I. Ingatlanra kötött bérleti szerződés alapján a bérlemény birtokbavételével és abban a bérlő ingóságainak elhelyezésével megalapítottnak minősül a bérbeadó törvényes zálogjoga a bérlő ingatlanba bevitt vagyontárgyain.
II. Nem a zálogjog megalapításának és létrejöttének, hanem a zálogjogból fakadó kielégítési jog gyakorlásának a feltétele, hogy a bérlő elmulassza az esedékessé vált fizetési kötelezettségének teljesítését és hátraléka keletkezzen [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:337. § (1) és (3) bek.; 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A hitelező (a továbbiakban: kifogást tevő) bérbeadóként kötött határozott idejű – 2018. július 15-től 2025. június 30-ig terjedő – bérleti szerződést az adóssal a „kivett klinika” megnevezésű ingatlanra (a továbbiakban: bérlemény), ahol az adós egészségügyi szolgáltató tevékenységet látott el.
[2] Az adós 2018. július 15-től a bérlemény birtokában volt, azt 2018. október 18-tól székhelyeként is bejegyeztette.
[3] A hitelbiztosítéki nyilvántartás 2019. január 16-ával tartalmazza a beavatkozó zálogjogát az adós (zálogkötelezett) tulajdonában lévő mindenkori teljes vagyonára körülírással meghatározott módon.
[4] Az adós a 2019. márciustól augusztusig terjedő időszakra nem teljesítette a kifogást tevő felé a bérleti díj fizetési kötelezettségét.
[5] Az adós az ellene 2019. október 18-án napján kezdeményezett felszámolási eljárásban 2020. augusztus 12-i kezdő időponttal felszámolás alá került. A kifogást tevő és a beavatkozó egyaránt hitelező a felszámolási eljárásban.
[6] A felszámoló a kifogást tevő bejelentett és visszaigazolt hitelezői igényéből 13 182 432 forintot a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 49/D. §-a szerint sorolt be a hitelezőt bérbeadóként megillető törvényes zálogjog alapján.
[7] A felszámoló 2021. május 4-én kelt „Tájékoztatás zálogjoggal kapcsolatban” megnevezésű irata értelmében a Cstv. 49/D. §-a szerint első ranghelyi zálogjog a kifogást tevőt az adós felsorolt vagyontárgyai közül az 1–16. sorszámmal jelöltekre illeti meg, a beavatkozót pedig a 17–33. sorszámmal jelölt vagyontárgyakon; a 34–45. sorszámú vagyontárgyak az adós zálogjoggal nem érintett vagyontárgyai.
[8] 2021. május 25-én a felszámoló annyiban módosította korábbi álláspontját, hogy az 1–16. sorszámmal jelölt adósi eszközökre nézve is a beavatkozó első ranghelyi zálogjogát állapította meg, a kifogást tevő javára csupán második ranghelyi zálogjogot rögzített. A 45. sorszámú vagyontárggyal kapcsolatban közölte, a kifogást tevő zálogjogát – annak ellenére, hogy a vagyontárgy a felszámolás kezdő időpontjában a bérleményben volt – az zárja ki, hogy a bérlemény nem volt a hitelező birtokában, mivel azt harmadik személynek bérbe adta.
[9] A beavatkozó a felszámoló iratában felsorolt vagyontárgyak közül a 33–44. tételszám alatt szereplőket a felszámolás kezdő időpontjáig elszállította a bérleményből. A többi eszköz – vagyis az 1–32., 45. tételszám alattiak – már a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzés időpontja (2019. január 16.) előtt, és a felszámolás kezdő időpontjában is a bérleményben voltak.
A kifogás, a felszámoló és a beavatkozó ellenkérelme
[10] A hitelező (kifogást tevő) kifogásában a felszámoló intézkedésének megváltoztatását és javára az 1–32. és 45. szám alatt felsorolt vagyontárgyakra vonatkozóan első ranghelyi zálogjog fennállásának a megállapítását kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:377. § (1) bekezdése alapján bérbeadóként megillető, a beavatkozó jogát megelőző törvényes zálogjoga alapján.
