A hibás teljesítés miatt a károsultat ért vagyoni hátrány (kár) nem a hiba kiküszöböléséhez/csökkentéséhez szükséges javítási költségek tényleges ráfordításával keletkezik, azok a már előállott vagyoncsökkenést (damnum emergens), illetve elmaradt vagyoni előnyt (lucrum cessans) küszöbölik ki, illetve csökkentik [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:522. § (2) bek. c) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mint vevő és az alperes mint eladó 2014. július 25-én adásvételi szerződést kötöttek, melynek tárgya a perbeli ingatlan 3756/30000 eszmei hányada volt, amely az ingatlanon emelt 8 lakásos társasház alapító okirat szerinti tetőtéri II/7. számú lakásának, P9 számú teremgarázs beállóhelynek és a pinceszinti 9. számú fitneszteremnek felelt meg (a továbbiakban: ingatlan). A vételár 36 000 000 forint volt (ebből 33 000 000 forint a lakás, 1 000 000 forint a beállóhely, 2 000 000 forint a fitneszterem ára), amelyet a felperes az alperesnek megfizetett, majd 2014. augusztus 14-én birtokba lépett.
[2] Az adásvételi szerződés V.1. pontja szerint az eladó a kivitelezéssel a V. Zrt.-t bízta meg, akit az építési kivitelezéssel kapcsolatos szavatossági felelősség és jótállási kötelezettség terhelt. Az V.2. pont értelmében az eladó a birtokbaadással a vevőre engedményezte a kivitelezővel szemben fennálló szavatossági és jótállási igényeit azzal, hogy az engedményezett igényekért való felelősségét kizárta.
[3] Az ingatlan hirdetése tartalmazta, hogy a hőszigetelési, akusztikai, illetve energetikai szempontok kiemelt kezeléssel kerültek megvalósításra.
[4] Az alperes hibásan teljesített, a hibákat a kivitelezővel részben kijavíttatta. A fennmaradó hibajelenségek: az ingatlan nappalijának időszakonkénti enyhe penészedése, hőhidak jelenléte, az ingatlan – rendeltetésszerű használatot meghaladó mértékű – áthallása. A fennmaradó hibák javítására nem került sor.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes keresetében összesen 11 167 000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest annak hibás teljesítése miatt, elsődlegesen kártérítés, másodlagosan árleszállítás jogcímén. Kártérítésként a vagyonában beállott értékcsökkenés és az őt ért vagyoni hátrány kiküszöböléséhez szükséges költség megtérítésére tartott igényt. A felperes – egyéb, a felülvizsgálattal már nem érintett hibajelenségek mellett – hibaként állította a lakás rendeltetésszerű használatot meghaladó mértékű áthallását.
[6] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a hibákat a kivitelezővel maradéktalanul kijavíttatta, a további hibás teljesítést vitatja, az igények egyébként is csak a kivitelezővel szemben érvényesíthetők a szerződés V.2. pontja értelmében.
Az első- és a másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével 6 265 100 forint (ebből az áthallással összefüggésben a lentebb részletezettek szerint: 4 659 700 forint) és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[8] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:157. §-ára alapított jogi indokolása szerint a felek szerződése fogyasztói jellegű, mert az alperes vállalkozóként szolgáltatott, amely körülményre tekintettel a szavatossági felelősségét nem zárhatta ki, a hibás teljesítés ezért érdemben vizsgálandó volt.
[9] A beszerzett szakvélemények alapján az elsőfokú bíróság az áthallással kapcsolatos hibát bizonyítottnak ítélte, a hiba okaként a bejárati ajtók hibáját, a tetőtéri lakások közötti határoló fal elégtelen hangszigetelését és önálló kürtős szellőzőrendszer helyett gyűjtőkürtős szellőzőrendszer létét állapította meg.
