I. A vádlott visszaélt rendőri mivoltával és hivatali helyzetével, amellyel hatalmi helyzetét hangsúlyozta, célja a megfélemlítés volt, az adott közlekedési szituációban a hatalmi fellépésétől tekintélyt remélt. Mindez pedig nem a közhatalom gyakorlása, hanem hatalmaskodás, a személyes cél, a jogtalan előny érdekében való cselekvés volt (Btk. 305. §).
II. A büntetőfékezés mint közlekedési magatartás (szabályszegés) az érintett gépjármű vezetője, utasai életének, testi épségének közvetlen veszélyeztetésére alkalmas. Valójában egy közlekedési konfliktushelyzet szándékos kiprovokálása, amely az elkövető szabályok felett álló öntörvényűségét jelzi, agresszivitásának közlekedési szituációkban való megnyilvánulását jelenti.
A vádlott e közlekedési és garázda jellegű cselekményeit rendőrként, hivatalos személyként valósította meg, vagyis olyan cselekményeket követett el, amelyek megakadályozása, az ezek elleni fellépés éppen hivatásából fakadó. Ilyen esetben súlyosabb büntetés kiszabása indokolt [Btk. 234. § (1) bek., 339. § (1) bek., 305. § c) pont; 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet (KRESZ) 3. § (1) bek. c) pont, 27. § (1) bek.].
[1] A törvényszék katonai tanácsa a 2021. február 4. napján meghozott ítéletével bűnösnek mondta ki a rendőr törzszászlós vádlottat közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 234. § (1) bek.] és garázdaság vétségében [Btk. 339. § (1) bek.]. Ezért őt halmazati büntetésül 300 napi tétel, napi tételenként 1300 forint, így összesen 390 000 forint pénzbüntetésre, 2 évre zászlósi rendfokozatba történő visszavetésre és 1 évre a „B” kategóriájú járművek vezetésétől eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést meg nem fizetése estén 300 napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A pénzbüntetés megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett, illetve kötelezte a vádlottat a büntetőeljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla katonai tanácsa mint másodfokú bíróság a 2021. szeptember 24. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a rendőr törzszászlós vádlottat bűnösnek mondta ki hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § c) pont] is. A vádlottal szemben kiszabott katonai büntetést szolgálati viszony megszüntetésére súlyosította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás a következő.
[4] A rendőr törzszászlós vádlott 2018. december 14. napján 9 óra és 9 óra 30 perc közötti időszakban – szolgálati idejében, de munkaközi szünete alatt – az érdekeltségébe tartozó G. Bt. tulajdonában lévő Mercedes Vito Tourer típusú gépjárművel Gy. belterületén, a G. úton haladt a 83-as számú főút irányába, amikor besorolt elé a sértett által vezetett Opel Vivaro típusú gépkocsi.
[5] A rendőr törzszászlós vádlott – e manővert sérelmezve – az Opel Vivaro mellé hajtott, majd ingerülten, heves kézmozdulatokkal kísérve azt kiabálta a sértettnek címezve, hogy „Megtanítsam vezetni?”.
[6] A vádlott ezt követően lemaradt és besorolt az Opel Vivaro mögé, majd mindketten rákanyarodtak a 83-as főútra.
[7] A sértett az Opel Vivaro típusú gépjárművel a 83-as főút P. felé haladó bal belső forgalmi sávjában egyenletes, kb. 50 km/h sebességgel közlekedett. A 83-as út ezen a részen kétszer kétsávos, középen záróvonallal behatárolt. A forgalmi sávok fel vannak festve, egyértelműen láthatóak. A Gy., M. L. utca 3. szám alatt található gépjármű-kereskedés vonalában a vádlott nagy sebességgel a jobb oldali külső forgalmi sávban előzni kezdte az Opel Vivaro típusú gépjárművet, melyben dr. J.-né F. I. is utazott, majd egy váratlan irányváltással az Opel gépjármű elé vágott, és hirtelen állóra fékezte autóját.
[8] Az Opel Vivaro vezetője – a forgalmi viszonyokra tekintettel – a párhuzamosan futó forgalmi sávokba nem térhetett ki, így vészfékezésre kényszerült. A két gépjármű ütközésének elkerülése kizárólag a sértett vezetői tapasztalatának, gyors és megfelelő reakciójának, valamint a véletlennek volt betudható.
[9] Ezt követően a vádlott kiszállt a gépjárművéből, öklét rázva, trágár szavakkal szidalmazva odament az Opel Vivaro gépjármű vezető oldali ajtajához, és káromkodva, rendőrségi szolgálati igazolványát felmutatva közölte a sértettel, hogy rendőr, és azonnal szálljon ki az autóból. A sértett kérte, hogy mutassa meg az igazolványát és a jelvényét is, hogy kiderüljön tényleg rendőri beosztásban van-e. A vádlott erre nem volt hajlandó, ezért a sértett jelezte, hogy bejelentést fog tenni a rendőrségen, és ezért mobiltelefonját elővette, azonban a vádlott ekkor a sofőr melletti ajtót hirtelen kinyitotta, és egy erőteljes mozdulattal megütötte a sértett csuklóját, aminek következtében mobiltelefonja kezéből kiesett a jármű padlójára. A vádlott cselekményét akkor hagyta abba, amikor tapasztalta, hogy az Opel Vivaro gépjármű jobb első ülésén helyet foglaló dr. J.-né F. I. saját telefonján bejelentést tett a rendőrségre.
[10] A vádlott kihívóan közösségellenes és erőszakos magatartásával megbotránkozást és riadalmat keltett az Opel Vivaro gépjárműben tartózkodó, illetve a 83-as főútvonalon közlekedő személyekben.
[11] A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja és a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 3. § (1) bekezdés c) pontja kimondja, hogy aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse.
