I. A közforgalom számára megnyitott magánút mindaddig a közúthálózat része, amíg megfelel a jogszabályi előírásoknak és a biztonságos közúti közlekedés követelményeinek. A közforgalom számára nyitva álló magánutak lezárását csak közlekedésbiztonsági célokat szolgáló nyomós közérdek vagy a tulajdonos méltányolható magánérdeke indokolhatja, amit a kérelmezőnek kell megjelölnie.
II. Ha a magánút lezárását a tulajdonos közlekedésbiztonsági okokból kéri, annak érdemi vizsgálata nélkül a kérelem nem utasítható el, függetlenül attól, hogy a magánút létesítésére engedéllyel vagy a nélkül került sor és a hatóság milyen egyéb intézkedés megtételére lenne még jogosult [1988. évi I. törvény (Kkt.) 29. § (9) bek., 32. § (1) bek., 47. § 8. pont; 30/1988. (III. 21.) MT rendelet (MT rendelet) 20. § (3) bek.].
A felülvizsgálati kérelem alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes kizárólagos tulajdonában állnak a …/8 és …/4 helyrajzi számú „kivett út” megnevezésű ingatlanok (a továbbiakban: magánutak), melyek létesítése során a magánutak közforgalom előli elzárásának ténye nem került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba.
[2] A magánutak derékszögben csatlakoznak egymáshoz, azok mentén összesen hét ingatlan található, mely ingatlanok közül négy – egymással szomszédos – ingatlan felperes és családtagjai tulajdonát képezik.
[5] A felperes 2021. július 21-én kérelmet nyújtott be az alpereshez, melyben a tárgyi magánutak lezárásának engedélyezését kérte a közforgalom elől elzárt magánúttá történő nyilvánításuk érdekében arra hivatkozással, hogy azok keskenyek, meredekek és nehezen járhatóak, továbbá azokat alapvetően ő és rokonai (akik a szomszédos ingatlanok tulajdonosai) használják.
[6] A hiánypótlás elrendelését követően felperes kérte az eljárás szünetelését a közműkezelői nyilatkozatok beszerzése érdekében. Az alperes az eljárás szünetelését állapította meg.
[7] A felperes 2022. március 17-én kelt kérelmére alperes az eljárást folytatta, majd a 2022. március 18-án meghozott KE/044/00183-2/2022. számú határozatával a felperes kérelmét elutasította, egyúttal kötelezte a közforgalom elől el nem zárt státuszú magánutak tulajdonosaként, hogy az általa engedély nélkül lezárt magánutakat haladéktalanul nyissa meg és a nyitott állapotot folyamatosan biztosítsa. Az alperes megállapította, hogy a magánutak fenntartásáról, üzemeltetéséről és a biztonságos közlekedésre alkalmas állapotban tartásáról a továbbiakban a mindenkori ingatlantulajdonos köteles gondoskodni. Határozatának indokolása szerint az eljárás szünetelését követően sem nyújtotta be a felperes a /8 helyrajzi számú kivett útra vonatkozó közműkezelői nyilatkozatot, valamint nem szerepel az ingatlan-nyilvántartásban a magánutak elzárásának bejegyzése, így az utak a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 32. § (2) bekezdésére figyelemmel a közforgalom elől el nem zárt útnak minősülnek. A két magánút mellett elhelyezkedő ingatlanok között van olyan, amely másik útról megközelíthető, de vannak olyanok is, amelyek csak tárgyi magánutakon keresztül érhetőek el.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes keresetében elsődlegesen az alperes KE/044/00183-2/2022. számú határozatának megváltoztatását, másodlagosan pedig a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.
[9] Keresetlevelében előadta, hogy a magánutakat saját költségen alakította ki, a szomszédos telkek tulajdonosainak nagy része a családtagjai, akik hozzájárultak az utak közforgalom előli elzárásához. A hozzájárulást megtagadó szomszédok közútról is meg tudják közelíteni az ingatlanaikat, azoknak, akiknek kellett, szolgalmi jogot biztosított, ezt az alperesi határozat is megállapította. A döntés így anélkül korlátozta a tulajdonjogát, hogy az indokolásból egyértelműen kitűnne a beavatkozás mögötti közérdek, a közforgalom elől el nem zárt magánúttá minősítés magyarázata.
