103. I. Amennyiben a jogutód a zálogjog megszerzésekor legalább az alapul szolgáló jogviszony létéről – arról, hogy az önálló zálogjogot valamely más szerződés, például kölcsönszerződés biztosítékául alapították – tudott, elvárható tőle [...]

I. Amennyiben a jogutód a zálogjog megszerzésekor legalább az alapul szolgáló jogviszony létéről – arról, hogy az önálló zálogjogot valamely más szerződés, például kölcsönszerződés biztosítékául alapították – tudott, elvárható tőle, hogy tájékozódjon az alapügylet tartalmáról.
II. Ha a teljes követelés – a kölcsönszerződés felmondása nélkül – azért válik esedékessé, mert a szerződésben meghatározott lejáratok szerinti futamidő eltelt és ebben az időpontban van az adósnak vissza nem fizetett tartozása, ennek erejéig az önálló zálogjogból eredő követelés – amennyiben a feltételei fennállnak – érvényesíthető [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 269. § (3) bek.; 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 215. §; 2/2021. PJE határozat].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes és a zálogjogosult Zrt. 2008. október 29-én devizaalapú kölcsönszerződést és önálló zálogjogot alapító szerződést kötött. Az alperes az ingatlanára – a zálogszerződés alapjául szolgáló követeléstől függetlenül átruházható – önálló zálogjoggal való megterhelésére kötelezte magát, amely alapján a zálogjogosult 12 880 EUR erejéig az önálló zálogjoggal terhelt ingatlanból kielégítést kereshetett.
[2] A zálogjogosult hitelezési tevékenységéhez a felperes refinanszírozási jogviszony keretében forrást biztosított. A zálogjogosult a 2008. október 29-én kelt szerződéssel az önálló zálogjogot a felperesre ruházta át, és a 2008. november 7-én az alperessel fennálló kölcsönjogviszonyból származó követelését – ellenérték fejében – a felperesre engedményezte. Az engedményezési szerződés 1. számú melléklete tartalmazta az adóssal szemben fennálló követelések részletes adatait.
[3] Az alperes és a zálogjogosult által 2008. október 29-én megkötött deviza alapú kölcsönszerződés lejárata 2022. október 8. volt, annak felmondására nem került sor.
[4] A zálogjogosult 2014. április 14-én végelszámolás útján jogutód nélkül megszűnt.
[5] A felperes 2017. október 25-én kelt és az alperes által 2017. október 31-én átvett levelével a zálogszerződést 15 napos felmondási idővel felmondta, és felhívta az alperest a biztosított összeg megfizetésére vagy kérte, hogy az ingatlan végrehajtáson kívüli vagy annak keretében történő értékesítéséhez történő hozzájárulásról nyilatkozzon. Az alperes nem tett nyilatkozatot.

A kereseti kérelem, az alperes viszontkeresete, a kereseti és viszontkereseti ellenkérelmek

[6] A felperes keresetében annak tűrésére kérte kötelezni az alperest, hogy a 12 880 EUR és annak járulékai erejéig az alperes ingatlanából kielégítést keressen. Keresetét arra alapította, hogy az átruházás folytán megszerzett önálló zálogjoga alapján őt megillető kielégítési jogát a zálogszerződés felmondásával jogosult volt gyakorolni.
[7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a zálogszerződés érvénytelen, ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmatlan volt. Kifejtette, hogy a zálogszerződés járulékos jellegű. Hivatkozott a kölcsönszerződés és az engedményezési szerződés érvénytelenségére.
[8] Az alperes viszontkeresetében a zálogjog törlését kérte alaki érvénytelenségre és megtévesztésre hivatkozással.
[9] A felperes ellenkérelmében a viszontkereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy az okirat alkalmas volt az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre, a zálogjogot átruházó szerződés nem ütközött jogszabályba, az alperest nem tévesztette meg.

Az első- és a másodfokú ítélet

[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperes a kizárólagos tulajdonát képező ingatlanból végrehajtás útján 12 880 EUR és annak 2017. november 16-tól a kifizetés napjáig járó a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamata erejéig kielégítést keressen. A viszontkeresetet elutasította.
