I. A másodfokú bíróság eljárása akkor felel meg az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezési követelménynek, ha a bíróság a fellebbező fél által előadott kérelmet a tartalma szerint, a fellebbezés előterjesztésével elérni kívánt célnak megfelelően veszi figyelembe.
II. A másodfokú eljárásban csak olyan semmisségi ok észlelhető hivatalból, amelyet az elsőfokú bíróság nem észlelt. Ha ugyanis az elsőfokú bíróság az ítéletében az adott semmisségi okkal már foglalkozott, és döntését a fél fellebbezéssel nem támadta, a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaiba ütközne, illetve a rendelkezési elvet sértené, ha a másodfokú bíróság erre vonatkozóan más döntést hozhatna.
III. A kötelezett a kötbérfelelősség alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amely a szerződéskötéskor nem volt előre látható, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. E feltételek konjunktívak, azaz a mentesüléshez mindegyikük egyidejű fennállta szükséges, megfordítva: egyik feltétel hiánya önmagában kizárja a mentesülést [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 110. § (3) bek., 369. § (1) bek., (3) bek. c), e) pont, 370. § (1) bek., 371. § (1) bek. a), b), d) pont; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:142. §, 6:186. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes ajánlatkérőként nyílt közbeszerzési eljárást folytatott le. A képviseletében eljáró S. Zrt. mint felelős akkreditált közbeszerzési szaktanácsadó kiegészítő tájékoztatás keretében 2019. március 21-én az M. termékek felhasználási engedélyének kedvezményes (GOV) beszerzésével kapcsolatos kérdésre úgy nyilatkozott, hogy a felperes nem tartozik a kormányzati kedvezményes körbe. A közbeszerzési eljárás ajánlattételi szakaszában beérkezett előzetes vitarendezési kérelemre a szaktanácsadó 2019. március 25-én azt javasolta, hogy az ajánlatkérő módosítsa a közbeszerzési kiírást és a dokumentációkat, figyelemmel a kiegészítő tájékoztatásban tett nyilatkozatra úgy, hogy a beszerezni kívánt M. licenctermékek egyike sem lehet kormányzati (GOV) licenc.
[2] A felperes módosította a közbeszerzési eljárás második részére vonatkozó műszaki leírást, a szoftverek meghatározásából törölte a GOV-specifikációt. A módosításról korrigendum-hirdetmény került feladásra, amely annak megjelenését követően vált elérhetővé. A módosítás az ajánlattételi határidőt 2019. április 12. napjának 10:00 órájáig meghosszabbította.
[3] Az egyetlen ajánlattevő az alperes volt, aki 315 db szoftver GOV-licenc eladására tett ajánlatot összesen 34 927 177 forint összegben.
[4] A felperes a közbeszerzési eljárás bírálati szakaszában indokolást kért az alperestől, miután a benyújtott tételes műszaki és árajánlatban GOV-specifikáció szerepelt, holott az a 2019. március 25-én kiadott módosítással az ajánlati táblázatból kikerült, mert az ajánlatkérő nem jogosult kormányzati kedvezményre. Az alperes belföldi disztribútora, az I. M. M. Kft. az alperes felhívására 2019. április 30. napján e-mailben úgy nyilatkozott, hogy a felperes jogosult az alperes által megjelölt GOV-licencek megvásárlására. Az alperes válaszként ezt a tájékoztató e-mailt küldte meg a felperesnek.
[5] A felperes az alperest hirdette ki az eljárás nyerteseként.
[6] A felperes, mint vevő és az alperes, mint eladó között 2019. június 5-én létrejött a szerződés az ajánlattételi dokumentációban meghatározott műszaki specifikációnak megfelelő szoftverelemek beszerzésére és üzembe helyezésére. A felek a teljesítési határidőt valamennyi szolgáltatási elem teljesítése tekintetében egy napban, a vételárat 34 927 177 forint + áfa, azaz bruttó 44 357 517 forintban határozták meg.
[7] A szerződés 7.1. pontja szerint meghiúsulás és/vagy késedelmes teljesítés esetén, amennyiben az eladó olyan okból, amelyért felelős, megszegi a szerződést, kötbért köteles fizetni. A kötbér alapja a szerződés nettó ellenértéke. A 7.3. pont alapján a szerződésnek az eladó érdekkörében felmerült lehetetlenülése, a teljesítés megtagadása, a harminc napot meghaladó eladói késedelem, valamint a szerződés eladó általi felmondása esetén, továbbá, ha a vevő az eladó szerződésszegő magatartása miatt azonnali hatállyal felmondja a szerződést, az eladót meghiúsulási kötbér fizetési kötelezettség terheli. Az eladó nem köteles meghiúsulási kötbért fizetni, ha a vevő szerződésszegése okán kénytelen a szerződést felmondani. A meghiúsulási kötbér mértéke az adott részre vonatkozó teljes nettó szerződéses összérték 30%-a. A szerződés 7.4. pontja alapján a vevő a kötbért kiszámlázza, és az eladó köteles azt a számla kézhezvételétől számított tizenöt napon belül megfizetni.