[12] A KRESZ 27. § (1) bekezdése rendelkezik a követési távolsággal kapcsolatban, és e szerint járművel másik járművet csak olyan távolságban szabad követni, amely elegendő ahhoz, hogy az elöl haladó jármű mögött – annak hirtelen fékezése esetében is – meg lehessen állni.
[13] A KRESZ 29. §-a pedig az irányváltoztatás és irányjelzés szabályait tartalmazza, és az (1) bekezdése szerint, aki járművel irányt változtat, köteles az azonos irányban vagy szemben haladó, irányt nem változtató járműveknek elsőbbséget adni.
[14] A megállást a KRESZ 40. § szabályozza, és az (1) bekezdés alapján járművel megállni – ha közúti jelzésből vagy a (2)–(5) bekezdés rendelkezéseiből más nem következik – csak az úttest menetirány szerinti jobb szélén, azzal párhuzamosan, egy sorban szabad. A megállást irányjelzéssel jelezni kell.
[15] A vádlott ezeknek a közlekedési szabályoknak a szándékos megszegésével hozta a sértettet olyan helyzetbe, hogy a KRESZ 27. § (1) bekezdésében foglalt szabályt nem tudta betartani; ezzel az életét, testi épségét közvetlen veszélynek tette ki, és ezeken keresztül valósította meg a Btk. 234. § (1) bekezdése szerinti közúti veszélyeztetés bűntettét.
[16] A másodfokú ítélettel szemben az ügyészség a vádlott terhére súlyosítás érdekében, a vádlott és a védője pedig a hivatali visszaélés vonatkozásában felmentés iránt, továbbá az első- és másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése, illetve a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.
[17] A fellebbviteli főügyészség fellebbezése szerint a másodfokú katonai tanács által kiszabott joghátrány nem felel meg a büntetés kiszabására vonatkozó törvényi rendelkezéseknek, az törvénysértően enyhe figyelemmel arra is, hogy a másodfokú ítéletben a bűnösségi kör bővült.
[20] Indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla katonai tanácsának ítéletét változtassa meg, és a rendőr törzszászlós vádlottat a pénzbüntetés és a szolgálati viszony megszüntetése katonai büntetés mellőzésével ítélje határozott ideig tartó szabadságvesztés-büntetésre, melynek végrehajtási fokozatát az időmúlásra, a vádlott rendezett életvitelére és hosszú szolgálati viszonyára tekintettel eggyel enyhébb, fogház fokozatban határozza meg. Indítványozta továbbá, hogy a Kúria a vádlottat a közügyek gyakorlásától tiltsa el, és rendelje el a törvényszék katonai tanácsa – az ítélőtábla katonai tanácsa mint másodfokú bíróság határozata folytán jogerőre emelkedett – egy korábbi ítéletével kiszabott 1 év börtönbüntetés végrehajtását, egyebekben a másodfokú ítéletet hagyja helyben.
[21] A Legfőbb Ügyészség átiratában a bejelentett ügyészségi fellebbezést fenntartotta. Indítványozta továbbá, hogy a Kúria az első- és a másodfokú ítélet indokolását egészítse ki azzal, hogy a vádlott nemcsak a közlekedési szabályokat szegte meg szándékosan, hanem egyenes szándéka a közvetlen veszély létrehozására is kiterjedt.
[22] A védő elsődlegesen az első- és a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt.
[25] Másodlagosan arra tett indítványt, hogy a Kúria utasítsa el az ügyészség büntetés súlyosítására vonatkozó indítványát, és a járművezetéstől eltiltás büntetés tartamát mérsékelje, illetve a vádlottal szemben kiszabott katonai büntetés helyett rendfokozatban visszavetés katonai mellékbüntetést és pénzbüntetést szabjon ki.
[26] Álláspontja szerint a büntetés enyhítését a büntetési tétel felső határát is meghaladó időmúláson és a vádlott hosszú szolgálati viszonyán túl az is indokolja, hogy a vádlott kifejezetten aktív, jól teljesítő rendőr, és a büntetőeljárás tartama alatt fegyelmi eljárás nem indult vele szemben. Indítványozta továbbá, hogy a Kúria további nyomatékos enyhítő körülményként vegye figyelembe a sértetti közrehatást.
[27] A Kúria a másodfellebbezéseket a Be. 620. § (1) bekezdés zárófordulata szerint nyilvános ülésen bírálta el.
[32] Az ügyészi fellebbezés alapos, míg a vádlott és védője által bejelentett másodfellebbezés a következők szerint nem alapos.
[33] A másodfellebbezés alapján harmadfokú eljárásnak van helye. Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata elleni fellebbezés jogát a Be. 579. § (1) bekezdése általánosságban – a Be. 580. §-ában foglalt szűk körű kivételekkel, további feltétel előírása nélkül – biztosítja. Ezzel szemben a Be. 615. § (1) bekezdése a másodfokú bíróság ügydöntő határozata elleni fellebbezés lehetőségét kizárólag a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén biztosítja.
[34] A Be. 615. § (1) és (2) bekezdése – a (2a) bekezdésben írt korlátok között – meghatározza a másodfellebbezés törvényi okát, a (3) bekezdése pedig a másodfellebbezés törvényi jogát.
[35] A Kúria mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a bejelentett fellebbezések alapján helye van-e harmadfokú eljárásnak.
[36] A Be. 615. § (1) bekezdése szerint a másodfokú ítélet ellen (másod)fellebbezésnek van helye, ha a másodfokú bíróság döntése az elsőfokú bíróságéval ellentétes.
[37] A Be. 615. § (2) bekezdés c) pontja értelmében ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.
[38] Az ellentétes rendelkezés mint a másodfellebbezés törvényi okának rendeltetése nyilvánvalóan az, hogy lehetőség nyíljon az ellentétet, illetve eltérést eldöntő új eljárási fokra.