[10] A hibát részben ítélte javíthatónak (az áthallásokat enyhíthetőknek), ennek módjaként a tetőtéri két lakás bejárati ajtajai cseréjét, a tetőtéri lakások közötti határoló fal hangszigetelését, a gyűjtőkürtő (minden lakást érintő) önálló kürtőre cserélését tartotta indokoltnak. Ezek javítási költségét a következők szerint határozta meg: 480 000 forint a 2 bejárati ajtó cseréje, 230 000 forint a fal két oldali hangszigetelése, 1 400 000 forint a kürtőcsere, összesen: 2 110 000 forint + áfa = 2 679 700 forint. Az áthallások miatti értékcsökkenést 1 980 000 forintban állapította meg (a lakás 33 000 000 forint vételárának 6%-a). Ebben a körben társasházi lakók tanúvallomásait és szakértői véleményeket (a perben felhasznált két szakértői vélemény) vett alapul.
[11] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a marasztalás tőkeösszegét 3 853 250 forintra leszállította.
[12] A hibás teljesítésből eredő igény tekintetében helytállónak ítélte az elsőfokú bíróság álláspontját abban a kérdésben, hogy a felperes a szavatossági igényét az alperessel szemben érvényesíthette, nem a kivitelezővel szemben. Helyesbítve az elsőfokú bíróság e körben adott indokolását kiemelte, az adásvételi szerződés V.2. pontját – a Ptk. 6:8. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozati elv szem előtt tartásával – értelmezve az engedmény tárgya az eladó alperes és a kivitelező jogviszonyából származó, és nem az eladó alperes és a vevő felperes jogviszonyából származó jog volt, aminek megfelelően az alperes a szavatossági felelősségét az ő mint eladó és a felperes mint vevő közötti jogviszonyból származó jog tekintetében nem zárta ki, amiből következően nem volt jelentősége annak sem, hogy a szerződés fogyasztói vagy sem.
[13] A másodfokú bíróság rámutatott: annak vizsgálatánál, hogy az alperes szolgáltatása a teljesítéskor megfelelt-e a szerződésben vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek (szerződéses és törvényes kellékeknek) figyelembe kellett venni a kötelezettnek a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó nyilvános kijelentését is [Ptk. 6:123. § (1) bekezdés c) pont]. Ez a konkrét esetben a perbeli társasházban található lakásokra vonatkozó hirdetés tartalmát is jelenti, ezen belül azt, hogy – egyebek mellett – az akusztikai szempontok kiemelt kezeléssel kerültek megvalósításra.
[14] Ebből kiindulva az ingatlan – rendeltetésszerű használatot meghaladó mértékű – áthallásos voltát bizonyítottnak ítélte a társasház meghallgatott lakóinak vallomásával, továbbá az egyik szakvélemény tartalmával: a szakértő saját tapasztalásával, a léghang- (beszéd, rádió, TV, hifi) és lépéshangszigetelés vizsgálatok eredményével, mely a vonatkozó szabványnak nem felelt meg. Kiemelte, hogy a szabvány alap- és emelt szintű akusztikai komforthoz tartozó hangszigetelési követelményt különböztet meg, a szükséges minimum értéket társítva ahhoz. Az emelt szintű
léghang-szigetelés minimum értékeit a felperesi ingatlanban mért értékek a szakértő által elvégzett 5 vizsgálat közül egy esetben sem, az alapszintű léghang-szigetelés minimum értékeit pedig az 5 vizsgálat közül kettőben érik el (hálószobák), további egy esetben kis mértékben elmarad, a maradék két esetben pedig jelentősen elmarad attól. A lépéshang-szigetelés szabvány szerinti alap- és emelt szintű akusztikai komforthoz társított minimum értékeit a felperesi ingatlanban mért értékek – a laminált padlónak is köszönhetően – elérik.
[15] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a szakértő helyesen vette figyelembe a szabvány emelt szintű akusztikai komforthoz tartozó hangszigetelési követelményre vonatkozó minimum értékeit, és helytállóan rögzítette, hogy a hiba oka a tetőtéri lakások bejárati ajtajainak, a tetőtéri lakások közötti elválasztó falnak, továbbá a felperesi és az alatta lévő lakás közötti födémnek az elégtelen hangszigetelése, továbbá az ún. gyűjtőkürtős szellőzőrendszer léte. Alaptalannak tekintette ezért az alperes hivatkozását a hibás teljesítés hiányára.