[10] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. A Kkt. 29. § (9) bekezdésére hivatkozva kiemelte, hogy az út mindenkori tulajdonosának kötelessége az út jogi helyzetének a hatályos jogszabályoknak megfelelő rendezése. A felperes ennek a kötelességének tulajdonszerzését követően nem tett eleget, annak következményeit viselni köteles, hiszen a bejegyzés hiányában a magánút közforgalom elől el nem zártnak minősül. A határozatát azoknak a tulajdonosoknak nyilatkozataira figyelemmel hozta meg, akik az utak közforgalom előli elzárásához nem járultak hozzá, mert ingatlanaik csak a perbeli magánutakon keresztül közelíthetőek meg, a megközelíthetőség lehetősége pedig nem szüntethető meg.
Az elsőfokú felülvizsgálni kért jogerős határozat
[13] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes KE/044/00183-2/2022. számú határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
[14] A jogerős ítélet szerint a bíróság azt vizsgálta, hogy egy magánút közforgalom előli megnyitása, illetve lezárása kapcsán milyen szempontokat kell figyelembe vennie az alperesnek, erre az esetre milyen jogszabályi rendelkezések vonatkoznak.
[15] Az elsőfokú bíróság a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény végrehajtásáról szóló 30/1988. (IV. 21.) MT rendelet (a továbbiakban: MT rendelet) 20. § (2) bekezdését hívta fel, mely szerint magánutat közforgalom számára megnyitni csak akkor lehet, ha az út a jogszabályi előírásoknak és a biztonságos közúti közlekedés követelményeinek megfelel. E rendelkezésből az argumentum a contrario elve alapján arra következtetett a bíróság, hogy utat közforgalom elől elzárni akkor lehet, ha az út sem a jogszabályi előírásoknak, sem a biztonságos közúti közlekedés követelményeinek nem felel meg. Megállapította, hogy az alperes az eljárása során ezt a körülményt egyáltalán nem értékelte a kérelem elbírálása során. Az alperes kizárólag a szomszédos ingatlanok tulajdonosainak tiltakozását vette figyelembe, illetve sommásan megállapította, hogy vannak olyan ingatlanok, amelyek csak a perbeli magánútról érhetők el.
[16] A bíróság kiemelte, a jogszabályi rendelkezés ugyan kifejezetten nem vonatkozik erre a mérlegelési szempontra, de mégis kiemelten fontos, hogy egy magánút közforgalom előli elzárása esetében a környező ingatlanok megközelíthetősége közútról vagy közforgalom elől el nem zárt magánútról biztosított legyen. Ezt a körülményt helytállóan vonta be a mérlegelési körébe az alperes, azonban nem kizárólag ezek alapján kellett volna meghozni a döntést. A környező ingatlanok tulajdonosainak jog- és érdeksérelme csak e mérlegelési szemponttal összhangban értelmezhető. Az alperes azonban nem határozta meg, hogy pontosan mely ingatlanok érhetők el kizárólag a perbeli magánutakról. Ezen hiányosság miatt önmagában helye lehetett volna az alperesi határozat megsemmisítésének.
[17] Az elsőfokú bíróság a keresetlevél alapján érdemben vizsgálta a szomszédos ingatlanok megközelíthetősége és a perbeli magánutak szakmai követelményeknek megfelelősége kérdését is, amit a perben szakértői kérdéseknek minősített. A felperes által benyújtott magánszakvéleményeket a bizonyítékok köréből kirekesztette, majd felperes indítványára igazságügyi szakértőt rendelt ki. A beszerzett szakvéleményt az ítélkezés alapjául elfogadta.
