Házastársi közös vagyon megosztása során – amennyiben az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása között eltelt időben az ingatlan forgalmi értéke a felek magatartásától független, objektív okok miatt változott – a megváltási ár alapjául a felek egyező nyilatkozata hiányában az ítélet meghozatala előtti aktuális forgalmi érték szolgálhat [2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:60. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A peres felek 1987. június 6-án kötöttek házasságot. A bíróság jogerős ítéletével a házasságot felbontotta. Megállapította, hogy a felek házastársi életközössége 1987. június 6-tól 2019. szeptember 13-ig állt fenn.
[2] A peres felek közös tulajdonában állt egymás között egyenlő tulajdoni arányban a per tárgyává tett ingatlan (a továbbiakban: ingatlan). Az ingatlan aktuális forgalmi értéke 30 200 000 forint.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes keresetében a házastársi közös vagyon megosztását kérte. Ezen belül – többek között – a bíróság állapítsa meg: az ingatlanban az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel szemben a valós tulajdoni hányada 625/1000, a megállapítást követően a közös tulajdont a házastársi közös vagyon megosztásával egyidejűleg szüntesse meg, az ingatlan alperesi tulajdoni hányada megváltására jogosítsa fel.
[4] Az alperes érdemi ellenkérelmében a felülvizsgálattal érintett ingatlan eltérő tulajdon hányada megállapítására vonatkozó kereseti kérelem elutasítását kérte. A közös tulajdon felperes által igényelt megszüntetési módját nem ellenezte. Viszontkeresetében a teljes közös vagyon értékét 47 876 376 forintban határozta meg.
Az első- és a másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a házastársak közös vagyonát megosztotta, ezen belül – többi között – az ingatlanon fennálló közös tulajdont megszüntette, az ingatlan alperes nevén nyilvántartott 1/2 tulajdoni hányadát a felperes tulajdonába adta. Megkeresni rendelte az illetékes földhivatalt, hogy az alperes 1/2 tulajdoni hányadára jegyezze be a felperes tulajdonjogát 12 164 251 forint megfizetésének igazolását követően, közös tulajdon megszüntetése jogcímén.
[6] A felülvizsgálati kérelemmel érintett forgalmi érték meghatározásánál az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy a felek peren kívül közösen kértek fel egy ingatlanforgalmi szakértőt és 2022. február 10-én határozottan úgy nyilatkoztak, hogy a szakértői véleményben foglalt forgalmi értékeket elfogadják, miszerint az aktuális forgalmi érték 30 200 000 forint.
[7] Az elsőfokú bíróság a felek egyező nyilatkozata alapján a perbeli ingatlan értékét 30 200 000 forintban állapította meg. A felperes perelhúzó magatartására utalással nem fogadta el az általa a 2022. május 30-i tárgyaláson csatolt – 2022. április 1-jén kelt – 24 000 000 forint forgalmi értékre vonatkozó adó- és értékbizonyítványt.
[8] A felperes és az alperes fellebbezései folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az illetékes földhivatal megkeresésében a felperes tulajdonjogának bejegyzéséhez szükséges megfizetendő összeget 12 164 251 forintról 12 298 250 forintra felemelte, egyebekben helybenhagyta.
[9] Az ingatlan forgalmi értéke kapcsán kifejtette: a peres felek a 2023. február 7-én megtartott első fellebbviteli tárgyaláson egyezően adták elő, hogy az elsőfokú eljárásban becsatolt szakvéleményt nem tekintik a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szerinti magánszakértői véleménynek. A peren kívül beszerzett szakértői véleménnyel az volt a céljuk, hogy az ingatlanok értékét egyezően jelentsék be a bíróságnak. A másodfokú bíróság szerint ezt úgy kellett tekinteni, hogy a szakértő vélemény tartalmával a peres felek az ingatlan forgalmi értéke tekintetében egyező előadást tettek. Emiatt az elsőfokú bíróság részről nem volt szükség igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő kirendelésére.
[10] A peren kívüli szakértői vélemény 2022. március 24-én kelt. A felperes 2022. március 31-i beadványában vitatta a szakértő 30 200 000 forintos aktuális forgalmi értékmegjelölését és indítványozta igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő kirendelését. Ez a beadványa azonban két hónappal annak keltét követően, 2022. május 27-én került előterjesztésre az elsőfokú bíróságnál. A felperes a 2022. május 31-i tárgyaláson csatolta az általa hivatkozott adó- és értékbizonyítványt, amelynek kelte 2022. április 1. volt.
[11] A felperes tehát már 2022 márciusában értesült az értékmegállapításról, 2022. április 1-jén az adó- és értékbizonyítványról, ezzel szemben a Pp. 220. § (2) bekezdésében foglalt 15 napos határidőn túl – igazolási kérelem nélkül – terjesztette elő bizonyítási indítványát. A határidő elmulasztásának eljárásjogi jogkövetkezményét viselnie kell.
