109. I. A bíróság a sérelemdíj megfizetése iránti keresetnek a perben keresetfelemeléssel érvényesített követelésrész tekintetében való teljesítését nem tagadhatja meg, és nem tekintheti a keresetet [...]

I. A bíróság a sérelemdíj megfizetése iránti keresetnek a perben keresetfelemeléssel érvényesített követelésrész tekintetében való teljesítését nem tagadhatja meg, és nem tekintheti a keresetet az eredetileg érvényesített összeget meghaladóan eleve megalapozatlannak arra hivatkozással, hogy a felperes a kereset felemelésekor állított állapotrosszabbodását nem bizonyította. 
II. A sérelemdíj összegét meghatározó jogerős ítélet akkor sérti a Ptk. 2:52. § (3) bekezdését és a régi Pp. 206. § (3) bekezdését, ha nem mérlegeli az eset összes körülményét, vagy mérlegelése nem felel meg a logika követelményeinek [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (3) bek.; 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 206. § (1) és (3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2014. szeptember 28-án az alperes által üzemeltetett vonatszerelvényről történő leszállása során jobb oldali Weber C típusú, részleges ugrócsont ficammal, szalagos csont összeköttetéssel járó, II. fokban nyílt kül- és belboka törést szenvedett el.
[2] A felperest a baleset napján megműtötték, és 2014. október 13-ig kórházban kezelték. Három hétig volt gipszrögzítésben. Keresőképtelensége miatt 2014. szeptember 28-tól 2015. november 1-jéig táppénzes állományban volt.
[3] A jobb oldali nyílt bokatörés mérsékelt duzzanattal járó deformitás, a lábfej hátrafeszítésében teljes mértékű, a lábfej lefeszítésében mérsékelt fokú mozgás beszűkülés visszahagyásával, maradandó károsodással gyógyult. Esztétikai károsodásként a kül- és belboka területén végzett műtéti feltárásokból és a belboka területén létrejött bőr- és lágyrész sérüléseiből nagyrészt elsődlegesen gyógyult hegvonalak maradtak vissza. A bokatörés ún. poszttraumás ízületi kopás maradványállapotához vezetett, amely a felső ugróízület mozgásfunkcióját rontja, fájdalmasságát fokozza, és állandósuló fájdalomérzetet tart fenn. A gyógyulás időszakosan megjelenő és nehezebb fizikai erőkifejtésre, tartós és intenzív fizikai megterhelésre jelentkező szubjektív tünet (fájdalom) hátrahagyásával történt.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében sérelemdíj és kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
[5] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
[6] Az elsőfokú bíróság a 19.P.22.824/2015/124. számú közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes helytállni köteles a felperest a vonatszerelvénye kapcsán Budapesten, 2014. szeptember 28-án ért baleset miatt. A másodfokú bíróság az 57.Pf.640.060/2018/10. számú ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A Kúria a Pfv.III.20.253/2020/4. számú végzésével a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság közbenső ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[7] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban meghozott, 19.P.20.846/2021/16. számú ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az 57.Pf.635.724/2021/9. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperest kártérítési felelősség terheli a felperest 2014. szeptember 28-án a járműről való leszállása közben történt balesetével összefüggésben felmerült károkért és sérelmekért. A Kúria a Pfv.III.20.339/2022/8. számú közbenső ítéletével a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.
[8] A felperes módosított keresetében – egyebek mellett – 10 000 000 forint sérelemdíj és annak 2014. szeptember 28-tól a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
[9] Az alperes érdemi ellenkérelme továbbra is a kereset elutasítására irányult. A sérelemdíjnak a keresetben megjelölt összegét eltúlzottnak és életszerűtlenül magasnak nevezte.

Az első- és a másodfokú részítélet
[10] Az elsőfokú bíróság részítéletével a sérelemdíj tekintetében a keresettel egyezően marasztalta az alperest.