[11] A felszámoló a kifogás elutasítását kérte, amelyhez a beavatkozó csatlakozott.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[12] Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogást elutasította, mivel álláspontja szerint a kifogást tevő zálogjogát megelőzően jött létre a beavatkozó hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjoga, illetve a 45. sorszámú M. műtőasztal kapcsán megszűnt a kifogást tevőt megillető kézizálogjog a bérleményre harmadik személlyel kötött bérleti szerződés eredményeként.
[13] A kifogást tevő fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a felszámoló 2021. május 4-i és május 25-i intézkedéseit az 1–32. és 45. sorszám alatti eszközök tekintetében megsemmisítette, és kötelezte a felszámolót, hogy a kifogást tevőt a felsorolt vagyontárgyak értékesítéséből befolyó vételárból első ranghelyi zálogjogosultként részesítse kifizetésben.
[14] A másodfokú bíróság indokolásában elsőként azt emelte ki, hogy a kifogás a 17. sorszámú beadványból kitűnően a felszámoló 2021. május 4-i levelében 1–32. és 45. sorszám alatt feltüntetett vagyontárgyakra vonatkozott. A kifogás nem érintette a 33–44. szám alatti vagyontárgyakat, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének indokolásából az erre vonatkozó részt mellőzte. Kiegészítette a tényállást az így vizsgált eszközökkel kapcsolatban azzal, hogy szállítási határidejük a bérlemény szerinti teljesítési helyre 2018. november 30. volt; az ügyben releváns vagyontárgyak – „1–16. és 45. sorszám alatt felsorolt vagyontárgyak” (helyesen: 1–32. és 45. sorszám alatt felsoroltak) – 2019. január 16. napja, vagyis a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzés időpontja előtt már a bérleménybe kerültek, és ott voltak a felszámolás kezdő időpontjában is.
[15] A másodfokú bíróság a kiegészített tényállás értékelésével és a Ptk. zálogjogi szabályainak az együttes értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy a kifogást előterjesztő hitelező törvényes zálogjogának megalapítása megelőzte a beavatkozó zálogjogát, a törvényes zálogjog a felszámolás kezdő időpontjában is fennállt a rendelkező részben írt ingóságokra.
[16] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a Ptk. 5:118. §-a több zálogjog esetén azok alapításának sorrendjéhez köti a zálogjogosultak kielégítési jogát. A Ptk. 5:87. §-a a zálogjog létrejöttét a zálogjog megalapításához és a zálogkötelezett rendelkezési jogához köti. A zálogjog létrejötte ezáltal nem feltételezi a zálogjoggal biztosított követelés vagy akár a követelés alapjául szolgáló szerződés fennállását. Nem következik más a zálogjog járulékosságából sem, az ugyanis a zálogjog tartalmát alkotó kielégítési jog terjedelmére hat ki. Biztosított követelés hiányában a zálogjogból nem fakad kielégítési jog [Ptk. 5:98. § (1) bekezdés]. Kiemelte: a Ptk. 5:88. §-a a zálogjog megalapításához a zálogszerződés és a jelzálogjog esetén a zálogjog megfelelő nyilvántartásba való bejegyzését, kézizálogjog esetén pedig a zálogtárgy birtokának a zálogjogosult részére történő átruházását várja el. Törvényes zálogjog esetén a Ptk. 5:92. §-a értelmében egyedül a zálogszerződést pótolja a jogszabály rendelkezése arra vonatkozóan, hogy valamely követelés jogosultját zálogjog illet meg. A zálogjog alapításának általános szabályai alapján a törvényes zálogjog alapításához is szükséges annak további lépéseként a birtok átruházása vagy a bejegyzés.