[12] A fentiek alapján az egyező tényelőadásnak minősülő szakértői véleményhez képest eltérő tényállás figyelembevételére, annak bizonyítására már az elsőfokú eljárásban sem volt lehetőség és a Pp. 373. §-a alapján ezt a másodfokú bíróság sem tehette meg. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a hivatkozott szakértői véleményben foglaltak alapján állapította meg az ingatlan forgalmi értékét.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az alperes 7 064 251 forint értékkülönbözet megfizetésére kötelező határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasító határozat meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:60. § (1) bekezdésébe és a Pp. 302. §-ába ütköző módon jogszabálysértő.
[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében hangsúlyozta, hogy a jogerős ítéletet kizárólag az ingatlan értékmeghatározása körében sérelmezi, az elfogadott 30 200 000 forint összeg kirívóan jogszerűtlen, az a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésén alapul.
[15] A felperes az értékmeghatározást két okra visszavezetve tekintette jogszabálysértőnek.
[16] Az eljárt bíróságok nem vették figyelembe, hogy a peren kívüli szakértőt a felek nem közösen kérték fel és annak megállapításait a felperes nem fogadta el. A szakvélemény tehát nem minősül bizonyítéknak, a Pp. 302. §-a alapján a magánszakértői bizonyítás szabályait kellett volna alkalmazni a perben. A jogerős ítélet tehát olyan szakértői véleményen alapul, amely joghatás kiváltására nem alkalmas, az nem jogszerűen készült.
[17] Az elsőfokú bíróságnak a Ptk. 4:60. § (1) bekezdése értelmében a vagyonközösség megszűnésekor fennállt állapotot kellett volna figyelembe vennie az értékkülönbözet összegének meghatározásakor. Ebből következően az ingatlan közös tulajdonának megszüntetésénél a megváltási ár meghatározásánál az életközösség megszűnése időpontja az irányadó A felperes utalt arra, hogy változatlanul az adó- és értékbizonyítványban megállapított 20 000 000 forintot tartja elfogadhatónak.
[18] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének hatályában való fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet felperes által hivatkozott indokokból nem jogszabálysértő. A perben beszerzett ingatlanforgalmi szakértői vélemény a peres felek közös felkérésére készült, amit bizonyít a felperes jogi képviselőjének az elsőfokú bíróság 7. sorszámú jegyzőkönyvében tett nyilatkozata is.
[19] A vonatkozó bírói gyakorlat pedig egységes abban, hogy a közös tulajdonban álló ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése során a megszüntetéskori és nem a házassági életközösség megszűnésének időpontja az irányadó.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta el [Pp. 423. § (1) bekezdés]. A felülvizsgálati eljárásban kizárólag abban kellett állást foglalni, hogy a másodfokú bíróság a megváltási ár alapjául szolgáló értékmeghatározást jogszabálysértően vette-e figyelembe, illetve a házassági vagyonjogi perben a közös tulajdon megszüntetésénél az életközösség megszűnése vagy a közös tulajdon megszüntetése időpontja az irányadó.
[21] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[23] Alapvetően tévesen érvel a felperes a szakvélemény magánszakértői jellegével (Pp. 302. §).
[24] A Pp. hivatkozott jogszabályhelye az egyik fél által beszerzett magánszakértői vélemény benyújtásának módját, az ellenérdekű fél általi eljárási lehetőségeket szabályozza. A jogszabályhely nem tér ki a közösen felkért magánszakértőre, illetve nem tartalmaz előírást arra, ha felek a magánszakértői véleményben foglaltakat elfogadták. Erre az esetre ugyanis nem a felperes által megjelölt eljárásjogi jogszabályhely, hanem a Pp. bizonyításra vonatkozó eljárásjogi szabályai vonatkoznak.
[25] A Pp. 266. § (1) bekezdése rendezi azt a helyzetet, amikor az egyik fél tényállítását a másik fél nem vitatja vagy a felek egy tényállítást egyezően adnak elő. A bizonyítás nélkül megállapítható tények fenti esetének egyetlen korlátja van: a bíróság kételye. A jelen ügyben azonban ilyen kételyre peradat nincs és arra – miszerint a bíróságnak észlelnie kellett volna a forgalmi érték kirívóan okszerűtlen voltát (pl. köztudomásúlag jelentős értékű ingatlannak a józan ésszel szembeni alacsony értékmeghatározása) – maga a felperes sem hivatkozott.