[11] Mindenekelőtt utalt arra, hogy a jogerős közbenső ítélethez fűződő, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 229. § (1) bekezdése szerinti anyagi jogerő miatt a kereset jogalapja már nem volt vitatható. Emiatt hivatkozott arra, hogy mivel a jogerős közbenső ítélet a felperes közrehatását nem állapította meg, ezért azt a sérelemdíj mértékének meghatározásakor nem kellett vizsgálni.
[12] Kiemelte, hogy a felperesnek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:43. § a) pontjában külön is nevesített személyiségi joga sérült. Értékelte, hogy a felperesnek jelenleg is vannak fájdalmai, az állapota végleges, és a jövőben is orvosi kezelésekre fog szorulni. A tanúvallomásokkal bizonyítottnak tartotta, hogy a felperes a baleset előtt kivételesen aktív és önálló életet élt, amely teljesen megváltozott. A jogsértés elkövetése kori értékviszonyokat és a bírói gyakorlatot is figyelembe véve a keresetben követelt sérelemdíj mértékét nem találta eltúlzottnak.
[13] Az alperesnek és beavatkozójának fellebbezései folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletének fellebbezett – az alperest 3 500 000 forintot meghaladóan marasztaló – rendelkezését részben megváltoztatta, a marasztalás összegét 5 000 000 forintra és annak az elsőfokú bíróság ítéletében meghatározott időponttól járó késedelmi kamatára szállította le.
[14] Nem tartotta figyelmen kívül hagyhatónak, hogy a felperes a keresetében eredetileg 6 000 000 forint sérelemdíjat követelt, és annak mértékét az időközbeni állapotrosszabbodásra hivatkozással emelte fel 10 000 000 forintra, anélkül azonban, hogy az állapotrosszabbodást bizonyította volna. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a kereset a 6 000 000 forintot meghaladó részében nem volt teljesíthető.
[15] Kifejtette, hogy a felperes személyes előadását, a tanúbizonyítás és a szakértői bizonyítás eredményét együttesen értékelve megállapíthatóak voltak a felperest ért fizikai sérülések, maradandó károsodások, esztétikai károsodások, a mozgásbeszűkülés visszamaradása és a poszttraumás ízületi kopás mint végleges maradványállapot. A fellebbezésekre figyelemmel utalt arra, hogy a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő a szakvéleményében ugyan meghatározta a rész-egészségkárosodás mértékét, de az csak egy, az alapul szolgáló jogszabály szempontjai szerint meghatározott adatot jelentett. Ehhez képest jelentőséget tulajdonított annak, hogy a szakvélemény szerint a felperesnek a kifejezetten nehéz fizikai megerőltetést jelentő, huzamosabb állást és járást igénylő, nagy súlyú terhek mozgatásával járó tevékenységek, vagyis a jobb alsó végtag fokozott igénybevételével járó háztartási és házon kívüli munkafolyamatok végzéséhez segítségre lehet szüksége, az ügyvédi tevékenységének ellátása viszont rendkívüli munkateljesítményt nem igényel. Értékelte azt a szakértői megállapítást is, amely szerint a felperes állapota a közlekedési képességét kis mértékben, de mindenképpen nehezíti, a szabadidős tevékenységekben a jobb bokaízületet intenzíven igénybe vevő tevékenység végzésében korlátozza és akadályozza. A szakvéleményt a tekintetben sem találta ellentmondásosnak, hogy a baleset ugyan pszichés sérülést, kifejezett pszichiátriai betegséget nem okozott, de annak hatására a felperes személyiségében egy neurotikus működési mód alakult ki. Ezeket a tanúvallomásokkal is megerősítettnek tekintette.
[16] Mindezek miatt arra a következtetésre jutott, hogy a fellebbezésekben megjelölt 3 500 000 forint sérelemdíj túlzottan alacsony összegű, ugyanakkor a követelés a 6 000 000 forintot meghaladó részében eleve nem volt megalapozott. E szempontokat mérlegelve, a balesetkori értékviszonyok alapján a sérelemdíj mértékét 5 000 000 forintban állapította meg.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A jogerős részítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely annak részbeni hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú részítélet fellebbezett rendelkezésének helybenhagyására irányult.