[18] A bíróság a szakvéleményben foglaltak alapján megállapította, hogy az MT rendelet 20. § (2) bekezdése alapján a biztonságos közlekedés feltételei a perbeli magánutakon nem állnak fenn. Márpedig az MT rendelet 20. § (2) bekezdéséből egyértelműen az következik, hogy a magánutat közforgalom számára megnyitni csak akkor lehet, ha az a biztonságos közúti közlekedés követelményének megfelel. Hivatkozott e körben a bíróság az alperes által csatolt döntés-előkészítő iratra, mely „akként kezdődik, hogy alapvető álláspontjuk az, hogy ez a magánút tényleg nem alkalmas a közforgalomra, inkább le kellene zárni. Az utat kiszélesíteni nem lehet a telekhatárok miatt és a meredekségét sem lehet csökkenteni.” Az alperes mégsem vizsgálta a határozata meghozatala során a biztonságos közúti közlekedés követelményének való megfelelést vagy meg nem felelést.
[19] Az alperesi érdekeltek ingatlanainak megközelíthetőségét illetően a bíróság továbbá tényként állapította meg, hogy az I. rendű alperesi érdekelt ingatlana a tárgyalási nyilatkozata szerint is közútról megközelíthető. Két további ingatlan „elméleti megközelíthetősége” pedig a szakértői vélemény alapján adott.
[20] Az alperesnek össze kellett volna mérnie, hogy a felperesi kérelem elutasítása esetén a felperesi oldalon milyen költségek merülnek fel, illetve az alperesi érdekeltek oldalán milyen költségek merülnek fel akkor, amennyiben az alperes a felperesi kérelemnek helyt ad. A bíróság álláspontja szerint egy dolgot azonban nem lehet mérlegelni a kérelem eldöntésénél, mégpedig azt, hogy van-e felperesi túlhasználat a szomszédos ingatlanok terhére, mert az egy polgári jogi kérdésben való döntést jelentene.
[21] Az ítélet indokolása szerint annak a kérdésnek a megítélése, hogy a perbeli magánutak természetbeni elhelyezkedése megfelel-e a térképi állapotnak, illetve, hogy az alperesi érdekeltek tulajdonai terhére történt-e a létesítésük nem a perbeli eljárás, hanem polgári jogvita tárgyát képezhetik.
[22] A fentiek alapján a bíróság az új eljárásra vonatkozóan előírta, hogy „az alperesnek az MT rendelet és a perbeli szakvélemény alapján vizsgálnia kell azt, hogy amennyiben a felperesi kérelem elutasításra kerül, úgy a közforgalom számára megnyitott magánút megfelel-e a jogszabályi előírásoknak és a biztonságos közúti közlekedés követelményeinek. Az alperesnek a szakértői véleménnyel összhangban kell állást foglalnia abban a kérdésben is, hogy az alperesi érdekeltek érintett ingatlanainak alternatív megközelítése - a szolgalmi jogokra is figyelemmel - biztosított-e az esetleges közforgalom előli lezárást követően. Az alperesnek összességében mérlegelnie kell azt is, hogy a kérelem elutasítása esetén a felperesi oldalon jelentkező költségek az út fenntartásával és biztonságos közlekedésre alkalmas állapotban tartásával összhangban állnak-e a kérelemnek való esetleges helyt adás esetén az alperesi érdekelti oldalon felmerülő esetleges költségekkel. Az alperes a szomszédos ingatlanok tulajdonosainak nyilatkozatát beszerezheti, azonban kizárólag olyan jog- és érdeksérelmet mérlegelhet ennek kapcsán, amely az alternatív megközelítéssel vagy annak hiányával kapcsolatos.”
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[23] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.
[24] Azzal érvelt, hogy a perbeli magánutakat jogi rendezés nélkül 2002-ben létesítették telekalakítási eljárással, de a közlekedési hatóság engedélye nélkül. A telekalakítással csak az utak területének kialakítása történt meg, nem a közlekedési célú műszaki létesítmény jóváhagyása. A szabálytalanul létesített közlekedési építmény fennmaradásáról az utak építésének, forgalomba helyezésének és megszüntetésének engedélyezéséről szóló 93/2012. (V. 10.) Korm. rendelet 26. §-a alapján a tényleges használatbavételtől számított tíz éven belül lehet intézkedni, mely törvényes határidő eltelt.