[17] Leszögezte, hogy a törvényes zálogjog Ptk. által szabályozott eseteinél a zálogjogosult birtokában van a zálogtárgy a biztosított követelés alapjául szolgáló jogviszony tartalmából fakadóan. A szabályozás célja éppen az, hogy a hitelező (vállalkozó, fuvarozó, letéteményes stb.) a birtokában lévő vagyontárgyból kielégíthesse a követelését. A Ptk. által kodifikált törvényes zálogjogok valamennyi esete tehát kézizálogjog, amely minden esetben azokra a vagyontárgyakra terjed ki, amelyek a zálogjogosult birtokában vannak. A vizsgált zálogjog akkor jön létre, amikor megvalósul a birtokátruházás az előzőekben megjelölt szolgáltatások igénybe vevője – aki a zálogjogviszonyban a zálogkötelezett lesz – és a szolgáltatást nyújtó zálogjogosult között. Ezekben az esetekben komplett, megalapított dologi hatályú zálogjog áll fenn.
[18] A bérleti jogviszonyra intézményesített törvényes zálogjogot illetően a másodfokú bíróság rögzítette, a Ptk. 6:337. § (1) bekezdése az ingatlan bérbeadója számára a bérlőnek a bérlemény területén lévő vagyontárgyain biztosít zálogjogot a bérleti díj és a költségek erejéig. Utalt a Ptk. miniszteri indokolására, amely szerint a Ptk. ezzel fenntartotta a korábban hatályban volt Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) szabályait. Míg a régi Ptk. 429. § (1) bekezdése az ingatlan vagy lakás bérbeadójának zálogjogát a hátralékos bér és járulékai erejéig nevesítette, a Ptk. szövegéből kimaradt a hátralékos kifejezés. A másodfokú bíróság megítélése szerint ezért a Ptk. jelen ügyben irányadó rendelkezéséből nem következik, hogy a bérbeadót megillető zálogjog egyedül a bérleti díj hátralék fennállásával minősül megalapítottnak. A Ptk. alapján a bérbeadót megillető zálogjog létrejöttének – és ennek részeként a megalapításának – nem feltétele a hátralékos bértartozás, a bérlő késedelme. A vizsgált törvényes zálogjog abban az időpontban megalapított, amikor a rendelkezésre jogosult bérlő a vagyontárgyat a bérleménybe beviszi.
[19] Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy a bérlő bérleti díj tartozása nem a zálogjog megalapításának, hanem a kielégítési jog gyakorlásának feltétele. Követelés hiányában a zálogjog alapján nem illeti meg kielégítési jog a zálogjogosultat.
[20] Mindebből következően a másodfokú bíróság álláspontja szerint a kifogást tevő zálogjoga a beavatkozó zálogjogát megelőzően megalapításra került, és az is megállapítható volt a kiegészített tényállás szerint, hogy a zálogjog a felszámolás kezdő időpontjában fennállt a rendelkező részben írt ingóságokra, illetve hogy a kifogást tevő kielégítési joga a Ptk. 5:126–138. §-ai szerint megnyílt a felszámolás kezdő időpontjában fennálló bérleti díj és költség tartozás erejéig, ezért a felszámoló a jelzett zálogtárgyak befolyt vételárából a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint köteles kifizetést teljesíteni a kifogást tevőnek.
[21] A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bírósággal a 45. számú vagyontárgy megítélésében sem, vagyis hogy arra nézve a kifogást tevő zálogjoga megszűnt. Kiemelte, önmagában azzal, hogy a kifogást tevő a bérleményt harmadik személynek bérbe adta, nem vesztette el a birtokot, a dolog feletti hatalma nem szűnt meg.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[22] A beavatkozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra és új határozat hozatalára.
[23] Arra hivatkozott, hogy a jogerős végzés a Ptk. 6:337. § (1) és (3) bekezdésébe, valamint a Ptk. 5:3. §-ába ütközően jogszabálysértő.
