110. Ha a fogvatartott már szabadult, a Bv. tv. nem írja elő a büntetés-végrehajtási intézetben kezdeményezett előzetes eljárás lefolytatását a sérelemdíj iránti igény érvényesítéséhez akkor sem [...]

Ha a fogvatartott már szabadult, a Bv. tv. nem írja elő a büntetés-végrehajtási intézetben kezdeményezett előzetes eljárás lefolytatását a sérelemdíj iránti igény érvényesítéséhez akkor sem, ha a fogvatartás ideje alatt az elítéltnek módja volt sérelemdíj iránti eljárást kezdeményezni [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 176. § (1) bek. c) pont, 240. § (1) bek. a) pont; 2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 143. § (1) és (5) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperest a jogerős szabadságvesztés büntetésének letöltése során 2020. január 29-én átszállították az alperes büntetés-végrehajtási intézetbe, ahonnan 2020. június 3-án szabadult. Az alperes a felperes befogadásakor elvégzett ellenőrzés során, jegyzék kiállítása mellett átvették a felperes vagyontárgyait, köztük a családtagjait és a családi eseményeket megörökítő fényképeit, valamint az addigi fogva tartása alatt a családtagjaitól kapott leveleket, amelyek elvesztek az alperesnél. A felperes 2020. március 25-én ügyészi meghallgatást kezdeményezett az ingóságai elvesztése miatt, a 2020. május 6-i ügyészi meghallgatásán panasszal élt. Az ügyészség 2020. július 15-én kelt levelében tájékoztatta a felperest, hogy panasza megalapozott; a felperes családi iratai az alperesnek felróhatóan tűntek el.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[2] A felperes megváltoztatott keresetében kérte megállapítani: az alperes megsértette a magánélet zavartalanságához, ezen belül az emlékekhez, azok ápolásához való személyiségi jogát azzal, hogy az elhunyt szüleit, fontosabb családi eseményeit megörökítő, pótolhatatlan fényképfelvételei, valamint édesapja utolsó neki írt és a családtagjaitól kapott levelei az alperes magatartása miatt elvesztek. Kérte az alperes kötelezését 2 500 000 forint sérelemdíj megfizetésére.
[3] Az alperes elsődlegesen az eljárás megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte.

Az első- és a másodfokú határozat
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította: az alperes megsértette a felperes magánélet zavartalanságához, ezen belül az emlékekhez, azok ápolásához való személyiségi jogát azzal, hogy elhunyt szüleit és más családtagjait, családi eseményeit megörökítő, pótolhatatlan fényképei, továbbá a 2019. januári befogadásától 2020. január 28-ig tartó időszak alatt a családtagjaitól kapott pótolhatatlan levelei az alperesnél elvesztek; kötelezte az alperest 400 000 forint sérelemdíj és késedelmi kamatai megfizetésére; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. 
[5] Az elsőfokú bíróság az alperes alaki védekezésével kapcsolatban rögzítette: a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 143. §-a a személyiségi jogsértés miatt a büntetés-végrehajtási szervvel szemben érvényesített sérelemdíj iránti igények esetében is irányadó. A Bv. tv. 143. § (1) és (5) bekezdése alapján amennyiben az elítélt a keresetlevél benyújtásának időpontjában már szabadult, akkor a sérelemdíj iránti igényét a büntetés-végrehajtási szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz benyújtott kereset útján érvényesítheti. Mivel a felperes már szabadult a sérelemdíj iránti igénye érvényesítésekor, azt az alperessel szemben keresettel érvényesítheti. Ezért a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiak: Pp.) 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján, a Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontjára utalással, az eljárás megszüntetésének nincs helye.
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította: a felek között az nem volt vitás, hogy az alperes azért nem tudta visszaadni a felperesnek a befogadásakor jegyzék alapján átvizsgálás céljából átvett ingóságait, mert azok ismeretlen körülmények között eltűntek. A bizonyítékok együttes értékelése alapján bizonyítottnak tekintette, hogy az alperesnél elveszett ingóságok közt voltak a felperes elhunyt hozzátartozóiról, családtagjairól és családi eseményekről készült pótolhatatlan fényképek, továbbá a fogva tartása alatt a családtagjaitól kapott pótolhatatlan levelek.
[7] Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az alperes a fenti pótolhatatlan fényképek és levelek elvesztésével megsértette a felperesnek a magánélet zavartalanságához, ezen belül az emlékekhez, azok ápolásához való személyiségi jogait, azok elvesztése miatt nem vagyoni sérelem is érte. Ezért a Ptk. 2:52. § (1)–(3) bekezdése, a Ptk. 6:548. § (1) bekezdése és a 6:519. §-a alapján sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest. A sérelemdíj összegének meghatározása során figyelembe vette, hogy a fényképek és a levelek pótolhatatlanok, ugyanakkor értékelte azt a körülményt is, hogy a felperesnek a családtagjairól, családi eseményekről maradtak fényképei és fényképekben tárgyiasult emlékei sem vesztek el. Utalt arra is, hogy az alperes a felróhatóság alól nem mentette ki magát.