[11] A viszontkereset elutasítását az elsőfokú bíróság azzal indokolta, hogy az önálló zálogjogi szerződés érvénytelenségét az alperes által hivatkozott okokból nem állapítható meg, ezért az önálló zálogjog törlésének nem volt helye. Az alperes kifogásai alapján állást foglalt arról is, hogy alaptalan az önálló zálogszerződés járulékos jellegére történő hivatkozása.
[12] Hangsúlyozta, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 269. § (1) bekezdése kifejezetten lehetővé tette azt, hogy olyan zálogjog kerüljön alapításra, amely a zálogtárgyat személyes követelés nélkül terheli. Kifejtette: az önálló zálogjog biztosítékként kiköthető, azonban ebben az esetben sem járulékos jellegű, az sem szükséges, hogy az alapügylethez kapcsolódjon, de ha mégis kötelmi jogviszony van mögötte, közömbös, hogy az önálló zálogjog alapítását ennek a biztosítására szánták-e. Érvelése szerint az önálló zálogjog jogi sorsa nem függ a biztosított követelés jogi sorsától, átruházható és akkor is érvényesíthető, ha a biztosított követelés létre sem jött, vagy érvénytelen, illetve már megszűnt. Sem az önálló zálogjogi szerződést, sem annak átruházását nem találta érvénytelennek.
[13] Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a felperes a zálogszerződést írásban jogszerűen mondta fel, ezért a felperes önálló zálogjogon alapuló kielégítési joga megnyílt, az alperes tulajdonában álló ingatlanból kielégítést kereshet. Nem fogadta el az alperesnek a kétszeri teljesítés lehetőségére történő hivatkozását, megítélése szerint a felperest az értékesítést követően elszámolási kötelezettség terheli.
[14] Rámutatott arra, hogy a felperes a zálogjogot visszterhesen szerezte. Érvelése szerint azt, hogy a felperes a szerzéskor az alapul fekvő jogviszonyt ismerte, az alperes nem bizonyította, ezért a kölcsönszerződés érvényességét és annak felmondását nem tartotta vizsgálhatónak.
[15] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy a keresetet elutasította. A viszontkereset vonatkozásában egyetértett az elsőfokú bíróság által kifejtett indokokkal.
[16] A kereset tekintetében abban az elsőfokú bírósággal azonosan foglalt állást, hogy a zálogszerződés 10–11. pontjai nem tisztességtelen szerződési feltételek, nem ütköznek jó erkölcsbe, a zálogjogosult részére indokolatlan egyoldalú előnyt nem biztosítanak; a felperes perbeli legitimációval rendelkezik, a zálogjogosult szerződéses jogutódaként jogosult az önálló zálogszerződésből eredő kielégítési igényét érvényesíteni; és az alperesnek az átruházási szerződés érvénytelenségére történő hivatkozása alaptalan. A felperes kielégítési jogának megnyílása körében viszont az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérő megállapításokat tett. Rámutatott arra, hogy a régi Ptk. 269. §-a nem zárja ki önálló zálogjog biztosítéki célú alapítását, azonban az önálló zálogjogot a biztosítéki célú alapítás sem teszi járulékos jellegűvé, ugyanakkor a kielégítési jog csak bizonyos korlátok között érvényesíthető. Utalt az irányadó bírói gyakorlatra, amely szerint a zálogjogosult kielégítési jogát ez esetben a felek szerződéses megállapodása korlátozza azzal, hogy összekapcsolja a biztosított követelést a zálogjoggal, így a zálogjogosult a zálogszerződésből eredő jogait csak a biztosított követelés érvényesítése érdekében – annak erejéig – elszámolási kötelezettség mellett gyakorolhatja. Rámutatott arra, hogy ellenkező esetben a kötelezettel szemben a jogosult a biztosított követelést is érvényesíthetné és a zálogtárgyból is kielégítést kereshetne, amely ellentétes lenne a biztosítéki céllal.