[18] Megsértett jogszabályhelyként – egyebek mellett – a régi Pp. 206. § (1) és (3) bekezdését, valamint a Ptk. 2:52. § (3) bekezdését jelölte meg.
[19] Előadta, hogy a keresetlevelében valóban 6 000 000 forintban határozta meg a sérelemdíj összegét, és a keresetét azért emelte fel, mert az állapotrosszabbodására utaló orvosi iratok a keresetlevél beadása után keletkeztek. Hivatkozott arra, hogy a 2015. június 14-én kiállított ambuláns lapot és a 2016. július 4-i leletet a perben csatolta, a kirendelt szakértői intézet igazságügyi orvosszakértői véleményét pedig 2018. március 6-án vette kézhez. Utalt arra, hogy az eljárásnak ebben a szakaszában az elsőfokú bíróság még nem hozta meg a közbenső ítéletét, és a jogalapra vonatkozóan folyt bizonyítás. Állította, hogy a keresetét a sérelemdíj megfizetése iránti részében a Kúria Pfv.III.20.253/2020/4. számú végzésének ismeretében, a szakvéleménnyel alátámasztott tényekre is figyelemmel emelte fel.
[20] Iratellenesnek tartotta a jogerős részítéletnek azt a megállapítását, amely szerint az állapotrosszabbodását nem bizonyította: a fentiekben megjelölt orvosi iratok mellett ugyanis annak fennállását a szakvélemény igazolta. Kiemelte, hogy a szakvélemény értelmében az elszenvedett sérülés maradványtünetei közé tartozik a poszttraumás ízületi kopás, és a kialakult állapota végleges, a mozgásában további érdemi javulás nem várható. A szakvéleménynek arra a megállapítására is utalt, amely szerint az önértékelése romlott, az utóbbi egy évben az alvása nehezített. Mindezek alapján alátámasztottnak tekintette, hogy a fizikális és pszichés állapotában bekövetkezett állapotromlás a keresetlevél beadásától az elvégzett orvosszakértői vizsgálat időpontjáig, sőt a jövőre vonatkozóan is fennáll.
[22] Az alperes és beavatkozója felülvizsgálati ellenkérelmeikben a jogerős részítélet hatályában fenntartását kérték.

A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott.
[24] A Kúria a régi Pp. 275. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős részítélet sérti a régi Pp. 206. § (1) és (3) bekezdését, valamint a Ptk. 2:52. § (3) bekezdését.
[25] A perben eljárt bíróságok részítéleteikkel a valódi tárgyi keresethalmazatot alkotó keresetek közül kizárólag a sérelemdíj megfizetése iránti keresetről határoztak. Annak mértékét eltérően állapították meg: míg az elsőfokú bíróság a keresettel egyezően, 10 000 000 forint tekintetében marasztalta az alperest, addig a másodfokú bíróság a sérelemdíj összegét 5 000 000 forintra szállította le. A másodfokú bíróság ennek során abból indult ki, hogy mivel a felperes a keresetében eredetileg 6 000 000 forint sérelemdíjat követelt, és annak mértékét az általa hivatkozott, de nem bizonyított állapotrosszabbodásra hivatkozással emelte fel 10 000 000 forintra, ezért a kereset a 6 000 000 forintot meghaladó részében eleve nem volt teljesíthető. Ez az okfejtés azonban hibás volt, a keresetet és a keresetváltoztatást szabályozó eljárásjogi jogszabályi rendelkezések téves értelmezésén alapult.