[25] Az alperes továbbá arra hivatkozott, hogy a közforgalom előli elzárás esetkörére az MT rendelet 20. §-ában nincs részletes feltételrendszer kidolgozva, ezért a kérelem benyújtásának időpontjában fennálló jogi állapot rögzítése mellett sem korlátozhatta a határozatában az alperesi érdekeltek érdekeit. Az elsőfokú bíróság sem állapított meg a szabad bizonyítás elvére vonatkozó eljárási jogszabálysértést, mindössze olyan szempontrendszer alkalmazását írta elő, ami az ítéletben hivatkozott kötőerővel nem bíró Debreceni Törvényszék K.702.510/2021/21. számú ítéletében szerepel.
[26] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által az argumentum a contrario elve alapján levezetett követelményrendszer nem alkalmazható jelen eljárásban, mert a perbeli utak nem rendelkeznek közlekedési hatósági engedéllyel, fennmaradásuk iránt a közlekedési hatóság az időmúlás miatt nem intézkedhetett, továbbá és a felperes műszaki dokumentációt nem bocsátott rendelkezésre.
[27] Az ítélet szerinti jogértelmezés során a bíróság eltért a Kúria Debreceni Törvényszék K.702.510/2021/21. számú ítéletében is hivatkozott Kfv.IV.35.480/2014/8. számú közzétett határozatában foglalt azon megállapítástól, hogy az jogszabályok céljával összhangban történő jogértelmezés alaptörvényi szabálya nem hatalmazza fel a bíróságokat arra, hogy közigazgatási perben úgy helyezzenek hatályon kívül közigazgatási határozatot, hogy konkrét eljárási vagy anyagi jogi jogszabálysértést nem állapítanak meg.
[28] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint a bíróság nem sértett jogszabályt pusztán azért, mert kúriai állásfoglalás nélkül értelmezett egy jogszabályt. Az ítélet konkrétan tartalmazza, hogy az alperes mérlegelési jogkörében mely jogszabályhely [az MT rendelet 20. § (2) bekezdése] által előírt feltételeket nem vizsgálta meg és milyen eljárási cselekményeket mulasztotta el. A megismételt eljárásban a bíróság lehetőséget teremtett az alperesnek az elmulasztott cselekmények pótlására. Ellenben az alperes csak a befogadás körében adta elő, hogy miért jogszabálysértő a bíróság döntése, de érdemben nem jelölte meg, hogy az indokolás mely része melyik jogszabályt sérti.
A Kúria döntése és jogi indokai
[29] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.
[30] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között, és a 120. § (5) bekezdésének megfelelően a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján vizsgálta felül.
[31] Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges releváns tényeket, körülményeket teljeskörűen feltárta, az ítélet indokolásában a keresetlevélben felhozott valamennyi jogi érvelés vizsgálatát elvégezte és érdemben helytálló következtetést vont le arra nézve, hogy az alperes határozata megalapozatlan és jogszabálysértő. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak vonatkozásában a Kúria az alábbiakra mutat rá.
[32] A felülvizsgálati bíróság először a felülvizsgálati kérelemnek az MT rendelet 20. § (2) bekezdésének jelen ügyben való alkalmazhatóságának kérdését vizsgálta meg. Az alperes szerint a felhívott rendelkezés csak az elzárt magánút közforgalom számára megnyitás esetére tartalmaz előírást, ezért az elsőfokú bíróság téves jogszabályértelmezés útján kérte számon az alperesen az ott meghatározott követelményrendszer vizsgálatának elmulasztását.
[33] A Kúria elöljáróban megállapította, hogy a perbeli magánutak jogi minősítését mind az alperes, mind az elsőfokú bíróság a Kkt. alábbi rendelkezéseiből kiindulva helyesen végezte el.