[16] Kifejtette, hogy a hibás teljesítés objektív jogkövetkezménye a kellékszavatosság [Ptk. 6:159. § (1) bekezdés], a kellékszavatossági jogok között prioritást élveznek a természetbeni orvoslást biztosító jogok (kijavítás és kicserélés) a pénzbeli orvoslást biztosító jogokkal (árleszállítás, kötelezett költségére kijavítás vagy kijavíttatás), illetve a jogviszony felszámolását biztosító joggal (elállás) szemben [Ptk. 6:159. § (2) bekezdés]. Mindemellett a Ptk. az általános kártérítési szabályokat (Ptk. 6:142–144. §) a hibás teljesítés sajátosságait figyelembe vevő szabállyal egészíti ki, amikor kimondja, hogy a jogosult kártérítés formájában a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett ún. tapadókár megtérítését is kérheti a kellékszavatossági jogok érvényesítésére irányadó határidőben, feltéve, hogy a természetbeni reparációt jelentő kellékszavatossági jogok kimerültek [Ptk. 6:174. § (2) bekezdés]. Ez utóbbi feltétel a perbeli esetben azáltal adott, hogy az alperes eleve vitatta a hibás teljesítést, tehát a természetbeni reparációt nem vállalta, amire tekintettel rögzíthetőnek tartotta, hogy a tapadókár iránti kártérítési igény az ún. második lépcsős/másodlagos kellékszavatossági jogokkal egy sorban nyílik meg a jogosult számára.
[17] A másodfokú bíróság kitért arra is, hogy tapadókár lehet – a perben érvényesítetteknek megfelelően – a károsult vagyonában beállott értékcsökkenés és a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költség [Ptk. 6:144. § (2) bekezdés, 6:522. § (2) bekezdés a) és c) pontok]. Valójában a kötelezett költségére történő kijavítás/kijavíttatás iránti – mint másodlagos szavatossági – jog és a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költség mint kártérítés azonos (pénzbeli) reparációt szolgál. Különbség abban mutatkozik (sajátosan éppen az igényérvényesítés ezen módját választó felperes hátrányára), hogy az előbbi esetben a kijavítás/kijavíttatás költségének károkozói viselése objektív szankció, az utóbbi esetben viszont a károkozó mentesülhet a kártérítési felelősség alól (Ptk. 6:142. §), az alperes azonban mentesülésre nem hivatkozott.
[18] Alaptalannak ítélte azt az alperesi védekezést, miszerint kártérítés csak akkor lett volna követelhető, ha a kijavítás/kijavíttatás költsége a felperesnél már felmerült volna, továbbá, hogy a javítási költség és az értékcsökkenés együttes érvényesítése kizárt, hiszen ez csak abban az esetben igaz, ha a kijavítással az értékcsökkenés elenyészik. Ez a másodfokú bíróság megítélése szerint a perbeli esetben nem áll fenn, tekintve, hogy az értékcsökkenés az ingatlan áthallásából adódik, amely hibajelenség okának teljes körű javítása önmagában a felperes perbeli igénye érvényesítésével nem lehetséges, csakis valamennyi érintett társasházi tulajdonos együttes igényérvényesítése útján.
[19] A másodfokú bíróság a kártérítési igényt (a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költséget) az elsőfokú bíróság ítéletében meghatározotthoz képest részben találta alaposnak.
[20] Az értékcsökkenés kapcsán rámutatott: az elsőfokú bíróság a felperesi ingatlan értékcsökkenésének mértékét a lakás 33 000 000 forint összegű vételárának 6%-ában állapította meg (1 980 000 forint), amely mértéket/összeget az alperes fellebbezésében nem kifogásolt, hanem csak az értékcsökkenés és javítási költség együttes érvényesítését. Az értékcsökkenés mértékét/összegét ekként a fellebbezési szakban nem vizsgálhatta.