[39] Nem önmagában az eltérés, ellentét (objektíve), hanem annak sérelmezése (szubjektíve) adja ki együtt a harmadfokú eljárás megnyílását.
[40] Utóbbiról rendelkezik a Be. 615. § (3) bekezdése, amely a másodfellebbezés törvényi joga, s ehhez kötődik a felülbírálat Be. 618. § szerinti szabályozása.
[41] Ennek lényege, hogy az ellentétes döntés elengedhetetlen, de nem eleve, feltétlen (hivatalból), hanem csak akkor jelent harmadfokú eljárásra jogot, ha az ilyen avagy azzal összefüggő rendelkezést a jogosult sérelmezi. Tehát nem automatikusan van helye harmadfokú eljárásnak, hanem csak akkor, ha a jogosult (Be. 616. §) a törvény adta jogával élve valamely törvényi okból sérelmezi a másodfokú határozatot.
[42] Jelen ügyben az elsőfokú bíróság az ítéletében bűnösnek mondta ki a rendőr törzszászlós vádlottat közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 234. § (1) bek.] és garázdaság vétségében [Btk. 339. § (1) bek.], a másodfokú bíróság pedig e bűncselekmények mellett hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § c) pont] is.
[43] Ez az ellentétes döntés a másodfokú ítélet elleni fellebbezés lehetőségét kétségkívül megnyitotta, ez a másodfellebbezés törvényi oka.
[44] Ez tehát a harmadfok kapuja, amelynek törvényi oka, valamint törvényi joga egyaránt biztosított jelen ügyben, s ezzel a joggal az ügyészség, a vádlott és a védő élt is.
[45] Itt jegyzi meg a Kúria, hogy a felülbírálat lehetőségét – értelemszerűen – önállóan, a saját jogán nyitja meg az adott jogosult fellebbezési jogának (törvénynek megfelelő) gyakorlása.
[46] A Be. 615. § (3) bekezdés a) pontja szerint a fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést, illetve a – Be. 2021. január 1. napjától hatályos szövegének – b) pontja szerint kizárólag az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő, az 583. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezést vagy indokolást.
[47] Jelen ügyben a vádlott és a védő által bejelentett fellebbezés az ellentétes döntést is támadta, az ügyészség által a vádlott terhére bejelentett fellebbezés azonban nem.
[48] A joghatályos ügyészi másodfellebbezés a Be. 615. § (3) bekezdés b) pontján alapult, a Be. 583. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltakat sérelmezve a vádlottal szemben kiszabott büntetés súlyosítását célozta.
[49] A büntetéskiszabás a bűnösséggel, illetve a bűnösség terjedelmével nyilvánvalóan összefüggésben áll. A büntetés szükségképpen – még érintetlenül hagyása esetén is – a másodfokú bíróság ítéletének olyan része, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett.
[50] Kétségtelen, hogy az ügyészség akkor is kérheti a büntetés súlyosítását (vagy a védelem az enyhítést), ha az ellentétes döntést kifejezetten nem kifogásolja.
[51] A joghatályos fellebbezések alapján a Kúria – első körben – a Be. 618. § (1) és (2) bekezdése szerinti terjedelemben felülbírálta a megtámadott másodfokú ítéletet, valamint az azt megelőző első- és a másodfokú eljárást.
[52] A felülbírálat tárgya értelemszerűen és főszabályként először az eljárási szabályok – azon belül a feltétlen, majd az ún. relatív hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályok – megtartása, ezt követően pedig a tényállás megalapozottsága.
[53] Mindezek előrebocsátásával (és sorrendjében) a Kúria a felülbírálat során nem észlelt olyan – a Be. 607. § (1) bekezdése, illetve a Be. 608. § (1) bekezdése szerinti – eljárási szabálysértést, amely feltétlen hatályon kívül helyezési okot képez, az ügy érdemi elbírálását kizárná [Be. 625. § (1) és (2) bek.]. Ilyenre egyébként a felek nem is hivatkoztak.
[54] Az első- és a másodfokú bíróság az eljárást a perjogi szabályokat betartva folytatta le.
[55] A felülbírálat ezt követő szempontja, hogy a másodfokú ítélet tényállása megalapozott-e.
[56] A harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra, ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott vagy az iratok alapján azzá tehető, ekként a helyes tényállás megállapítható, avagy a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető (Be. 619. §).
[57] A harmadfokú bíróság e körben értelemszerűen azt vizsgálja, hogy a másodfokú bíróság által – az általa tett kiegészítésekkel és helyesbítésekkel – irányadónak tartott tényállás megalapozott-e. Ezalatt értendő – az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által módosítás nélkül is – a megalapozottnak tartott tényállás, valamint a másodfokú bíróság általi módosítás.
[58] Főszabályként a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú ítélettel megállapított tényállásra alapítja [Be. 519. § (1) bek.].
[59] A Kúria hangsúlyozza, hogy – figyelemmel a mérlegelést is támadó védelmi fellebbezésre – a tényálláshoz kötöttség elvi indokát változatlanul a bizonyítás főszabálya adja, miszerint a Be. 167. § (3) és (4) bekezdése alapján a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje; a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben, szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése alapján állapítja meg.
[60] Ezáltal biztosított a bizonyítékok hitelt érdemlőségének meggyőződés szerinti szabad értékelése és védett a mikénti mérlegelése, ami a bizonyíték bizonyító ereje felülmérlegelésének főszabály szerinti tilalmát, a közvetlen bizonyítékvizsgálat, bizonyítékkal szembesülés tiszteletben tartását jelenti.
[61] Ugyanakkor a másodfokú bíróságnak lehetősége van arra, hogy
– a tényállást kiegészítse vagy helyesbítse, vagy
– eltérő tényállást állapítson meg és ez alapján határozzon (Be. 593. §).