[24] Előadta, hogy a kifogást tevőt a kézizálogjog szabálya szerint illeti meg törvényes zálogjog; a törvény rendelkezése egyedül a zálogszerződést pótolja. Fenntartotta, hogy a bérbeadó zálogjoga – jellegéből adódóan – a hátralékos bérleti díj fedezésére szolgál, és így biztosít a régi Ptk. szabályozásával egyező tartalommal kielégítési elsőbbséget a bérbeadó javára a bérlőnek a bérleménybe bevitt dolgain. A törvényes zálogjog létrejöttéhez a bérleti jogviszony fennállásán és a dolog bérleménybe vitelén túl szükséges a bérleti díj alapján fennálló követelés is. Rámutatott a birtokátruházás Ptk. 5:3. §-ában rögzített fogalma alapján, hogy a bérlet tekintetében szükséges egyben a dolog feletti hatalom megszerzése is a bérbeadó részéről. Ennek legkorábbi időpontja a bérlő fizetési késedelmének időpontja: ekkor nyílik meg a bérbeadó joga arra, hogy a zálogjog tárgyának elszállítását megakadályozza.
[25] Sérelmezte, hogy az ügyben eljárt bíróságok nem vizsgálták a birtokállapot kérdését, amelynek az ügyben nem egyedül a zálogjog létrejötte, de a fennállása miatt is jelentősége volt. A ténylegesen fennálló birtokállapot kérdése a jogerős végzés indokolásában – álláspontja szerint – egyáltalán nem jelenik meg. Állította ezzel kapcsolatban, hogy az eljárásban releváns vagyontárgyak nem maradtak a bérleményben, valamennyi a beavatkozó birtokában van, amelyet a felek mindegyike tényként kezelt az eljárásban is. A beavatkozó ugyanis a zálogjogával terhelt dolgokat elszállította a bérleményből, és azokat saját költségén tárolta egészen a felszámolás alatti értékesítésig. Mindezt a kifogást tevő soha nem sérelmezte, nem érvényesítette a zálogjogát, nem indított birtokvédelmi eljárást, ami a zálogjoga megszűnéséhez vezetett.
[26] A kifogást tevő felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályában tartására irányult. Egyetértett a jogerős végzés indokaival, egyben kiemelte, a másodfokú bíróság határozatának indokolásában külön kitért a kifogással érintett vagyontárgyak bizonyított hollétére.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[27] A Kúria a jogerős végzést a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és az ott megjelölt okból nem találta jogszabálysértőnek.
[28] Előrebocsátja a felülvizsgálati eljárás lényegével és korlátaival kapcsolatban, hogy a felülvizsgálati eljárás nem folytatása az ügy érdemében hozott jogerős határozattal befejezett bírósági eljárásnak. A felülvizsgálat a jogerős ítélet, illetve az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen igénybevehető rendkívüli perorvoslat, amiből nem csak az következik, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, és nem lehet tárgya sem olyan tény-, sem pedig jogkérdés, amely a megelőző eljárásban nem merült fel, de következik az is, hogy – miként a korábban hatályban volt polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek (a továbbiakban: régi Pp.) a Pp. 423. § (1) bekezdésével tartalmilag azonos rendelkezéseit az 1/2016. (II. 15.) PK vélemény értelmezte – felülbírálati jogkörét a Kúria az adott ügyben nem irányadó, három kivételtől eltekintve, a felülvizsgálati kérelem korlátján belül, a törvényes határidőben érkezett perorvoslati kérelemben előadott jogszabálysértések vizsgálatával gyakorolhatja, amennyiben a felülvizsgálati kérelem hivatkozásai megfelelnek a Pp. következőkben ismertetett követelményeinek.