[8] Az alperes 2019. június 6-án akadályközlést küldött a felperesnek, amelyben arra hivatkozott, hogy a szállítandó szoftverek gyártója az eddig megszokott megrendelési rendet a magyarországi visszaélések miatt megszigorította, emiatt az egynapos határidő maximum 72 órával meghosszabbodik. Az alperes ezt követően sem tett eleget az adásvételi szerződésben foglalt kötelezettségének. A felek között számos üzenetváltásra került sor, a felperes teljesítésre szólította fel az alperest. Az alperes 2019 augusztusában arról tájékoztatta a felperest, hogy az M. nem tartja megfelelőnek a felperes tekintetében
korábban a disztribútor által visszaigazolt GOV-jogosultságot, ezért csak normál (commercial) licencek szállítását tudja biztosítani a felperes részére. A peres felek közötti ezt követő egyeztetés is eredménytelenül zárult.
[9] A felperes a 2019. szeptember 25-én kelt levelében a kötelezett késedelme miatti érdekmúlásra figyelemmel a szerződéstől elállt, és felhívta az alperest 10 478 153 forint meghiúsulási kötbér 30 napon belül történő megfizetésére. A felszólító levelet az alperes 2019. október 1. napján átvette, az igényelt kötbért azonban nem fizette meg.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[10] A felperes keresetében 10 478 153 forint meghiúsulási kötbér és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kérelme jogalapját a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:186. § (1) bekezdésében és 6:155. § (1) bekezdésében jelölte meg, valamint utalt az adásvételi szerződés 7.1. és 7.3. pontjára.
[11] Érvelése értelmében az alperes az adásvételi szerződésben foglalt kötelezettségét nem teljesítette, az elállás napjáig 111 nap késedelembe esett, azt nem mentette ki, az adásvételi szerződés érvényes és hatályos, amelytől jogszerűen állt el, ezért a meghiúsulási kötbérre szerződésszerűen tart igényt. Hangsúlyozta, több alkalommal felhívta az alperes figyelmét arra, hogy GOV-kedvezményre nem jogosult, azonban az alperes beszállítója által tett nyilatkozatot elfogadta, a nyilatkozat tartalmáért az alperest mint ajánlattevőt terheli felelősség.
[12] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
[13] Arra hivatkozott, hogy a felperes a meghiúsulási kötbér vonatkozásában számlát nem állított ki, ezért e tekintetben késedelembe nem esett, a felperes követelési joga nem nyílt meg, a felperes késedelmi kamatot sem követelhet.
[14] Az alperes az adásvételi szerződés érvénytelenségére hivatkozott, elsődlegesen a Ptk. 6:107. § (1) bekezdése alapján, utalva arra, hogy a felperes nem minősült kormányzati szervnek, ezért GOV-licencre nem volt jogosult, a felek tehát lehetetlen szolgáltatásra kötöttek szerződést. Másodlagosan a Ptk. 6:96. §-a alapján a szerződés jóerkölcsbe ütközés miatti érvénytelenségét állította amiatt, hogy a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 73. § (2) bekezdése alapján az ajánlata érvénytelen volt, mert teljesíthetetlen feltételt tartalmazott, ennek ellenére a felperes az eljárást nem érvénytelenítette. Kifejtette, hogy amennyiben a felperes a Kbt. rendelkezései szerint járt volna el, az eljárásnak nem lehetett volna nyertese. Előadta, a felperes nem hívta fel a figyelmét arra, hogy az M. M. Kft. tájékoztatása miatt tévedésben van. A felperes mindvégig abban a hitben tartotta, hogy részére GOV-licenc szállítható, ezért a felperes eljárása nyilvánvalóan sérti az általános erkölcsi normákat, társadalmilag elítélendő, tisztességtelen és elfogadhatatlan.
[15] Az alperes ezeken túlmenően az adásvételi szerződést kifogás útján megtámadta a Ptk. 6:91. § (1) bekezdése, másodlagosan a 6:90. § (1) bekezdése alapján. Indokolása értelmében a felperes szándékos magatartásával őt kifejezetten megtévesztette, illetve a GOV-jogosultság fennállása – mint lényeges körülmény – tekintetében a szerződés megkötésekor ő tévedésben volt, amit az M. M. Kft. levele igazol.
[16] Arra is hivatkozott, hogy a szerződésszegésért nem felelős, a kialakult helyzetről a felperest tájékoztatta, a késedelmét kimentette. A licencszállítás előkészítése körében kellő gondossággal járt el, tisztázta az M. M. Kft.-vel a licencek szállíthatóságát, a GOV-jogosultságot. Nem terheli felelősség azért, mert az M. M. Kft. a felperes számára a GOV-licenceket nem biztosította.