[62] Ennek elsődleges és általános feltétele, hogy a tényállás nem megalapozott, ezért e kérdésben a bíróságnak egyértelműen rögzítenie kell az álláspontját. Ha a tényállás részben megalapozatlan, akkor van szó
– kiegészítésről (ami a hiányzó ténymegállapítás pótlása),
– vagy helyesbítésről (ami a meglévő ténymegállapítás módosítása, mellőzése).
[63] Jelen ügyben a másodfokú bíróság tényállást javító tevékenysége azt jelentette, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában rögzített KRESZ szabályszegéseket a tényállásba beemelte, és a tényállást ezzel a kiegészítéssel irányadónak tekintette.
[64] Az iratoknak megfelelő, a rendelkezésre álló bizonyítékokra alapított megalapozott tényállás nélkül a büntetőjogi felelősség hiányára vonatkozó eltérő jogi értékelésnek nincs meg a ténybeli alapja.
[65] Ez valójában nem más, mint a megalapozott, valósághű tényállás iránti igény, mely alapján a megfelelő jogkövetkeztések levonhatók.
[66] Jelen esetben azonban a tényállás ekkénti – a másodfokú bíróság általi – módosítása értelemszerűen nem eredményezett eltérő ténymegállapítást. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságéval azonos ténybeli alapokon nyugvó, ám a bűnösség kérdésében eltérő döntést hozott, amikor a hivatali visszaélés bűntettében is kimondta a vádlott bűnösségét, azaz többletbűnösséget állapított meg.
[67] A védő által benyújtott másodfellebbezés ténybeli és jogi kérdésben egyaránt kifogásolta a másodfokú ítéletet. A megalapozatlanságot a harmadfokú eljárás kötöttsége miatt hatályon kívül helyezéssel látta orvosolhatónak. A Kúria mindezek alapján természetesen vizsgálta a tényállás megalapozottságát.
[68] Kétségtelen, hogy a Be. 619. § (3) bekezdése szerint, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan, akkor ennek korrekcióját, a tényállás kiegészítését, illetve helyesbítését a helyes tényállás megállapítása érdekében – miként a másodfokú bíróság – a harmadfokú bíróság is megteheti.
[69] A harmadfokú bíróság reformációs jogkörének nyilvánvaló korlátja, hogy a harmadfokú bírósági eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 619. § (2) bek.].
[70] Ekként a javítás kizárólag az első-, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján lehetséges.
[71] A tényállás megalapozottságának vizsgálata során a Kúria egyrészt arra a következtetésre jutott, hogy fel sem merül a Be. 625. § (4) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezés lehetősége, mert a másodfokú bíróság ítélete nem szenved olyan megalapozatlansági hibában, amely a Be. 619. § (3) bekezdése alapján nem küszöbölhető ki. Másrészt arra, hogy a tényállás kiegészítése szükséges; ezért a Be. 619. § (3) bekezdésére figyelemmel az iratok (okirati bizonyíték) alapján az elsőfokú bíróság ítéletében rögzített tényállást az utolsó bekezdését követően azzal egészíti ki, hogy
„Ezt követően a vádlott visszatért a rendőrkapitányság bűnügyi osztályára, ahol még ugyanezen a napon jelentést tett. A jelentés nyomán azért nem indult szabálysértési eljárás, mert az formailag és tartalmilag nem felelt meg a hatályos jogszabályokban írtaknak.”
[72] Mindezt az elsőfokú bíróság rögzítette is az ítélet indokolásában.
[73] Ez a kiegészítés a másodfokú bíróság által megállapított tényállásba illeszkedő, attól nem eltérő.
[74] Ezzel a kiegészítéssel a másodfokú bíróság által ítélkezése alapjául elfogadott tényállás megalapozott és irányadó volt a harmadfokú eljárásban is [Be. 619. § (1) bek.].
[75] Ehhez kapcsolódóan jegyzi meg a Kúria, hogy a védő a másodfellebbezésében a hivatali visszaélés bűntettének megállapításával összefüggésben a közúti veszélyeztetés bűntette és a garázdaság vétsége megállapításának alapjául szolgáló tényállást is támadta. Tekintettel azonban arra, hogy a hivatali visszaélés bűntettének, valamint a további, az első- és a másodfokú bíróság által egyezően megítélt két bűncselekménynek a megállapítása ugyanazokon a tényeken alapul, maga a tényállás eredménnyel és alappal a hivatali bűncselekmény esetében sem vitatható. A védői érvelés ekként valójában – és szükségképpen – a törvény adta lehetőséget tekintve a cselekmény jogi értékelését és a büntetés kiszabását kifogásolta.
[76] A vádlott bűnösségére vont következtetés alapját nyilvánvalóan az irányadónak tekintett tényállás képezi.
[77] Ehhez képest nem tévedett az eljárt bíróság, amikor a vádlottat bűnösnek mondta ki közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 234. § (1) bek.], garázdaság vétségében [Btk. 339. § (1) bek.] és emellett hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § c) pont] is. A cselekmények minősítése is törvényes.
[78] A Btk. 305. §-a szerint az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen
a) hivatali kötelességét megszegi,
b) hivatali hatáskörét túllépi, vagy
c) hivatali helyzetével egyébként visszaél,
bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[79] A Btk. XXVIII. Fejezetében szabályozott hivatali bűncselekmények közül a hivatali visszaélés bűncselekmény védett jogi tárgya a hivatalos személyek jogszerű működésébe vetett bizalom. A hivatali visszaélés bűncselekménye akkor állapítható meg, ha a hivatalos személy a törvényi tényállásban meghatározott elkövetési magatartások valamelyikét úgy fejti ki, hogy az közvetlen összefüggésben van a hivatali működésével, ezáltal sérti vagy veszélyezteti a hivatali működés törvényességébe vetett bizalmat (BH 2014.68.).