[17] Utalt a BH 2020.205. számú döntésre, valamint a 2/2021. Polgári jogegységi határozatban (a továbbiakban: 2/2021. PJE határozat) foglaltakra. Megállapította, hogy az önálló zálogjog megszerzésekor a felperes az annak alapjául szolgáló kölcsönjogviszonyt ismerte, mivel a zálogjog biztosítéki céllal történt alapítására az önálló zálogjogot alapító szerződés 1. és a 10. pontja egyértelműen utalt.
[18] Rámutatott arra, hogy az alperes azt az állítását, amely szerint a kölcsönszerződés felmondására nem került sor, a felperes nem vitatta, a kölcsönszerződés felmondásának a tényét a perben nem igazolta. Úgy ítélte meg, hogy a kölcsönszerződés felmondása nélkül a követelést a felperest nem tette lejárttá, az alapügylettel kapcsolatos igényérvényesítési joga nem nyílt meg, erre tekintettel a felperes a zálogszerződés felmondására sem volt jogosult. Mindezekből arra következtetett, hogy az önálló zálogjogi szerződés felmondása önmagában a perben elérni kívánt joghatás kiváltására nem volt alkalmas, a kölcsönszerződés lejártának hiányában a felperest az érvényesíteni kívánt jog nem illeti meg, ezért a keresetet elutasította.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[19] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[20] Megsértett jogszabályhelyként a régi Ptk. 269. § (3) bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 2. § (1) bekezdését, 3. § (2) és (3) bekezdését, a 239. §-a alapján alkalmazandó 215. §-át, 163. § (2) bekezdését, 164. § (1) bekezdését, 206. § (1) bekezdését jelölte meg. Hivatkozott az Alaptörvény 28. cikkének a megsértésére is.
[21] Állította, hogy a másodfokú bíróság az alperes fellebbezésére tekintet nélkül, a fellebbezési kérelem indokait figyelmen kívül hagyva határozott a kereset elutasításáról.
[22] Hangsúlyozta, hogy a másodfokú bíróság a BH 2016.283. számú eseti döntésben foglalt iránymutatással ellentétesen foglalt állást, amely szerint nincs jogi lehetőség arra, hogy a fél kizárólag a határozat hatályon kívül helyezése iránti fellebbezési kérelmet terjesszen elő. Vitatta, hogy az alperes a viszontkeresete vonatkozásában is fellebbezéssel élt. Állította, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a kérelemhez kötöttség elvét annak érdekében, hogy az alperes számára kedvező döntést hozhasson, amely a tisztességes eljárás elvébe is ütközik. Hivatkozása szerint a bíróság számára a régi Pp. 3. § (2) bekezdése nem ad módot arra, hogy a fél nyilatkozatát célszerűségi szempontból írja felül.
[23] Rámutatott arra, hogy az önálló zálogjog biztosítéki célja annak tartalmától teljesen független, a biztosítéki cél fennállása szempontjából kizárólag annak van jelentősége, hogy létezik-e egy adott pillanatban biztosított jogviszony.
[24] Kifejtette, hogy nem áll rendelkezésre peradat arra vonatkozóan, hogy a felperes a kölcsönszerződés rendelkezéseit, különösen az önálló zálogjogot annak biztosítékaként meghatározó feltételeit ismerte volna a zálogjog megszerzésekor, ezért annak biztosítéki jellegéről nem lehetett tudomása. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság – a hivatkozása ellenére – figyelmen kívül hagyta a régi Ptk. 269. § (3) bekezdését, amely szerint az alapjogviszonnyal kapcsolatos körülmények irrelevánsak.
[25] érvelése szerint a másodfokú bíróság megsértette a régi Pp. 163. § (2) bekezdését, mivel az a kifejezetten „bírói felhívásra nem vitatott” állítás valóságtartalmának az elfogadására ad lehetőséget, ilyen bírói felhívásra pedig nem került sor.
[26] Állította, hogy a törlesztőrészletek – a felmondás hiányában is – havonta lejárnak és esedékessé válnak, a felmondás kizárólag az addig le nem járt kölcsöntőke összegét teszi lejárttá. Nem tartotta alaposnak azt a jogi álláspontot, amely szerint az önálló zálogjog lejárt tartozás hiányára tekintettel nem érvényesíthető.