[21] A kijavítási költségekkel összefüggésben hangsúlyozta, hogy azok nem közvetlenül folynak a károkozó magatartásból, hanem a károkozó magatartás és a kár okozati összefüggése közé beiktatódik egy új, a károkozótól független mozzanat: a károsult elhatározása a költekezésre, tehát a költség utóbb tapad a károkozó magatartáshoz. Ha az elhatározás indokolt – azaz, ha a kár csökkentésére, kiküszöbölésére, következményei felszámolására irányul, ugyanakkor célszerű és észszerű is –, akkor a kártérítési felelősség fennáll. Fontos azonban, hogy az elhatározás a károsult kizárólagos döntési jogkörébe tartozzék, ellenkező esetben a költség nem csupán az alperes kártérítési felelősségének, hanem más(ok) elhatározásának/döntésének a függvénye is. A perbeli esetben ez azt jelenti, hogy az alperesnek a javítási költséget csak annyiban kell megtérítenie, amennyiben az a felperes kizárólagos döntési jogkörén belüli javítás/javíttatás körébe esik, de nem kell megtérítenie a javítási költségnek azt a részét, amely más károsult tulajdonosok döntési jogkörébe esik, így a II/8. számú lakás bejárati ajtaja cseréjének, a tetőtéri lakások közötti határoló fal II/8. számú lakás felőli oldala hangszigetelésének és a gyűjtőkürtő cseréjének a költségeit.
[22] A javítások körét és azok költségét a másodfokú bíróság a szakvélemény alapján határozta meg: az alperes javítási költségként megtéríteni köteles a felperesi ingatlan bejárati ajtaja cseréjének (240 000 forint), a tetőtéri lakások közötti határoló fal felperesi lakás felőli oldala hangszigetelésének (115 000 forint) és a födémszigetelésnek a költségeit (1 120 000 forint), azaz mindösszesen 1 475 000 forint + áfa = 1 873 250 forintot, továbbá 1 980 000 forint értékcsökkenést, összesen 3 853 250 forintot.
[23] A másodfokú bíróság kellő szakértelem hiányára utalva nem foglalt állást arról, hogy a léghang-szigetelés vizsgálati eredményeinél a viszonyítási pontot a konyhára irányadó 46 vagy a nappalira irányadó 51 mérőszám jelenti-e, mindazonáltal nem tartotta logikusnak, hogy egy amerikai konyhás nappali esetében a nappali funkció teljes mértékben figyelmen kívül maradjon. E körben a perbeli másik szakvéleményt sem tekintette támpontnak, mert az csak az alapkövetelménynek megfelelő mérőszámokat tartalmazza, de ott is 51 a mérőszám. A másodfokú bíróság ezért az előbbi szakvéleményre hagyatkozott, azzal, hogy a nyílászárok méréskori zárt állapotára a szakértő a 85. sorszámú beadványában részletes magyarázatot adott, a szakértői mérőeszköz hitelessége megkérdőjelezésének pedig az alperes nem adta magyarázatát. Erre tekintettel alaptalannak ítélte az alperes fellebbezését abban a részében is, miszerint indítványára új szakértőt kellett volna kirendelni.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[24] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében.
[25] Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 3. § (2) és (3) bekezdését, a 164. § (1) bekezdését, a 206. § (1) bekezdését, a 182. § (1)–(3) bekezdéseit, a 253. § (2)–(3) bekezdését, illetve a Ptk. 6:8. §-át, 6:59. §-át, 6:142. §-át, a 6:144. § (2) bekezdését, 6:202. §-át, a 6:522. § (1) bekezdés a) és c) pontját, valamint a 6:159. § (2) bekezdését és a 6:579. § (1) bekezdését jelölte meg.
[33] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását célozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[34] Az alperes felülvizsgálati kérelmének tartalmára tekintettel a Kúria elöljáróban rögzíti a felülvizsgálati eljárás jogi természetét és annak kereteit.
[35] A másodfokú bíróság az eredetileg a kereset tárgyává tett hibákkal kapcsolatos igények közül már kizárólag az áthallás hibáival összefüggésben ítélt meg – összegszerűségében leszállított – kártérítést a felperes elsődleges keresete alapján, és az alperes felülvizsgálati kérelme is ennek két tételét (az értékcsökkenést és az e mellett megítélt javítási költséget) vitatta, így kizárólag e kártérítési elemek képezték a felülvizsgálat tárgyát.