[80] Jelen ügyben kétségtelen, hogy az elkövetés idején a vádlott hivatalos személy volt.
[81] A Btk. 459. § (1) bekezdés 11. pontja szerint hivatalos személy a központi államigazgatási szervnél közhatalmi feladatot ellátó vagy szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik.
[82] A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 1. § (2) bekezdés d) pontja és az (5) bekezdés a) pontja alapján a rendőrség központi államigazgatási szerv. A vádlott tehát hivatásos állományú rendőr volt, akinek tevékenysége a rendőrség rendeltetésszerű működésének körébe tartozott.
[83] A vádlott a vád tárgyáva tett cselekmény idején – függetlenül a civil ruházatától és járművétől – szolgálatban volt, az irányadó tényállás szerint fellépése során önmagát igazolványa felmutatásával rendőrként azonosította.
[84] A hivatalos személy kötelességét jogszabályok, szervezeti és működési szabályzat, ügyrend, ügyviteli utasítások határozzák meg. A hivatali kötelesség megszegése esetén a hivatalos személy feladatkörébe tartozó ügyben jár el, azonban olyan magatartást tanúsít, amely ellentétben áll azzal a magatartással, amelynek tanúsítását a felsorolt rendelkezések számára előírják. A hivatali helyzettel egyéb módon való visszaélés minden olyan formailag törvényesnek látszó intézkedés, eljárás, amely a hivatali helyzethez fűződő jogok rendeltetésellenes gyakorlását jelenti. A következetes ítélkezési gyakorlat a hivatali helyzettel egyéb módon való visszaélésnek tekinti egyfelől a személyes cél érdekében történő hivatalos fellépést és a hivatalos eljárás során a hivatali jogosultságok törvényes feltételek megléte nélküli igénybevételét; másfelől viszont szintén e fogalomkörbe tartozik a hivatali állásból, tekintélyből vagy tevékenységből adódó ismeretség, függőség, befolyás személyes célokra felhasználása is. Ez utóbbi esetben ugyanis a hivatalos személy éppen az e sajátos helyzetéből fakadó – nem kényszerként, de feltétlenül nyomást gyakorló tényezőként ható – lehetőségeket aknázza ki azért, hogy jogtalan előnyhöz jusson (BH 1996.185.; Bfv.III.629/2020/11.; BH 2021.298.).
[85] A Kúria rámutat, hogy a rendőr mint jogalkalmazó mindig egy törvényi mandátum alapján cselekszik. Intézkedéseinek mandátumai (diszkrecionális) nem azt jelentik, hogy a törvényi mandátumán kívül személyes célból cselekszik. A hivatali visszaélés törvényi tényállása egyértelműen rögzíti, miszerint a hivatalos személy azzal a célzattal követi el a bűncselekményt, hogy jogtalan előnyt szerezzen, vagy jogtalan hátrányt okozzon. Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy minden olyan előny jogtalan, amely a kedvezményezettre nézve bárminemű könnyebbséget, az azzal sújtott számára bárminemű nehézséget jelent (Bfv.III.629/2020/11., BH 2021.298.).
[86] A célzat nem az eredmény megfelelője, vagy előfeltétele. A célzat a törvényi tényállás alanyi ismérve, az eredmény pedig a tárgyi oldalának esetleges eleme.
[87] Célzatos bűncselekmény esetén a tudattartalom vizsgálata perdöntő, így van ez a hivatali visszaélés esetében is.
[88] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.
[89] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről) való, tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami jogkérdés.
[90] A tudati – és más tények – megállapításától el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, amely a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. A kettő közti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamelyik külvilágból megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.
[91] Jelen ügyben az irányadó tényállás szerint a vádlott
– a sértett vészfékezésre kényszerítését követően,
– öklét rázva, trágár szavakkal szidalmazva odament a sértett által vezetett járműhöz,
– káromkodva, rendőrségi szolgálati igazolványát felmutatva közölte a sértettel, hogy rendőr,
– felszólította őt arra, hogy szálljon ki a gépjárműből,
– megtagadta a sértett azon kérésének teljesítését, hogy mutassa meg az igazolványát és a jelvényét is,
– miután a sértett kifejezte azt a szándékát, hogy értesíteni kívánja a rendőrséget, a sértett által vezetett gépjármű ajtaját kinyitotta és megütötte a sértett csuklóját, miáltal a telefon kiesett a sértett kezéből,
– cselekményét akkor hagyta abba, amikor tapasztalta, hogy a sértett felesége bejelentést tett a rendőrségre,
– a rendőrségre történt visszatérését követően jelentést tett, illetve feljelentést írt a sértettel szemben.
[92] A hivatalos személy, a rendőr a közhatalom része. Működésével szemben alapvető követelmény, hogy a közhatalmat az őt terhelő közfeladat végzésére használja.
[93] Jelen ügyben nem ez történt, ellenkezőleg.
[94] Helyesen utalt rá az ítélőtábla, hogy a vádlott visszaélt rendőri mivoltával és hivatali helyzetével, amellyel hatalmi helyzetét hangsúlyozta, célja a megfélemlítés volt, az adott közlekedési szituációban a hatalmi fellépésétől tekintélyt remélt.
[95] Mindez pedig nem a közhatalom gyakorlása, hanem hatalmaskodás, a személyes cél, a jogtalan előny érdekében való cselekvés volt.
[96] A vádlott célja nem pusztán a sértett megfélemlítése volt, hanem egyben az is, hogy az erőszakos fellépés visszatartsa a sértettet attól, hogy a vele szemben elkövetett bűncselekményeket a hatóság tudomására hozza.