[26] A felek által egyezően előadott vagy nem vitatott tényállításokat – a bíróság kételye hiányában – nem kell bizonyítani. Ebből következően nincs jelentősége annak, hogy az egyező nyilatkozat alapjául mi szolgált: a perbeli esetben azt a felek peren kívül beszerzett szakvéleményre, szakértőnek nem minősülő ingatlanforgalmi szakember értékbecslésére vagy saját maguk által meghatározott értékre alapították.
[27] A peradatok alapján megállapítható – ahogy arra a másodfokú bíróság helytállóan mutatott rá –, hogy a felek a forgalmi értékekre egyező nyilatkozatot tettek [Pp. 266. § (1) bekezdés]. Az egyező nyilatkozat alapján a bizonyítás nélkül megállapítható tényállítást később vitató félnek az utólagos bizonyítás szabályai szerint kell eljárnia, ami viszont határidőhöz kötött [Pp. 220. § (2) bekezdés]. A perben a felperes igazolási kérelmet nem terjesztett elő, a másodfokú bíróság – egyezően az elsőfokú bírósággal – helyesen állapította meg, hogy a felperes a saját nyilatkozatával szemben utólagos bizonyítással nem élhet.
[28] A Kúria megjegyzi: a házastársi közös vagyont megosztó perekben általánosan jellemző, hogy a felek célszerűségi okokból (pl. a vagyontárgy alacsony értékű, a megosztandó vagyon szempontjából jelentéktelen, esetleg a szakértői költségek megtakarítása miatt) egyes vagyontárgyak alvagyoni jellegére, értékére, birtokállapotára, megosztási módjára egyező előadást tesznek vagy az egyik fél a másik nyilatkozatát elfogadja. Ebben az esetben a bíróság a Pp. 266. § (1) bekezdése alkalmazásával nem folytat le (felesleges) bizonyítást. Az eljárási nyilatkozatok megfontolt megtétele és az ennek megfelelő joggyakorlás mellett sem zárható ki, hogy a fél valamely vagyontárggyal összefüggésben később jut érdemi információhoz. Erre ad eljárásjogi lehetőséget a határidőhöz kötött utólagos bizonyítás jogintézménye, amely éppen azért határidőhöz kötött, hogy kizárja a házassági vagyonjogi perek – a Pp. hatálybalépése előtt általában a folyamatos újabb tényállítások miatti – elhúzódását.
[30] A Ptk. 4:60. § (1) bekezdése kógens szabályként rendelkezik a házastárs ún. vagyoni jutója elemeiről és értékéről. E jogszabályhely szerint a közös vagyonból a házastársat megillető hányadot az életközösség megszűnésekor fennállt állapot és érték szerint kell megállapítani, az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti bekövetkezett értékváltozást (akár értékemelkedés akár értékcsökkenés) viszont figyelembe kell venni, kivéve, ha az az egyik házastárs magatartásának a következménye.
[31] A jelen ügyben az alperes magatartására a felperes nem hivatkozott, tehát az érték meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy a perbeli ingatlant illetően az életközösség megszűnése óta történt-e értékváltozás.
[32] Nem kétséges, hogy az ingatlan forgalmi értéke az életközösség megszűnése időpontjához (2019. szeptember 13.) képest változott, ennek ellenkezőjét a felperes sem állította. A jogszabályhely által előírt értékváltozás bizonyított, a mértéke körében pedig a Kúria visszautal a [26]–[27] pontokban kifejtettekre: a felek egyező nyilatkozata szerinti forgalmi érték az irányadó.
[33] A Kúria rámutat a következőkre is. A Ptk. 4:60. § (1) bekezdése második mondata [a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 31. § (5) bekezdése utaló szabálya miatt] a polgári jogi közös tulajdon megszüntetése iránti perek ítélkezési gyakorlatának a házastársi közös vagyon megosztásánál is irányadó volta miatt tartalmazza az értékváltozás figyelembevételét. Az ingatlan közös tulajdona megszüntetésének egyes kérdéseiről szóló 1/2017. (IX. 11.) PK vélemény 7. pontja szerint általánosan érvényesülő szabály, hogy a közös tulajdon megszüntetésének alapjául az ingatlannak az ítélet meghozatala kori forgalmi értéke szolgál. Az ítélkezési gyakorlat egységes abban: ha az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása között eltelt időben az ingatlan forgalmi értéke a felek magatartásától független, objektív okok miatt változott, a közös tulajdon megszüntetésének alapjául az ítélet meghozatala előtti (általában hat hónapon belüli) aktuális forgalmi érték szolgálhat.
[34] A másodfokú bíróság mindezekre figyelemmel helyesen, az anyagi jogi jogszabályhelynek megfelelően a közös tulajdon megszüntetésénél a megszüntetéskori aktuális forgalmi értéket vette alapul.
[35] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részében nem érintette, egyebekben hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.II.20.777/2023/6.)