[29] A Pp. 413. § (1) bekezdése értelmében – miként a régi Pp. tartalmilag lényegében azonos rendelkezését az 1/2016. (II. 15.) PK vélemény értelmezte – a jogerős határozat több rendelkezését támadó, avagy több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel. Ezek a támadott határozat, a jogszabálysértés és azzal összhangban a megsértett jogszabályhely megjelölése, a jogorvoslati kérelem indokainak ismertetése és a Kúria döntésére irányuló határozott kérelem. Több jogszabálysértésre alapított felülvizsgálati kérelemnek valamennyi jogszabálysértés tekintetében teljesítenie kell az előzőekben bemutatott tartalmi elvárást, ellenkező esetben a tartalmilag fogyatékos felülvizsgálati kérelmet – vonatkozó részében – a Kúria nem vizsgálhatja érdemben. A tartalmilag hiányos perorvoslati kérelem nem korrigálható utóbb, sem hiánypótlás elrendelésével, sem a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél kiegészítő nyilatkozatával. A felülvizsgálati kérelemnek a kötelező tartalmi, egyben fogalmi elemekkel a benyújtására nyitva álló határidőn belül kell rendelkeznie. A felülvizsgálatot kérő félnek az általa hivatkozott jogszabálysértéssel összefüggésben a megsértett jogszabályhelyet – a régi Pp. 272. §-át 2012. szeptember 1-jei hatállyal módosító, az igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2012. évi CXVII. törvény 9. és 17. §-a eredményeként a 2012. október 31. után jogerőre emelkedett határozatok ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmek esetében, így a Pp. hatálya alatt is konkrétan, a jogforrás, a paragrafusszám, az esetleges bekezdések és pontok számának megadásával kell meghatározni, követelmény továbbá az is, hogy az így megjelölt jogszabályhely megfeleljen a jogszabálysértés szöveges körülírásának [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontjához fűzött indokolás].
[30] A fentiekből következő alapvető elvárás egyben a felülvizsgálati kérelemmel szemben – érdemi elbírálásához és eredményességéhez –, hogy hivatkozásai a fenti tartalommal megfeleltethetők legyenek a jogerős határozatnak: a felülvizsgálatot kérő félnek a felülvizsgálni kért határozat indokaival, érveivel szemben, azok cáfolatára kell az ellenérveit megfogalmaznia.
[31] Jelen ügyben a felülvizsgálatot kérő beavatkozó lényegében három okból: a bérbeadót megillető törvényes zálogjog alapításának értelmezését és időpontját illetően, a bizonyítási eljárás állított hiányossága miatt, és a kifogással élő hitelezőt megillető zálogjog megszűnése körében is támadta a jogerős határozatot. A felülvizsgálati kérelem azonban nem valamennyi ott megjelölt hivatkozás kapcsán tartalmazott megfelelő, a szövegesen körülírt jogszabálysértésnek adekvát jogszabályhely megjelölést a következőkben részletesen kifejtettek szerint. A felülvizsgálati kérelem – tartalmi hiányossága miatt – nem volt érdemben vizsgálható a vonatkozó részében.
[32] Az ügyben másodfokon eljárt bíróság jogszabálysértés nélkül értelmezte a Ptk. 6:337. § (1) bekezdését, álláspontjával a Kúria maradéktalanul egyetértett.
[33] A jogerős végzés helytálló indokainak megismétlése nélkül a Kúria a vizsgált törvényes zálogjog jogintézményét tekintve leszögezi, a bérbeadót a Ptk. hivatkozott rendelkezése alapján zálogjog egyedül ingatlan bérbeadása esetén illeti meg. A bérbeadót így megillető zálogjog kézizálog, kizárólag a bérlő tulajdonát képező és a bérleménybe bevitt, ott elhelyezett ingó vagyontárgyaira terjed ki.
[34] A Ptk. 6:337. §-ából, az 5:88. §-ából és az 5:92. §-ából együttesen következően a bérbeadót a törvényes keretek között megillető zálogjog megalapításához a törvény külön rendelkezése a felek ügyleti megállapodását, vagyis magát a zálogszerződést pótolja [5:88. §, 5:92. §]. A zálogjog megalapításának további feltétele, a bérleménybe bevitt vagyontárgyak birtokának átruházása [5:88. § b) pont] pedig magával az ingatlanba történő bevitellel megvalósul.