[36] A Kúria rámutat arra is, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslat, tárgya a jogerős ítélet [Pp. 270. § (1) bekezdés], amelynek jogszabálysértő voltát a Kúria csak a felülvizsgálati kérelem keretei között [Pp. 275. § (2) bekezdés] vizsgálhatja. Lényeges, hogy a Pp. 272. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fent meghatározott tartalmi követelményekkel [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3., 4. és 6. pontjai].
[37] Mindennek az alperes felülvizsgálati kérelme szempontjából többirányú jelentősége volt.
[38] Egyfelől: az alperes megsértett jogszabályhelyként jelölte meg felülvizsgálati kérelme 4. pontjában a Pp. 3. § (2) és (3) bekezdését, e jogszabályhelyhez kapcsolódóan azonban kérelme kifejtett szöveges hivatkozást (indokolást) nem tartalmazott, ezért annak érdemi vizsgálatára nem volt lehetőség.
[39] Másrészről: az alperes a Ptk. 6:159. § (2) bekezdését (az ún. első- és második lépcsős szavatossági igényekkel kapcsolatos szabályokat) idézte felülvizsgálati kérelmének 9. oldalán, ám e jogszabályhelyhez sem fűzött szöveges indokolást, továbbá ez a hivatkozása nem volt adekvát azzal, hogy az eljárt bíróságok a felperes elsődleges (kártérítés jogcímére alapított) keresetének adtak (részben) helyt, az eshetőleges kereseti kérelmek között másodlagos szavatossági igényt nem vizsgálták, az tehát nem képezte az első- és a másodfokú eljárás tárgyát, következésképpen a jogerős ítélet e körben nem lehet jogszabálysértő.
[40] A felperes nem adott elő szöveges indokolást a „további jogszabályi hivatkozások” körében megjelölt Pp. 164. § (1) bekezdéséhez és Pp. 182. § (1)–(3) bekezdéseihez.
[41] Mindezekre tekintettel a fentebb jelölt jogszabályhelyek megsértésének vizsgálata nem képezhette a felülvizsgálat tárgyát, míg az érdemben vizsgálható hivatkozások kapcsán a Kúria a felülvizsgálat eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet – a felülvizsgálattal támadott részében – nem jogszabálysértő, így a felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[42] Az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül foglaltak állást a felperes aktív perbeli legitimációja meglétével kapcsolatban. A Kúria egyetért a jogerős ítélet [16] pontjában foglaltakkal, azokra a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 254. § (3) bekezdésére tekintettel, az ott írtak megismétlése nélkül, csak visszautal. A másodfokú bíróság indokolásához hozzáfűzi: a szerződés hivatkozott V.2. pontja értelmében az eladó a vevőre a „kivitelezővel szemben fennálló szavatossági és jótállási igényeit” engedményezte azzal, hogy „az engedményezett igényekért való felelősségét” zárta ki. A felperes elsődleges keresetében kártérítési igényt érvényesített. A fenti tartalmú engedményezés viszont az idézett szövegrész egyértelmű megfogalmazása értelmében kizárólag a szavatossági és a jótállási igényekre vonatkozott, továbbá az alperes felelősségének kizárása is az „engedményezett igényekre” terjedt ki, azaz kizárólag a felperes mint vevő szavatossági és jótállási igényeire. Ezek körébe nem értendő bele a felperes elsődleges keresete szerinti kártérítési igény, akkor sem, ha az a szerződés hibás teljesítésével függ össze, mert ezt az eladó alperes nem engedményezte, továbbá erről a jogáról a felperes vevő sem mondott le, márpedig a joglemondás kiterjesztően nem értelmezhető [Ptk. 6:8. § (3) bekezdés második mondata]. A jogerős ítélet ezért nem sérti a Ptk. 6:8. §-át, 6:59. §-át és 6:202. §-át.