[34] A Kkt. 32. § (1) bekezdése alapján az úthálózat közutakból és a közforgalom elől el nem zárt magánutakból áll. Az országos közúthálózat az állam tulajdonában, a helyi közúthálózat a települési vagy területi önkormányzat tulajdonában van. Magánútnak minősülnek a természetes személyek és a jogi személyek tulajdonában álló területen lévő utak.
[35] A magánútnak két típusa van, a közforgalom elől elzárt, illetve közforgalom elől el nem zárt magánút.
[36] A Kkt. 47. § 8. pontja értelmében közforgalom elől elzárt magánút: a sorompóval, kapuval vagy más fizikai eszközzel lezárt vagy „Mindkét irányból behajtani tilos” jelzőtáblával és a „magánút” feliratot tartalmazó kiegészítő táblával jelzett út, amely az ingatlan-nyilvántartásban közforgalom elől elzárt magánútként van bejegyezve.
[37] A Kkt. 29. § (9) bekezdése előírja, hogy a magánút közforgalom számára való megnyitásának, illetve elzárásának tényét az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni. A bejegyzést a tulajdonosnak (kezelőnek) kell kezdeményeznie.
[38] A Kkt. 29. § (9) bekezdésének és 47. § 8. pontjának együttes értelmezése alapján adott út közforgalom elől el nem zárt magánútként történő kezeléséhez szükséges többek között az, hogy az ingatlan-nyilvántartásba így kerüljön feltüntetésre [Kúria Kfv.37.085/2015/7.]. A perbeli ingatlanok „kivett út” megjelöléssel szerepelnek az ingatlan-nyilvántartásban, ezért jogi értelemben – a tényleges használati viszonyoktól függetlenül – nem tekinthetők közforgalom elől elzárt magánutaknak. A hatósági eljárásban ennek tényét a felperes sem vitatta, kérelme éppen az utak jogi státuszának megváltoztatásához/rendezéséhez szükséges hatósági engedély megszerzésére irányult.
[39] A Kkt. 29. § (9) bekezdése értelmében „közforgalom elől elzárt magánutat a közforgalom számára megnyitni, vagy a közforgalom elől el nem zárt magánutat a közforgalom elől elzárni az utak forgalomszabályozásáról és forgalomba helyezéséről szóló miniszteri rendeletben meghatározott módon, a magánút tulajdonosának (kezelőjének) a kérelmére, a közlekedési hatóság engedélyével szabad”.
[40] Az elsőfokú bíróság az alkalmazandó jog meghatározása során helytállóan indult ki a Kkt. 29. § (9) bekezdésének fent idézett rendelkezéséből, mely alapján egy magánút közforgalom számára megnyitásához vagy közforgalom előli lezárásához a tulajdonos kérelmére és a hatóság engedélyére van szükség. E törvényhely végrehajtásához kapcsolódó MT rendelet 20. § (2) bekezdése előírja, hogy „magánutat közforgalom számára megnyitni csak akkor lehet, ha az út a jogszabályi előírásoknak és a biztonságos közúti közlekedés követelményeinek megfelel”.
[41] A vitatott rendelkezés két konjunktív (egyidejűleg fennálló) feltételt írt elő, amely nyelvtani értelemben a magánutak megnyitásához kapcsolódik. Egyik feltétel a jogszabályi előírásoknak, másik pedig a biztonságos közúti közlekedés követelményeinek való megfelelés. Ha ez a kógens előírás nem teljesül, a megnyitás iránti engedély kiadását a hatóságnak meg kell tagadni, hiszen a magánút a megnyitástól kezdődően a közúthálózat részévé válik, így az arra vonatkozó előírásoknak kell megfelelnie.