[97] Erre az egyértelműen leplezési szándékra utal az irányadó tényállásban rögzített tény, hogy a vádlott a sértett kérése ellenére sem mutatta meg a szolgálati igazolványát és a jelvényét. Ezzel egyébként megszegte a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 20. § bekezdésében rögzített előírást, mely szerint a rendőr az intézkedés megkezdése előtt – ha az a rendőri intézkedés eredményességét veszélyezteti, az intézkedés befejezésekor – köteles nevét, azonosító számát, valamint az intézkedés tényét és célját szóban közölni.
[98] Az általa elkövetett bűncselekmény leplezésének szándékára azonban nem csak a vádlott helyszínen tanúsított magatartásából, hanem utólagos cselekvőségéből is lehet következtetni. A rendőrségre visszatérve jelentést tett, amelyben saját fellépését jogszerűnek, önmagát a sértett által elkövetett közlekedési szabályszegések sértettjének tüntette fel, egyben a sértettel szemben szabálysértési eljárást kezdeményezett. A szabálysértési eljárás utóbb azért maradt el, mert a jelentés és a feljelentés nem felelt meg az előírt formai és tartalmi követelményeknek.
[99] Ekként helytálló az elsőfokú bíróság azon – másodfokú bíróság által sem kifogásolt – megállapítása, miszerint a vádlott tudta azt, hogy feljelentése a szabálysértési eljárás kiváltására nem alkalmas, és ez is volt a célja.
[100] Mindebből az következik, hogy az ítélőtábla törvényesen mondta ki a vádlott bűnösségét hivatali visszaélés bűntettében is.
[101] A Be. 618. § (3) bekezdés a) pontja szerint a harmadfokú bíróság az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja az 590. § (5) bekezdésének a)–c) pontjában meghatározottakat. Az 590. § (5) bekezdésének c) pontja alapján a felülbírálat tárgyát képezi a további bűncselekmények minősítésére vonatkozó rendelkezés.
[102] A Legfőbb Ügyészség átiratában indítványozta, hogy a Kúria az első- és a másodfokú ítélet jogi indokolását egészítse ki azzal, hogy a vádlott a Btk. 234. § (1) bekezdésében meghatározott közúti veszélyeztetés bűntette tényállásában írt közlekedési szabályok szándékos megszegésével, egyenes szándékkal (dolus directus) idézte elő a közvetlen veszélyt.
[103] A Legfőbb Ügyészség indítványa megalapozott.
[104] A Btk. 234. § (1) bekezdése szerint közúti veszélyeztetés bűntettét követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki.
[105] A közúti veszélyeztetés kerettényállás, amelyet a KRESZ rendelkezései töltenek ki tartalommal. A szabályszegés akkor tényállásszerű, ha azt szándékosan követik el. A tényállás azonban nem pusztán a szabályszegést, hanem az annak következtében beálló közvetlen veszély előidézését rendeli büntetni.
[106] A bűncselekmény alapesetében a közvetlen veszély előidézése szándékos, mely egyaránt megvalósítható egyenes és eshetőleges szándékkal is. A szándék megfelelő alakzata felőli döntés a vádlott tudattartalma alapján lehetséges.
[107] Jelen ügyben ez a következőket jelenti. A tényállás egyértelműen rögzíti, hogy
– a sértett az út belső forgalmi sávjában közlekedett 50 km/h sebességgel,
– az út kétszer két forgalmi sávos, az ellentétes irányú forgalmi sávokat záróvonal választja el egymástól,
– az azonos irányú forgalmi sávok fel vannak festve, egyértelműen láthatók,
– a vádlott a jobb oldali külső forgalmi sávban kezdte el a sértett által vezetett gépkocsi előzését, nagy sebességgel,
– a vádlott váratlanul váltott irányt, majd
– a sértett által vezetett jármű elé vágott és hirtelen állóra fékezte a járművét,
– a sértett a két gépjármű ütközésének elkerülése érdekében vészfékezésre kényszerült.
[108] A Btk. 7. §-a szerint szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. Egyenes szándékkal cselekszik, aki cselekménye következményeit kívánja.
[109] Az irányadó tényállásban rögzített történeti tények alapján egyértelmű következtetést lehet levonni arra, hogy a vádlott tisztában volt azzal, hogy a jobbról nagy sebességgel történő előzést követő váratlan irányváltás és hirtelen állóra fékezés következtében a sértett vészfékezésre kényszerül, mert a forgalmi viszonyok alapján a párhuzamosan futó forgalmi sávokban nem térhet ki. Szándéka éppen arra irányult, hogy a sértettet megleckéztetve őt olyan helyzetbe hozza, amelynek kimenetele olyannyira kétséges, hogy akár más vagy mások élete, testi épsége vagy egészsége is károsodhat.
[110] Ez a megleckéztetés maga a veszélyhelyzet létrehozása, amely azért volt közvetlen, mert a súlyosabb következmények elmaradása a véletlennek és a sértett – a vádlott által előre nem ismert – szituációnak megfelelő reakciójának volt köszönhető. A közvetlen veszély megleckéztetés szándékával történő létrehozása pedig kizárja az eshetőlegességet.
[111] Mindezen tények alapján kétségtelen, hogy a vádlott egyenes szándéka nemcsak a KRESZ tényállásban írt szabályainak megszegésére, hanem ezzel közvetlen okozati összefüggésben a közvetlen veszély okozására is irányult.
[112] A bűncselekmények minősítésére vonatkozó egyéb rendelkezések törvényesek.
[113] A Kúria ezt követően azt vizsgálta, hogy a kiszabott büntetések az alkalmazott minősítés mellett a büntetés céljával összhangban állóak-e.
[114] A törvény meghatározza a büntetés célját és a büntetéskiszabás elveit [Btk. 79. §, 80. § (1) bek.].
[115] A Btk. 79. §-ában írtak szerint a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. A büntetés kétségtelen joghátrány, a büntetés kiszabása ekként joghátrány okozása, vagyis az elkövetőre vonatkozó rosszallás megtestesítése. Az elkövetett bűncselekmény viszont nyilvánvalóan szintén rosszat jelent.