[8] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette.
[9] Rögzítette, hogy a felperes a keresetét tárgyi keresethalmazatban terjesztette elő: egyrészt kérte a személyiségi jogsértés tényének megállapítását, továbbá ezzel összefüggésben az alperes sérelemdíj fizetésére kötelezését is. A per a Bv. tv. 3. § 8. pontja értelmében fogvatartásával kapcsolatos ügynek minősül. 
[10] A másodfokú bíróság a Bv. tv. 7. § (1) bekezdés, 10. § (1) bekezdés és a 143. § (1) bekezdés és a büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartott elítéltekkel és egyéb jogcímen fogvatartottakkal kapcsolatos kártérítési eljárás szabályairól szóló 12/2014. (XII. 16.) IM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 1. § (2) bekezdés a) pontja, a 3. § (2) bekezdése és a 4. § (1) bekezdés b) pontja és az Alkotmánybíróság 3254/2019. (X. 30.) AB (a továbbiakban: Abh.) határozata alapján megállapította, hogy a fogvatartottnak okozott kár megtérítése és a fogvatartás során elszenvedett személyiségi jogsértés miatti sérelemdíj iránti polgári pert meg kell előzze a fogvatartott kérelmére indult és a büntetés-végrehajtási szerv által lefolytatott, határozattal elbírált eljárás.
[11] A másodfokú bíróság megállapítása szerint a felperes a sérelmei miatt nem élt az alperes felé kárigény bejelentéssel; egyebekben a perelőfeltételként szabályozott büntetés-végrehajtási szerv előtti megelőző kártérítési eljárással az ügyészi panasz nem azonosítható, illetve azt nem helyettesíti.
[12] A jogerős végzés indokolása értelmében a felperes már az ügyészi meghallgatás iránti kérelme előterjesztésének időpontjában (2020. március 25.) tisztában volt a dokumentumai eltűnésével, így a felperesnek a szabadulása előtt lehetősége lett volna a sérelemdíj iránti igényét megelőző eljárás keretében érvényesíteni. A Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontját – a keresetlevél visszautasítását eredményező megelőző eljárás hiánya – nem hagyható figyelmen kívül csupán amiatt, mert a felperes a kereseti kérelmének előterjesztésekor szabadlábon volt, ha az igénye érvényesítésére a fogva tartása idején ténylegesen lehetősége volt. A Bv. tv. 143. § (1) és (5) bekezdése pedig nem értelmezhető oly módon, hogy az elítélt választhat a két igényérvényesítési mód között. Rámutatott, hogy ilyen következtetés a Rendelet 1. § (2) bekezdéséből sem vonható le, amely arra az esetre rendelkezik a kártérítési eljárás kizártságáról vagy kötelező megszüntetéséről, ha a fogvatartott a büntetés-végrehajtási szerv határozatának meghozatala előtt szabadul.
[13] Mindezek alapján a másodfokú bíróság megállapította: a felperes mulasztásaként értékelhető, hogy az ügyészi meghallgatásától a szabadulásáig eltelt két hónapban a kárigényét, a sérelemdíj igényét az alperessel szemben nem érvényesítette. Ennek következtében a megelőző eljárás hiányában az elsőfokú bíróságnak a Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontja és (3) bekezdése alapján a keresetlevelet vissza kellett volna utasítania. Az elsőfokú bíróság azzal, hogy a keresetlevelet nem utasította vissza és az eljárás későbbi szakaszában a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja szerint az eljárást nem szüntette meg, jogszabályt sértett. 
[14] Ezért a másodfokú bíróság a Pp. 379. §-a alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette. A fellebbezésnek az érdemi döntés megalapozatlanságával kapcsolatos érveit nem vizsgálta.

Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A jogerős végzés ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben – tartalma szerint – a másodfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Megsértett jogszabályként a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) pontját, a Ptk. 2:52. § (1) bekezdését, a Bv.tv. 143. § (1) bekezdését és a Pp. 268. § (1) bekezdését jelölte meg.
[16] Felülvizsgálati álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a Bv. tv. 143. §-ának a rendelkezéseit. A keresetlevél benyújtásának időpontjában már szabadult, ezért a sérelemdíj iránti igényét az alperesnél nem terjeszthette elő, azt közvetlenül a büntetés-végrehajtási szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz benyújtott keresettel érvényesíthette. 
[17] Állította, hogy a másodfokú bíróság a megjelölt jogszabályi rendelkezéseket megsértve helyezte hatályon kívül az elsőfokú bíróság ítéletét és szüntette meg az eljárást.