[43] Az alperes felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott jogszabálysértésre sem a szerződésszegés (Ptk. 6:137. §), sem a hibás teljesítés
(Ptk. 6:157. §), sem az elsődleges kereseti jogcíme tekintetében adekvát Ptk. 6:174. § [Kártérítés kellékhibás teljesítés esetén] kapcsán, az említett jogszabályhelyeket mint megsértett normákat nem is hívta fel felülvizsgálati kérelmében, ezért a hibás teljesítéssel kapcsolatos érveit e hiányok figyelembevételével lehetett megítélni. A felperes keresetének elsődleges, kártérítési jogcímére figyelemmel a Kúria hangsúlyozza, hogy a jogalkotó a Ptk.-ban – az 1959. évi Ptk. deliktuális és kontraktuális kártérítési felelősségi rendszerétől eltérően – alapvetően elhatárolta egymástól e két kártérítési felelősségi alakzatot, és a szerződésszegéssel kapcsolatos kártérítési szabályokat objektivizált felelősségi alapra helyezte. Ennek jelentősége a perbeli esetben abban áll, hogy az alperes a kártérítési felelősség alóli kimentést nem bizonyított, arra a per során és felülvizsgálati kérelmében sem hivatkozott.
[44] A jogerős ítéletben megítélt értékcsökkenés kapcsán az alperes azzal érvelt, hogy fellebbezése a kereset (teljes) elutasítására, így az az értékcsökkenésre is irányult. A Kúria ezzel összefüggésben arra mutat rá, hogy az ügyben irányadó (1952. évi) Pp. 235. § (1) bekezdése értelmében a fellebbezésben – egyebek mellett – meg kell jelölni azt, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. Az e perrendtartás hatálya alá tartozó fellebbezéseknek tehát szükségképpeni tartalmi eleme a fellebbezés indokolása. A felperes által az elsőfokú ítélet ellen 14. sorszám alatt benyújtott fellebbezés pedig e tekintetben indokolást nem, illetve csak a másodfokú bíróság jogerős ítéletének [23] pontjában foglaltak szerint tartalmazott, annak a javítási költséggel együttes érvényesíthetőségét kifogásolva.
[45] Azzal összefüggésben, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezési keretek [Pp. 253. § (3) bekezdés] megsértésével állapította-e meg, hogy az áthallás kapcsán az alapszintű követelmények helyett – az ingatlanközvetítő általi hirdetés tartalmára tekintettel – a fokozott követelményeket kellett (lehetett) figyelembe venni, a Kúria kiemeli, hogy ennek mint eljárási szabálysértésnek akkor lenne az ügy érdemére kiható következménye, ha a másodfokú bíróság e körben az elsőfokú bíróság által megítéltnél magasabb marasztalási összeget állapított volna meg az alperes terhére. Erre azonban sem az értékcsökkenés, sem a javítási költség tekintetében nem került sor, mert a másodfokú bíróság a kereset érdemét tekintve az elsőfokú bíróság által az alapszintű követelményekhez igazított összegszerűségeket vette alapul (a javítási költség tekintetében helytállóan korrigálva azokat a perbeli lakást érintő tételekre). Ebből kifolyólag a jogerős ítélet az ügy érdemét kihatóan nem sért eljárási szabályt sem, amiből következően nem állapítható meg a Pp. 206. § (1) bekezdésének sérelme sem.
[46] Téves az alperes felülvizsgálati érvelése az értékcsökkenés melletti kijavítási költség érvényesíthetőségének kizártságával kapcsolatban.
[47] A Ptk. 6:522. § (2) bekezdésének a), b) és c) pontjaiban felsorolt – a kártérítési kötelezettség terjedelmét meghatározó – kárelemek érvényesíthetősége nem zárja ki egymást, így a károsult vagyonában beállott értékcsökkenés [6:522. § (2) bekezdés a) pont] és a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költség [6:522. § (2) bekezdés c) pont] egymás mellett is érvényesíthetőek. Nincs peradat arra nézve – ilyenre az alperes sem hivatkozott –, hogy a perbeli lakás áthallási hibájának a jogerős ítélet szerinti (csak a felperesi lakást érintő) javítása esetén (után) nem marad fenn értékcsökkenés, figyelemmel arra is, hogy – a józan ész (Alaptörvény 28. cikk) szerinti meggondolás alapján – a felperesi lakásban történő javítások az áthallást előidéző okoknak nyilvánvalóan csak egy részét küszöbölhetik ki. Megalapozatlan ezért az alperes érvelése arra nézve, hogy a perbeli esetben az értékcsökkenés és a kijavítási költség együttesen ne lenne érvényesíthető. Megjegyzendő továbbá, hogy az alperes jogalap nélküli gazdagodásra történt hivatkozása ugyanezen okból nem értelmezhető.