[116] Ehhez képest a büntetés lényege – hagyományosan – a rosszra (a bűnre) adott olyan válasz, amelyben testet ölt az elkövetőre vonatkozó, a számára rossz, azaz joghátrány (szabadságelvonás, jogkorlátozás stb.) okozása.
[117] A büntetés egyfelől fenyítés, azaz az elkövető számára nehézséggel sújtás, másfelől a bűnhődés lehetőségének elindítása.
[118] Ahhoz, hogy egy büntetés elérje a célját, általában elegendő, hogy a büntetés okozta rossz nagyobb legyen, mint a bűnből következő jó, és a rossz túlsúlya alapján kell kiróni a büntetést és közömbössé tenni azt az előnyt, amelyet egy adott bűncselekmény elkövetése az elkövető számára jelentene.
[119] E mérlegelési folyamatnak nyilvánvalóan vannak általános és speciális (az elkövető személyéből és a cselekmény jellegéből adódó) szempontjai.
[120] Ez tehát a büntetés célja és egy adott büntetés arányosságának lényege.
[121] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelte
– a hasonló közlekedési bűncselekmények jelentős elszaporodottságát,
– azt, hogy a vádlott a rendőri hivatásra hivatkozva követte el a bűncselekményt (ez a hivatali bűncselekmény megállapításával mellőzendő),
– hogy korábban számos alkalommal fenyítésben részesítették, valamint, hogy
– a jelen eljárás tárgyává tett bűncselekményeket a korábbi elítélését követően, a büntetés végrehajtása felfüggesztésének próbaideje alatt valósította meg.
[122] Az elsőfokú bíróság enyhítő körülményként értékelte
– a vádlott hosszú szolgálati viszonyát, valamint
– a cselekmények elkövetése óta eltelt hosszabb időt.
[123] A másodfokú bíróság határozatának indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a bűnösségi körülményeket, és ennek megfelelően döntően helyes jogkövetkezményeket alkalmazott. Ugyanakkor álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság abban, hogy a vádlottal szemben rendfokozatban visszalépés katonai mellékbüntetést alkalmazott, hiszen az elkövetés körülményeire figyelemmel a vádlott méltatlan a további szolgálatra, és ezért a katonai mellékbüntetést szolgálati viszony megszüntetése katonai büntetésre súlyosította.
[124] A Kúria – a büntetés súlyosítását célzó ügyészi fellebbezéssel összefüggésben – rámutat a következőkre.
[125] A vádlott terhére rótt bűncselekmények miatt az alkalmazandó joghátrány megválasztása során a törvény kellő szigorának alkalmazása jelen ügyben további okokból indokolt.
[126] Ekként a büntetőfékezés mint közlekedési magatartás (szabályszegés) – amint azt az ügyészség a jogi indokolás kiegészítését célozva helyesen kifejtette – az érintett gépjármű vezetője, utasai életének, testi épségének közvetlen veszélyeztetésére alkalmas. Ezáltal az elkövető szándékos magatartása olyan okfolyamatot indít el, amelynek kimenetele, eredményének súlyossága a véletlentől, a közlekedési helyzet más résztvevői magatartásától (vezetői tapasztalat, gyors reagálás képessége, elhárítás módjának megválasztása, egyáltalán a kitérés lehetősége) nagy mértékben függ.
[127] A büntetőfékezés valójában egy közlekedési konfliktushelyzet szándékos kiprovokálása, amely az elkövető szabályok felett álló öntörvényűségét jelzi, agresszivitásának közlekedési szituációkban való megnyilvánulását jelenti.
[128] Az ilyen jellegű cselekmények az utóbbi időben jelentős módon elszaporodtak, ezért a büntetés generálpreventív céljának érvényesítése is szükséges.
[129] Másfelől a vádlott e közlekedési és garázda jellegű cselekményeit rendőrként, hivatalos személyként valósította meg, vagyis olyan cselekményeket követett el, amelyek megakadályozása, ezek elleni fellépés éppen hivatásából fakadó.
[130] A vádlott társadalomra veszélyességével kapcsolatban helyesen utalt az eljárt bíróság arra, hogy a jelen eljárás tárgyává tett bűncselekményeket a korábbi elítélését követően, a büntetés végrehajtása felfüggesztésének próbaideje alatt valósította meg.
[131] Nem értékelte azonban kellő súllyal azt, hogy a korábbi elítélése három olyan bűncselekmény (társtettesként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette, bántalmazás hivatalos eljárásban bűntette, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége) miatt történt, amelyet rendőri hivatásával összefüggésben követett el. Ezek közül a bántalmazás hivatalos eljárásban bűntette – a jelen eljárásban terhére rótt garázdaság vétségéhez hasonlóan – erőszakos bűncselekmény.
[132] A hivatali bűncselekmény megállapítása okán a kétszeres értékelést elkerülendő nem súlyosító körülmény, hogy a vádlott a rendőri hivatásra hivatkozva követte el a cselekményét.
[133] A vádlott katonai előélete korántsem példás, hanem számos fenyítéssel terhelt, a jelen eljárás már a második büntetőeljárás vele szemben, a terhére megállapított bűncselekmények hivatásával összefüggésben is elkövetettek. Ezen tényekhez képest a vádlott szolgálati idejének hossza enyhítő körülményként csekély mértékben vehető figyelembe, a büntetés kiszabása során az alapvetően közömbös.
[134] A vádlott terhére rótt bűncselekmények folytán – a halmazati szabályok alapján – irányadó büntetési tételkeret 3 hónaptól 4 év 6 terjedő szabadságvesztés, a középmérték 2 év 3 hónap szabadságvesztés.