[26] A kereset az igény állapotába került követelés érvényesítésének eljárásjogi eszköze, és ha a felperes a perben a követelésének csak egy részét érvényesíti, ez a fennmaradó összeg tekintetében nem minősül az anyagi jog szerinti joglemondásnak. A keresetváltoztatás szabályai pedig a felperes számára lehetővé teszik a kereseti kérelmének megváltoztatását, felemelését, s ezáltal a peresített követelés további részének érvényesítését. Ennek anyagi jogi és eljárásjogi feltételeit a felek jogvitájában még alkalmazandó régi Pp. 146. § (1) bekezdése, további – szigorúbb időbeli korlátokat tartalmazó – eljárásjogi feltételeit a régi Pp. 146/A. §-a határozza meg. [Azzal, hogy a Pp. 146. § (5) bekezdés c) pontja értelmében a keresetnek az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követeléseknek, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire való kiterjesztése nem minősül keresetváltoztatásnak.]
[27] Az adott esetben a felperesnek azt a keresetváltoztatását, hogy a keresetében követelt sérelemdíj összegét 10 000 000 forintra felemelte, mindkét fokú bíróság megengedhetőnek tartotta. Az elsőfokú bíróság – a fentebb írtak szerint – az alperest ennek megfelelően marasztaló részítéletet hozott, és a jogerős részítélet előzőekben ismertetett indoka ellenére a másodfokú bíróság sem utalt arra, hogy a tartalmában megváltoztatott kereset a megkövetelt jogszabályi feltételek valamelyikének hiánya miatt ne lett volna érdemben elbírálható. Amire hivatkozással a keresetet a korábban nem érvényesített követelésrész tekintetében teljesíthetetlennek, megalapozatlannak minősítette, az a felperes által a kereset felemelésekor állított állapotrosszabbodás – másodfokú bíróság megítélése szerinti – bizonyítatlansága volt. Ennek eljárásjogi következménye azonban legfeljebb az lehetett volna, hogy a másodfokú bíróság ennek figyelembevételével – a régi Pp. 253. § (3) bekezdésében szabályozott felülbírálati jogkörében eljárva, a bizonyítás eredményét az elsőfokú bíróságtól eltérően értékelve – dönt a sérelemdíj mértékének leszállítására irányuló fellebbezési kérelemről. Ehelyett a keresetet a felemelt részében nem tekinthette volna „eleve” megalapozatlannak, és nem tagadhatta volna meg annak érdemi elbírálását.
[28] Ráadásul a felperes a felülvizsgálati kérelmében helyesen hivatkozott arra, hogy az egészségi állapotának a keresetindítás után bekövetkezett rosszabbodását az általa csatolt okiratok tartalmával és a perben kirendelt szakértő szakvéleményével bizonyította. E bizonyítékokra a keresetváltoztatást tartalmazó előkészítő iratában kifejezetten utalt, és ehhez kapcsolódóan előadta, hogy a keresetlevél benyújtásakor a végleges maradványtünetek még nem voltak ismertek előtte. Az említett körbe sorolható egészségkárosodásokat, vagyis a poszttraumás ízületi kopást és bokaízület elmerevítésének szükségességét pedig a megjelölt orvosi dokumentumok és a szakvélemény is alátámasztotta. A másodfokú bíróság viszont annak ellenére minősítette bizonyítatlannak a felperesnek az állapotrosszabbodásra vonatkozó tényállítását, hogy a bizonyítás eredményét e körben az elsőfokú bíróságtól eltérően értékelte volna, sőt, a hátrányok számbavételekor kifejezetten utalt a poszttraumás ízületi kopásra mint maradványállapotra. A jogerős részítélet ezért ebben a részében sértette a bizonyítékmérlegelés általános szabályát tartalmazó régi Pp. 206. § (1) bekezdését.
[29] A Ptk. 2:52. § (3) bekezdése a sérelemdíj összegének meghatározása körében az eset körülményeinek figyelembevételét írja elő a bíróság számára, példálózóan megjelölve az e körben mérlegelendő körülményeket. Mivel a sérelemdíj összegét bizonyítás útján pontosan nem lehet megállapítani, annak meghatározását az anyagi jogszabály a bíróság feladatává teszi, ezért ennek során alkalmazandó a régi Pp. 206. § (3) bekezdése is, amely a bíróság szabad belátás szerinti döntését szabályozza. A szabad belátás szerinti döntés nem lehet önkényes, meg kell felelnie a logikus gondolkodás követelményeinek. A sérelemdíj összegét meghatározó jogerős ítélet akkor sérti a Ptk. 2:52. § (3) bekezdését és a régi Pp. 206. § (3) bekezdését, ha nem mérlegeli az eset összes körülményét, vagy mérlegelése nem felel meg a logika követelményeinek (Kúria Pfv.III.20.296/2020/6.).