[17] A felperes az érvénytelenségi kifogásokat alaptalannak tartotta. Vitatta, hogy az adásvételi szerződés lehetetlen szolgáltatásra irányult, illetve jóerkölcsbe ütközött volna. Rámutatott, hogy az alperes a szerződés megtámadása körében nem jelölt meg konkrét megtévesztő magatartást, illetve, hogy tévedése miben állt. Előadta, hogy a részéről nem valósult meg a megtévesztés, míg a jogosultság fennállása vonatkozásában az alperes tévedésben nem lehetett.
Az első- és a másodfokú ítélet
[18] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította.
[19] Határozatának indokolása szerint a számla hiánya nem jelenti azt, hogy a felperes a meghiúsulási kötbérigényéről lemondott, a számla kibocsátásának legfeljebb a kötbérkövetelés esedékessége, illetőleg a késedelembeesés időpontja szempontjából van jelentősége.
[20] Az alperes érvénytelenségi kifogásait alaptalannak ítélte. Kifejtette, az adásvételi szerződés nem minősül semmisnek arra figyelemmel, hogy az alperes azért nem tudott szerződésszerűen teljesíteni, mert a felperes GOV-licencre nem volt jogosult. Az adásvételi szerződés nem sérti a társadalom általános értékítéletét, az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, ezért nem minősül jóerkölcsbe ütközőnek. Az alperes részéről a tévedés sem volt megállapítható, hiszen a felperes több esetben nyilvánvalóvá tette, hogy kormányzati kedvezményre nem jogosult, így az alperes saját kockázatára kötötte meg a szerződést. Ugyanezen okból a felperes részéről a megtévesztés mint szándékos, célzatos magatartás sem állapítható meg.
[21] Úgy ítélte meg, hogy az alperes a közbeszerzési eljárásban érvénytelen ajánlatot tett, mert ajánlata nem felelt meg a közbeszerzési eljárás kiírásában és a közbeszerzési dokumentációban előírt követelményeknek. Ennek ellenére a felperes a Kbt. 75. § (1) bekezdés b) pontja alapján az eljárást nem nyilvánította eredménytelenné, ezért a felperes saját felróható magatartására, előnyök szerzése érdekében nem hivatkozhat, így az alperessel szemben kötbérigényt nem érvényesíthet.
[22] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság – az alperes csatlakozó fellebbezését Gf.5. sorszámú jogerős végzésében visszautasítva – az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (2) és (3) bekezdése alapján a per főtárgya tekintetében részben és akként változtatta meg, hogy kötelezte az alperest 10 478 153 forint és ennek 2019. november 7. napjától a kifizetés napjáig járó minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt mértékű késedelmi kamata
megfizetésére, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[23] Határozatának indokolásában rögzítette: a felperes fellebbezésében azzal az állításával, hogy az elsőfokú bíróságnak nem volt hatásköre a közbeszerzési eljárás vizsgálatára, illetve, hogy a helyes tényekből helytelen jogi következtetést vont le, a másodfokú bíróság felülvizsgálati jogkörét a Pp. 369. § (1) és (3) bekezdés c) pontjára alapította.
[24] Rámutatott, hogy a felperes a 2019. június 5-én létrejött és általa érvényesnek tekintett adásvételi szerződés alapján érvényesítette kötbérigényét. Az alperes érdemi ellenkérelmében egyebek mellett több jogcímen – közöttük a jóerkölcsbe ütközés jogcímén – a szerződés érvénytelenségére is hivatkozott, amelyet azzal kívánt alátámasztani, hogy a felperes a közbeszerzési eljárás szabályait nem tartotta be, amikor érvénytelen ajánlata miatt nem állapította meg az eljárás eredménytelenségét. Az elsőfokú bíróság az adásvételi szerződés érvénytelenségét jóerkölcsbe ütközés címén nem állapította meg, azonban a Ptk. 1:4. § (2) bekezdésében deklarált jogelv alapján elutasította a keresetet, a felperes felróható magatartásaként értékelve, hogy annak ellenére nem nyilvánította a Kbt. 75. § (1) bekezdés b) pontja alapján az eljárást eredménytelenné, hogy az alperes ajánlata nem felelt meg a közbeszerzési eljárás kiírásában és a közbeszerzési dokumentumokban foglaltaknak.
[25] A másodfokú bíróság indokolása értelmében a Kbt. 145. § (2) bekezdése alapján egyebek mellett a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértése miatt indult eljárás lefolytatása a közbeszerzési eljárás tekintetében a Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörébe tartozik. A Kbt. 145. § (3a) bekezdése szerint a 137. § (1) bekezdése alapján a szerződés semmisségének megállapítására szintén a Közbeszerzési Döntőbizottságnak van hatásköre. Ugyanakkor a Kbt. 144. § (2) bekezdése egyebek mellett azt is rögzíti, hogy a közbeszerzési eljárással, a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződéssel és ezek módosításával vagy teljesítésével kapcsolatos polgári jogi igények elbírálása – a 145. § (3a) bekezdésben foglalt kivétellel – a bíróság hatáskörébe tartozik.