[27] Az alperes a felülvizsgálati eljárásban nem tett nyilatkozatot, a tárgyaláson nem jelent meg.

A Kúria döntése és jogi indokai

[28] A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (2) bekezdése alapján kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az alábbiak szerint nem találta jogszabálysértőnek.
[29] A Kúria előrebocsátja, hogy az alperes kifogásait és viszontkeresetét elutasító jogerős ítéleti rendelkezések – erre irányuló kérelem hiányában – nem tárgya a felülvizsgálati eljárásnak. Ugyancsak a felülvizsgálat korlátját képezte, hogy a régi Pp. 272. § (2) bekezdésében és az azt értelmező, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK véleményben írtak értelmében a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabály megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja (Kúria Pfv.I.22.488/2016/4., megjelent: BH 2018. 53.). Ezen együttes feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt konkrétan megjelöli a megsértett jogszabályhelyet, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokát ismerteti. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fenti tartalmi követelményekkel (Kúria Gfv.VII.30.577/2016/6., megjelent: BH 2017.196.). Érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a régi Pp.-ben meghatározott tartalmi követelmények maradéktalanul teljesülnek (Kúria Pfv.V.20.301/2015/6., megjelent: BH 2015.307.). Erre tekintettel a Kúria érdemben nem vizsgálta a felperes felülvizsgálati kérelmének e követelményeket ki nem elégítő hivatkozásait sem.
[30] A felperes felülvizsgálati kérelmében előadott és érdemben vizsgálható eljárási jogszabálysértésekre történő hivatkozásai nem alaposak.
[31] A régi Pp. 3. § (2) bekezdés második mondatában írt szabály szerint a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Ez különösen jogi képviselő nélkül eljáró fél esetén azt jelenti, hogy a bíróság a jogban járatlan fél által nem kellően precízen előterjesztett jognyilatkozatokat – ha a fél által érvényesíteni kívánt jog egyértelműen megállapítható – tartalmuk szerint jogosult elbírálni. A bírói gyakorlat szerint fellebbezésnek kell tekinteni minden, a határozat tartalmát kifogásoló beadványt, ha a határozat ellen egyébként fellebbezésnek helye van, és a beadvány a fellebbezésre nyitva álló határidő alatt, a fellebbezésre jogosulttól érkezik (BH 1992.113.). A jogi képviselő nélkül eljáró alperes elsőfokú ítélettel szembeni fellebbezésében ugyan a másodfokú bíróság által hozandó döntés tartalmát illetően valóban hiányos petitumot adott elő, azonban a fenti elv szerint a másodfokú bíróság – a fellebbezés e hiányosságát a tartalom szerinti elbírálás elvét helyesen alkalmazva – jogszabálysértés nélkül „orvosolta”. Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezés tartalmából ugyanis egyértelműen azonosítható volt, hogy az alperes az elsőfokú bíróság által hozott határozatot milyen okból kifogásolja, és a hozandó másodfokú határozatra vonatkozó kérelmet is előterjesztett, így pusztán abból, hogy nem a törvény szövege szerinti formában jelölte meg azt, hogy az elsőfokú határozat megváltoztatását mennyiben kéri, nem akadályozta a fentiek szerint a nyilatkozatának a tartalmi elbírálás elve szerinti minősítését. Ezért a jogerős ítélet nem sérti a régi Pp. 215. §-át, továbbá a felperes tisztességes eljárás lefolytatásához fűződő jogát.
[32] A perben lényeges anyagi jogi kérdés a régi Ptk. 269. §-ának az értelmezése volt. Ahogyan arra a Kúria már több precedensképes határozatában rámutatott, az önálló zálogjog dologi adósság, ugyanakkor nem zárja ki a törvény az önálló zálogjog biztosítéki célú alkalmazását sem (Kúria Pfv.VI.20.005/2022, Gfv.VI.30.144/2021/6.). Erre utal a régi Ptk. 269. § (3) bekezdése, amely kifejezetten megengedi a zálogkötelezettnek, hogy az önálló zálogjog alapjául szolgáló jogviszonyból eredő jogait érvényesítse a zálogjogosulttal és annak egyes jogutódaival szemben. Ilyen, az önálló zálogjog alapjául szolgáló jogviszony tipikusan az a kölcsönszerződés, amelyben a kölcsön folyósításának feltételeként írják elő a zálogjog alapítását.