[42] A perbeli utak mivel jogi értelemben a közforgalom előtt megnyitott magánutaknak minősülnek, azok esetében teljesülnie kell a közforgalom számára megnyitáshoz szükséges törvényi követelményeknek. A felperes az utak lezárását éppen azzal az indokkal kérte engedélyezni, hogy az utak vonatkozásában nem biztosíthatók a biztonságos közúti közlekedés feltételei. A kérelemre induló eljárásokban a hatóságnak a kérelmet az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 38. §-a alapján tartalma szerint kell elbírálni. A hatóságnak elsődleges feladata a kérelem minősítése, annak megállapítása, hogy mire irányul az ügyfél akarata. Ehhez képest vizsgálandó, hogy a kérelem elbírálásához szükséges adatok rendelkezésre állnak-e. Ha a kérelem hiányos, ez egy ízben hiánypótlás keretében orvosolható.
[43] Az alperes a kérelem mellékleteire vonatkozóan hiánypótlásra szólította fel a felperest, mely a magánutak műszaki adataira és a közutakhoz való csatlakozás paramétereire is kiterjedt. Ebből arra lehet következtetni, hogy az alperes eljárásában maga is vizsgálat és mérlegelés tárgyává kívánta tenni a kérelemben a lezárás indokául felhozott körülményeket.
[44] A fentiek alapján nem foghat helyt az alperes azon állítása, mely szerint eljárásának nem volt tárgya (nem is kellett annak lennie) a perbeli magánutak kialakításának, megfelelőségének vizsgálata, mivel az MT rendelet 20. § (2) bekezdése a magánút közforgalom előli elzárása esetére kötelezően mérlegelendő szempontot nem ír elő.
[45] Tény, hogy az MT rendelet 20. § (2) bekezdése taxatíve nem határozza meg a magánutak lezárásának feltételeit, mindössze annyit tartalmaz, hogy „magánút közforgalom számára történő megnyitását, illetőleg a közforgalom elől történő elzárását engedélyező határozatban a közlekedési hatóság feltételeket állapíthat meg”.
[46] A jogszabályok teleologikus jogértelmezése során a bíróságoknak az Alaptörvény 28. cikke alapján kell eljárniuk, mely szerint a jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. A jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[47] Az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezés akkor megfelelő, ha az annak szempontjain alapuló egyik jogértelmezés sem kerül szembe a többi elemből fakadó következtetéssel [Kúria Kfv.35.291/2022/6., BH 2023.44].
[48] A Kkt. 1. §-a alapján „A törvény célja, hogy a közúti közlekedés alapvető feltételeinek, az abban résztvevő személyek és szervezetek jogainak és kötelezettségeinek a meghatározásával elősegítse a közúti személy- és áruszállítási szükségletek kielégítését, a közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi követelményeknek megfelelő korszerű járműállomány és közúthálózat kialakítását, működését, a közutak védelmét.”
[49] Az 1. §-hoz fűzött indokolás szerint „A javaslat megfogalmazza azokat a legátfogóbb érdekeket, amelyeket a törvény rendelkezései, valamint a törvény végrehajtására kiadott vagy kiadandó különböző szintű egyéb jogszabályok is szolgálni kívánnak. Egyben – ezáltal – megjelöli a jogszabályok értelmezésének és gyakorlati alkalmazásának a legfontosabb módszerét is; mindezeknél elsősorban a törvény bevezető rendelkezésében megfogalmazott érdekeket kell szem előtt tartani, azokat kell érvényre juttatni […] Az érdekek érvényre juttatásában a javaslat a közlekedésbiztonság és a környezetvédelem jelentőségét emeli ki.”
[50] A Kkt. 29. § (9) bekezdésének végrehajtását szolgáló MT rendelet 20. § (2) bekezdése mögötti jogalkotói szándék feltárása körében abból kell kiindulni, hogy a jogalkotó a közforgalom elől elzárt magánút közforgalom számára történő megnyitása esetén az engedély kiadását azon feltétel teljesüléséhez köti, hogy a megnyitott magánútnak éppúgy meg kell felelnie azoknak a műszaki és egyéb feltételeknek, amelyek a közutakra általában érvényesek. Egy lezárás iránti kérelem ugyancsak hatósági elbírálás alá tartozó fontos közlekedési érdeket érint azáltal, hogy a közforgalom elől el nem zárt magánút elzárása a közforgalom rendelkezésére álló úthálózat csökkenését eredményezi. A Kkt. 11. § (1) bekezdése alapján ugyanis jogalkotói elvárás, hogy az utakat úgy kell fejleszteni, hogy a közutak (országos közutak, helyi közutak) és a közforgalom elől el nem zárt magánutak összefüggő rendszert alkossanak.