[35] A beavatkozó álláspontjától eltérően ugyanis a kézizálogjog alapításához megkívánt birtokátruházás – vagyis a zálogjog alapításának kifelé, harmadik személyek felé való kifejezése és a zálogjog nyilvánosságának biztosítása – teljesül azáltal, hogy a zálogjoghoz vezető ügylet eredményeként a zálogtárgy a zálogjogosult hatalmába kerül. A zálogjogosult bérbeadó hatalma nem feltétlenül jelent fizikai hatalmat, lehet jogi hatalom is [Ptk. 5:1. § (1) bekezdés].
[36] Bérleti szerződés eredményeként, ahogy a bérbeadott ingatlan felett elválik egymástól a fizikai uralom és a jogi értelemben vett birtok, és egyszerre minősül birtokosnak a bérlet tárgyát ténylegesen hatalmában tartó bérlő, és vele együtt az is, akitől a bérlő a birtokát származtatja, vagyis a tulajdonos bérbeadó is (többes birtok) [Ptk. 5:1. § (1) és (2) bekezdés], úgy a bérleménybe bevitt és törvényes zálogjog alá tartozó ingóságok tekintetében sincs akadálya a fizikai és a jogi hatalom elválásának.
[37] A bérlő ingóságainak bérleménybe való bevitele – a bérlő fizikai uralma mellett – megvalósítja egyben a zálogjogosult bérbeadó jogi értelemben vett birtokát is a bevitt ingóságok felett. A bérlőnek a bérleménybe bevitt ingó vagyontárgyai felett a bérbeadó – önmagában a bevitel eredményeként – jogi hatalmat szerez [Ptk. 5:1. § (1) bekezdés], amelyre birtokvédelem illeti meg a Ptk. 6:337. § (2) és a (4) bekezdésében írtak szerint.
[38] Mindez a zálogjog alapítására vetítetten azt jelenti, hogy ingatlanra kötött bérleti szerződés alapján a bérlemény birtokbavételével és ott a bérlő ingóságainak elhelyezésével megalapítottnak minősül a bérbeadó törvényes zálogjoga a bérlő ingatlanba bevitt és ott elhelyezett vagyontárgyain a Ptk. 6:337. § (1) bekezdése szerint.
[39] A bérbeadót a Ptk. 6:337. §-a szerint megillető zálogjog a fent kifejtettek szerint tehát természeténél fogva kézizálog, amiből következően csak addig érvényesül, amíg a zálogtárgyak a bérlemény területén vagy ahhoz tartozó helyen vannak.
[40] A Kúria leszögezi, hogy a felülvizsgálati kérelem állításával ellentétben, a jogerős végzés állást foglalt a kifogással érintett vagyontárgyak jelen ügyben releváns birtokáról. A másodfokú bíróság – a tényállás kiegészítése mellett – a kifogás tárgyát képező eszközök (1–32., 45. sorszámú vagyonelemek) mindegyikére nézve megállapíthatónak találta, hogy azok már a hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzés előtt a bérleményben voltak, és azt is, hogy ott voltak a felszámolás kezdő időpontjában is ([19] bekezdés). A másodfokú bíróság ebből következtetett a Ptk. 6:337. §-ának alkalmazásával a kifogást tevő zálogjogának a beavatkozó zálogjogát megelőző megalapítására és a felszámolás kezdő időpontjában is teljesülő fennállására ([25] bekezdés).