[33] Rámutat a Kúria: az önálló zálogjog biztosítéki célú alapítása fiduciárius ügylet: a zálogjogosult kielégítési jogát ebben az esetben a felek megállapodása korlátozza. Míg a járulékos zálogjog esetében a törvényi járulékosság intézménye teremti meg a kapcsolatot a zálogjog és a biztosított követelés között, addig a biztosítéki célú önálló zálogjog esetében a felek megállapodása kapcsolja össze a zálogjogot és a biztosított követelést. Az önálló zálogjog ilyenkor, tehát biztosítéki célú alapítás esetén sem járulékos kötelezettség, a biztosítéki célból fakadó következmények azonban a felek jogviszonyának részévé válnak, a jogosult tehát a dologi jogosultságait csak a biztosítéki célból fakadó korlátokkal, a zálogjoggal biztosított követelés érvényesítése érdekében gyakorolhatja (2/2021 PJE határozat, Kúria Gfv.VI.30.174/2021/2.).
[34] Az önálló zálogjog közvetlen megszerzőjének jogutódja esetében – a régi Ptk. 269. § (3) bekezdésének helyes értelme szerint – akkor állapítható meg, hogy ismerte az alapul szolgáló jogviszonyt, ha ténylegesen megismerte az alapjogviszony konkrét, az önálló zálogjog érvényesíthetőségére kiható tartalmát, vagy elvárható volt tőle, hogy ebben a körben az alapügyletet megismerje. Ha a jogutód tudott arról, hogy az önálló zálogjogot valamely más szerződés, például kölcsönszerződés biztosítékául alapították, tehát a zálogjog megszerzésekor legalább az alapul szolgáló jogviszony létéről tudomása volt, akkor – a régi Ptk. 4. § (4) bekezdésére figyelemmel – elvárható volt tőle, hogy tájékozódjon az alapügylet tartalmáról, annak az önálló zálogjog érvényesíthetőségét befolyásoló kikötéseiről. Az ilyen jogutódot ezért úgy kell tekinteni, hogy a szerzéskor az alapjogviszony ismeretében volt (Kúria Gfv.VI.30.361/2020/6.).
[35] Az önálló zálogjog kötelezettje a régi Ptk. 269. § (3) bekezdésében meghatározott jogosultakkal szemben az alapul szolgáló jogviszonyból eredő jogait érvényesítheti, így arra is hivatkozhat, hogy az alapügylet létre sem jött vagy érvénytelen (az ezzel ellentétes tartalmú határozatok a 2/2021 PJE határozat értelmében nem hivatkozhatók kötelező erejű határozatként), illetőleg az alapjogviszony alapján fennálló követelés kisebb annál az összegnél, amelynek biztosítására az önálló zálogjogot alapították, illetve hogy az alapügylet az önálló zálogjogból való kielégítési jog megnyílását – az önálló zálogjogot alapító szerződésben foglaltakhoz képest – további feltételekhez köti, és ezért nem, vagy kisebb mértékben köteles a zálogtárggyal való helytállásra.
[36] Ezeket a jogokat a biztosítéki céllal alapított önálló zálogjog esetén a zálogkötelezett az önálló zálogjog közvetlen megszerzőjén és annak az ingyenesen szerző jogutódján kívül azzal a jogutóddal szemben érvényesítheti, aki a szerzéskor – a fentebb írtaknak megfelelően – ismerte az önálló zálogjog alapjául szolgáló jogviszonyt.
[37] A Kúria megítélése szerint a másodfokú bíróság a felmerült bizonyítékok helyes mérlegelésével [régi Pp. 206. § (1) bekezdés] foglalt állást arról, hogy a keresetlevélben részletezett tartalmú refinanszírozási jogviszony és az önálló zálogjogot alapító szerződés alapjogviszonyra utaló pontjai alkalmasak, egyben elegendők annak kétségmentes megállapítására, hogy a felperes tudott arról, hogy a perbeli zálogjogot egy másik jogviszonyra tekintettel, annak biztosítékaként alapították. A 2/2021. PJE határozatban kifejtettek alapján megállapítható ugyanis, hogy a felperestől – az alapkonstrukcióra tekintettel, amelyben ő volt a refinanszírozó – elvárható volt, hogy az alapügyletnek az önálló zálogjog érvényesíthetőségére kiható tartalmát megismerje.