[26] Az előbbi jogszabályhelyek egybevetéséből az a következtetés vonható le, hogy önmagában a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértése miatti eljárás a Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörébe tartozik, kivéve a közbeszerzési eljárással és az az alapján megkötött szerződéssel kapcsolatos polgári jogi igények elbírálását. Ezt a megállapítást erősíti a Kbt. 137. § (4) bekezdése is, miszerint a Kbt. rendelkezései nem zárják ki a Ptk. 6:95. § alkalmazását a közbeszerzésre, illetve a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályokba ütköző módon megkötött szerződés semmisségének megállapítása tekintetében.
[27] A másodfokú bíróság kiemelte, hogy az alperes az adásvételi szerződés jóerkölcsbe ütközés miatti érvénytelensége tekintetében hivatkozott a közbeszerzési eljárás jogszabályba ütközésére, az elsőfokú bíróság azonban a jóerkölcsbe ütközés körében e körülményeket nem vizsgálta. Az alperes az ítélet ellen fellebbezést nem nyújtott be, nem tette kifogás tárgyává, hogy az elsőfokú bíróság az adásvételi szerződés jóerkölcsbe ütközés miatti érvénytelenség körében a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértését nem értékelte, továbbá nem hivatkozott a Ptk. 6:95. §-ban megjelölt tilos szerződésre, ezért a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértésének vizsgálata nem kapcsolódott az alperes által érvényesített polgári jogi igények elbírálásához. Önmagában a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértésére miatt indult eljárás lefolytatása viszont a Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörébe tartozik, amint arra a felperes helyesen hivatkozott. Az elsőfokú bíróság az erre vonatkozó polgári jogi igény érvényesítése nélkül a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértését nem vizsgálhatta, erre hatásköre nem volt.
[28] Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a szerződés érvénytelenségét nem állapította meg, a szerződést érvényesnek ítélte, kizárólag a már említett jogelv alapján foglalt akként állást, hogy a felperest az általa érvényesített követelés nem illeti meg. Miután a felperes az alperes szerződésszegésére – azaz az alperes felróható magatartására – hivatkozással érvényesített kötbérigényt, ezt a Ptk. 1:4. § (3) bekezdése alapján megtehette abban az esetben is, ha esetlegesen maga is felróhatóan járt el.
[29] A másodfokú bíróság felhívta a Ptk. 6:186. § (1) bekezdését és rögzítette: a felek az adásvételi szerződésben érvényes kötbérkikötést tettek, a 7.3. pontban – egyebek mellett arra az esetre, ha az eladó 30 napot meghaladó késedelembe esik – a teljes nettó szerződéses érték 30%-át kitevő meghiúsulási kötbért kötöttek ki. A szerződéses teljesítési határidő 1 nap volt, ezen a napon az alperes akadályközlést jelentett be, amivel a határidő 72 órával meghosszabbodott. Az alperes 2019. június 9. napját követően sem teljesített, így harminc napot meghaladó késedelembe esett, a meghiúsulási kötbér fizetési kötelezettség bekövetkezett, a felperes jogszerűen tartott igényt a kötbérre.
[30] Kiemelte, hogy a kötbérfizetési kötelezettség alóli mentesüléshez az alperesnek a szerződésszegését, azaz a késedelmét kellett kimentenie. Csak akkor mentesülhetett, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, előre nem látható és elháríthatatlan körülmény okozta. Rámutatott, az alperes a kimentés körében kizárólag arra hivatkozott, hogy az M. M. Kft. a felperes tekintetében a GOV-licenceket nem biztosította.
[31] A mentesülési feltételek körében a másodfokú bíróság hangsúlyozta: az ellenőrzési körön kívül eső mentesülési ok megfogalmazása a felelősség többi eleméhez hasonlóan absztrakt, amit a jogalkotói szándék szerint objektív mércével és nem felróhatósági alapon kell megközelíteni. Az ellenőrzési körön kívüli fordulat a jogalkotói törekvés fényében helyesen a vis maior tartalmi elemeként értelmezendő. A szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés feltételrendszere a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott károkért való felelősség kimentési feltételeihez áll közel és az a „belső” vis maior esetében nem teszi lehetővé a felelősség alóli mentesülést. Önmagában az, hogy a szerződésszegő fél az adott körülményt nem képes befolyásolni, illetve nem képes arra hatást gyakorolni, nem eredményezi azt, hogy a körülményt ellenőrzési körön kívül esőnek kell tekinteni. Ebből
következően ellenőrzési körbe eső lehet az olyan belső objektív körülmény is, amely a szerződésszegő által nem volt befolyásolható és amely a gondos ellenőrzéssel sem volt elhárítható.
[32] A másodfokú bíróság megítélése szerint az a körülmény, hogy az M. M. Kft. a felperes személyére figyelemmel az alperes számára a GOV-licenceket nem biztosította, nem tekinthető az alperes ellenőrzési körén kívül eső körülménynek, ezért az alperes a kötbérfelelősség alól nem mentesült, amire tekintettel köteles a kereseti kérelemnek megfelelő meghiúsulási kötbér megfizetésére.