[30] A sérelemdíj összegét érintő felülvizsgálati támadás megalapozottságának vizsgálatakor – a nem vagyoni kártérítéssel egyezően – abban a kérdésben is állást kell foglalni, hogy a másodfokú bíróság a felperest ért nem vagyoni hátrányokat teljes körűen feltárta-e, azokat a sérelemdíj mértékének meghatározásakor kellő súllyal értékelte-e, valamint ennek során figyelemmel volt-e a sérelem bekövetkeztekori értékviszonyokra és a hasonló tényállású ügyekben kialakult bírói gyakorlatra (Kúria Pfv.III.21.191/2021/3., Pfv.III.21.133/2020/10.). A bíróságnak a sérelemdíj mértékének meghatározásakor az irányadó bírói gyakorlatot és az abban megjelenített értékviszonyokat a régi Pp. 206. § (3) bekezdése szerinti mérlegelési tevékenysége során kell értékelnie (Kúria Pfv.III.20.029/2020/8.).
[31] Az elsőfokú bíróság a felperest a személyiségi jogsértés következtében ért hátrányokat maradéktalanul feltárta, és bár a másodfokú bíróság – a fentebb írtak szerint – az állapotrosszabbodás bizonyítatlanságára hivatkozott, a jogerős részítélet indokolása szerint az annak megfeleltethető egészségkárosodást mégis az értékelési körébe vonta. A jogsértés súlyának megítélésekor jelentőséget kellett tulajdonítani annak, hogy a felperes a súlyos baleseti sérülése után műtéti beavatkozásra szorult, a gyógyulása elhúzódott, és a maradandó egészségkárosodása az élet számtalan területén korlátozza, több mindennapi tevékenység kifejtése során is segítségre van szüksége. Helyesen emelte ki mindkét fokú bíróság, hogy a felperes állapota végleges, abban érdemi javulás nem várható. A visszamaradt mozgásbeszűkülés, az állandósult fájdalomérzet és ezekkel is összefüggésben a további orvosi kezelések szükségessége szintén az elszenvedett sérülés maradandó következményeinek minősültek. Lényeges volt továbbá, hogy a balesetre visszavezethető pszichés egészségkárosodás ugyan a felperesnél nem volt igazolható, de annak hatására a személyiségében neurotikus működési mód alakult ki. Ezen túlmenően – a jogsértésnek a sértettre gyakorolt hatásának értékelésekor – figyelemmel kellett lenni arra is, hogy a felperes életvitele gyökeresen megváltozott, a korábban kifejezetten aktív életet élt felperesnek a kiterjedt szabadidős tevékenységeivel fel kellett hagynia, a társas kapcsolatai jelentősen beszűkültek.
[32] Mindezek ismeretében, a jogsértés elkövetése kori értékviszonyokra és az azok megjelenítésére is alkalmas, a hasonló tényállású ügyekben követett bírói gyakorlatra figyelemmel a Kúria a felperes által elszenvedett hátrányok hozzávetőleges kompenzálására 7 000 000 forint sérelemdíjat tartott alkalmasnak. Az alperes ettől eltérő marasztalásáról rendelkező jogerős részítélet a régi Pp. 206. § (3) bekezdését és a Ptk. 2:52. § (3) bekezdését is sérti.
[34] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a jogerős részítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság részítéletének fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, az alperes által a felperes részére fizetendő marasztalási összeget 7 000 000 forintra és annak az elsőfokú bíróság részítéletében meghatározott mértékű, az ott feltüntetett időponttól számított késedelmi kamatára leszállította.

(Kúria Pfv.III.21.125/2023/6.)