[38] A fentiek alapján az alperes felhozhatta a perben a keresettel szemben való védekezés körében azokat a kifogásait, amelyek arra vonatkoztak, hogy az alapjogviszony alapján fennálló követelés kisebb annál az összegnél, amelynek biztosítására az önálló zálogjogot alapították, illetve azt is, hogy az alapügyletre tekintettel az önálló zálogjogból való kielégítési jog nem nyílt meg (az érvénytelenséggel kapcsolatos hivatkozások tekintetében hozott jogerős döntés pedig nem képezte felülvizsgálat tárgyát). Azt helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az önálló zálogjogot alapító szerződés (1. és a 10. pontjának együttes tartama) összekapcsolja a biztosított követelést az önálló zálogjoggal, így a kölcsönszerződés felmondása nélkül a felperes a biztosítéki célú zálogszerződés felmondására sem volt jogosult.
[39] A felperes felülvizsgálati kérelmében arra helyesen hivatkozott, hogy a kölcsönszerződés felmondása nélkül a kölcsön futamidejének letelte esetén lejárt követelések (ha ebben az időpontban van az adósnak fennmaradó, vissza nem fizetett kölcsöntartozása) erejéig az önálló zálogjogból eredő követelés érvényesíthető. Abban a kérdésben valóban nem folyt bizonyítási eljárás, hogy a szerződés szerinti lejárat valóban az alperes által hivatkozott és másodfokú bíróság által elfogadott időpont vagy ehhez képest fizetési moratórium, vagy egyéb ok miatt változott-e a kölcsön futamideje. Az alperes perbeli nyilatkozataiból következtetni lehet arra, hogy a kölcsönt csak egy ideig fizette szerződésszerűen, így lehetséges, hogy a lejárati időpontot követően fennmaradt tartozása. Ennek a kérdésnek azonban azért nincs jelen eljárásban az ügy érdemi elbírálására kiható jogi következménye, mert a felperes a jogerős ítéletben is kifejtett és a 2/2021. PJE határozatban is megjelenő dogmatikai állásponttól eltérő jogi álláspontja folytán a nem biztosítéki célú zálogjoga gyakorlására terjesztett elő kereseti kérelmet, amelynek az elbírálásához ennek a kérdésnek a megítélése nem volt releváns, saját előadása szerint az alapügylet lejáratától függetlenül érvényesítheti az önálló zálogjogi követelését. Másrészt a másodfokú ítélet meghozatalának időpontjában a teljes kölcsönkövetelés a felperes felülvizsgálati kérelemben előadott hivatkozásai alapján sem lehetett lejárt, emiatt a keresetet elutasító jogerős ítélet érdemben helyes. A Kúria előtti eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, továbbá a jogerős ítélet meghozatalát követően bekövetkezett körülmények olyan új ténynek minősülnek, amelyek felülvizsgálati eljárásban történő figyelembevételére nem kerülhet sor [régi Pp. 275. § (1) bekezdés]. A felperes által e körben hivatkozottak olyan új tényalapnak minősülnek, amelyeket a perben nem bíráltak el, így a jogerős ítélethez ebben a körben nem fűződik anyagi jogerőhatás. Ezért a felperes nincs elzárva attól, hogy erre az új tényalapra hivatkozással történő felmondás esetén érvényesítse az alperessel szembeni zálogjogi követelését. Mindez azonban a jelen perben érvényesített igény vonatkozásában hozott jogerős ítélet jogszabálysértő jellegének alátámasztására nem vehető figyelembe.
[40] Az ismertetett indokok alapján – mivel az érdemben vizsgálható jogszabályok megsértése nem állapítható meg – a Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján – a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében – hatályában fenntartotta.

(Kúria Gfv.VI.30.136/2022/3.)