Keresés

I. A hivatali vesztegetés elfogadása törvényi tényállását megvalósító magatartás veszélyes a társadalomra, ha az a cselekmény büntetendővé nyilvánítása alapjául szolgáló, a közélet tisztaságához, a hivatalos személyek szabályszerű, befolyásolástól mentes működésébe vetett bizalom megóvásához fűződő társadalmi érdeket sérti vagy veszélyezteti [Btk. 294. § (1) bek., 4. § (1) bek.]. 

A közúti veszélyeztetés bűntettekénti minősítés törvényes, ha a terhelt az extrém sebességtúllépésen kívül más közlekedési szabályszegésekkel is kifejezetten arra törekszik, hogy utasait közvetlen veszélyhelyzet létrehozásával megijessze; ennek megvalósulását követően pedig a veszélyhelyzet megszüntetése érdekében semmit nem tesz, ellenben azt további szabályszegésekkel egészen a baleset bekövetkezéséig fenntartja [Btk. 234. § (1) bek.].

Az emberkereskedelem és kényszermunka Btk. 192. § (3) bekezdése szerint minősülő alakzata a Btk. 192. § (2) bekezdésébe ütköző bűncselekmény előkészületi jellegű magatartásait rendeli büntetni. Következésképpen, a cselekmény Btk. 192. § (3) bekezdése szerinti minősítése kizárt, ha az elkövető magatartása a Btk. 192. § (2) bekezdésében írt bűncselekményt – akár tettesként, akár részesként – megvalósítja [Btk. 192. § (2)–(3) bek.].

I. A Btk. mérlegelést nem tűrő szabályát sérti a másodfokú bíróság azzal, ha a terhelttel szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés mellett kiszabott közügyektől eltiltást nem mellőzi [Btk. 61. § (1) bek.]. 
II. Ha a bíróság a határozatában utóbb általa felismerten törvénysértően rendelkezett valamely kérdésben, úgy azzal összefüggésben nem adhat olyan, a törvényesség látszatát keltő indokolást, amely az általa nem vagy rosszul alkalmazott szabályt helyes tartalommal mutatja be [Be. 451. § (5) bek.]. 

Ha a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlanságát anélkül, hogy annak okáról és mibenlétéről számot adna, tévesen állapítja meg, akkor a másodfokú eljárásban az eltérő tényállás megállapításának jogi alapja is hiányzik. Ebben az esetben a harmadfokú bíróság az ítéletnek a másodfokú bíróság eltérő tényállás megállapítását eredményező részét a tényállásból kirekeszti – azzal, hogy lehetősége van a tényállást a bűnösség megítélését nem érintően helyesbíteni –, és a másodfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét megállapíthatja [Be. 619.

A büntetőjogi felelősség alanyhoz kötött, ennek hiányában nem állapítható meg a terhelt egyéni felelőssége. A vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádiratban ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósulásának helyét, idejét és egyéb körülményeit [Be. 6. § (1) és (3) bek.; Btk. 342. § (1) bek. a) pont, 14. § (2) bek.].

A KRESZ-szabályok terhelt általi többszörös, durva megszegése nem jelenti egyben azt is, hogy közvetlen veszélyhelyzet teremtésére kiterjedt a legalább eshetőleges szándéka.

I. Ha az ítélet hatályon kívül helyezésére a vádon túlterjeszkedés miatt nincs törvényi ok, az anyagi jogi okból előterjesztett felülvizsgálati indítványt akkor is a jogerős ítéleti tényállás alapulvételével kell elbírálni, ha az a vádban nem rögzített ténymegállapításokat tartalmaz [Be. 659. § (1) bek.]. 
II. A terhelt és a sértett közötti, erőszakot nélkülöző testi kontaktus nem alapozza meg a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontja szerinti rablás bűntettének megállapíthatóságát [Btk. 365. § (1) bek. a) pont].

A csődbűncselekmény tettese az lehet, aki az adós gazdálkodó szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, vagy arra lehetősége van, akkor is, ha a vagyonnal történő rendelkezés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelen. A tettesi minőséget tehát az is megalapozhatja, ha az adott elkövetőnek ugyan nincs rendelkezési jogosultsága, de rendelkezési lehetősége, tehát a vagyontárgyak feletti tényleges rendelkezése igen, és ezzel él is [Btk. 401. § (1) bek. b) pont, (2) bek. b) pont, 13. § (1) és (3) bek.].

Abszolút eljárási szabálysértést valósít meg a járásbíróság, ha az általa csalás bűntetteként minősített cselekmény leírása során a tényállásban olyan, a vádban is szerepeltetett tényeket is megállapít, amelyek – a csalás mellett – a törvényszék hatáskörébe tartozó befolyással üzérkedés bűntettének megvalósítására is alkalmasak lehetnek [Btk. 299. § (1) bek., (2) bek. a) és c) pont; Be. 20. § (1) bek. 11. pont, 608. § (1) bek. c) pont].