[33] A felperes az adásvételi szerződés 7.4. pontja ellenére a meghiúsulási kötbérről számlát nem állított ki. A számlaadási kötelezettség elmulasztása a Ptk. 6:150. § (1) bekezdése szerint a felperes közbenső szerződésszegésének minősül, ami a Ptk. 6:150. § (2) bekezdése alapján kizárja az alperes késedelmét. Ilyen esetben a jogosult csak a keresetindítástól számított késedelmi kamatokra tarthat igényt (EBH 2010.2128.). Miután a fizetési meghagyás benyújtására 2019. november 7-én került sor, ezért az alperes ettől az időponttól köteles a meghiúsulási kötbér után késedelmi kamatot fizetni a Ptk. 6:155. § (1) bekezdése alapján, míg ezt meghaladóan a kereset elutasításának volt helye, ezért e tekintetben az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[34] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és – kérelmének tartalmát tekintve – az elsőfokú ítélet helybenhagyása, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében. Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 369. § (1) bekezdését és a (3) bekezdés c) és e) pontját, a 370. § (1) bekezdését, a 371. § (1) bekezdésének a), b) és d) pontjait, a 346. § (4) és (5) bekezdését, a 263. § (1) bekezdését és a 383. § (3) bekezdését, a Ptk. 1:4. § (3) bekezdését, a 6:186. § (1) bekezdését, a 6:88. § (1) bekezdését és a 6:107. § (1) bekezdését jelölte meg, hivatkozott az Alaptörvény 28. cikkének sérelmére is. Állította továbbá, hogy a jogerős ítélet eltér az általa megjelölt kúriai határozatoktól, jogegységi határozattól, illetve kollégiumi véleménytől.
[45] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását célozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[46] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[47] A felülvizsgálat eredményeként a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt és az alábbiak szerint érdemben vizsgálható hivatkozásokra tekintettel nem jogszabálysértő.
[48] Az alperes felülvizsgálati érvelése három érdemi témakört érintett. Egyrészről azt, hogy a másodfokú bíróság megsértette a fellebbezési eljárás kereteit, mert felülbírálati jogkörén túlterjeszkedve, önkényesen járt el; olyan tartalmú fellebbezést bírált el, amelyet a felperes nem terjesztett elő, illetve ehhez kapcsolódóan a felülbírálati jogkörébe nem tartozó kérdést vizsgált. Másrészről sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem vizsgálta hivatalból az általa hivatkozott semmisségi okok fennálltát. Harmadsorban a kötbérfelelősség alóli mentesülésével kapcsolatos jogerős ítéleti indokolást vitatta, állítva azt, hogy mentesülése fennáll, mert a perbeli szerződés teljesítését ellenőrzési körén kívüli ok akadályozta, így jogszabálysértő a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, miszerint az általa hivatkozott körülmény az ún. belső vis maior körébe tartozna.
[49] A másodfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt a felperes fellebbezésének elbírálásakor. E körben annyiban helytálló az alperes felülvizsgálati hivatkozása, hogy a felperes fellebbezésében elsősorban valóban azért támadta az elsőfokú ítéletet, mert – tévesen – úgy értelmezte azt, mint amelyben az elsőfokú bíróság a közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött szerződést érvénytelennek találta és erre tekintettel utasította el a keresetet. Tényszerű az is, hogy a felperes ehhez kapcsolódóan jelölte meg jogszabályi hivatkozásait is a Kbt. és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. tv. (Kp.) egyes rendelkezéseinek felhívásával.
[50] A Kúria rámutat azonban arra, hogy a fentieken túlmenően a felperes fellebbezésében egyrészről kifejezetten megjelölte a Ptk. 6:58. §-át, azaz követelése anyagi jogi alapjaként a felek közötti szerződést, az abból eredő jogokat és kötele-zettségeket, másrészről azt is állította – egyezően az elsőfokú eljárás során az alperes érvénytelenségi kifogásait vitató álláspontjával –, hogy a szerződés érvényes és hatályos, erre tekintettel pedig arra hivatkozott, hogy az alperes „a pacta sunt servanda jogszabályban rögzített elv alapján köteles a petitum szerinti kötbér megfizetésére, vagyis az elsőfokú bíróság felperes keresetét tévesen utasította el”, amely hivatkozásaival adekvát – az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és alperes keresete szerinti marasztalását célzó – konkrét fellebbezési kérelmet terjesztett elő.
[51] E mellett a felperes fellebbezésének 2. oldal negyedik bekezdésében – tartalmát tekintve [Pp. 110. § (3) bekezdés] – kifejezetten a kötbérfelelősség alóli mentesüléssel [Ptk. 6:186. § (1) bekezdés] kapcsolatos indokait fejtette ki, amikor az alperes mindvégig kockázatosnak tartott üzleti döntését, annak rossz (azaz a vállalt teljesítés elmaradását eredményező) kimenetelét, és ebben az alperes saját felróható magatartásának [„jobban bízott saját disztribútora iránymutatásában (ti. felperes jogosult a GOV-licencre), mint felperes ezzel ellentétes tájékoztatásában”] jelentőségét hangsúlyozta.