[135] A kifejtettekre tekintettel, a súlyosító körülmények számára, valamint jelentős nyomatékára figyelemmel a bűnösségi körülmények átértékelése alapján a Kúria úgy ítélte meg, hogy a vádlottal szemben kiszabott büntetés jelentősebb mértékű súlyosítása indokolt.
[136] Ez a következőket jelentette.
[137] A Kúria a rendőr törzszászlós vádlottat a Btk. 38. § (1) bekezdése alapján határozott ideig tartó szabadságvesztés-büntetésre ítélte, amelynek tartamát a Btk. 80. § (2) bekezdésében írt középmértékhez közelítően, de azt el nem érően 2 évben határozta meg.
[138] A Btk. 37. § (2) bekezdés a) pontja alapján a szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozata börtön, ha a büntetést a bíróság bűntett miatt szabta ki. A Btk. 35. § (2) bekezdése azonban a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre tekintettel lehetővé teszi a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb végrehajtási fokozat meghatározását. E rendelkezésre és e körben a vádlott hosszú rendvédelmi szolgálatára tekintettel a Kúria akként határozott, hogy a kiszabott szabadságvesztést nem börtön, hanem fogház fokozatban kell végrehajtani.
[139] Figyelemmel arra, hogy a feltételes szabadság lehetősége törvényileg nem kizárt és a vádlott nem visszaeső, annak legkorábbi időpontját a Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontja alapján a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg.
[140] A rendőrként hivatali visszaélést és más bűncselekményeket elkövető és ezért végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt vádlott méltatlan arra, hogy a közügyek gyakorlásában részt vegyen, a Kúria a Btk. 61. § (1) bekezdése alapján közügyektől eltiltás mellékbüntetésre is ítélte, amelynek tartamát a bűncselekmény tárgyi súlyához igazodva 3 évben határozta meg.
[141] Az első- és a másodfokú bíróság a vádlottal szemben 1 év járművezetéstől eltiltás büntetést szabott ki, amely a „B” kategóriájú járművekre vonatkozott.
[142] Ez a büntetés súlytalan, a kifejtettek szerint nem igazodik egyfelől a büntetőfékezéssel megvalósított közúti veszélyeztetés valódi társadalomra veszélyességéhez, de a vádlott személyében rejlő, agresszivitásában és öntörvényűségében megnyilvánuló társadalomra veszélyességhez sem.
[143] Ezért a Kúria a Btk. 55. § (1) bekezdés a) pontja alapján kiszabott járművezetéstől eltiltás büntetést tartamát 3 évre súlyosította.
[144] A Btk. 55. § (3) bekezdése szerint a járművezetéstől eltiltás meghatározott fajtájú (légi, vasúti, vízi vagy közúti) és kategóriájú járműre is vonatkozhat.
[145] E rendelkezés alapvető célja, hogy ne tiltassék el mindennemű jármű vezetésétől az, aki csak bizonyos jármű vezetésével kapcsolatban jelent veszélyt a közlekedés biztonságára. Ehhez képest a bíróság az eltiltás érvényesülési körét korlátozhatja a közlekedés egyes ágazataira – vasúti, légi, közúti, vízi járművekre – és ezeken belül az egyes járműkategóriákra és járműfajtákra.
[146] E törvényhely alkalmazása szempontjából az elkövetett bűncselekmény jellegét, tárgyi súlyát és az elkövető személyiségének feltárt jellemzőit együttesen értékelve azt kell eldönteni, hogy az elkövető valóban csak meghatározott jármű vezetésével kapcsolatosan szegi-e meg a közlekedési előírásokat, és van-e alap annak megállapítására, hogy az esetleges egyéb jármű vezetése közben szabályosan közlekedik (38. BK vélemény III. 1. pont).
[147] A büntetőfékezés közúton előforduló közösségellenes, egy másik járművezetőt szükségtelenül zavaró, őt (és a járműben utazókat) súlyosan veszélyeztető magatartás, amely nemcsak személygépkocsival, hanem valamennyi járművel elkövethető. Minél nagyobb a felhasznált jármű teljesítménye vagy tömege, a kialakult veszély annál súlyosabb következményekkel járhat.
[148] A büntetőfékezéssel megvalósított közúti veszélyeztetés esetén általában nem vonható következtetés arra, hogy az elkövető csupán a személygépjárművek vezetése során hajlamos a más közlekedőkkel szembeni jogtalan fellépésre. Éppen ezért a büntetőfékezéssel megvalósított közúti veszélyeztetés esetében a járművezetéstől eltiltás „B” kategóriájú járművekre vonatkozó korlátozása általában nem indokolt, mint ahogyan jelen ügyben sem. Ezért a Kúria az erre vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzte.
[149] Figyelemmel arra, hogy a Btk. 61. § (3) bekezdése szerint a közügyektől eltiltott az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésével elveszti a katonai rendfokozatát, a szolgálati viszony megszüntetése katonai büntetésre vonatkozó ítéleti rendelkezést a Kúria mellőzte. Ugyancsak mellőzte a pénzbüntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést is, mert a vádlottal szemben súlyosabb büntetést (szabadságvesztést) szabott ki, és a pénzbüntetés kiszabása nem kötelező.
[150] A törvényszék katonai tanácsa, illetőleg az ítélőtábla ítéletével kiszabott 1 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés utólagos végrehajtását a Kúria a Btk. 87. § b) pontja alapján azért rendelte el, mert a jelen ügyben elbírált bűncselekményeket a vádlott e büntetés felfüggesztésének próbaideje alatt követte el, és ezért őt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.
[151] Ekként a Kúria az ügyészség, a vádlott és a védő által bejelentett másodfellebbezéseket elbírálva az ítélőtábla katonai tanácsának ítéletét a büntetés kiszabása tekintetében a Be. 624. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, a változtatással nem érintett egyéb rendelkezéseit a Be. 623. §-a értelmében helybenhagyta.
(Kúria Bhar.III.1.420/2021/13.)