (használati díj fizetésére történő felhívás, közös tulajdon megszüntetése iránti per indítása, nyilvános pályázat kiírása), amelyek egyike sem tekinthető a régi Ptk. 112. § (1) bekezdése szerinti rendelkezési jog gyakorlásának: nem a dolog átengedéséről vagy megterheléséről szólnak. Mindezek miatt a felperes nézete szerint a jogerős döntés ellentétes a közzétett határozattal, ezért a Pp. 409. § (3) bekezdése értelmében a Pp. 408. § (2) bekezdése szerint egyébként kizárt felülvizsgálat engedélyezésének van helye.
[3] A Pp. 409. § (3) bekezdésére alapított engedélyezés iránti kérelem kapcsán a Kúriának elsődlegesen arra kell választ adnia, hogy fennáll-e a felülvizsgálat tárgyát képező jogerős döntés és a korábbi közzétett határozat közötti „ügyazonosság”, ennek hiányában ugyanis az eltérés vizsgálata fel sem merül.
[4] Az „ügyazonosság” fogalmát nem határozza meg jogszabály, a jogirodalomban „ratio decidendi”-nek nevezett jelenséget a joggyakorlat a tényállási elemek és jogi minősítésük szignifikáns hasonlósága alapján állapítja meg. A Kúria jogegységi panasz eljárásában hozott Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozata szerint a jogegység szempontjából lényeges ügyazonosság sohasem absztrakt, hanem mindig konkrét ügyhöz, jogértelmezéshez kötődik és az alkalmazott anyagi jogi szabály egyezőségét, valamint a jogértelmezés szempontjából releváns tények lényegi hasonlóságát jelenti.
[5] A jelen esetben a bíróságok az ingatlan elbirtoklásának megszakítására irányuló tulajdonosi rendelkezésként értékelték a használati díj fizetésére történő felhívást, a közös tulajdon megszüntetése iránti per indítását és a nyilvános pályázatra történő kiírást, míg a Kúria – a jogegység szempontjából viszonyítási alapot jelentő – a Pfv.I.20.018/2013/10. számú határozatában a másodfokú bírósággal egyezően elvetette az alperesek által felhozott magatartások (földhasználati nyilvántartásba történő bejegyzés, ingatlan cseréjével kapcsolatos levélváltás) elbirtoklást megszakító jellegét, mert e magatartásokban nem nyilvánul meg aktív tulajdonosi rendelkezés [régi Ptk. 112. § (1) bekezdés].
[6] A jogkérdés azonossága szempontjából szükséges „ügyazonosság” a jelen esetben nem áll fenn a konkrét tényállás szintjén: a jelen ügyben a felperesek nem a közzétett határozat alapjául szolgáló eljárásban vizsgált használati nyilvántartásba történő bejelentkezés, illetve az ingatlan cseréjével kapcsolatos levélváltás elbirtoklást megszakító jellegét, hanem eltérő magatartások (használati díj fizetésére történő felhívás, közös tulajdon megszüntetési per indítása, nyilvános pályázatra kiírás) joghatásának minősítését kifogásolták. Mindezek miatt az „ügyazonosság” a konkrét tényállási elemek – és ebből eredően a jogi minősítés – szignifikáns hasonlóságának hiánya (tehát eltérése) miatt nem állapítható meg.
[7] A felperesek ugyanakkor nem is a konkrét magatartásokat, hanem a közzétett ítéletben rögzített rendelkező cselekményekkel kapcsolatos elvi magyarázatot tekintették az ügyek közötti azonosságképző, mindkét esetre érvényes vonásnak.
[8] A Kúria közzétett ítéletében található elvi magyarázat általánosságban valóban irányadó az elbirtoklás megszakításának eseteire, azonban éppen az általános jellege nem teszi alkalmassá a jogegység szempontjából lényeges, referencia határozati szerepre. A közzétett ítélet indokolásában a Kúria az elbirtoklás megszakítását eredményező magatartások általános jellemzését adta a régi Ptk. 112. § (1) bekezdésének keretei között, lényegét tekintve egyfajta absztrakt törvénymagyarázatot. A Kúria előbbiekben már említett Jpe.I.60.002/2021/7. számú jogegységi panasz határozata értelmében pedig „a jogegység követelménye sohasem absztrakt, hanem mindig konkrét ügyekhez, jogértelmezéshez köthető, csak meghatározott és megjelölt bírói döntések tekintetében merülhet fel” (a határozat [19] pontja). A kifejtettek miatt a Kúria Pfv.I.20.018/2018/10. számú, közzétett ítéletében foglalt általános magyarázat nem alapozza meg a felülvizsgálat engedélyezéséhez szükséges ügyazonosságot.
[9] Megjegyzi a Kúria, hogy a dologi jog magyar szabályozásában a tulajdonjog és részjogosítványai absztrakt jogosultságok: a részjogosítványok – közöttük a rendelkezési jog is – csupán példálózó jelleggel sorolhatók fel, és a kereteik közé illő magatartásokat minden esetben egyedileg kell megvizsgálni, hogy megfelelnek-e a rendelkezési jog törvényi tartalmának. Azt, hogy a bíróság valamely konkrét magatartást a rendelkezési jog körébe tartozónak, ez okból az elbirtoklást megszakítónak minősít-e, a konkrét eset valamennyi körülményének összefüggésében kell vizsgálni.
[10] Az általános és a konkrét szint közötti, a jogegység szempontjából figyelembe vehető, az elvi általánosnál konkrétabb, de nem az egyedi vizsgálódás szintje a „tipikus” meghatározás, ami a perbeli közzétett ítéletben akként ragadható meg, hogy általában azok a magatartások alkalmasak az elbirtoklás megszakítására, melyeket a tulajdonos saját elhatározásából a dologra vonatkozóan olyan módon végez, hogy eljárása alkalmas a dolog jogi helyzetének megváltoztatására (Pfv.I.20.018/2013/10. számú határozat indokolásának [15] bekezdése). Az ily módon, a tipikus szintjén figyelembe vehető ügyazonosság szerint viszont nem jelent a közzétett határozattól jogkérdésben való eltérést, amikor a bíróság indokolt határozatával újabb magatartásokat minősít alkalmasnak az elbirtoklás megszakítására, a részjogosítványok absztrakt jellege folytán ugyanis e magatartások felleltározhatatlanok. Az eljárt bíróságok a konkrét tulajdonosi magatartásokat a tipikus szintjén meghatározott minősítéshez viszonyították, azaz nem tértek el, hanem éppen követték a Kúria közzétett határozatában foglalt jogkérdésben kifejtetteket. Annak vizsgálata, hogy érdemben helyes volt-e a bíróságok értékelése, a Pp. által meghatározott rendes és rendkívüli jogorvoslatok tárgya lehet, nem alkalmas azonban a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem alátámasztására.
[11] A kifejtettek miatt a felperes által hivatkozott közzétett határozat nem alapozta meg a Pp. 409. § (3) bekezdésében foglalt engedélyezési okot, ezért a Kúria a felülvizsgálatot a Pp. 411. § (1) bekezdése alapján megtagadta.
(Kúria Pfv.I.20.316/2022/2.)