[52] Mindezek egybevetésével kétségtelenül megállapítható, hogy a felperes a fellebbezésében – a közbeszerzéssel kapcsolatos téves és felesleges hivatkozásán túl – korábbi perbeli nyilatkozataival egyezően, következetesen állította a szerződés érvényességét – ezzel a kötbérkikötés jogszerűségét is –, továbbá fellebbezésének körébe vonta a kötbérfelelősség, illetve az az alóli mentesülés kérdését is.
[53] A Kúria az 1/2019. PJE számú határozata IV. pontjában már rámutatott: „[a] másodfokú bíróság eljárása akkor felel meg az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezési követelménynek, ha a bíróság a fellebbező fél által előadott kérelmet a tartalma szerint, a fellebbezés előterjesztésével elérni kívánt célnak megfelelően veszi figyelembe [Pp. 110. § (3)
bekezdés]”. Ehhez képest az adott ügyben a felperes fellebbezésében egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy jogorvoslati kérelme az alperes keresetének megfelelő marasztalására irányult (fellebbezés célja), megjelölve ennek mind jogalapját (érvényes szerződésből eredő kötbérigény), mind indokait (a mentesüléssel összefüggésben is).
[54] Erre figyelemmel a Kúria annyiban pontosítja a jogerős ítélet indokolását, hogy a felperes fellebbezése a másodfokú bíróság jogerős ítéletének [28] pontjában rögzített felülvizsgálati (helyesen: felülbírálati) jogkörét nem csak a Pp. 369. § (1) bekezdésére és (3) bekezdésének c) pontjára, hanem (3) bekezdésének e) pontjára is alapította, hiszen olyan kérdéseket (kötbérfelelősség és mentesülés) is érintett, amelyekről az elsőfokú bíróság – eltérő jogi álláspontja miatt – érdemben nem foglalt állást és nem határozott. Ezáltal pedig megnyitotta a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az érvényes szerződésből eredő kötbérigény érdemi elbírálására, tekintettel arra, hogy a kifejtettekre figyelemmel a fellebbezés tartalma megfelelt a Pp. 371. § (1) bekezdés a), b) és d) pontjaiban megfogalmazott elvárásoknak is. Mindebből az is következik, hogy a másodfokú bíróság a felülbírálati jogkörét a Pp. 370. § (1) bekezdése szerinti korlátok között, eljárási szabálysértés nélkül gyakorolva bírálta el a felperes fellebbezését.
[55] A Kúria az alperes e körben előadott eljárásjogi hivatkozásaival összefüggésben rámutat továbbá, hogy az eredetileg 2019. december 3-án indult perben a felperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezését 2021. január 4-én terjesztette elő, azaz a Pp.-t módosító 2020. évi CXIX. törvény (a továbbiakban: Pp. Novella) 2021. január 1-jei hatályba lépését követően. A Pp. Novella végső előterjesztői indokolása – amely az Alaptörvény hetedik módosítása folytán 2019. január 1-jétől a jogszabály preambuluma mellett az elsődleges értelmezési forrás (Alaptörvény 28. cikk második mondata) – az általános indokolási részében is, valamint a Pp. Novella 47. §-ához fűzött részletes indokolásban is [amely utóbbi a Pp. 371. § (1) bekezdése egyes pontjai szövegcserés módosításának indokait tartalmazza] a módosítás alapvető indokaként a szabályozás finomítását, a perjogi szabályok egyszerűsítését és rugalmasabbá tételét emelte ki, másrészt – a Pp. 371. § (1) bekezdésének módosításával – elegendőként írta elő annak megjelölését a fellebbezésben, hogy az elsőfokú ítélet kifogásolt rendelkezését vagy részét a másodfokú bíróság mennyiben és milyen okból változtassa meg, vagy helyezze hatályon kívül, továbbá annak az anyagi, illetve eljárási jogszabálysértésnek a megjelölését, amelyre a fellebbező a fellebbezését alapítja. E követelményeknek pedig – a kifejtettekre figyelemmel – a felperes fellebbezése maradéktalanul megfelelt.
[56] Az alperes felülvizsgálati kérelmében e körben hivatkozott a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozásának (CKOT) és az Új Pp. Konzultációs Testületnek az állásfoglalásaival kapcsolatban a Kúria rögzíti, hogy ezek az állásfoglalások segíthetik az ítélkezést, egységes irányba orientálhatják azt, azonban kötelező erővel nem bírnak, figyelemmel a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI törvény (a továbbiakban: Bszi.) 2020. április 1-jétől hatályos 27/A. §-ára, amely kizárja bírói testületek, bírósági vezetők, illetve bírák tanácskozása nevében jogértelmezési célú olyan állásfoglalás közzétételét, amelynek meghozatalára törvény nem ad felhatalmazást.