[18] Az alperes észrevételében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
[20] A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján azt kellett megítélnie, hogy abban az esetben, ha a felperesnek szabadulása előtt lehetősége volt a sérelemdíj iránti igénye érvényesítésére az alperessel szemben, de ezt elmulasztotta, elvesztette-e azt a jogát, hogy az igényét szabadulását követően bíróság előtt érvényesítse.
[21] A Bv. tv. 143. § (1) bekezdése szerint az elítélt kárigényét – kivéve, ha szabadult – annál a bv. szervnél terjesztheti elő, ahol a kár bekövetkezett, más gazdálkodó szervezetnél végzett munkáltatás során annál a bv. szervnél, amely a szerződést a gazdálkodó szervezettel megkötötte. Ha az elítélt társadalomba való beilleszkedését elősegítő programban vesz részt, kárigényét annál a bv. szervnél terjesztheti elő, amely a szerződést az ilyen szervezettel megkötötte. A Bv. tv-nek a keresetlevél benyújtásakor hatályos 143. § (5) bekezdése szerint, ha az elítélt szabadult, kárigényét a Polgári Törvénykönyv alapján, elévülési időn belül közvetlenül a bv. szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz benyújtott keresettel érvényesítheti. 
[22] A Kúria nem ért egyet a másodfokú bírósággal abban a kérdésben, hogy a felperes nem érvényesítheti bíróság előtt a sérelemdíj iránti igényét. A Kúria Pfv.III.20.421/2022/4. számú precedens határozatában értelmezte a Bv. tv. 143. § (1) és (5) bekezdését. Kimondta, hogy Bv.tv. abban az esetben, ha az elítélt már szabadult, nem írja elő a büntetés-végrehajtási intézetben kezdeményezett előzetes eljárás lefolytatását a kártérítési (sérelemdíj iránti) igény érvényesítéséhez. Ez attól függetlenül irányadó, hogy az állított jogsértés a fogva tartás melyik időszakára esett, a fogva tartása alatt az elítéltnek volt-e módja a kártérítési igény iránti eljárást kezdeményezni. A Bv. tv. ugyanis nem határoz meg határidőt az igény érvényesítésére. Kiemelte, ez azt jelenti, hogy a fogvatartott a fogva tartása során elszenvedett nem vagyoni sérelme miatt személyiségi jogsértésre hivatkozva a sérelemdíj megfizetése iránti igényét közvetlenül a bíróság előtt érvényesítheti.
[23] A Kúria jelen perben is irányadónak tartja a fenti precedens határozatában kifejtett jogértelmezést, az összhangban van az Alkotmánybíróság megállapításával: a 2016. évi CX. törvénnyel (Mód. tv.) nem került sor sérelemdíjra (vagy a felróhatóságtól független szankciókra) vonatkozó szabályok Bv. tv.-be iktatására sem; és ugyanígy az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvény (a továbbiakban: Ptk. Módtv.) sem egészítette ki az akkor hatályba még nem lépett, de már elfogadott Bv. tv.-t a sérelemdíj érvényesítésére vonatkozó rendelkezésekkel. Az Alkotmánybíróság utalt arra is, hogy erre nincs is szükség. A személyiségi jogi jogviszony abszolút szerkezetű; vagyis a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, amiből az is következik, hogy a személyiségi jogi jogsértés esetén az ebből eredő igény érvényesítését nem lehet senkitől elzárni, ebből következően a Bv. tv. vonatkozó rendelkezéseinek sem lehet ilyen értelmezést tulajdonítani. Ez az értelmezés felel meg egyébként az állam az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdésében rögzített alapjogok védelmére vonatkozó intézményvédelmi kötelezettségének is. A Bv. tv.-nek a jogérvényesítésre vonatkozó szabályain, így a sérelemdíj (vagy felróhatóságtól független szankció) érvényesíthetőségének kizártságára nem lehet megalapozottan hivatkozni, az a Bv. tv.-nek sem a támadott rendelkezéséből, sem a kárigény érvényesítésére vonatkozó 143. §-ából nem olvasható ki (Abh., Indokolás [27]–[29], [31]).
[24] A Kúria megítélése szerint a másodfokú bíróság jogértelmezésével szemben a felperest nem terhelte az a kötelezettség, hogy a fogva tartásának időszaka alatt a sérelemdíj iránti igényét az alperesnél előterjessze. Ezért az előzetes eljárás igénybevételének elmulasztása nem minősül olyan, törvényben meghatározott más hatósági vagy egyéb eljárás elmulasztásának, amely a Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontja alapján a keresetlevél visszautasítását, ennek hiányában a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárás megszüntetését megalapozná.
[25] Mindezek alapján a Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróságnak az új eljárásban az alperes fellebbezését érdemben el kell bírálnia.

(Kúria Pfv.IV.20.784/2023/5.)