[51] Mindebből az következik, hogy a közforgalom számára nyitva álló magánutak lezárását csak közlekedésbiztonsági célokat szolgáló nyomós közérdek vagy a tulajdonos méltányolható magánérdeke indokolhatja, amit a kérelmezőnek kell megjelölnie. A hatóság az engedélyezési eljárásban minden olyan releváns körülmény vizsgálatára köteles, amely a kérelemben szerepel és az érdemi döntést befolyásolja.
[52] Egyik ilyen alapvető szempont, hogy a közforgalom számára megnyitott magánút csak addig lehet a közúthálózat része, amíg azon biztosíthatók/megteremthetők a biztonságos közúti közlekedés követelményei. Ha felmerül a kérelem adatai alapján, – ahogyan ez a tárgyi ügyben is megállapítható volt – hogy ez az alapvető törvényi előírás az érintett magánut(ak)ra nem teljesül, annak érdemi vizsgálata a hatósági eljárásban jogszerűen nem mellőzhető.
[53] A közlekedésbiztonsági szempontoknak minden esetben érvényt kell szerezni. Amennyiben egy magánúton a biztonságos közlekedés feltételei objektív okokból igazoltan nem állnak fenn és azok utólag sem teremhetők meg vagy a közlekedésbiztonsági hiányosságok nem a kezelőt terhelő fenntartási, karbantartási kötelezettségek elmulasztásából erednek, a lezárás iránti kérelem közérdekből nem utasítható el, függetlenül attól, hogy a magánutak létesítésére engedéllyel vagy a nélkül került sor és a hatóság milyen egyéb intézkedés megtételére lenne még jogosult.
[54] A fentiekre figyelemmel a jogerős ítélet [24] bekezdésének azon megállapítása, hogy az MT rendelet 20. § (2) bekezdéséből argumentum a contrario az következik, hogy magánutat, közforgalom elől elzárni akkor lehet, ha az út nem felel meg a jogszabályi előírásoknak és a biztonságos közúti közlekedés követelményeinek, egyaránt megfelel a joglogikai és az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezés követelményének.
[55] A jelen ügyben a magánutak lezárásának okait a felperes kérelmében pontosan megjelölte, ezért az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes a kérelem elutasításáról a biztonságos közlekedés követelményeinek érdemi vizsgálata nélkül nem határozhatott volna. Ez nemcsak a Kkt. és MT rendelet felhívott rendelkezéseiből, hanem az Ákr. 38. §-a szerinti általános szabályból, a kérelem tartalom szerinti elbírálásának elvéből is következik.
[56] A Kúria is hangsúlyozza, hogy a lezárás engedélyezése iránti eljárásban a hatóság elsősorban az útlezárás céljaként a kérelmező által megjelölt indokokat köteles mérlegelni abból a szempontból, hogy az elérendő cél alapul szolgálhat-e a védendő ingatlanok megközelítését szolgáló magánút elzárására. Ezzel összefüggésben különösen vizsgálandó körülmény, hogy a közforgalom előli elzárás okoz-e joghátrányt a szomszédos ingatlanok tulajdonosainak, az elzárás esetén is biztosítható-e egyéb, megfelelő módon a szomszédos telkek megközelíthetősége, az elzárásnak milyen várható hatásai lennének a meglévő közúthálózat forgalmára és annak műszaki állapotára. Az elzárás iránti kérelem elutasítása esetén minden esetben mérlegelés tárgyává kell tenni azt is, hogy a megnyitott magánút jelen állapotában alkalmas-e a biztonságos közúti közlekedés céljára, vagy annak feltételei megteremthetők-e, illetve milyen költségek mellett.