[57] Az alperes által e körben hivatkozott (BH 2018.53. számon közzétett Pfv.I.22.488/2016/4. számú BH 2019.276. számon közzétett Pfv.I.20.527/2019/2. számú és BH 2016.342. számon közzétett Pfv.I.21.441/2016/2. számú) kúriai határozatok egyrészről a Pp. Novella hatályba lépését megelőzően keletkeztek, másrészről azok mind a korábban hatályos perrendtartás alapján hozott, a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító végzések, amelyekben a Kúria az e perrendtartás hatálya alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelmekkel szemben támasztott – és az 1/2016. (II. 15.) PK véleményben értelmezett – tartalmi követelményekre mutatott rá, amelyek nem vonatkoztathatók az adott ügyben irányadó Pp. fellebbezéssel, felülbírálati jogkörrel és fellebbezési korlátokkal kapcsolatos szabályainak alkalmazására.
[58] Téves az alperes felülvizsgálati hivatkozása a Ptk. 6:88. § (1) bekezdésének sérelmét illetően is. Az elsőfokú bíróság az alperes ellenkérelmében előterjesztett valamennyi érvénytelenségi kifogást érdemben vizsgálta és azokat alaptalannak ítélte, azaz – amint azt a másodfokú bíróság jogerős ítélete [34] pontjában helytállóan rögzítette –, álláspontja az volt, hogy a szerződés érvényes. A felperes fellebbezésében e megállapítást értelemszerűen nem vitatta, azaz nem tette azt fellebbezése tárgyává (a korábban írtak szerint a Kbt. és a Kp. sérelmével kapcsolatos fellebbezési érvelése pedig e körben téves volt), az alperes önálló fellebbezést nem terjesztett elő az elsőfokú ítélettel szemben, csatlakozó fellebbezését pedig (amellyel az érvénytelenség kérdéskörét kívánta érinteni) a másodfokú bíróság jogerős végzésével visszautasította.
[59] Erre tekintettel egyetlen érvénytelenségi kérdés sem volt a fellebbezési eljárás tárgya, így a másodfokú bíróság e körben – a fenti ténymegállapításon kívül – érdemi vizsgálatot éppen a felülbírálati korlátokra [Pp. 370. § (1) bekezdés] tekintettel nem folytathatott és nem is folytatott, így e körben jogszabálysértést értelemszerűen nem követhetett el. Olyan kérdésben pedig, amely nem volt a másodfokú eljárás tárgya, nincs helye felülvizsgálatnak.
[60] A másodfokú bíróság nem mulasztott a semmisségi okok hivatalból történő vizsgálata körében. Az alperes által is felhívott, a semmisségi okok hivatalból történő észlelése kapcsán követendő eljárásról szóló 1/2005. (VI. 15.) PK vélemény mellett e körben irányadó, az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/2010. (VI. 18.) PK vélemény 4.a) és 4.b) pontjai értelmében a bíróságnak csak a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható, nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie, azzal, hogy a másodfokú bíróság csak az elsőfokú eljárás adataiból egyértelműen megállapítható semmisségi ok fennálltát köteles hivatalból észlelni. A másodfokú eljárásban azonban értelemszerűen csak olyan semmisségi ok észlelhető
hivatalból, amelyet az elsőfokú bíróság nem észlelt. Ha ugyanis az elsőfokú bíróság az ítéletében az adott semmisségi okkal már foglalkozott, és döntését a fél fellebbezéssel nem támadta, a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaiba ütközne, illetve a rendelkezési elvet sértené, ha a másodfokú bíróság erre vonatkozóan más döntést hozhatna (hivatkozott PK vélemény 4.b) pontjához fűzött indokolás).
[61] Márpedig az adott ügyben nem volt az elsőfokú bíróság által nem észlelt, illetve el nem bírált semmisségi ok, hiszen az alperes ellenkérelmében kifejezetten hivatkozta a Ptk. 6:107. §-át és 6:96. §-át, amely hivatkozásokat az elsőfokú bíróság el is bírált, alaptalannak ítélve azokat (elsőfokú ítélet [50]–[53] és [54]–[58] pontok). Következésképpen egyik semmisségi ok sem volt a másodfokú bíróság által „hivatalból észlelendő”, így ezzel kapcsolatos jogszabálysértés fel sem merülhet. Az e körben említett további CKOT-állásfoglalás tekintetében a Kúria visszautal a fentebb már írtakra.
[62] A jogerős ítélet a kötbérfizetési kötelezettség, illetve a mentesülés körében hivatkozott Ptk. 6:186. § (1) bekezdését sem sérti.
[63] A másodfokú bíróság helytállóan rögzítette jogerős ítéletének [37] pontjában a kötbérfelelősség alóli mentesülés feltételeként tartalmilag a Ptk. 6:142. § második mondatának normaszövegét. Ehhez a Kúria hozzáfűzi: a jogalkotó a Ptk. 6:186. § (1) bekezdés második mondatában kifejezetten rögzítette a kimentés lehetőségét, ugyanakkor a kötbérfelelősséget a szerződésszegésből eredő kártérítési felelősséggel azonos módon szigorította azzal, hogy a mentesülést a szerződésszegés miatti felelősség alól történő kimentéshez kötötte. A Ptk. tervezetéhez fűzött indokolás szerint: „[a] törvény a kötbérfelelősséget a szerződésszegésből eredő kártérítési felelősséggel egyező módon szabályozza: a szerződésszegő fél a kötbérfelelősség alól akkor mentesülhet, ha szerződésszegését kimenti. Ezzel tehát a kötbérigény kontraktuális kárfelelősségi megítélés alá esik. A szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályainak szigorítása, objektivizálása mellett indokolatlan volna, hogy a kárátalány-funkciót betöltő kötbér alól más feltételekkel mentesülhessen a kötelezett, mint az őt egyébként terhelő kontraktuális kárfelelősség alól”.