[48] Az alperesnek a Nagykommentár általa idézett részére és a Magyar Jogban megjelent cikkből levezetett álláspontjára épített hivatkozása is alaptalan.
[49] A Nagykommentár alperes által idézett része éppen – és kizárólag – a Ptk. 6:522. § (2) bekezdésének a) és c) pontjai szerinti kárelemek szoros összefüggésére mutat rá, amivel ellentétes megállapítást a jogerős ítélet nem tartalmaz.
[50] A hivatkozott cikkből idézett szövegrészt – kiragadva a teljes szövegösszefüggésből – az alperes téves interpretációval vélte a felülvizsgálati álláspontja alátámasztására alkalmasnak. A felhívott cikk („A kárfogalom polgári jogi és büntető jogi kapcsolódási pontjai”) idézett 4. pontjában ugyanis a polgári jogi és a büntetőjogi kárfogalom tartalmi összevetése jelenik meg. Ezzel kapcsolatban – kiindulva és utalva a 1959. évi Ptk. 355. § (1) bekezdésének generális kárfogalmából – a szerző a Ptk. 6:522. §-ában, illetve a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 459. § (1) bekezdésének 16. és 17. pontjaiban definiált kárfogalmakat veti összes, és ezzel összefüggésben mutat rá, hogy az utóbbi „kizárólag az értékcsökkenést (damnum emergens), míg a vagyoni hátrány az értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt (lucrum cessans) tartalmazza. Nem része a büntetőjogi kárfogalomnak a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségek [Ptk. 6:522. § (2) bekezdés c) pont]. E kártétel alatt azt értjük, ha a káresemény bekövetkeztét követően a károsult a saját elhatározásából eszközöl kiadásokat abból a célból, hogy a vagyoni hátrány növekedését elkerülje vagy csökkentse.”
[51] Ebből a megfogalmazásból azonban nem következik az az alperes általi értelmezés, amely a Ptk. 6:522. § (2) bekezdés c) pontja szerinti „a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségek” kárelemet – indokolatlan szűkítő értelmezés útján – a károsult által már „eszközölt” kiadásokkal azonosítja.
[52] A hibás teljesítés miatt a károsultat ért vagyoni hátrány (kár) nem a hiba kiküszöböléséhez/csökkentéséhez szükséges javítási költségek tényleges ráfordításával keletkezik, azok a már előállott vagyoncsökkenést (damnum emergens), illetve elmaradt vagyoni előnyt (lucrum cessans) küszöbölik ki, illetve csökkentik. Erre tekintettel alaptalan a kár bekövetkeztének, illetve
kiküszöbölésének (csökkentésének) alperes általi összemosása. A kártérítés alapvető funkciója a reparáció, amely teljesen független attól, hogy a károsult egyáltalán volt-e/van-e/lehetett-e abban az anyagi helyzetben, hogy kijavítsa/kijavíttassa a hibát, ezzel megszüntetve vagy csökkentve a kárt. Az alperesi hivatkozásból kiindulva számos esetben elesne a károsult a kártérítési igénye érvényesítésének lehetőségétől, ha kizárólag a „már eszközölt” kiadások megtérítését kérhetné. Ehhez csupán megjegyzésként fűzi hozzá a Kúria: a károsult semmilyen jogszabály alapján nem köteles a kijavításra kártérítésként kapott összeget (pénzt) ténylegesen is a javításra költeni, tekintettel arra, hogy azzal – mint tulajdonával – szabadon rendelkezhet. Erre tekintettel a jogerős ítélet a Ptk. 6:522. § (2) bekezdését sem sérti.
[53] A kifejtettek okán a Kúria a nem jogszabálysértő jogerős ítéletet – a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.V.20.490/2021/8.)