[57] Az elsőfokú bíróság mind a magánutak műszaki megfelelősége, mind a szomszédos ingatlanok közútról való megközelíthetőségének megállapítása végett szakértői bizonyítást folytatott le a perben, melynek eredményét az alperes felülvizsgálati kérelmében nem támadta, ezért a Kúria a jogerős ítéletnek erre vonatkozó megállapításait érdemben nem vizsgálta, azok a megismételt eljárásban kötőerővel bírnak. Mindez azt jelenti, hogy az új eljárásban a magánutak elzárása csak olyan feltételek előírásával engedélyezhető, amelyek mellett a szomszédos ingatlanok gépjárművel történő megközelíthetősége megfelelően biztosítható.
[58] Az alperes a jogerős ítélet felülvizsgálatát arra hivatkozással is kérte, hogy az elsőfokú bíróság a jogértelmezés során eltért a Kúria Kfv.IV.35.480/2014/8. számú ítéletétől, amikor úgy helyezte hatályon kívül a keresettel támadott határozatot, hogy konkrét eljárási vagy anyagi jogi jogszabálysértést nem állapított meg.
[59] A Kúriának az eltérés vizsgálata során elsőként azt kellett megállapítania, hogy az ügyek közötti ügyazonosság Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozatában lefektetett kritériumai fennállnak-e. Eszerint „az ügyazonosság több tényező által befolyásolt, összetett jogfogalom, amelyet mindig esetről esetre kell vizsgálni. Ennek során szigorúan kell venni az összehasonlított bírói döntésekben az alkalmazott anyagi jogszabály egyezőségét (hatály, normatartalom) és a jogértelmezés szempontjából releváns tények lényegi hasonlóságát, továbbá közigazgatási perben – a kérelemhez kötöttség és a közigazgatási ügy tárgya által meghatározott vizsgálat miatt – a hatósági, a kereseti és a felülvizsgálati kérelem ténybeli és jogi azonosságot befolyásoló elemeit. Nincs ügyazonosság: eltérő anyagi jogi hátterű, azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kérelmet tartalmazó vagy azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő tényállású közigazgatási ügyek és annak alapján indult közigazgatási jogviták között. Alappal kérdőjelezhető meg az ügyazonosság továbbá: azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kereseti vagy eltérő felülvizsgálati érvelés esetén.”
[60] Az alperes által felhívott kúriai határozatban a Kúria állami támogatási ügyben eltérő tényállás és más anyagi jogi háttér mellett vizsgálta az Alaptörvény 28. cikkére hivatkozó bírói jogértelmezés megfelelőségét, ami az elsőfokú bírósági eljárásban az alkalmazandó jogszabály mellőzéséhez vezetett. Jelen ügyben a bíróság az argumentum a contrario elvét alkalmazva értelmezte az irányadó jogszabályi rendelkezést, az Alaptörvény 28. cikkére még csak nem is hivatkozott, ezért az ügyazonosság hiánya önmagában kizárja az eltérés megállapíthatóságát.
[61] A felülvizsgálati kérelemben a jogszabálysértés megállapítása nélküli megsemmisítésre hivatkozás továbbá iratellenes is, hiszen a jogerős ítélet [26]–[27] és [46] bekezdéseiben a bíróság egyértelműen megjelölte, hogy miben állt a mérlegelési jogkörben eljáró alperes mulasztása. A bíróság az alperes eljárását azért minősítette jogszabálysértőnek, mert alperes nem vizsgálta meg az MT rendelet 20. § (2) bekezdésében előírt feltételeket, valamint egyoldalúan csak az alperesi érdekeltek nyilatkozatai alapján hozta meg döntését. A bíróság ezen túlmenően eljárási jogszabálysértésként hivatkozott az alperes határozatának indokolási hiányosságaira is (Indokolás [32]–[33]).
[62] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy az alperes határozatát megsemmisítő és az alperest új eljárásra kötelező jogerős ítélet – a felülvizsgálati kérelemben kifejtett okból –nem jogszabálysértő, ezért azt a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.IV.37.714/2023/9.)