[41] A felülvizsgálati kérelem egyebekben anélkül állította a kifogással érintett vagyontárgyak tényleges hollétét és birtokát nézve a megelőző eljárások, lényegében a bizonyítási eljárás hiányosságát és a jogerős végzés tartalmi hibáját, hogy a szövegesen előadott eljárási szabálysértéssel összhangban a Pp. megsértett rendelkezését megjelölte volna. A jogerős végzés előzőekben kiemelt egyértelmű jogi álláspontjára is tekintettel, amely a vizsgált vagyontárgyak bérleményben teljesült elhelyezésén alapult, ahhoz, hogy a felülvizsgálati eljárásban el lehessen jutni a kifogásolt vagyonelemek tényleges birtokállapotának és a kifogást tevő hitelező zálogjoga esetleges megszűnésének vizsgálatához a kézizálogjog szabályai szerint, a felülvizsgálati kérelemnek nem önmagában a Ptk. 6:337. § (3) bekezdésére hivatkozással kellett volna támadnia a jogerős végzést, hanem azt kellett volna kimutatnia, hogy a másodfokú bíróság eljárási szabálysértéssel – hiányos bizonyítási eljárás eredményeként, a bizonyítékok hibás mérlegelésével, avagy a bizonyítási eljárás más alapvető szabályának megsértésével – megalapozatlanul, a Pp.-be ütközően tekintette fennállónak az adott vagyonelemek birtokát és így magát a törvényes zálogjogot is a felszámolás kezdő időpontjában. A felülvizsgálati kérelem ennek megfelelő hivatkozást azonban nem tartalmazott. Ebből következően a felülvizsgálati eljárás már ismertetett korlátai miatt a Kúria nem foglalhatott állást a bizonyítási eljárás megfelelőségéről. A felülvizsgálati eljárásban irányadónak kellett tekinteni a jogerős végzést abban a részében, amely a kifogással érintett vagyontárgyak hollétére vonatkozott a felszámolás kezdetekor.
[42] Rámutat ugyanakkor a Kúria a következőkre is. A felülvizsgálati kérelem állításával ellentétben egyértelműen kitűnik a megelőző eljárások irataiból az is, hogy a bérleménybe bevitt vagyontárgyak birtokának alakulása tárgya volt az elsőfokú eljárásnak. A felek nyilatkozataik egyértelműsítésével tisztázták az elsőfokú eljárásban a bérleményből elszállított és ott maradt vagyontárgyak körét, ezzel együtt a hitelező is a kifogása tárgyát, amely így kizárólag a bérleményben maradt, onnan el nem szállított adósi vagyontárgyakra terjedt ki (2021. május 4-i felszámolói tájékoztatás, 12., 17. számú iratok). A kifogást tevő és a felszámoló eszerint megtett előadása után a beavatkozó így csatlakozott a felszámoló előzőek szerint pontosított nyilatkozatához, attól eltérőt korábban ő sem állított. A felülvizsgálati kérelem tartalma nem egyedül a jogerős végzés indokolását tekintve, de e körben is ellentétben állt az iratokkal.
[43] Helytálló a másodfokú bíróság jogi álláspontja a zálogjog általános és alapvető fogalmi jegyeit illetően is: kiemelten a zálogjog járulékos jellegével és a kielégítési jog értelmezésével kapcsolatban. Nem a zálogjog megalapításának és létrejöttének, hanem a zálogjogból fakadó kielégítési jog gyakorlásának a feltétele az, hogy az adós elmulassza az esedékessé vált fizetési kötelezettségének teljesítését és hátraléka keletkezzen, ezáltal a biztosított követelés az igény állapotába kerüljön. A beavatkozó álláspontjától eltérően nem következik más a korábban hatályban volt régi Ptk. megfelelő rendelkezésének részben eltérő megszövegezéséből, és abból sem, hogy a korábbi szabály lényegén a jogalkotó a Ptk. 6:337. §-ával nem kívánt változtatni.
[44] A Kúria hangsúlyozza, hogy a zálogjogból fakadó kielégítési jog megnyílásának feltételei a – zálogjoggal biztosított – kötelmi jogviszony vizsgálatával tisztázhatók, nem magyarázhatók a zálogjog dologi jogi szabályaival. A kielégítési jog feltételrendszerének kötelmi szabályai viszont nem adnak választ a zálogjog létrejöttének, alapításának kérdésére.
[45] A fentiekből következően a másodfokú bíróság helytállóan következtetett a kifogást tevő törvényes zálogjoga fennállására és terjedelmére a felszámolás kezdő időpontjában, egyben az egymással konkuráló zálogjogok alapításának a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alkalmazása során is irányadó sorrendjére (Ptk. 5:118. §), és a felszámoló támadott intézkedésének jogszabálysértő jellegére.
[46] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős végzést a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.III.30.086/2022/7.)