[64] Minderre tekintettel – a korábbi, felróhatósági alapú felelősséggel szemben – a kötelezett a kötbérfelelősség alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amely a szerződéskötéskor nem volt előre látható, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa (Ptk. 6:142. §). E feltételek konjunktívak, azaz a mentesüléshez mindegyikük egyidejű fennállta szükséges, megfordítva: egyik feltétel hiánya önmagában kizárja a mentesülést.
[65] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróságnak az ellenőrzési körén kívüli feltétel hiányával kapcsolatos megállapítását támadta. Ezzel összefüggésben a Kúria arra mutat rá, hogy az alperes a szerződésben – általa ismerten – olyan termék szolgáltatását vállalta, amely sajátos jellege (licenc) folytán kizárólag egy forrásból (M. M. Kft.) volt beszerezhető. Ismert volt az alperes előtt továbbá, hogy ez a termék két féle specifikációval (GOV, illetve anélküli) érhető el, és az is, hogy az ajánlattételi felhívás módosítása folytán nem GOV-specifikációra irányult az ajánlatkérés. Ezt az ajánlati elemet különösen egyértelművé tette a közbeszerzési eljárás bírálati szakaszában a felperes által az alperestől – utóbbi GOV-specifikációjú ajánlatára tekintettel kért – indokolás, amely nyilvánvalóan tükrözte a felperes jogi álláspontját önmaga GOV-jogosultsága hiányát illetően. Az a körülmény, hogy ezt követően az alperes saját disztribútora (I. M. M. Kft.) nyilatkozatában bízva mégis jogosultnak tekintette a felperest GOV-licencek vásárlására, a saját elhatározása volt, amely nem feleltethető meg az alperes felülvizsgálati érvelésében előadott körülmények egyikével sem, azokkal adekvát kapcsolatba nem hozható.
[66] Az alperes valójában – felülvizsgálati kérelme indokolásából (13. oldal ötödik bekezdés) is megállapíthatóan – a M. M. Kft. addigi gyakorlatában bízott a GOV-licencek felperes részére történő teljesíthetősége kapcsán, amely – mint utóbb alaptalannak bizonyult – bizakodás nem minősíthető ellenőrzési körén kívülinek. Hangsúlyozandó továbbá, hogy a licencek beszerzése önmagában nem volt lehetetlen, azokat az alperes GOV-jogosultság hiányában e nélküli specifikációval beszerezhette volna. Márpedig a Ptk. e körben kodifikációs mintájául szolgált Bécsi Vételi Egyezmény gyakorlata szerint mindaddig, amíg a szerződés tárgya a piacon – még ha veszteségek árán is – beszerezhető, nincs szó ellenőrzési körön kívül eső körülményről.
[67] Az alperes által felülvizsgálati kérelmében e körben megjelölt kúriai, illetve legfelsőbb bírósági határozatok az ellenőrzési kör illetve a belső vis maior tekintetében nem irányadóak, azokra az alperes tévesen hivatkozott. A BH 2013.150. számon közzétett Kúria Pfv.III.20.003/2012/4. számú közbenső ítélet az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben előírt elvárható gondosság követelményével, és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 339. § (1) bekezdése alkalmazása körében a kórházi tevékenység szervezésének hiányosságai miatti okozati összefüggés (tehát nem a kimentéssel, hanem a kártérítési felelősség egy másik tényállási elemével) kapcsolatos kérdéssel foglalkozik. A Legfelsőbb Bíróságnak BH 2011.282. számon közzétett Pfv.III.20.184/2010/7. számú – szintén egészségügyi szolgáltató elleni perben hozott – határozata ugyancsak a régi Ptk. 339. § (1) bekezdése alkalmazása tekintetében a kórház mulasztása és az újszülött károsodása közötti okozati összefüggés körében foglalt állást. Egyik esetben sem a mentesülés, illetve a belső vis maior mint jogkérdés volt tehát az adott ügy tárgya, így e hivatkozásoknak a felülvizsgálati kérelem megalapozottságát illetően semmilyen relevanciája nem volt.
[68] A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság mindenben helytállóan, anyagi jogi jogszabálysértés nélkül ítélte úgy, hogy az alperes a kötbérfelelősség alól nem tudta kimenteni magát, és marasztalta a kereset szerinti kötbér, valamint annak – részben elutasított – kamatai megfizetésére, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.V.20.666/2021/6.)